Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)
1990-09-23 / 171. szám
r— Gyűrűfű örök mementó Állandó fotóhárlat a falu elhalásáról A falupusztulás örök me- mentója a baranyai Gyűrűfű Jó téma a faluféltőknek, a nosztalgi'ázáknak, fotósoknak és újabban a hazai, sőt külföldi kirándulóknak. Egyfajta emlékhellyé kezd válni ahová reméljük, nem csak megrökönyödni, de okulni is járnak az emberek. Ibafa egykori társközsége 15-20 éve lett az enyészeté, miután lakói hirtelen felkerekedtek, többségük Pécsre, Szentlőrincre, Bükkösdre költözött. Érdekes, hogy letelepedési helyéül az anyaközséget senki sem választotta. Mintha örökre beköltözött volna az elhagyott ‘falucskába a pusztulás, ahol csak a szél, az eső, a napfény végzi örök romboló munkáját. A házakhoz tartozó zárt kertek még megvannak, a szentlászl&i tsz-é lettek, de eke, dózer nem hasított beléjük. Parlagon ott minden, ősbozótossá vált a terület. Három pécsi fotós, Bei- dek András, Balázsi Péter és Mészáros István, a falu- agonizáció utolsó évében, tehát 1973-ban kereste fel a települést és megörökítette képeken az elvándorlást. Ez akkor egyfajta lázadásnak számított, nem vették szívesen, a fotóstettet a hivatalos szervek. Dosz- sziékba, fiókokba kerültek a fotók, negatívok, míg napjainkban egy nosztalgiázó kedvű népművelő, az ibafai Bognár Papp Irén felfedezte őket. A Gyűrűfűről készült, 1973-as dokumentumfotókat megvette az ibafai művelődési otthon, ahol állandó kiállításra kerültek. Melléjük hamarosan kirakják a lírai visszaemlékezéseket, s a vállalkozó kedvű népművelő verseit. Cs. J. Fotó: Beidek András Új vámtörvény kell, amely betartható és betartatható : ....... ' ~~ :y..: ................... - • .....: : -----------------------Eg y preparált Skoda pótkerék és néhány száz üveg tiszta szesz. A vámhivatal minden helyisége dugig csempészáruval. Fotó: Szundi György A vámosok hetedik érzéke Gázpisztóly és Winchesterek az autóban Gyűlnek a milliók a leukémiás kisgyerekekért Kollek Bálint jól van, Örvös János október elsején utózik Kollek Bálint jól van. Ez a semmitmondó közlés megkönnyebbülést ho- zóan jó hír azoknak, akik hallottak róla, akik drukkoltak érte, akik adakoztak az életéért. Kollek Bálint 2,5 éves budapesti kisfiú az első, akin a Batthyány Társaság és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége által alapított „Az életért, a csontvelőbetegekért alapítvány" pénzéből Bécsben, a Szent Anna Kórházban csontvelőbeültetést hajtottak végre. Donorja a 18 hónapos, Zsolt nevű öccse volt, ő adta a hasonló antigénekkel rendelkező egészséges csontvelőt a bátyjának. Amikor átlépem az országhatárt, mindig ott a gombóc a torkomban. Hiába is nyugtatom magam, hogy nincs nálam semmi olyan, ami miatt ne válaszolhatnék teljes lelki nyugalommal a vámosnak, mégis tele vagyok izgalommal. Talán csak azért, mert képtelenség követni és fejben tartani valamennyi vámrendelkezést? Magam is hiányolom azt a vámtörvényt, amelyet könnyedén be tudok tartani (honfitársaimmal egyetemben), és azt, amelyet a vámos is be tud tartatni. De ilyenre még várni kell! Remélhetőleg már nem sokáig! Az országhatáron ki- és belépők, valamint á vámosok „párharca" időtlen idők óta tart, s a vámosokkal való drá- vaszabolcsi, udvari és mohácsi beszélgetéseim mindinkább meggyőznek arról, hogy nem a naiv, tudatlan, jóhiszemű szabálysértők, hanem a tudatosan vétők jelentik az igazi megmérettetést, mert a vámosoknak lépést kell tartaniuk az egyre kifinomultabb csempészési módszerekkel és trükkökkel. Ügy, hogy közben a hajdani évi három—négyszáz- ezerrel szemben idén már Drávaszabolcson és Udvaron is túl vannak a két és fél milliós ki- és beléptetésen. Hja, a bevásárlóturizmus. Ahogy a „csempészek” módszerei is egyre rafináltabbak, úgy tanulnak a vámosok is. Igaz, jó néhány évnek el kell telnie ahhoz, hogy kialakuljon bennük a szinte holtbiztos szimat, azaz a hetedik érzék, mely képes gáncsot vetni a legkigondoltabb trükknek is. Emberismeret — mondják szerényen. A vámolásra váró a magatartásával árulja el magát legelőbb: a kérdésekre adott válaszok, az elfogadhatónál nagyobb idegesség, a zsebek észrevétlen tapogatása .— ahol a stika pénzt tartjuk —. a vibráló tekintetek a kocsi vagy a poggyászunk azon részére, ahová az eltitkolni szándékozott csempészárut rejtettük . . . Mind-mind megannyi áruló jel. Ehhez jön még némi anatómiai ismeret (hogy a csodában lehet valaki derékban, mellben, vállbán stb. olyan aránytalanul „erős”, tán csak nem valami dugiholmi hizlalta meg ennyire?), és az alapos gépjárműismeret is . . . S máris jöhet a töredelmes vallomás a jegyzőkönyvbe a kipakolt szajrék halma fölött. Csendes sztorik, megannyi lebukás mementója. Észrevétlen kopogtatás a kocsi karosszériáján, benzintankjón és máris előkerül a tiltott gyümölcs (ital, farmer, fegyver stb.). A szimat is segített már kávéhegyek előkeritésében (úthengerből), Skoda pótkereke csak elölről-hátulról nézve igazi pótkerék, ám valójában a tiltott áruk gyűjtőládikája. S a gyanús kárpit és műszerfal: találtak már egy tételben 15 ezer s egy másik külföldi autóban 12 ezer kvarcórát, s minap foglaltak le a vámosok egy külföldi kocsiból 16 gázpisztolyt, 3 Winchester vadász- fegyvert, 350 pisztolylőszert, 60 gázpisztoly-patront. A pénz- dugdosás külön fejezetet érdemelne. Tudom - s állítják a vámosok is —, ez ellen egyetlen kollektív védekezési mód lehetne: a forintunk konvertibilissá tétele. De az még várat magára. Gyűlnek a jegyzőkönyvek, a minden létező és ideiglenes raktárakban a lefoglalt áruk, a még mindig kiviteli tiltó listán szereplő élelmiszerek. S mind nehezebb ez a hadviselés a vámosoknak is, hisz egyre csak duzzadnak a még érvényben levő vámjogszabályok. Ember legyen a talpán az a vámos, aki naprakészen kiismeri magát ebben a jogszabály-utasítás-jogszabály- magyarázat dzsungelben. A tudatosan vétőkkel szemben mindenképp a vámosok - a törvények betartatóinak - oldalán állok, ám sok szempontból joggal megkérdőjelezhetők a jogszabályok. S ha a forintunk még nem is konvertibilis, legalább valami ésszerű, a ki- és beutazók, valamint a vámosok életét egyszerűbbé tevő vámtörvény kellene, de mielőbb. Mert így nemigen jut elég vámosfigyelem a fegyverre, a kábítószerre, pedig e téren kis hazánk tranzitország lett. A speciális szimatkutyák eddig még nem találtak kábítószert Drávaszabolcson, Udvaron és Mohácson se . . . Murányi László A jó hírt Varga Tamásáétól, az alapítvány titkárától hallottuk, aki a valaminek szívből örülő ember készséges közlékenységével hozzátette, hogy Bálintnál megkezdődött g csontvelőtermelés, és hogy a napokban kinyitják a steril szoba ajtaját. A szintén 2,5 éves örvös Jánosról ugyancsak jó híreket mondott. Először is azt, hogy a párizsi, nemzetközi adatbank segítségével találtak megfelelő donort -, általában több tízezer embert kell megvizsgálni, amig egyre rálelnek -, ami alapfeltétele a transzplantációnak. Jánost és szüleit október 1-jén várják a bécsi kórházban. A transzplantáció előreláthatóan 6 000 000 forinttal egyező értékű schilling- be kerül. Az alapitvány csekkszámláján névre szólóan eddig 3 000 000 forint gyűlt ösz- sze örvös Jánosnak, ám pillanatnyilag összesen 14 000 000 forintjuk van. Ebből fedezik Kollek Bálint transzplantációját, s bár a többi pénz további felhasználásáról a kuratórium dönt, Varga Tamásáé szerint az biztos, hogy örvös János külföldi gyógykezelésének a pénzhiány már nem lehet akadálya. És az adományok változatlanul gyűlnek. Van, aki 30 forintot tud adni, de azt küldi, és van, aki 500 000-ret. Az alapítvány kuratóriuma mindenkinek nagyon köszöni, addig is, amig a személyre szóló köszönő leveleket postázzák. Kell a pénz, nagyon kell. Sorbanállnak, várakoznak azok a 15 éven aluli gyerekek, akiket megfelelő hazai felszereltség hiányában csak külföldön lehet gyógykezeltetni. A donor és a pénz mellett még annyi mindenen múlik, hogy ezeket a gyerekeket sikerül-e megmenteni. Az utóbbi hetekben is hárman haltak meg. A sorbanállók között lehet, hogy már szerepel annak a baranyoi kisgyereknek a neve is, akiről tudjuk, hogy szintén csontvelő transzplantációra szorul, de - szülei kérését tiszteletben tartva többet nem mondhatunk róla. Ügy hallottuk, neki most keresnek donort. Szurkoljunk, hogy találjanak. Bízzunk abban, Miogy jövőre tényleg meglesz az a két kisméretű steril ágy, amelynek megvételét a Népjóléti Minisztérium ígéri, s amelyeket a tervek szerint a fővárosi, Tűzoltó utcai Gyermekkórház kapna annak érdekében, hogy a 15 éven aluli gyermekek csontvelőbeültetését itthon is elvégezhessék! T. É. A betörők egymástól ijedtek meg a sötét épületben A Virágban kattant a bilincs Nem volt könnyű dolguk a rendőröknek, amikor a Pécsi Gyermekgondozási és Ifjúság- védelmi Intézetben ' lakó 17 éves iH. S., a 16 éves B. I., valamint felnőttkorú társuk, a 24 éves Fazekas János e nyáron elkövetett Bűncsel ekmé- nyeit kívánták egy csokorba összegyűjteni, időrendbe állítani. A munkahelyüket elvesztő fiatalok csoportja ugyanis — időmként kiegészülve a 12 éves 0. J.-vel — annyi borsot tört az emberek orra alá, bogy többet talán nem is lehetett volna. A vizsgálat alapján 43 rendbeli lopás, okirattal való visz- szaélés, valamint a vám- és devizagazdálkodás szabályai megsértésének bűntette miatt kerül ügyük bírósági tárgyalásra. Néhány bűncselekményt már akkor elkövették, amikor még alkalmazásiban álltak a Hídépítő Vállalatnál, annál a cégnél, ahol Fazekas és a GYIVl-ben lakó fiatalok megismerkedtek. A fiúk legjelentősebb bűn- cselekményéről, a Társadalom- biztosítási Igazgatóság pécsi székházának feldúlásáról és az ott elkövetett lopássorozatról már hírt adtunk lapunkban, ám akikor még csak iB. I. volt „rendőrkézen", a többiek (H. S. és Fazekas János) szökésben voltak. Akkori híradásunkkor még tisztázatlanok voltak a bűncselekmény körülményei, ismeretlen volt a kárérték. A szakértőik véleménye alapján csak a rongálási kár 37 000 forint volt az ötemeletes épületben, melynek irodáit feldúlták, az ott talált szekrényeket, asztalfiókokat feltörték a hívatlan látogatók. Apróbb lopásaikkal 15 dolgozót károsítottak meg Fazekasék, elvittek zsebrádiókat és zsebszámológépeket, bicskákat és minden apróságot, a törülközőtől a harapófogóig, o kávépénztől a tucatnyi havi lottóig. Elmondásuk szerint mindig készpénzre utaztak. Augusztus 1-jén, a késő esti órákban a budai vámnál lévő Szalon büfé falát bontották meg, ám mivel ott pénzt nem találtak, végül is 10 üveg kólával távoztak. Ugyanezen az éjszakán érkeztek el a Társadalombiztosítási Igazgatóság épületéhez is, melynek egyik ablakát nyitva találták. Először Fazekas mászott be, s (kezdte meg az alapos kutatást, majd — hogy megnézze társát —, 8. I. is beugrott az épületbe. iMíg Fazekas fentről lefelé fosztogatott, 8. I. lentről felfelé (haladt. „Majdnem kitört a frász, amikor a második emeleten ösz- szetalálkozturtk” — vallotta Fazekas János a kihallgatáskor. Mindenesetre ezen az éjszakán mégsem ő húzta a rövi- debbet: fel akarták törni a pénztárszobát is, és amikor a -riasztó megszólalt, pánikszerűen menekültek ki a nyitott ablakon. B. I. ugrott elsőként, pechjére éppen a riasztásra érkező rendőrök karjaiba. Nem adta -meg egykönnyen magát, így a zavart kihasználva, Fazekas, valamint a figyelőszolgálatot ellátó H. S. 'kereket oldhattak. Nem tudták még ekkor, hogy csak két napig lesznek szabadlábon. Bár — B. I. vallomása alapiján — már regionális körözést adtak ki ellenük, aktívan folytatták addigi életmódjukat. A gépkocsifeltörésekben imár nagy rutinjuk volt — (július 27-én például öt személyautót törtek fel egyetlen éjszakán —, így ebből reméltek pénzt augusztus 3-án is. Miután a hajnali órákban ;már két gépkocsit feltörtek a Káptalan utcában, a Hunyadi úton haladtak lefelé. Itt állt egy holland állampolgár, E. S. Saab márkájú személy- gépkocsija is, melyből mintegy 40 000 forintnyi értéket — főképp valutát, ezenkívül egy fotóstáskát, egy vászondzsekit és egy napszemüveget — tulajdonítottak el. Szerencsétlenségükre, felhagytak addigi szokásukkal, hogy csak a készpénzt tartják •meg, s a tárgyi dolgoktól rövid úton megszabadulnak. Most a valutától szabadultak meg igen gyorsan — féláron adták el a Kossuth Lajos utcában —, megtartották viszont a dzsekit és a szemüveget. Ebben ült egyikük a Virág cukrászda teraszán, augusztus 4-én, amikor — hiába, kicsi ez a város — a cukrászdába betért a -megkárosított holland turista is. Néhány perc telt el csupán, s a teraszon sziesztázó két fiatalember csuklóján már kattant is a bilincs . . . Balog Nándor vasárnapi 5
