Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)
1990-09-16 / 164. szám
Velencei iilmlesztivál JANCSÓ KULONDÍJAT KAPOTT Rendezői életművéért Jancsó Miklós a zsűri kü- löndíját kapta meg szombaton az idei velencei filmfesztiválon. Tom Stoppard brit színműíró filmjének ítélték oda az idei „Arany Oroszlán”-t. A második díj, az „Ezüst Oroszlán" a rendezők között Martin Scorsesének jutott, gengszterfilmjéért, a „Jámadarak"-ért. A legjobb férfialakítás díját Öle g Boriszovnak ítélték. Gloria Munchmeyer „Hold a tükörben” című chilei alkotásban nyújtott színészi teljesítményéért nyerte el a legjobb színésznő címet. Színészi életművéért a zsűri különdíját adományozták az olasz Marcello Mastroianninak Velencében. Kavics a tengerben Lengyel György, a Pécsi Nemzeti Szinház igazgatója nyáron egy kéfheten workshop — színi mesterségekkel foglalkozó műhely - vezetője volt Seattle-foen. 1980-ban és 84- ben már vezetett hasonló kurzusokat angol nyelvterületen. Az idei rendezvényre, amely egyébként a Jóakarat Játékok keretében működött, véletlenül került.- Angliában tartózkodtam nem hivatalos úton, ahol felkeresett az Angol és Amerikai Színház- és Filmakadémia munkatársa, hogy ugorjak be a Berliner Ensemble főrendezője helyett. Szívesen tettem, hiszen ezek a nyári kurzusok mindig sok tapasztalattal szolgálnak, mivel honorárium nélkül, csupán az ellátást, az ottani költségeket fedezték a vendéglátók, ez egyfajta szakmai megtiszteltetést is jelent.- Kik voltak a résztvevők? Mi volt az ön leiadata?- Harminc amerikai és kanadai professzorral és hét színésznövendékkel dolgoztam együtt. A feladat rendkívül izgalmas volt. Az idei kurzus témája a kelet-európai színészképzés módszereinek bemutatása volt. Két Brecht-da- rabból és Örkény: Tóthék című darabjából rendeztem jeleneteket a hét színésszel, a jelenlevő professzorok pedig közben megállítottak, és rákérdeztek bizonyos helyeken, hogy mit miért csinálok. Sok vitánk volt: főleg a Brecht-darabo- kat illetően, hiszen az ö konzervatív Brecht-felfogásuk nem értette, hogyan rendelhetem úgy a darabot, mint bármely más színművet. Ezek a viták rendkívül hasznosak, termékenyek voltak ' számomra. A re- veláció erejével hatott viszont a Tóthék. Kelet-Európáról, történelmünkről, kultúránkról, irodalmunkról szinte semmit nem tudnak a tengeren túl, de egész európaiságunk távol áll tőlük. Ezért nagyon nehéz, de felettébb izgalmas élmény volt ebbe a nagy tengerbe bedobni ezt a kis kavicsot, Magyarországot.- Mit kapott ön ettől a két héttől?- Emberileg nagyon sokat. Felélénkül az emberben egy ilyen közegben a missziótudat, hogy bemutathatom, képviselhetem gazdag kultúránkat. Sok kellemes élményben volt részem, hiszen az irántunk való érdeklődést már fokozni sem lehetett volna. Nagy öröm volt számomra, hogy találkozhattam azzal a félig magyar származású fiúval, akivel levelezés útján tartottam a kapcsolatot, segítettem véghezvinni azt a fantasztikus tervét, hogy magyar drámák alapján keresztmetszetét adja a magyar társadalmi jelenségeknek 1960 és 71 között. A Sarkadi-, Karinthy-, Szakonyi-, Eörsi- és örkény-darabok alapos ismeretén kívül, részben az emigrációban megjelent, részben az általunk küldött könyvek segítségével az egész magyar történelemmel is megismerkedett. Fergeteges sikerrel megrendezte a Pisti a Vér- zivatarban című örkény-művet egy avantgárd színházban. Szeretném őt meghívni rendezni és esetleg az egyetemre tanítani is. Zábrádi Marianna A Guinness-könyvbe való rekord? A hobbija miatt egy ideig nem átázhatott... A Rozvány-család Nagyszalonl-án Arany Jánosék baráti köréhez tartozott... Rozvány György pécsi, Melinda utcai panellakását bizony kinőtte a hobbija: az alagsorban külön helyiség zsúfolásig töltve prospektusokkal, s nem kímélve az orfűi tanya sem: ami innen kiszorult, oda került . . . Az építőipari vállalatnál dolgozik, s a szakmai érdeklődés az egyik, ami a prospektusok gyűjtése felé vitte. A másik szerelem: az utazás, a világ megismerése. »- Úgy hallottam, hogy öné a legnagyobb turisztikai prospektus-gyűjtemény? Szabadkozik. Németországban van egy nagyobb, de hát a pécsi kollekció se semmi. Könnyebb felsorolni azokat az országokat, ahonnan nincs, mint a'honnan van. Ez itt Mongóliából érkezett a minap, ez meg külön érdekesség: Dél-Koreából jött, magyar nyelven íródott . . . Döbbenet: egyetlen helyesírási hiba nélküli a vastag kiadvány, mely az olimpia kapcsán készült egy szöuli nyomdában, s benne az ország történelme, gazdasága, idegenforgalma - élete . . .- Hagy kezdődött?- Tán húsz esztendeje, amikor először indulhattunk 100 dollárral a zsebben, külföldre. Olaszország, mint építészt érdekel: de hát alig juthattam el, néhány helyre. Maradt pótléknak a tájakat-vidékeket, az építészet bemutató régmúltból és mából való csodáinak képes prospektusai . . .- Aztán?- Igyekeztem egyre több , idegenforgalmi-turisztikai irodáinak címeit fellelni, s több nyelven levelezve, ápolgattam e kapcsolatokat. Egyre jobban kinyílt a világ: előbb Európa, aztán a többi földrész . . . Persze, nem olcsó hobbi ez, drága a bélyeg. Rozvány György külön postafiókot nyitott, s az elmúlt 10—15 év átlagában napi két- három levelet ír, s kap. Emitt egy: a föld legészakibb pontjáról, eszkimó nyelven . . . Gyönyörűek az Afrika nemzeti parkjait bemutatók. A Pitcairn- szigetekről pedig még nem érkezett válasz. De mondjuk Falklandról épp a háború idején jött az első csomag . . .- Biztosan másoknak is szemet szúrt ez a sok levél...?- Sajnos. Két alkalommal is 5-5 évre bevonták az útlevelemet, azzal, hogy nemkívánatos a külföldre utazásom... Több, mint kétszáz ország csodái a roskadozó polcokon, a pinceraktárban, másutt. Milliónyi információ, melyekről döbbenetes memóriával beszél Rozvány György. Például egy szigetről, amelyet 16-an laknak ... Mi tagadás, néhol alig tudom követni. Mindenesetre a mai világban fölmerül a kérdés egy ilyen, a Guinness- könyvbe való gyűjtemény láttán :- Mindez talán a lakás la- lain kivül is hasznosítható?...- Valószínűleg igen. A szakmai vonal föltétlenül, hiszen az építőipar szinte minden valamire való vállalatát ismerem a nagyvilágban, s gondoltam arra, ha nyugdíjba megyek, valamiféle tanácsadó, marketinges munkába vágok . . . Rozvány Györgyről még egy dolog: a régi erdélyi, nagyszalontai család, Arany Já- nosék testi-lelki jóbarátja volt. Akad 48-as tiszt köztük ... S mi több, a nagymama a Rozvány- és az Arany-család levelezéseit annak idején átadta az Akadémiának . •. . Kozma Ferenc Nem csak krimi és sex Élen a nagy filozófusok Klasszikus kalandok gyerekeknek ízlések és pofonok, mint tudjuk, különbözőek. Nem is kívánok esztétikai vitákba bocsátkozni senkivel, s arról sem fogok értekezni, hogy helyes vagy helytelen dolog-e, hogy ma a könyvpiacot elözönli a sex és a krimi. Mindazonáltal jóleső érzéssel tapasztaltam, hogy az egyre szaporodó kiadók között vannak, akik másfajta olvasmányokat is előnyben részesítenek. Külön is fölfigyeltem a budapesti Göncöl Kiadó Kft.-re, akiknek ezekben a hetekben jelent meg két új kötetük. Az egyik JeT<y András híres-nevezetes kalandjait kínál ja kisebb és nagyobb gyerekeknek, törekedve arra, hogy a könyv betűtípusában is adjon egy cseppnyi ízelítőt a régebbi idők hangulatából. A másik, zsebbe való szórakoztató ínyencség, Rejtő Jenő ifjúkori, ötvenkét évvel ezelőtt napvilágot látott kis története, melyet mé^ követ jó néhány. A kiadó gondozásában jelent meg Nietzsche több müve, Freud: Totem és tabu című kötete. Tervük, hogy o filozófiatörténet nagyjainak ismert és kevésbé ismert tanulmányait rendre előveszik, megcélozva könyvkiadásunk tátongó fehér foltjait. A köny- nyedebb írások között is az igényesebbek felé fordulnak, s nem titkolt elképzelésük, hogy helyet keresnek maguknak az alternatív tankönyvkiadás területén, s más kiadókkal való megbeszélés utón ifjúsági, ajánlott irodalmat is publikálnak majd. Illés György ,,Szerelmek" című irodalmi olvasókönyvének is tervezik a második kötetét, a „Múzsák könyvé"-!, s jövőre Hegedűs Géza legújabb munkáját, a ma használatos' kifejezések történelmi magyarázatát, a ,,Tudnillik tudni illik"-et kínálják a serdültebb és serdület- lenebb olvasóknak. Könyveik hamar elfogynak, s ez biztatást ad további elképzeléseik megvalósításához. B. A. Képtolvaj járt az Irgalmasoknál Pénteken, 14-én 16 óra körül egy férfi az Irgalmasok templomából elvitt a falról 3 darab ún. stációs (keresztúti) képet, az 5-6-9 „állomás" képeit. Ezek a képek réz domborművek voltak, az összesen 14 darabos sor részei. A megmaradt 11 kép szinte értéktelenné vált a hiányzók miatt. A tolvaj egy asszonnyal beszélt - többen is látták -, akinek azt mondta, hogy ő pap és meg kell szentelni a képeket. Feltételezhető, hogy elmebeteg, vagy rafinált tolvaj. Az a kérésünk, hogy akinek a vásárban — vagy a bizományiban, vagy a lakásán kínálnak ilyen képet eladásra — szóljon a legközelebbi rendőrnek, vagy hatóságnak. A képek értéke kb. 60 000 forint. (A képek kb. 52 x 37 cm nagyságúak, nyers fakeretLen.) Radio mellett... A rádióból — de a lapokból is - gyakran hírt kapunk /bizonyos rendőri eljárásokról, ügyekről, belügyminiszteri nyilatkozatokról, amelyekből kitetszik: honi rendőrségünk elég nehéz helyzetben van. A miniszter, Horváth Balázs a napokban ezt mondotta pécsi látogatása alkalmával, többek között: ........Egy szétvert, hiteha gyott, rosszul felszerelt, képzetlen rendőrséget örököltem, ilyent, mert minden diktatúra tönkreteszi a saját rendőrségét azzal, hogy nem a bűnüldözésre használja, hanem politikai rendőrségként. . ." Sajnos tapasztalhatjuk — de hát az egész világon mindenütt így van — hogy az a bizonyos „közvélemény" gyakran a rablónak és nem a pandúrnak tapsol, csupán heccből, vagy valamilyen álhumánus magatartásból a „gyengébb” mellé áll ki, de csak addig, amíg közvetlenül nem ér valakit baj: abban a pillanatban rendőr- rért kiált védelemért, majd ismét korholja, szidalmazza o testületet, ha nem sikerül elkapnia a rablót. A jónépnek fogalma sincs a bűnüldözési szervek belső munkájáról, illetve a mérce, amit felállít, a krimi filmek látványos rendőri bravúrjai képezik, amelyeknek semmi közük a valósághoz. Hogy a politika - annak idején — hogy igazgatósága alatt — pontosabban ötvenhat októberének második felében - megdézsmálták a vállalat árukészletét először csak néhány millió, majd később már vagy tízmillió forint értékben. Ezért ő tartozik felelősséggel. A nyomozók nyomoztak, a „felső politika" pedig türelmetlerfkedett és sürgetett. A nyomozók átrágták magukat az ügyvitelen, akta hegyeken, a „tízmi lliós vád" súlya egyre csökkent, és végül — hetek múltán kiötvenhatos sztrájk miatt a vállalati melósok nem vállalták a munkát. Idegen és „maszek"! kőművest kért meg a munkára, és mert a vállalati pénztárban egy vas nem volt, kacsával, borral fizetett, csak hogy megmentse a beázástól az árut. Az igazgató - miután kikerült a vizsgálatiból - felkereste a magasrangú civil funkcionáriust, az egész ügy elindítóját. Kérte, ,,. . .állítsd le az ellenem folytatott hajszát, hiszen látod, a tizmilliós vádból mi lett- . .” „Először is nem tegeződünk — hangzott el a magasból — másodszor pedig még fel is foglak akasztatni!" Ennek a fenyegetésnek volt annyi valós alapja, hogy az azt megelőző időkben bizony gazdasági bűncselekményekért is könnyen kimondták halálos ítéletet. A rendőri szervek kiálltak az ártatlan „gyanúsított" mellett és végül megúszta néhány hónapos bírói ítélettel. Mindez Horváth Balázs itt fentebb említett szavairól jutott eszembe. Vagyis a rendőri szervek tagjai között azért számos olyan rendőr volt, aki tisztességesen végezte bűnüldözői munkáját, a politikai nyomás ellenére. De most eszembe jut néhány tavalyi rendőri ügy is, például a pesti éjszakán eldördült lövés, amely a villamoson okozta a rendőr halálát. Saját fegyverétől. Amit randalírozó fiatal férfiak vettek el tőle és lelőtték. A rendőr nem volt szolgálatban. Az a nyugdíjas rendőrtiszt sem, aki fegyverével igyekezett elriasztani az utcájukban parkoló kocsik feltörőit. Meghalt. De ő sem volt szolgálatban. És a hazai sajtó egyike-másika szinte eszelősen vették védelmükbe az elkövetőket, mondván; „Mi az hogy a szolgálaton kívüli rendőr intézkedik!!!" A közhangulatot szították a rendőrséggel szemben — emlékezhetünk rá — és talán akkor kezdődött a hazai bűnüldözési szervek tekintélyének lerombolása. Az amúgy is széteső rendőrségen még rúgtak egyet, mert akkor már szabadság "[ volt és lehetett szidni bárkit, büntetlenül. A belügy főnöke most maga mögé állítja a testületet. Évek munkája vár rá. Helyzete nem Irigylésre méltó. vasamapi Rendőrnek lenni... mennyire beleszólt a bűnüldözési munkába, arról a Szerv régi tagjai tudnának mesélni. A sok közül talán csak egyet. Felső nyomásra ötvenhét tavaszán letartóztattak egy pécsi vállalati igazgatót. A vád az volt, derült: a kár mindössze egy pár kopasztott kacsa és öt liter bor. Erről nem tudott elszámolni az igazgató. Illetve tudott, bizonyíthatóan. A vállalat teherpályaudvari raktárának elrothadt tetőzetét ki kellett javítani, de az
