Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)
1990-09-15 / 163. szám
IO aj Dunántúli napiö 1990. szeptember 15., szombat Fotó: Läufer László A városháza dísztermében ülésezik Pécs város tanácsa Tanácstagbúcsúztató A legsematikusabb 50-es évekbeli filmen is túltesz a kisgazdák választási reklámja: a menekülni kényszerülő idétlen ellenség kapkodva szed össze irodájában mindenfélét, ám az ajtón már kopogtat a délceg pozitív hős, aki belépve megfellebbezhetetlenül közli: „Tanácselnök úr, itt vagyunk!” Hát ha nem is egészen Így, de eljött a váltás ideje, az éppen 40 esztendős tanácsi rendszer leköszön, hogy átadja a helyét az új önkormányzati rendszernek. Tehát valamiféle búcsú ideje érkezett el. Ez alkalomból most ne várjon tőlem az Olvasó négy évtizedre szóló elemzést, értékelést, mert azt meghagyom az arra hivatottabb szakembereknek. De hiszen szükség is van erre, minthogy ma meglehetősen sematikusan - árnyalatlanul fe- ketén-fehéren - szólunk a közigazgatás helyi szerveiről (akárcsak minden egyébről a jelen divat szerint). Pedig nem ilyen egyszerű a képlet. Mert lehet, hogy történtek súlyos és kevésbé súlyos baklövések, voltak visszaélések — voltak ilyenek a ma nosztalgiával emlegetett régebbi korokban is, és sajnos lesznek a most formálódó új rendszerünkben is, lévén, hogy a mindenkori főszereplő a gyarló, esendő ember -, de azért nemcsak baklövések és visszaélések voltak. Voltak egyebek is, amik kézzelfogható jegyeket hagytak a megváltozott településeken. A tanácsok igyekeztek jól gondjót viselni a településeknek, jóllehet ezt általában úgy tehették, ahogy a központi hatalom hagyta nekik, amint gyaníthatóan az új önkormányzatok is úgy fognak törődni velük, ahogy a kormány hagyja, 'jóllehet, ma úgy szól az ígéret, hogy nem fognak beleszólni a munkájukba. Néhány búcsúszót szólnék o leköszönő tanácstagokról, jelen esetben a pécsiekről, minthogy azok munkásságát volt szerencsém közelebbről is megismerni. És valóban csak a leköszönőkről szólna a búcsú, minthogy ők mór nem azt a fajta tanácsot alkották, mint az elődök. Már csak a megválasztásukat illetően sem. Nem tudom, a búcsúzó tanácstagok a maguk személyében hogyan is élhették meg az utóbbi hónapokban oly sűrűn rájuk fogott iIlegitimitás vádját. Azt azonban tudom, hogy én ezt a magam választópolgári mivoltában zavarónak, mi több, sértőnek tartottam. Hiszen ez a magam szavazatának a jóhiszeműségét, általam vélt és hitt törvényességét vonta kétségbe. Emlékezhetünk: az ún. 'kötelező többes jelölés jegyében valóban több jelölt közül választhattuk ki a nekünk leginkább megfelelőt (amint fogjuk tenni majd szeptember 30-án is), s közöttük bizony voltak, akik nem a HNF zászlaja alatt indultak a csatába. A magam részéről hajlamos vagyok a legutóbbi, 1985-ös tanácsi választást a mostani többpártrendszerű helyhatósági választás előzményeként felfogni. Én tehát szeretném az általánosan elfogadott illegi- timitás ellenében a magam választói renoméjának a megőrzése végett legitimnek mondani azt a 92 tagú pécsi tanácsot, ami testületként talán nem igazán felelt meg a feladatoknak, de egyedeiben megfelelt annak, amit a választók elvártak tőlük, amikor a több jelölt közül éppen őket juttatták a tanácsba. Milyen is volt hát ez a tanács, mint testület? Megmondom őszintén: keresem most a megfelelő kifejezést, nehogy sértő találjon lenni a megállapitásom. Ti. testületként nem produkált valami nagyot. Nem is produkálhatott, hiszen egyre nőtt, duzzadt a testületi ülések napirendje, amiért is az egyre áttekinthetetlenebbé vált, s gyakorta elsikkadtak benne a lényeges, a város életét, fejlődését közelről érintő kérdések, s mig ezek felett vita nélkül átsiklottak, kevéssé fontos ügyeken hosszadalmason elvitatkozgattak. (Ez intő jel lehet az új önkormányzatnak is: meddig lehet elmenni a testület terhelésében, hogy annak a munkája még érdemi lehessen.) A kívülállónak emiatt néha az lehetett az érzése: nem volt-e szándékosság abban, hogy pl. vezető napirendi pontként viszonylag jelentéktelen témát vetettek oda koncként a testület elé. amibe az tisztességgel bele is mart, hogy aztán a lényeges témára már ne jusson energiája. Egy szó, mint száz: ez a tanács - elődjeitől öröklötten — az ebédidőig tartó ülésezésre volt „belőve", s minthogy egyre gyakoribb lett a testületi üléseknek a délutánba húzódása, ezzel együtt fokozódott az érdektelenség. Ezt természetesen hiba lenne általános jelenségként aposztrofálni. Ti. volt a testületi munkának egy szüntelenül jelen lévő vonulata. Nevezetesen az az érzékenység. amivel a tanácstagok többsége a választókerülete, a választópolgárai érdekei iránt viseltetett. Olykor már olyan mértékben, hogy élt az ember a gyanúperrel: ezek a tanácstagok már a következő választásra tekintget- >nek. Ma már tudjuk: hiába. Pedig ennek - az előbb leírtakkal ellentétben — komoly eredménye volt. Még akkor is, ha a túlzott (?) lakóterületi szemlélet miatt ismételten megkapták a tanácselnöki „kioktatást”: vegyék már végre észre, hogy nekik nem a kis választókerületük érdekét kell örökké figyelni, törődjenek többet a város egészével, hiszen ők a városi tanács tagjai. Ám mégis mindvégig a kilencvenketted- résznyi város volt a figyelmük középpontjában. Lehet, hogy azért, mert úgy vélték: a nagy kérdések amúgyis nélkülünk dőlnek el. Hibájukul róhatjuk-e fel, ha a tanácstagi tevékenységüknek csaknem az egészével a lakóterület felé fordultak? Nem! Egyáltalán nem! A tanácstagi tevékenységet mindig is a lakóterületi munka jellemezte, de ez mintha az éppen most záruló ciklusban teljesedett volna ki igazán. A tanácstagok többsége igen komolyan vette a megbízatását, mint ahogy a választók is komolyan hitték, hogy számíthatnak a tanácstagjukra, elvárhatják tőlük a lakóterület problémáinak a megoldását. S ha most gondolatban végignézem a 92 emberből álló sort, hát azt látom, hogy közülük nem egy kitűnő szervezőnek bizonyult, és fáradhatatlanul megcsinált sok olyant, amit valójában a hivatalnak kellett volna magától és már sokkal régebben megcsinálnia. Nagyon sok helyen épültek utak, járdák, közművek, születtek élet- körülményeket javitó intézkedések tanácstagi szervezésben úgy, hogy abban tevékeny részt vállalt a lakosság is anyagi hozzájárulással, saját munkával. Meggyőződésem, hogy ezt, vagyis a választókkal való aktiv együttműködést feltétlenül a tanácstagok - és talán valamelyest a tanács - javára kell írni a sok vélt, vagy valós negatívum mellett. Nem tudom, másutt hogyan volt — gyanítom, hogy hasonlóképpen —, de Pécsett így volt, s ezt szeretném a hamarosan hivatalba lépő önkormányzat figyelmébe ojánlani. Annál is inkább, mert tartok tőle, hogy az ön- kormányzati képviselőtestület tagjainak - az első ránézésre legalábbis - ez nehezen kivitelezhetőnek tűnik. Vegyük figyelembe, hogy mostanáig 92 részre tagolódott a város, ezután 25-re fog, tehát egy-egy képviselő négyszer akkora területtel gazdálkodik majd, mint egy tanácstag (a listán megválasztandó képviselőkre ilyen tekintetben - úgy vélem — aligha lehet számítani). összegezve: bölcs cselekedet lenne az önkormányzati vezetők részéről, ha nem hagynák veszni mindazt az energiát, tapasztalatot, ami a lakosságért sokat tett, búcsúzó tanácstagokban felhalmozódott, s módját találnák annak, hogyan hasznosíthatnák azt a következő években. Hársfai István Komplex művészeti magánoktatás Pécsett Ének-, zene-, tánc- és színművészetképzés a Belvárosi Általános Iskolában A hír, miszerint az Arttour Management alapítványt létesít egy Pécsett induló művészeti magániskola működtetéséhez, a Belvárosi Általános Iskola évnyitóján bejelentettek értelmében a megvalósítás küszöbéhez érkezett. Arra kértük Bornemissza Géza zenetanárt, a magániskola alapitó menedzserét és dr. Berták Pétert, a Belvárosi Általános Iskola igazgatóját, hogy tájékoztassák olvasóinkat a részletekről. Bornemissza Géza: — A történet akár évtizedekkel ezelőtt is elkezdődhetett volna, hiszen a komplex művészetoktatás gondolata az angol iskolarendszer ismeretében, mindig is áldásos reményekkel kecsegtetett. Az eddigi magyar oktatási rendszerbe azonban nem fért bele ez a gondolat. Ezért csak most, a struktúraváltások idején vetődhetett fel ismét a komplexitás igénye. Úgy gondoltuk, hogy egy magániskola alapításával olyan bázist teremthetünk a régió jó képességű, tehetséges fiataljai számára, amely az ének, a hangszeres zene, a tánc és a színházművészet műfaji korlátoktól mentes elsajátításával, a mai elvárásoknak megfelelő, professzionális fel- készültséget ad az oktatás működését törvényes garanciákkal is fémjelző, majdani végbizonyítvánnyal a jövő előadóművészei számára. Megerősítette elható rozásuókat az is, hogy Pécsett és a régióban lelkes szakemberek, neves művésztanárok állnak rendelkezésre. De biztatást adott a kezdeményezéshez a minisztérium, a tanács, a színház, a zeneiskola, a zeneművészeti főiskola művészbaráti segítő- készsége is. Dr. Berták Péter: — Híve vagyok az alkotó, új vállalkozásoknak, iskolán kívül és belül egyaránt. Ezért is fogadtam örömmel Bornemissza Géza jelentkezését, akinek módszere a kisgyermekkorban induló, komplex művészeti alapoktatás tárgyában nemcsak új színfolt, hanem országosan is figyelmet érdemlő kezdeményezés. Márcsa'k azért is, mert segíti a tehetséggondozás megvalósitását a gyermek egyéni haladási ütemének megfelelően. A törvény ugyanis biztosítja, hogy a szülő akár a részleges, vagy teljes felmentés jogával is élhessen tehetséges gyermeke kibontakoztatása érdekében. A tankötelezettségnek pedig az osztályozó vizsgán bizonyított tudásával így is eleget tehet. De talán még ennél is fontosabb, hogy az a többoldalú cselekvő, kreatív készség, amelyet egy ilyen iskolában kifejleszthet a gyermek, egyidejűleg a szélesebb kultúra befogadásának esélyét is magában hordozza, s mint ilyen, a mi iskolánk életében is pozitív pezsgést eredményezhet.- Eszerint elit iskolát képzeltek el? Bornemissza Géza: — Szó sincs róla. Csupán olyan színvonalas szakmai iskolái, amelyben minden rátermett gyermek megvalósíthatja önmagát. Hiszen az ének, a zene, a tánc és a színművészet csírái valamennyiünkben felfedezhetők, és legtöbb esetben ezek egyike ki is művelhető.- Mindeddig gyermekoktatásról esett szó. Felnőttekkel nem foglalkoznak majd? Bornemissza Géza: — De igen. Az úgynevezett art komplex gyermekcsoportok mellett, az említett művészeti ágakban teljes körű oktatást folytatunk a felső tagozatos, a középiskolás, valamint a felnőtt korosztály számára is, beleértve a komoly és könnyű műfajokat egyaránt. Ennek értelmében lesz balett és disz- kótónc, jazzbalett és társastánc, show, revü és versenytánc ugyanúgy, mint magánének, sanzon, tóncdal és jazzoktatás, no, meg szfnészelő- készitő, musidal és drámai osztály is, az egyéni — zongora, hegedű, gitár, basszusgitár, oboa, fuvola, klarinét, szaxofon és rézfúvó - hangszeres oktatással párhuzamosan.- Magániskoláról lévén szó, kitől várnak majd támogatást? Bornemissza Géza:- Alapítványunkhoz adóalapjuk csökkentésével természetes és jogi személyek egyaránt csatlakozhatnak. Ezekkel a közérdekű célra fordítható összegékikel, valamint a szülők kötelező évi alapítványi hozzájárulásával, és a még szélesebb érdeklődők számára is elérhető tandíjakkal biztosítjuk majd az iskola önfenntartását. — Hol és mikor jelentkezhetnek ezek az érdeklődők? Bornemissza Géza: — Szeptember 10-től minden tanítási napon, délután 3-tól 6 óláig ügyeletet tartunk a Belvárosi Általános Iskola tanári szobájában, ahol a szülők és leendő hallgatók részletes felvilágosítást kérhetnek, vagy máris jelentkezhetnek az oktatásra. — És mikor nyitják a kapukat? Dr. Berták Péter: — Iskolánkban a lehetőségek és a feltételek adottak. Október 1-jén kezdődhet a tanítás. Tánctagozat is lesz a pécsi Belvárosi Általános Iskolában Fotó: Horváth Barna Egy hét múlva nyílik az őszi BNV Harminchárom ország és Tajvan részvételével szeptember 21-én megnyílik a 92. BNV. Az őszi rendezvény a hagyományoknak megfelelően a fogyasztási cikkek kiállítása lesz. A kiállítás szervezői a megnyitást egy héttel megelőző pénteki sajtótájékoztatón elmondták: a vásár a korábbiaknál sokkal markánsabban tükrözi a gazdasági életünkben lejátszódó átalakulásokat: az előző évekhez képest több lesz a kis- és a közép- vállalat, s számos kft., bank és egyéni vállalkozó, valamint vegyesvállalat jelentette be részvételét. A kiállítók 12 árucsoportban mutatkoznak be, a megszokott őszi résztvevők közül hiányzik az élelmiszeripar, hiszen az OMÉK alig néhány napja fejeződött be. Emiatt egyébként a kiállítási terület mintegy 10 ezer négyzetméterrel kisebb a tavalyinál (az OMÉK bontási munkálatai még folynak), így néhány vállalat várólistára kényszerült. A szervezők azonban úgy látják, meg tudják oldani, hogy valamennyi jelentkező kapjon helyet a vásáron. A BNV igazgatósága ezúttal Finnországnak és Izland- nak adta a díszvendég megkülönböztető státust. Izland most első alkalommal állít ki, hat vállalat képviseli a sziget- országot. A termékbemutatók mellett kiállítást rendeznek a geotermikus energia felhasználásának módszereiről, lehetőségeiről is. A több külföldi résztvevő közül hagyományosan az NSZK-ból, Ausztriából és Olaszországból jelentkeztek a legtöbben. A kelet-európai országok közül a Szovjetunió, Bulgária és Lengyelország a korábbiaknál kisebb területen ojánlja majd áruit, nem csökkentette viszont a kiállítási területét az NDK, ahonnan 11 kiállító, csaknem 700 négyzet- méteren vonultatja fel kínálatát. Az őszi BNV-vel egyidőben rendezik meg a 9. HOVENTA Nemzetközi Kereskedelmi és Vendéglátótechnikai Szakkiállítást, amelyen az idén a korábbiaknál lényegesen több kiállító lesz.
