Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)

1990-09-15 / 163. szám

1990. szeptember 15., szombat u) Dunántúli napló Hz Uj DIU politikai vitafóruma Félnek a pedagógusok? A pedagógiai gyakorlat, az iskolai (óvodai) élet közismer­ten feszültség- és konfliktus­teremtő közeg, amely a ta­nulókra, a tanárokra és a szü­lőkre egyaránt kellemetlen ha­tással van. Az elmúlt évtize­dekben a hazai pedagógia válságjelenségeivel, az okok alapos felderítésével, a meg­oldás módozataival alig fog­lalkoztak Magyarországon pe­dagógiai szakemberek. Való­jában vannak-e pedagógiai szakemberei ennek a kérdés­körnek? Nem állítom azonban azt, hogy érzelmi elszikesedés, a szakmai elsivárosodás, a pe­dagógiai értékválság ellen nem tettek lépéseket szakem­berek. Hazánkban egy-két fe­lülről engedélyezett iskolai kí­sérlet szeretett volna a leful­ladt pedagógiai rendszeren változtatni. Az ún. szocialista nevelőiskolával kapcsolatos kí­sérleteket a hetvenes években és a nvolcvanas évek eleién uovan sikeresnek kiáltotta ki a saitó. de ezek is csak látszó­lagosak voltak, mert az iskolai rendszer alaoiait nem érinthet­ték. a pedagógusokat ebben sem tudták érdekeltté tenni az iskolákra felülről ráerőszakolt kutatásvezetőkkel. A válság alaposan elmélyült. A pedagógiai válság lényege 1. A tanuló, a szülő és a tanár kénytelenek a mindhár­muk számára kedvezőtlen is­kolai és társadalmi körülmé­nyekkel szembesülni. ' 2. A kedvezőtlen helyzetek­ben nem tudják a problémá­kat a rendelkezésre álló lehe­tőségek között megfelelően ke­zelni, kitérni sem tudnak elő­le, elkerülni sem tudják azo­kat. 3. Mivel sem a tanuló, sem a tanár és a szülő képességei és problémamegoldó eszközei nem elégségesek az iskolai és a társadalmi konfliktusaik megoldásához, mindhármuk lelki és értékegyensúlya tartó­san felborul és válságállapot­ba kerülnek. 4. A pedagógiai válság - a megoldására irányuló külső se­gítségforrás hiánya miatt is — állandósul, a válság mélyül a család és az iskola, végül pe­dig a társadalom és -az egész pedagógiai rendszer között. 5. Sem a tanár, sem a szü­lő, sem a tanuló nem tudják integrálni ma még az érték­válság következtében kialakult új lehetőségeket. A pedagógiai rendszer foko­zatos megváltoztatása, habár az néhány évvel ezelőtt már elkezdődött, még mindig csak igen lassan halod. A peda­gógusok többsége nem hisz abban, hogy a jelenlegi isko­lai rendszer megváltoztatható. Nem hiszik el magukról azt, hogy képesek leváltani a kompromittálódott, ideológiai okokból a tantestületekre kényszeritett, hatalmukkal mind a mai napig visszaélő igazga­tókat, s képesek a kor köve­telményeinek megfelelő iskolá­kat létrehozni. Vajon mitől félnek? Pedig más lesz a szülők, a diákok és a pedagógusok vi­szonya az iskolával kapcsolat­ban az új körülmények kö­zött, a rendszerváltás teljes formális és tartalmi-tudati le­zajlása után. Ezentúl, és ép­pen ideje, a szülők ?o felada­ta az iskolában az lesz, hogy - az iskolafenntartóval egyez­tetve - jogos igényeket fogal­mazzanak meg gyermekeik is­koláztatásával kapcsolatban és számon is kérjék ezeknek a megvalósítását a pedagógu­soktól. A tanároknak pedig arra kell majd törekedniük, bogy a benyújtott igényeket kielégítsék, szolgáltassanak és professzionális, pszichológiai­lag és didaktikailag kulturált pedagógigi munkát végezze­nek. Az iskolafenntartás megvál­toztatandó szervezeti keretei között más szerep vár az új­onnan megválasztandó igaz­gatókra is. A kívánságlistán ilyen elvárások sorakoznak: emberi tartás, közéleti szerep- vállalás, szakmai felkészültség, felelősségvállalás, menedzser- szemlélet, a pedagógusok szakmai etikai kódexe előírá­sainak tiszteletben tartása, pszichológiailag és szocioló­giailag orientált pedagógiai tevékenység és így tovább. ideológia- és politikamen­tes, a gyermekeket és a fiata­lokat jól felkészítő iskolákra van szükségünk ahhoz, hogy az európai színvonalat el tud­juk érni. Vajon mit szándéko­zik tenni ezért a pedagógus­társadalom, az egyetemi kép­zés, az önkormányzat, a szü­lők és a tanulók? A pedagógiai értékek újra­teremtésének útja a tanulva tanítás lesz. Valóban léinek a pedagógusok? Dr. Vadas Gyula, MDF A pártoktól kérdezték Kérdés: Hogyan értékeli az SZDSZ—FIDESZ együttműködést a megyében? Papp Béla, az SZDSZ pé­csi szervezete vezetőségi tag­ja: — A kormánykoalició párt­jainak helyi összefogása után szinte természetesnek mondha­tó. hogy a két szervezet egye­síti erőit. Ma már mindenki előtt világos, hogy két szuve­rén, karakterében valamelyest egymástól eltérő pártról van szó. Alapvető politikai kérdé­sekben azonban hasonló vagy éppen azonos nézeteket vall. Az együttműködés során nem kellett egymás felé en­gedményeket tenni. Nem volt rá szükség, köztünk nincs „földkérdés" fajsúlyú vita. A márciusi választásokon Pécsett két párt együtt közel 40 százalékot kapott. Ez ön­magában nem garantál sem­mit, csupán jelzi számunkra, hogy városunk egy jó része nyitott a liberális politizálás irányába. A kormánypártok ta­vasszal meglévő erkölcsi tőké­je fogyóban van. Fentiek alapján úgy gondolom, hogy együttműködésünk sikeres lesz. Páva Zsolt, a FIDESZ pécsi listavezetője:- Az együttműködésnék egy­részről elvi, másrészről gyakor­lati magyarázata van. A FI­DESZ és az SZDSZ politikája, elképzelései között sok ha­sonlóság van, amely közös alapot jelent a választási koa­lícióhoz. A gyakorlati koope­rációt az tette szükségessé, hogy Pécsett a választásokra felállt a kormánykoalició, így ahhoz, hogy reális eséllyel lépjünk fel, nyilvánvaló volt, hogy a két pártnak össze kell fognia. Ily módon hatásosan ellensúlyozható a kormányzó koalíció, bár az erőviszonyok most mások, mint ez év már­ciusában voltak. Diktatúra vagy demokrácia? Egyre szaporodnak a ked­vezőtlen jelenségek. A kor­mány első száz napjának fe­lemás tétova intézkedései nem adtak - feleletet a kor kihívá­saira. Az életkörülmények to­vább romlottak. A gazdaság teljesítőképességének növeke­dése helyett az infláció, a munkanélküliség, a bűnelköve­tések szórna és a létbizonyta­lanság növekedett. A kor­mánykoalíció a megalapozott intézkedések terve helyett ve­szélyes, - figyelemelterelő mű­veletekbe fogott. Mi másnak vélhetnénk a Justícia-tervet vagy a vállalati tanácsok új­raválasztásának erőltetését? A rendőrség erőit az önvédelmi fegyverek bevonása köti le, miközben a bűnözők egyre több és egyre súlyosabb bűn- cselekményt követnek el váro­sunkban is. A koalíció szélső­séges személyiségeinek a ha­ladást, a társadalmi közmeg­Vállalkozás A gazdasági fellendülés alapjait csakis kizárólag a kis- vállalkozások teremthetik meg. Ezt hirdeti a mai magyar koa­líciós kormány programja is a pártok nagy részének prog­ramjai is. Ennek ellenére — gyakorlati tapasztalataink szerint a kis­vállalkozások ma Magyaror­szágon eléggé mostohán ke­zeltetnek. Mi, kisvállalkozók, ez idáig csak az akadályokat lát­juk velünk kapcsolatban. Az előző kormány által mun­kahelyteremtő beruházásokra elkülönített regionális hiteleket befagyasztották, a banki hite­lek szinte uzsorakamatra von­nák, az ún. Vállalkozásfejlesz­tési Alaptól vidéken is való­ban munkahelyteremtő (ter­melő) szférába pénz csak el­vétve csordogál. Ugyanakkor nap mint nap hallunk külföldi hitellehetősé­gekről kisvállalkozások élénkí­tésére, fejlesztésére, de ezek­kel a gyakorlatban nem talál­kozunk. Valódi privatizációs programot kívánunk, mivel a meghirdetett privatizáció visz- szásságokkal teli és nagyobb részt csak a kereskedelem pri­vatizációját preferálja, ezt szolgálja, a tervezetet is „Eg­zisztencia Alap" is. Sajnos, ma Magyarországon — a megkérdezettekkel ellen­tétben - nincs vállalkozás­élénkítő politika. Ahhoz, hogy a gyakorlatban ez legyen, szükségeltetik a vállalkozásba­rát környezet- és feltételrend­szer kialakítása, ezen belül különösen az önálló regioná­lis bankok, alapok felállítása, ipari bankok, innovációs köz­pontok kialakítása, teljessé tenné még orientáltabb adó­politika. A mindinkább növek­vő munkaerő-felesleget is csak a kisvállalkozások képesek felszívni. A VOSZ, a Pécsi Ipartestület és a KISOSZ közös állásfoglalása egyezést gátló, felelőtlen, oly­kor már az alantas indulato­kat szító kijelentéseitől a koa­líció centruma nem határolja el magát. Mi, szocialisták, akik a de­mokratikus társadalom meg­születése érdekében már tet­tünk, akik részt vettünk az állampárt lebontásában, akik az akkori egyetlen pártban vállaltuk a belső ellenzék sze­repét és követeltük a munka­helyekről történő kivonulást - most döbbenten tapasztaljuk, hogy egy új, többpárti dikta­túra veszélyével kell szembe­néznünk. Aggodalommal tölt el ben­nünket mindaz, ami a szom­szédos Somogy székhelyén, Kaposvárott történt. A kor­mánykoalíció pártjai, kiegészül­ve az SZDSZ helyi szervezeté­vel, már most felosztották egy­más között a vezetői álláso­kat! Felháborodva tapasz­Az 1990. szeptember 30-i önkormányzati választások sors- döntőek lesznek a vidék éle­tében. A tavasszal megindult rendszerváltozás folytatásaiként itt a soha vissza nem térő alkalom arra, hogy a váro­sokban és a falvaikban is megszabaduljunk az országun­kat tönkretevők helyi képvise­lőitől. Ehhez viszont az kell, hogy a falvak és a városok népe megszabaduljon az utóbbi évtizedek legátkosafcib örökségétől, a félelemtől és a közömbösségtől. A régi rendszer hívei to­vábbra is az általak gerjesz­tett félelmekre és közömbös­ségre apellálva, eszközeikben nem válogatva, akarnak ha­Ha nem tudunk választ ad­ni a miért kérdésfeltevésre, hogyan tudnánk válaszolni a hogyanra? Miért bukott meg a diktatórikus rendszer és mi­ért a kommunizmus? Azért, hogy helyet adjon egy új kor­szaknak, egy új, jobb, szebb, igazabb világnak. Világosan kell látnunk, hogy nekünk kell lerakni ennek az új korszak­nak alapjait. És most jön a hogyan? Sokféle elképzelés van rö­vid távon, ami azonban az át­menet bélyegét viseli magán. Üj szemléletváltozásra, új gondolkodásmódra van szük­ség, úgy ahogy azt Szt. István tette. Szilárd alapokat itt Eu­rópában csak keresztényi ala­pokon lehet lerakni. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkit ke­reszténnyé kell tenni, hanem azt, hogy aktivizálni, össze­fogni, segíteni kell azokat, akiknek hivatásuk és küldeté­sük van. Mit kell elsősorban tenni? Meg kell nyerni ezt a rend­szerváltást, meg kell teremte­ni a létbiztonságot és fel kell táljuk, hogy a rendszerváltás eszméi helyet, melyek szerint a pártok kivonulnak a munka­helyekről, melyek szerint a vézetők megbízatása pártállás­tól függetlenül, az emberi és szakmai tisztességre építve, a nyilvánosság bevonásával ke­rül sor —, nos ezek helyett szűk pártelitek megegyezésén alapuló diktatúra veszélye fe­nyeget. Mi a biztosíték arra, hogy csupán Somogybán? Mindazokat, akik látják ezt a veszélyt és elítélik az elvte­len és törvénytelen állásoszto­gatást, legyenek bármely párt tagjai vagy szimpatizánsai, partnerünknek tekintjük a de- mokráciért vívott küzdelemben. Bízunk benne, hogy Pécset elkerülik a szélsőségek és a politikai botrányok. Ez mind­annyiunkon áll. MSZP Pécs városi elnökség talmi pozícióikban maradni! Ne higyjük azt, hogy ezek el­len nem lehet tenni. Ne higy- jük azt, hogy a hatalmon lé­vő demokratikus pártkoalíció nem akar radikálisan szakíta­ni a múlttal. Tudja, hogy így lehet csak országunkat kive­zetni az előző rendszer által okozott káoszból! Ehhez vi­szont az kel'l, hogy mindenki higyjen abban: az ő szavaza­ta is segít, vetkőzze le a régi rend átkos örökségét, a félel­met és a közömbösséget, és szeptember 30-án menjen el szavazni, szavazzon a demok­ratikus átalakulásra I Az MPFSZ Baranya megyei szervezete oldani a még meglevő félel­meket. Nem politikai küzde­lemre van szükség, hanem az önszerveződés útján megte­remteni az egyenlőségen ala­puló egységet. Az egyenlőség itt nem egyenlősdiséget jelent, hanem szabadságot, vagyis le­hetőséget, esélyegyenlőséget, az egyetemes emberi jogok biztosítását és igazságosságot, önrendelkezési jogot és gaz­dasági lehetőséget mindenki­nek. Első lépésbe tartozik a falu a vidék elmaradottságának felszámolása. Erre jó lehető­ség kínálkozik, most az ön- kormányzati választásokkal. A nép éljen a lehetőséggel, ez a legfontosabb. Olyan vezető­ket kell választani, akik tud­nak és akarnak is a nép szol­gálatában tevékenykedni. A népnek pedig az a köteles­sége, hogy minden előítélet ellenére kimondja az IGENT, vagyis, hogy szavazatával tá­mogassa a hiteles, jellemes, erkölcsös jelölteket. Monostori Antal KDNP A félelem és a közömbösség ellen A korszakváltás alapjai Megoldásra vár Pécsbánya vízellátása A Pécsbánya és környéke ivóvízellátása több kérdést vet fel az érintett terület lakói­ban. Tudni kell, hogy zömé­ben kisnyugdíjjal rendelkező emberek lakják a környéket. A területre tudomásunk sze­rint Duna-vizet vezetnek, két okból. Az egyik: hogy a Me­cseki Szénbányák megszaba­duljon a Széchenyi-aknai víz­kiemelés költségeitől, amely tetemes terhet ró a vállalatra. A másik a víz nitráttartalma többszöröse a megengedett maximális értéknek, hogy a víz keménységéről ne is be­széljünk. A terheket a Mecseki Szén­bányák nyakába varrták, vagyis a vállalatnak kell fizet­ni a beruházási költségeket. Ez bennünket különösebben nem érdekelne, de a Mecseki Szénbányák kikötötte, hogy csak lakóépületekbe hajlandó a vizet bekötni. A másik, egy­re élesebb hangulatot keltő kérdés a vízóra-költség rész­ben a lakókra történő áthárí­tása. A harmadik probléma az, hogy az egész telepen egyetlen közkutat nem enge­délyeztek elhelyezni az illeté­kesek. A telepen 40 olyan kerttu­lajdonos, vagy területbérlő család van, akik állattartással, gyümölcstermeléssel foglalkoz­nak, akiknek jelenleg van vi­zük és erre építették ki a gaz­dálkodás formáját. Kérdezzük a címzetteket: a dunavíz ve­zetékre történő átkötése után mit tegyenek ezek az embe­rek? Ezek az emberek zömé­ben kispénzűek, akiknek szük­ségük van arra, hogy megter­meljék maguknak, amit a le­hetőséget biztosít. Kérdezzük: miért nem lehet legalább közkutakat elhelyez­ni? Talán azért, mert lenne, aki igénybe venné és a ta­nácsnak kellene az elhasznált vizet megfizetni? Végezetül kérdezzük, ho­gyan gondolták azt, hogy egy többlakásos házhoz, ahol több bekötés van, csak egy vízórát adnak? A többit a la­kóknak kell megfizetni? Ez így nem a legjobb megoldás. Mi azt szeretnénk, ha a várfcisi tanács, a vízművek és a Me­cseki Szénbányák meg tudná­nak egyezni az említett kér­désekben a kispénzű embe­rek javára és mindannyiunk hasznára. A Szociáldemokrata Párt I. kerületi szervezete Nemcsók György titkár SZDSZ ­Egy jó választás! Úgy ítéljük meg, hogy a kormány első száz nap­ja után az ország erköl­csi, gazdasági és társa­dalmi állapota rosszabb, mint a választások pilla­natában volt. A történelmi pillanatot a választásokon győztes koalíció elszalasztottá. A nagy remények szerte­foszlottak. A mezőgazda­ságot összeomlás fenye­geti. Az ''államgépezet szétzilálódott. A sajtó me­gint függetlenségéért ha­dakozik. A kultúra párt- és klikkharcok csatatere lett. Feltartóztathatatlanul gyorsul az infláció. Priva­tizáció helyett új közpon­tosítás keríti hatalmába a gazdaságot. Gyanakvás és ellenségeskedés ijeszti el a külföldi tőkét. A szom­széd államokhoz fűződő viszonyunk mélypontra ke­rült. A kormányokalíciót egyre leplezetlenebbé osztják meg belső ellen­tétei. Az ország rosszked­vű és hitevesztett. Oda a politika tekintélye. A kormány rossz koalí­ciókon alapul. Ha jelen­legi erőviszonyai fennma­radnak nem lesz kiemel­kedés az ország gazdasá­gi és politikai válságából. Belső ellentétei azonban túlságosan nagyok. Ideig- óráig elsimíthatok, de évekig aligha. A koalíció bomladozása máris meg­kezdődött. Nem biztos, hogy el fogja viselni a földkérdés parlamenti vi­táját. Tudnunk kell, hogy a mezőgazdaság jövője nemcsak a földtulajdon rendezésén múlik. Ve­szedelmesnek tartjuk az olyan agrárirányítást, amely egyetlen megoldan­dó feladatot lát maga előtt: a földtulajdon-refor­mot. Az igazi kérdés az, hogyan tudunk verseny- képes, új magángazdasá­gokat létrehozni, s a régi nagyüzemek helyett új tí­pusú, hatékony szövetke­zetek kialakulását segíte­ni. Ehhez azonban nem elegendő a földtulajdon­viszonyok átalakítása; újjá kell szervezni a kereske­delmet és az élelmiszer- ipart, meg kell újítani a falusi infrastruktúrát, ki kell építeni a mezőgazda­ságot kiszolgáló pénzinté­zeti, hitelezési rendszert, létre kell hozni a biztosí­tási alapokat stb., hogy a mezőgazdaságban ne csak dolgozni lehessen, hanem jövőt építeni is. A gazdasági életben az MDF kormánya változat­lanul nem a privatizáció gyorsításában és piaci alapokra helyezésében, hanem éppenséggel álla­mosításában gondolkod­nak. Ez pedig eleve ku­darcra fog ítélni minden inflációellenes intézkedést, feleslegessé fog tenni minden vele járó áldoza­tot. Az óllamgazdaság rendszerében az infláció nem állítható meg. Hiába minden inflációellenes in­tézkedés; az árfelhajtó erők tovább működnek. Az SZDSZ mégsem csak a kormány ellenzéke. El­lenzéke vagyunk a csüg- gedésnek, a kiábrándult­ságnak, a demoralizáló­dósnak. Úgy érezzük, hogy az esély még nem veszett el, de kiutat csak a Szabad Demokraták programja biztosíthat. Az SZDSZ pécsi szervezete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents