Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)
1990-09-15 / 163. szám
8 üi Dunántúli napló 1990. szeptember 15., szombat Szatyor Győző rajza Tódor János: Az angolna Mór második órája vártuk hiába a szerencsét. A sport- horgász szerint naplemente után esedékes az első kapásidő, bár ebben a szeptember végi őszelőben még ez sem biztos. A nap, mint valami túlhevített, fölrobbanás előtti állapotban leledző vérvörös légballon, méltóságteljesen süly- lyedt a vízből kiemelkedő hegyek zöldes sziluettje mögé. Beletettem kezemet a vízbe, langyos felszínét finom, szinte percenként más irányból támadó szellő borzolta. Jó három kilométerre voltunk a déli parttól, s olyan neszek nélküli, üres csend vett bennünket körül, amilyen csak egy mély kútban lehet. ültem a csónak szélén, s unatkozva figyeltem a botok vége és a víz között, a dami- lókon himbálódzó fehér műanyag karikákat. Hiába, hiányzott belőlem a vadászó-halá- szó ember ősi szenvedélye. Elkísértem a megszállott sport- horgászt, de kalandjában képtelen voltam azonosulni vele. Fél hét lehetett, amikor az egyik műanyag karika veszett jojózásba kezdett. A sport- horgász kezébe vette a botot, s aprólékos, kiszámított türelemmel játszadozott a hallal. Nekem csak annyi dolgom maradt, hogy a horogra akadt jószág alá tegyem a szakot. A hetven dekásra saccolt fogas alaposan benyelte a horgot, ezért aztán a sporthorgász elmés drótszerkezettel volt kénytelen szétfeszíteni a száját. Még nagyban zsákmányunkkal veszkődtünk, amikor társam hirtelen mozdulattal kapott másik botja után, s pillanatnyi teketóriázás nélkül bevágott. — Ez angolna lesz, hogy a fene essen bele — dörmögte orra alatt, s valóban: kígyószerű lény tekerődzött villám módjára a zsinór végén. Olyan volt a feje, mint egy kétségbeesett vízisiklóé. Szeme élettelenül megmerevedett, miközben testét motollaként dobálta a ladik fenékdeszkáján. — A világ legszívósabb állata - mondta a sporthorgász, és a vizi'kigyó csúszós, nyálkás porhüvelyét egy rongyba göngyölte. — Undorító egy dög, de a húsa fejedelmi csemege — tette hozzá. Aztán, akár egy bikacsök- kel, teljes erőből lesújtott a hajó keményfa peremére. Egymás után ötször csattant a szörnyű, élő korbács, de a hal még mindig nem adta meg magát. Szájából és szeméből halvány, vízzel kevert vér szivárgott. Mire a sporthorgász készségét ismét a vízbe hajította, a tetszhalott angolna teste újra megmozdult. Egyedül abban bíztam, hogy izgatott társam figyelmét elkerüli az állat fantasztikus haláltánca. De nem így történt. A sporthorgász, amint észrevette, felbőszült az elpusztíthatatlan élet láttán. Zsebébői csontnyelű bicskát vett elő, s számomra felfoghatatlan dühvei vágta bele a hal fejébe. Kiáltani szerettem volna, de szégyelltem volna, ha a másik kinevet. Híres pécsi hangversenyek Az 1930-as Goldmark- emlékhangverseny Országh Tivadar, Zoltán Vilmos és a Zenekedvelő Egyesület zenekarának sikere A PÉCSI ZENEKEDVELŐK EŐYESÜLETE ÁLTAL 1930. ÉVI JÚNIUS HÓ 2-ÁN A PANNÓNIA TERMÉBEN GOLDMARK KÁROLY SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJÁNAK EMLÉKÉRE RENDEZETT FILHARMONIKUS HANGVERSENY MŰSORA: 1. Goldmark: Tavaszi nyitány. 2. Goldmark: Hegedűverseny. Zenekari kísérettel előadja: ' SZÜNET. y. Goldmark: Falusi lakodalom, szimfónia. Nászinduló. Menyasszonyi dal. Szerenád. A kertben. Tánc. \ in. leii*. S. honvédezred zenekarának fúvósaival kiegészített zenekart vezényli: Zupancsics Vilmos tanár. \/ egyes számok alatt a nézőtérre \ezető ajtók zárva maradnak. Pécs városa mindig nagy gondot fordított arra, hogy a leghíresebb magyar zeneszerzők emlékét ápolja, műveiket megszólaltassa. így történt ez Gold- mark Károly születésének 100. évfordulóján is. A huszonkét (!) gyermekes keszthelyi izraelita kántor fia nagy utat tett meg művészete elismertetéséig: elemi iskolai és zenei tanulmányait autodidaktaként, illetve magánúton végezte, emellett színházi hegedűs, kot- taimásoló, zongoratanár, kórusvezető, publicista volt Bécs- ben, majd a magyar fővárosban. Első szerzeményeit 1857- ben mutatta be, de még sokáig kellett várnia az elismerésig. Az 1865-ben bemutatott „Sakuntala-nyitány” után kapta meg a magyar kormány ösztöndiját, de a széles körű népszerűséget az 1875-ben színre került „Sába királynője" című operája mindent elsöprő sikere hozta meg számára. Bár nem alkotott sokat, de műveit mindig a kiérlelt, művészi csiszoltság jellemezte. Alkotókedvére jellemző volt, hogy még 84 éves korában is dolgozott, ekkoi fejezte be II. zongoraötösét. Bécsben hunyt el, 1915-ben. A Pécsi Zenekedvelők Egyesülete az országos ünnepségekkel egyidőben kezdett hozzá az előkészületekhez. Az emlékhangversenyt végül is 1930. június 2-án tartották meg a Király (ma Kossuth) utcai Pannónia-teremben. Mivel 'az egyesület zenekaMűsorára 50 fillér. rónak nem voltak fúvósai, a már eddig bevált gyakorlat szerint jártak el, amikor a M. Ki r. 8. Honvédezred muzsikusaival együtt lépték föl, Zu- pancsics (Zoltán) Vilmos vezényletével. A hangverseny műsorán a híres zeneszerző zenekari és szóló versenyműveinek java szerepelt. Előadásra került a „Tavaszi nyitány", az „A-moll hegedűverseny" és a „Falusi lakodalom" című szimfónia. A hangversenyszerető pécsi közönség tájékoztatására az egyesület a műsor hátlapján ismertette az előadandó műveket. Először Takács Alice hegedűművésznő fölléptét hirdették meg. de végül a hegedűversenyt Országh Tivadar játszotta. Az ő személyében híres művészt sikerült megnyerni. A Kodály—Weiner tanítvány a hires Waldbauer—Kerpely vonósnégyes és a Kerntler—Országh -Friss trió hegedűse, majd brácsása volt, akinek művészi nagyságát a hazai sikerek melfett először a svájci, finnországi, majd a franciaországi, ausztriai, csehszlovákiai hangversenyek jelezték. A hangverseny után a Dunántúl című napilapban megjelent kritika Így méltatta művészetét: .......A dúsan hangsz erelt kíséretből briill-iánsan emelkedik ki a magánhegedű szólama. Virtuóz technikája az első tétel után, zökkenő nélkül szállt le a második tétel egyszerű, bensőséges adagio- jóra, hogy ismét felemelkedjen o harmadik tétel markáns fináléjába. A szólista és a zenekar között a kontaktus tökéletes volt. . ." A hangverseny első számában a melódia bőségét és a hangszerelés melegségét emelte ki az Írás. A szimfónia előadásáért a zenekar kapott dicséretet. A hibátlan összjáték és a tempóváltások zökkenő- mentessége jellemezte előadásukat. A Szerenád-tételben a faifúvók „brillírozósót", a Kertben-tételben a poétikussá- got, a Tánc-tételben a népies hangulat hű visszaadását dicsérték .meg a kritikusok és a hallgatók. Az irás ezekkel a méltató sorokkal zárult: „Büszkén állapíthatjuk meg a zenekar tökéletes produkcióját, és melegen gratulálhatunk Zupancsics Vilmos zenei vezetőnek és a kiváló zenekarnak." A városunkban nem szűnt meg a Goidmark-kultusz ápolása. 1934 júniusában megalakult a Goldmark Ének- és Zenekar — Böhm Emil és Mangold Rezső zenei vezetése ‘mellett. Tevékenységüket számos, nagy visszhangot kiváltó hangverseny jellemezte. Böhm Emil és Lang György karmesterek mellett föllépett többek között dr. Wallerstein lózsel, Rosenberg Ernő, Müller Bianca, Lázás Imre, Wiesenberg Klára, Gödry Kató, dr. Haviin Károlyné, Schwimmer Ignácné. Kór, hogy Ígéretes működésüket az embertelen kor megszakította. Dr. Vargho Dezső Herceg Árpád: Tudass, ha változik a címed! „Mogam előtt látom Nagyrakást, amikor már majd nem csak Ibajusza lesz, de tiszteletre méltó szakálla is, és éppen kamionsofőrként keresi kenyerét, s nem is akármekkora kenyér lesz az, ha meggondolom. Képzeljétek el, a fiú éppen valami (levélpapiros fölött gubbaszt, valahol Kassel és Dortmund (között, és levelet ír, hát mi mást ima, és ki másnak írna, hát persze, hogy apának. Nagynakás éppen egy döntési szituáció- bon leledzik, de nemsokára kilépve a kétségek világából, hátat fordít mindennek, amihez addig köze volt, és valami olyasmibe fog, amit mi sosem értünk meg, igaz, elítélni sem lesz okurtk, viszont Nagyrakás bátorsága előtt !e a kalappal. Ettől kezdve majd tíz évig nem kapunk tőle levelet, ami nem lep meg bennünket, mert hozzáedződtünk, hisz volt már ilyen annak előtte is, de apa tíz éven át mindig kibattyog a kapuba, ha postást ugat Füles kutyánk, e néven a harmadik. Harmadik Füles az idő tájt imár csak a postást ugatja meg, és tej- bepapit eszik, mert körülbelül annyi foga lesz, mint anyának és apának együttvéve. És Harmadik Füles már két hónapja nem ugat, amikor becsönget a postás, aki tudja, hogy mit vár apa, és mindig meg is Ígérte neki, hogy holnap hozza, biztosan hozza. És Nagyrakás ettől kezdve olyan leveleket ir nekünk, amiket még én is megirigylek, pedig akkor én már híres Író leszek, és később, mint apa hagyatékának gondozója, fel is használom némelyiket egy regényemben. Több pénzt kapok majd érte, mint amennyit apa és anya együtt egész életükben láthattak, de csakhamar elviszi az egészet az az infláció, amelyik viszont nem fogható ahhoz, amelyiken apa és anya pénz nélkül verekedik át magukat, amig nekem, szegény növényevőnek, itt a szám jár. De szólnom kell ezekről, mert nagyobb részt Nagyrakás, kisebb részben Kisrakás a magyarázata annak, hogy apa mért azt, amit, mért úgy, ahogy. Hogy én is világosan lássak, majd segít nekem apa naplója, amiről majd még beszélek, 'és a többi hagyatékról is beszélek a maga idejében, amelyektől megválni nem lesz szivünk, annyi emlékkel kötődünk porosodó tárgyakhoz, téglához, vakolathoz. Csak Lackónak lesz bátorsága hozzá, (hogy rendet teremtsen. Lackót az én egyik unokám második házasságából születendő ötödik leánygyermek és Nagyrakás egyik zabigyereké- nek unokája által őrökbe fogadott fiú ülteti majd a trónra. Jó emlékezettel lesz megáldva. örökre emlékezni fog ránk az is, akit apa nemsokára megtalál az utcán és felveszi, de a pulya nem nagyon fogja tudni sohasem, hogy valójában mi is zajlik le benne. A dinasztia kallódó ága lesz, és egyszer majd megpróbálja kilopni a szemünket is, amit nem fog megbánni soha, mert egészséges gondolkodású bunkó válik belőle akkorra, és imajdan minden gyerekét igyekszik letagadni, legalább a felét sikerül is neki, ami nem kis pénz, ha meggondolom. De ne rohanjak most eny- nyire előre, hiszen zabigyere- kekben nálunk most sincs hiány, ami nekünk családi sza- vajárásunk, ha előjön a téma, és az évek során sokszor előjön, mert én meg Pocak fölöttébb kíváncsiak leszünk arra a családmodellre, amelyikbe előre megfontolt szándékkal belecsöppentünk a megkérdezésünk nélkül is, szerencsénkre. Az idő tájt apa szuverén jog- nok gondolta, hogy egy nő gyereket akar, és úgy gondolta, hogy neki, apának is jól jönne még egy-kettő Nagyrakás és Kisrakás után, és azután, akit nem is ismert, mert alighogy megszületett, meg is halt a 'levegőben. De azt nem akarta apa, hogy úgy legyen, gyereke, hogy ne legyen gyereke, amit Nagyrakással és Kisrakással addigra kitapasztalt, ezért aztán megmondta az akkor még nemanyámnak, hogy idefigyelj, drága hölgyvendégem, a részemről rendben, de én aztán nem fogok ám az ajtód előtt handaban- dázni, hogy láthatom-e a gyerekeket, mert nekem„az ilyesmiből elég volt, hanem a fizetésemet majd rendesen elosztom, csak tudass, ha változik a címed. Amire az én akkor még nemanyámban is felgyűlt a fény, és megmondta a magáét, hogy hát idefigyelj, kedves férfivendégem, tulajdonképpen nekem is elég volt abból, hogy kizárólag magamnak akarjak gyereket, abban meg rengeteg a bizonytalansági faktor, hogy mi rendes férj-feleség legyünk, tehát szülök én neked gyereket, ha tudok, aztán azt csinálsz vele vagy velük, amit akarsz, de ha elveszed tőlem, akkormeg- öllek. És meglehet, hogy apa életének kioltását a szóban- forgó szituációban anya komolyan is gondolta, mint egy racionális jövőképet, de ehhez azért tudni kell, hogy úgy állt kezében a kés, mint a tehénen a gatya, erre nincs jobb képzavar. Viszont anya már abban az időben is kémia szakos tanár volt, ami apának eszébe sem jutott soha, és ez nagy könnyelműség, ha meggondolom, mert az ember sosem hagyhatja védtelenül a hátát. Apa és anya hosszú életűek lesznek a földön, és én meg Pocak, státuszunk szerint apa gyerekei, szorgalmasan látogatjuk anyát, amióta saját lakása van, nem is akármilyen rom. Ez a rom, persze, mindannyiunké, mert nagyon jól érezzük benne magunkat, apa és anya prekoncepciójának szerencsés és folyamatos dugóiba dőlése nyomán. Apa és anya a későbbiekben is csak annyi függetlenséget őriznek meg maguknak, amennyit még el tudnak viselni, mert jólesik. A szörnyű csak az az egészben, hogy apa és anya egy társadalomban élnek, és a társadalom mifelénk az emberek magánügyeibe is beleüti az orrát, és nemegyszer előfordul, hogy felteszik apának a fogas kérdést: most akkor kié a gyerek? a magáé vagy azé a nőé? Egyszer majd megpróbálják sarokba szorítani apát, hogy hát mikó vüheti el üketa zannyuk, és apa ekkor elköveti azt a hibát, hogy megmondja az igazságot, tudniillik azt mondja, bármikor. Oszlón mikó vüszi? Nem vüszi, mondja maid apa, mert nem az ü duuga vünnyi, mert ücsaka zannyuk. Hát akkoó?! Mikoó láthassa? Minden nap. Azannyát! Minden nap vüszi a két nyomoruúttat? Nem minden nap. Dejszen azonta, nem?! Vagy haggya ükét ott- alunnya? Mért ne hagynám. Szerintem apa ezért tart a háznál harapós kutyát. Füles, e néven az első jó szolgálatot tesz, amikor időről időre jelzi, hogy hívatlan látogató érkezett."
