Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)
1990-07-05 / 92. szám
1990. július 5., csütörtök üj Dunántúli napló 9 Levél a szerkesztőségünkben 100 aláírással magyar zsidóság egységéért Búcsú a kolóniától? Új vezetők a magyarországi zsidó közösségek élén H a nagyon nekikeserednénk, azt mondhatnánk, hogy a Pécs melletti, pár száz lakosú 1st- ván-aknai település bármikor új Gyürűfűvé válhat. Ki ne ismerné az elnéptelenedés rettegett jelképét? Bekövét- kezhet, pedig István-aknára rendezett út vezet - igaz, hogy kerülővel, akad egy telefonja - a bányamentő- állomáson, úgy, ahogy jónak mondható a boltocska, Pécs pedig légvonalban kő- hajitásnyira? tezik, az sem felel meg a lakóknak, akik között már kevés a bányászivadék, és egyre több a cigány. A buszjárathiány miatt levél érkezett szerkesztőségünkbe. csaknem száz aláírással. Kivizsgálásának ürügyén cseppentem a bányatelepre. Pici falucska fogadott, bár emeletesek a házak, de az élet túlzottan családias, mint egy hajdani cselédsoran. Közös a garvd, nyomasztó a feszültség, túlzott az egymásrautaltság Az elárvult bányaüzem De innen már a keserűséget kiváltó okók sorakozzáinak! A művelődési otthon ma raktár. Elsorvadában a nagy beruházásként indult, új akna, munkásait áttelepítették. Alig maradt buszjárat, s amely léPanaszos csoport fogadott, panaszáradat vitt tovább. A keserűség ikibeszéfése közben, mialatt o iboltosnő és a mindig vitatkozó Orsós István kibékült, eljutottunk egy olyan lakásba, amelyet elhagyott o Csonka Kati kistestvéreivel Proksza László felvételei bérlője, aki menekül az igazságszolgáltatás elől. PIK-lakás ez is, mint az összes a telepen. Megégve a bútor, az igazolványok, kibelezve minden tárgy, a fazékban félbehagyva a most már gumiszerű főzelék. A nyomasztó hangulat ellenére érezni, hogy gazdái időnként visszajárnak vagy inkább szöknek. Senki sem szitkozódott, az iszonyatban ott sejlett valamiféle szorongó megértés. Ekkor fogtuk fel, hogy a szétzilált szobácska a telep első nyílt sebe. Akad, aki költözne ide, mint Hantosiné Fekete Ibolya, aki babát vár, de nem ikapja meg. Ahogy a többi üresen álló, öt otthonból se igényelhet. Egy bácsi invitál, egyedül lakja tágas szabóit, nem győzi a lakbért, lemondorva a sok helyiségről, egy elég meki, de nem teheti. A furcsa PIK-rendeletek, előírások érthetetlenek, nyomasztó tilalmak, legalábbis az Itt élőknek. Tisztes állampolgár Délutáni terefere így is meghojlik előttük, de az ismeretlen csövesek fittyet hánynak mindenre. Szóval, a lezárt lakásokat kellene felszabadítani a tilalmak alól, és akkor be lennének tömve a süllyedő hajó lékjei. A lakásnélküliség szörnyűbb élmény a telepieknek, mint az új akna sorvadása. Most levelet írnak az MDF- nek, tanácsot kérnek, miként érvényesítsék érdekeiket. Egyébként senki sem beszél itt önkormányzatról, helyi akaratról, helyi döntésről, küldöttség delegálásáról ide és oda. Pedig biztos, hogy ez egyfajta előrelépés lehetne. Tremmel Valika, Molnár Ibolya, Rózán Erzsiké és Németh Györgyné úgy írja közösen a levelet, mintha a babakelengyét raknák össze: féltik, dédelgetik mindegyik mondatot. Bíznak, és ez is valami. Hantosi Attila, mint lelkes természetbarát, arról szól, hogy gyalog 10-15 perc egy régi ösvényen Szabolcsiéiu. Idővel tán onnan jöhetne az új út és a busz... Ki tudja? Bízom a telepiekben, hiszem, hogy nem válnak új Gyürűfűvé, mert a falusiak, a földhöz, a természethez közel élők ősi jóságát éreztem meg bennük. Csodáltam a 78 éves Rózán József szívósságát, aki 50 évesnek néz ki. Meglepett Szabó Imre bácsi kedélye, Erdélyi Tibor nagy gesztusú megnyilvánulása. Orsós Pista mindig a váltam fogta, úgy tartotta ott kezét, mintha a gyermeke lennék. Belenéztem Kökény Jenőné szép szemébe, anyám pillantott vissza rám, Kiefer Vilmosné mosolya kislányomat juttatta eszembe, napfényként mosdatott Czei- ninger Béláné derűje, Rózán Józsefné, Tériké néném néhány szavát mintha nagymamám mondta volna. Köszönöm Vincze József információit. Busz hozott, busz vitt el. A buszon úgy ettek néhányon, hogy az ölükbe tett aktatáska volt az asztalka. Csuti János — A Magyar Rabbikar nem akart és nem akar puccsot, nem tört és nem tör a magyar zsidóság világi vezetőinek hatalmára, a továbbiakban is a Tórát, a magyar zsidóság / érdekeit kívánja szolgálni — válaszolta dr. Schöner Alfréd, az Országos Rabbitanács elnöke az MTI munkatársának arra a kérdésére: miért mondott le tisztéről, s miért vállalta mégis ezt követően, hogy a Magyar Izraeliták Országos Képviselete és a Budapesti Izraelita Hitközség a napokban tartott teljes ülése ebben a funkciójában megerősítette. A főrabbi a továbbiakban kifejtette: — A magyar zsidóság fennmaradását, a kis zsidó közösségek egységét szeretnénk elősegíteni. Négy évtizeden át világi vezetők, öttagú elnökség irányította a zsidó közösséget. A rabbik, a magyarországi zsidóság valóságos vezetői az elnökség alárendeltjei voltak. Tavaly, december végén a MIOK és a BIH teljes ülésén elhatározták, hogy a követelményeknek megfelelően átalakítják a közösség szervezeti felépítését, elkülönítik a közösség vallási és világi vezetőinek feladatait. • Megállapodtak abban, hogy a közösség vallási, pedagógiai, vallás-kulturális és karitatív tevékenységét a rabbik, gazdasági ügyeit pedig a világi vezetők irányítják. Elkészítik az új szervezeti szabályzattervezet, amelyben rögzítik a közösség jogi státusát, s megszabják, hogyan válaszszák demokratikusan vezetőiket. Ezt az „alkotmánytervezetet” megvitatják a zsidó közösségek és szervezetek, s javaslataikat figyelembe veszik annak kialakításánál. A hazai zsidóság legmagasabb képviseleti szervének a határozatát azonban, bár szóban és levélben egyaránt több ízben szorgalmaztam, mindeddig nem valósították meg. Ezért döntöttem úgy már egy hónappal ezelőt, hogy lemondok tisztemről. Ily módon tiltakoztam a halogatás ellen, és hívtam fel a hazai zsidóság figyelmét a változtatás szükségességére. — A napokban tartott teljes ülés résztvevői bizalmat szavaztak nekem, ugyanakkor az elnökséget azonnali hatállyal felmentették. Megválasztották az új világi vezetőt, akinek munkáját a rabbikar és a zsidó szervezetek képviselői segítik. A társadalmi testület a rabbikarral együtt folyamatosan intézi a közösség ügyeit, elkészíti az új szervezeti szabályzattervezetet, amelyet a közösségek megvitatnak, és a november végére vagy december elejére összehívandó közgyűlés elé terjesztenek. Ezután a magyarországi zsidó közösségek megválasztják új vezetőiket, és képviselőket delegálnak a hitközség „parlamentjébe", amely demokratikusan választja meg a hazai zsidóság országos vallási és világi vezetőit - mondotta. Arra a kérdésre, miként képzelik el a hitközség megújítását, Schöner Alfréd így válaszolt:- A rabbikar hamarosan elkészíti erre vonatkozó koncepcióját. Egyebek között az máris bizonyos: a vallási élet felélesztéséhez feltétlenül szükségesnek tartják, hogy a zsidó közösség visszakapja államosított iskoláit, kórházait, szociális otthonait. Továbbá: elengedhetetlen olyan védőháló kiépítése, amely kiterjedne a holocaustot túlélt, magukra maradt idős emberekre, illetve az úgynevezett holocaust-unokákra. Szeretnénk feleleveníteni a magyar- országi neológia klasszikus hagyományait, amely integrálja a progresszív magyar, valamint a hazai és az egyetemes zsidó szellemi értékeket. Tervezik azt is, hogy tovább erősítik kapcsolataikat Izrael állammal, úgyszintén bővítik együttműködésüket a nemzetközi zsidó szervezetekkel. A rábbikar tagjai tevékenyen részt kívánnak venni a magyar szellemi és közéletben, ezzel is elősegítve az ország demokratikus átalakítását, az antiszemitizmus terjedésének megakadályozását. Tovább bővítik kapcsolataikat a magyarországi történelmi egyházakkal és az újonnan szerveződött gyülekezetekkel. Hivatásuknak tekintik, hogy istenhitre, erkölcsös életre, munkaszeretetre, a más vallá- súak, másként gondolkodók elfogadására neveljék a zsidó fiatalokat. Szeretnék elérni, hogy a mintegy 1300 zsidótemető az emlékezés méltó helye lehessen, s hogy a zsinagógákat alkalmassá tegyék az áj- tatosságra, valamint azt, hogy a második világháború időszakának zsidó üldözöttjeit részesítsék jóvátételben, miként a nem zsidó, ugyancsak üldözött magyar állampolgárokat. Tervezik vallási, kulturális, tudományos kiadványok megjelentetését. Szeptembertől újabb iskolákat nyitnak, a több mint százéves Országos Rabbiképző Intézetben pedig olyan pedagógusokat is képeznek, akik zsidó és esetleg nem zsidó stúdiumokat taníthatnak majd az ország oktatási intézményeiben. A gyógyszereket elzárták Mindennap, minden alkalommal a felnőttek adagolják nekik. A gyerekek között van szívbeteg, vesebeteg, cukros, epilepsziás, s van, aki „csak" mozgássérült. Huszonnégyen üdültek júniusban Fonyódlige- ten, a sásdi tanács üdülőjében. Valamennyien sásdiak, illetve a térség községeiben élnek. Tíz éve, hogy a sásdi vöröskeresztesek és a védőnők először megszervezték az egészségkárosodott gyermekek nya- raltatását. Azóta minden évben üdültetik őket. A vízparthoz közeli épülethez tágas udvar tartozik, amely most alkalmi tollas-teniszpályává alokult. Egyszerre többen is játszanak a felnőttekkel együtt. Mások a terasz-ebédlő most még üres asztalain bőrhulladékot szabnak-varrnok, nyaklánc lesz belőlük. Autó fékez a bejárat előtt, két férfi érkezett.- Kenderes doktor és Papp Antal - mutatja be őket messziről Hartung Vilmosné, a tábor vezetője. Egyelőre nem is jönnek közelebb, egy csoport gyerekkel beszélgetnek. A többiektől hallom, hogy Kenderes doktor a vásárosdombói körzeti orvos, és több gyermeknek engedélyezte, javasolta oz itteni nyaralást. Most eljött meglátogatni őket és megérdeklődni, hogy nincs-e valami gond. Papp Antal pedig az egyik nyaraltató védőnő férje. Ö is részt vett éveken át a gyerekek táboroztatásában, de egy idő után belekeseredett. Nem csoda, ha valaki nem tudja feldolgozni, amit ezeknek a gyerekeknek a közelségében átél. Mindegyik ragaszkodó, kedves, mindegyik tud önfeledten örülni, miközben ledobhatatlan terheket cipelnek. De itt, egymás közt elfelejtik a gének, betegségek, balesetek okozta másságukat, itt senki sem szégyelli, ha nem elég ügyes és okos.- Néhány évvel ezelőtt a közeli szakszervezeti üdülőben nyaralt egy baranyai család tolókocsis gyermekükkel együtt - meséli Hartungné. — Egy nap meghívtuk őket ide hozzánk, aztán a kisgyerek mindennap átkéretőzött . . . Most nem jött velük egyetlen tolókocsis gyermek sem. Évekkel ezelőtt pont miattuk, értük szervezték be a védőnők közül néhányon a férjüket is a nyaraltatásba. Hogy legyen, oki kiemeli, megfürdeti, aki segít tisztába tenni őket. A Hartung házaspár mellett Rostás Ernő és felesége, akik évek óta együtt járnak ide. Rostás Ernő a MÁV dombóvári építési főnökségén dolgozik. — Eddig nem volt gond, hogy egy vöröskeresztes kiké- rővel egy hetet itt legyek - mondja. - A közvetlen munkatársaim, főnökeim tudják, mi van emögött. Nekünk is volt egy súlyosan beteg kislányunk. Orvostól orvosig futottunk, ingáztunk vele Pécs és Budapest között. Hatéves volt, amikor meghalt, most Tenne 17... Én miatta jövök ide. No meg biztos azért, amit nem mond ki, azokért a szülőkért és gyerekeikért, akik itt vannak. Akik között elvétve akad olyan, aki már másutt, a szüleivel együtt is volt nyaralni. Többségük nem egyedüli gyerek, és a betegségük minden szempontból meghatározó a családban. Akkor is, ha erről nem beszélnek. Ezt láthatták a védőnők is, akik születésüktől ismerik ezeket a gyermekeket, a családi körülményeiket. Ezért házalták végig idén is azokat a vállalatokat, üzemeket, ahonnét segítséget kaphattak, ezért pályáztak pénzért. Idén megint sikerült nekik annyit összeszedni, hogy a 24 gyermeket ingyen nyaraltathatták. Igaz, ők vásárolnak be, ők is főznek. Aznap, mikor ott jártunk karfiolleves, marhapörlkölt rizzsel, vegyes salátával és almás kocka volt az ebéd. Sza- nyi Tiborné és Keresztes An- talné irányításával a gyerekek terítettek. Keresztes Antalné az egyetlen, aki egész nyáron itt van, gondnok az üdülőben. Készségesen megmutatja az épületet, mind a kilenc szobát, a két gyerekhálót. Az ebéd utáni csendes pihenő alatt benézünk az egyikbe. A négyéves Szilvia kivételével senki sem fekszik. A 13 éves Melinda, a 10 éves Anita és Eva, a 12 éves Mónika és a 15 éves Julianna a bakfiskor- ba hajlók jól ismert „jóslás"- játékát játssza: hogy hívják a leendő férjet, hol fognak lakni, hány gyerekük és milyen autójuk lesz. Alighogy lefut egy kör, megjelenik Eszter és Aliz, a két ifjúsági vöröskeresztes, akiket öt másik társukkal együtt segíteni és tanulni hozott a táborba Hartungné. — Mi most próbálni szeretnénk — mondja elnézést kérőén Eszter és egy ágyra húzódva halkan rákezdenek a táborzárásra szánt dalokra. Az újrázás előtt még megkérdezem, hogy ha jövőre is eljöhetnek, mi az, amit szívesen megváltoztatnának a táborozásban? — Hosszabb időt szeretnék itt tölteni - vágja rá Melinda. A többiek rábólintanak. T. É.
