Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)
1990-07-05 / 92. szám
IO in Dunántúli napló 1990. július 5., csütörtök Merjünk-e vállalkozni? Dávid Tibor és Kertész Zoltán méhészkedésbe kezdett. Százötven családdal indulnak. A LEGKERESETTEBB MAGYAR KÖNYVEK KÖZÖTT Pécsi Géza: Kulcs a muzsikához Pécsi Géza, a pécsi zenepedagógus Kulcs a muzsikához cimü müve elnyerte a Fitz József könyvdijat. E díjat a Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1988-ban alapította a Magyar Könyvtárosok Egyesülete részvételével. A könyvdijak odaítélése a könyvtárosok összesített szavazatai alapján történik, éspedig az előző év könyvterméséből a könyvtárakban legkeresettebb, ennélfogva legolvo- sottabb müvek köréből. E naptári évben Magydr- országon megjelent öt mü részesülhet a díjban. A könyvdij összege 50 000 Ft. Az idei Fitz-díjban részesülő kiadványok a következők: Csoóri Sándor: A világ emlékművei (Magvető Kiadó), Pécsi Géza: Kulcs a muzsikához (Tankönyvkiadó), Lászlóffy Aladár—Kántor László: Házsongárd (Helikon Kiadó), Magyar- ország nemzeti atlasza (MTA-Kartográfia), Vára- di Pál—Borbályy Anikó: Kalotaszeg-Felszeg (Zrínyi Nyomda). Az 1989. évi Fitz Jó- zsef-könyvdij átadására július 11-én kerül sor Székesfehérváron, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete XXII. Vándorgyűlésén. PARTNERVAROSI KAPCSOLAT Wernau - Bonyhád 1987-ben a Bonyhádon élő német nemzetiségűek képviselőinek kezdeményezésére partnervárosi kapcsolat kialakitását tűzték ki célul. Az NSZK-beli- Wernau városa mutatott készséget a partnervárosi kapcsolat létrehozására. Előbb személyes találkozások, ismerkedések voltak a két városban, majd végül megegyezés történt a kapcsolat felvételére. 1989. október 7—8-9-én Wernauból 150 vendég érkezett Bonyhádra. Ezeken a napokon tették hivatalossá a két város partnerkapcsolatát. Itt írták alá a városok polgár- mesterei a hivatalos dokumentumokat. A három nap alatt a két város kulturális együttesei műsorokkal szórakoztatták a nagyszámú nézőközönséget. A két város egyesületei, kulturális csoportjai megismerkedtek egymással és ezek a kapcsolatok azóta élnek és eredményesek. Természetesen családok között is fonódtak baráti szálak. Július 6—7-8-án 200 bonyhádi utazik Wernau- ba, az ottani hivatalos okmányok aláírására és a barátság erősítésére. A bonyhádiak között a város vezetőin kívül ott lesznek az egyesületekés kulturális csoportok, amelyek műsorukkal részt vesznek a július 7-én rendezendő ,,Strassenfest”-en. Hogy a bonyhádiak otthon érezzék magukat, a rendezvény idejére egy tipikus bonyhád-mojosi svábházat epitenek meg, ahol a bonyhádiak fotókkal és képzőművészeti tárgyakkal, népművészeti alkotásokkal, valamint élő hagyományokkal mutatják be a mai többnemzetiségű kisvárost. A bonyhádiak a jó hangulat érdekében gondoskodnak arról, hogy a wernauiak megkóstolhassák a Völgységben termő kitűnő borokat is. Zöldellnek a tolnai dombok, Medárd az idén igazán kitesz magáért. Szúr a nap, mint vihar előtt szokott, Regöly fölött is gyanús felhők gyülekeznek. Az eget kémleljük Kelemen Ferenc gazdálkodóval.-- Mindjárt nagy zuhé lesz — jegyzem meg aggódva. — Tőlem lehet — mondja ő. és elégedetten felnevet —, az én szénám már itthon van! A szénája egyébként is rendben lehet, mert igencsak magabiztosnak látszik. Nem úgy, mint az ország szénája. — Hát azt ki teszi rendbe? — kérdem. — Majd a panaszt — vélekedik —, majd az rendbeteszi, csak hagyjanak minket talpra állni. Mert most le vagyunk térdepeltetve. A derű itt is tűnni látszik, mert panasz, az van bőven. Az óvatos gazda Arról faggatom a regölyie- ket, mik a kilátások errefelé, hogyan és miből tudnak megélni a szorgalmukról, állatsze- retetükről közismert Koppány menti emberek. Kelemen Ferenc kőművesnek tanult, volt tsz-tag és tanácsi alkalmazott, négy éve pedig a tsz-től bérelt néhány hektáron gazdálkodik. Érdekelne, hogy négy éve miért hagyta ott a biztosat a bizonytalanért. Azt mondja, mert szereti ezt csinálni, szereti a szabadságot, és mert a sajátja, és addig nyugodt, amíg az istállója tele van, mert ennie úrnak-pa- rasztnak egyaránt kell, és az ennivalót valakinek meg kell termelnie. — Csak annyi tehenet tartok, amennyi a takarmányból kifutja, és annyi takarmányt termelek, amennyi a teheneknek kell. A traktorért feldobtam a féléves Zasztavómat - 12 év után tudtam végre egy autót venni —, és most itt van helyette egy 16 éves Moszkvics. A megélhetésről kérdezem, ő morgolódik. Az adóról beszél. a magas hitelkarj»atok- ról, meg arról, hat hét után lát csak pénzt a leadott állatok után.- Ne higgye, hogy ez egy aranybánya, de nem óm! — mondja, és meggyőzően fejtegeti, mennyit dolgozik az egész család, édesanyja, felesége, a két fia, akik mindketten szakmát tanultak, mert ő nem kényszeríti őket, hogy itt maradjanak: és emellett mekkora a kockázat az állattartásban. Megélnek azért, ahogy tudnak. De hitelt, azt nem vesz fel, nincs adóssága, egy fillér sem, a szüleinek sem volt. Kérdem aztán, a szülei 15— 16 holdját visszavenné-e? Erősen hümmög, nem túl lelkes. — Hát, visszavenném, de azok már elsavanyodtak, ki hozza helyre? A gazdaság biztos nem, csak a paraszt. — Mi kellene ahhoz, hogy bízzék a jövőben? — Stabilitás, hogy ne legyünk mindig ilyen hullámlovasok. Annyiszor elvették már a földet, most miben bízzunk, mondja meg! Majd biztos megint jön valaki, hogy elvegye, vagy akkora adót varrnak ránk — megint lehet ilyet hallani -, hogy csak győzzük, és nem kérdezi senki, hogy ki tudjuk-e fizetni. De azért — teszi hozzá — a világ minden kincséért se hagynám itt ezt az aranyos, kis falut. A tsz-elnök A Kaposvölgye Egyesült Tsz elnökét, Szőke Györgyöt azzal kerestem meg, van-e már érdeklődés a föld iránt. A több mint 7000 hektáros gazdaság három falu határát fogja át, ebből 5000 hektár a szántó. — Az év elején három nyugdíjas tagunk jelezte földkivételi szándékát, de ők is visz- szaléptek, mondván, még kivárják az őszi politikai és gazdasági változásokat, és csak azután döntenek, kell-e nekik a föld. Én nagyobb létszámra számítottam. Megérett már a mezőgazdaság a változásra, de ahol jó a szövetkezet — Tolnában 60-ból 58 ilyen —, ott a szövetkezetnek - mármint az igazi szövetkezetnek - is van létjogosultsága. — Mi kellene a farmergazdasághoz? — Mindenekelőtt pénz, és ha ezt 31%-os kamatra veszi fel a gazda, ezzel lehetetlen helyzetbe kerül, és a családja létét veszélyezteti, ezt pedig nem akarja. Először olyan helyzetet kellene a mezőgazdaságban teremteni, hogy többletmunkával többletjövedelme legyen, azt félre tudja tenni, és ha már van félmillió —egymillió forintja, akkor biztosan vállalkozik. A szövetkezetek pedig ezután is hasznosak lehétnek, mert sok olyan szolgáltatást tudnak nyújtani, amire a farmernaik is szüksége lehet (terményszáritás, szaktanácsadás, értékesítés stb.). A tanácsi szakember Sorolom a regölyi gazdák gondjait Bea Józsefnek, a Tolna Megyei Tanács mezőgazdasági osztálya helyettes vezetőjének: erősitse meg vagy cáfolja, hogy a legfőbb akadály a tőkehiány (ideértve a kedvezményes hiteleket is), a kisgépek hiánya, és a felvásárlási-értékesítési nehézségek. — Igen, és a szakértelem hiánya — teszi hozzá. Tolna megyében nem csökkent az állatszám, csak a közösben kevesebbet, a kisgazdaságokban többet tartanak. Tolnában 3—4 cég vásárolja fel az állatokat: a Budapesti, a Szekszárdi és a Zalai Húsipari Vállalat, és néhány magánfelvásárló. Ha késik a kifizetés, az a többszörös közvetítés miatt van (a felvásárlás általában a tsz-ek, esetenként a TSZKER 'közvetítésével történik). Van úgy, hogy a felvásárlás is csúszik a piaci helyzettől függően. Most például telitett a piac, a legjobban fizető vevők sem tudják átvenni az állatokat. Eddig az átvevők versenyeztek az áruért, most a kistermelők az átvevőkért. Volt, akinek nem volt türelme kivárni, többéves szerződést bontott, és ezzel elvesztette a kedvezményeket. Az értékesítési lánc rövidíthető, de a nagyobb biztonságot még mindig a nagy felvásárlók nyújtják; a magánfelvásárlók szakaszosan vásárolnak, ahogy a piac diktálja.- Ez egyébként olyan dolog — mondja az osztályvezetőhelyettes —, hogy a kistermelőnek, a tsz-nek és a húsiparnak egyaránt igaza lehet — a maga szempontjából. A második félévben várható a piac élénkülése, de hogy mennyire, azt nem lehet megjósolni. A külkereskedők is tehetnének az új piacokért, de az se olyan egyszerű ma már.- Sokan otthagyják vagy elvesztik az állásukat, és állattartásba kezdenek. Nyújthat-e ez tartós megélhetést, számit- hatnak-e a kistermelők biztos piacra?- Nehéz erre válaszolni. Először is én tudatosan említettem a szakértelmet. Nem véletlen, hogy a fejlett országok által felajánlott hitelek, alapítványok, segélyek — a Bush elnök által ígért 25 millió dollártól eltekintve, amelyre sokan pályáztak, de még senki sem kapott választ — a szakmai képzést kívánják segíteni. Japán, Svájc, Hollandia, Baden-Württemberg ajánlotta fel segítségét szakemberek továbbképzésére, kiemelten a környezetvédelemben és az élelmiszergazdaságban. Az EGK élelmiszerpiaca ugyanis telítve van, ide a hagyományos szakértelemmel előállított tömegtermékekkel nem lehet betörni. Magasabb szakismerettel a minőséget, a választékot kell javítani (erre a kistermelők is vállalkozhatnak), a csupa-beton állattartó telepekről természetes környezetbe kell helyezni az állatokat, vetőmagot kell termelni, vagyis a mi klimatikus viszonyaink között különlegesen jó minőségben termelhető termékeket. A kistermelők is vállalkozhatnak például elöleldolgo- zásra. A kiszolgáltatottságot, bizony, technikával kell megváltani. A belső piaci ellátásban is sok még a tartalék. Rövidíteni kell az utat a termelő és a fogyasztó között: friss gyümölcsöt, zöldséget nem célszerű messzire szállítani, inkább kis, helyi központokat kellene létrehozni. A, kis, helyi vágóhidak, tejfeldolgozók megoldhatnák a környék ellátását. Sok ember azt se tudja ma már, milyen ize van a natúr tejnek. A fennmaradó szövetkezeteknek is lenne dolguk: szakmai tanácsadás (pl. növényvédelem, állategészségügy — garanciával. Magas szintű szakismeret nélkül a privatizálás semmit sem old meg. A régi, hagyományos szaktudás ugyanis már nem felel meg az új piaci követelményeknek, és ma már egyértelműen a piac diktál. Bizalom és kockázat Hasonlóképpen vélekedett Fehér Kálmán, a regölyi tanácselnök is, mondván: hiba lenne azt hinni, hogy a városban elbocsátottak, a munkanélküliek gondját majd a kisparaszti gazdaság oldja meg. Egyrészt, a világ nem effelé halad, másrészt pedig az igényes piacnak csak igényes, modern tarmergazdaspg képes tartósan megfelelni. Ehhez pedig — ma még — se elég tőke, se olcsó hitel, se kedvezményesen megvásárolható gép, se jól megszervezett felvásárlás nincsen. Ami a hiteleket illeti, az OTP szakembere megerősítette: az évi 2 millió forintnál kisebb értéket előállító kistermelők maximum 1 millió forintot vehetnek fel (egy jobb gépsor ára ezt bőven meghaladja), beruházási hitelt 3. forgóeszközhiteit 1—3 évre, 30% körüli — változó — kamatra és 1%-os kezelési költséggel. Az inflációhoz képest ez nem sók, de jövedelmezőségi követelménynek igencsak magas, szinte teljesíthetetlen. Mit tehet hát, aki — munka- nélküliként vagy egyébként is — vállalkozni akar falun? Egy fiatal regölyi házaspár a kettőjük 800 ezer forintnyi újrakezdési kölcsönéből teherautót vásárolt, és fuvarozni kezdenek — szelíden bizva a jószeren-, csében és a jó egészségben. Egy háromgyerekes vállalkozó — fakitermelő kisiparos - egyenesen esztelen kockázatot vállalva, 2 milliós hitellel terhelte meg magát, abban reménykedve, hogy egyszer csak csökkentik a kamatokat, és a vállalkozókat sújtó adó- és egyéb terheket. Ha nem? Hát akkor elölről kezd mindent. Merhet-e a krónikás tanácsot adni? Inkább csak reméli maga is: előbb-utóbb eljő a stabilitás a gazdaságban is, magával hozva a bizalmat, megszületnek a kisvállalkozásokat támogató intézkedések, kedvezményes hitelek, gépvásárlás formájában; és szakembereink élnek a felkínált lehetőséggel, hogy a fejlett országokban készítsék fel magukat - majd később másokat is —a fejlett piac ismeretére. Addig pedig marad, ami volt: dolgozunk éjjel-nappal, morgolódunk egy sort, és hol vidáman, hol aggódva nézünk az égre. Egy biztos: Medárd az idén.jól működik. Sóvári Gizella mSUSemeffl1111^ '-■-‘lm. Borsi Jázsefné 2000 pulykát nevel fiz ország szenaja, auagy: Kelemen Ferenc magángazdálkodó tehenészete Proksza László felvételei
