Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-05 / 92. szám

1990. július 5., csütörtök aj Dunántúli napló 7 uüHalko sok fi hionycikk- pötlö kisiparos Privát iskolatervek Menedzserképzés A szigetvári Petőfi utcai csa­ládi házon cégtábla hirdeti: ,,Szálaid József géplakatos". A csengetésre fiatalember nyit ajtót zöld trikóban és fürdő­nadrágban. Ö a mester. Ké­sőbb árulja el: „Három na­pig úton voltam az áruval, napi tizenhét órát vezettem az Aviát, késő este értem haza. Ilyenkor kell a délelőtti lazí­tás az ízületeim miatt is". ft Az udvarrész végig aszfal­tozott, akár az úttól a nagy­kapuig, a széleken betonsze­gélykövek. A mem túl tágas, világos, gépekkel zsúfolt mű­helyt most festették ki. Min­denütt rend és tisztaság. Min­dennek megvan a maga he­lye: lemezek táblában, külön­féle idomúra és szegélyűre préselve, szólóban, vagy ösz- szehegesztve, félkész vagy késztermékként. A két alkal­mazott tesz-vesz, eltüntetik a festés, nagytakaritás nyomait, hogy délután már folytathas­sák a termelést. A műhelybe­járat mellett ott a maga ké­szítette, hatalmas konténer, abba gyűjtik a levágott le­mezhulladékokat. A kényelmes nappaliban beszélgetünk, innerf nyílik a két utcai szoba, konyha. Vas­vázas, falapé lépcső vezet a tetőtérbe. A berendezés ké­nyelmes, divatos is, mégis az az érzésem, mintha nem a la­kás lenne a legfontosabb.- Van még bőven mit ten­nem, de fontosabb a műhely, hogy ott meglegyen minden szükséges gépem, berendezé­sem. Hangján érződik, esze ágában sincs mentegetőzni. Céltudatos, az a fajta, aki képtelen valamire kimondani, hogy „nem lehet megcsinálni”, inkább azt: „én még nem tu­dom megcsinálni”, s addig nem nyugszik, amíg nem jut elfogadható megoldásra. *- Szüleimnek a föld volt a mindene Molványhídon, amig el nem vették a 17 hold föl­det, rétet, erdőt. Apám na­gyon ügyes ikezű ember volt. Nem azt nézte, hogy mit miért nem, hanem azt, hogy mit ho­gyan lehet megcsinálni. Ezt a kitartást tőle örököltem. Esz­tergályos vagy autószerelő szerettem volna lenni, s bol­dog voltam, hogy legalább géplakatosinasnak felvettek a szigetvári konzervgyárba. Ezt a kényszerű pályamódo sitást sikerült a saját haszná­ra kamatoztatnia. Hisz ott nem egy szűk területet, ha­nem tágas szakmai ismerete­ket volt kénytelen elsajátítani. „Bele kellett jönnöm minden­be, az elektromosságtól a me­chanikáig, még az autószere­léshez, a karosszériajavításhoz is kedvet kaptam.” S aztán jött egy kitörési kí­sérlete: friss jogosítvánnyal az ÉPFU-hoz ment sofőrnek, és bejáró lett Molványhidról Pécsre. „Hol volt munka, hol nem. Csak az időmet pocsé­koltam. Egy évem ment rá.” A szigetvári DÉDÁSZ-nál jól érezte magát. Volt ott gépko­csivezető, dolgozott javítómű- helyben, bármilyen gépen bár­kit tudott helyettesíteni. Az­tán már elviselhetetlenné vált a kettős élet: nappal a DÉ- DÁSZ, este meg odahaza a fusizás. Kellett a pénz, mert megnősült, és építkezésbe kez­dett.- Nyolcvanegyben döntöt­tem: éreztem magambanany- nyit, hogy megpróbáljam a saját lábamon, önálló iparos­ként. Amikor eljöttem, a fő­nököm úgy vált el tőlem, hogy volt itt már 'más is, aki nagy mellénnyel ment el maszek­Szalaics József nak. - Pedig lógó fejjel jöt­tem el, tele bizonytalansággal. Fejest ugrottam az ismeretlen­be, és odahagytam . a biztos, 2600 forintos fizetésemet. Az ipart eleve azzal váltottam ki, hogy Szerecz Zoli bácsi vevő­körét és elnyűtt gépeit átvéve, hajlított személyképkocsi-kü- szöböket és merevítőket gyár­tok országos terítésre. Az első „komoly" gépe a zöld ól haji it á volt, melyet hul­ladékokból hozott össze ma­gának, s addig tökéletesítette, hogy most egyetlen munkafá­zisban ákár 7—8 féle hajirtást is elvégezhet rajta a személy­autó-küszöbön. Következett a hengersor, a többlépcsős hid­raulikus présgép, a kétméte­res lemezolló, a ponthegesz- tö, közben gyártotta magának a különféle sajtoló- és vágó­szerszámokat. Következő kihí­vás önmagával szemben egy 220 tonnás hidraulikus prés­gép és egy 100 tonnás hid­raulikus tokprés. — Minidig kell újitoni, hogy versenyképes maradjak a pia­con. Minőségben és árban ver­senyképesnek -kell lertnem, mert különben . .. Az országban elsőként ké­szített Zsigulihoz, Trabanthoz és Wartburghoz szerelt küszö­böt, Zsigákhoz dobtámaszt, új­típusú köténylemezt Trabant­hoz, Wartburg-padlólemezt.- Ma mór negyvenféle ter­méket gyártok .minden keleti típushoz és a Fiatokhoz, biz tos piacra. De egyéni kíván­ságot is képes vágyók teljesí­teni, ha az kivitelezhető a gé­peimen, a hozott minta vagy rajz alapján. * — Beszélgessünk az üzletme­netről! ön is sorbanáll a pénzéért? — Ezt a luxust nem enged­hetem meg magamnak. Egyet­len kikötéssel adom kiskeres­kedőnek, szövetkezeti vagy ál­lami kereskedőnek, illetve ja­vítóknak a portékáimat: ha készpénzzel fizetnek. Túl sok iparostársam húzta már a rö- videbbet a „nagyokkal” szem­ben. — Ha nem lenne ilyen csap­nivaló az autók dlkatrészke- reskedelme, akkor is megélne? — Mindig vannak ötleteim. Bár garancia nincs manapság semmire. — A konkurenciát hogyan állja ? — A szerelők és karosszéria- sok kezében vagyok, ha ők a nagy kínálatból elfogadják be­építésre a termékeimet, akkor nyerő vagyok. Elfogadják, sőt. .. Ugyanolyan áron adom el a gyártmányaimat, mondjuk Jászberényben, oda szállítva, mint idehaza, Szigetváron. Kö­zeibe a feleségem, távolabb meg én terítek.- Milyen az alapanyag-el­látás?- örülni kell, ha lemezhez jutok, és annak is, ha az megközelítően olyan minőségű, amilyennek feltüntetik.- Mi a véleménye a meg­hirdetett vállalkozásbarát po­litikáról?- Még jó, hogy legalább meghirdetik. Egyéb változást, vagy könnyítést amúgy sem érezni. Sajnos, okkal mondom, hogy bennem is van egy nagy adag jogos bizalmatlanság. Idén 1-1,5 milliós termelési ér­tékkel számolok, de jóval többre is képes lennék, ha . . . Ha lótnám a holnapot. Itt a nyomasztó adó, hihetetlenül és irreálisan .magas a társada­lombiztosítási és a nyugdijjá- rulé'k. A megtermelt 100 fo­rint tiszta jövedelmemből jó, ha megmarad 15 forint. Az elvonás egy bizonyos határnál 80 százalék fölötti. Az ideá­lis az lenne, ha összesen nem lenne több ez az elvonás az adóköteles tiszta jövedelem fe­lénél. Az állam is jobban jár­na, s mi is jobban bíznánk a mában, és még inkább a jövőben. A világot csak a becsületes, tiszta üzlet viszi előbbre, amelynek minden résztvevője jól jár. * öt éve lerobbant, hord­ágyon vitték el itthonról. A minden Ízületére kiterjedő gyulladást követő egy év után szinte újra kellett járni tanul­nia. Azóta évente egy hóna­pot kell gyógykezelésen részt vennie, ha van rá ideje.- Egyszer próbálná meg iparosként a táppénzt... — mondja nekikeseredve. — Né­ha úgy érzem, hogy nem csi­nálni, hanem abbahagyni kel­lene az egészet. Ha eladnék mindenemet, a kamatokból öl­hetett kézzel nyugodtan, és a mainál is sokkal jobban élnék. Az iqaz, képtelen lennék a tét­lenségre . . . Szalaics József tervekkel van tele. Kénytelen megmagasitani a raktárrészét, hoay oda be­férjen a most készülő leg­újabb gépe. Fejben már ter­vezgeti az új ipartelepét. Mert számol vele: ha a piac indo­kolttá teszi, és a lehetőségei is engedik, itt mór nem tud tovább terjeszkedni. A született optimizmus kere­kedik mégiscsak felül? Vagy a realitásokon nyugvó életösztö­ne? Netán nem bírná végképp a tétlenséget? Murányi László magánúton Az új iskolatörvény életbe léptével magánkézben levő iskolák működtetésére is nyílik lehetőség. Ezek hiva­tottak biztosítani a népesebb évjáratokban született, az állami oktatási keretekből kiszorult fiataloknak a to­vábbtanulási lehetőséget. Az intézmények másik célja a szakmai átképzés, a munka­helykeresők betanítása olyan területekre, melyek hiány­szakmának számítanak. Nyugaton az a tapaszta­lat, hogy magánúton történő képzés nagyobb rugalmas­sággal képes követni a mun­kaerőpiaci változásokat, gyor­sabban alkalmazkodhat a megváltozott feltételekhez, igényekhez. Pécsett tavaly ősszel Szak­mai Oktatási és Átképzési Szakstúdium névvel kft. ala­kult. ügyvezető igazgatója Budányi Dániel, akitől meg­tudtuk, hogy o jelenlegi ok­tatási rendszer a kiképzési - tehát az elsődleges betaní­tási - feladatokban is ne­hézségekkel küszködik. Tava­lyi beiskolázási adatok sze­rint Baranya megyében négy­száz, az általános iskolát frissen végzett tanuló nem nyerhetett felvételt szakmát adó középiskolákba. Hely­hiány miatt utasították el fel­vételi kérelmüket. A felsőok­tatásban a „kereslet-kíná­lat", vagyis a felvételizők és a férőhelyek aránytalanságai közismertek. A Szakstúdium kft. tervei között szerepel lelsölokú vég­zettségnek meglelelö bizo- nyjtványt adó oktatás beindí­tása is. az állami intézmé­nyekhez képest bővebb qya- korlati ismeretek és keve­sebb elméleti tantárgy tan- rendszeiü felvételével. A Szakstúdium diákiai le­hetnek általános iskolát véq- zett tizenévesek, felsőfokú képzettségre pályázó huszon­évesek és átképzésre, új szakma kitanulására jelent­kezők. Ami a linunszirozást illeti: a vállalkozás profitorientált, azaz önmagát működteti, Így a tandijat a hallgatóknak kell fizetniük. Egy-egy képzés költsége például egy szak­mát adó kurzus esetében - ami másfél év kiképzési időt, napi 7—8 órás oktatást je­lent — hozzávetőlegesen 80- 90 ezer forintot tenne ki. Az érettségi után tanulók ese­tében három hónaptól egy­éves időszakig terjedő tanul­mányi idő alatt körülbelül 15 000 Ft-50 000 forintot je­lentene a tandíj. Mig az egyetemi végbizonyítványnak megfelelő képzés szemeszte­renként, azaz félévenként 5-8 ezer forintba kerülne. A bizonyítványok elismeré­séről folynak a tárgyalások az oktatásügyi szervekkel. Ennek kérdését az új tan­rendtörvény fogja szabályoz­ni, amely idén szeptembertől lép életbe. Ha magát az iskolát nem is, de a tanulókat támogat­hatja az állam ösztöndíj for­májában. Ezen lehetőségen kívül, ami szintén kialakuló­ban van, az oktatás keretein belül lehetőség lesz a gya­korlati képzés lolytán kere­seti lehetőségre is. A Szakstúdium kft. állás­közvetítéssel is foglalkozik majd. így a munkaerőpiacról közvetlen és friss informá­ciókkal rendelkeznek. Kap­csolatban állnak a megyei tanács munkaügyi osztályá­val, így is szemmel követhe­tik a munkaerőigények ala­kulását. Jelenlegi értesülé­seik szerint a kőműves, az ács-állványozó, forgácsoló, lakatos, szobafestő és tapé­tázó számit hiányszakmának a fizikai munkakörök közül. A szellemi munkaköröket il­letően a gyors- és gépíró, a deviza-, banktechnika, szá­mítástechnika. valamint az irodatechnikában jártas, szö­vegszerkesztőt, telefaxot, te­lexet kezelni tudó munkakö­rökben van kereslet. Ugyan­csak számviteli, illetve könyv­viteli vonalon mutatkozik ke­reslet olyan munkakörök be­töltésére, akik az áfa és a társadalombiztosítási iárulék kezelésében rendelkeznek friss ismeretekkel. A Szakstúdium kft. lea- utóbbi tanfolyama üzletkötők kiképzésére irányul. Az irnda a Szalai András utca 11-ben működik, a ielentkezés tör­ténhet személyesen vaqy le­vélben, egy fénykép és egy kézzel írott önéletrajz mel­lékelésével. A Szakstúdium nagy fon- tossáaot tulajdonit a nyelv- tanulásnak. A fizikai munka­körökben történő kéozés ese­tében is alapfokú nyelvvizs­ga-előkészítőn való részvé­telre is alkalom nyílik. Gaál György Bagarus Györgyné A tükörből figyelem, milyen szeretettel fésüli haját az idős hölgy. Bagarus Györgyné har­mincöt éve fodrász.- A szüleim fodrászok vol­tak, szinte a műhelyben nőt­tem fel - mondja. Azt szeret­ték volno, ha tanítónő leszek. Be is írottak a kaposvári ta­nítóképzőbe, de néhány nap Meg lehet tanulni a szakmát Minden archoz más frizura után eljöttem, és inkább a fodrász szakmát választottam. 1955-ben kezdte a pályát Nagyatádon, Kaposváron o Fodrászipari Szövetkezetnél volt tanuló. A tanulók takarí­tották a műhelyt. Sok volt a vendég, kevés idő maradt a szakmai fogásokat elmagya­rázni. A szokmunkásbizonyitvány megszerzése után Nagyatádra került, aztán 1960-ban férjé­vel Pécsre költöztek. Abban az időben sok fodrász dolgo­zott a városban, nem volt egyszerű munkahelyet találni. Végül a Fodrász Kisvállalat elődjénél alkalmazták. A belvárosba, a Kossuth Lajos utcai I. számú üzletbe helyez­ték, azóta is ott dolgozik.- A belvárosban és főleg ebben az üzletben dolgozni már akkor is rangot jelentett. Szakmailag magas színvona­lon dolgoztak itt. Jó volt a közösség, sokat segítettek, hogy minél hamarabb megta­nuljam a legújabb fogásokat. A nagy üzlet, a sok vendég ijesztő volt. Reggel, mire ki­nyitottunk, már többen az üz­let előtt várakoztak. A fiatalok mindig gyorsan haladtak a divattal, újabb és újabb tech­nikákat, festékeket kellett megismerni. Aki lemaradt, attól elmaradtak a vendégek. Bagarus Györgyné rendszere­sen részt vett a fodrászver- senyeken. A Baranya bajnok­ságon többször végzett az el­sők között. — Amikor a versenyekre készültem, délelőtt műszakban voltam, és egész délután mo­delleztem. Akkor szinte észre sem vettem mennyit kell dol- * gozni. A versenyek szakmailag sokat jelentettek. Belső ener­giával töltik fel az embert, a saját elképzeléseit valósíthat­ja meg, és a többi fodrásztól is sok fogást elleshet. Az eltelt harminc évben több fodrász került ki a keze alól. Van, aki ma már saját üzletében dolgozik. — A fiataloknak ma már nincs türelmük kivárni, mire kialakul a vendégkörük. So­kan elmennek a pályáról. A legtöbben a pénzre hivatkoz­nak, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem tud­nak kapcsolatot teremteni az emberekkel. Bennünket annak idején erre is tanítottak, be­szélgetés óránk volt. Külön tantárgyként tanultuk, hogyan kell a vendéggel foglalkozni. Mindent meg lehet tanulni, csak nagyon kell szeretni azt, amit az ember csinál. 1985-ben megkapta a Köny- nyűipar Kiváló Dolgozója cí­met, amire nagyon büszke.- Ebben a mesterségben az a legszebb, hogy minden arc­hoz más és más hajat kell csinálni, egy-egy frizura át­alakítja, mássá teszi a viselő­jét. A régi vendégeim közül sokan visszajárnak. A harminc év nagy idő arra, hogy meg­ismerjenek az üzletbe járók. Lássák, hogyan dolgozom, és bizalomVnal forduljanak hoz­zám, ha a fodrászuk nem dol­gozik, mert beteg, vagy sza­badságon v#n. A Palatínus Szállodából is többen itt csi­náltatták a frizurájukat. A né­met vendégek közül Volt, aki visszajött az idén, és szemé­lyesen engem keresett. Annak idején, amikor még Pécsett voltak a filmszemlék, rendsze­resen én fésültem a Tamási Eszter hajót, és’ állandó ven­dégem volt Dayka Margit is. Mind a kettőjükről szép em­lékeket őrzök. Dayka Margi- tot mindig főiskolások kisérték. Olyan volt közöttük, mint egy tanitó néni . . . Szalai Kornélia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents