Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)
1990-06-16 / 73. szám
IO új Dunántúli napló 1990. június 16., szómból ■H& uizicboiiiU nem ■ Folyékony vízlépcsők Barcsnak nincsen véleménye — Mindezt persze lehet „csúsztatni” — mondja Her- nády Alajos például azzal érvelek, hogy kétszer annyit ér az energia, mint amennyit valójában ... Vagy: alulértékelem a hátrányokat. . . — Van arról tudomásuk, hogy a másik oldalon végez- tek-e már a vízlépcsők megépítését célzó előmunkálatokat? — Nincs. Egyszerűen nem igaz, hogy a jugók már dolgoznak az elképzelt vízlépcsők érdekében. Mi végeztünk bizonyos egyéb munkákat, most a Barcs alatti szakaszon folynak intenzívebb folyószabályozási munkák, de a hajózás biztosítása és nem vízlépcső érdekében. — A szakma elvetette a vízlépcsők gondolatát? — A mi szakmánk szerint a Dráván lehetne energiatermelő vízlépcsőt építeni, vagyis a gondolatot nem vethetjük el — „benne van" a folyó adottságaiban —, de ez nem jelenti azt, hogy meg is akarjuk ezt építeni! Mint mérnöknek, ez a véleményem, mint államigazgatási szakembernek ugyanakkor nagyon sok szempontra kell figyelemmel legyek —se kettő nehezen hozható szinkronba. Mindenesetre azt gondolom, hogy ma vannak sokkal fontosabb dolgok annál, hogy építsünk-e a Dráván vízlépcsőt . . . Azt mindehhez hozzáteszi Hernády Alajos: felesleges abban sanda szándékot kutatni, hogy a jugoszlávok folytatni szeretnék a Dráván a már meglévők mellé a vízlépcsők füzérét — merő praktikus megfontolásokból. Így jött szóba náluk Gyurgyevac. Továbbá, hogy akármit is — például egy vízlépcsőt - csak egy szempont alapján a mérlegre tenni — legyen az az energia- nyerés —: hiba. És azt is: ma nálunk eleve ellenkezés van a vízlépcsőkkel szemben, Bős- Nagymaros volt ennek a szülőanyja. Ám a vízierőmű - mondja Hernády Alajos — nem néger, akit csak a fekete bőre miatt már üldözni kell. A végkövetkeztetése pedig : — Belátható időn belül nálunk a Dráván ilyen beruházás nem lesz! Feigli Ferenc, Barcs városának tanácselnöke tanácstalanul tárja szét a karját: — Nekünk erről nincsen véleményünk . . . Nem is lehet, mert nem kérdeztek bennünket. Hogy bármit mégis mondjunk a drávai vízlépcsőkről és elsősorban a Barcs térségébe gondoltról, ahhoz részleteiben kellene ismernünk a szakemberek véleményét. Tudnunk kellene: gazdaságos lesz-e? Milyen hatással lesz a környezetre? Egy önkormányzatot ma nagyon érdekel egy ilyen létesítmény, ám ehhez - időben! - az asztalunkra kell tenni a szakmai tanulmánytervet, ami pontosan rögzíti az erőmű előnyeit, hátrányait. — Nem is tudnak előkészületi munkákról? — Tudomásunk szerint Gyur- gyevacnál még nem kezdődött el, Barcs csak a második, vagy a harmadik lenne a sorban. Amit bizonyosan tudunk erről a folyékony tervről: nagy beruházás, kis energianyerés, komoly környezeti hatások . . . Ezt egy, a városunkban indult képviselőjelölt fejtette ki — a másik oldal véleményét azonban nem hallottuk. — Maga a város gondol-e a hajdani gazdasági lehetőségek ismeretében a Dráva hasznosítására? — Természetesen, már csak ezért is fontos lenne tudnunk: ki mit akar a folyóval. A hajózást szeretnénk, „visszahono- sítani", ennek lehetőségeire lennénk elsősorban kiváncsiak. A másik szempontunk: pár hónapja „szabadult fel" a Dráva, ma már mindenki megközelítheti, s elsősorban az itt élő embereknek jelenthetne kikapcsolódási, szórakozási lehetőséget: strandra, fürdőre, üdülőövezetre gondolunk. — Mit tudnak: hol lenne a barcsi vízlépcső? — Valahol Szilanics-puszta és Drávaerdő között. — Az ön véleménye? — Bős—Nagymaros minden vízierőműtől elriasztja az embereket ... Itt azonban, a Dráva térségében még megvitatni sincs mit — tervek hiányában. Ha azonban minden oldalról megmagyarázhatóan „tálalják" az emberek elé, legalábbis kialakíthatnák a véleményük. így vagyok én is. Addig azonban nem vagyok a híve a barcsi vízlépcsőnek. (írásunkat a további érintettek véleményének ismertetésével folytatni fogjuk.) Mészáros Attila „Üj Bős-Nagymaros a Dráván” címmel adta hírül a minap a tömegkommunikáció: a déli határfolyónkra tervezett erőmüvek megépítésének lehetőségeit tanulmányozandó a Környezet- védelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, illetve az Országgyűlés illetékes bizottságának a szakemberei utaznak a helyszínre. A mintegy két éve kötött államközi keretszerződés alapján ugyanis a Dráván több vízlépcsőt szándékoznak építeni a jugoszláviai és magyar beruházók. A Dráva déli oldalán már meg is kezdték az előmunkálatokat. írásukat e téma folytatásában a későbbiekben megjelentetjük, mint ahogy a KVM véleményét is.)- Mégis: négy tervbe vett drávai vízlépcsőről beszélnek ... — Működött korábban egy közös szakmai bizottság, amely a folyó ilyen irányú hasznosításának lehetőségeit vizsgálta. Két változatot körvonalaztak: a jugók négy vízlépcsőre gondoltak - Gyurgyevac, Barcs, Vejti és Eszék térségében —, a magyaroknak ez nem tetszett, szerintük három elég, mert Eszék teljesen gazdaságtalan lenne, inkább feljebb lenne szükség egyre, Barcs és Vejti közelében. Ez a vizsgálat egyébként kifejezetten az energiahasznosítás lehetőségeinek felmérését célozta.- Milyen feladatok hárultak ebben a körben eddig a dél-dunántúli KÖViZIG-re? — Semmilyen feladatot nem kaptunk és engedélykérelem sem érkezett hozzánk. Ebből következően a vízlépcsőket célzó előkészületi munkákat sem végeztünk, engedélyünk nélkül pedig más sem végezhet. Hernády Alajos személyes véleménye szerint minden létesítmény esetében számba kell venni az előnyöket és a hátrányokat is. Áll ez természetesen a vízlépcsőkre is. Ha az előbbi dominál: meg kell építeni — persze, ha von rá pénz is. A vízlépcső(k) pozitívumai: energia, hajózás, szabályozott lefolyás, elmaradó hátrányok. „Hátulütője": a folyó, a környezete állapotának változása. öreg barátom viharvert, barna arcán mintha bánat fel - hőzne át. Egész életében a Dráva mentén élt, a folyó adta kenyerét - vízmester volt, ma nagyjából a vízügyi technikusok látják el ezt a feladatot, nyugdíjas kora óta kis- szerszómos halászmester —, s mindig itt, Vízváron és környékén járt és birkózott a szeszélyes folyóval. A „Vizház”- nál állunk, az egyik mellékág magas partján.- Zúgott itt a folyó, éppen alattunk mindig hatalmas, szinte félelmetes burvánnyal fordult a nagy tömegű, gyors víz . . . Akkor még bőven jártak erre a halak, s nem volt egyszerű átevezni a túlsó szigetre, ha le kellett tűzni a varsatartó karókat, kirakni a csapóhorgokat. Már akinek szabad volt, persze . . . Most bánatosan néz Plecskó Mihály a Dráva e haldokló ágára. Mutat a sziget fái mögé: túl már a kanyaron, ahol a párás kékségben csak sejthető a főmeder, olyan folyószabályozási munkákat végeztek, amelynek következtében ide, a ház aló már csak éppen csordogál a víz. Szinte tóvá szelídült a hajdan zabo- lálatlan Dráva, a meder lassan, de megállíthatatlanul telik fel iszappal. Itt szinte magam is érzemhallom a folyó egyre halkuló, fáradó lélegzését. Ám a roncs- hídhoz, a János-szigethez - Zehi-puszta aló - elmenni már nem merek. Évekkel ezelőtt talán ez volt a legszebb része a legszebb magyar fo- lyónak. Ezüstös homokpadok, betorkolló kis árkok, hatalmas „kutak" a mederben, a vízben prüszkölő szarvasok, árnyékos ártéri erdők. Mondják: már nincsen meg a János-sziget. S bár a Dráva jószerével hétről hétre „átrendezte" egy-egy naDráva-part Eszéknél * gyobb eső után a partot - egyszerűen arrébb rakta a homokpadokat, fákat döntött a vízbe, s jókora törzseket hurcolt valahonnan ide -, itt most az ember nyúlt közbe, terveivel, gépeivel, céljaival. Ami persze csak abból a szempontból baj, hogy többet ide nem megyek, mert félek: a Dráva - legalábbis Zehi- puszta alatt - mór nem a régi. Magánügy. A Dráva: a csend világa ben. Nem is lehet, mert erre külön megállapodásokat kellene kötni. Ennek a szerződésnek tehát van is értelme, meg nincs is. Van, mert jó lépés lehet akkor, ha egymással nem túl jó viszonyban álló feleket hoz közelebb egymáshoz, feDr. Hernády Alajosból, a dél-dunántúli környezetvédelmi és vízügyi igazgatóból némi ingerültséget vált ki a téma: vízlépcsők a Dráván. Ahogy szavaiból kiveszem, legalább két ok miatt: mert arról, hogy szakemberek jönnek a folyóhoz, a tervezett létesítmények megvalósíthatóságát, vagy annak ellenkezőjét tanulmányozni, senki sem értesítette a KVM-ből, másrészt azért, mert - mint mondja — a keretszerződés addig semmi, ameddig a ratifikációs okmányokat ki nem cserélik. Ez esetben ez nem történt meg, vagyis a szerződés még nem érvényes.- Mint minden kormányközi szerződést, a szóban forgót is a kormány nevében, de a szak- miniszter írta aló. Hiba volt — fejti ki véleményét Hernády Alajos -, hogy a kormány őt bízta meg az aláírással, de hiba volt Maróthy részéről is, hogy ezt felvállalta, mert neki a végrehajtást kellett volna ellenőriznie.- Miről rendelkezik ez a szerződés?- Arról, hogy a két fél a Drávát közösen hasznosítja, a folyón vízlépcsőket építenek.- Hányat?- Nincs benne a szerződésDráva-parti horgász lesleges viszont abból a szempontból, hogy - lévén a Dráva határfolyó — amúgy is csak közösen dolgozhatnának rajta. Egyébként a kezdeményezés a jugoszláv félé volt. (Itt közbevetőleg máris megjegyezzük: a KVM és az országgyűlési szakbizottság tanulmányútja — mint időközben kiderült - elmaradt, mégpedig a déli szomszédok kérték halasztását. Ennek okát az újvidéki Magyar Szónál dolgozó kollégáink kutatják,
