Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)

1990-06-16 / 73. szám

1990. június 16., szombat aj Dunántúli napló 11 „Szítottam az ellenforradalmi hangulatot" A vizek titkai Útszeli keresztek Kétszáz éve jelzik útszé- li keresztjeink egy-egy haj­danvolt ember emlékét, aki utazás közben vagy szeren­csétlenül járt vagy éppen megmenekült. Elragadták a lovak, kocsija felborult, vi­harba került. A közlekedés régen sem volt veszélytelen, de nem volt nagyapáink naponta, sőt óránként éle­tünket fenyegető veszedel­me. Napjainkban új keresztek sokasodnak útjaink szélén. Ezek már csak tragédiát je­leznek, — s korántsem min­denkiét, aki szerencsétlenül járt. Tízezrek szomorú útszéli keresztjét szívükben őrzik a családtagok. Erőszakos, felelőtlen, buta ember száz évvel ezelőtt is volt, - csak nem ült autó­ba. A technika fejlődése most jutott el arra a fokra, hogy szinte az egész orszá­got autóba ültette. Így tud­tuk meg egymásról, hogy milyen emberek vagyunk, mert nincs olyan tudomá­nyos teszt, ami ennyire vi­lágosan bemutassa az em­beri karaktert, „ülj autó­ba, megmortdom, ki vagy.” Az eredmény lehangoló. Rejtett, csúnya, visszataszító tulajdonságok előtörnek, jól titkolt ostobaság itt ország­világ elé tárul ki, felna­gyítva, kivetítve egy hatal­mas . vászonra. Drámai, tragikus, kritikán aluli, - ily jelzőkkel illetik közlekedésünket azok a szervek, melyek hivatalból foglakoznak vele és azok a jegyzetirók, akik ezt az állapotot már tűrhetetlen­nek tartják. Évente egy nagy falu lakossága pusztul ki és több tízezer sérült, nyomorék ennek a maga­tartásnak egyik követkeímé- nye. Hát ennyire nem tud­nak ezek a magyarok autót vezetni? — kérdi egy nyu­gati vendég. Miért nem ta­nítják .meg őket, miért nem szigorúbbak a vétők ellen? Jogos kérdések. A válasz; rendesen tanítanak, szigo­rúan vizsgáztatnak (van akit ötször is megbuktatnak) a rendőrök szigorúak. Akkor hol a hiba? - Bennünk. Nincs itt semmi csodál­koznivaló. Ezek vagyunk, ilyenek vagyunk, szeretetle­nek, kíméletlenek, durvák, türelmetlenek, kriti kátla nők, egymás iránt nem megér­tők, bosszúállók, kicsinyesek, hatvanpártosok. (tisztelet a kivételnek). Ezek a tulajdon­ságok minden vonalon elő­törnek, .bolti kiszolgálás, ipari szolgáltatás, hivatali- ügyintézés, gyalogos forga­lom és egyáltalán bármilyen emberi kapcsolatteremtés közben. Ha egy boltos vagy hivatalnok agresszív, udva­riatlan, ostoba, — ugyanaz marad ha autóba ül. Csak­hogy abba még nem halt bele senki, ha becsapták, szóra sem méltatták, kiok­tatták, sértegették vásárlás, ügyintézés közben, de ab­ba már igen, ha ilyen ne­gatív karakterrel közlekedik bárki. Röviden; ez az or­szág pont úgy közlekedik, amilyenek a lakói. Keleti mentalitással, keleti -körül­mények között nyugati or­szágok forgalmi szintjét el­érő, nyugati márkájú gyors autókkal való közlekedés eredménye csak tragikus le­het. Ezen sajnos sem tan­intézet, sem rendőrség, nem változtathat sokat. Szerete- tet, emberséget már óvodá­ban, családbon, kisiskolás korban kellene az ifjakba beléoltani. Aki e nélkül nőtt fel az elvégezheti jó ered­ménnyel 20 éves korában a tanfolyamot, de jó autós sohasem lesz belőle. Lehangoló, akárcsak fél­órát autózni, amely idő alatt bemutatkozik o szám­talan negativitása a ma­gyar autós magatartásnak, melynek -három fő oka az ostobaság, a felelőtlenség és az agresszivitás, önma­gában is elegendő bárme­lyik alaptulajdonság, hogy bajt okozzon, - de ha mindhárom egyesül ugyan­azon személyben, az már tragédia. - Balra indexel és jobbra fordul, belátha­tatlan kanyarban előz, ré­szegen, jogosítvány nélkül vezet... ezek mindennapos — mindenórás előfordulási esetek. Felesleges az ezer­nyi példából bármelyiket is •kiemelni. Számtalanszor kísértem ügyeletes feliratos autóval országúti kerékpárversenyt, futóversenyt. Szinte hihetet­len, hogy az autósok zöme mennyire kíméletlen, meny­nyire nincs megértéssel egy ily eseményen. Eszméletlen ibalesetest szállítottam vész- villogóval, reflektorral, du­dálva, ügyeletes feliratos autóval. Be kellett volna mutatni az egész ország­nak azt a primitiv közöm­bösséget, ahogy erre az eseményre az az ötven au­tós reagált, akivel a kórhá­zig találkoztam. Legtöbb megértést egy borjú képén láttam, amely vásározó gaz­dája Trabantjának hátsó ablakán figyelt bennünket. Mi várható olyan autós­tól, aki meglátva járdán gyaíogló ismerősét megáll, társalog, míg mögötte hosz- szú autósor várja annak befejeztét. Vagy attól, aki a Kazinczy utca közepén megáll, kiszáll és elmegy bevásárolni a Kossuth Lajos utcába, negyedóráig fel­tartva a forgalmat. Ki vál­toztathatja meg azon te­herautósok mentalitását, akik „rakodunk"- jelszóval elállják az utat, tüntető csi­galassúsággal szöszmötöl- nek, vagy bent a boltban társalognak és isszák a hálás boltosok feketekávé­ját, mert azt szállították, amit amúgy is kötelességük lett volna. Ugyanakkor csak 10 centiméterrel kellene odébb állniok, hogy a töb­bi autó elférjen, vagy va­lami jóindulat jelét adni, igyekezetét mutatni', hogy a helyzet megoldódjon. Akár parkol, akár megy az autó - a magyar közle­kedés alapmentalitása az, hogy rajta kívül nincs más ember, más autó. Felstruc- colt hajú ifjoncok 6-7 fő­nyi vidám társasággal zsú­foltan száguldanak szüleik nyugati autójában, nem ki­méivé senkit. Ha mindegyik­nek fegyvert adnának a ke­zébe - az korántsem len­ne -ily veszélyes, nem ered­ményezne ennyi • halottat, nyomorékot, anyagi kárt. A -magyar autós látatlanban utálja egymást. A szélvé­dőn keresztül látni a szem­bejövő szájmozgásokról, arcklifejezéséről a szitkokat a legkisebb konf I i ktus.ná I. „Nem ég az egyik stopp- lámpája" — figyelmeztetem az egyik autóst: „Mi köze hozzá?" — válaszol. Hát „ez van" - monda­nák pestiesen. Útszéli gon­dolkodás, útszéli beszéd . . . más eredménye- nem is le­het, mint az út szélén sza­porodó keresztek. Dr. Szalai István Ahogyan a vízsugarak a magasba törnek majd szi­tálva elterülnek a medencében, finoman sistergő hang tölti be a környéket. Az ablakon jól kihajolva még azt is képzelheti az ember, a szél az arcára röppenti a víz­párát. előtt adtunk figyelmeztető je­lentést. Akkor azonban még publikálni sem volt szabad ezekről, mondván, ne befolyá­soljuk károsan az idegenfor­galmat. ■ A Balaton-kutatás- ban egyébként még tavaly is dolgoztam. Az eddig nem vizsgált üledékfelszin és a nádak szárán megtapadó al­gavegetáció szintén értékes információkat nyújt a tó vi­zéről. Most is a már említett két ok veszélyezteti a leg­jobban a Balatont, amely annyira sekély, hogy igazából nem is számít tónak. A szer­ves anyag túlterhelés fokoz­za az élhinórosodását, az elalgásodást, mutatkozik az ún. eutrofizáció. Sokszor mondtam, ha minden fürdő- ző csak egy marék hínárt hoz­na ki a vízből és azt úgy dob­ná el, hogy semmilyen úton ne kerüljön vissza, már segí­tene a Balatonnak.- Tisza, Dráva, Duna - ön előtt nincsen titkuk. Milyen vizeik állapota?- Ha az átlagos nyugat- európai folyókhoz hasonlítjuk őket, okkor a vízminőségüket nem találjuk olyan rossznak. Ha azonban azt nézzük, mi­lyen lenne az ideális állapot, hát sok tennivaló volna. Igen szennyezett az ipari vizektől a Dráva, de a másik kettő is, bár még a legtisztább a Ti­sza. A radioaktivitást illető­en jelenleg nem kell fél­nünk a Dunától, s a paksi erőműből -kibocsátott viz nem emeli lényegesen meg a folyó -hőfokát sem. További nagy fejlesztések viszont már ve­szélyesek lennének. Dr. Uherkovich Gábort fel­kérték még évekkel ezelőtt, vegyen részt a komplex ama- zóniai kutatásban. A felkérés­nek eleget tett oly módon, hogy évekig jár a Német Szövetségi Köztársaságba, ahol egy ottani laboratórium­ban dolgozta föl, elemezte az utasításainak megfelelően vett vízmintákat. A kutatást sikeresen elvégezte. Ma sem ül tétlenül, rend­szeresen dolgozik az említett világmonográfián, eleget tesz a külföldi publikációs felké­réseknek. Magyarországon - sajnos — nincsen olyan szak- folyóirat, amely tudná fo­gadni az emberiség egyik legfontosabb lételemének, a víznek a kutatásából szárma­zó nagyobb közleményeket. Barlahidai Andrea Bizonyára nem véletlen, hogy éppen ez a szoba dr. Uherkovich Gábor dolgozó- szobája, ahonnan" pihenés­képpen rálát a Köztársaság téri szökőkútra. Nem -hasonlít ugyan sem a tátrai kis pa­takokra, sem a nagy folyók- ra, mégis víz a maga külö­nös vonzerejével.- Engem legjobban az ér­dekelt mindig is, milyen élet zajlik a patakokban, folyók­ban, tavakban — mondja dr. Uherkovich Gábor. A Felvi­déken született, s volt bőven alkalma csodálni a vizeket, annyira, hogy később kutatá­si témájául if a hidrobioló­giát választotta. — Hetven­nyolc éves vagyok, de még nem untam rá az algavege­tációk kutatására, - neveti el magát. Nemrégiben védte meg nagydoktori disszertációját, s lett a biológiai tudományok doktora. Ezt a címet ugyan már * tizenkilenc évvel ezelőtt megszerezhette volna, ám ak­kor politikai indokok alapján elutasították benyújtott mun­káját. Az akkori hiba korri­gálására egy-két éve gon­doltak a Tudományos Akadé­mián, s fölkérték Uherkovich Gábort, nyújtsa be munkás­ságának összefoglalóját. Az összefoglalót nem is volt könnyű elkészíteni, hiszen publikációit eddig tizenegy kötetben gyűjtötte össze, nem számítva a rangos külföldi szakkönyvekben való szereplé­sekről. Az a fura — de ná­lunk sajnos nem szokatlan — helyzet állt fönn évekig, hogy nemzetközi szakmai körökben jobban ismerték — s elismerték — tudományos tevékenységét, mint Magyar- országon. A skandináv or­szágokban és az NSZK-ban gyakran járt vendégprofesz- szorként, kutatóként. fiókjá­ban őrzi a Helsinki Egyetem­től kapott kitüntető emlékér­met, s egy finn tudományos társaság tiszteleti tagságról ■szóló oklevele. Igaz, akad szomszédságukban magyar kitüntetés is, melyeket több­nyire a vízügyi igazgatóságok jártak ’ki számára.- Miért is volt ön háttérbe szorítva?- A szegedi egyetemet 1937-ben végeztem el, s utá­na évekig tanítottam Pápán, majd Budapesten, a Budai Tanítóképzőben. Ott olvastam o vidéki tanárképzők alapítá­sáról, s arról, hogy a pécsire biológia tanszékvezetőt ke­resnek. Megpályáztam.- Pécsen nehéz, de gyö­nyörű munka várt rám: a tanszék megszervezése. Egy év után szétbontottuk -növény­tani és állattani tanszékre, s én vezettem a növénytanit. Ki­alakítottam munkatársaim­mal, s főleg a jezsuitáktól „örökölt" kertésszel a főiskola botanikuskertjét. Minden év­ben kiadtunk magkatalógu­sokat, elküldtük szerte Euró­pába és kaptunk érte külön­leges magvakat. S tudomást szereztek rólunk. Közben a tanszéken támogattam a fia­tal oktatókat, elküldtem őket. tanulmányútokra. Azután jött 56, és ellenem azt a vádat találták; hogy „szítottam a főiskolán az ellenforradalmi hangulatot". A fejemet nem vették, de a főiskoláról el kellett mennem, s mivel Szi­béria nem volt nálunk, kita­lálták, hogy dolgozhatok, de - Szegeden. A közlekedés keserves volt, ritkán jutottam ha za.- Szeged ugyanakkor tu­dományos kutatásainak fon­tos állomása lett.- Sokat dolgoztam. Kutat­tam a Tiszán, de a Dunán is. Az eredeti • nagydoktori disz- szertációm is a Tiszában le­begő paránynövényekkel fog­lalkozott. 1971-ig tevékeny­kedtem ott, s akkor kerültem a Pécsi Orvostudományi Egye­tem biofizikai intézetének státusába. De ez a szoba lett a kutatóhelyem, itt dol­goztam föl a kutatásaimat.- önt a hazai folyókuta­tás, azon belül is az úgyne­vezett limnológiai kutatás egyik alapítójának tartják.- Nézze, korán fogtam a folyókutatáshoz, az algaku­tatáshoz. A hazai vizeken végzett vizsgálataim részered­ményeiből és más kutatók ál­tal (publikált eredményekből már 1966-ban összeállítottam egy monográfiát az egyik zöldmoszat, a Scenedesmus nemzetségről. Most meg több mint tíz .éve munkálkodom a nemzetség világmonográfiá­ján. Még nem fejeztem be, mert egyedül dolgozom. . Jó volna, ha lenne, aki segítene például rajzokat .készíteni.- A vizek életének tanul­mányozása előrejelzi, mit kel­lene tenni a védelmükben. Milyen ’ változások várhatók a víz összetételében?- Az algák igen alkalma­sak az elő- és helyzetjelen­tésre. Nem véletlen, hogy például a Balatont hátrányo­san érintő csatornázási hiá­nyokról, az ipari szennyezett­ségről már évtizedekkel ez­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents