Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)
1990-05-05 / 31. szám
1990. május 5., szombat uj Dunántúli napló 7 IK családokban mindenkinek megvon o feladata toil ;•••■•w.YiY.YmYffiv^w^iriv.vi.v.v.v.v;»^w;v;;v;;r;^;;rriYii.w.».v*y;w;;Y;;;r;i;iiifryn.y.^ Fóliások Acs Sándorék 1400 négyzetméteren termelnek primőrt pellérdi fóliakertészetükben. Proksza László felvételei- Amikor a tv-t késő este kikapcsolom és lefekszem, akkor a szomszéd még a fóliasátorban rakja a kályhát, aztán éjszaka újra megy fűteni. Hogy mikor alszik, fogalmam sincs. Csóka Istvánék újmohácsi háza előtt beszélgetek Jung Ferencnével, aki szomszéd lévén pontosan tudja, mennyit dolgozik egy fóliás, tanúja a munkának és dicsőítője a szép árunak. Aztán előkerül a házigazda is. Jó hátulról jön, természetesen az uborkás, paradicsomos, paprikás sátraktól.- Vott egy balesetem, azóta éjjeliőr vagyok 3600-ért, a feleségem sem hoz haza többet, mint három és fél ezret. A fiúnk nemrég szerelt le a katonaságtól, autószerelőként négyezer alatt ígértek neki, inkább itthon maradt. Itt van mit csinálni — mondja Csóka István. - Ma a feleségemmel együtt szabadföldi kelkáposztát vitt Pestre, öt mázsát. Ekkora mennyiséget nem lehet máshol eladni, csakis a Bos- nyók téren.- Menny/ pénzt hoz a fóliázás?- Egyik zsebünkből kivesz- szük, betesszük a másikba, hogy újra kivehessük. Eltüzeltünk százhatvan mázsa tojásszenet, majdnem ötvenezer volt a fólia, s ha még a magot is hozzáveszem, akkor a fóliázásból negyven-ötvenezer forintnál több tiszta haszon nem marad, pedig tíz sátrunk van. Ennyi ember dolgozik, mert még a lányom és a ve- jem is jön segítségnek, és a haszon ehhez képest kevés.- Hol adják el az árut?- A primőrökkel a mohácsi piacra megyünk vagy környékbeli kiskereskedőknek adjuk el. Az, hogy a szigetről átmegyünk árulni a városba, hetente négy kiló uborkát visz el, ilyen drága a komp.- Hogyan tanulta ki a fóliázást?- Könyvből meg a saját káromon. A föld mellett születtem, apám, anyám parasztok, így csak az akaraton múlott. * Újmohácson szinte minden ház mögött ott a fóliasátor. A méretekből látszik, hogy általában családellátás a szerepük. A Csókáék sátraihoz hasonló nagyságúakat is találok azért, például a Gyu- rek-háznál.- Van munka bőven, meg kell bolondulni - fogad Gyu- rek Lukácsné -, a retek és a saláta lefutott, most a paradicsomot tesszük rendbe, ösz- szesen nyolc sátrunk van, akad közöttük harmincöt méteres is. A családba egy nyugdíjat hoz havonta a postás, Gyurek Lukács révén, aki húsz évig a szigeti tsz kertészetében dolgozott. „Az ablakvilágban, amikor még nem fólia, hanem üveg alatt termett a paprika, paradicsom". Ebből az egy jövedelemiből nem lehet megélni. Már húsz éve fóliáznak, s teszik, míg bírják. A lányuk otthagyta a munkahelyét, inkább itt segédkezik.- Mi nem piacozunk, csakis a mohácsi abc-nek és más boltoknak szállítunk - közli Gyurek Lukács. - Az abc jól fizet: napi ár, mínusz húsz százalék.- Mennyi jött be a retken és a salátán?- Ezt nem akarom, hogy beírja. Annyit mondok, nem volt rossz. * Azt mondja Bárácz Mátyás, hogy ő hetvenhét éves. Hót nem látszik meg rajta a kor. Beszéd közben is folyamatosan dolgozik, nem áll meg egy pillanatra sem. A szigeti tsz-nél növénytermesztési brigádvezető volt, közel másfél évtizede nyugdíjas.- Mindig a földből éltünk, mindig is parasztok voltunk. A feleségem beteges, állásba nem ment, így egy nyugdíjból élünk. Szükségünk van erre a többletre. Amíg bírjuk erővel, csináljuk. Május vége felé érik a pa- radicsomjuk, már most diónyi a termés. A holland magok, bár drágák, hozzávetőleg egy mag egy forint, behozzák az árat. Virágzik már a paprika is. összesen nyolc sátruk van. A termést a mohácsi piacra viszik.- Csak úgy éri meg, ha piacoznak?- Igen. Az eladók felezni akarják az árat a termelővel.- Mennyi az önök haszna?- Valamennyi jön. Hogy mennyit kell érte dolgozni, az más kérdés. Kénytelenek vagyunk csinálni. Az értékesítésbe, ha sok a termés, besegít a lányom és a vejem, átjönnek a városból kocsival, egyébként meg van, hogy három-négyet is fordulok a kerékpárral. Balogh Imre, a magyar- mecskei tanácselnök csak öt éve fóliázik. Akkor még a baksai tsz-ben dolgozott és Török Ferenc, a zöldségfélék termesztésének nagymestere fertőzte meg a fóliázással. Mindez hobbinak indult.- Egy kis sátrat akartunk, hogy a gyerekeknek legyen primőráru. Hallottuk, hogy eladó egy sátor, kiderült, ötven méteres. Kettéosztottuk, így lett két huszonötösünk. Török Ferenc azóta a Zöldért fóliás szakcsoportjának vezetője lett, nincs olyan hét, hogy ne jönne megnézni, rendben megy-e minden. A családban mind az öten csináljuk, két év kellett ahhoz, hogy a három gyerek és mi, szülők is egyaránt beleszeressünk a retek, saláta, paradicsom, paprika termesztésébe. Közben beállítottunk egy harmadik sátrat is.- Miért?- A férjemet két éve választották meg tanácselnöknek - veszi ót a szót Balogh- né (körzeti védőnő huszonhar- madik éve). - Ekkor a nagy- létszómos állattartással fel kellett hagyni. A tsz-tagság megszűnésével elestünk a háztájitól, a vett takarmány igen drága. Ráadásul a fóliás munkát jobban lehet ütemezni. Baloghék a Zöldértnek adják el az árut — ez nem jelenti azt, hogy ha átjön egy szomszéd, azt elküldik, viszont csak annyit kérnek a termésért, amennyit a Zöldért fizetne.- A szorgalmas munkát visszaadja a fóliázás - mondja Balogh Imre. - Lehet, hogy tovább növeljük a lefedett területet, főleg, ha a tanácselnökség mór nem lesz. — Kitanulta a lóliázást? — Van még mit tanulni. A Zöldért-szakcsoport szervezésében elmentünk egy Gyula környéki országos bemutatóra, ahol a négy-ötszáz négyzetméteres, blokkos fóliázással ismerkedtünk. Az a jövő. A mi három sátrunk ahhoz képest kezdetleges, de a tandíjjal be kell szállni, blokkal kezdeni azonnal nem szabad. * Négy generáció lakik együtt a pellérdi Ács családnál. Ács Sándor mezőgazdasági technikumot végzett, viszont szakmáját már nem főállásban műveli, hanem édesapja szavaival: hobbiként. A lefedett, összesen ezeregyszáz négyzetméter területnyi fólia alatt van mit dolgozni. A paradicsom már most egyméteres. S hiába dicsérem, mondja, hogy neki a paprika jobban megy. Ahoqy átmegyünk a paprikás-sátorba, igazat adok neki: április utolsó napjaiban már szedni lehetett a termést, persze eayelőre csak módjával (nem fűtött a sátori). Ács Sándornak a kísérletezgetéshez is van kedve, mutatja a tápkocka helyett cserépben nevelt nyolc tő paprikát. Láthatóan előbb indulnak, mint a hagyományosan kezeltek. — így többet foglalkozom a növénnyel, de ha bejönne a cserepes módszer, lehet, hogy érdemes lenne váltani - mondja Ács Sándor. — Ha nem fóliáznának? . . . — Feleségem a tanácson dolgozik, én az ÁFOR-tele- pen, a fiúnk katona, a lányunk még tanul, a szüleim ..nyugdíjasok, és a két nagymama közül is az egyik az. Nyolcunknak nem túl sok jön össze. A fóliázást azonban mindannyian szeretjük. A nyolcvankét éves nagymama szakterülete a kapálás, az édesanyám jár piacra, mindenkinek megvan a maga területe. Az össztermés egyhar- madát a pécsi, Búza téri piacon adjuk el, a kétharmadát pedig a Zöldértnek, szakcsoporti tagok vagyunk. Amikor dömping van a munkából, akkor még az apósomék is besegítenek. — Megéri? — Évek óta vezetem a kiadásokat és a bevételeket, kiszámítom, hogy négyzetméterenként mire képes a növény. Az egyértelmű, hogy a fóliázás jövedelmezősége csökkent, ezért kénytelen bővíteni az ember. Nekem is van olyan tervem, hogy ezerötszáz négyzetméterre növelem a területet. L. Cs. K. Anyák napján Fotó: Szundi György Emlékszel, Mama? H uszonkét évvel ezelőtt lehetett az az anyák-napi ünnepség. Orgona illatú lolyosó vezetett az osztályteremig, ahol összegyűltetek Ti, Édesanyák és mi, a nektek műsort adó hét—nyolc éves nebulók. Apró termetű, szőke gyermek voltam, huszonkét évvel ezelőtt talán 22 kilós. De te, mama büszke voltál rám akkor nagyon, tudtad, hogy ez az apróka fiú szavalni log az ünnepségen neked és a többieknek, akik édesanyák. Persze, leginkább csak neked. Hiszen „Anya csak egy van" — hallottam azóta többször is, hol viccesen, hol komolyan ejtve a szavakat. Nem emlékszem már a versre, arra sem, hogy azok a gondolatok kinek a lejében születtek meg. A címe nem volt túl átvitt értelmű, úgy szólt: Édesanyám. Tataiam Tatom verse. Te végig a szemembe néztél, egy ideig jól is viseltem tekinteted. Férfiason, azt hiszem. Tatatatam, tatom, tatom Tatatam, ta tam, tatom - pörögtek a sorok. Aztán valahol a vers derekán nem jött már hang a torkomra, csak az a gombóc, és emlékszem sírtam is. Ott a vers közepén. Micsoda szégyen, véltem már nem is any- nyira férfiasán. Te ott állsz büszkén a sok anya között, kint a dobogón pedig bőg a Te férfias fiad. Puskát hiába vettem volna elő, hisz ki találja meg az összemosódott sorok között a szavakat. . . Meg nem is volt rá szükségem igazán, mert megtanultam én azt a verset tisztességesen. „Lesz, ami lesz" - gondoltam, és férfiason végigbögtem a visszalévő három versszakot. Mi az, hogy nemzet? Mi a haza? Mi a család? Mi az, hogy Család? Mi az anya? — tanultuk valamelyik órán életünk legfontosabb, nagy betűs alapfogalmait. Hogy mit is válaszoltunk akkor a kérdésekre, nem tudnám leiidézni. Most harmincévesen viszont már tudom, hogy mi az Anya. Az a gombóc a torkunkon. Csak a sirás marad el mostanában. Mert roppant férfiasak lettünk. Ugye, Mama? Balog Nándor Támogatást kérnek a cserkészek Otthon kellene Az alig másfél éve újjáalakul cserkészetben a második évben tettek fogadalmat cserkészjelölt fiatalok. Nem kényszerből, hanem őriként, vállalva az ezzel járó újoneprába anyagának megtanulását, és a cserkésrmagatartós erkölcsi normáinak megtartását. Igaz, hogy hiányos az egyenruhájuk és hiányzik a felszerelésük. A csapatok egy részénék nincs otthona, hisz 40 éve az állam- hatalom minden vagyonától megfosztotta és működését betiltotta. Ilyen körülmények között is töretlenül hisznek és bíznak abban, hogy az illetékes szervek, szervezetek, a felnőtt társadalom Pécsett is felkarolja a cserkészmozgalom fejlődésének ügyét és segíti a magyar nemzettől nem idegen, erkölcsi értékeket építő ifjúsági mozgalmat. Tudomásunk szerint Kaposváron e téren inr)ár történtek komoly lépések. Mi is bízunk a fiatalokat támogató pécsi polgárok és szervezetek segítőkész támogatásában. 217. sz. Keresztény Munkásifjak Cserkészcsapata Amikor néhány évvel ezelőtt Pécs utcáin is megjelentek az első magántaxik, mindenki azt gondolta: végre megszűnik az állami monopol, az új fecskék letörik az árakat, megindul a verseny az utasokért... Nem sokkal később megalakultak a taxi szövetkezetek. A pécsi Kockás taxi az év reléji ibezináremelésre hivatkozva január közepétől megemelte a viteldíjat. A Mecsek, Baranya, City és a Volán változatlanul hagyták, a tarifát mondván: az utasforgalom növelésével próbálják ellensúlyozni a költségek emelkedését. Úgy látszi, nem sikerült, mert néhány héttel ezelőtt ők is megemelték a viteldíjat. Pánics Zoltán, a Kockás taxi képviselője:- A januári árváltozás után összeültünk és kiszámítottuk, hogy csak negyvenszázalékos tarifaemeléssel tudjuk ellensúlyozni a költségek növekedését. Egyébként országosan is negyPécsattaz aimpdfj 2Q, m kiiométarankénti tarifa 14 farint ^ Nincs igény az olcsó taxira? ven százalékkal emelkedtek a taxiviteldíjak.- A benzin ára nem változott, az alkatrészek ugyanannyiba kerülnek, a szerelők sem kérnek többet a munkájukért. Miért emelték a tarifát? Döme János (Mecsek taxi):- Januárban azt mondtuk: addig leszünk olcsók, amíg ez nekünk megéri. De senkitől sem tudtunk utast elcsábítani, semmivel sem lett több a hívásszámunk. Magyar Zoltán (City):- 5-10 lakossági hívással emelkedett ugyan a hívásszámunk, de ilyen minimális növekedés mellett nem szabad 10 forintos tarifával járni. Ugyanannyit állnak a kocsijaink a drosztokon, mint a sokkal drágább szabadúszók autói. Nagy Emil, a Baranya taxi képviselője:- 'Rengeteg pénzt elköltöttünk reklámra, szórólapokra, hirdetésekre, de semmivel sem lett több utasunk. Érdekes módon annak is van mindig munkája, aki a legdrágább tarifával autózik. Nem láttuk tovább értelmét az áraik alacsony szinten tartósának. Molnár István, a Volán taxi kft. vezetője: — A kft. indulásakor személyenként 600 forint nyereségünk volt, a benzin áremelése után 1000 forint veszteség. Ennek ellenére a taxisok azt mondták, ne emeljünk árat, inkább pluszmunkával megtermelik a hiányzó 400 forintot. Mi csináltuk a rossz boltot.- Miért nem emelkedett az utasszám az olcsóbb taxiknál? Döme János:- Évek során kialakult az a szokás, hogy az utasok a droszton álló első kocsiba szállnak be. Hiába voltak utána az olcsóbb taxik, mindig előre mentek — még okkor is, ha tudtak az árdiferenciáról —, mert az első kocsi a soros. Ezeket a több éves hagyományokat nem lehetett megváltoztatni, egyik napról a másikra eltüntetni. Hogyan vélekednek az utasok? Egy középkorú hölgy úgy gondolja, teljesen mindegy, hogy ki milyen tarifával autózik, az utasok többsége olyan ritkán ül taxiba, hogy egy-két alkalommal mindenki kibírja a 30-40 forint többletet is. Az idős úr azon méltatlankodott, hogy minek kellett ennyi taxitársaság, amikor mindegyiknek egyformán magas a tarifája. Molnár István: — Az utazóközönség nem azzal foglalkozik, hogy melyik a legolcsóbb, vagy legdrágább taxi. A legtöbben csak akkor ülnek be egy-egy kocsiba, ha nagyon gyorsan kell eljutniuk valahova, örül az utas, ha talál az utcán egy tokit, és akkor teljesen mindegy, hogy 10, vagy 14 forintért viszik el. Pécsett a Volán, a Kockás, a Baranya, a Mecsek és a City taxiik egységes díjszabás szerint szállítják az utasokat. Az alapdíj 20, a kilométerenkénti tarifa 14, és a várakozási díj 4 forint. • Újra egységes a tarifa, mint a régi állami monopóliumok idején. Úgy tűnik, hogy a piacgazdaság szelleme újra palackba került.. . Vagy ez az önazonosság már a kartell- rendszert tükrözi? H. Zs.
