Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)
1990-05-26 / 52. szám
6 uj Dunflntait napló 1990. május 26., szombat ötletek az idősekért Pénz nélkül is nyerő? Baranyából sokan pályáznak Alrnrmonm/i pénzt kap ™aid ° me9ye' ez ° mKUnilCílíiyi pályázat már így is megérte. Pusztán a tényért, hogy ennyien és ilyen sokmindent akarnak tenni az idős emberekért. A pályázatot a Szociális és Egészségügyi Minisztérium hirdette az időskorú lakosság, a hátrányos helyzetű fiatalok, az elesett felnőttek életkörülményeinek óvása, jobbítása céljából. Elsősorban a szociális gondoskodás hálózatának bővítése érdekében. Tavaly Baranyából tizenegy pályázatot terjesztettek föl, csaknem tízmillió forint igénnyel. Idén 27 intézmény, tanács, alapítvány fogalmazott meg célokat, több, mint nyolcvanmillió forintra. Meglehetősen széles skálán. Közülük többen eleve azzal a szándékkal, hogy folytathassák azt a beruházást, bővítést, korszerűsítést, amit tavaly — szintén a pályázati pénzből - már elkezdtek. Ilyen a pécs- bányatelepi kórház ferences szerzetesnővéreinek otthona, amely a rendi élet feltételeinek kialakítása céljából fontos, s amelyre az elmúlt évben 2,2 millió forintot kaptak. S ilyen például a siklósi szociális otthon harkányi részének rehabilitációs központtá alakítása, amelyre tavaly 2,5 millió forintot adott a minisztérium. I ón a legmagasabb összegért, 28 millió forintért lUdl a szigetvári tanács pályázott. Szociális otthont szeretnének kialakítani a régi kórház épületéből, tekintettel arra, hogy sem a városban, sem a környékén nincs időskorúak otthona. A Fiatalok Napközi Foglalkoztatója (Pécs) 8 millió forintot szeretne kopni, hogy bentlakásos résszel bővíthesse épületét. A görcsönyi szociális otthonnak 6 millió forint kellene ahhoz, hogy liftet szereltethessen be az épületbe és javítsa az egyre több fekvő beteg körülményeit. Ugyanekkora összegre lenne szüksége a Bólyi Gondozási Központnak. Ök egy nyugati mintán alapuló modellkiséretre kérik, amel.lyel az idősek önsegítő, önigazgató közösségét kívánják megteremteni. A pécsi, Tüzér utcai Szociális Otthon rehabilitációs komplexumot akar létrehozni, amelyben a mozgásterápiát rendszeresítenék, s amelyhez, nemcsak helyiségek, hanem gépek is kellenének. Számításaik szerint ehhez 5,8 millió forintra lenne szükségük. A hajléktalanok körülményeinek javítására, a Gomba utcai épület működtetésére, 4,2 millió forintot pályázott meg a Pécs Városi Tanács. A nagykozári tanács az idősek klubja mellé bentlakásos otthont is szeretne, amelynek Ge- ront-hotel lenne a neve. Az építést már elkezdték. Az Egyedülélők és Társkeresők Alapítványa 2,4 millió forintot igényel közösségi épület létrehozására. Számos intézmény, tanács számit arra, hogy megkapja azt az egy-két millió, vagy több százezer forintot, amellyel javítani tudná a meqlévő szociális egységeiben élők körülményeit, vagy el tudna kezdeni valamit. : A mágocsiak például egy geriátriai konyhát terveznek, ahol nemcsak az idősek klubja tagjainak, hanem a szociális étkeztetésben részesülőknek is főznének. A mindszentgodisaiak az idősek klubja indítására, a megyei tanács módszertani csoportja a nyári üdültetésre, Lánycsók a kisnyárádi szociális étkeztetés kezdésére, Dunaszekcső, a pécsi Tüzér utcai Szociális Otthon és a mohácsi Egyesített Szociális Intézmény vegyeshasználatú gépkocsi vásárlására fordítaná a pénzt. ~ *|I,Inj||CLnn a pályázatok elbírálását követően, megtudjuk, hogy ki mire és mennyit kapott. Fölösleges lenne abban a hitben ringatózni, hogy ezek az igények — és a most nem felsoroltak - egytől-egyig teljesülnek. Ez már csak ezért is irreális, mert nem hivatalos információ szerint április végéig az ország minden részéből a milliárdot meghaladó összegű pályázati igény ment a SZEM-hez, $ a hírek szerint a minisztériumnak összesen 230 millió forintja van ilyen célokra. Valószínűtlen, hogy ebből 80 millió forintot megkapjon Baranya. A pályázatok rengeteg teendőről, igényről árulkodnak, s ezek meghatározó többsége mindenképp teljesítésre váró feladat. Mindehhez még annyit, hogy a megyei tanács egy 2 millió forintos pályázati alap létrehozását tervezi, amely kifejezetten a hátrányos helyzetű, apró falvakban élő idős emberek segítését szolgálná. T. É. tiiwwfw xormanppxnaTo ct í Ki és kit finanszíroz? Délutáni csúcsforgalom Pécsett, a Rákóczi úton Fotó: Proksza László Válságtünetek a tömegközlekedésben Nem is olyan régen még azon „füstölögtünk", mennyire füstölnek a Pannon Volán autóbuszai. Azóta lényegesen megváltozott a helyzet, s a kérdést manapság < úgy lehetne feltenni: lesznek-e egyáltalán buszok, melyek füstölnek. A Volán szakmában súlyos gondok vannak, egyre élesebben jelentkeznek a válságtünetek, s ez alól a baranyai nagyvállalat sem kivétel. A Pannon Volánnál a Ihelyi és a helyközi forgalomban közlekedő autóbuszok elhasz- nálódósa rohamosan nő, 'buszparkjuk ötven százaléka nullára futott. Ezek a járművek természetesen még megfelelnek a közlekedésbiztonsági, műszaki követelményeknek, óm üzem- ibentartásuk rendkívül költséges. A buszvezetők elégedetlensége sem csökken — sok a munka, kevés a pénz —, így aligiha lehet azt állítani, hogy vonzó lenne a pálya. A jövedelmezőségi szint visz- szgesett, a személyszállítás ráfizetéses, az árufuvarozásban jelentősen csökkent a szállítási igény. A vállalat likviditási gondokkal küszködik, azaz a fizetőképességük szüntelen veszélyben van. Bár kintlévőségeik elérik a 130 millió forintot, tartozásuk pedig mindösz- sze 110 millió forint, a relatív pénztelenség állandó feszültséget okoz. A buszoknak menni kell? A kérdés költőinek tűnik, mert azonnal érkezik a válasz, hogy igen. Sokak főjében nyilván az is megfordul, egyáltalán hogyan vetődhet fel ez ilyen élesen. A Volán vállalatok sajátos helyzetben vannak. Az autóbuszok közlekedtetését az állam írja elő és éhhez bizonyos támogatást ad. Ezt a dotációt azonban csak a nyugdíjas és tanulóbérletekre kapja a vállalat, melynek mértéke háromszáz százalék. Ez azonban messze nem fedezi azokat a költségeket, amibe a Volánnak az utaztatás kerül. Megoldásként azt találták ki az ágazati, szakmai irányítók, hogy a vállalatok keresztfinanszírozást 'hajtsanak végre, azaz a tömegközlekedésben' jelentkező hiányt az egyéb tevékenységükből származó nyereségből — például az áruszállításból — pótolják. Ez a rendszer, úgy ahogy működött eddig, 1990-Te azonban annyira visszaesett a fu- varoztatói igény, oly nagyon lecsökkent a nyereségtartalma, hogy a keresztfinansztrozás lehetetlenné vált. Annyira kevés a megrendelésük a téherszál- lításokrg, hogy az elmúlt két évben száz tehergépkocsit voltak kénytelenek eladni. Aligha titok ennek okai: megjelentek az olcsóbban dolgozó magán- szállítók, s a beruházási kedv visszafogottá válásával a korábban nagy megrendelők is lemondtak * a Pannon Volán szolgáltatásairól. Patthelyzet Az eddigiekből kitűnik, patthelyzet alakult ki a Pannon Volánnál, s nem hogy fejlesztésről, de még szintentartásról beszélni is balgaság lenne. A vállalat vezetői szerint, ha nem történik döntő fordulat a volánok állami megítélésében, akkor a cégek 1992-re a tömegközlekedésből származó veszteségük tizenegyszeresére „kopaszkodnak fel". Hozzá kell tenni, hogy a tömegközlekedés a világon mindenütt ráfizetéses, s vagy az állam, vagy a helyi önkormányzatok támogatják a cégeket. Nálunk is elkerülhetetlennek látszik, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba, azaz a Volánok tömeg- közlekedési tevékenységét, azaz szolgáltatását központi költségvetésből vagy a helyi ön- kormányzatok pénzéből támogassák. Jobb lenne az utóbbi megoldás, hisz ezzel olyan utaztatási színvonalat követelhet meg az önkormányzat (tanács?), amennyi pénzt erre áldozni tud. A Pannon Volán vezetői szerint a legjobb az lenne, ha a támogatást, mely tulajdonképpen felfogható szociális juttatásként nem a vállalatok kapnák meg, hanem közvetlenül az utasok. Tartok attól, hogy ennek a „változatnak” — bár ésszerűségéhez nem fér kétség — egyelőre nincsen reális alapja. Mit érez az utas? • Mi, utasok a jelenlegi helyzettel sem vagyunk elégedettek: egyre drágábbak a bér-' letek, a jegyek, ám ezeket az áremeléseket nem követi „az utazási színvonal” növekedése. A többletbefizetéseink ugyanis az állami nagy kasszába csordogálnak . . . Reggel és délutánonként tülekedünk a zsúfolt, elhasználódott buszokon, mérgelődünk a késések, az esetleges járatkimaradások miatt, s reménykedünk, hogy a helyzet javul. Reménykedünk, de — mint az eddig leírtakból kiderül - alaptalanul. A Volán vezetői szerint, ha nem történik gyökeres változás gazdasági megítélésükben, a nullára futott autóbuszok aránya 1992-re meghaladja a hetven százalékot, ami megkérdőjelezi a menetrendszerűséget, egyre több járatkimará- dás várható, sőt előfordulhat, hogy bizonyos járatokat ritkítani lesznek kénytelenek a helyi tömegközlekedésben. A helyköziben sem rózsásabbaz állapot: az autóbuszok kihasználtsága 34 százalékos, ezt drasztikus tarifaemeléssel sem lehetne jövedelmezővé tenni, így az a „megoldás" várható, hogy elsősorban hétvégeken lényegesen kevesébb autóbusz járja a megye útjait. Persze okkal, joggal merülhet fel a kérdés, mi lesz azokkal a falvakban élő emberekkel, akik saját gépkocsi híján autóbuszokkal kénytelenek városba járni, vásárolni, dolgozni. Ezt az anomáliát a Volán nem képes megoldani... Bár az új kormánynak lesz dolga bőven, első intézkedései között egy olyan tömeg- közlekedési koncepciót kellene kialakítani, mely a vállalatok működésének egyensúlyát megteremtené. A Volán vállalatok különben teljesen lehetetlen helyzetbe kerülnek! Mit tesz a vállalat? Külső segítség' nélkül a Pannon Volán sem tud átlépni a gondokon, mindenesetre belső intézkedésekkel igyekeznek javítani helyzetükön. Ennek részeként a vállalat adminisztratív létszámát csökkentették, például az igazgatóságon harmadával kevesebben dolgoznak, mint az év elején, s a létszámcsökkentés folytatódik. Az ügyviteli munkák elvégzésére korlátolt felelősségű társaságot alakítanak, mely vállalaton kívüli megbízásokat is elvállal. Az árufuvarozás önállóan gazdálkodó egységként működik a jövőben, az ipari tevékenységüket is kft. formában látják . el. A vállalat vezetőinek megítélése szerint a tömegközlekedés a jelenlegi formában életképtelen, ezért terveik szerint két önálló egységet, a pécsit és a- helyközit teljesen különválasztják, s a műszaki kiszolgálást is egy önálló egység látja el, s ugyancsak önállósodnak a vidéki üzemigazgatóságok is. Ez intézkedések hatására talán valamit javul a vállalat gazdálkodása, de az hiú ábránd, hogy ezek megoldják a súlyos feszültségeket. Hogy merre kormányozható a Volán a jövőben? A kerekek egyenesben tartásához, esetleg a továbbgurulóshoz a vállalati „energiák" kevesek. S nem csupán Pécsett és Baranyában! Roszprim Nándor Átfogó hévrendezést! A Városi Tanács titkárának megbízásával működő utcanév bizottságunk május 17-én megtartotta első munkaértekezletét. Ezen (Pesti János írásos előterjesztése alapján) megállapodtunk abban, hogy a névrendezést egységes elvek szerint, szigorú következetességgel kell megvalósítani. A munka nehézségeit jelzi, hogy a régi utcanevek visszaállításakor és új utcanevek tervezésekor figyelemmel kell lennünk a lakosság élő nyelv- használatára, a helyi tanács, a társadalmi és gazdasági szervezetek véleményére, a természet- és társadalomtudományok legújabb eredményeire, a történelmi hagyományokra, a földrajzi környezetre, a nemzetiségi viszonyokra és - természetesen - a nyelvi, nyelvhelyességi, névesztétikai követelményekre is. összegezve: a névrendezés előkészítése alapvetően széles körű szakmai tájékozottságot igénylő, tudományos feladat! A hatályos minisztertanácsi rendelet <71/1989. (VII. 4.) MT) módot ad a földrajzi nevek megváltoztatására akkor is, ha „a névhasználat a közérdek szempontjából nem megfelelő". A hivatkozott rendelet alapján névrendező munkánk legelső feradatának azt tartjuk, ho—' június első hetében jelentést adunk át a Városi Tanácsnak a napjaink politikai-társadalmi változásainak szellemétől idegen utcanevek módosítására. Nem titkoljuk, hogy a névváltoztatásoknak a névtani indokoltság mellett van politikai motivációja is. Végre eljött az az idő, hogy utcáink elnevezéseiről teljes nyíltsággal lehet és kell beszélnünk, majd sürgősen cselekednünk. Az utcaelnevezés ismét közüggyé válhatott I Ezért a politikai közhangulatra való tekintettel elsődlegesen a város lakosságának identitástudatát és a még épen maradt lokálpatriotizmusát sértő utcanevek megváltoztatására teszünk javaslatot. Az előterjesztés szövegét az ÚDN hasábjain kívánjuk közzétenni: remélve, hogy vele kapcsolatban véleményt nyilvánít városunk lakossága. A névrekonstrukciót a következő témák szerint végezzük: a Belváros régi utcaneveinek viszaállítása; új utcanevek módosítása a város északi és déli részében; a városrésznevek átfogó rendezése és új városrésznevek alkotása; javaslat a még névtelen közterületek elnevezésére; védettségre érdemes utca- és városrésznevek. Az említett témaköröket önálló munkacsoportokban vizsgáljuk, majd plenáris üléseken kerül sor az egymáshoz kapcsolódó részletek tisztázására. A javaslat szövegét ez év őszére készítjük el; és 1991-ben már az új helyhatósági szervek veszik kézbe a névrendezéssel járó gyakorlati teendők intézését. A névadás kérdéseinek sokoldalú megközelítését — reméljük - biztosítja az, hogy az utcanévbizottságban szerepet vállaltak azok a kutatók, akik a földrajzi nevek keletkezésével, változásával tudományos szinten foglalkoznak, és azok is, akik a névhasználat praktikumáról tudnak érdemben nyilatkozni. — A társadalmi kontrollra azért lenne szükség, mert nem lényegtelen, hogy a lakosság miként fogadja a tervezett névváltoztatásokat. Ezért ezúton kérjük városunk lakóit, Írják meg: a) milyen utcanevek módosítását kérik? b) mivel lehet indokolni a tervezett névcserét? Címünk: 7621 Pécs, Széchenyi tér 1. (a Városi Tanács Igazgatási Osztálya). Már eddig is sok hasznosítható ötletet kaptunk. Legutóbb a Mentőállomás, a Postaigazgatóság és a Tűzoltóság hívta fel figyelmünket a gyors és pontos tájékozódást nehezítő utcanévazonosságokra, névhasonlóságokra. Tudatában vagyunk annak, hogy az átfogó névrendezés nem állhat meg a javaslatké- szités szintjén, hogy ez a munka anyagi és szervezési nehézségekkel fog járni. Mégis valljuk: e várható gondok nem olyan mértékűek, hogy indokolnák a rendezés elodázását, felaprózását. Pécs város utcanévbizottsága Egykor Irgalmasok utca volt a mai Bem utca Pécsett
