Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)
1990-05-23 / 49. szám
a üj Dunántúli napló 1990. május 23., szerda Boly várja a környék fiataljait is Nyolcéves a kétnyelvű program A föld, a borona 6a az öregember Az 1990-es tanévzáró rendhagyó a bólyi iskola életében, mivel nemcsak egyetlen tanév értékelése, hanem ezzel együtt egy 8 éves kísérleti, kétnyelvű program összegzésére is sor kerül. 1953 óta folyik iskolánkban nyelvoktató nemzetiségi program, melynek keretében a gyerekek heti 2-3 órában tanulták a nyelvet. Heti 2—3 órában nyelvet nem lehet jól megtanulni. A jobb eredmények elérése érdekében új megoldásokat kerestünk. Az emelt számú németórák mellett más szaktárgyakra is kiterjesztettük a nyelvhasználatot kétnyelvűség formájában, így a német nyelviség heti 8—10 órában fordult elő. Ezt az oktatási formát a német nemzetiségi nyelvoktatásban országosan mi kezdeményeztük először. Nagyon sok iskola érdeklődött az új kezdeményezésünk iránt, s ma országosan több mint 30 iskola csatlakozott a formához. Az eredmény: tanulóink a német nyelv és a kétnyelvű tantárgyakban olyan szókincsre, tudásra tettek szert, hogy valamennyien alapfokú német nyelvvizsgára jelentkeztek, 0 kétnyelvűség, a két nyelven való gondolkodás nagyobb logikai megalapozottságot és kombinációs készséget eredményezett, 0 jó társított pályairányítással együtt bővültek a tanulók továbbtanulási lehetőségei és felvételi esélyei: a kísérleti osztályból a létszám 85 százaléka érettségit adó intézménybe nyert felvételt és 67 százaléka továbbra is a német nyelvvel foglalkozik majd kiemelten. Kétnyelvű osztályainkban a diákok többsége bólyi, de a nemzetiségi diákotthon révén biztosítottuk a vidéki gyereMagyarországon ilyen képzés nincs, pedig várható, hogy rövidesen szükség lesz nálunk is rájuk. Szükség lehet a munkájukra a közigazgatás hivatalaiban, a szociális ügyintézéseknél, ifjúsági központokban, nevelési intézetekben, iskolákban, kollégiumokban (ott, ahol nagyobb létszámban vannak az úgynevezett problémás családok gyermekei), nevelési tanácsadókban, időskorúak otthonában, rehabilitációs központokban, fogyatékosokat foglalkoztató munkahelyeken, szenvedélybetegek vagy bűnelkövetők utógondozóiban stb. A pécsi PMMF pedagógiai intézete elhatározta, hogy kísérletképp beindítja a szociális pedagógusképzést, amely teljes mértékben vállalkozási alapon történne. Azoknak a fiataloknak a jelentkezésére számítanak, akiket az érettségi után nem vettek fel egyetemre, főiskolára, akik nem találtak munkahelyet, s a szülők nem akarják, hogy egy évig elfoglaltság nélkül csellengjenek. Továbbá várják azokat, akik szeretnének ilyen területen tevékenykedni. Heti két alkalommal 8 óra előadás és szakmai gyakorlat lenne. Az oktatott tantárgyak között szerepel: pszichológia- szociálpszichológia, pedagó- gia-szociálpedagógia, szociológia, jogi ismeretek, egészségügyi ismeretek, közgazdakeknek is a bekapcsolódás lehetőségét. Úgy gondoljuk, a nemzetiségi területeken működő óvodák és iskolák jól szolgálják az alapképzést és előkészítést, a mi lehetőségeink pedig emeltebb szintű, többletmunkát igénylő nyelvtanulást. Ezért indítjuk kétnyelvű, intenzív programjainkat a jövőben a vidékiek számára is, elsősorban a 4. osztálytól, melyhez 4.-es és 5.-es, a nemzetiségi nyelv iránt elkötelezett szülők jó képességű gyerekei jelentkezését várjuk. Jelentkezni a felvételt megelőzően a bólyi iskolában lehet írásban. A felvételi elbeszélgetés időpontja május 25-én 9 órakor lesz a Bólyi Általános Iskolában. Kérjük, hogy a tanulók a 2—3. osztályos bizonyítványukat hozzák magukkal! A kísérleti program tapasztalatai azt igazolják, hogy az általános iskolák 'továbblépésének egyik helyes útja az iskolán belüli tagozatok nyitása és működtetése. Ennek megfelelően indítottunk már az elmúlt évben 4.-től egy újabb programot: a matematika-számítástechnika-angol tagozatos osztályt. Felkészült nevelők és géppark szolgálja az új célkitűzést. A bólyi diákok mellett korlátozott mértékben bekapcsolódási lehetőséget biztosítunk a környék reál érdeklődésű, tehetséges tanulóinak. Igény esetén diákotthoni elhelyezést is biztosítunk. A jelentkezési feltételek megegyeznek a németre történő jelentkezés időpontjával és helyével. Iskolánk differenciált programjaival várja az érdeklődő, tehetséges, szorgalmas, többletfeladatokat is vállaló tanutók jelentkezését. ságtan, etika, vezetési ismeretek, szociális ellátás módszertana és gyakorlata. A tanfolyam szeptember 1-jén indulna elegendő jelentkező esetén. A képzés nem azonos az ugyancsak ez év szeptemberében induló egészségügyi főiskolai szintű, ún. szociális munkás képzéssel. Az ötlet, a kezdeményezés jó, hiszen valóban más országokban már régóta folyik a szociálpedagógusok képzése. Azonban félő, hogy e jószándékú kísérlet zátonyra fut, hiszen mivel kizárólag vállalkozásként indul, a felmerülő költségeket a leendő hallgatókkal kell megfizettetni. (Mert a PMMF pedagógiai intézetének vállalkozó tanárai erre a minisztériumtól az engedélyt megkapták, de pénzt nem.) így az éves tandíj 10 000 forint. Továbbá az itt végzettek oklevelet nem kaphatnak, csupán „tanúsítványt” arról, hogy elvégezték ezt az egyéves iskolát. Jó lenne, ha a különböző intézmények vagy egész- séaügyi alapítványok patronálnák ezt az új képzési kísérletet. Nemcsak azért, mert valóban szükség lenne szociólpe- dagógusokra, hanem azért is, mert a felsőfokú iskolákba felvételt nem nyert és munkahelyet nem talált fiataloknak ez is egy lehetőség lehetne. S. Zs. A már csaknem elfelejtett mozdulatokat néztem: öregember irányította a boronát húzó loivat. Hosszú, kék kötényben dolgozott. A tenyérnyi földdara'bon makacs rögök pattantak fel a férntüskék nyomán. Az egyik forduló után megállt, felém rézett. iRöstel- leni kezdtem szájtáti bá'mész- kodásom. Az öregember kalapja széléhez érintette ostort tartó kezét, bólintott. lErre o meleg délutánra régvolt nyarak verébcsiripelé- ses, diófaárnyékos hangulata ereszkedett Tormásra. Vagy csak én éreztem úgy? Az öregember ballagott a borona nyomában, felesleges szó és mozdulatok nélkül. * „Értesítés a szövetkezeti vagyon tervezett nevesítésekor elismerni kívánt munkában töltött időről. Értesítem,' hogy a termelő- szövetkezet vezetése szükségesnek tartja a tagság közvetlen vagyonérdekeltségének megteremtését. Ennek érdekében 1988. december 31-én kimutatott vagyona felét az 1988. december 31-én is tagsági viszonyban állt tsz-tagok részére nevesíteni kívánja, ami azt jelenti, hogy meghatározandó lenne, ki hány forint értékben részes a termelőszövetkezet nevesítésre kerülő vagyonából. A forintban meghatározott vagyonrész közgyűlés által meghatározott százaléka kerülne zárszámadás után kifizetésre a vagyonrész-tulajdonosnak osztalékként, a tsz eredményes gazdálkodása esetén . . . .. . Elképzelhető megoldás még az, hogy aktív (még dolgozó) tagoknál az elmúlt 5 vagy 10 év közös munkáiból származó jövedelme (munkadíj, kiegészítő részesedés) is a felosztás szempontja lehet. Gödre, 1990. április hó 4. Dr. Villányi Tibor tsz-elnök" — Jól láttam az egyik műhelyük felett a táblát: „Rákóczi” Termelőszövetkezet? — Nem, ilyent nem láthatott! — mondja az elnök. — Ennek a szövetkezetnek mindig „tBéke” volt a neve. * „A tsz-vagyon nevesítésének a felhívásukban leírt módját erkölcstelennek tartjuk, közölt módszerei ellen tiltakozunk, és azt nem fogadjuk el. Kitűnik belőle az agrárlobby önző, kapzsi, a parasztok érdekeit figyelembe nem vevő, sunyi eljárása. Elfogadhatatlan céljaik megvalósítását a tagság jelentős részének tájékozatlanságára alapozzák. Nyomatékosan felszólítjuk önöket, hogy a tsz-vagyon nevesítésével várják meg az új parlament törvényhozását. 1990. április 17." És o pontozott sávok a tormásiak, gödreiek, szágyiak, gödrekeresztúriak aláírásának. * — Hallottam erről ' az aláírásgyűjtésről — fogad dr. Villányi Tibor —, amolyan pletykaszinten. Az igazság az, hogy éppen ma délután akartam ebben az ügyben tájékozódni. — A tagoknak küldött értesítésben pedig batáridő is szerepel, meglehetősen közel a postára adás napjához: április 27-ig adtak időt a reklamációra. Ha ez addig elmarad - szól az önök értesítése a taggal közölt időt, tehát amit itt munkával töltött, elfogadottnak tekintik... — A februári közgyűlésünk döntött arról, hogy a vezetőség foglalkozzon az osztható vagyon nevesítésével. A közgyűlés pedig a tagok teljes létszámát jelenti. Az ügy tehát mem újkeletű, de még csak nem is egyedülálló: számos mezőgazdasági nagyüzemben próbálkoznak ezzel a módszerrel. — Mekkora lelosztható vagyonról van szó? — A tsz nettó vagyona 200 millió forint, ennek a fele a felosrható — ha elfogadja a közgyűlés. — Küldöttgyűlés nem elegendői — Nem. — Mikor lesz ez a közgyűlés? — Még a munkahelyi kista- nácskozások sem voltak meg, hol vagyunk még e témában a küldöttgyűléstől, hát még a közgyűléstől! — ön szerint mit vethetnek lel a tiltakozást aláírók a tervezettel szemben? — Nem tudom ... Csak a pletykát hallottam: a nyugdíjasokat kihagyjuk. De hót ez nem igaz. * Jó óra múlva, hogy az öregemberrel egymásnak messziről intve köszöntünk, a gyerek szaladt 'be a szobába: Megjött a nagyapám! £1 kellett állni az útból az autóval. A szekér — 'rajta a 'boronával — befordult az udvarra. Kopasz István odaszólt: — Ki tud .fogni, édesapám? — Ki hát... Kopasz István egyik szervezője az aláírásgyűjtésnek. Lehet, talán személyes harag is motiválja: egy ízben, amikor édesapjával a tsz learatott gabonatábláján az elhullott szalmát gyűjtötték alomnak, mielőtt a nagyüzemiek felpörkölték voltra, a tsz egyik arra 'járó vezetője meggyújtotta körülöttük a tarlót... — Alig tudtunk a lovakkal kimenekülni ... — Még mindig elfullad a hangja a felháborodástól. Eddig a maga erejéből akart megélni. Méhei, 100 család, sokszor voltak veszélyben. Például a tarlóéggtések idején, a virágzó táblák felé repülve, vagy onnan már visszatértükben a sűrű füstfethőkben pusztultak. Most a postán vállalt munkát.- Szerintünk a tsz-ben az ott dolgozóknak csak töredéke tag — mondja a fiatalember, ezt a tiltakozás, az aláírásgyűjtés egyik fő indokaként említve. — A másik: az én apám — aki annak idején 24 hold földet, ennek megmunkálásához szükséges mezőgazdasági felszerelést, lovakat. teheneket vitt be a tsz- be — most 70 éves. Abból a korosztályból, e sorsot megért iparasztok közül nagyon sokan még nála is idősebbek. Ne ijesztgessék őket azzal, hogy visszaadják nekik a földet! Nem tudnak vele mit kezdeni! — De Tormáson, meg a tsz működési területén élő többi faluban a vagyonielosztás ellen tiltakoznak, értékpapírokról van szó, nem tőidről. . . — Szükség van a működő termelőszövetkezetre! A ma itt dolgozó embereknek 80 százaléka már képtelen az önálló gazdaság vitelére. Ellenérvünk az is a vagyon nevesítése ellen, hogy számosán vannak olyanok, akik a hajdan az elődeik által bevitt földeknek, értékeknek az örökösei. Ők még csak értesítést sem kaptak a tsz-től. Ellenben, akik semmit sem vittek be, hanem üres kézzel lettek-váltak taggá, azoknak jut belőle! — És ha a jövedelem alapján osztanák a vagyonrészt? — Az lenne a különös! Gondoljon csak arra: mekkora jövedelme volt és van a tsz- vezetőknek, abban az esetben is, ha a nagyüzemet csak az állami dotáció tartja életben! * Amilyen hirtelen jött a tsz- től az értesítés, olyan hirtelen is reagáltak. Pedig fogalmuk sem volt arról, mit lehetne tenni. Egy buszsofőrt — azért őt, mert a legkönnyebben mozgott — kérték meg: nézzen már utána, hogyan hozlhatná- •nak létre — ahogy Kopasz István mondja — egy érdektömörülést. A falugyűlésen 25-en rögtön aláírták a tiltakozást a 300 tormási közül. És követelték azt is: függessze fe! a tsz az akácerdők tarra vágását. Mondom az elnöknek: a tormásiak tulajdonképpen a leendő önkormányzatuk közbirtokossági területeit féltik, így az akácosokat is, aíhol méheik jó munkát végezhetnének. — Nézze, mi csak azt vághatjuk ki és annyit, amire az erdőfelügyelőségtől engedélyt kapunk, ez pedig egy tíz évre szóló erdővágási tervben van meghatározva. A tsz területén 1700 hektár erdő van, ennek 90—95 százaléka akácos. Van egy fafeldolgozó'üzemünk, a'hol raklapokat készítünk.- Mennyi a kapacitása? Évente 3500 köbméter. — És mennyi lát termelnek kft- 5500-6500 köbméter között. Ennek fele tűzifa. * — A méheknek, a méhészeknek teljesen mindegy, hogy a kivágott akácból raklapok lesznek vagy tűzifa — mérgelődik Kopasz István. Szerinte a rosszindulat megnyilvánulása volt, hogy éppen virágzás előtt álló erdőrészt is letaroltak. , A leendő önkormányzat „előzetes elszegényítését” tendenciózusnak érzik. Mert lám: itt volt a tormási faluközösség által hajdanában épített tei- csarnok a szolgálati lakással, az iskola, a pásztorházak, a bikaistállók, s ezeket már vagy eladta vagy el akarja adni a tsz, vagy más pillanatnyi tulajdonosa. Mindenesetre különös sorsuk lett ezeknek az ingatlanoknak, márpedig az ő véleményük szerint vissza kell kopnia az önkormányzatnak mindahányat, úgy, ahogy jelenleg használóik birtokba vették: pénz nélkül.- Én úgy vélem — mondje Villányi Tibor -, hogy miután a tsz 6000 hektárjából 2000 állami tartalékföld — legelők, szántók, erdők, amelyet egyébként meg akartunk vásárolni, de lehetőséget nem kaptunk rá —, ebből bőven jut az ön- kormányzatnak.- Térjünk vissza a vagyon nevesítéséhez. Miért előny a tsz-nek? — Érdekeltséget szül. Osztalék alapját képezi a vagyonrész, s ezért jobban figyelnek majd a tagok. Röviden: gazdaszemléletű kötődést eredményezhet. Mondom Kopasz Istvánnak a hallottakat: a jó gazdálkodásban érdekeltek lesznek a kiosztott vagyonból részesedők. — A vezetők! ők igen. De a kisember, az aztán nem. Nehéz ezt pontosan elmagyaráznom, amikor elmentem a tsz-'be, az elnök, a jogásza, meg az erdészeti ágazatvezető érveikkel egyszerűen lemostak az asztalról — nem is megyek oda többet! —, no, de mindegy, szerintem a józan paraszti ész a maga területén felér egy jogi diplomával. Nem értem őket: inkább közeledniük kellene most a falvak népéhez, nem hergelni őket. Legalábbis a józan ész szeri nt. . . — A tsz-tagok milyen aránya szavazna majd a vagyon nevesítésére? — Én ezt nem tudom, csak sejtem, hogy számosán, mert nagyon sokan dolgoznak olyanok a tsz-ben, akik nem bevitt vagyonuk arányában részesedhetnek a felosztott vagyonból . . . Mészáros Attila Puskás Bálint igazgató Pedagógusképzés vállalkozásban 0 tandíj 10000 forint Új képzési forma beinditását tervezik kísérletképp a Pollack Mihály Műszaki Főiskola pedagógiai intézetében. Külföldön rég nem ismeretlen fogalom a szociálpedagógus, s jól körülhatárolható — bár sokrétű és szerteágazó - az ilyen képzettséggel rendelkezők tevékenységi köre. Kopasz István tormási gazdálkodó az egyik szervezője a falu beliek aláirásgyűjtő akciójának Fotó: Proksza László %
