Dunántúli Napló, 1990. április (47. évfolyam, 88-89. szám) / Új Dunántúli Napló, 1990. április (1. évfolyam, 1-27. szám)

1990-04-07 / 5. szám

1990. április 7., szombat

uj Dunántaii napló

r

Széchenyi hagyatéka

Egy lépéssel közelebb a fényhez

jük: óitala egy lépéssel köze

A „legnagyobb magyar", -gróf Széchenyi István 130 évvel ezelőtt, 1860. április 7—8-a éjjelén thalt meg. E sarok megírására nem azért szántam el magam, hogy gazdag munkásságát méltassam, hanem, mert meggyőződésem, hogy időről időre fel kell tennünk magunknak a kérdést: milyen örökösei vagyunk?

Mi, akik nem voltunk Széchenyi kortársfiti, a szellemi hagyatékihoz eleink jóvoltából jutottunk hozzá. S tudjuk, a múltban sokan lebecsülték, elhallgatták előlünk Széchenyi szellemi örökségét, ma is megbecsülendő nagyságát. Ha nem vigyázunk, könnyen elkövethetjük magiunk is ezt a hi- 'bát, mert sajnos, még ma is igazak Spiró György tíz évvel ezelőtti sorai: „Az utóikor . . . nem szivében és elméjében, csak száján hordozza nagy nevét." Ezért tudnunk kell a hagyatékot felfedezni, értékelni, illetve újraértékelni, a köz javára hasznosítani, és az új generációknak átadni.

Széchenyi 1819. május 9-én

— többek között - ezt írta

Naplójában: „A következő

nemzedéknek a lényhez egy lépéssel közelebb kell jutnia- erre akarok vállalkozni. .. boldog leszek, iha életem utolsó óráján azt mondhatom: »Él egy ifjú ember, aki általam lett boldogabb, mint amilyen nélkülem^ lehetett volna«’’. Hogy Széchenyi élete utolsó óráján mit gondolhatott, nem tudjuk, legfeljebb csak sejtjük, de az tény, ihogy halála után 130 évvel mi kijelenthetlebb juthattunk a fényhez, mint juthattunk volna nélküle. S ha mégsem, ez nem róható fe Neki.

Ön - és körülmény- isméret

Széchenyi nagyon fontosnak tartotta a maga és mások szempontjából a reális ön- és körülményismeretet. Ennek előnyét, értékét így fogalmazta meg a „Világ” című munkájában :

„... a' tökéletes önisméret mindig erényre vezet, a' körülmények minden homálytul ment kitanulása pedig legfőbb igazságra".

Az ön- és körülményiismeret hiányából következő veszélyekre többször is felhívta kortársai figyelmét. Néhány mondat Naplójából:

Az önszeretetünkből fakadó vakságunkra hívja fel a figyelmet például, amikor azt mondja: „.. . az ember egy

sárkányt is meggyőzhet arról, hogy csókolózni akar vele és el fogja hinni: oly határtalan vakká tesz az önszeretet, hogy sohasem láthatjuk, milyenek vagyunk."

Fölhívja a figyelmet arra is, hogy sokan a külsőségek alapján alkotnak véleményt rólunk. Egyszer sétakocsikázásra ment, a fején fehér szalmakalap volt, és azt tapasztalta,

hogy maga ez a látvány „.. .majdnem annyi embert vonzott magához, mint reggel a szegény agyonlőtt. Mily kevés is kell a népnek, hogy ámulatba és bámulatba essék, s mennyire a külső burok szerint ítélik meg az ember belsejét,"

Az előítéleteken alapuló felületes véleményalkotás elleni ikürdelem szükségességére is figyelmeztet. Azt Írja:,,. ..abban az országban, ahol születtél, vajmi ritkák az olyan emberek, akik balítélettől és téveszméktől menten Ítélnek, és szemléletüket és véleményüket alá tudják támasztani /”

Vigyázzunk tartás értékeinkre: „... megfigyeltem, . hogy minden a pillanatnyi benyomástól függ, és hogy egyetlen feltűnő tulajdonság elegendő egy embert divatba hozni, ezek a tulajdonságok azonban mind-mind rendkívül gyarlók és ingatagok, egyetlen egy azonban örökké tart, s ez az értelem és a lelkierő."

Igen! Megfelelő ön- és körülményismerettel, valamint kellő értelemmel és leikierő- vel az ember megtalálja a maga boldogulásának útját. Hiszen — Széchenyi szavaival élve - „.. . sem a lelkitudós, sem a testi ügyes nem mestere az élettudománynak." Mert lehet valaki ügyes, sokattudó, ha mindeme képességét nem a köz javára használja, akkor nem vállhatja el és nem kaphatja meg az emberek tiszteletét. A szerényebb ügyességű

és tudású ember tisztességgel végzett és a köz javát szolgáló munkája viszont az önbecsülésen túl a közbecsülést és az emberek tiszteletét is magával hozza.

Az érdemest megbecsülvén

Az emberek egymás iránti bizalmának hiánya, az általa, nos bizalmatlanság sokszor volt már társadalmi-gazdasági haladásunk fékje. Egymáshoz való viszonyunkat sokféle megközelítésiben illusztrálhatnánk. Közülük egyet ragadok 'ki, nevezetesen a korosztályok egymáshoz való viszonyát. Napjainkban éppúgy panaszkodnak az idősek, hogy a fiatalok nem becsülik eléggé őket, miint Szédbenyi korában. Ám ő tudta, hogy az emberek, a fiatalabbak is, kevésbé becsülik az idősebbet, sakkal inkább az arra érdemest. „Világ" című munkájában olvashatjuk a kővetkezőket:- ,,Azon mindennap hallott szójárás, »akkor ő még iskolába járt, midőn én már Ezredes, ítélőmester, Al-ispán, 's a if. woltam, ’s most ő akar tanítani minket 's többféle« okos ember szájában nem iái hangzik, mert ha való lenne, hogy csak idő fejtheti ki legnagyobb tökéletre az emberi agyvelőt, úgy a' legöregebb embereké volna a' bölcsesség, kik mint tudjuk, gyarló természetük szerint végnapjaikban megint szinte gyermekkorra térnek vissza."- „ Hagyjuk esztendeinket, 's lássuk inkább egyenesen állításainkat, 's iha sokkal ifjabb találkoznék, mint mi, a' mint remélem fog <is találkozni, ki generációnk tapasztalását sajátiVá tevén, vizsgálatit ■ mindjárt ott kezdé, hol mi végeztük 's Így tán mélyebben tekinthető a' dolgok velejét, mint mi, tanuljunk tőle. Ne legyen gondunk a' mondandó esztendeire, hanem arra, mit mond 's mi célbul. Ha már kifáradtnak tapasztaljuk agyvelőnket, örüljünk, hogy helyünkbe szint érdemesek lépnek."- „Van sok öreg, kinek haszonnal élt idejét néhány percre lehetne szorítani; van ollyan, ki rövid életben sok századon hatott keresztül."

Széchenyi István nemcsak kortársaira hatott, hanem sze1- lemi hagyatékán nevelkedhetünk mi is. ,,Az , a ki életében gyümölcslát nevelt, a föld alatt is csendesebben nyugszik."

Dr. Dányi Pál

Felhívás!

„Sok ezer kis erő közös célra egyesülve hasznos és nagy műveket teremt." (Gróf Széchenyi István)

A Nagycenk székhellyel működő SZÉCHENYI KÖRNEK országosan több mint 2000 egyéni és kollektiv, valamint pártoló tagja van. Baranyában ebből több mint 100-an (32-en mint egyéni tagok) voltunk tagjai a Körnek a múlt év végén. Most legfőbb programunk, hogy felkészüljünk gr. Széchenyi István születése (1791. szept. 21.) 200.-dik évfordulójának méltó megünneplésére. Szeretnénk, ha az országos program keretében nálunk Baranyában is a „legnagyobb magyar"-hoz méltó megemlékezésre kerülne sor. Mint a fenti számokból kitűnik, kevesen vagyunk, de feltételezzük, hogy sokan vannak, akik személyesen, vagy különböző kollektívák tagjaként szívesen közreműködnének ötleteikkel, anyagiakkal, vagy személyes tevékenységükkel az évfordulóval kapcsolatos munkánkban, függetlenül attól, hogy nem tagjai a körnek. (Lehet, hogy éppen ez alkalommal határozzák el magukat és kérik felvételüket a Baráti Kör tagjai sorába.)

Ezért a magunk feladatát abban látjuk, hogy a jobbító szándékú emberek összefogását, valamint elhatározásaink megvalósítását szervezzük. Szeretnénk ez év májusában mindazokkal találkozni, akik törekvéseinket rokonszen- vükkel vogy ennél többel is támogatni kívánják. S ez alkalommal szeretnénk majd létrehozni a kör Baranya megyében élő tagjaiból és a törekvéseinket tevékenyen támogatók köréből a SZÉCHENYI EMLÉKBIZOTTSÁGOT. Ennek feladata lenne a megyén belüli teendőink megfogalmazása, elhatározásaink megvalósításának szervezése, illetve a tenniakaró és -tudó emberek tevékenységének összefogása. A bizottság az Országos Széchenyi Emlékbizottsághoz kapcsolódóan fejti ki tevékenységét a következő, mintegy másfél évben.

Ha On törekvéseinkkel egyetért, és abban személyesen is részt kíván venni (vagy ha azt tevékenyen támogatni is kívánja), kérjük, ez irányú szándékáról bennünket mielőbb tájékoztatni szíveskedjék.

(Cim: Vezér János, a Széchenyi Baráti Kör pécsi munkacsoportjának vezetője. Pécs, Csontvári út 4. 7632. Telefon: 11-049.)

A Széchenyi Baráti Kör

néhány Baranya megyei tagja

A fiatalok találkoznak Európával

Idén is lesz pályázat

Az öreg kontinens határtalanul megfiatalodik

Tíz évvel ezelőtt az olasz rádió 3-as híradószerkesztőségének igazgatója (RAI-GR3), Mario Pinza úti vetette fel, hogy a közös Európa gondolat jegyében rajzokat és írásműveket dolgoznak fel, s ere pályázatot írjanak ki. Hét ah kálóimmal Ibirdették meg a pályázatot. Az érdeklődés fokozatosan nőtt a rádió- és tv- tásaságoik körében, így 1988— 89-re közülük tizenhármán csatlakoztak. (Többek között a BBC, a német, spanyol, portugál, görög, ír, vatikáni és magyar adó is.) Az első évben 1300 pályamű érkezett, legutóbb tavaly másfél millió fiatal válaszolt a kiírásra.

Véleményüket különböző formában fejtették ki. Az általános iskolások rajzban tehették, iletve 11 éves kortól írásos pályázatban Is. A felső korhatár 25 év volt. Ezt a jövőben sem kívánják módosítani. A beérkezett munkák bizonyítják, hogy a fiatalok körében már ma is létezik a páneurópai gondolat.

Az évek során a több ezer győztes az európai élet legjelentősebb képviselőivel találkozhatott vagy üzenetet kapott tőlük. így a pápa és az utóbbi két olasz köztársasági elnök: Pertini és Cossega, valamint a szenátus és o képviselőház elnökei, a kormányfők és külügyminiszterek, a spanyol király, a portugál államfő és az Európa Parlament elnökei adtak lehetőséget eszmecserére.

Mivel a szervezők idén 's tervbe vették a pályázat meghirdetését a határok nélküli Európa kilátásairól, márciusban Budapestre tanácskozást hívtak össze. Azért Magyar- országra, mivel a Magyar Rádió tavaly a keleti tömbből elsőként csatlakozott a pályázathoz, aminek köszönhetően több magyar, lengyel és szovjet fiatal is indult a mozgalomban. A 'kollektív részvétel esetén a rajz, festmény, kollázs formát javasolták. Indulni nem osztályonként (ahogy eddig), hanem iskolánként lehet. Kérdéssel fordulnák a rendezők az ifjúsághoz, amelyre igenlő vagy tagadó választ várnak mintegy kétmillió fiataltól arról, hogy

egyetértenek-e vagy sem azzal a páneurópai tervvel, amely egyesítené kontinensünk összes országát. A jelenlegi közösség tizenkét államának egyesülése után pedig távolabbi célként elképzelhetőnek tortjók-e a világ-föderáció gondolatát.

A rajzzal pályázókat rajzeszközöket, didaktikai felszereléseket tartalmazó csomaggal, a 17 évig terjedő referendumot Írókat ruházati cikkekkel, a nagykorúakat pedig európai utazással jutalmazzák. A részletekről, amelyék a csatlakozást, szervezést és a konkrét kezdeményezéseket illeti, április 23—26. között egy nemzetközi konferencián, a „Danae”- hajón döntenék, ahol többek között az is kiderül, hogy a pályázat ez év októberétől indulhat-e vagy más időpontot kell keresnünk.

Gyura Barbara

Magyarország politikai évkönyve, 1990

Áz ártatlanság elvesztése

Második alkalommal jelent meg - ezúttal a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Aula Kiadója és az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár közös kiadósában - a vaskos almanach, amely tavaly 1988-at, „a félfordulat évét" mutatta be, az idén pedig 1989 belpolitikai eseményeiről, fő folyamatairól és tényeiről nyújt átfogó és részletes képet. Engedtessék meg, hogy a 30 tanulmányt, a 12 hónap krónikáját, a közvéleménykutatási eredményeket, a pártok programját és még sok egyebet tartalmazó kötetből egy írást emeljünk ki, azzal, hogy a többit is érdemes elolvasni.

„Az ártatlanság elvesztése” a címe Hankiss Elemér tanulmányának. A szerző — némi iróniával — 1988-at a boldog és

szűzies idők” jelzővel illeti, amikor még tudtuk, mi a jó és mi a rossz; hol az ellenség, kit kell legyőznünk. És ennek 1989-re vége lett: győztünk és megzavarodtunk. Elvesztettük közös ellenségünket, és egymás ellen fordultunk - írja. Míg a korábbi évtizedekben a felelőtlenség kellemes és gyermekded állapotában éltünk - 1989-ben már nem bújhattunk el a felelősség elől, 1989-ért már valamennyien felelősséggel tartozunk. Mi — tehát pártjaink is, amelyek követeléseit és ígéreteit jól ismerjük, ám a programok többségéből hiányzik a kötelezettség- és felelősségvállalás.

A nagy rendszerváltás felé úgy. meneteltünk - vagy inkább sodródtunk -, hogy közben „a társadalmi csoportok, osztályok, közösségek többsége nem számíthatott semmiféle intézményre, szervezetre, szerződésre, jogra, működő szabályozásra, amely megvédhette volna érdekeit, biztosíthatta volna létfeltételeit.” A társadalom magára maradt, sőt, újra gyermeksorba került. „A pártok, mindenkinek mindent ígérve, fokozták a zűrzavart, meggátolták a társadalmi érdekek világosabb tagolódását, bizonytalan függőségben, . . . infantilis állapotban tartották a társadalmat. Mi vagyunk a legjobbak, a legprogresszívebbek, a legdemokratikusabbak, csak szavazzatok ránk, s minden rendben lesz." Nem csoda, ha az emberek nagy része még maxiem tudja, kitől várhatná érdekei hatékony képviseletét.

Eközben zajlik „mindenki háborúja mindenki ellen", amely mindenhol és mindenkiben ellenéget gyanít, amely „a bajokat és feszültségeket nem higgadt elemzéssel, munkával, érdek- egyeztetéssel, hanem a mindenhol felfedezni vélt ellenség elpusztításával akarja megoldani.” A sárkány elpusztítása után megtaláltuk a magunk tüzet okádó sárkányait, s talán emiatt is van, hogy félelemben élünk újra. „Hisztériásak voltunk és vagyunk, mint a gyengék veszélyhelyzetben." A félelem pedig gyűlölködést, agresszivitást vált ki. „Vagyis, más szóval, 1989 végére elvesztettük a győzedelmes forradalmak boldog ártatlanságát. Kiszabadultunk a pokolból, de még ugyanebben az évben kiűzettünk, vagy kizártuk magunkat a naiv ártatlanság paradicsomából is."

Persze, méltánytalanság volna mindenért csak a pártokat hibáztatni. Mulasztások terhelnek majdnem mindnyájunkat. „Tettünk-e valamit azért, hogy tisztább legyen a közélet, vagy az utca, vagy a váróterem? Mert ugyebár az annyira vágyott európaiságnak a tiszta közélet, a rendbentartott közterek, kicsinosított házak és középületek, pontosan járó vonatok is nélkülözhetetlen alkotóelemei. És sem a pártok, sem a külföldi hitelezők nem fogják helyettünk kifesteni a házakat és kitakarítani utcáinkról a szemetet, s belőlünk a negyven év óta felhalmozódott közönyt.”

Mentségünkre szolgáljon, hogy „a demokrácia nagyon bonyolult és törékeny szerkezet. Nem lehet készen importálni, nem lehet csak úgy ripsz-ropsz összeeszkábólni s mozgásba hozni. Hosszú éveken át kell, nagy gonddal és hozzáértéssel egybeszerkeszteni, működésének feltételeit megteremteni, kezelését megtanulni. Türelmetlenségünk indokolatlan, indulataink rombo- lóak és veszélyesek.”

Igaz, „nincsenek még intézményeink, amelyek kezelni tudnák e feszültségeket, nincsenek még hiteles emberek, nem halmozódtak még föl a tisztesség és megbízhatóság aranyalapjai, nincsenek még garanciák arra, hogy bárki is betartja a szavát, nem forrtak még ki a játékszabályok, nincs még rendje s folytonossága a dolgoknak, nem kapcsolódnak még egybe az okok és a kiszámítható következmények, nem világosak még a jogok és a kötelességek.” „Ez a hiány 1989-ben védtelenné, kiszolgáltatottá, áldozattá, egy kísérlet tárgyává tette a magyar társadalmat. Ugyanez a hiány 1990-ben robbanáshoz, az érdekek anarchikus viszályához, a gazdasági kérdések túípolitizálásához, a törékeny parlamenti demokrácia korai válságához vezethet."

Jó lenne tehát arra gondolni, hogy 1990-ben óriási feladatok állnak előttünk, amelyeket a kölcsönös félelmek és gyűlölködések légkörében nem lehet megoldani, s amelyekhez „erős kormányra és kormánykoalícióra, együttműködési készségre, egymás elveinek és érdekeinek tiszteletben tartására, nagy tanulási készségre, az ellentétek oldására s nem szítására való hajlandóságra, a törzsi ellentétek csatabárdjainak elásására, emberi és politikai tisztességre van szükség . . . Hosszú menetelés van előttünk. A viszálykodás, a nyílt vagy rejtett polgárháború lövészárkai, letarolt földjei, bosszúi és ellenbosszúi, igazságtalanságai s ellenigazságtalansógai hosszú évekre s évtizedekre elzárhatják előttünk az utat."

S. G.