Dunántúli Napló, 1990. április (47. évfolyam, 88-89. szám) / Új Dunántúli Napló, 1990. április (1. évfolyam, 1-27. szám)

1990-04-07 / 5. szám

1990. április 7., szombat űj Dunántúli napló 3 „Engem nem lehet zsarolni az oktatási törvénnyel!” Iskola ma és holnap Interjú Pál Tamás demokráciatechnikussal „Édesapám évek óta mint vándorprédikátor járja az .or­szágot és demokráciatech­nikusnak tartja magát.” Ez a mondat Pál Tamás lányának felvételire írt önéletrajzából való. A papát egyébként szo­ciológusként vagy ifjúságkuta- tóként szokták bemutatni, bár ez utóbbihoz ő hozzáteszi: aki harmadik éve nem fér hozzá a tényékhez, a valóságot jellem­ző adatokhoz. Talán érdemes említésre, hogy ő találta ki az ún. igazlátó napot vagy tech­nikát amely egy automatizált konfliktusérzékelő és -megoldó rendszer. A tekintélyes Iskola­polgár Alapítvány kuratóriumá­nak elnöke, amely a diákok és pedagógusok iskolamegújítási törekvéseit eddig jelentős ősz- szegekkel támogatta. Elsőként arra kértem, elemezze az isko­la mai állapotát.- Az iskola belső helyzetét vagy a nagy társadalmi újra­termelési folyamatban elfoglalt helyét tiszta fogalmakkal na­gyon nehezen írhatjuk le. Nem tudom megmondani, hogy a pedagógus csak „egy tanba- rom”, aki megtöri a gyermek gerincét, vagy a drámaian torz körülmények között a lehető legjobb eredményt futja.- Az iskoláról, ha szervezeti oldalról nézzük, az derül ki, hogy rendkívül sérülékeny, in­stabil, mert formálisan alig ta­golt. Van az igazgató, a he­lyettesei és a pedagógusok. Az igazgató felelőssége pedig? Ma, 1990-ben is azon a szin­ten áll, mint amikor a szentlé­lek elleni bűn fogalmát kita­lálták. (Azaz nem oldozható fel az a bűn, amit a vakmerő­ség bűnének hívnak. Ha valaki úgy vétkezik, hogy tudja, hogy majd meggyónja és feloldoz­zák.) Az igazgatót és a peda­gógust ma bármiért felelős­ségre vonhatják.- Kérem, ezt világítsa meg pontosabban!- Nincsenek munkaköri le­írások, nincs tisztázva a fele­lősségi kör, nem tudni, ki ki­nek felelős. A pedagógus ak­kor, amikor a gyereket tanítja, a saját lelkiismeretén kívül — ami vagy van vagy nincs — felel-e valaki másnak? És itt nem azt firtatom, hogy ki von­hatja felelősségre, sőt, ki fe­nyegetheti meg I- Az iskola három főszerep­lője a pedagógus, a gyerek és a szülő között - helyezhet­jük őket egy háromszög csú­csaira - együttműködésük so­rán egyre árnyaltabb és össze­tettebb egyensúlyt kellene megteremteni, de ma csak egymást fenyegető alkotóele­mei a háromszögnek, ahol ér­telem, eredmény és alkotóké­pesség rendre elveszik.- Közelítsünk most az isko­lához a diák mint az egyik lel­használó oldaláról!- A szülő mellett a diák a másik döntő megrendelő, őt kellene kielégíteni, a pedagó­gusnak az iskolával mint mun­kahellyel szemben lehetnek igényei. Egy példát mondanék. Az oktatási törvény legutóbbi módosítása kapcsán számos tiltakozó nyilatkozat megjelent, hogy az még nem időszerű. Jellemző módon a sok tiltako­zó közül csak egy említette meg, hogy diákok is vannak, azokat is meg kellene kérdez­ni, mintha az iskola a szülők, a tudósok, vagy a pedagógu­sok ügye lenne csak. Kéotelen- ség, hogy pont a diákokra nem gondoltak, akinek az éle­téről van szó.- Egy igazlátó napon is fel­merült ez a sérelem egy pesti középiskolában, és felhívták a minisztériumot. Bagics Lajos válaszolt végül, aki szerint ez a módosítás csak néhány pont­ját érintette a törvénynek, és ha az egészhez hozzányúlnak, akkor a tárca majd kikéri a diákérdekvédelmi szervezetek véleményét. Ez gyönyörűen hangzik, de nincsenek ilyen szervezetek! Nincsenek, mert a KISZ-DEMISZ megszűnte után a Művelődési Minisztérium nem gondoskodott a törvények automatikus átírásáról, és nin­csenek azért se, mert - és ez már bűn - az oktatási törvény hatályba lépése óta a miniszté­rium kísérleteket sem tett arra, hogy érvényt szerezzen a tör­vénynek! Ma pedagógusok és kisebb részben diákok is töme­gesen sértik meg az oktatási törvényt! A diákoknak például alanyi joguk van a vélemény- nyilvánításhoz és az érdemi vá­laszhoz. Amikor egy igazgatót figyelmeztettek arra, hogy a diákok plakátjának letépése törvénybe ütközik, azzal vála­szolt, hogy nem hagyja magát zsarolni az oktatási törvény­nyel .... — Azt hiszem, ide kapcsol­ható az a lél mondat, ami a legelején ütötte meg a füle­met: a tanár megtöri a gyer­mek gerincét? — Kutatásaimnak része, hogy az iskolákban problémalistákat, sérelmeket, panaszokat, konf­liktusokat gyűjtök. Ezeknek zö­me a diákok emberi méltósága ellen elkövetett tett. És ami nagyon fontos: akiket felkér­tem arra, hogy a listákról vá­lasszák ki, hogy melyiket irta tanár vagy gyerek, azok rend­re tévedtek, azaz a tanár és diák megélt problémái azono­sak. De mondok egy példát is. Az egyik iskolában igazlátó napra készülnek a gyerekek, amit a tantestület többféle ok­ból, de egységesen elutasít. Közlöm velük, hogy az akadá­lyozásra semmi joguk, bár két­ségtelen, hogy erre módjuk van. Továbbra is ellenzik, mert alattomosnak tartják, hogy a diákok névtelenül adhatják be a problémákat. — A jelenlegi állapothoz hozzá kell még tennünk, hogy az oktatás a maradékelv alap­ján kapott a költségvetésből, továbbá egy brutálisan egy­szerű politikai szocializációs funkcióra kárhoztatták. De ér­dekes módon, mindenféle hisz­térikus, ostoba vagy jó szándé­kú döntés ellenére mindig maradtak olyanok, akik ellen­álltak. Nem lehetett őket el­pusztítani, állandó védelembe szorulva értéket tudtak mente­ni, sokat tudtak adni. Vala­honnan pénzt szereztek műsze­rekre, és emberi tartásukra az egykori növendékek máig em­lékeznek. Ebben az tragikus, hogy ez a heroikus teljesítmény továbbéltette azt a beteg rendszert, ami ellen lényegé­ben lázadt. — Talán túlzás lenne min­dent számba vennünk egy inter­jú keretében, ezért kérem, hogy beszéljen néhány várható folyamatról, jelenségről! í997- ben és utána mire számítha­tunk?- Nagyon remélem, hogy megjelenik egy igen kemény érdekeltségi, elismerési, szá­monkérési rendszer, ami érté­keik szerint új rangsorba ren­dezi a pedagógusokat. Ki kell találni egy új bérezési- és kontrollrendszert, hogy látható és eldönthető legyen, az egyes pedagógusi teljesítmények mennyit érnek. Mint cél kitű­zését ezt egy percig sem lehet már halogatni.- Nagy kérdés, hogy a szü­lők önkormányzata, az iskola­szék betölti-e majd funkcióját. Úgy gondolom, csak akkor, ha a pedagógusok és diákok ön- kormányzatával együtt egymást támogató és kontrolláló vi­szonyba kerül, és szervezetileg tisztán, jól látható módon mű­ködnek.- Valószínű, hogy elkezdik sok helyen kezdeményezni a diákönkormányzatok felállítását felülről, ez egy divat lesz, mi­közben nem gondolnak arra, hogy a pedagógusoknak is kel­lene. Persze, tudom, erre sem­milyen szakirodalom nincs, Jeg- feljebb Makarenko, amit pe­dig önkormányzatiság címén lát az ember maga körül, azt jobb, ha nem csinálják meg az iskolában.- És végül. Csanádi Imre kutatócsoportja kimutatta, hogy az iskola eddig nem eltüntette, hanem éppen felerősítette azo­kat az esélyegyenlőtlenségeket, amellyel a gyerekek érkeztek az intézményig. Tovább növe­kednek majd az iskolák közötti ma is hihetetlen különbségek, és a tőkeerősek a legjobbakba fogják bejuttatni a gyereküket — kerül, amibe kerül —, míg a rosszabbakban készítik fel az amúgy is lemaradtakat. Az érdekelt szülők az elitiskolák létrejöttét támogatják, a kö­zéposztálynak, felső középosz­tálynak lesz erre forrása és persze, kapcsolatrendszere is, amelynek jelentősége ugyan­csak rohamosan felértékelődik. Az pedig már most sem ta­gadható le, hogy csak a pá­lyakezdéskori elemi feltételek megléte vagy hiánya - bizony­talan albérletből indul-e vala­ki, vagy biztos családi hátteret tudhat maga mögött — egy­szerre eldönthet szinte min­dent, kijelöl pólyákat, amelyek­ről csak néhány ezrelék tud maid felfelé eltérni elsősorban kivételes tehetségének köszön­hetően. Bozsó Béla A Pest megyei egyesület kezdeményezése Mozgáskorlátozott gyerekek nyári tábora A fel nem használt pénznek mi lesz a sorsa? A Mozgáskorlátozottak Egyesülete a mozgássérült gyerekek részére nyaranta rendez táborokat. Ebben az évben széles körű társadalmi összefogással kilencnapos tá­borozást szerveznek a súlyo­san mozgássérült fiúk • és lá­nyok, szüleik, valamint testvé­reik részére Szolnokon június 20—28. között. A szolnoki (tiszaligeti) Tu­risztikai és Szabadidő Köz­pont ad helyet a tábornak, amelyen általános és közép- iskolás gyerekek vehetnek részt. A programban szerepel gyermekműsor, bábkészítés, papírhajtogatás (origámi) agyagozás, sport és szellemi vetélkedők. A felnőttek részé­re jeles szakemberek vezeté­sével. vitákat szerveznek, ahol hasznos ötleteket és tanácso­kat kophatnak gyermekük el­látásához, neveléséhez, fej­lesztéséhez. Lehetőség van ar­ra is, 'hogy egyszerű ortopéd cipőket a tábor zárásáig el­készítsenek, ha azt előtte or­vossal felíratják. A tábort a Mozgáskorlátozottak Pest és Szolnok megyei egyesületei szervezik az országos szövet­ség anyagi támogatásával. Nagy gondot jelent a tábo­rozáshoz szükséges csaknem 900 000 forint előteremtése. A szállás, az étkezés és néhány program gyerekenként 5—6000 forint, ezt azok a családok, akiknek a tábort szervezik, képtelenek kifizetni. A szerve­zők tervei szerint a súlyosan mozgáskorlátozott gyerekek nem fizetnének ezért o kilenc napért, a szülők és testvérek 2—2000 forinttal járulnának hozzá a költségekhez. A Pest Megyei Mozgáskorlátozottak Egyesülete ezért levélben ke­reste meg az ország összes vállalatát, intézményét, hogy pénzzel, illetve a programok­hoz felhasználható alapanya­gokkal, ajándékokkal lehetősé­geik szerint támogassák a gyerekek táborozását. Az Egyesület OTP Váci fiókjánál vezetett 768-000699 számú számlájára várják a pénzbeli adományokat, magánszemé­lyéktől is. A kezdeményezés igazán nemes célt szolgál, csakhogy a megyei egyesületek úgy ér­zik, az ő megkérdezésük nél­kül kér adományokat a Pest megyei egyesület.- Amikor megalakultak a megyei egyesületek, megálla­podtunk abban, hogy senki nem lépi át a saját közigaz­gatási határait — mondja Gaál Péter, a Baranya Me­gyei Mozgáskorlátozottak Egyesületének elnöke, az Or­szagos Szervezet elnökhelyet­tese. — A Pest megyeiek a többi megyei egyesület meg­kérdezése nélkül kezdték meg az akciót. A cél nemes, csak félő, hogy azok a vá Ma latok, intézmények, amelyek eddig anyagilag támogatták a Ba­ranya Megyei Egyesületet, csak egy helyre tudnak pénzt küldeni. Mi változatlanul ezek­ből tartjuk fenn magunkat, nem kapunk állami támoga­tást. Mi fesz akkor a megyé­ben élő csaknem 15 000 moz­gáskorlátozottal? Számomra egyelőre az sem világos, hogy milyen módon lehet majd ellenőrizni, mennyi pénzt adományoztak a Pest megyei egyesületnek. A fennmaradó pénzzel ki rendelkezik majd? Szerintem jobb lett volna, ha minden megye egy meghatá­rozott keretet kap és a saját lehetőségei -szerint szerzi meg a hozzá szükséges pénzt, esetleg ugyanígy adományo­kat gyűjt. Sz. K. A vállalat öntödéjében Elkészült az uránbánya (elszámolási terve A végső döntés valószínűleg már az új kormányra marad Egyfajta tudathasadásos ál­lapothoz lehetne 'hasonlítani ezékben a hetekben a Me­cseki Ércbányászati Vállalat működését. Az ágazati tárca megbízásából a cég már ta­valy elkészítette idei bánya- művelési tervét, amely szerint december 31-iig a tárnákban 'befejeződik a termelés. Ennek szellemében állította össze a vállalat vezetése az 1990-95- re szóló műszaki-gazda sági tervét is, ami a dolgok jelen­legi állása szerint a fölszá­molás műszaki és humán fel­adatait, azok költségvonzatát részletezi. Ugyanakkor a vál­lalat máig folytatja a mecse­ki érc értékesítésére, esetleg egy 1 kedvező vegyesvállalati forma kialakítására vonatkozó tárgyalásait - tegyük hozzá eddig számottevő eredmény nélkül. Az Ipari Minisztérium ál­tol eddig még nem jóváha­gyott műszaki-gazdasági terv tételesen meghatározza a bá­nyabezárás utáni környezetvé­delmi és rekultivációs teendő­ket, a létszám szükségszerű változását, lehetőségeket vá­zol a munka nélkül maradó emberek elhelyezésére, átkép­zésére, de foglalkozik a fel­számolás utáni végleges álla­pot kialakításával is. Az elő­zetes kalkulációk szerint a műszaki bezárás, a rekultivá­ciós, 'környezetvédelmi és egyéb költségek 1989-es áron 20 millió híján 7 milliárd fo­rintot tesznek ki, míg a hu­mán kiadások várhatóan 8 milliárd 407 millió forintba kerülnek majd. Ez utóbbi ász- szeg magába foglalja többek között az átképzés, végkielé­gítés, kereselkiegészítéses nyugdíj, áttelepülés, újrakez­dés költségeit. Az első egyez­tető tárgyaláson a tárca ille­tékesei sokallották a kiadáso­kat, a feladatokat és költsé­geket tartalmazó paksaméta most is a minisztériumban várja a jóváhagyó döntést. Előreláthatólag az ezzel járó felelősséget már az új kor­mány ipari tárcavezetőjének kell vállalnia. Az idő múlása mindeneset­re nem kedvez a vállalatnak. Lassan már egy éve nem vé­geznek kutatófúrásokat, nincs feltáró és előkészítő vágathaj­tás sem. Ezekben a napok­ban azókat a lencséket fej­tik, amelyék esetleg szennye­ző hatással lehetnek a kül­színre. Ma még elvileg adot­tak a továbbműködés lehető­ségei, a bánya vezetői sze­rint nincs szó rablásról, 'bá­nyadöntésről. A visszafordít­hatatlan folyamatot eredmé­nyező kényszerű munkákra vá rha tóa n j ú I iu s -a ug u sz t u sba n kerül sor, ami után már na­gyon sokba kerülne a tenme- lőképes állapot visszaállítása. A vállalat végső sorsának eldöntésékor várhatóan döntő érvként merül fel a termelési költség alakulása. Az utóbbi két év ^ésszerűsítési és taka­rékossági törekvései arra vol­tak elegendőek, hogy az is­mert infláció mellett a terme­lés gazdaságossága (gazda- ságtalansága) szinten maradt. Árban sajnos, egyelőre még a hosszú távú uránszerződések árait sem sikerült megközelí­teni. A másik serpenyőbe ugyanakkor a szakemberek emelkedő uránárakra vonatko­zó jóslata kerülhet. Az sem kizárt téhát, hogy valamikor még jól jöhet a mai áron ki­termelt, közel 500 tonna fém­urán, ami egyébként fűtő­elemmé átalakítva bőven fe­dezné a paksi atomerőmű fo­lyamatos üzemének energ ia- igényét. A bezárás érveit és ellenér­veit vizsgálva valóban nem lesz könnyű helyzetben a dön­téshozó kormány, igazán fele­lős határozat talán csak a régóta hiányzó, átgondolt, hosszú távú energiapolitikai koncepció kialakításával pár­huzamosan születhet. K. E. Meghatározták a teendőket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents