Dunántúli Napló, 1990. április (47. évfolyam, 88-89. szám) / Új Dunántúli Napló, 1990. április (1. évfolyam, 1-27. szám)
1990-04-21 / 18. szám
uj Dunántúli napló 1M0. április fi., srombat Kiküldetésben Hamburgban Növekvő érdeklődés hazánk iránt Március közepe óta új vezetője van a hamburgi IBUSZ-ki rendeltségnek. Wieszner György munkatársai szerint az egyik legtehetségesebb idegen- forgalmi szakember, aki egy jól működő szervezetet hagyott a háta mögött. A szekszárdi igazgató ugyanis nemcsak a tolnai IBUSZ-irodákért volt felelős az elmúlt években, de mint a Dél-dunántúli Területi Igazgatóság második embere is bizonyította rátermettségét. — Hamburg csodálata- - san szép város, tele sok fával, parkkal, csatornával, tóval, kikötővel, hajóval. Egyelőre még nehezen ismerem itt ki magam, persze vannak azért már sikerélményeim, például ha elsőre eltalálok valahova, vagy ha egy gyorsbeszédű ember szavait is megértem. — Kollégái, üzletfelei hogyan fogadták? — Munkatársaim virággal és pezsgővel fogadtak és azóta is mindenben segítségemre vannak. Elődöm dr. Kardos Kázmér, aki most egy magyar-német vegyesvállalat ügyvezetője, egy hónapig igyekezett az itteni viszonyokat megismertetni velem. A hivatalos beiktatásom március 11-én volt a Hotel Reichshofban, ahova sok üzleti partnerünk, újságíró jött el és megjelentek a különböző hivatalok képviselői is. Min. denki barátsággal fogadott és felajánlotta segítségét. Nagyon kedvesek voltak például a magyar kolónia tagjai, akikkel együtt ünnepeltük március 15-ét. Különben is nagyon jó érzés itt most magyarnak lenni. — Hányán dolgoznak a hamburqi irodában? — Jelenleg heten vagyunk. A tavalyi év jól sikerült, 34 százalékos forgalomnövekedéssel zártunk. Tevékenységünkben a legjelentősebb az egyéni utaztatás, főleg a repülős utak, de egyre több csoportot is szervezünk, A németek leginkább Budapest és a Balaton iránt érdeklődnek, de kollégáim már évek óta persze mással is próbálkoznak. Ajánljuk Dél-Dunóntúlt is, így aztán Pécs, Harkány, Igái, vagy Zalakaros sem ismeretlen nevek itt. Nagyon jó lovas vendégkörünk van, áprilisban az itteni vásáron, a Hansap- ferden szeretnénk számukra ajánlatokat szerezni. Ügy gondolom új ajánlatként jó volna megmutatni üszögpusztát, Bolyt és Szekszárdot is. Kár, hogy ehhez nem tudtam otthonról vidsoanyagot szerezni. — Ezek szerint van még mit behoznunk? — Úgy látom, az idei év az érdeklődés szempontjából nem rossz. Sajnos, kapacitással nem minden időszakban tudunk ennek megfelelni. Azért azt mégis elmondom, hogy máiusban egy nagy csoportunk utazik Pécsre. Az itteni rendőrség énekkara, amely a pécsi Bartók Kórussal közösen, 18- án lép fel a Palatínus Szállóban. F. D. Közel a városhoz, de mégis falun Fotó: Läufer László A pellérdi új családi házak szinte már összenőnek Pécs nyugati városrészének épületeivel Beszélhetünk akármiről, előbb-utóbb, a gyerekeknél kötünk ki. így van ez jól. Mert igenis szempont a szülők döntéseiben, hogy nekik mi a jó, ők mit szeretnének, lesz-e benne örömük, hasznuk. Még akkor is, ha történetesen lakhelyváltoztatásról van szó, és akkor is, ha a gyerekek már felnőttek ... A hosszú főutcából álló Gyód talán már százéves egyik vályoghózába férjével és kislányával együtt költözött Pécsről K. L.-né. Kényszerből. Szülei elváltak, s a lakásban maradt édesapjával nem tudtak megférni. Sok választásuk nem volt, a férje hazajött Gyódra, hogy beszéljen a szüleivel. — Jött a fiam, anyám haza jövünk, ha befogadtok bennünket — emlékezik K. L.-né anyósa, a kilenc évvel ezelőtti napra. Egy ideig egyikünk sem szólt egy szót sem, aztán mondtam, hogy akkor ki kell pakolni az első szobát, az öcséd meglesz a középsőben, mi meg apáddal a harmadikban. így kezdődött, aztán itt maradtak. A második gyerek már ide érkezett és K. L-né ma azt mondja, hogy nem költözne vissza Pécsre. Igaz, nekiálltak a saját lakás építésének, hátul az udvarban, az egykori gazdasági épületek helyén. Egy szoba már kész, most már ott élnek, s úgy folytatják, ahogy a pénzük engedi. Kölcsönt nem tudnak felvenni, nincs, mire. — A pénzt itt is nagyon be kell osztani — magyarázza a jókedélyű, 29 éves fiatalasz- szony - de mégis más, mint a városban. Igaz, amikor ide jöttünk, az első időben nagyon furcsa volt, hogy ha fürdeni akartam, melegíteni kellett a vizet és rámutattak egy nagy lavórra, hogy itt ez a fürdőkód. Azt is meg kellett tanulnom, hogy kell a kályhát kipucolni, meg reggelre bekészíteni a tűzrevalót és eleinte nekem ezzel rengeteg időm elment. Falun többet dolqozik az ember, de pont ettől olcsóbb itt a megélhetés. A 106 forintos gázpalackkal egy hónapig főz, a télre vett húsz mázsa szénből 5 mázsa megmaradt, idén is két malacot hizlalnak. Ha csak a füstölt sonka árát számolják, már érdemes . . . Aprójószágot is tartanak, igaz most már csak tyúkokat.- Nem is lesz más egyhamar - szögezi le K. L.-né anyósa. - Egy időben kétszáz néma kacsánk volt, már nem tudtuk hova zárni őket. ősszel is keltek, aztán itt ültek a jégen a kiskacsák. Volt, hogy a városból errejárók elvittek egy teljes családot. Várom, hogy kotyoljanak a tyúkok, megültetnék vagy tízet. A baromfinak, a hízónak valót, a zöldségfélét megtermelik a hatszáz négyszögöl kertben, meg az ugyanekkora regenyei földön. Pécsre járnak dolgozni. A közlekedéssel nincs gondjuk, azt mondják, jó a buszjárat, de egy mini ABC nagyon kellene.- Meg azt szeretném, hogy a kisebb lányom is Pécsre járhasson iskolába — teszi hozzá a fiatalasszony. - A felső tagozatosok a Táncsics Mihály utcaiban tanulnak, de itt összevont alsótogozat van. A nagyobb lányunk idejárt, minden nap vitte a többi gyerekkel együtt a fél literes üveg ivóvizet, mert az iskolai kút vize ihatatlan. Ha én is eljárok Pécsre dolgozni, talán tudjuk úgy egyeztetni az utazást, -hogy a két gyerek legalább egy utat velem tegyen meg. * A libbenő függöny mögül két bakfis kukucskál. Már újdonság nekik az érkező autó, pedig egyikük néhány hónappal ezelőtt még olyan helyen lakott, ahol százával szaladtak a kocsik. De itt Keszű- ben, a virágzó fák nyugalmat árasztó csöndjében szokatlan a motorzaj. Keszkenyős Imré- éknek a falu egyik legújabb kétszintes családi háza az otthonuk tavaly decembertől.- Falusi gyerek vagyok, nekem nem szokatlan ez az életforma, mégsem én, hanem a feleségem szorgalmazta, hogy költözzünk ki Pécsről - mondja a középkorú férfi. Épp egy varrógépet javít. Papagáj, pinty, két tacskó, egy házőrző kutya a jelenlegi állatállomány, ami Keszke- nyősné véleménye szerint a jövőben csak haszonállatokkal bővíthető. Ám amilyen derűsen meséli az eddigiek beszerzésének történetét, abból az is kiderül, hogy ha Anita még nagyon szeretne valamit, valószínűleg nem kérleli hiába . . . Neki nyilván az lesz a legnagyobb öröme, ha azt látja, hogy a családja jól érzi magát itt, ebben a környezetben, hisz a kiköltözés az ő szívügye volt.- Izületes vagyok, tönkrement a térdem, bokám, gerincem. Varrónő az eredeti szakmám, az állandó görnye- dés kikezdte a gerincem, elmentem a DÉDÁSZ-hoz díjbeszedőnek. azt meg a lábam nem bírta. Rokkantsági nyugdíjban vagyok, nagyon nehezen tudtam volna ezt a helyzetet elviselni egy panellakásban. Arra gondoltam, hogy egy falusi ház körül jobban feltalálom, elfoglalom magam olyasmivel, ami hasznos és amit meg tudok csinálni. Palántákat nevelek, aztán ha a férjem megcsinálja az ólakat, csirkéket szeretnék tartani, ő meg ellátja a disznókat. A férje hozzáteszi, hogy amennyire csak lehet, önellátásra akarnak berendezkedni. Arra is gondolt, hogy ha elkészül az udvar, összerak az egyik sarkában egy kemencét, akár kenyeret is süthetnek. De most az ólak, a garázs, a tároló fontosabb. Aztán szép sorban jöhet a többi, a benti tennivaló: új műanyagpadló, tapétázás . .. — Odafönt az emeleten négy szoba és fürdőszoba van. A fiataloknak is lesz hol kezdeniük, ha a fiúnk megnősül — tervezgeti a jövőt Keszkenyős Imre. A fiú már leszerelt katona, bejár Pécsre dolgozni. Keszkenyősék szerint velük hétévenként történnek a nagy események. Hét évvel ezelőtt kapták meg a pécsi lakást, hét évvel ezelőtt vették meg az autójukat, s rá hét évre, pont a házassági évfordulójuk napján írták alá a családi ház adásvételi szerződését. , . Több idejük ment el az utazással, amíg Pécsett laktak, mint most. Igaz, a városban három busszal utazva jutottak - az óvodát is közbeiktatva — a munkahelyükre, Péter most itt, Pellérden jár óvodába, ők pedig húsz perc alatt bent vannak Pécsett. Szeidler Istvánék decemberben költöztek családi házba. A feleség falun gyerekeske- dett, felnőttként is hosszabb ideig lakott kistelepülésen, de a férj a pécsi belvárosban nőtt fel. Mégsem idegen tőle a falusi élet, nem szokatlan a munka, sőt szemmel láthatóan kifejezetten tetszik neki. Mindig talál valami tennivalót a csirkék körül, meg a kertben, s ha egy-két pillanatra be is jön a lakásba, csak azért, hogy kivigye, amire épp szüksége van. Mi a frissen tapétázott konyhában beszélgetünk Szeidlernével és Péterrel, aki türelmesen és figyelmesen hallgat, egészen addig, amíg az édesanyja azt nem mondja, hogy a 40 előnevelt baromfiból tízet akar megtartani, hogy tojás is legyen a háznál, a többit levágják. Péter azonnal tiltakozik, csaknem sírva kérleli, hogy az összesét hagyják meg, mert az állatokat nem szabad bántani. A pár hónap alatt, amióta itt laknak mór két kutyát kopott, egy gyönyörű skót juhászt és egy tacskót. Velük játszik legtöbbet az udvaron csak arra figyelve, hogy a veteményesbe kórt ne tegyenek. A ház körüli kétszáz négyszögölnyi kertbe jórészt zöldségfélét ültettek, de szőlő és gyümölcsös rész is van az udvarban. — En nagyon vágyódtam falura. - mondja Szeidlerné, - de úgy gondoltuk, hogy a városi élet után csak Pécshez közelibe költözünk. Ez a ház, a hozzátartozó kerttel pont megfelelt, van egy kis szőlőnk is a hegyen, szóval el tudjuk foglalni magunkat. Hétköznap, munkaidő után itt, hét végén meg a szőlőben. Most már nagyjából befejeztük a házon belüli nagyobb munkákat, egyedül a mama, a férjem édesanyja szobájának tapétázása van vissza. Előre nem számoltuk ki,hogy menynyibe kerül majd itt az élet, egyáltalán drágább lesz, avagy olcsóbb, mert a költözésben nem ez volt a fő szempont. Ahogy becsülöm, kevesebb lesz a kiadásunk. Ennek is örülünk, de legfőképp annak, hogy a gyereknek nagyon tetszik itt és a mama is jobban feltalálja manót, mint a harmadik emeleti panellakásban. Török Éva Gyódon, a hagyományos régi parasztházakat is újjávarázsolták, bővítették, sokba a városból költöztek ki az új lökök Napközben csendes, szinte kihalt a keszüi főutca
