Dunántúli Napló, 1990. április (47. évfolyam, 88-89. szám) / Új Dunántúli Napló, 1990. április (1. évfolyam, 1-27. szám)
1990-04-14 / 12. szám
1990. április 14., szombat aj Dunántúli napló 7 Igaz mese a szalántai fiúról Kiegyen esed ve A történet mesébe illő. Mint az igazi mesében, szerepel benne egy gyerek, egy jótevő tündér (persze álruhában) és a mese fő kelléke, a csoda sem hiányzik. Mert mi más is lehetne az, mint csoda, hogy egy szalántai, 14 éves fiút valaki meglát az utcán és azt mondja: ezen a gyereken én segítek. S hipp-hopp, a fiú és a család, mire észbe kapnak, már Amerikában is vannak, ahol ingyen gyógykezelik a gyereket. Volgából traktorra Tizennégy évvel ezelőtt egy szalántai fiatalasszony fiút szült. A szülési fájdalmak utáni megkönnyebbülés és boldogság nem sokáig tartott. Közölték vele, a gyermek súlyos . gerincferdülési rendellenességgel és dongalábbal jött a világrtj. S még igazából ideje sem volt felfogni, mit is jelent ez, a csecsemőt már vitték is a gyermekklinikára, ahol a nyitott gerincét és a lábát megoperálták. A gerinc görbületein azonban nem tudtak segíteni. Telt-múlt az idő, a fiúcska növekedett. Szép arcú, eleven, értelmes gyermek lett, csakhát... a gerinc kétszeresen S-alakú, oldalirányú görbületei nem egyenesedtek ki, s a két lába hosszúsága közötti 3 cm különbség a járását bicegővé tette. * A ^écsi Orvostudományi Egyetemen évek óta külföldi diákok is tanulnak. Az oktatás angol nyelven folyik. Az egyik hallgató szülei 1988 nyarán fölkerekedtek Amerikából, hogy meglátogassák gyeremeküket, megnézzék, milyen is az az egyetem, az a város, ahol a fiuk tanul. Persze, Pécs környékével is ismerkedtek, így Harkánnyal is. Visszafelé jövet megálltak Szalántán, a Mórica vendéglőnél, s ekkor látták meg az utcán a bicegő, púpos fiút. Kétszer is. A barátaival kerékpározott, majd épp a Marica előtt állt meg beszélgetni, semmit sem sejtve arról, hogy az amerikai úrban ekkor fogant meg az elhatározás: ezen a gyermeken segiteni fogok. Visszautaztak Amerikába, s a fiukra bizták, tudja meg, hogy ki ez a gyermek és szervezze meg az útját. * — A medikus 'hozzám fordult segítségért - meséli dr. Pintér András docens, a POTE gyermeksebészeti osztályának vezetője. - Elindult a nyomozás, mindenfelé érdeklődtünk. Mór úgy nézett ki, hogy nem találjuk meg, hiszen jóval fiatalabbnak tippelték, s mi egy ilyen gyermeket kerestünk. S ennek a gyereknek a szerencse- sorozatához tartozik, hogy itt a klinikán az egyik dolgozónőnk szalántai származású, ő mondta, hogy tud egy ilyen gyerekről, de az már idősebb és Pécsett a horvát iskolába jár, bentlakó, kollégista. Kiderült, valóban ő az. Az amerikai úr minket kért meg, hogy végezzünk el bizonyos vizsgálatokat, s mi ennek az eredményeit megküldtük. Három hónap múlva jött a válasz: várják a gyereket. Ügy tudom, nemrég hazajöttek, s bár én még nem találkoztam azóta vele, de úgy hallottam, a gerince sokkal egyenesebb lett, s a két láb közötti különbség csaknem eltűnt. Az ember, aki a jótevő tündér szerepét játszotta ebben a mesében: dr. Szilágyi István amerikai református lelkész.- Halló! Mister Szilágyi?- Igen, tessék parancsolni I- Pécsről beszélek, az Üj Dunántúli Napló munkatársa vagyok. Hallottam a történetet arról, ahogyan kézbe vette ennek a szalántai gyermeknek a sorsát, aki önnek köszönheti, hogy megoperálták. A gyermeket ön nem ismerte, életében először látta, mi indította arra, hogy ezt a - számunkra szinte hihetetlen és elérhetetlen — nagy segítséget megadta?- Vallásos ember vagyok. A conneauti református gyülekezet lelkészeként dolgozom. Én arra esküdtem fel, hogy az életemet az emberek megsegítésére fordítom. Amikor ott Pécshez közel, abban a kis faluban kétszer is megláttam ezt a gyermeket, nagy részvétet éreztem iránta, és úgy éreztem, segítenem kell rajta. Itt Amerikában a Szabad Kőműveseknek van egy alapítványuk, s ennek az alapítványnak 19 olyan kórháza, ahol kifejezetten ilyen fejlődési rendellenességgel született gyermekeken hajtanak végre korrekciós műtéteket. Van, akinél 100 százalékos eredményt érnek el, van, akinek jelentősen javítani tudnak az állapotán. Amikor Pécsre visszaértünk, dr. Tigyi András professzorral beszéltem. Mondtam, én tudnék ezen a fiún segíteni. A továbbiakat ő, majd később dr. Pintér András vette kézbe.- Ez az alapítvány nemcsak hogy a fiú és az apa, majd később az anya utazási és itt-tartózkodási költségeit fedezte, de teljesen ingyen végezték az operációkat, a gyógykezelést. A mi városunk, Conneaut lakói nagyon megszerették ezt a gyermeket. Amikor megérkeztek, a helyi újságban írtak róluk, s a 13 800 lakosú kisváros szinte valamennyi polgára adakozott, úgy 800-900 dollár költőpénzt adtak ösz- sze számukra. Több, mint egy évig voltak itt kint. Az első időben nálunk laktak, s ezt a feleségem is teljesen természetesnek tartotta. Először az apa jött a gyermekkel, fél év után az anyát is kihoztuk, mert a gyermek nagyon vágyott utána. Az apának itt a városiak még munkát is szereztek, hogy egy kis pénzt kereshessen ez alatt az egy év alatt.- A feleségemmel sokat gondolkodtunk, mit tehetnénk, hogy még több magyar gyermeken tudjunk segíteni. Pedig ő nem magyar származású, mint én. (Szilágyi István kárpátaljai születésű, de Csehszlovákiában éltek, mielőtt szüleivel a háború után Amerikába vándoroltak.) Akkor gondoltam, hogy az itt már nem használt, régi, de még jó műszereket el kellene juttatni Pécsre. A következő gondolat az volt, szakembert is ki kell hozatni, hogy megtanulja ezeknek a speciális műtéteknek a módszereit, így kerül sor arra, hogy a Pécsi Ortophédiai Klinikáról dr. Bellyei Árpád augusztusban három hónapra kijön ide. Mi nagy szeretettel várjuk, még egy használt autót is felkínálunk erre az időre. Azonban már most tovább gondolkodom. Miért ne létesíthetne ez az alapítvány egy ilyen kórházat Pécsett? Az ő nevük alatt? Most ezen dolgozunk.- Az én szerepem ebben az egészben csak annyi, hogy ismerem a segítés lehetőségeit, s ezt kihasználom. Bűn lenne, ha nem tenném meg. * A szalántai porta szépen rendezett, a ház előtti kert is frissen rendbetéve. A kapu nyitva, sőt az oszlopos folyosóról nyíló konyhaajtó is. Hiába, köszöngetek jó hangosan, csak a - szerencsére - láncra kötött kutya válaszol. Már épp távozni készülök, amikor a fejkendős néni utánam szól. Kiderül, a fiú, Pavlovics Miklós az ő dédunokája. Szívesen invitál befele. Nemsokára hazaérkezik az anya.- Olyan hihetetlen , az egész — mondja -, hogy még most sem ocsúdtunk fel. Rendkívül kedves, segítőkész volt mindenkit. Később egy kis lakást is kaptunk, ahol lakhattunk. Az orvosok mondták, jó, hogy sor került most erre a műtétre, mert később romlott volna az állapota. * S a történet főszereplője, a fiú? A horvát iskolába épp óraközi szünetben érkeztem. Miklós testén még az egykori ferdeség nyomai látszanak, de aki azelőtt is ismerte, azt mondja, össze sem lehet hasonlítani.- Beültettek egy rugalmas fémszálat a csigolyák mellé — meséli —, azt mondják, ahogy növök, ez majd fokozatosan még jobban kiegyenesíti a gerincemet.- Az amerikai kórházak nagyon -szépek. Eiriben is és Chicagóban is feküdtem. Ott operáltak meg, a gerincemet kétszer, a lábamat többször is. Színes tévék vannak a kórtermekben. Itt csak különböző korú gyerekek fekszenek, és mindenkinek a tanulásáról is gondoskodnak, hogy ne maradjon le az iskolától. Hozzám egy önként erre vállalkozó néni járt be, angolul tanított, és amikor már egy kicsit tudtam, mást is tanított. Az jó volt, hogy az apukám is ott lehetett és hogy később az anyukám is kijöhetett. A városokból nem sokat láttam, mielőtt hazajöttünk, akkor nézhettem körül egy kicsit. Miklós számára mindez, ami történt vele, nem rendkívüli. Föl sem fogja, milyen szerencse-lia. Hogy is mondta Szilágyi István? - Adott volt a segítés lehetőségé, miért ne tettem volna meg? Sarok Zsuzsa A szederkényi Ulbert Adóm (negyvenhat éves, agrármérnök) a tsz-elnöki Volgából kiszállt, s átült egy MTZ vezetőülésére. Ezzel új szakasz kezdődött életében.- Már megismernek a traktoron is a falubeliek, és visz- szaköszönnek — mondja Ulbert Ádám, akit a szederkényi termelőszövetkezet tagsága a március 2-i közgyűlésen saját kérésére felmentett elnöki beosztásából. Ezzel lehetővé vált, hogy farmerként (hivatalosan: mezőgazdasági kistermelőként) kezdhessen dolgozni.- ön most cserbenhagyta a tsz-t?- Nem. Harminckét évesen lettem itt Szederkényben tsz- elnök. Akkor hirtelen szakadt a nyakamba minden. Előtte főagronómus voltam, tehát mindvégig az első vonalban ténykedtem. A tsz nyereségesen működik. Annak, hogy vállalkozásba kezdtem, inkább személyes okai vannak. Elég volt a huszonhat év a nagyüzemben, e lépéssel letettem egy nagy terhet. Lényegesen nyugodtabb azóta az életem, a munka kikapcsolódást jelent. Pedig nem is tudtam igazán átállni az eddig eltelt pár hét alatt. Néha még reggel automatikusan stressz- állapotba kerülök, de aztán figyelmeztetem magam: hoppá, nem kell úgy idegeskedni I- Fütyörészve lehet szántani?- Persze! Egész szépen megy a traktor füttyszóra! Ulbert Adóm negyvenöt hektár földet bérel a szederkényi tsz-től, a táblát a bólyi és a mohácsi országút, egy erdősáv és. egy patak határolja. A hektáronkénti bérleti díjat a főid aranykorona-értékének és a búza mázsánkénti árának a szorzata adja (e konkrét esetben ez tizenötezer forint hektáronként). Ekkora terület művelése természetesen elképzelhetetlen megfelelő gépek nélkül. Ulbert Adám házának udvarán ott sorakoznak egymás mellett a szükséges eszközök: a már említett MTZ traktor, egy teherautó, egy John Deere kombájn (tiKözép-Eufópáiban egyedülálló műszaki bravúrt hajtott végre a Kőolajkutató Vállalat szegedi 'bányászati üzeme: a dorozsmai 64-es fúrási ponton, 3050 méter mélységiben, százhárom méter hosszú vízszintes Járatot 'képezték ki. A speciális ismereteket, nagy szakmai rutint követelő művelethez a tapasztalatokat egyebek között az eddig elvégzett több mint háromszáz ferdeífúrás adta. A fúrás szervizmunkálatait az 'Eastman Crisetensen ©mbH látta el. zenöt éves; újságban meghirdetett árverésen jutott hozzá, mégpedig úgy, hogy száztízezer forintról indult a licit, s a vételár negyedmillió lett).- Mennyi pénz kellett az induláshoz?- Sokkal több kellett volna, mint amennyi volt. A meglévő háromszázezer forintom mellé felvettem a négyszáz- ezres újrakezdésit. Csak az alapgépek félmillió forintba kerültek, ráadásul ezek a levetett gépek igen magas költséggel üzemeltethetők. A növényvédő szer további száztízezer forint, a műtrágya száz- ötvenezer, plusz a bérleti díj, a vetőmag, az üzemanyag, az alkatrészek és az adó, ha mindezeket összegzem és nem számítom a gépbeszerzést, akkor hetven mázsás átlagos kukoricatermést számolva meg kell maradnia a tsz-elnöki fizetésemnek, ez nettóban havi tizennyolcezer volt.- És miből lesz újra pénze, hogy a gépeket szükség szerint kicserélhesse?- Bízom abban, hogy kisebb gazdaságok is alakulnak, ahol bérmunkát vállalhatok, mert én kukoricát termelek, tehát búzaszezonban ez a kombájn áll. Ez a plusz munka pedig többletbevételt jelent.- Mindig vannak jól jövedelmező, úgymond sikernövények. ön mégis kukoricát termel mind a negyvenöt hektáron. Miért?- A kukorica hosszú távon stabil növény, jól bírja a monokultúrát. Én tartózkodom a fellóngolásoktól.- Miért negyvenöt hektárt bérel?- Ennyi földből él az olasz, a francia, a német farmer is. Az osztrákoknál más a helyzet: ott a tíz-tizenöt hektáros gazdaság a gyakorlat, de ez csak amolyan mellékállásnak számít, általában a legtöbb osztrák gazdának van főállása is valahol. Én e vállalkozással csak saját bőrömet viszem a vásárra. Tavaly meghal a feleségem, a lányom főiskolára jár, a fiam nős. A munka és a kockázat egyedül az enyém.- Ha tönkremegy, mit csinál? A vízszintes fúrásoknak a függőleges lemélyítésekhez képest számos előnyük van: a kút olajhozama jelentősen nagyőbb, a feltárt telep energiája tovább fenntartható, a tárolókban a víz- és gázkúp- képződések elkerülhetők, az olajkitermelés költségei is lényegesen kisebbek a hagyományos eljárásnál. A módszernek nagy előnye, hogy a régebbi, meglévő, erre alkalmas kútban is lehet vízszintes fúrást végezni, így a mór „le— Van anyagi hátterem: ház, pince, szőlő, eszközök. Ezeket el lehet adni. De ekkora bukás azért n^m lehet. — De mint munkavállaló mit tesz, hová megy dolgozni egy tsz-elnökből lett bukott vállalkozó? — Eddig nem gondoltam erre. Az biztos, hogy a szakmai tudásom megmarad. Agrármérnökre, gondolom a jövőben is szükség lesz. Én nem fordítottam hátat a szakmámnak, csak nem a tsz-ben gyakorlom, hanem vállalkozóként. Ez a manuális és gyakorlati tapasztalat nem fogja rontani a diplomám értékét. Ráadásul egy év múlva már jó traktoros is leszek. — Mennyit ül naponta a traktoron? — Van, hogy kilenc órát, szakaszosan háromszor hármat. A bérleményem egy későn szántott terület, győzöm helyrehozni a talajt. Rá kell hajtanom, hogy április 20—25- re készen legyek a vetéssel is. A jövő évi kezdés más lesz, hiszen ősszel már én szántom meg és készítem elő a télre a földet. — A mezőgazdaság jövőjét hogyan képzeli el? — Semmiképpen sem szabad a nagyüzemeket szétrombolni, hiszen olyan eszközeik vannak, amiket csak ilyen szinten lehet működtetni. A másik oldal: nem is mindenki képes a gazdálkodásra, a mezőgazdaságban kevesek értenek átfogóan mindenhez. Kezdetben valószínűleg közülük kerülnek ki a mezőgazdasági vállalkozók. — ön származásánál fogva kötődik a földhöz? — Nem, családunkban mindenki iparos. Az apám ács. En rádióműszerész akartam lenni, tulajdonképpen véletle- rül kerültem mezőgazdasági technikumba, mint ahogy paksiból is véletlenül lettem szederkényi. De sosem vallottam magam másnak, mint mezőgazdásznak. Mert ha az ember egyszer beszívja a föld illatát... S most meg kivált jó érzés, hogy a magam ura vagyok. Akkor kelek, amikor akarok: persze négy órakor. írt" kutakból is nyerhető szén- hidrogén. Az első magyarországi vízszintes fúrás külföldi sza kem'berek érdeklődését is felkeltette: jugoszláv, osztrák, lengyel mélyfúrási szakemberek kísérték élénk figyelemmel a speciális műveleteket. A siker alapján számítani lehet arra, hogy külföldről is kapnak megrendelést a szegedi medence olajbányászai. A vízszintesen fúrt 'kút 'kiképzésén most dolgoznak a szákemberek. Alföldi kőolajkutatók bravúrja: vízszintes fúrás 3000 méter mélységben
