Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)

1990-03-10 / 68. szám

IO Dunántúlt napló 1990. március 10., szombat Fontos lépés a közélet megtisztítása felé A Magyar Demokrata Fórum Pécsi Szervezete elnökségének nyilatkozata A Magyar Demokrata Fó­rum tudomásul veszi dr. Mol­nár Zoltán tanácselnök le­mondását és a tanácsülés döntését, mellyel tisztségé­ből felmentette. Ezzel a tes­tület a vezetési válság meg­oldása és a város közéleté­nek megtisztítása felé tett fontos lépést. Nem kívánjuk dr. Molnár Zoltánt bűnbakká nyilváníta­Ezért különösképp:- hozzák nyilvánosságra teljes részletességgel az ügye­ket vizsgáló bizottságok jelentéseit és következtetéseit,- állítsák le az engedély nélkül és szabálytalanul folyó Citrom utcai építkezést, a nagy értékű telket hasznosít­sák várospolitikai célokra, pl. lakásépítésre,- független szakértők vizsgálják felül a Rákóczi út 50. sz. alatti épületfelújítás pénzügyi-gazdasági vonatkozá­sait, a szabálytalanul kiutalt üzlethelyiségek kerüljenek vissza a város rendelkezése alá. Kérjük, vizsgálják felül annak lehetőségét, előfordulha­tott-e, hogy az állami lakások leromlott állagára való te­kintet nélkül, a drasztikus lakbéremelések előtt a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat (PIK) több tízmillió forintot vállal­kozásra, kft. megalakítására különített el. A Magyar Demokrata Fórum bízik abban, hogy a vá­rosi tanács vezetése, a nehéz helyzet ellenére, képes lesz átsegíteni a várost az önkormányzati választásokig terjedő időszakon. Ehhez ismételten felajánljuk szakmai és erköl­csi támogatásunkat. A PVVE javasol... ni, nem kívánjuk a megtör­tént politikai felelősségre vo­náson túlmenő üldözését. Szükségesnek tartjuk azon­ban, hogy a testület és az apparátus vonja le a fel­merült visszaélések tanulsá­gait, s intézkedjék vala­mennyi egyedi ügyben a törvényes helyzet visszaállí­tásáért, építsen ki a hasonló eseteket kiküszöbölő rendet. Kapják vissza régi nevüket! Akiket vissza kell hozni a száműzetésből Nemrégiben beszámoltunk arról, hogy a Pécsi Városszé­pítő és Városvédő Egyesület helytörténeti szakosztálya vál­lalkozott a pécsi utcanevek esedékes felülvizsgálatára, a szükséges változtatások (javas­latba hozatalára. E célból munkabizottságot hozott létre dr. Pesti Jánosnak, a JPTE ta­nárképző kara magyar tanszé­kének a tanára vezetésével. A bizottság a minap foglalkozott a belváros utcaneveivel. Az ötleteket — bár ímegvalósuló- sukról nyárnál előbb aligha tud dönteni a tanács végre­hajtó bizottsága — közread­juk, gondolatébresztőül. Ti. a bizottság foglalkozni akar a többi városrésszel is, ehhez a munkához pedig számit a pé­csiek ötleteire, javaslataira, melyeket a PVVE címére (Pécs, Széchenyi tér 1„ város­háza) vár. A bizottság mindenekelőtt megállapította, hogy elhamar­kodott lépés volt annak idején a (belváros történelmileg kiala­kult utcaneveit a pillanatnyi politikai érdékeknek aláren­delni. Ékes példa erre a bel­város északkeleti negyedében ez a bibliai ihletésű utcanév­együttes: Mária, József, Anna, János, amiből az elsőt a imost 100 éve született Molotovnak ajándékozott a korabeli váro­si vezetés. Aztán amikor ez ildomtalanná vált, Déryné lett a névadó, akinek legalább annyi köze volt ehhez az utcá­hoz, hogy játszott az egykor itt volt színkörben. A bizott­ság szerint ajánlatos lenne visszaadni az utcának a Má­ria (nevet, Dérynéről pedig másutt kellene utcát elnevezni. C javaslat már sejteti, hogy a bizottság a belvárost ille­tően amellett van, (hogy a ré­gi, a pécsi köztudatban mind­máig elevenen élő utcaneve­ket vissza kell állítani, s bizo­nyos esetekben a jelenlegi névadót (Bem József, Vak Bottyán stb.) másutt — megfe­lelő helyen, s nem az 50-es években alkalmazott „szám­űzetésként” - kell kárpótolni. Felmerült pl. a Jókai (Mór) utca dolga (itt említendő ama állásfoglalás, miszerint a sze­mélyekről szóló utcanevek min­den esetben fciegésíítendők a keresztnévvel, a dr. cím pedig törlendő); ez valamikor Deák (Ferenc) utca volt, de vala­miért elvették a „haza bölcsé­től", akit száműztek Pécsúj- hegyre. Deák megérdemelné, hogy jelentékenyebb útvonal viselje a inevét esetleg a Kertvárosban. (Egyébként szó esett erről iis csa'k ágy mellé­kesen, hogy a legtöbbünk szá­mára szinte kimondhatatlan Lvov elnevezést nem kellene-e felváltani valami imás névvel. Ehhez is várunk javaslatokat.) És most vegyük sorra a ja­vaslatokat, amik többsége igazából nem jelenthet új­donságot a pécsi polgárok­nak: iKulich Gyula utca — Papnövelde utca, Székesfehér­vár utca — Vörösmarty utca (a költőt vissza kell hozni a györgytelepi száműzetésből), Geisler Eta utca — Apáca ut­ca, Janus Pannonius utca (a jelenlegi nagy névdömping miatt esetleg) Iskola, vagy Alsó-Káptalan utca, Landler Jenő utca — Kiírná György ut­ca, Vak Bottyán utca — Kál­vária utca (az itteni házak mindmáig az ilyen feliratú házszámtáblákat viselik), Bem utca - Irgalmas utca, Tanács­ház köz — Városház köz, Leo­nardo da Vinci utca — Sze- pesy Ignác utca, Zetkin Klára utca — Szent Mór utca (eset­leg a régi ipécsi öző nyelvjá­rás szerinti régebbi nevén Kösköny utca), Sallai utca — Szent Ferenc utca (amint egy hajdani török adóösszeírás is említi). A fentiek a PVVE javasla­tai, ám az egyesület nem az egyedüli javaslattevő lesz. A városi tanács igazgatási osz­tálya, mint az utcaelnevezések gazdája, más szervek szakér­tőit is felkéri véleménynyilvá­nításra, így a végrehajtó bi­zottság elé már egy jól meg­alapozott javaslat kerülhet. H. I. Emberbarát Alapítvány ^^Lépcsől^] ■■ I ■■ I tr I ^c^odór^^J Lóránt Miklósné, tavaly jú­liusban, 100 000 forinttal életre hívta az Emberbarát Alapít­ványt. Azokra gondolva adta a pénzt, akiket addig is tá­mogatott. Az alkoholisták, ká­bítószeresek, hajléktalanok, szegények közül sokan ismerték őt alapítvány nélkül is. Több, mint húsz évvel ezelőtt kezdte a segítést. Saját lakásába fo­gadott fedél nélküli embere­ket, enni adott az éhezőknek és'intézkedett ügyes-bajos dol­gaikban. Jótékonykodásának hamar híre futott, a kis lakás egyre szűkösebb lett. Ahogy telt az idő mind több ember ke­reste meg újra, de már azért, hogy elmondja: miként válto­zott az élete. * (A 28 éves Kabavik Ágnes Hollóházán született. A simá­ra fésült, hosszú, barna hajú lány, a hófehér blúzban, feke­te szoknyában, minden smink nélkül, maga a megtestesült tisztaság.)- Hatéves koromig laktam a szüleimmel, aztán kollégium­ban éltem a nyolcadik osztály végéig. Csak a nyári szünetek­ben mentem haza. Vártam a szüneteket, tartozni akartam hozzájuk, de féltem is, mert édesapám alkoholista volt. Már gimnáziumba jártam, amikor felgyújtotta az udvarunkon a szénakazlat. - Édesanyám idegösszeroppanóst kapott, én otthagytam a gimnáziumot. Né­hány évig otthon éltem, aztán Gödöllőn, majd Budapesten. Mindenütt rengeteg „barátom" volt. Velük ittam, csöveztem, ragasztóztam. Kétszer éltem együtt egy-egy fiúval, mind­kettővel ugyanúgy folytatódott az életem, ahogy azelőtt. Sza­badulni, változtatni akartam, de nem tudtam. Volt eqy ön­gyilkossági kísérletem és egy nap azzal mentem a metró Deák téri megállójához, hogy ismét megpróbálom... Itt ta­lálkoztam egy lánnyal, aki el­vitt Sándor bácsiékhoz. Mind­ez öt évvel ezelőtt történt. Azóta nem iszom, nem szipó- zok. Megtértem, hiszek Isten­ben. Egy kft.-nél dolqozom, 11 000 forintot keresek. Egyelő­re munkásszállón lakom, de külön szobában. A húgom férjhez ment, az édesanyámat felhoztam magamhoz ... Sándor bácsi, akit Ágnes említett, Bereczki Sándor, az Emberbarát Alapítvány elnöke, a felesége pedig a titkára. Rokoni kapcsolatban vannak Lórántnéval, ő Bereczkiné édesanyja. A közelmúltban Pé­csett járva elmondták, hogy a hatvanas évek végétől egyre biztosabbak voltak abban, hogy Magyarországot is el fogja érni az alkoholizálás, kábítózás vihara, s amennyi­re tőlük tellett, igyekeztek er­re felkészülni. Kezdetben csak egyes emberekkel tudtak fog­lalkozni, de az utóbbi időben már sokkal. Köszönhető ez an­nak, hogy mind többen lettek azok is, akik nekik akartak se­gíteni. Tíz évvel ezelőtt ala­kult meg az énekkaruk, zene­karuk, amelyben orvosok, pe­dagógusok, jogászok és egy­kori csavargók vannak. A ze­nekar, énekkar tagjai is tulaj­donképpen szponzorként támo­gatják azokat, akik szeretné­nek változtatni, de sóját ere­jükből és egyedül képtelenek rá.- Ma is látom annak a pin­cérnőnek az elképedt arcát, aki legszívesebben talán kifu­tott volna a Kismester vendég­lőből, amikor mi megjelentünk ott, csaknem 100 rongyos, ápo­latlan külsejű fiatallal — mondja Bereczki Sándor - s aki egy óra múlva ezt mond­ta : megrendítő, hogy ezek az emberek ma ettek először. Ké­sőbb a Frangepán utcában volt az állandó gyülekezőhe­lyünk, onnét kerültünk a Fővá­rosi Művelődési Házba, ahol most is vagyunk. Terembért fi­zetünk, s ide várjuk a hajlék­talan, éhező, alkoholista és szipózó fiatalokat, minden szerdán este. Zsíros kenyeret, szendvicset, teát és süteményt adunk nekik. Mindezt az asz- szonyaink készítik, a Budai Gyülekezet rehabilitációs cso­portjának tagjaival közösen. * (A 20 éves Högl Csabának az volt a terve, hogy egy olyan csapatot szervez maga köré, melynek minden tagja legalább úgy utálja a cigá­nyokat, mint ő, s példaképeik az egykori SS-legények. A szőke, rövid hajú, mosolygós kék szemű fiú, még egy évvel ezelőtt is kopaszra nyírt fej­jel, fekete nadrágban, katonai övvel a derekán, fényesre su- vickolt bakancsban rótta a fő­várost. Először biciklilopásért, aztán könnyű testi sértésért, később pedig politikai okok miatt került a rendőrségre.) — Jórészt nevelőotthonban nőttem fel, aztán hetes isko­lába kerültem. A nagyszüleim vettek magukhoz, de örültem is, hogy nem kell haza men­nem. A szüleim rosszul éltek, hol volt mit ennünk, hol nem. Később el is váltak. Két test­vérem van. A nagyszüleimet szerettem, de kicsúsztam a ke­zükből. Tizenhárom évesen ba­rátnőm volt, a nagymamáék ezt nem tűrték. Vissza men­tem a szüléimhez, ahol sza­badabban élhettem ... Gyógy­szerekre ittam, csavaroqtam, háromszor próbáltam öngyil­kos lenni. Először gyógyszerrel, aztán árammal, harmadszor nedig felvágtam a csuklómat. Eay ismerős srác adta meg az alapítvány teaházának a cí­mét. Hónapokig odaiártam, amíg el tudtam dönteni, hoqy nekem melyik életforma kell. Most már köztük élek, és eavelőre a leendő rehabilitá­ciós intézetünk felújításán dol­gozom. — Mindenkit befogadunk, te­kintet nélkül arra, hoqy hívő-e avagy sem, s ha igen, akkor melyik vallást gyakorolja, - mondja Bereczki Sóndorné. — Ugyanakkor az a célunk, hogy valami kapaszkodót, lel­ki támaszt adjunk ezeknek a fiataloknak, mielőtt még meg­próbálnánk elvenni tőlük az al­koholt, a kábítószereket, vagyis azt, amiről azt hitték, hogy erőt, életkedvet ad nekik. Lel­készek dolgoznak közöttünk és sok olyan család, amelyekkel közösséget alkotunk, s ame­lyek segítenek ezeknek a fia­taloknak. Egy 12 éves kisfiút például szó szerint az utcán találtunk. Állami gondozott volt, de a szülei kivették, amig lakást kaptak, aztán már nem kellett... Öt egy hat- gyermekes család fogadta be, velük él, pedig azóta ott már a hetedik gyermeket várják. Vagy nézzük a kedves banda­vezérünket, aki ma mór az egykori bandája tagjait hoz­za ... Pedig róla hosszú ideig nem tudtuk, hogy képes lesz-e változni. Bár rendszeresen hoz­zánk járt, időnként még vol­tak ügyei, s ezek miatt bör­tönbe került. A szabadulása­kor mi vártuk, tortával és kó­lával ... * (Volt szerencsém megismer­kedni az egykori bandavezér­rel, a 27 éves Blahó Miklós­sal. Amig Högl Csabával be­szélgettünk, körülöttünk sétált, ibolyát szedett, nekem.)- Semmit nem tudok a szü­léimről, a testvéreimet sem is­merem. Intézetben nőttem föl, a hidegburkoló szakmát tanul­tam, de nem szerettem dolgoz­ni. Csavarogtam, * ittam, ban- dáztam, verekedtem. Betörés­ből éltem, elkaptak, lecsuktak. Amikor kijöttem, találkoztam az utcán olyan fiatalokkal, akik az Evangéliumot hirdet­ték. Sokat beszélgettünk, de én úgy gondoltam, hogy túl szép, amit mondanak, ahhoz, hogy elhiggyem. Mégis egyre jobban kötődtem hozzájuk, és az összekéregetett pénzből vettem egy Bibliát... Egy idő után betettem egy csomag- megőrzőbe és ittam tovább. Telefonfülkéket fosztottam ki, loptam, s mindenkibe belekö­töttem. Néha csak azért, mert nem tetszett, ahogy rám né­zett. Véletlenül kerültem a Bu­dai Gyülekezetbe, s több, mint egy éve, hogy rendesen dol­gozom. Felöltözködtem, levá­gattam a hajam, de nem csak a külsőm változott meg ... * Az Emberbarát Alapítvány Videós Teaházában — Fővárosi Művelődési Ház - az elmúlt évben több, mint kétezren for­dultak meg. Munkahelyet sze­reztek 23 embernek, szállást 10-nek, családok fogadtak be embereket egy-egy éjszakára 22 alkalommal, tartósan pedig négyen találtak otthonra csa­ládoknál. Ebéd- és vacsora­vendég volt 16 családnál 48 fiatal. Huszonöt ember rend­szeresen ételcsomagot készít és kórházban, intézetben, vagy börtönben lévőknek küldi. Tíz családnak rendszeresen segí­tettek. A hajvágástól kezdve a ruhavarrásig mindenben, amiben tudtak. Tizenhárom embert tetőtől talpig felöltöz­tettek, 33-nak pedig azt ad­tak, amire éppen szüksége volt. Kétszázötven fiatalt üdül- tettek, összesen egy hónapig, 58-at pedig belföldi buszkirán­dulásra vittek. Három alka­lommal rendeztek zenei estet, jótékonysági koncertet. Szá­mokban kevésbé jelentős, de az egyes ember sorsát tekint­ve nagyonis fontos feladatokat is felvállaltak: mentők kihívá­sa. szipós, alkoholos, lázas be­tegekhez, gyógyszeres kezelés,. jogsegélyszolgálat, bírósági tárgyaláson képviselet, munka­könyvbeszerzés, kérvények, la­kásigénylés, tanácsi segély, gyermekláthatás intézése és sorolhatnánk tovább ... * (A 26 éves Drótos Tibor is menekült otthonról. Először a csavargásba, később az italba. Bár szerinte a szülei nélküle is sokat veszekedtek, az ő magatartása még egy okkal több volt az otthoni cirkuszok­hoz. Egészen 18 éves koráig, amikor kenyértörésig vitték a szóváltást. Pályaudvarokon, aluljárókban aludt, megpró­bált dolgozni, több helyen megfordult, de sehol sem tu­dott meggyökerezni. A fizeté­sét pedig egy hét alatt elköl­tötte, maradt a lopás, a tar­hálás. Ezzel a céllal indult az Emberbarát Alapítvány teahá­zába is, ahol aztán egyre többször megfordul. Ma a BKV-nál buszvezető ...) A 26 éves T. A., akinek fe­lesége és kisgyermeke van, egyszer már rászánta magát a drog-elvonókúrára. Hetvenhét napig bírta, aztán folytatta. Intravénáson adta be magá­nak a különböző kábító hatá­sú anyagokat. A felesége szin­tén. Nemrég Budapestre került a drog-ambulanciára, hogy fokozatos elvonással próbáljon megszabadulni a függőségtől, de időközben ő is találkozott az alapítvány tagjaival... Közös megegyezéssel abban maradtak, hogy a több hetes kezelést egyelőre nem folytat­ják, s T. A. szerint már nem is lesz erre szükség. (V. L. szülei elváltak, ö az édesanyjával maradt. Az új férjnek útjában volt, elment az édesapjához, de ott meg az új feleség nem szívelte.)- Állandóak voltak körülöt­tem a zűrök. Az iskolában szín kettessel végeztem, aztán mezőgazdasági szakiskolába mentem. Ittam, ragasztóztam, minden botrányban benne vol­tam. Egy. nap a mostoha­anyám két zsákban az ajtó elé tette a cuccom. Két évig a lakásunk szenespincéjében éltem. A lakásból kijelentettek, nem volt állandó lakhelyem, munkát nem kaptam, lopásból, rablásból éltem, börtön lett a vége. Egy ismerősöm beszélt nekem erről az alaoítványról, elmentem az összejövetelükre, köztük maradtam. Levágattam a vállig érő hajam, kiszedtem a fülbevalóimat, levetettem a fekete bőrzakót, eldobtam a sarkantyúkat... Már fél éve az alapítványhoz tartoztam, amikor utolért a rendőrség és a korábbi, súlyos testi sér­tést okozó verekedésemért is­mét börtönbe kerültem. Ott már a Biblia volt a legna­gyobb támaszom. Szabadulá­som után albérlettel vártak, munkahelyet szereztek, ahol harmadik éve dolgozom. Meg­nősültem, most várjuk a gyer­mekünket, s közben az albér­letet egy szoba-konyhás lakás­ra váltottuk. Azóta három, ilyen magamfajta egykori csö­vest fogadtunk a lakásunkba. Mindháromnak munkát szerez­tünk, oda vittem őket, ahol én dolgozom. Azt mondták, ha kezeskedem értük, felveszik őket... Most fogok érettségiz­ni, a biológiát, kémiát külö­nösen tanulom, nem is volt más jegyem, mint ötös. Állat­orvos szeretnék lenni... * Az Emberbarát alapítvány tavaly megvásárolt a XIII. ke­rületben, a Cserkesz utcában egy 30 szobás, romos épüle­tet. A vételárat a svédországi Lewi Pethrus Rehabilitációs In­tézet ajándékozta nekik, ön­erőből és támogatásokból sze­retnék felújítani és a svéd példa alapján rehabilitációs intézetként működtetni . .. Török Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents