Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)

1990-03-07 / 65. szám

Kis szilánkok a nagy politikához OROK JELENIDÖ 1951. Számlázóként kikülde­tésben Pestről Komlón. Le­szállhatok a Kossuth-aknába. A kasban szénpor-keretezte szempárok fürkésznek. Jeges lé csorog a nyakunkba. Fölösle­gesnek érzem magam. 1956. Nyár. Pécs, röntgen. Naponta 15-20 bányász szű­rése. A hívőiében szénpor-ke­retezte szempárok csillannak, a szilikózis-rongyolta film-tüdők zihálnak. A hátamon hideg ve­ríték. 1956. november 15. Pest­ről alkalmi teherautóval haza. Egy csárda árnyékszékében át­kötözöm egy bányászfiú hasán a félig még nyilt sebet. Az apa a gangon őrködik. 1956. november vége. A bá­nyászok tüntetnek! — Lefutunk a Munkácsyból a Rákóczi út­ra. Jönnek. Amilyen széles az úttest. Díszegyenruhában, csá­kány és lámpa a kézben. Las­sú méltósággal lépkednek elő­re. Talán 10 méterrel előttünk egy sor tiszti karhatalmista. Földre tartott géppisztolyokkal. Szemben velük. Lépkednek. Hátrafelé. A bányászok előre. A karhatalmisták hátra. Lép­kednek. A Széchenyi térig. Hangtalanul. HADSEREG Bár minden kívánságunk így teljesülne! A Kereszténydemok­rata Néppárt 100 pontos programjából a 98. „... A fegyveres erőket Honvédségnek kell nevezni ..." — Hogy az elnevezésen nem múlik? — ka­szárnya az kaszárnya .. . Csak­hogy ez a név lényeget fejez ki: nem akarunk terjeszkedni, nem akarunk támadni. Védeni akarjuk a Hont! - Lépjünk még egyet: mihamarább épít­sük ki a tábori lelkészség in­tézményét. Nem a fegyvereket akarjuk megáldatni. (Bár. . . hátha az áldástól ekevassá szelídülnének . . .) de a sorka­tonák tagadhatatlan pszihés többletterhelésén sokat köny- nyithetnek a lélek tapasztalt orvosai. Attól, hogy pap lépett be a kapuján, még egyetlen kaszárnya se omlott össze. (Sajnos . . .) GAZDA (G) SAG Egyetemista unokabátyámat az 1945-ös nagy futásban Dá­niáig cipelték. Kitört a béke, megszűnt a kincstári ellátás. Rakodónak álltak. Sokat me­sélt róla. Keresztély királlyal is találkozott. A villamoson. (Nem lehetett eltéveszteni, ő volt a leghosszabb dán.) Ne­kem mégis a tejeskocsis tör­ténete tetszett legjobban. Szabvány tejeskocsis, egy ló­val, hatalmas pléh-kannókkal. Annyira megkedvelte a két szorgos magyar fiút, hogy egy­szer meghívta őket vacsorára. A megadott cím egy zöldöve­zeti villa volt. Nyilván itt ház­mester, - nyomta meg a csen­gőt Bátyó. A házigazda nyi­tott kaput. Szmokingban. Per­sze ő. A tejeskocsis. (Azóta álmomban néha szmokingos magyar macska lefetyeli a te­jet . . .) Liszkay Teréz Kereszténydemokrata Néppárt területi listájának képviselőjelöltje Vihar a föld körül Beszélgetés dr. Márton Jánossal HON választást melléklete A Szabad Demokraták Szövetsége megyei listájának helyi első embere Dücső Csaba A földtulajdon kérdése a földtörvény - 1987-es elfogadá­sa óta újra és újra a Parla­ment napirendjére kerül, és valahogy sohasem jut nyugvó­pontra. így volt ez a legutób­bi ülésszakon is. A képviselők — úgy látszik — belefáradtak a végeérhetetlennek ígérkező disputába, és a módosító in­dítvány részletes vitájába már bele se mentek. Vajon mi lelhet az oka annak, hogy ilyen indulatokat kelt a föld­ikérdés — erről kérdeztem dr. Márton Jánost, a mező- gazdasági bizottság tagját, elsősorban mint neves agrár­szakembert. — A földügy indulatoktól és hangulatoktól mentes rendezé­sét már nem lehet megvalósí­tom, elkéstünk vele, és ebben az Országgyűlés felelősségét súlyosnak érzem. Tavaly szep­tember óta folyik a küzdelem, s ha akkor — legalább az ag­rárszektorban érdekelt - kép­viselőik mellém állnak, támo­gatják javaslatomat, és létre­hozzuk a löldügyi bizottságo­kat minden községben és vá­rosban, akkor ma mór nem a választási csata — nem is mindig tisztességes — harci eszköze, nem kétes értékű Ígé­retek tárgya lenne a -föld, ha­nem az, ami valójában: min­den település lakosságának első számú vagyona, legfon­tosabb élettere. Akkor a leg- érdekeltebbek nyúltak volna hozzá, és nem az országban, sőt a világiban szerteszéledt emberek rohangálnának most az egykori belépő parasztok unokáiként, hihetetlenül össze­keverve jogos és jogtalan, tisztességes és tisztességtelen, igazságos és igazságtalan igényeket, követeléseket. — Ml lett volna a löldügyi bizottságok leiadata? — Számba venni, hogy az egyes településeken milyen a földtulajdon helyzete, honnan ered a tulajdon, mennyi volt az egykori paraszti birtok, a nagy uradalmi, illetve egyházi birtok. Figyelembe vették vol­na, hogyan történt a földre­form utáni első kollektivizálás, mert egészen más a helyzet ott, ahol a földhöz juttatott volt uradalmi cselédek hozták létre a szövetkezetét, mint ott, ahol az egykori tulajdonos parasztokat, kis- és nagyobb gazdákat kényszerítették a be­lépésre. Megnézték volna, hogy mi történt a község földjével, mennyit vett igénybe belőle a honvédség, a vízügy, az ipar, az utak, a vasutak, a kommunális létesítmények, hogy ne a szövetkezeteken követeljék azt a földet, ami­hez annak semmi köze, mert a község például kiosztotta a lakosoknak ingyen vagy majd­nem ingyen, házhelyek céljá­ra. Vagy például azt tisztáz­ták volna, mennyi föld az er­dőgazdaságé, mennyi az álla­mi gazdaságé és mennyi a szövetkezeté. A földügy olyan rendkívül bonyolult tulajdoni viszonyokat hord magában, hogy még a legcsavarosabb eszű jogászok is megtévednek benne.- önnek mi a véleménye a nagyüzemek, a kollektiv gazdaságok fennmaradásáról, tesz-e különbséget köztük — mondjuk - eredményesség, művelési ágak szerint? — Az én véleményem az, hogy ahány gazdaság, annyi féle. De nem is az én véle­ményem a fontos, hanem az ott élőké, és az ő akaratuk ellenére nem szabad törvényt hozni. És nem szabad olyan törvényt hozni, amely minden községben más és más jogo­kat ad, más és más jogokat sért. Olyan helyzet ne álljon elő, hogy három embernek igazságot adunk, háromezret pedig megsértünk. Valamilyen méltányosságot kell alkalmaz­ni, mégpedig elsősorban a jövő érdekében. Néha meg­döbbenek, hogy 75-80 éves emberek, akik visszaigénylik a földjüket, nyugodt lélekkel ál­lítják, hogy majd ők megmu­tatják, hogyan kell rajta gaz­dálkodni. Az a szellemi tőke, amelyet 40-50 évvel ezelőtt szereztek, nem alkalmas arra, hogy a mai viszonyok között jövedelmező gazdálkodást le­hessen folytatni. Az a köz- gazdasági környezet, amely most ki fog alakulni, teljesen más lesz, és abban eligazodni sokkal bonyolultabb, mint azt tudni, hogyan kell egy borjút fölnevelni. Azáltal tehát, hogy nem tudtuk tavaly szeptemberben elindítani ennék a kérdésnek a megoldását, elkéstünk, és most már a választási csaták, nagyon sokszor nemtelen in­dulatok és törekvések tárgya lett a föld, és ez hihetetlen veszélyeket hordoz. Mindegy, hogy ki nyeri meg a válasz­tást, ezeknek az indulatoknak mór teret adtunk, és "már nem lehet őket lecsillapítani. Akár­milyen megoldást választunk, rengeteg új sérelmet keltünk a falvakban, és a városokban is. Változatlanul azon a vé­leményen vagyok, hogy köz­ségi földügyi bizottságok lét­rehozása nélkül hozzáfogni sem szabad a földtulajdon­viszonyok átalakításához. S. G. Az SZDSZ megyei lista­vezetője; Rá­day Mihály, országosan is­mert, s elis­mert szemé­lyiség. Mun­káival, filmen, televízióban és könyvalakban is rendszeresen találkozhatnak a választópolgárok. Ez alkalommal, e lista má­sodik helyén álló Dücső Csa­bával szeretnénk megismertet­ni a választókat; vidéken, -, a munkája ’révén; a vidékből élő értelmiségiként, egy pol­gárosodó réteg képviselője. Mindazoké, 'kik sokat tudnak „vidékmagyarország" életéről, gazdasági lehetőségeiről, s az ott élők gondjairól is. Azok közül való, kiknek tudását, em­ber- és környezetismeretét, nemcsak a tanulmányok és könyvtárak, de az első kézből szerzett gazdag ismeretek ala­pozzák meg. Ismerjük hát meg jobban ezt az embert!: Dücső Csaba 35 éves. Ma­tematika-fizika tagozatos gim­náziumba jámt, majd a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmér­nöki Karón szerzett diplomát. További kétéves szakmérnök- képzéssel, a műszaki ismere­tek mellé, némi közgazdasági tudást is szerzett. Egyetemi évei alatt, az optikai feszült­ségvizsgálat témakörében vég­zett tudományos munkát, dol­gozatai országos versenyeken szerepeltek, ám a 'kutatóinté­zet helyett, vidékre vágyott, s az öreglaki Á- G.-nói helyez­kedett el, Somogybán. Német és angol nyelven beszél, és specialitásként; a melegégövi mezőgazdasági módszereket tanulmányozza. A kecsegtető külföldi pályázatok vonzását, egy erősebb vonzalom szorí­totta háttérbe: Székelyudvar­helyen, 1980-ban házasságot kötött, felesége dr. Both-Soós Márta, erdélyi születésű szé­kely lány, orvos. Gyermekeik: Lilla, s az ikerpár; Boglárka és Imola. Vajszlón élnek. Csaba, öreglak után a vejti tsz-be került főmérnökként, majd felesége szentlőrinci új munkahelyéhez alkalmazkod­va; a Sellyéi Víztársulathoz gépészeti osztályvezetőnek. Két év óta ismét Vejtiben dolgo. zik. De nemcsak dolgozik: ge­relyhajítás, lovaglás, foci, asz­talitenisz, ... űzi mindet kedv­telésből, de sosem verseny­szerűen. És kirándulásai, uta­zásai Magyarország körül: be­járta Erdélyt, s Pozsonyt és vidékét, járt Kassán, és bekó. borolta Újvidéket és Szlavó­niát. Lett- és Észtországban tett útjain megismerhette akis balti népekben élő-égő képet, a „nagy, testvéri Szovjetunió­ról". Vannak emberek, akik szal­malángként hevülnek, és épp­oly gyorsan is hamvadnak ki, ... és vannak, kikben lassan hévül parázzsá a változtatni vágyás, de tűzüket, holmi for. golódó szelektől; nem kell fél­teni! Dücső Csaba; társunk, barátunk, jelöltünk: ilyen em­ber. Aki bízik benne és lis­tánkra szavaz; nem holmi szél­kakast, de egy megbízható, igaz embert juttat a parla­mentbe ! Molnár Tamás SZDSZ-ügyvivő Kihasználva a korai tavaszt, megyénkben megkezdték a talaj előkészítő munkálatokat A szocialisták a tulajdonreformért A hatalomért versengő pár­tok egy része a Szocialista Pártot — fontos tényeket fi­gyelmen kívül hagyva - a vál­tozások fő akadályaként em­legeti, melynek egyetlen gond­ja hatalmának átmentése. Köztühk és a többi párt kö­zött sok kérdésben vita van. De nem a gyökeres változá­sok szükségessége, hanem azok módja és mértéke a vita tárgya. Ilyen kérdés a gazda, ságot meghatározó tulajdon- reform is. A Szocialista Pártnak is az a véleménye, hogy elképzel­hetetlen a gazdasági megúju­lás magántulajdon nélkül. Ez pedig éppúgy létrejöhet új vállalkozásként, mint az álla­mi vagy a szövetkezeti tulaj­don privatizálása révén. Szük­ségesnek tartjuk, mert a haté. kany termelésre kényszerítő piac nem alakulhat ki, ha a magántulajdon nem játszik meghatározó szerepet a gaz­daságban. Véleményünk szerint egy egészséges társadalomban nem kisebb a jelentősége a közösségi tulajdonnak. Ezért úgy látjuk, hogy a tulajdon- reform részben privatizálást, részben társadalmasítást je­lent. A közösségi tulajdon leg­fontosabb formáinak tartjuk a közintézményi (társadalom­biztosítás, alapítványok, egye­temek stb.), az önkormányzati és a dolgozói (munkás-alkal­mazotti) önigazgatási tulaj­dont. , A közintézmények esetében szükséges lehet, hogy az új tulajdonosok ellenszolgálta­tás nélkül jussanak induló va­gyonhoz, mellyel ezt követően már önállóan gazdálkodhat­nak. Az ebből származó profi­tot, kamatot vagy járadékot újbóli befektetésre éppúgy fel­használhatják, mint intézményi feladataik teljesítésére. Ez egyben azt is jelenti, hogy csökkenhetnek az állami költ­ségvetés terhei a vagyonnal rendelkező közintézmények fi­nanszírozásában. Az MSZP az Ausztriában ki­alakult széles körű önkormány­zati tulajdont tekinti követhető mintának. Vagyis olyan önkor­mányzati tulajdonrendszer lét­rehozására törekszik, melyben a települések önállóan gaz­dálkodhatnak tulajdonukkal és más tulajdonosokkal azonos jogi helyzetet élveznek. Enél- kül nincs önkormányzat! A dolgozói önkormányzati tulajdon legalkalmasabb for­májának a munkás—alkalma­zotti részvénytársaságot tart­juk. E forma teszi lehetővé leginkább, hogy a lakosság nagy tömegei váljanak (rész)- tulajdonossá. Tulajdonuk ré­vén pedig gazdaságilag füg­getlen állampolgárrá, akinek léte nem a hatalomtól függ, hanem szuverén állásfoglalá­sával maga befolyásolja a ha­tolom jellegét, az állam intéz­ményeinek személyi összetéte­lét. Korlátozott mértékben az állami tulajdon létjogosultsá­gát sem vonjuk kétségbe. De csak akkor, ha nincs mono­polhelyzetben, nem élvez kü­lönleges védettséget. Ha ugyanúgy a piaci versenyben kell bizonyítania életképessé­gét, mint bármely más tulaj­donformának. A Szocialista Párt nem fog­lal állást abban, hogy milyen legyen a különböző tulajdon­formák aránya. Megítélése szerint ezt a társadalmi aka­ratnak és a piaci versenynek kell eldöntenie. Nem esett szó a párt föld- tulajdonnal kapcsolatos néze­teiről. Azt (agrárpolitikai el. képzeléseinkkel együtt) a kö­vetkező alkalommal kívánjuk kifejteni e hasábokon. Dr. Vonyó József, a Szocialista Párt képviselőjelöltje, 3. sz. választókerület

Next

/
Thumbnails
Contents