Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)
1990-03-28 / 84. szám
e Dunántúli napló 1990. március 28., szerda Boltról boltra Szinte valamennyi pécsi boltban nagy választékban kínálják a különböző sajtféleségeket De Gaulle egyszer állítólag így kiáltott fel: „Hogyan lehel egy olyan országot, ahol há. romszázféle sajt van, kormányozni!..." Nálunk - nagyon okosan - elébe mentek a kor- m á nyoz ha ta ti a nságnak. Előbb az egekig vitték a sajtárakat, hogy minél kevesebbet egyénék az emberék. Ez így is lett: a magyar ember asztalán a legolcsóbb sajt is ritka vendég ma már. Most meg arról hallok, hogy a franciákénál jóval szegényesebb sajtválasztékunkat csökkentették. Természetesen szintén az or. szág kormányozhatósága érdekében. Minap kedvelt sajtféleségem utón érdeklődtem kedvelt bevásárlóhelyemen, mivel hónapok óta nem láttam már. A 'kedves eladónő mosolyogva világosított fel. hogy „ó, kérem, sem az llmicit, sem a Lajtát nem gyártják már; megkérdeztük ugyanis a tejipartól, onnan kaptuk ezt a választ..Hm. Ugye, emlékszik még a t. olvasó e két, igen illatos sajtféleségre? Az llmicí kerek volt, ezüstpapir. ba csomagolták, s különösen okkor volt igen finom, ha kellőképpen lágyra sikerült az ér. lelése^ Hasonló volt a Lajta is, csak azt hasáb alakúra formázták, és aranypapírba csomagolták. Miután kellőképpen összeszalasztottam a nyálat a t. olvasó szájában, hadd fejezzem 'ki abbéli kételyemet, hogy e két sajtot mégsem az ország kormányozhatósága érdekében szüntették meg. Sokkal inkább oz lehet, hogy va. •lakinek elment a kedve a gyártástól, s alkalmazta az évtizedek óta oly jól bevált szállóigét: nincs rá kereslet, hogy aztán mi, vásárlók érethessük bűnösnek magunkat abban, ha eltűnik valami a boltokból. De mit is mondott még a kedves eladónö? „Azért kérdeztük meg, mert olyan sokan keresték . . • És még mindig a tejipar. Jó pár hónapja már, hogy valaki (ismét egy névtelen hős!) ■kitalálta itt, Pécsett, hogy a túrót ezentúl nejlonzacskóba csomagolják, hogy ne menjen el a vize. Nem is megy. Hanem a baj ott van, hogy a csomagolással együtt átalakították a túró állagát is. Meg. szűnt az eddigi morzsalékos- sága, és egy sűrű, vastag kenőcs kerül azóta is tasakbo. Emiatt szidalmazom is magamban a kitalálóját, főleg amikor megpróbálom rákenni ezt a kenőcsöt a túróscsuszá- •ra. Múltkoriban direkt felüdi- tett, amikor Budapesten hagyományos túrót találtam ugyancsak nejlonzacskóban. Igazán kellemes volt vele konybaművészkedrri. A minap O Pécsi Extrában Bükkösdi László szakácstanácsaiban ta. lálkoztam ismét túróval. Kollégám és barátom azt írta, hogy a kínált étekre „rámorzsoljuk" a túrót. Gondolom, nem pécsi túróval tette ezt. Vagy ha igen, akkor mondaná már meg, hogyan csinálta. • Az utóbbi hetekben, amióta úgy megindultak az árak, hogy győzünk rohanni utánuk, egyre többször látni, hogy azokon a kis öntapadós cédulákon alig, vagy egyáltalán nem olvashatók az árak, mintha szándékosság lenne benne, fgy aztán o kedves vevőt a pénztárnál érhetik a zsébbe- vógó meglepetések. Olykor több is található e cédufkák. ból, különböző számokkal. De melyik oz igazi? Naiv kérdés? Hát persze, hogy a legmagasabb. Mivel hogy a forint bejövetele óta nem volt ró még példa - az átmeneti leárazásokat, kiárusításokat nem tekintve —, hogy egy ár lefelé tendált volna. De nekem van még egy bajom ezekkel az árcédulákkal. Az árazok felhőtlen nyugalommal és csalhatatlan találati biztonsággal mindig oda nyomják, ahol az illető árucikkel kapcsolatos, fontos információ lenne olv<*. ható. De Így már nem olvasható. Pedig mennyi közömbös hely van még a csomagolóanyagokon i • Amikor jó 45 éve kitalálták a kereskedelemben az önki- szolgáló rendszert — pécsi újság 1944 tavaszán adott erről hírt, ha jól emlékszem, Svédországból -, úgy találták, 'hogy célszerű azzal segíteni a vevőt, ha rögtön az ajtóban egy kosarat nyomnak, a kezébe. Ez így rendben is van, elfogadtuk mi is már, több mint 30 éve. Ám fcifogásolha. tó a kosár, amint gátolni kezdi a vásárlást. Pl. a könyvvásárlást. Táska van az egyik kezünkben, kosarat fogunk a másikba, a harmadikkal meg... lőj, de hát nincs harmadik kezünk. Pedig de jó is volna, hogy a könyvet nyugodtan megfogjuk, lapozgassuk, Tisztelettel közlöm, hogy csekélységem soha nem ragad kosarat a könyvesboltban. Igaz, félek is, hogy rámpirítanak egyszer emiatt. Állok a sorban, a patiká. ban. Igen, ott, ahol annak előtte soha nem kellett. De kitalálták azt, amivel az egészségest is beteggé lehet tenni. Hárman állnak előttem, de mérhetetlenül soknak tűnő percekbe telik, míg odajutok az árazóhoz a magam egyszál térítésmentes vényével, mert - rendnek muszáj lenni - azt is be kell árazni. S míg várok, figyelem az előttem lévőket, akik 8-10 recepttel boldogítják önmagukat és az árazót. Az utóbbi elszántan forgat különböző könyveket, keresgéli az árakat, számolja belőlük a fizetendő összeget, írja rá a receptekre, összegezi, írja át a számolócédulára, összeadja . . . Aztán lehet menni újabb sorállásra a pénztár, hoz, majd a kiadóba. És mindezt látva, azon kezdek tűnődni : vajon az az ország, ahol ezt a rémséget ki tudták találni, valaha is kikecmereghet-e mostani nagy baljából. Hársfai István Mit ér a „mackó”, ha kulcs a fiókban A legjobb védekezés: a megelőzés Több riasztóberendezésre, alaposabb vagyonvédelemre lenne szükség Rendőrségi jelentések, újságcikkek, rádió- és tv-mű- sorok figyelmeztetnék az utóbbi hónapokban: hazánkban megjelentek a közrend fel- h'mlásának első jelei. Mára bizonyossá vált, hogy az egyre terjedő .bűnözéssel egy magára hagyott, s technikai eszközökkel amúgy is gyengén ellátott, állandó létszámgondokkal küszködő, s „politikailag" is elbizonytalanított rendőrség nem tud már megküzdeni. A bűnüldözőknek — amellett, hogy igényt tartanának az állampolgárok bizalmára, azon elismerésére, hogy a rendőri munka is szakma - arra is szükségünk van, hogy a bűnüldözési, bűnmegelőzési munkában támaszkodhassanak a társadalom tagjaira. Segíthetné munkájukat a bűnelkövetőkkel kialakítandó — a megelőzést szolgáló - új kapcsolat is. Ennek szellemében jött létre a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányságon nemrég az Elemző- Értékelő és Megelőzési Alosztály. Az alosztály feladata többek között a bűncselekményeket kiváltó okok és körülmények feltárása, majd ezek elemzése után javaslatok, ajánlások kidolgozása, a bűn- elkövetési alkalmak megelőzése érdekében. Dr. Fenyvesi Csaba rendőr századosnak, az alosztály vezetőijének aláírásával több- tucatnyi levél érkezett az elmúlt hetekben, napokban o kereskedelmi és vendéglátóipari lüzleték, különböző állami intézmények, iskolák, gazdálkodó egységek vezetőinek. (A levelek kiküldése jelenleg is folyik.) Ezekből megtudhatják a címzettek (ha ugyan saját bőrükön még nem tapasztalták),- hogy az elmúlt év során különösen megnövekedett a vagyon elleni bűn- cselekmények száma, s hogy a leggyakoribb elkövetési mód a betöréses lopás. A betörések főbb célpontjai a lakások, hétvégi házak és egy- ie gyakrabban a szerződéses és magánkézben levő kereskedelmi és vendéglátóipari üzletek. Az okozott kár megyei szinten megközelíti a 100 millió forintot egy év alatt. Ezzel szemben a kár- megtérülés az említett értéknek alig több mint 10%-a, a tavalyi évben csupán 12,2 millió forint volt. Vagyis a bűn- megelőzéssel, a bűnre csábító alkalmak megszüntetésével több tirmíllió forintos értéket lehetne megmenteni. Szembetűnő, hogy míg üzleteink kínálata lassan már vetekszik a nyugati országok kereskedelmi egységeiben topa sztalhatóval, bennük több •millió forintos árukészlet vár vevőre, sokhelyütt nincs biztonságos ajtózár felszerelve, hiányoznak a védőrácsok, s a boltok nem rendelkeznek riasztóberendezéssel. Mindezek a_ fogyatékosságok — mint ahogy a körlevél is írja — csábító lehetőségeket kínálnak a bűnelkövetők számára. A rendőrség munkájának segítése és értékeink megő.- zése érdekében feltétlenül szükség lenne a kiváltó veszélyforrások megszüntetésére. Meghökkentő, hogy a 'páncélszekrények ellen irányuló betöréses lopó kok esetében (tavaly 14 ilyen esetet jegyezhettek fel a megyében) majd minden alkalommal megtalálható volt a „mackók” kulcsa az irodaasztalok fiókjaiban. így aztán az erdei ■málnásokban cammogó igazi medvék valószínűleg nagyobb biztonságban vannak hajtóvadászatuk idején, mint a vállalatoknál, intézményeknél páncélszekrényekben őrzött értékek. Jogos tehát, hogy' a megelőzési alosztály alaposabb, körültekintőbb pénzőrzésre, vagyonvédelemre hívja fel a gazdálkodókat. — Természetesen nemcsak az üzletvezetőket, vállalati, intézményi igazgatókat kívánjuk meggyőzni, nem csupán az ő közreműködésükre számítunk - fejtegette beszélgetésünk során dr. Fenyvesi Csaba rendőr százados. — A már sorozatjelleggel elkövetett lakásbetörések is figyel meztetőek. Pedig egyetlen, jól működő hevederzár elég lenne a lakások egy jelentős részénél a biztos védelemhez. Ebben az esetben ugyanis csak fejszével lehetne szétverni az ajtót. A nyugati gépkocsik megjelenésével mind több aggódni valójuk' van a gépkocsitulajdonosoknak is. Ennek ellenére a személygépkocsiknak egy százaléka sincs felszerelve biztonságos riasztóberendezéssel. Hogy felkészült-e a kereskedelem a biztonsági berendezések iránti - várhatóan egyre fokozódó — igények kielégítésére, az egy következő írásunk témája lehet. Az Elemző-Értékelő és Megelőzési Alosztály mindenesetre az ÁB Vagyonvédelmi és Kármegelö- zé.si Leányvállalat Baranya megyei irodájának szolgáltatásaira hívta fel körleveleiben a figyelmet. Mint megtudtuk, biztonságunk érdekében kereshető a pécsi Vagyonvill és más elektronikai üzlet is.- Munkánknak egyébként csak egyik - bár talán legfontosabb — területe a vagyonvédelem. Hozzánk tartozik a gyermek- és ifjúságvédelem, mégpedig abban az összefüggésben, hogy megakadályozzuk a fiatalok bűnelkövetővé válását. A hagyományos rendőri eszközök alkalmazása mellett ez újfajta módszerek, új stílusú rendőri munka bevezetését is jelenti. Szorgalmaznunk kell a fiatalók közösségeinek megerősítését, az ifjúság és a rendőrség közötti kapcsolat bizalmasabbá, kötetlenebbé tételét. Igen fontos feladatunk a kábítószer belső forgalmazásának megakadályozása, amely területen ugyancsak komolyabb eredményeket érhetünk el. a megelőzéssel, a felvilágosítással. •Bár ennék eszközei korlátozottabbak — az alosztály nyomozói nem mondtak le a már „többször bűnbeesettek" jobb útra téritéséről sem. Új szemlélettel kívánnak viszonyulni hozzájuk, erősítve a segítő, szolgáltató jelleget. A Munkaügyi Szolgáltató Irodával, a büntetésvégréhajtó intézetekkel és a pártfogói felügyeletet ellátókkal való szorosabb kapcsolattartásuk elősegítheti a bűnelkövetők és a rendőrség közötti kontaktus javítását. „Hogy ne úgy tekintsenek a rendőrre. mint Demokleisz kardjára" — mondotté az alosztályvezető. Most már csak az a kérdés, hogy ezt az újfajta kontaktust a másik fél akarja-e... Mondjuk a felkínált állást. Nemde? Balog Nándor Cigány Holocaust emlékűt... Ezzel a címszóval indultak el kétnapos utazásra március 14- én reggel a pécsi Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület Cigány—Magyar Baráti •Körének tagjai együtt a mohácsi Cigány Hagyományőrző Együttes zenészeivel, táncosaival, hogy az emlékezés gyertyalángjai mellett az élők sze- retetvirágoit elhelyezzék a fél évszázada elhunyt áldozatok emlékműveinél. Utunk első megállóhelye Torony község volt, hazánk nyugati határszélén, Szombathely szomszédságában, ahol nagy szeretettel fogadtak a cigányság helyi képviselői, köztük Sárközi Lajos, az elhurcoltak közül ma még élő, egyetlen szemtanú. Mi is történt itt 1944-45 fordulóján? Egy, a fojelmélet poklában izzó, őrült ideológiában fogant totális diktatúra magyar csatlósai végső kétségbeesésükben és •gyűlöletükben összefogdosták a községben még található c - gúnyokat. Először a komáromi várban gyűjtötték össze őket, hogy onnan különböző megsemmisítő táborokba hurcolják a csoportot. csupán azért, •mert bőrük színe más. „Tizenhármán nem térték vissza" olvassuk az egykori iskola, az akkori „begyűjtőhely" falán 1983-ban elhelyezett márvány emléktáblán, itt. Torony községben, alig 5 kilométerre az osztrák határtól. Sötétedéskor ér autóbuszunk o templomhoz, melynek harangjai éppen Angelu-ra szólnak. A főútvonalon magyar, osztrák turisták autói suhannák el az egyre fogyó, kora tavaszi alkonyi fényben, miközben mi, a vendégek és az egyre többen gyülekező helybéliek gyertyákat gyújtanak, körülállva az emlékhelyet. E pillanatban mindenki az ártatlanul elmentekre gondol. Szavakban nehéz érzéseinket kifejezni. mégis megpróbáljuk: egy kislány közülünk szomorú dallamokat szólaltat meg kristálytiszta hangon, Orsós Jakab versszövegére. Majd néhány emlékező szó, egy felsóhajtó, spontán imádság- Fóhász valaki ajkáról az áldozatókért, melyet követ a koszorúk elhelyezése és ki-ki gyertyájának betűzése a frissen kapált földbe. A cigányság keserű története során mindig — még a lágerekben is - vigkedélyű maradt. így most is: a kultúrház- ban ragyogó folklórműsorban gyönyörködhetett a helyi lakosság. A mohácsiak kitettek! magukért. Fergeteges táncaikat többször visszatapsolták, felvettük a barátság fonalát, nyáron újra szeretnék látni az együttest. Másnap március 15-e van, nemzeti ünnepünk. Csopor- tunk‘ nemzeti kokárdákkal lépi át Ausztria határát, hogy kövessük a Cigány Holocaust kálváriájának következő állomását. Lackenbach kis burgenlandi település, nem mesz- sze Kismartontól (Eisenstadt). Mégis, itt is micsoda kontraszt — akárcsak távolabb Buchenwald és Weimar — a két település közelsége: itt az intézményesített terror vákuumának emléke, ott a kultúra humánuma. Lackerrbachban nem volt koncentrációs tábor, itt csak „gyűjtésre" rendezkedtek be a nácik. Főleg osztrák és magyar cigányokat, zsidókat „koncentráltak", hogy aztán tovább küldjék őket a különböző megsemmisítő táborokba. Amolyan átmenőhely volt az itteni tábor. Voltak azonban olyanok, akik már örökre ittmaradtak: magyar névfeliratos keresztek alatt is nyugszanak áldozatok a kis falu temetőjében. Délelőtt érkezünk Lacken- badbba. Nappal van, de - a hangulathoz illően - sötét felhők borítják ma az eget, hideg északi szél fúj át bennünket. Tenyerünkkel védjük kis égő gyertyáinkat, hogy el ne aludjon a láng. Emléktábla mellett itt különösen elhelyezett emlékkő-kompozíciót találunk^ nem messze a templomtól, a falu magaslatán, egy útkereszteződésben: a természet erői által különböző alakúra formált, fekete tónusú hatalmas kövek. Középen, a legnagyobbra kereszt vésve, lent, a földön német szöveggel emléktábla tudósit az itttörténtekről. Kicsit fázósan áll- juk körül a hatal mas szikla- tömböket, gitárosunk szomorú dallamokat penget az énekszóhoz. Kihalt a falu, itt ma munkanap van, dolgoznak az emberek, néhányon azonban meg-megállnak, néznek bennünket. Az emlékező szavak utón Kovács József cigány költőnk Ima cimű versét idézzük kórusban: ,,Áldott legyen a neved, és megmaradjon a mi nemzetségünk is, miképpen a gyűlölettől Betlehem megóvta a kisdedet, ózonképpen szabadíts meg bennünket a megaláztatásoktól, és egyszer se vigyél minket a kisértésbe, mert az orcánkat dicsérő ajkak némaságba fulladhatnak a hazugság kőtáblái előtt, és mindég bocsáss meg a törzseinket rágalmazó önkéntes martalócoknok, mint ahogyan nekünk is mindennap meg kell bocsátanunk az ellenünk vétkezőknek . . ."
