Dunántúli Napló, 1990. február (47. évfolyam, 31-58. szám)
1990-02-17 / 47. szám
ft 6 Dunántúli napló 1990. február 17., szombat Végre a munkások is hallatják a szavukat! Váltós a Veress Endre utca! Rendelőintézet, élén Nagy volt a várakozás ban- 'nem, amikor a közelmúltban a Parlament elé munkástüntetést hirdettek. Aznap délután aztán kissé 'kiábrándultán hallgattam a Szabad Európa adásában, hogy alig húszezren gyűltek össze, tehát „némi túlzás tízezrekről beszélni”. Eddig az említett rádióadó inkább túl-, mint alulbecsülte a tüntető tömegeket, tehát elkönyveltem magamban, hogy bizony nem nagyon mozdult meg a több százezres budapesti munkásság. A híradót nézve azonban mégis némileg megnyugodtam, mert ott én húszezernél lényegesen több embert láttam. Megmozdult a munkásság Tehát végre megmozdult a munkásság. Már évek ótaag- ' gódva figyelem, hogy a reformer értelmiségiek a nagyüzemi munkásságban valamiféle baloldali restauráció potenciális 'hordozóját látják. Ennek; meg is van az oka: eddig a reformok 90 százalékában a munkaviszonyból és a nyugdíjból élők rovására valósultak meg, mindig azzal az ígérettel, hogy most nekik kell meghúzniuk a nadrágszíjat, de néhány év múlva számíthatnak a javulásra. Azóta már többször néhány év telt el, de, a reálbérék és a nyugdíjak reálértéke egyre jobban csökken. Tehát, ha valami sztálinista restauráció arra számít, hogy a nagyvállalatok munkásai támogatják, ezt nem teljesen alaptalanul hiszi. Szerencsére ez az említett, általam várva várt tüntetés nem a restauráció veszélyét igazolja, hanem a reform legfőbb garanciája lehet. Én ugyanis nem ismertem még olyan gazdasági egyensúlyt, még kevésbé gazdasági csodát, amit a munkások jövedelme rovására lehetett volna megvalósítani. Ahol olyan türelmesek a munkások, mint eddig náluhk, ott a politiku-. sok mindig a kényelmes zsákutcát fogják választani. Zsákutcát, mert a leszorított bérekkel már csak mélyíteni lehetett a válságokat, nem pedig csökkenteni. Magyarországon nem a bérek elszaladása okozza az 'inflációt, hanem a drága, pénzpocsékoló állami és vállalati bürokrácia. A bérek még harmadát sem érik el annak, amennyit a miénkhez hasonló képzettségű munkásoknak fizetni kellene, és a felét sem dnna'k, amit a lerobbant technikai bázis is biztosíthatna. A pocsékolás okozza az inflációt A béreik csökkentése csak a válság elmélyülését okozhatja. A termelés egyáltalán nem azért rossz hatékonyságú, mert a bérek elszaladtak, hanem mert annak kell fedeznie az erőnkön felül vállalt szociális ellátást, rákosra duzzadt állami és vállalati bürokrácia költségeit. Ezek csökkentése ér. dekében azonban szinte semmi nem történt. Nem is fog történni mindaddig, amíg a munkások tűrik, hogy az ő, eleve alacsony jövedelmüket kurtítgassák. Ezért örültem, hogy mégsem csak húszezren gyűltek össze, és akik összegyűltek, azok nem voltak hajlandók semmiféle politikai áramlat érdekeinek kiszolgálására. Tudom, hogy most sokan demagógnak tartanak. Tehát védekezem. A modern fogyasztói társadalmak politikai viszo. nyait a munkásoknál ezerszer jobban ismerő ellenzéki mozgalmak vezetőinek kellene a legjobban tudniuk, hogy nincs és nem volt még olyan de* mókrácia, amelyben a munkások eltűrték volna, hogy a jö. védelmüket ilyen hosszú időn keresztül, ilyen jelentős mértékben csökkentsék akkor, amikor országos szinten az összes jövedelem nem csökken. Én nem attól féltem a reformokat, hogy a munkások a konzervatív elemek mellé állnak, mert azt jól tudják, hogy azok még annyira sem védték meg az érdekeiket, mint a kibontakozó demokrácia, és emlékeznek rá, hogy az kezdte el a bérek csökkentését, mint válságmegoldó orvosságot alkalmazni. De attól félek, hogy a munkások még sokáig tűrik a jelenlegi gazdaságpoli-. ti ka i kurzust, hogy a nem is több —, hanem sokpárti demokráciában nem lesz elég súlyos a szavuk. Pártjaik ugyan bőven vannak, de azdk nemcsak távol maradnak az ilyen tüntetéséktől, de a heves politikai harcaik közepette alig figyelnek a munkások érdekeire. Mi érdekli igazán a dolgozókat? A mostani munkáspártok jobban el vannak foglalva azzal, hogy a nyugati testvér- pártoknál ők legyenek a ked. vencek, mint azzal, hogy a munkások magokénak érezzék őket. A pártok és a sajtó is többet foglalkozik a lehallgatási botránnyal, mint a reálbérekkel. Többet a szavazócédulákkal, mint a bércédulcfk- kal. Ezek számunkra, értelmiségiek számára nagyon fontosak, se nem annyira a munkások számára. Akinek még telefonja sincs, akinek nincs olyan közölnivalója, amiben akár a legostobább elhárítás is találhat valamit, akit még soha nem képviselték igazán a parlamentben, annak sem a lehallgatás, sem a választás nem olyan fontos, mint a reálbérek és a húsárak. Amíg ezt nem értjük meg, és amíg a munkások ezt nem értetik meg velünk, addig nem számíthatunk sem politikai, sem gazdasági európaiságunk, ra. Európa nem ismer olyan országot a saját keretei között, ahol a munkások érdekeit ennyire háttérbe lehetne szorítani, ahol a munkások ilyen sokáig tűrnének. Merem remélni, hogy ez nem megy így tovább. Ezért fogadtam a Kossuth téri tüntetést így: Végre! Kopátsy Sándor Dr. Bank József Dr. Bank József- A speciális nagyvállalat dolgozóinak ellátására létesült egészségügyi szolgálat menynyiben volt eltérő az egyéb rendelőintézetektől? - kérdeztem dr. Bank Józseftől.- Gyakorlatilag itt a szemészet és az urológia kivételével az összes szakorvosi rendelés megtalálható. Természetesen azokat a szakrendeléseket fejlesztettük, amelyek a bányászok betegségeinek ellátását végzik.- Melyek ezek?- A vibráció okozta ízületi és érrendszeri elváltozások, a meglehetősen nagy zajjal működő bányagépek miatt a halláscsökkenés — tehát a fűk orr-gégészetet és az audioló- giai szolgálatot kellett fejleszteni - és tipikusan bányász betegség a különböző mozgásszervi megbetegedések. Hadd mondjam el, hogy a reumato- ióqiát már az én vezetésem ideje alatt fejlesztettük olyanná, ami már megfelelő színvonalúnak mondható. Főállású reumatológusokat alkalmaztunk, s fokozatosan kifejlesztettük a terápiás részleget, modern elektro-fizikoterápiás műszereket vásároltunk.- A reumatológiai részlegben folynak olyan egészen speciális gyógymódok is, mint az akupunktúra, a lézerakupunktúra. Úgy tudom, ön volt az első, aki még az akupunktúrát tiltó időszakban is lelvállalta és támogatta ezt a kisérletet.- Igen, mi szerveztük itt az első akupunktúrás tanfolyamot - akkor még teljesen illegálisan — szovjet orvos- professzorok segítségével. Megmondom őszintén, eleinte én sem nagyon hittem benne. Aztán a tények meggyőztek, hogy bizonyos esetekben kiegészítő terápiaként igen jó eredményeket produkál. Meggyőződtem róla, .hogy olyan módszer, amely gyógyszer nélkül a szervezet saját ellenállását indítja be. Az uránbányászoknál sok esetben jó eredménnyel alkalmaztuk. A mecsek-viliányi tájegységet kiemelt üdülőkörzetté fejlesztik, s erre hosszú távú program készül. Az új idegen- forgalmi régió fejlesztésének megtervezésére — a Baranya Megyei Tanács megbízása alapján — a Magyar Tudományos Akadémia • regionális kutatások központja vállalkozott. A pécsi székhelyű tudományos 'intézet munkatársai két év alatt 68 tanulmányt készítettek, ezekből állt össze a térség átfogó fejlesztési terve. A megyei tanács a Belügyiminisztériummal egyetértésben kezdeményezi, hogy a kormány hiva tol osan*-is nyilvánítsa kiemelt üdülőkörzetté a mecsek- viMányi tájegységet. K .„fehér ipar” — az idegenforgalom - fejlesztése egyik elemét képezheti az átalakulási folyamatnak, hiszen új vállalkozásokat indíthat el, új munkahelyeket teremthet, új életet adhat a halmozottan hátrányos helyzetű és évek, évtizedek áta halódé körzeteknek. Számítani lehet a külföldi tőke megjelenésére is, máris kónkrét ajánlatok vannak idegenforgalmi beruházásokra. A fejlesztési program jelentőségét növeli, hogy a mecsek- viliányi tájegységen 108 baranyai település fekszik, s a megye lakosságának 72 százalékát érinti a térség üdülőkörzetté nyilvánítása. A kiváló természeti, történelmi és kulturális adottságok egész sora teszi alkalmassá a tájegységet a turizmus sajátos ágainak kibontakoztató sá ra: gyógytu nizm u s (termálfürdők), rendezvénytu„Bízom abban, hogy rövidesen valósággá válnak az egészségügyi reformelképzelések” alatt dolgozni olyan emberi próbáló munka, ami előbb- utóbb nyomot hagy. Mindkét bányában sok a mozgásszervi betegségben szenvedők száma. A szénbányászoknál a szilikózis az egyik súlyos foglalkozási ártalom, az uránbányászoknál a vibráció Okozta elváltozások, s a Radon-sugárzás okozta tüdőrák jelenti a sajátos veszélyt. Sokan ez utóbbit tartják a legfélelmetesebbnek, azonban egyáltalán nem törvényszerű a tüdőrák kialakulása. Ezer bányász közül kettő, három betegszik meg. Ennek nagy valószínűséggel hajlam- és életm°d- beli okai lehetnek. — Felszámolják az uránbányát. Mi lesz az új igazgató és az egészségügyi szolgálat feladata ebben a helyzetben? — Az idei évben a munkánk egyáltalán nem lesz kevesebb. A bánya egyelőre még tovább termel, ugyanakkor a bizonytalan helyzetből adódóan várhatóan növekedni fognak az idegrendszeri, a pszichológiai problémák. A vállalat létszáma sem csökkent olyan mértékben, hogy azt mi megéreznénk. A jövőtől sem félünk. Hiszen, ha fel is számolják teljesen a termelést, maradnak bizonyos utódüzemek, amelyeknek továbbra is szükségük lesz ránk, továbbá itt a sok uránbányász, akiknek a gondozását nekünk kell továbbra is ellátni. — Elég lesz ez a fennmaradáshoz? Hiszen, úgy tudom, az intézmény működtetési költsége évente közel tizmillió forint. — A pénzt eddig két forrásból kaptuk. Egyrészt mint a Megyei Kórház-Rendelőintézet integrált része innen kaptunk egy alapellátási összeget. Persze, ez korántsem volt elegendő. A hiányzó pénzt a speciális szolgáltatásokért a vállalat fizette. Ezt az összeget az idén már nem ők fizetik, hanem átmeneti időre a kormány felvállalta. Mi nem félünk a jövőtől, hiszen olyan szakmát tudunk, amire mindenkor szükség lesz. Legfeljebb bizonyos szakrendelések koncé ntrá lásáról, ótcsoportosí- tásáról lesz szó. Bízom abban, hogy rövidesen valósággá válnak az egészségügyi reformelképzelések, és mi akkor a társadalombiztosítás speciális feladatra szerződött orvosai leszünk. Bízom benne, hogy a 'harminc év alatt kialakított jó orvos—beteg kapcsolat révén a szabad orvos- vá’asztás idején az a 8-10 ezer volt uránbányász minket választ kezelőorvosának. Én oiztos vagyok benne, hogy nem marad egy orvosunk, egy asszisztensünk sem állás nélkül, hiszen mi olyan szak- képzettséggel rendelkezünk, cmire ebben a 'bányatérségben még sokáig szükség lesz. Sarok Zsuzsa A z uránbánya bezárása nemcsak a bányában dolgozókat érinti, hanem a bányászok egészségügyi ellátására, a speciális foglalkozás speciális betegségeinek gyógyítására létesült egészségügyi szolgálatot, a rendelőintézetet is. Az uránércbányászokat ellátó egészségügyi szolgálat 1957-ben szerveződött, ám ekkor még szétszórtan helyezkedett el. 1970-ben épült meg a Veress Endre utcai rendelőintézet. Nyugati szárnya az uránbányászok ellátására rendezkedett be, és a bánya jelentős pénzekkel támogatta. Most ennek az intézménynek a sorsa is bizonytalanná vált. S ebben a bizonytalan helyzetben vezető váltás történt. Nyugdíjba ment dr. Bank József, aki 12 évig volt vezető-főorvosa a MÉV üzemegészségügyi szolgálatának és a stafétabotot dr. Debreczeni Lászlónak adta át — mint mondta — nehéz szívvel. Nem azért, mert nyugdíjba ment, hanem mert ilyen helyzetben kénytelen átadni az intézet vezetését. A leköszönő és az új főorvossal beszélgettem a rendelő- intézetről, a jelenlegi helyzetről és a jövő kilátásairól. — Egészen a legutóbbi időkig szigorúan titkos volt az uránbányával kapcsolatos adatok jó része. Tilos volt az uránbányászok megbetegedéséről bármiléle adatot nyilvánosságra hozni. Ezért mindenféle hiedelem kapott lábra. — A bánya működése óta eltelt pár évtized alatt kiderült, hogy a veszély — bár fennáll — korántsem akkora, mint azt hitték. Például sokáig tartotta magát az a hiedelem, hogy a sugárhatás impotenciát vagy a születendő gyermeknél fejlődési rendellenességet okoz. Erről az eltelt idő egyértelműen bebizonyította, hogy nem így van. A tüdőrák sajnos elfogadható foglalkozási betegségként, de ez sem egyértelmű, és nem törvényszerűen bekövetkező megbetegedés. Inkább azt mondhatjuk, cvakorlbb az előfordulása az uránbányászok között, mint az átlag populációban. Viszont lényegesen kiugró számot mutat a dohányzó uránbányászok tüdőrákos megbetegedése. Az én kimutatásaim szerint hatszorosa a más foglalkozású dohányosok között előforduló tüdőrákos megbetegedésekhez viszonyítva. A feljegyzéseink szerint nincs egyetlen tüdőrákban meghalt uránbányász között olyan, aki nem dohányzott. Egyszerűen döbbenetes és érthetetlen, hogy az embereknek hiá'ba magyaráztuk ezt el, hiába mondtuk, tegyék le a cigarettát, képtelenek 'leszokni róla.- A leköszönő igazgató milyen útmutatóval tudja a jelen helyzetben az utódjának átadni az intézetet?- Ha valaha, akkor most ebben az átmeneti időben igazán szükség lesz erre az intézményre. A továbbiakra nézve pedig az lehet megolrizmus (konferenciák, találkozók, fesztiválok), műemléki turizmus (Pécs római és török kori műemlékei,) egyházi turizmus (keresztény és mohamedán kegyhelyek), rokonturiz- mus (nemzetiségek külföldi ^kapcsolatai), falusi turizmus (mecseki és zselici üdülőfalvaik), szőlő- és borturizmus (történelmi borvidékek, klasz- szikus pincefalvak), horgászturizmus, (mecseki horgásztavak), s így tovább. dás, hogy ha meghirdettük, hogy a vállalkozók országa akarunk- lenni, akkor az új szférában ránk továbbra is szükség lesz. Én. most csak azt sajnálom, hogy a bánya bezárása miatt nem sikerült megvalósítani a már cél előtt áilt tervet, a rehabilitációs utókezelő részleg megépítését. Dr. Debreczeni László- Valahogy úgy érzem magam — mondja dr. Debreczeni László —, mint az a focista, aki tartalékként a kispadon ül, és egy 6-0-ás vesztes állásnál, a 'mérkőzés lefújása előtt tíz perccel azt mondják neki: melegíts. Dr. Debreczeni László élete harminc év óta kötődik a bányászokhoz, a bányaegészségügyhöz. Huszonhét évig volt a Mecseki Szénbányák üzemorvosa - különböző szinteket végigjárva — három éve „csábította" át az Ércbánya Vállalathoz dr. Bank József. (Dr. Bank József megemlítette, azért hívta át, mert tudta róla, hogy remek szakember. S lám, három éve még mennyire más volt az élet. Illetékes helyről ugyanis figyelmeztették, remélik, nem utódjának vitte oda, ugyanis erről szó sem lehet, hiszen '56-os múltja van.)- Való igaz, Debreczeni Lászlót az '56-os események után eltanácsolták az egyetemről. Csak '64-ben sikerült befejeznie.- 1960-ban kerültem Komlóra, a Szénbányákhoz - emlékezik vissza dr. Debreczeni László. — Végigjártam a különböző ranglétrákat, az elsősegélynyújtó feladattól kezdve szinte mindent, amit orvosi végzettség nélkül rám bízhattak. A végzésem után is több helyen dolgoztam, 1970-ben kerültem Zobák-bányára. Két és fél ezer ember dolgozott ott, és én egyedül voltam az orvos. Mindent csinálni kellett, a bányász legkülönfélébb betegségeinek gyógyításától a legszörnyűbb bánya balesetekhez való leszállásig. Azt hittem, a Szénbányáktól megyek nyugdíjba, de három éve áthívtak ide, és én elvállaltam.- Van-e lényeges különbség a szénbányászok és az uránbányászok betegségei között?- Sok a hasonlóság. Hiszen 500-1000 méter mélyen a föld Dr. Debreczeni László Kiemelt üdülőkörzet
