Dunántúli Napló, 1990. február (47. évfolyam, 31-58. szám)
1990-02-17 / 47. szám
1990. február 17., szombat Dunántúli napló 7 Baranyai faicsi*csfigolő3ioftc Borongás séta A Bárány-tető „békéje” Elborítja a szemét... F igyelem, figyelem! Megjött a szenes! Itt a szenes! Kis és nogy tételekben kínáljuk a jó minőségű szenet! Tessék, tessék! Az fFA teherautó komótos lassúsággal gördül végig a falun, s bár a hangszórón felerősített felhívás a házaikba is bezúdul, nem indul inagy tolongás a tüzelőért, csupán néhány ablakban húzzák félre a függönyöket. Nagyanyám - aki ebben a kicsi községben született a múlt század vége félé — szókta volt mondogatni: „ha szeptemberben telerakod a holzkammert, disznóvágás után a spájzot, akkor fiaim nyugodtan várhatod a hosszú telet”. Úgy tűnik, ez a jó sváb szokás a imái hásságyiak- iból sem halt ki . . . A szenet kínáló kereskedő megérkezése, azt 'hiszem, csak nekem érdékes. — Amióta maszek világ van, azóta jönnek, nemigen kell a Türépbez menni — mondja Hengl Jakabné, akinek postástáskája még dagad az újságoktól, képeslapoktól. — Most kezdtem a kézbesítést, csak beugrottam egy pillanatra az édesanyámhoz.- Sok újságot járatnak a hásságyiak?- Nem lehet panaszkodni, majdnem minden család előfizet a Dunántúli Naplóra, néhányon a rádióújságra, országos napilapokra, képesúijsá- gokra. Amikor emelik á lapok órát, csökken az előfizetés, utána ismét emelkedik. * Nagyon szép falu Hásságy. Köszönheti kedvező fekvésének — két domb között elnyúló völgyben húzódik —, s nyilván annák, hogy a portáik zöme rendezett, a házak gondozottak. A kivagyiságot demonstráló, a szomszédon túltenni akaró építkezési „stílus” ebben a faluban egyáltalán nem jellemző, az új épületek esztétikusok, illeszkednék a torná- cos, gangos régiekhez. Kétség nem fér ahhoz, hogy az itt élők szorgalmasak, s hogy nem csupán saját imag ükért, hanem a közösségükért is hajlandók dolgozni. Wilhelm Fülöp, a falu elöljárója elmondta, hogy a nyolcvanas években nagy társadalmi összefogással felújították az egykori iskolát, ahol irigylésre méltóan szép kultúrtermet - több száz fős rendezvények, lakodalmak megtartására is alkalmas —, Ifjúsági szobát, könyvtárat, orvosi rendelőt alakítottak ki. A helyiek tenniakarását többször elismerte a megyei tanács. 1987-lben 50 000, 1988-ban 250 000 forintot kaptok a társadalmi munkáért, amit szintén a falu csinosítására fordítottak. Hásságy valamennyi közútja aszfaltozott, szinte mindenütt kiépített járda van, a gyerekeknek játszóteret hoztak létre. Persze mindemellett, ebben a községben sem fesztivál az élet.- Sajnos, nem úgy becsülte meg a társadalom a falut, a falusi embert, mint ahogyan kellett volna — mondja Wilhelm Fülöp. — Ennek „köszönhetően" Hóssógyről is sokan elköltöztek: 1944-ben még több mint kétszázan éltek itt, mana pság a létszám három - százötvenre csökkent. Igaz, az okók közé sorolhatók a kitelepítések is, de rengetegen a hatvanas években vándoroltak el. Kérdezném, hogy miért, de az elöljáró enélkül is sorolja: a fejük fölött döntötték el annak idején, hogy Olasszal, a „főközségge!” együtt tkörigaz- gatásilag Mohácshoz tartozza- nók. Azzal, ahogy a lakosság fele Pécsre jár dolgozni, az akkori „fejesek" nem törődtek. Mivel a buszközlekedés is a munkába menőkhöz igazodik, ha valaki ügyes-bajos dolgát akarja intézni Mohácson, akkor csak átszállással juthat el. Pécsett ezt munkaidő után egyszerűbben megtelhetné. De nincs a községben telefon, vezetékes ivóvíz, közmű- hálózat. .. Wilhelm Fülöp nem kis keserűséggel mondja, hogy 1963—64-öen a falu szélén lévő réten halastavat alakított ki a tsz, senkit nem kérdeztek meg, hogy mit szólnak hozzá. Mi lett a következménye? A kutakban rossz lett a víz . ..- A hivatalos embereik eddig csak beszélték a falvak megtartó képességéről, a cselekedetek azonban elmaradtak. Ha a hásságyiak nem tettek volna meg minden tőlük telhetőt a községükért, akkor nem tartanánk litt, ahol ,njost. A legutóbbi tanácsi választások óta szerencsére nagyobb az odafigyelés, mint elöljáró is érzem a támogatást, de az elszalasztott lehetőségéket nehéz behozni. * Meglepően sok az új ház Hásságyon, ezek zömében fiatalok élnek. Tankovi esek a szülői ház mellett építkeztek, otthonukat ízlésesen 'berendezték.- Miért maradtak a faluban?- Itt nőttem fel, nagyon szeretem Hósságyot. Megmondom őszintén, nemhogy várostudnám elképzelni az életemet — mondja Tankovics Petemé, aki a délelőtti órában éppen pelenkákat vasal. Mellette öthetes kisfia, Balázs tekint ki a mózeskosárból. — A férjem is falusi, s bár mindketten Pécsett dolgozunk, itt maradtunk.- Nyilván azért, mert jó az élőt Hásságyon.- Kétségtelen, a falusi életnek is megvannak az előnyei. Csalk az a baj, hogy sok minden hiányzik. Például nincs postánk, a körzeti orvos hetente csak egyszer rendel, a hétvégi ügyelet Bolyban van, gyermekorvos havonta egyszer jön, hiányzik a telefon... S nem utolsósorban a falun élőknek mindenért többet kell fizetni ük!- Kikapcsolódás, szórakozás?- Nem sok idő jut, főleg tévézünk, olvasunk. Régebben még összejártak az emberek, manapság valahogy ez is elmúlt. Ha az elöljáró szervez valamilyen munkát, akkor van összefogás, egyébként nemigen. * Tankovicsék házából kilépve a Baronyaterv három emberével találkoztam. A közeljövőben vízvezetéket építenek Hásságyon, az ő feladatuk a gépi munkálatokkal kapcsolatos szintezés elvégzése. Lesz tehát jó minőségű ivóvíz a faluban. Hogy mennyit kell fizetni ezért családonként? Becslések szerint 40—50 000 forintot, s ezért a pénzért csupán a házig építik ki a vezetéket. — Ha az ember vinni akarja valamire, akkor nagyon sokat kell dolgozni — mondja Wilhelm Ignácné, akivel egy pompás,. háromszintes ház konyhájában beszélgetünk. — Mi például ilyenkor télen hajnali fél ötkor kelünk — nyáron négy órakor —, ellátjuk a jószágokat: van három tehenünk, három borjúnk, egy üszőnk, egy góbénk, egy bikát most adtunk el. Etetés, kitrágyázás, fejés, nincs idő unatkozásra. Naponta kétszer kell megfejni a teheneket, összesen harminc litert adunk le. Éjjel-nappal tesszük a dolgunkat. De látja, kell is a pénz, mert ez az új ház sincs még befejezve, arról nem is beszélve, hogy milyen drágaság van a boltokban. Régebben elmentek a faluból, most lehetőség van, hogy sókan idetelepüljenek: a tanács tizennégy házhelyet alakított ki, de mód van néhány épület felújítására is. Ameiny- nyiben megvalósulna a hóssá- gyiok óhaja, hogy a halastavat horgásztóvá alakítsák, akkor minden bizonnyal a mostaninál több városi ember fedezné fel ezt a Vidéket, s építene hétvégi házat. * A hásságyi vegyesbolt olyan, mint általában a falusi kisboltok: a kenyértől a lábasig sok minden kapható, de mint Kerner Árminná elmondta, mindig van hiánydikik.- Most például étolaj nem kapható, korábbon cukrot nem tudtam árulni — szinte hozzászokott ehhez az ember. Húst, felvágottfélét télen nem tartok, nincs rá kereslet, de kenyeret, tejet naponta szállítanak. A központi fűtéses vegyesbolt mellett a közelmúltban épült a Trinkstube, az italbolt, ezt is Kemerék üzemeltetik. Mint az asszony elmondta, nem duhajkodnak az itteni emberek, de esténként szívesen összejönnek, főleg a férfiak, hogy sörözzenek és megtárgyalják a világ dolgait. Hásságynak könyvtára is van: a magyar nyelvű irodalom mellett német könyvek között is válogathatnak. Schmidt Ádámné azt mondja, hogy a keddi és csütörtöki nyitva tartóskor kevesen jönnek kölcsönözni. Szerinte ennek elsősorban az az oka, hogy az embereknek kevés idejük vám olvasásra, de a könyvállomány is felújításra szorulna. * V an jövője Hásságynak és és a többi kisközségnek? - Wilhelm Fülöp szerint kell, hogy legyen, hisz az államnak szüksége van olyan emberékre, akik önellátóak, sőt a piacra is termelnek. Ehhez azonban nagy változásokra van szükség a falvak megítélésében. Azért, hogy a falusi népek ne érezzék magukat másodrendű á Ham po I gó ro k na k! Roszprim Nándor A józan ész önmagáiban is azt követelné, hogy alaposan körbejárva a témát, a gödörbeli (volt bányatalp) hosszas bukdácsolás és szemlélődés utón, az illetékesek és érintettek véleményével a noteszomban írjak a pécsi Bárány-tetőről. Csakhogy a Bárány-tetőn(él) megáll a józan ész. Néhány, korántsem mellékes tény azonban mindenképpen megemlítendő. Mondhatjuk nyugodtan: elvileg a város egyik legszebb pontján vagyunk, s ezt a rangját már a korábbi évtizedek emberei is értékelték, amennyiben ide, a közeibe építették a Kikelet Szállót, a környék zöld erdeiben, tiszta levegőjében és csendjében találtak helyet a tüdőszamatóniumnak, s ide, a kempingbe hívták a világot járó turistákat is. Mondhatnánk némi túlzással téhát: számoltak azzal, hogy megmutatható nemzetközi szinten is a Bárány-tető. Hogy azután ezt a hajdan itt nyitott és működő kőbányát meddig művelték, miikor zárták be, s a hegy sebe gyógyítható-e, illetve egyáltalában kell-e gyógyítani, vagy elég „csak" rékultiválni a környezetével együtt - most nem taglaljuk. Figyelemre méltó ellenben - mert miért csak a „nemzetközi mérce" legyen az, amit legalább illik figyelembe venni —, hogy az utóbbi években komoly lakóházépítkezési program zajlik a Bárány-tetőn. Mind több ember él itt, akik álma teljesült a felépült családi otthonnal, s minden bizonnyal így is érzik, amíg nem nyitnak ablakot a Bárány-tető felé . . . Ha a másik oldalra néznek, az egészen más. Érdekes módon a völgy túlsó, meredek felén már évtizedekkel ezelőtt ott voltak a kert- és szőlőművelők, vagy egyszerűen csak a szép környezetet, a kikapcsolódást keresők. Jó néhány épület stílusa, a dél-olasz, a görög, a balkáni tájaikra emlékeztető, kőből kemény munkával rákott, a lejtő meredekségét megtörő kőfalak különös, tenyérnyi világot rajzolnak a hegyoldal barázdás arcára. Ahogy az innenső, „az új" rész a legteljesebb magára hagyottság, a rendetlenség és piszkosság benyomását szüli, úgy a Székely Bertalan utca Oldaláról lezuhanó völgy, s a felette emelkedő „minibalkán" - amit most egyértelműen dicsérő jelzőként használok -, vagyis a régebb óta lakott-művelt rész a rendezettség kellemes érzetét kelti. Nem is egészen értem — amennyiben nem becsültem túl ennék az utóbbi területnek az esztétikai, környezeti értékét —, hogy miért nem nyilvánították eddig — úgy, ahogy van — védetté ? össze-vissza leszórt építési törmelék, háztartási szemét: elhasznált csizmák-cipők, rongy- darabök, kibelezett mosógép, bútormanadványók, szétroncso- lódott karton- és hulJámpapír- dobozok, konzervdobozok, mocskos fóliadarabok, szakadozott reklámszatyrok . . . Ez most a Bárány-tető „új” része. És két tábla: az egyik szerint tilos a szemét lerakása, a másik szerint az építési törmeléket csők a volt kőbányában lehet a teherautókról lebontani. Van ott még egy lánctalpas, kotrólapátos piros gép is — minden bizonnyal azért, hogy ha mégsem a mondott helyre kerülne a törmelék, tolja oda. Ha dolgozik — márpedig dolgoznia kell, különben a Bárány-tetőt, a békének és az erdő tisztaságának ezt a hajdani kis ékszerét egyszerűen teljesen betakarja a szemét —, az a napközben csendjének „annyi” . . . És most jöhetnének a különböző vélemények, az illetékesek válaszai. Nem kérdeztem őket. Elment tőle a kedvem, amikor „bevezetésképpen” kör- benéztem a Bárány-tetőt. Mert lehet, hallhattam volna a „pillanatnyi helyzetről", a „tervek szerint"-ről, a „nagyobb oda- figyelés”-ről, talán még határidőkről is. Amikor ez utóbbit is számba vettem, döntöttem úgy: elég csak a benyomás a Bárány-tetőről. Mert a Bárány-tető most ilyen. És ez szégyen! Mészáros Attila ban, még másik faluban sem
