Dunántúli Napló, 1990. január (47. évfolyam, 1-30. szám)
1990-01-27 / 26. szám
Dunántúlt napló 1990. január 27., siómból Megsemmisülés menetrend szerint? Megmenthetők-e a megmentendők? Bizonyíthatatlanná lesz-e Pécs római kori múltja? Állok a gödör peremén. Mellettem egy Poclain fész- kelődik el a munkához. A markoló első csapása egy falrészre zúdul, aztán a gép kiemel belőle egy fél köbméternyit. A falat hajdan, vagy 16 évszázaddal ezelőtt itt, Sopianaeban élt rómaiak, azaz az ő rabszolgáik rakták. A gödör — többedmagá- val - a Rákóczi út alatti nagy építési területen van, ahol a majdani Centrum Áruház és a Kereskedőház építkezését készítik elő a „szokásos” menetrend szerint. Itt toporognak az építőgépek, dolgoznának is szaporán, de hát itt vannak a régészek is, ők „akadályozzák" o fontos munkát. Persze a terű-, let itt volt évek óta kutatható állapotban. De hol van arra pénz, még oly biztatóan jelentős leletek reményében is, hogy megelőlegezhető legyen a kutatás. Túl egyszerű lenne az emlékek elhelyezkedésének az ismeretében megtervezni az épületet. így aztán hiába a jó szándékú nyilatkozatok, miszerint az előkerült leletekről tervmódosítás árán is gondoskodnak . . . Miközben a fal halálát figyeltem, hallottam a régész - Kárpáti Gábor - és a cölöpalapozással foglalkozó munkások vitáját a szomszéd gödörnél. Abban egy egész félköríves apszis látható (mellette a párjának a töredéke), benne az egykori padlófűtés csatornája, valamint a valamikori padló terrazzo burkolatának a töredéke, és ott látható a távolabbi kemencétől (azt is megtalálták!) az épülethez vezető fűtőcsatorna egy része is. A régész kétségbeesetten hajtogatja: ő ezt meg akarja őrizni, a tanács meg ahelyett, hogy föld alatti parkolót ír elő, inkább arról gondoskodjon, hogy az építtető a leletanyag bemutatását oldja meg. A munkások a tervrajzot lobogtatják a cölöpalapozó gépek mellett: ők meg azt hajtogatják, hogy nekik pont ezen a helyen 46 mikrocölöpöt kell leverniök, mert. . . Előzőleg végigjártuk Kárpáti Gáborral az építési terület kutatóhelyeit, ahol falak tömkelegé látható. A régész magyarázata nyomán felismerhetők a részletek ösz- szefüggései. Hatalmas kiterjedésű romterület ez, a falak rengeteket mondanak az egykori városról. Jól rögzíthető itt pl. a város keleti széle is, az utolsó falat követően már semmi sincs. A partoldalban fólia takar egy római kori sirt, benne egy tizenéves lányka csontvázát. A régész számára a sir itteni jelenléte egyértelműen bizonyítja, hogy ez már kívül van a városon. Figyelem a vitát, s magamban háborgók, hogy — lám csak — megint megsemmisül egy darab Pécs római kori múltjából és ezt megint mindenki rendbenlévőnek találja. Hosszú-hosszú évtizedek óta tudni, hogy ezen a területen volt a római kori város. Időnként elő-előkerül valami, de ami másfél évezrednél hosszabb ideig békésen rejtőzött, a föld alatt, az a mi mohó, nemtörődöm évtizedeinkben szemünk láttára semmisül meg, s hajlamosak vagyunk igazat adni a megsemmisítőknek. A század elején a postapalota építésekor nagy kiterjedésű épület alapjaira bukkantak, ezek ma már csak rajzon léteznek. A 30-as években, amikor a Rákóczi út 39/A—B—C-D épült, dokumentálták, hogy az alapokkal hány antik épület falait semmisítették meg. Az új megyeháza építésénél egy templom alapfalai tűntek el... És ki tudja, mi minden tűnt el úgy, hogy senki nem szerzett róla tudomást. Ez a város - Sopianae, Quinqueecclesiae, Fünfkirc- hen, Pécs —, amely oly fennen hirdeti, mily büszke kétezeréves múltjára, mind ez ideig csupán a holtak városának a bemutatására, megőrzésére tudott áldozni, az egykor itt éltek városára nem. S elnézte, hogy részleteiben, apránként szépen az enyészet martalékává váljon mindaz, ami pillanatokra láthatóvá vált. Ha íqy folytatjuk, hovatovább bizonyíthatatlanná válik a kétezeréves múlt. A Rákóczi úton talán még nem késő; a megmentendők talán még megmenthetők. Ha nem, a megsemmisítésnek ne arcnélküli, anonim felelőse legyen, mint eddig mindig. Hadd tudja az utókor, kinek köszönhető ez. S ha valaki mindezek után azzal áll elő, Hogy de kérem, a költségek ... — az nézze meg, mivé váltak ugyanitt azok a pincék, amikre évekkel ezelőtt súlyos milliókat költöttek megerősítés címén. Hársfai István Japán: ahal alapérték a munka A recept: a működőtőke Beszélgetés dr. Rekettye Gáborral Az európai körúton járt japán miniszterelnök, Kaifu Tosiki, a reformok éllovasának tartott Magyarországot is felkereste, és nem jött üres kézzel. Minek köszönhető vajon a világszerte csodált gazdasági nagyhatalom kitüntető rokonszenve a kicsiny - és gazdaságilag jóval kevésbé sikeres - Magyar- ország iránt? Ezzel a kérdéssel kerestük fel dr. Rekettye Gábort, a JPTE Közgazdaságtudományi Karának docensét, aki kereskedelmi tanácsosként, illetve a magyar kereskedelmi kirendeltség vezetőjeként öt esztendőt töltött Tokióban, és a múlt év szeptemberében tért haza. — A Magyarország iránti szimpátiának szerintem legalább négy oka van. Az első talán egy kicsit romantikus megközelítés, de magam is tapasztaltam: a japánok távoli rokonaiknak tekintenek minket, és sok rokon vonást találnak bennünk. Ilyen a nyelvi elszigeteltség, a nyersanyagszegénység, és értékelik azt is, hogy mind a politikai, mind a gazdasági reformban élen jártunk, — A másik ok nemcsak ránk, hanem egész Kelet-Közép- Európóra igaz. Japán most ért el fejlődésének abba a korszakába, amikor gazdasági erejéhez mérten kíván lellépni a világpolitikában is, a katonai enyhülés pedig kedvez ennek a szerepnek. A harmadik ok igen prózai: rendkívül sok hitelt fektették már be ebbe a térségbe, és ezt szeretnék is visszakapni. Végül a negyedik: bár kicsi a külkereskedelmi forgalmunk, az elmúlt öt évben a mi térségünkben o magyar—japán kereskedelmi kapcsolatok lejlődtek a legjobban. A külkereskedelmi forgalom értéke 1985-ben csak 34 millió dollár volt 1989-ben pedig már 130-140 millió dollár, ráadásul Magyarország azon kevés ország közé tartozik, amellyel szemben Japánnak nem volt többlete — azaz gyorsan nőtt a magyar export, változatlan import mellett. ' - Mit tud Magyarország Japánba exportálni? • — Az export 80 százaléka anyag és félkész termék, de tévedés lenne azt hinni, hogy ez csupán fejletlenségünk miatt van így, hiszen mindenki más ilyesmit szállít, késztermékre Japánnak kevésbé van szüksége. Másrészt például egyik sikertermékünk, a gyógyszer is félkész terméknek számít a mi statisztikánk szerint. Az is téveszme, hogy Japánba nem érdemes szállítani, mert túl messze van. Japántól ugyanis azok is messze vannak, akik fő szállítókként a világpiaci árakat diktálják, és Japán ezt meglizeti.- Szerintem tehát a japán piac komoly lehetőség, bár nagyon nehéz bejutni. Számunkra szokatlanul bonyolult az elosztási rendszer, sok a speciális szabvány. A japán ipar 2/3-át átfogó kilenc nagy kereskedőház nemigen importál olyasmit, ami versenyt támasztana a velük szorosan összekapcsolódott hazai termelők számára. A hagyományos magyar termékek — a paprika, a méz, a libamáj - mellett érdemes odafigyelni arra, hogy most kezd divatba iönni a bor. Kinti szakemberként nemegyszer tapasztaltam azonban, hogy a magyar exportőrök nem igazán érdekeltek az export növelésében, gyakori az árualaphiány, a •assz minőség, a szállítási késedelem - de ez már untig ismert. Mindezek ellenére jobb a japánok véleménye 'ólunk, mint nekünk magunkról.- Az sem vadonatúj kérdés: mit tanulhatunk, mit vehetünk át a japánoktól, utó- nozhatá-e a japán csoda?- A japán gazdaság igen fejlett, nem lehet tehát egyszerűen utánozni. A siker kulcsa szerintem a magas mun- t aerkölcs. Ennek alapja nem is közgazdasági, hiszen a háborús vereség után úgy szólt a jelszó: legyen Japán gazdaságilag erős, jól dolgozni tehát hazalias kötelesség. Ezzel a japánok nagyon erősen azonosulni tudnak, miként a vállalattal is, amely életük végéig alkalmazza őket.- Állami tulajdon lényegében nincs, de érdekes együttműködés van az állam és a vállalatok között. Szerintem az is tévedés, hogy a szerkezetváltás megvalósítható az állam szerepvállalása nélkül. Japánban a fő fejlődési irányokat az állam, pontosabban a Mlíl - a Kereskedelmi és Ipar Minisztérium - jelöli ki, és harmonikusan együttműködik a vállalatokkal. Az állami beavatkozás nem ellentétes a piaccal.- Egyetlen példa a szerkezetváltásra. Japán egyedüli hazai energiahordozója a szén. Mikor jött az olcsó olaj, a hazai szénbányászatot teljesen leépítették, az energiafelhasználásban az ötvenes évek 70%-os arányáról a hazai szén felhasználása 1% alá esett. Bányászok százezreit küldték el, és sor került az egész Kiusiu sziget rehabilitálására — állami támogatással és a helyi prefektúrák aktív részvételével.- Valójában egy duális (kettős) gazdaság épült ki: nagy ipari-kereskedelmi-bank- csoportosulások (ezek érdekes módon a múlt században a szénbányászatban fejlődtek ki), és körülöttük szá- zával-ezrével a kisvállalatok. Hat ilyen hatalmas ipari-kereskedelmi csoportosulás van- ilyen pl. a Mitsubishi-cso- port -, amelyek a nemzeti vagyon egyharmadát képviselik.- A . szociális leiadatokat is a nagyvállalatok látják el (lakótelep, sportpályák, kedvezményes vásárlás stb.). A foglalkoztatás még ma is egy életre szól. Általános a lojalitás, a tekintélytisztelet — vagyis a hagyományos pater- nalizmus működik. Érdekes ellentmondás, hogy a konszenzuson alapuló döntéshozatal lassú; gyors és pontos viszont a döntések végrehajtása.- Japánban gyakorlatilag nincs munkanélküliség. Az ember önkéntelenül is felteszi magának a kérdést: hogyan lehet ennyire hatékony a termelés, ha ennyi felesleges embert alkalmaznak? Nos, jártam a Panasonic/National, a Toyota gyárban: a termelésben egy felesleges ember sincs, ott a ráció az úr. A felesleges emberek számára inkább kitalálnak „felesleges" munkahelyeket a háttérben, a szolgáltatásban.- összegezve: a japánok jól eltalálták a szerkezetváltást, az exportorientációt. Előbb az olcsó munkabérre alapoztak, majd megszerezték hozzá a fejlett technológiát- miközben az oktatási rendszert folyamatosan fejlesztették —, később pedig anyag- és energiatakarékos, magas kutatási-fejlesztési részarányt tartalmazó termékekre tértek át.- A magyar miniszterelnök a japán kormánylővel közös sajtóértekezletén azt hangsúlyozta, Magyarország nem segélyt kér, hanem segítséget a gazdaság talpra állításához. ön egyetért ezzel?- Teljes mértékben. Szerintem is az egyetlen recept a működő tőke és a vele járó technológia, szakértelem. A legfrissebb példa a Suzuki- üzlet. A gyár képviselője 1985. április 17-én hozta az ajánlatot . . .- Ilyen pontosan emlékszik rá?- Hogyne, mivel 1989. április 17-én az illető úr meghívott ebédre az ajánlattétel 4. évfordulója alkalmából. Mondanom sem„kell, hogy ez idő alatt nem sok történt. Ök optimistábbak voltak, mint én, mert csak a célt látták. A Suzuki nem nagy gyár, és Európában kíván terjeszkedni. A Suzuki szerintük olyan autó, amelyet kis szériában is lehet gazdaságosan gyártani. Nagy gondot okozott, hogy, hosszú ideig nem volt magyar tárgyalópartner - csak az egymástól is eltérő álláspontokat képviselő minisztériumok és főhatóságok. Amióta a konszern megalakult, felgyorsultak az események.- Végül visszatérve arra a kérdésre, miért érdeklődik Japán a kicsiny Magyarország iránt: ebben - feltevésem szerint - a nagy szovjet piac közelsége mellett közrejátszik egy másik tényező is. Az egységesülő Európában fennáll az a veszély, hogy Japán kívülálló lesz. Ennek elkerülése érdekében az utóbbi években a japánok az Európai Közösség országaiban 400-500 vállalatot hozta létre, 6 milliárd dollárt ruháztak be, és most lehet, hogy olyan külső kört keresnek, ahol olcsón lehet termelni. Az Európai Közösséghez közeledő Magyarország ebből a szempontból is vonzó lehet. Sóvári Gizella Több millió márkás program a térségnek Kolping-egyesület Pécsett A múlt század harmincas- « ;gyvenes évei kapitalizmusaik problémáira Marx és esz- .[ etársai megkíséreltek egyfaj- i gyógymódot találni. Ugyanezekre a gondokra J! zmetországban Adolph Kol- píng katolikus pap máshol 'kereste a megoldást. Mint egykori cipészsegéd jól ismerte a széthullott céhekből utcára került mesterlegények nehéz sorsát és ő iparos otthonokat szervezett számukra. Az otthonok falai között élénk kulturális élet folyt, de a vándorló mesterlegények a házakban igazi otthonra is leltek. Kezdettől fogva a tanítás, a képzés volt a legfontosabb feladat. Kolping mint jó pedagógus különösen nagy súlyt helyezett az erkölcsi nevelés fontosságára. Ezek sarokkövei a kötelességtudás, elkötelezettség, céltudatosság, egyenesség, istenfélelem, szolidaritás, nyíltság, őszinteség, életvidámság és komolyság. A mozgalom rövid idő alatt sok ezer fiatalt hódított meg, így hazánkban is a háború után sajnálatosan betiltott Katolikus Legényegylet mozgalom Kolping atya szellemi nyomdokain haladt. Napjainkban 32 országban állnak már Kol- ping-házak és a lassan 150 éves mozgalom mindig újabb vitalitással képes az új feladatokhoz igazodni. Aktuális jelszava: „A rászorulónak nem halat adunk, hanem megtanítjuk halászni." Aktivistái ott vannak a harmadik világ szinte minden katolikus országában, s nevelik-tanítják a fiatalokat. Magyarországon 1989 februárjában először Pécsett alakult meg a Kolping-egyesület. Székhelye az Ágoston téri olébóntoomplom. Rövid működése alatt, egy fiúkórus tagjainak katolikus napközi otthont állított fel, ruhasegélyt szervezett erdélyi rászorulóknak és most az augsburgi egyházmegye hathatós anyagi támogatásával és Kolping igazi szellemében oktatási-képzési központot létesít. A központ legmodernebb gépekkel, berendezésekkel felszerelve nyelvi, számítástechnikai, vállalkozói és menedzserképzést indít be, várhatóan még az idén. Nyugatnémet testvéreink több millió márkát gyűjtenek össze Pécs térsége nehéz gazdasági problémái megoldására. Mindezt — tanúbizonyságot téve a keresztényi szeretet mibenlétéről — teljesen ingyen teszik. A január végén beinduló egyhetes vállalkozóimenedzseri tanfolyam például 37 ezer márkába fog kerülni, úgy, hogy a magyar résztvevők még az ebédet is ingyen kapják. A tavasz folyamán pedig a német vendégoktatók a közgazdaságtudományi kar hallgatóinak tartanak ugyancsak térítésmentesen egyhetes szemináriumot. A pécsi Kolping-egyesület a Katolikus Legényegylet mozgalom jogutódjának tekinti magát. Követi felépítésében és szellemében az Egyház struktúráját, valamint elkötelezett keresztény irányultságát. Úgy kíván megfelelni korunk kihívásának, hogy csatlakozik a világszerte méltán elismert Kolping-mozgalomhoz. Építeni szeretné az erkölcseiben megerősödő Magyarországot, úgy, hogy az épület fundamentumai az európai értékeken és hagyományokon nyugodjanak. Az Egyház ritka kivételtől eltekintve mindig „néppárti" volt. a bencés atyák ezer éve már földművelést tanítottak, a piaristák, ferencesek, jezsuiták fiatalok százezreinek európai szintű tudását alapozták meg, a női szerzetesrendek áldásos tevékenysége kitörölhetetlen nyomokat hagyott a rászorulókban, tanítványokban, de a ma egyháza nemkülönben felismeri, hol tud valamitten- ni a nemzetért. A Kolping része ennek a vonulatnak, szeretné, ha minél több katolikus közösségben lennének képviselői, s mivei élvezi az állami szervek jóindulatú támogatását, remélhetően jó példája lesz egyúttal az új típusú egyház-állam kapcsolatnak is. Dr. Körinek László, a Kolping Család Egyesület világi elnöke
