Dunántúli Napló, 1990. január (47. évfolyam, 1-30. szám)

1990-01-20 / 19. szám

1990. január 20., szombat Dunántúlt napló Házat akarnak venni az állami gondozott gyerekeknek Bizonytalanság és aggoda­lom, elszántság és reményke­dés egyaránt érezhető azok szavaiból, akikkel beszéltünk. Bizonytalanság, hogy egyálta­lán lesz-e valami az egész­ből, aggodalom, iha igen, el- éri’k-e vele a céljukat, el­szántság, mert valamit tenni kell ezekért a gyerekekért és reménykedés, hogy elmozdul­nak a holtpontról. Most an­nak érzik azt a helyzetet, ami­ben vannak, s innét csak sül­lyedhetnek, ha nem találnak Iki valamit, ha nem próbálnak saját magukon segíteni. Családi házat akar vásárol­ni a nagykorú, vagy imár dol­gozó fiataljainak a bükkösdi gyermekotthon. Itt, a község­ben, nem messze az intézet épületétől. A 6 szobás, 250 négyzetméteres, központi fűté- ses, szemmel láthatóan jó ál­lapotban lévő házhoz kert és kisállatok tartására megfelelő ólak is tartoznak. A tulajdo­nossal egyezkedtek a vételó r- ban, egyszeri támogatást ígért nekik a megyei tanács, de hogy a ház végül is az övék lesz-e, s mire vezet, amit el­képzelnek, az ma még meg­lehetősen kérdőjeles. . — Mi abból indultunk ki, hogy ezeknek a fiataloknak otthon kell — mondja Nagy Jmre, az intézet igazgatója. — Vagy legalább egy ház, amit annak hívhatnak, ahonnét reg­gelenként elindulnak, és aho­va hazatérhetnek. Hosszú idő óta — egyáltalán nem alapta­lanul - 'kaipja a kritikát a gyermekvédelem, hogy nem készíti fel a családból kitaszí­tott vagy elmenekült fiatalo­kat az önálló életre. Márpe­dig a 18. életévüket betöltött gyerekeket útjukra kell bocsá­tani, és a tarisznyájukba ed­dig is ina gyón keveset tud­tunk tenni. Úgy néz ki, hogy a jövőben még ennyi sem jut. Se munkahelyet, se al­bérletet nem találunk a fia­taloknak, a saját otthon pe­dig végiképp reménytelen. Egy­részt ilyen meggondolásból kezdtünk kutatni valami segít­ség után, másrészt azért, hogy a fiatalok tényleg megtanul­janak valamit mindabból, ami az önálló életvitelhez hozzá­tartozik. Gondolok a pénzfoe- osztásra, a főzésre, takarítás­ra, s mivel ehhez a házihoz kert, ólak is tartóznák, még a gazdálkodásra is. — Hányán és hogy élnének itt? — Maximum tizenöten lak­nának együtt. Arról még nincs kialakult elképzelésünk, hogy csak lányok, vagy koedukál­ton, mivel többnek másnemű testvére van. A csak fiúk együttlakását eleve nem tart­juk szerencsésnek. így is na­gyon tartunk attól, hogy sok és sokféle, ma még nem is­mert konfliktust okozhat egy ilyen helyzet, de az a véle­ményünk, hogy muszáj vala­hogy segíteni, és ha meg sem Kérdőjeles kezdeményezés Bükkösdön próbáljuk a változtatást, ak­kor igazán nem tudhatjuk, hogy rrti jöhet ki belőle. — Akár nagykorú, akár még csak dolgozó fiatalokról van szó, nyilván nem létezhetnek irányítás és kontroll nélkül . . . — Úgy 'képzeltük, hogy egy gyermektelen, középkorú házas­párt foglalkoztatnánk hivatásos nevelőszülőként. Ha nem ta­hova menni. Hét éve él inté­zetben. Hasonló a helyzete K. Katalinnak is, aki négy évvel ezelőtt családi okok miatt ke­rült Bükkösdre. Bár aligha tudják felmérni, hogy egy ilyen közös otthon csak egy gondot venne le a vállukról, 'mindabból, amivel az önálló életükben majd szem­be kell nézniük, azt azért ér­tet. Azt tudják, hogy munkát nemcsak helyben, hanem a környéken ,is nehezen kaphat­nak az alacsony 'iskolázottsá­gé, jórészt cigány származású fiatalok, ezért nem látják, hogy mi a cél ezzel a csa­ládi házzal.- Sokféle funkciót szántunk, szántak már ennek az épület­nek — mondja Mátis István A hajdani tsz-központ irodaháza. Ezt az épületet venné meg a bükkösdi nevelőotthon. Fotó: Proksza László lótnánk erre vállalkozót, ak­kor egy kollégánk lakna velük, kettő predig váltaná egymást. Harmadik variációban pedig az lehetne, hogy három kollé­gánk között osztanánk meg a feladatokat. Mégy olyan fiatallal beszél­tünk, aki esetleg érintett le­het ebben az elképzelésben. Közülük egynek, a 16 éves F. Jóskának van munkahelye, s most végri a dolgozók esti iskolájáíban a Vili. osztályt. Havonta 3600 forintot kap kézhez. Ebből 1000 forintot ta­karékba tesz, a többi eddig elment... Elsősorban azaján- dékakra, omit a testvéreinek vásárolt, de még nem jutott mindegyiknek, hiszen tizen vonnak... Ö azt mondja, hogy 18 éves korában szeret­ne hazamenni, bár legutóbb keserű élményekkel tért vissza az intézetbe. Amíg elmeséli, hogy két napig egy falat éle­lem nélkül töltötte a hét vé­gi látogatást, .már meg is fo­galmazza: nem biztos, hogy otthon lenne neki a leg­jobb ... O. Ildikónak meghal­tak a szülei. Az egyik (bátyja, aki látogatta, törődött vele... O. Erzsébet szintén nem tud zik, hogy a teljes bizonytalan­ság helyett jobb lenne, Nyil­ván ezért mondják valomeny- nyien, hogy szívesen laknának egy ilyen háziban. Égy dolog, hogy a gyermek- otthon pedagógusai elképzel­nek valamit, ami szerintük hasznos és jó lehet, s egy másik: mit szól ehhez a falu. Az elképzelésiben szó szerint az egyik legközvetlenebbül érintettet, Homann Jánosáét kérdeztük erről, akinek háza szomszédos azzal az épület­tel, amelyben a gyerekek ott­hona lenne. Tőle hallottuk, hogy a megyei intézet elkép­zeléséről legfeljebb szóbeszéd szintjén tudnak a helybeliek, hiszen semmilyen fórumon nem hangzott még el erről semmi. Homann Jánosné elsősorban saját véleményét fogalmazta meg azzal, hogy nem örülnek a szomszédságnak, de szavai­ból kitűnt, hogy azok a bük- kösdiek, akikkel erről a kez­deményezésről beszélt, szintén fenntartó sóikkal fogadták a hírt. Attól tártainak, hogy a ház és környéke nem lesz csendes része a falunak, sőt esetenként még más jelzővel is illethetnék az- ott folyó éle­bükkösdi tanácselnök. - Evek­kel ezelőtt mii idősek ottho­nát akartunk belőle kialakí­tani, csak akkor még nem volt egyértelmű a tulajdonos szán­déka. Később, amikor újiból meghirdették, úgy hallattuk, hogy mentálihyg'iénés felada­tokra szerette volna a megye megvásárolni, de ebből sem lett semmi. Idegenforgalmi cé­lokra is szóba jött, de ez is meghiúsult. Az intézeti gyere­kék életre nevelése, illetve a közös „albérlet" megteremté­sének szándéka a legújabb ötlet, de tudomásom szerint még nyitott kérdés, hogy valló­ban lesz-e belőle valami. Sze­mély szerint szimpatikusnak találom az elképzelést, hiszen ha ezeknek a fiataloknak nem próbálnak meg segíteni, ak­kor valóban nagyon csekély az esélyük arra, hogy ne ott folytassák, ahonnét egykor őket kiemelték. A gyermekott­hon megyei Intézmény, de itt van a községiben, s a vele kapcsolatos elképzelések, vál­tozások érdeklik és érintik a lakosságot, ezért a februári tanácsülésen erről (is beszélni szeretnénk. Török Éva —Például—~ Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt Zsolnay: pályázat? — Valóban vannak újabb ér­deklődők a gyár eladása iránt, de egyelőre egyik sem komoly - válaszolta érdeklő­désünkre Grosch Béla, a Zsol­nay Porcelángyár főmérnöke, a'mikor arról kérdeztük, igaz-e, hogy újabb négy cég jelent­kezett kinyilvánítva szándékát, mely szerint meg szeretné vá­sárolni a porcelángyárat. Mint a főmérnöktől megtud­tuk, a Riverside Companyval aláírt szándéknyilatkozat to­vábbra is él. A tervezett vé­telár összegét a vezetés válla­lati titokként kezeli, de mivel a „Budapest Holding” folytat­ta a konkrét tárgyalásokat, a pécsieket erről kérdezni iga­zából nem is helyénvaló. A főmérnök szerint a jövő heti parlamenti ülésszak pri­vatizációs rendeletét minden eddiginél nagyobb izgalom­mal várják a gyáriak. Előfor­dulhat ugyanis, hogy az eset­legesen újonnan bevezetendő „játékszalbályök” szerint pá­lyázatot kell k'irni, s okkor a helyzet alapvetően megválto­zik. Bár, mint Grosch Béla mondja, a Riverside Co.-val kötött megállapodás akkor sem lesz meg nem történtnek tekinthető... A vállalat va­gyonértékelését máskülönben már megkezdte egy külföldi cég — az eredmény nyilvános­ságra hozatala március 2.-ra várható. Nagy kérdés persze, miiként rendelkezik a parlament. Elő­fordulhat ugyanis az a .va­riáció, hogy amennyiben pá­lyázat kiírását írják elő a le­endő szabályok, akkor ezt a pályázatot nem a vállalati ta­nács, hanem a jövőben lét­rehozandó Nemzeti Vagyon­ügynökség (Vagyonalap) me­nedzseli. A Zsolnay a közelmúltban pályázatot írt ki az igazgatói poszt betöltésére. A jelentke­zési határidő január 31., a vállalati tanács február 15-én bírálja el a pályzatókat, s március elsején az új vezető mór el is foglalhatja helyét. Pályázat egyelőre még nem érkezett, de mint Grosch Bé­la kifejtette, a jelentkezések­re csak a határidő lejárta előtti néhány napban lehet számítani. Két válasz - egyszerre Rovatunk eddigi rövid történeté* ben nem volt még .példa arra, hogy egy, a Példáulban megje­lent írásunk kapcsán két választ egyszerre közlünk. Emlékezhetnek arra, hogy a FI­DESZ harkányi csoportja, szerdai számunkban megjelent levelében, élénk támadást intézett Szép Já­nos harkányi tanácselnök ellen. Szerkesztőségünk a levelet a FIDESZ megyei irodájának aláírásával kap­ta meg. Szép János személyesen járt szer­kesztőségünkben, elhozva válaszle­velét, emellett a Független Kisgaz­dapárt helyi vezetősége is jónak látta, hogy levelet írjon. (Az ügy­re jövő héten visszatérünk.) Tisztelt Ismeretlen ismerősök I Lemondásomra való felszólítást a Dunántúli Naplóban olvastam. Nem tudom, kikkel óktok szemben és hányán vannak? Ugyanokkor szomorú vogyok, mert az a korosztály tette ezt az indítványt, amelyhez nem olyan rég még én is tartoztam, és ma is fia tolnak érzem magam. Azok, akikre munkám során külön figyelmet fordítottam. Folyamatosan biztosítva voltok az építési telkek, lakásépítési komat- mentes hitelek, vissza ,nem térítendő építési támogatások. Felújításra, bő- vítésre kerültek a helyi intézmények — iskola, óvoda, új művelődési ház és könyvtár épült. Épül az új óvoda, bölcsőde, bővültek a sportolási le­hetőségek stb. Ezt a felszólítást — állásfoglalást —, amelyben engem jellememben és képzettségemben bírálnak - nem a fiatalokra jellemző módon (szem­től szembe) hozták tudomásomra. Nem tudom, kinek vagy kiknek és miért áll érdekében, hogy az újságolvasók népes tábora előtt lejárassanak, amikor megvolt és meg is van a lehetősége annok, hogy a vfsszahívá- som ősi, bolsevista eszközeit és jellememet helyben, tények alapján meg­állapítsák. A helyi közélet tisztaságát úgy gondolom, nem miattam kell félteni. Tisztelettel: Szép János Megdöbbenve olvastuk — az ed­dig elfogulatlan és mértéktartónak hitt — Dunántúli Napló szerdai számában a harkányi FIDESZ ál­lásfoglalását és követelését a har­kányi tanácselnök leváltásával kap­csolatban. Azonkívül, hogy szemé­lyiségében is sértik az elnököt, mi, harkányiak azt is tudjuk, hogy ez az állásfoglalás nem az egy hete alakult FIDESZ, hanem az egy- számjeggyel összeszámolható har­kányi MDF és annak háttérből irá­nyító pécsi tanácsadója. A 75 tagot számláló Független Kisgazdapárt harkányi szervezeté­nek vezetősége elhatárolja magát ettől az állásfoglalástól, és tilta­kozik ez ellen a gusztustalan mód­El bennem az a felismerés, hogy az utolsó száz esztendő legnagyobb történelmi hilbója az volt, hogy a Monarchián belül nem (juthattok szerephez a csehek és az országon belül a szlovákok. Ezt csak tetézte, amikor előbb a hitlerizmussal, majd a sztálinizmussal szövet­kezve ellenük fordultunk. • El (bennem az a felismerés is, hogy o jelenkori Közép- Európa (legnagyobb gazdasági potenciálja a Bécs-Budapest közötti Duna-völgyben rejlik. Ahogy a szén századéiban Szilézia volt Közép-Európa Rúhr-vidéke, úgy a tudomá­nyos iés technikai forradalom, vagyis a szellemi tőke eljö­vendő századában itt taláilihg- tó a legnagyobb „aranybá­nya”. Itt van Bécs, a maga sok évszázados trod íc iájával, az osztrákok Civilizációs kohó­jaként. Itt van Pozsony, ami időnként sokkal inkább volt város, mint Buda és a fiatal szlovák államiság centruma és a közép-európai szlávság nagyvárosi -civilizációjánakböl­csője. Budapestet a legkele­tibb közép-európai 'metropo­lisznak tekintheti a világ. A Bécs-Budapest tengelyre fel­fűzve Sopron, Győr, Esztergom az európai szellem rangos képviselői országunkban. Ek­kora helyen íhol találkozik a rokon, de mégis eltérő civili­záció, az osztrák, a cseh és a szlovák, valamint a magyar? Hol van ennyi egyetem, mú­zeum, kutatóintézet? (Márpedig a jövő ott rejtegeti a legtöbb lehetőséget, aíhol sokszínű a civilizáció, gazdagok a törté­nelmi tradíciók. Mindennek tudatában, ami­óta felmerült a Bécs—Buda­pest világkiállítás gondolata, feszeng bennem: hogyha ez megrendezhető és megrende­zendő, akkor történelmi hiba volna kihagyni belőle Po­zsonyt, Csehszlovákiát. A vi­lágikiállítás sokat tehet annak érdekében, hogy ez a csodá­latos adottságokkal megáldott vidék homogenizálódjon, ki­épüljön a korszerű infrastruk­túrája. Ezzel szemben, ha ki­hagyjuk Pozsonyt, a csehek és szlovákok joggal ’érzik, hogy tovább él a százéves magyar politika: összefogni Béccsel, hogy kizárhassuk a cseheket, szlovákokat. Ez ma még akkor sem mentség, hogyha ez eset­ben nincs mögötte semmi tu­datosság. Nálunk az elmúlt hetven évben jellemző volt, és napija­inkban szinte fel is erősödött, hogy a szomszédainkkal való viszonyunknál fontosabbnak tartjuk a világpolitikáiban ját­szott szerepünket, hogy túlér­tékeljük a távoli országoktól remélhető gazdasági segítsé­get. Vegyük végre tudomásul, hogy a mi sorsunk elsősorban az osztrákokkal és a cseh­szlovákokkal kötődik össze, hogy az együttműködésben rejlenek a legnagyobb lehető­ségek. Közép-Európóban csak ókkor lehet politikai stabilitás és gazdasági felzárkózás, ha e három ország népe és gazdasága szorosan összefo­nódik. A gazdasági érvek is hár­mas rendezés mellett szóinak. A költségek jobban megosz­tódnak. A bevételi lehetőség pedig (jelentősen megnő. Az Amerikában (élő magyar üzlet­emberek keresik a világkiállí­tásban való nésztvá Itatás le­hetőségét. Nyissuk meg ezt a kaput az ott élő csehek és szlovákok számára is. A világ is nagyobb lelkese­déssel fogadná e világkiállí­tást, aminek eddig is az volt a fő vonzereje, hogy végre a korábbi vasfüggöny két oldala közösen rendezi meg. Ennél is fontosabb volna, (ha azt is erezhetnénk, hogy a volt Mo­narchia évszázadokon át egy­mással szembenálló, egymásra mindig gyanakvással néző nemzetei fognak össze, hogy megmutassák magukat a vi­lágnak. Kopátsy Sándor Exportstop vagy valami más? Exportstopot rendelt el a Kereskedelmi Minisztérium a KGST- piocokra. Az intézkedés hátteréről a tegnapi Népszabadságban nyilatkozott Duna Imre államtitkár: „Nem egészen erről van szó. Január 25-től érvényüket vesztik az eddigi exportengedé­lyek ... Az államtitkár megemlítette az indokok között, hogy valamennyi KGST-partnerünk adósunkká lett. A Szovjetunió­val szemben a magyar követelés 776 millió rubel. Megtud­hattuk a nyilatkozatból, hogy a bejelentett változásoknak el­sősorban a magyar gépipar lesz a szenvedő alanya. Tegnap felhívtuk Viczencz Ottót, a pécsi ,Sapiana Gépgyár igazgatóját: mennyiben érinti őket ez a rendelkezés:- 5-600 millió forintos termelési értékünk 30 százalékát fed­te le a szovjet export, így bennünket sújt az említett intézke­dés, amelyet azért sem tudok megérteni, mert menell őzben, a gyártási folyamatok, az eddigi megrendelések legyártása köz­ben hozták. Meggyőződésem nekem is, hogy korlátoznunk kell a szocialista exportot, de nem ilyen formában. Idén összesen 150—160 milliós szerződésünk van. A közvetett exportot a Chemimas cég intézi fővállalkozóként, vegyipari gé­pekkel. A közvetlen exportunk, az idei szerződések értelmében, így is negyedére csökken, de a tavaly már legyártott gépek egyaránt (konzervgyári, csomagoló masinák ezek) még nem vittélj el. Reméljük, ezeket kiszállíthatjuk, és bízunk abban is, hogy a Chemimassal tervezett második félévi, elsősorban a Szovjetunióba irányuló gépexportunkra a korlátozások ellenére meg tudjuk kötni a szerződést, ez további 50-60 millió forin­tot tesz ki. Bécs - Pozsony - Budapest szer és stílus ellen. Minden reáli­san gondolkodó harkányi lakossal együtt az a véleményünk, hogy 0 tanácsvezetés ügye kizárólag a harkányiak és a megyei közigazga­tás, a megyei tanács ügye. Nekünk jogunk az elnök beszámoltatása és megmérettetése akkor, amikor annok ideje lesz. Mi nem sértünk és nem táma­dunk senkit, de kérjük, hogy tér­jenek jobb belátásra azok, akik szervezik ezeket a támadásokat az elnök ellen, mert magukra fognak maradni, nem közérdeket és nem tiszta ügyet képviselnek. Független Kisgazdapárt harkányi szervezetének vezetősége

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents