Dunántúli Napló, 1990. január (47. évfolyam, 1-30. szám)

1990-01-17 / 16. szám

. DTtPfoé* 1990. jonuár 17., szerda Gondolkodj globálisan, s cseleked j lokálisan A Szabad Demokraták Szövetsége programjáról Az SZDSZ, a „Szabad Kez­deményezések Hálózata” - nevű illegális szerveződésből kristályosodott párttá. Az év­tizedes üldöztetés alatt, a Kádár-rendszer által hallga­tásra kényszeritett; a rezsim válságát felismerő kitűnő szak­emberek gárdája talált egy­másra, s dolgozott együtt a „hálózatban”, hogy gondola­taikat kicserélve és egyeztet­ve megalkothassák a - vilá­gon mindenütt, így hanzákban is válságba került — szocializ­musból kivezető utunk prog­ramját. A munkát elvégezték, s a közös mű: A rendszerváltás Idegen tőle mindenfajta dogmatizmus, sovinizmus, el­utasítja a fajgyűlölet minden formáját és védi a kisebbsé­gek jogait. A szabad ember eszményét állítja középontba, s lelkiismereti és vallássza­badságot hirdet, az állam és az egyház teljes szétválasztá­sát, polgári demokráciát par­lamentáris többpártrendszer keretei között. Magán- és kisközösségi tu­lajdonon alapuló liberális piacgazdaságot kíván megva­lósítani, a vállalkozók határo­zott támogatásával. A dolgozók érdekvédelmét erőteljesen felvállalni képes és hajlandó független szak- szervezeteket támogatja. A várhatóan növekvő munkanél­küliség és a bérből, fizetésből élők egyre súlyosabb kiszol­gáltatottsága miatt a szak- szervezetek fontosságát és fe­lelősségét hangsúlyozza! A jogilag és gazdaságilag is önálló, élet- és cselekvőké­pes, demokratikusan választott helyi önkormányzatokban látja azt az összefogó erőt, mely az országos gazdaságpolitikai döntéseknek tartalmat ad, s a helyi sajátosságoknak megfe­lelő formában valósítva meg, élettel tölti meg a formát, emberi-közösségi érdekek sze­rint él (vagy nem él) a tör­vények adta lehetőségekkel. Vallja, hogy a társadalom­nak mindén körülmények kö­zött alapvető kötelessége gon­doskodni azon rétegekről, kik nehéz, súlyos, kilátástalan helyzetbe kerültek! Egy tár­sadalom akkor egészséges, egy állam akkor stabil, ha Ma, 70 év távlatából, s vagy egy tucat szocialista or­szág rémisztő példájából meg­állapítható: az ón. „létező szo­cializmus" a történelem zsák­utcája volt. Csődtömeg, mely megreformál hatatla n: úgy rossz, ahogy van! S nem ké­rünk „újradukkózott" változa­tából; az ,,ember-(ál)-arcú szocializmusból” sem, mert minden felszínes reformja ál­cázza csupán a bennsőjéből áradó embertelenséget. (...ha zsákmánytól eltelt vén ordast látsz, amint gyom­rát kúrálni; füveket rágicsál egy hajnalon: vegetáriánus at­tól még nem lett... — gon­dolom I) A tőkés gazdaságok ugyan­ezen 70 év alatt le tudták küzdeni belső nehézségeiket, technikailag messzire hagytak minket maguk mögött, és szo­ciális biztonságot tudtak te­remteni államaikban. Javítha­tó, korszerű sithető rendszerek programja címen ez év tava­szán nyilvánosság elé került. (50 000 példány, 160 oldal, 77 Ft.) Kapható a nagyobb könyvesboltokban és az SZDSZ helyi csoportjainál. E rövid írás szerzője nem vállalhatja fel, hogy teljes* ké­pet nyújtson e program — megjelenése óta is gazdago­dó, résiben pedig már meg is valósult - egészéről, csak „főcsapás-i rá nyalnak" jelzésé­vel szeretne tájékozódást kí­nálni és (nem titkoltan!) ked­vet is csinálni a tisztelt olva­sóknak azon párt munkájá­hoz, melynek programjáról szól. nem engedi meg, hogy polgá­rai egy része reménytelenül leszakadjon, elszigetelődjön a közösségtől. A változások vesz­teséinek, az új gazdasági kör­nyezetben helyüket nehezen találóknak; még többletterhek árán is meg kell adni az új­rakezdés esélyét, a felzárkó­zás reményét. Állampolgári jogon kell biz­tosítani az egészségügyi alap­ellátást, az oktatást (az okt. intézmény működtetőjétől füg­getlen; fejkvóta re nd sze rű á I la - mi költséghozzájárulás formá­jában) a kultúrához való hoz­zájutás lehetőségét. Az uta­zás szabadságát és a külföldi munkavállalás lehetőségét az állam semmilyen formáiban nem korlátozhatja! A demokrácia biztosítékát, s a közélet tisztaságát az SZDSZ nemcsak abban látja, hogy az egymással is vetélke­dő pártok éberen lesik politi­kai ellenfeleik hibáit, esetle­ges visszaéléseit stb.: de leg­alább ilyen komoly biztosíték a társadalomnak; a SZABAD, FÜGGETLEN SAJTÓ nyilvános- sógfeltáró munkája. Ezért meg­engedhetetlen, a tömegtájé­koztatási eszközök (és mun­katársaik!) akár csak rejtett, áttételes befolyásolása is, bár­mely párt vagy politikai szer­vezet részéről! Az SZDSZ, a múltba néző nosztalgiázás és a pántlikás „magyarkodás” üres szólamait elvetve; a jóléti állam megte­remtését tekinti feladatának, s e kívánatos cél kitűzésén túl, meghatározza a lehetsé­gest: a hozzá vezető átmenet útját is. tehát, hiszen bizonyították fej­lődőképességüket. Ha elvetjük a szocialista ideológiát, s politikai-gazdasá­gi rendszerét; szükségszerűen a jól kipróbált polgári demok­ráciák jóléti államai felé kell fordulnunk, melyek Európa boldogabbik felén "virágzanak. Nem ellentétes ez történelmi fejlődésünkkel, csak az erő­szakkal ránk kényszeritett szov­jet-mintájú rendszerrel ellen­tétes. Vagy ezt, vagy azt választ­juk: mert nincs egy nekünk fenntartott „sajátosan magyar harmadik út"! S ha egyes „nemzetféltő haza-bölcsei" mégis kiizzadnának ilyet: 'úgy ez a harmadik út csak a har­madik világba vezetne ben­nünket! Válassza az, aki oda kívánkozik! Nemzeti sajátossá­gainkat pedig balgaság fél­teni egy szorosabb nyugat- európai kapcsolattól .. . — a bumerángot Ausztráliából, a farmert az USA-tool, a keresz­ténységet Judeából, az Olym- piát a görögöktől vettük át, s mindez nemzetközivé lett. Ta­Az elmúlt negyven év kom­munista demagógiái — toe- idegződött régi reflexként — visszaköszönnek a nekünk sze­gezett új kérdésékben is: szó­mon kérik rajtunk, az általunk vázolt társadalommodell „igaz­ságosságát", és az egykor min­dentudónak hazudott pártál­lam „azonnal üdvözitő" re­ceptjének mintájára; most tő­lünk várják sokan az igazi „receptet" mostani bajaink­ra .. . ilyen csodagyógyszer azonban nincs a birtokunkban - mint ahogy máséban sincs gazdasági nehézségeink csak lassan enyhülhetnek ak­kor is, ha a legjobb utat jár­juk a gyógyuláshoz. Aki ne­künk most könnyű jövőt ígér, az hazudik, s csak bódult ól­mot kíván! . . . ami pedig az ún. igaz­ságos társadalmat illeti, nos, évezredek óta minden próféta, utópista és álomlátó ezzel házal — s úgy tűnik: si­kerrel. Mi nem tudjuk, hogy mi is lenne ez a társadalmi igazságosság — talán nem ezen a világon található de tudjuk, hogy milyen egy jól működő társadalom: tagjainak közös érdekére épül, s ezek: a létbiztonság, a gazdasági fejlődés, és a közösség érde­kében is csak minimálisan korlátozható egyéni szabad­ságjogok. A valódi demokrácia nem­csak a többség hatalmát je­lenti, de a kisebbségben ma­radók védelmét is. Ebben és csak ebben — a minden pol­— a tőkebeáramlás útjában álló jogi, bürokratikus akadá­lyok teljes és azonnali elhárí­tása ; — az államnak a gazdaság Fölött gyakorolt „atyáskodó” szerepe megszüntetése, az ál­lami tulajdon és e tulajdon kezelői jogának intézményi szétválasztása (a tulajdonre­form átmeneti szakaszaként; vegyes tulajdonú gazdaságot kell létrehozni, mivel a ma­gántulajdonban vételhez nincs elegendő kül- és belföldi fi­zetőképes kereslet. Állami tu lajdon kezelőivé válhatnak: önkormányzatok, közszolgálta­tó intézmények, egyesületek, dolgozói közösségek); — kül- és belföldi tőketoe- féktetők és magánvállalkozók széles körű támogatása: adó- kedvezményekkel és soron kí­vül infrastrukturális ellátással. Kedvező kamatozású, hosszú lejáratú hitelek biztosítása, az, á l lám pof gá rok részvényvá sá rlá - sóhoz. Dolgozói részvénytulaj­donlás támogatása; — a halmozottan hátrányos térségekbe irányuló munka­helyteremtő és ellátást javító beruházások kiemelt támoga­tása, ide települő kisiparosok, szolgáltatók adómentességének biztosítása, a bedolgozói háló­zat (mint a legkisebb beru­házó sigényű és családanyák, írok kantok, . . .számára is mun­kaalkalmat teremtő foglalkoz­tatási mód) elterjedésének szorgalmazása. — A tőidről. Negyven éven ót akartak bársonyszékekből „boldogítani" bennünket, ha toelegebedünk is! Bébizonyo­lán szegényebbek, kevésbé nemzeti jellegűek lettek álta­la az átvevők? gór állampolgári és emberi szabadságjogainak egyenlősé­gében - testesülhet meg a társadalmi igazságosság. Sza­badságunk; az a tulajdonunk, melyen minél többekkel osz­tozunk, annál erősebben bir­tokoljuk! Tulajdonunkat viszont úgy birtokolhatjuk csak teljes sza­badsággal (és működtethetjük a legnagyobb hatékonysággal), ha olyan társadalomban élünk, mely törvégye'kkel garantálja annak sérthetetlenségét. Hazánkban ma a termelő- eszközök túlnyomó része az állam tulajdonában van. Jól tudjuk milyen „sikerrel" gaz­dálkodott velük: eladósodott ország, elavult technológiákká!; eladhatatlan termékeket gyárt. Devizáért vásárolunk alap­anyagokat, gépeket stb. Nyu­gatról és a késztermékeket nagy­részt csak Keleten tudjuk el­adni - rubelért. Konvertibilis adósságainkat kellene törlesz­tettünk, de nincs mivel! Köz­ben pedig a mi adósaink (a harmadik világ sehová sem fejlődő, de „baráti" országai és a Szovjetunió) sem tudnak (vagy akarnak) fizetni nekünk, ám ha leállítanánk az oda irányuló szállításainkat, akkor a fél ország egycsapásra mun­kanélkülivé válna, ördögi kör, melyben hazánk nem a sokat emlegett hirszerepet játssza Kelet és Nyugat közt, hanem a csúzdát, mely elnyel minden értéket és mocsárba eregetve ókor várat építeni . . . sodort, hogy senki „odafönt" nem lehet okosabb, mint a kisember, a közvetlenül érin­tett, kinek a húsába vág a döntés, aki nap -mint nap szembesül a helyi problémák­kal, ennélfogva nyilván ő tud­hatja rá az ott leghelyesebb megoldást is megtalálni. Az egykori kényszerállamosítások, tagosítások ellenpólusaként; most ne akarjunk erőszakkal, fölülről, mindenhol és minden­áron magángazdaságokba visz- szakényszeríteni embereket, A többpártrendszerű demok­rácia kifejezi a lakosság ér­dektagozódását, de nem je­lentheti értékszéttagolását, az ország szétszakadását! Ha­zánk szuverén állam volt... és lesz. Nem lehetnek örök elkötelezettségei, de van­nak örök érdekei. Az ál­lamközi szerződéseket csak az Országgyűlés érvényesíthe­ti! Más országok határait tiszteletben tartjuk, a magún­ként; bá-rmely irányból jö­vő támadás ellen is megvéd- jük. Ne kóborolják be többé hazánkat idegen fegyveres hor­dák! Közép-Európa térségében ma a haladó erők győzedel­meskednek. Erőszakkal szét­szabdalt, de összetartozó erők keresik egymáshoz a kapcso­lódást itt ... közösségre lépni szomszédainkkal a nacionalis­akiknek sem kedvük, sem kez­dő tőkéjük, sem ismereteik nincsenek az egyéni gazdál­kodáshoz! A földterületek 1947-es tulajdonjoga szerinti visszaszármaztatása a valaha­volt gazdák (ki tudja hol élő) örököseinek: éppoly igazság­talanság lenne a termelőszö vetkezetek mai dolgozóival szemben, mint volt; a kény­szertagosítás egykor. Nem védhetjük a holtak jogait, az élők érdekeivel szemben! A falvak közösségeinek, szabad önkormányzatainak független döntésére kell bízni, hogy mi­ként, milyen formában, arány­ban és módon kívánnak élni az egyéni gazdálkodás, rész tulajdonlás vagy közösségi gazdálkodás sokféle lehetősé­gével. — A településtámogatási rendszer fejkvóta szerinti le­gyen, a halmozottan hátrá­nyos kistelepülések „pozitív diszkriminációjával" biztosítson az állam számukra egészséges fejlődést, de az eddigi gya­korlat: településtípusonként (főváros, megyei jogú város, kisváros, falvak . . . ) — a vá­rosok javára - erősen diffe­renciáló fejpénzrendszerét or­szágosan egységessé kell ten­ni. Csak így remélhetjük a fő­város-nagyváros és a „vidék- magyarország” távolságának csökkenését. — A család, a társadalom éltető sejtje. Az anyai hiva­tás számítson minden szem­pontból rendes munkaviszony­nak! — Hazánk lakosságának je­lentős hányada, a mindenna­pok anyagi gondjai között őr­lődő kisnyugdíjas. Az idős kor­ral együttjáró betegségek, ne- hézsékeiket fokozzák, szegény­ségükben méltatlan körülmé­nyek között kénytelenek élni. A társadalomnak kötelessége az alacsony nyugdíjak reálér­tékét mindenképpen megőriz­ni. (Terveinkben alapnyugeliá- tási rendszer, és az azt kiegé­szíthető, biztosítási alapon fi­zetendő és az egyén anyagi lehetősége szerinti mértékű életjáradék - nyugdíjkiegészi- tés szerepel.) — A munkanélküliek jelenle­gi segélyezési rendszere alkal­matlan arra, hogy új szakma megszerzésére ösztönözze a szakmájukban elhelyezkedni nem tudókat. A gazdasági környezet változó kívánalmai­hoz alkalmazkodva; második, harmadik szakmát tanulók ér­tékes munkát végeznek, így munkaviszonyként kell elszá­molni tanulóidejüket. A pálya­kezdő fiatalok munkanélküli segélye állampolgári jogon igényelhető kell legyen! — A gazdasági életben nem lehet olyan terület, beosztás, melynek betöltésénél pártállás vagy pártonkivüliség bármi befolyással (sem előny, sem hátrány!) bírhatna. ta uszítás -ellen. Csak nyelvünk különböző, nem a gondola­taink. Soknyelvű Nemzetgyű­lést, egynyelvű hozzáértést! Élni, és élni hagyni egymást! Éljen a haza, a szabadság, a demokrácia! Éljen minden hí­vő és ateista, ellenzéki és kor­mánypárti honfitársunk! Sza­badon, s békében éljen együtt a jószábdókú, sokféleség . . . és éljen, de ne szabadon él­jen a békétlen, erőszakra tö­rő, az uszító, s fajgyűlölő! És ne kiáltson mÍvelünk ÉL­JENT, ki HALJONÍ-t parancsolt szabadságharcosainkra: bírói emelvényről, pártközpontból, vagy lövegtoronybái! Legyen az ő osztályrészük egy szakat- lat élmény: adjunk munkát ne­kik! Sarlót és kalapácsot a kezükbe! Molnár Tamás SZDSZ szóvivő Mit akar a Magyar Nemzeti Párt? Történelmi értékeink, kul­túránk, hagyományaink megmentését és a jövőbe való átörökítését, valamint nemzeti egységet, össze­fogást és jóléti szabad magyar hazát! Mert ahogy Berzsenyi Dániel mondotta: „nem sokaság, de lélek és szabad nép tesz csuda dolgokat!" Sajnos, az utóbbi 44 évben éppen a szabad­ságtól és a lélek kinyi­latkoztatásától fosztották meg népünket, nemzetün­ket a bolsevista ideoló­gián nyugvó diktatúrák. Negyven egynéhány éve mást sem hallottunk - az iskolákban is tanították —, mint azt, hogy a szocia­lista társadalmi forma fej­lettebb a kapitalista rend­szereknél. Közben alat- tomban kifosztották az or­szágot. A parasztság lá­ba alól kihúzták ezeréves földjüket, és földönfutóvá tették őket. A munkássá­got egy hazug ideológia karámjaiba terelték. El­uralkodott a korrupció, a bürokratikus, agyoncentra­lizált hivatalok aktahegyei eltemettek minden huma­nista igényt és törekvést. A nép uralma helyett lét­rehozták a nép fölötti uralmat. Ennek a népnek össze­fogásra, felemelkedésre van szüksége. És ez a fel- emelkedés csakis összefo­gással, egységes nemzeti akarattal oldható meg. Nincs más alternatívája a nemzet felemelkedésének. A közöny vattafüggönyén át kell hogy hatoljon a magyarságot felrázó kiál­tás: ébredj, magyar, lépj ki a tett mezejére! A ma­gyarságnak sok a szelle­mi tőkéje. Nálunk renge­teg fiatalt lehet (és kell is) mozgósítani, mert tud­juk, hogy van bennük tetterő és tehetség, meg életigenlés. ígérgetések és üres. hangzatos szócséplések he­lyett arra kérünk minden magyart, minden honfitár­sunkat, hogy most min­dennél fontosabb az ösz- szefogás, az egymás irán­ti megértés és szeretet, valamint a nemzet, a haza iránti tisztesség, be­csület és alázat! Higgyék el, ha ennek a kérés­nek és hazafias elvárá­soknak szívvel, lélekkel eleget teszünk és cselek­véseinket erre irányítjuk, akkor a nemzet talpra fog állni, és lesz új magyar virradat az egész Kárpát­medencében, szeretett ezer­éves hazánkban! Fóris Béla Toborzó nagygyűlés A Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetsége folyó hó 20-án, szombaton 11 órakor" Pécs, József A. u. 10. sz. alatt tagkönyvkiadással egybekötött és az országgyűlési választá­sokkal kapcsolatos tagtoborzó nagygyűlést rendez, melyre a Magyar Politikai Foglyok Or­szágos Szövetsége tagjait és mindenkit, akit a nemzet sor­sa érdekel, tisztelettel hívunk és várunk. A POFOSZ Baranya megyei elnöksége A SZABAD DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGE: SZOCIÁL - LIBERÁLIS CENTRUMPÁRT SZDSZ: A SZIGORÚ TÉNYEK, A JÁRHATÓ UTAK, S AZ ŐSZINTE SZAVAK PÁRTJA CSODAGYÓGYSZER NINCS A BIRTOKUNKBAN KIVEZETŐ ÚT: A JELENLEG ÉRVÉNYBEN LÉVŐ KGST-KAPCSOLATOK ALAPVETŐ MÓDOSÍTÁSA NÉPÜNK FEJE FELETT ÉS NEVÉBEN EGYETLEN PÁRT SEM KÖTHET ALKUKAT

Next

/
Thumbnails
Contents