Dunántúli Napló, 1989. december (46. évfolyam, 332-360. szám)

1989-12-31 / 360. szám

Térképen a mohácsi vár December 27-/ szá­munkban arról irtunk, hogy feltehetően végleg az enyészeté lesz a haj­dani mohácsi vár. Azóta jelzést kaptunk Kiss Béla nyugdíjas tanártól, hely­történetkutatótól, hogy ő több leletet is őriz. Ugyan­is az elmúlt negyed szá­zad alatt mindegyik mo­hácsi vezetéképítésnél je­len volt, összeszedett min­den kallódó felszíni régé­szeti leletet, amit elhord­ták volna ' az erőgépek. A kerámiatöredékek, fém­tárgyak, ágyúgolyók, cson­tok, lagerenda-maradvá- nyok alapján mindinkább kirajzolódnak a hajdani középkori, vagyis török ko­ri erődítés alapjai, falai­nak körvonalai. Az álta­la megismert méreteket egy mostani várostérkép­re viszi a kutató, és már majdnem kész az általa szerkesztett vártérkép, an\i elüt Ottendorf Henrik 1663-ból való térképrajzá­tól is. Azt máris megál­lapította Kiss Béla, hogy a Duna medrében a kő­ből, téglából kialakított belső vár fekszik, és egy­re jobban pusztul. Egy vízi régészkedéssel ponto­sítani lehetne a kiterjedé­sét, meglévő leleteit part­ra lehetne emelni. A kül­ső vár gerendákból, cölö­pökből épült, falának ma­radványait több helyen megtalálta a lelkes kuta­tó, amatőr régész, Így például a Tímár utcában, a Temaforg előtt, a Kí­gyó utcánál, a plébánia udvarán, a görögkeleti templomnál. őriz várka- pukövet, púposteve-kopo­nyát. A tevekoponya mel­lett ott feküdt a török tü­zér csontváza, igazolva a régi muzulmán szokást, hogy a topcsi mellé a puskaporhordó tevéjét is eltemették, amennyiben el­hullt a nagyértékű állat. A lokálpatrióta arra kéri a mohácsiakat, ha kertjükben valamilyen fur­csa régiséget találnak ásás, közműépítés köz­ben, ne dobják el. Hát­ha egy újabb bizonyíték kerül elő, amivel tovább pontosítható a vár alakja. Cs. J. Silvana Mangano Ki ne emlékezne a „Keserű a rizs" egykori nagy sztárjá­ra, Silvana Manganóra. Silvana Mangano december 16-án 2 óra 10 perckor, haj­nalban, a madridi Santa Luz klinikán meghalt. 59 éves volt és gyógyíthatatlan betegség végzett vele. Amikor kezdődött a film­sztár 'karrierje a római Cine- cittában, akkor kezdte karrier­jét Mastroianni is. Az egyko­ri építészmérnök hallgató Marcello a Cinecittábaa pró­bált egy kis pénzt keresni, hogy valahogy fenntartsa ma­gát, statisztaszerepekkel, raj­zokkal stb. Ugyanakkor pró­bált szerencsét a Cinecittá- ban Silvana is, akinek édes­apja szicíliai, édesanyja an­gol származású volt. Silvana szépségversenyen is részt vett, ráadásul ugyanarra a ver­senyre nevezett be Girta Lolo- brigida is egykoron. Mindket­ten a „Lazio szépe" címét szerették volna elnyerni. Silvano fotómodeHiként is dolgozott. A Cinecittában találkozott Ma reel lóval. Beszélgettek, ne­vetgéltek, tréfálkoztak, és vé­gül egymásba szerettek. El is jegyezték egymást. Aztán Giuseppe De Santis felkérte SilVanót a Riso amaro, a Ke­serű a rizs főszerepére. A film világsiker lett, és meg­született az új filmsztár: Sil­vana Magna.no. Ö lett az új szexszimbólum a kis fekete harisnyával, aki akkor min­den olasz fiú álmává vált. Marcello imádja Silvanát. Aztán megjelent Dino De Laurentis, a nápolyi szárma­zású filmproducer, és filmsze­repet ajánlott Silvanárvak 1949-ben, o „II lupo della Sila", a Szilái farkas című filmben. Még ugyanabban az évben házasságot kötöttek. Házassá­gukból három kislány és egy fiú származik. Dino De Laurentis féltékeny volt Mastroionnira, és meg­akadályozta, hogy Marcello és Silvana együtt játsszanak filmben a továbbiakban. Még Federico Fellinit is ki kellett, hogy kosarazza Silvano, aki az „Édes életben" kínált sze­repet Sifvanánok. 1981-ben Alaszkában, repü- lőgép-szerencsétlenséq közben elhunyt Silvana egyetlen fia, Federico. Hatalmas törés volt fia elvesztése Silvanának. 1983-bon különvált férjétől. A válást kimondó bírósági ítélet 1988-ból származik. A harang Felsö-Ausztriából érkezett Templomépítés társadalmi munkában Von egy ezerkétszáz lakosú falu Tolnában, ahonnan most októbertől a templom tornyából látni talán a legmesszebbre — a községhez tartozó Bagó-hegyre és a Nagydorog vagy Paks felé eső pusztákra ugyanúgy, mint az érzelmek közössé­gére találó, közös célra mozgósítható lelkekre. — Azt látta volna, ahogyan az .idős emberek — az asszo- ínyok is! — ásót, lapátot fog­tak, amikor a májusi kitűzés után ásni kezdtük az alapozás árkát! Hahn János, Puszta hencse elöljárója, civilben szikvíz­gyártó kisiparos, korábban húsz évig a helyi bolt vezetője az egész házanépét megmoz­gató disznóvágás közben is szíves-örömest kínál hellyel, egy pohácko könnyű piros bor­ral, hogy új templomuk külö­nös születéséről 'beszámoljon. Nehéz is megtalálni a sorren­det, merthogy a két éve, 1987. december 5-én a most au­gusztus 10-én átadott iskolát is közösen építette a falu, fő­ként a fiatalok, hogy szeptem­bertől a nyolc osztályban meg­kezdődjék a tanítás, de ma­radt energia a templomépítés­hez is. Igaz, hogy itt az idő­sebbék sürgölődtek többen, de a szőlőhegyi ácsmester, Búzás József és még jó néhányon megfordultak mind a két épít­kezésen, o festőművész-házas­pár, a valamikor Pusztaben­cség is tanító Bazsonyi Arany, valamint Vecsési Sándor az iskolának elkészített falikép után a templom számára is nagyméretű alkotást tervez. És természetesen segítettek a vállalatok is a helyi Kossuth Termelőszövetkezettől a Paksi Állami Gazdaságig, a Paksi Atomerőmű Vállalatig, a ke­reszt egy szekszárdi bádogos- műhelyben készült, a templomi padokat Nagydorogon farag­ják. — Még az alapok ki sem voltak tán tűzve, a három- mázsás rézharang megérkezett Felső-Ausztriából, ajándékként, amit még Cserháti József püs­pöksége idején ajánlottak fel az egyházmegyének — mondja Hahn János. — A 100 éves ki­sebb harang a bagó-hegyi haranglábból kerül a temp­lomba. Sokat köszönhetünk a pécsi plébániának, amely a telket megvásárolta itt, a Kos­suth utca közepén, 2 millió forint segítséget koptunk Nyu­gat-Németország bál, Gárgyán- né Horváth Veronikának, a VÁTI tervezőjének köszönhető­en indultak meg. gyorsultak fel a munkák, aki rendezési tervet készített társadalmi munkában és már az iskola felépítését is szorgalmazta, és köszönhetjük Holczer József­nek, a pécsi püspökség építé­szének, tervezőjének is, aki oz egyhajós, 150 hívőt fogadni képes templomot tervezte. Tóth Györgynek, a PAV bér. iig. főmérnökének, aki a villa­mossági, fűtési tervekben adott tanácsot. .. Ez idáig az 'iskolában volt egy kíváncsi szemek elől diszkréten elválasztott falsza­kasz, ahová az oltárt helyez­ték a hívők számára, most vi­szont - talán Pünkösdre már — új, boltíves mennyezetű, kó­russal ellátott, osztott padsorú templom várjd majd a hívőket, Nagydorogról Tóth Kása István református, Stockinger Arthur katolikus papot és az ugyan­csak szomszédos Györkönyből az evangélikus Csepregi And­rást. B. R. Radio mellett. Nagyjából elég vidáman ébredtem pénteken, és ke­délyállapotomon csak javí­tott még egy - általábon már régen áhított nyilatko­zat, a rádió tálalásában. Végre akadt egy férfiú szép- hazámban, aki elmondotta, hogyan eviokélhetünk ki a gazdaságii bajokból, szinte néhány hónap alatt. Győr és Hegyeslhalom között van egy kedves kis község, amely­nek a neve Levél. Nos, Le­vélben tevékenykedik egy szövetkezet, vagy valamilyen másféle munkatársulás és annak van egy elnöke. El­mondotta a riporter nőnek - ez utóbbinak nem kevés ámulatára -, hogy a Ma­gyar Gazdasági Csoda Moz­galom ötlete tőle, mármint az elnöktől és szűk körű munkatársaitól származik. Ti­zenegy pontba szedték gon­dolataikat, amelyet teljes részleteiben - időhiány miatt - ezúttal nem olva­sott fel, csupán csak néhá­nyat említett, amelyeket a kormánynak meg kellene ol­dania és máris kint vagyunk az alagútból. Például: Ha annák idején államosították a lakásokat, most adják oda báréból. De az elnök komo­lyan beszélt a levéli mozga­lomról, pontosabban a meg­oldás tizenegy pontjáról. Igaz, az említett feltételek mintha már szerepeltek vol­na részben a kormány, rész­ben több párt elkövetkezen­dő programjában, na de ők több évi átfutási időt jó­solnak, míg az elnök mind­össze öt-hat hónapot ígér és a siker biztos. Mit mondjak: Nobel-díjat neki. Még sok­ra viszi. az elmúlt félévben és a le­zajlott országgyűlések, nyi­latkozatok révén. Tehát el­értük a nagy pillanatot. Sőt, hogy örömünk teljes legyen, az iménti riportból az is ki­derült, hogy a következő év­ben - pontosabban évköz­iben - még számíthatunk komoly áremelésekre. Kár, hogy a kormányülésekre nem hívták meg a levéli el­nököt, aki szerint a nagy Magyar Gazdasági Csoda fél év alatt elérhető. De ta­Szilveszteri előzetes... valamennyi hajlékot a la­kóknak, nincs ezekre többé gondja az államnak. Aztán: a vállalatokat, üzemeket Is. adják oda hajdani tulajdo­nosoknak, vagy éppen a népnek, és ezekre sem lesz • gond többé. Vissza kell ad­nia a kormánynak a földe­ket is és csak a jól műkö­dő téeszeket és állami gaz­daságokat kell meghagyni, és majd a földművelők elin­tézik a többit. Először azt hittem, hogy a műsorvezető bolondozik az év utolsó munkanapján és adott egy kis ízelítőt a szilveszteri ka­A rádió meghozta reggel a jókedvemet, délben pedig elvette. Egy kollegioa részt vett valami magas szintű ta­nácskozáson, ahol már rész­leteiben is felsorolták, mi­minden és milyen mértékben drágul jövő hét keddjétől kezdődően. Hogy mennyibe kerül majd egy kiló kenyér, egy liter tej, egy kiló ser­téshús és étolaj és cigaret­ta és szeszes ital és más élvezeti cikk. Elhűltem. Nem ért persze váratlanul a hír, hiszen népi államunk már előkészítette a népet a várható gazdasági csapásra Ián még nem késő: alakít­hatna egy pártat - eggyel több vagy kevesebb, már nem számit - és jómagam biztos, hogy rájuk szavaznék a tavaszi választáskor. Az autóbuszon többnyire tömeg utazik, pénteken oda- szorultam az első ajtóhoz, akaratlanul hallottam a so­főr és egy - nyilván isme­rős - hölgy közötti rövidke beszélgetést. A gépkocsive­zető - oki tavaly szilveszter­kor, vagy újév hajnalán? - szolgálatban volt, ilyeneket mondott: „A részeg hapsik üveggel bedobták a busz szélvédőjét... A másik bu­szon petárdát dobtak a so­főrülés alá ... Volt olyan já­rat, amelyiken verekedtek, ordítoztak, szemeteltek ... Több volt a kár, mint a ha­szon ...” A petárdák nem most, már két hónappal ezelőtt is riogatták a jónépet a város különböző pontjain. Éjjel vagy nappal, egyre megy. A lépcsőházakban — a jó ég tudja kik - kifeszítik a postaládák ajtaját és kirá- rnolják. Az Ifjúság úti újsá­gos pavilon pénteken zárva volt. Előtte éjjel feltörték. Nem először. A lapokat áru­sító asszonyka elmondotta, hogy a tavasz óta négyszer törték fel a pavilont és vit­tek el drága folyóiratokat. Most törték össze az ablakot ezúttal ötödször. Senki Atya­isten nincs, aki ezt a rabló­bandát elfogná. Már most megjósolhatom, hogy a lel­tár után - amikor ismét megtömik a pavilont lapok­kal - újra feltörik. És nem egyszer. A jókedvet nekem nem hozza meg a szilveszter sem. F-AKTOR színre lép Egy kis májast? Sört vagy to­ri i kot? — a barna asztalon morzsa­kupacok között alakulnak a kenye­rek, az egyik fiú keni, a többi eszi, de aztán 5 Is sorra jut. Fel­lépés előtt o F AKTOR Színpad tagjai, Várkonyi András, Kiss Csa­ba, Simon Bálázz és ifj. Nyitray Béla „mindenes", a diákszinpad rendezője, menedzsere, színésze és szószólója. Az Apáczai Nevelési Központ Művelődési Házában pró­bálnak és szerepelnek, de szerző­dés nem köti őket a művelődési házhoz, így anyagi támogatást sem kapnak. A plakátok ismerősök segítségével és saját zsebük ter­hére készülnek. Tavaly alakult meg a csoport, s az idei első bemu­tatójuk előadásain százak nézték meg őket; az új bemutató, a Játszmák című, két egyfelvonásos amerikai darab, még nem keltette föl ennyiek érdeklődését. — A diákszínpadok iránt vala­hogyan nem igazán nagy a biza­lom, s nehezen hiszik el, hogy színvonalas dolgot is produkálhat­nak — a F-AKTOR célkitűzése, hogy nem adnak elő olyan mű­vet, mely ne késztetné gondolko­dásra a nézőket. Vannak, akik ne­hezményezik is ezt a „túlzott ko­molyságot", de ők így látják ér­telmét a játéknak. Többségük elő- iskolának is tekinti a F-AKTOR- béli színjátszást, mert a színészi pálya felé kacsingatnak. Várkonyi András, aki tavasszal érettségizik, már elhatározta, jelentkezik a Szín­ház- és Filmművészeti Főiskolára. — Miért F-AKTOR? — faggatom őket. — Valamilyen nevet ki kellett öt­lenem, amikor a művelődési ház tervét, programját készítették, és a sok badarság között ez volt a legjobb név: a tényező és a szí­nész kettőssége és egysége. Apám szerint az egész színpadban ez a név a legjobb - ifj. Nyitray Bé­la válaszát harsány kacaj fogadja, s kiderül, némelyiküknek a szü­lőkkel is csatát kellett vívniuk, hogy elfogadtassák a színház iránti vonzódásukat. B. A. „Eles anya­nyelvűnk” 1. Nem az a baj, ha felelősséggel tartozol, csak az, ha adós maradsz. 2. Utólag okos, aki már előre megmondta. 3. A tuskó is a koro­nát emlegeti. 4. Beszélhetsz a fal­nak, de csak ha füle van. 5. Igaz, hogy a ron­gyot rázzuk, ám akkor is a folt esik. 6. A talpnyaló nem nyelvjárási jelenség. 7. Világot is lehet sö­téten látni. 8. Inkább tegyünk igaz­ságot, mint vegyünk. 9. Hiába beszél önma­gáért, ha másokért hall­gat. 10. Fejedelmi tévedése­ket szokás leginkább pa­lástolni. Kerekes László vasämapi ilastroionni egykori nagy szerelme:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents