Dunántúli Napló, 1989. december (46. évfolyam, 332-360. szám)
1989-12-30 / 359. szám
.1989. december 30., szombat Dunántúli napló 7 Az új alkotmány előkészítése során neves szakemberekből álló tudományos albizottság alakult, hogy véleményével, tanácsaival alátámassza nemzeti jelképeink, köztük államcimerünk törvényes rendezését. A november 26-i népszavazás eredménye nemcsak az elnökválasztást, de a cimervál- toztatás kérdését is későbbre tolta, s időpontja még ismeretlen. Címerek versengése Korona és köztársaság A halasztással azonban az államcímer körüli vita még csak ideiglenes nyugvópontot sem talált: az utcák forgatagának jelvényei a butikok, bazárok választéka tükröződik, hogy hovatovább nemcsak a ikettős valuta, de a hármas államcímer korát is éljük. Arra a kérdésre, hogy milyen a jó címer, dr. Káiiay István professzor, a címertani albizottság elnöke még márciusban így válaszolt: „Elsősorban réginek 'keik lennie, történetileg kialakultnak, tehát nem jó, ha úgy tervezik. A nép érezze magáénak és tisztelje. Ne tartalmazzon idegen szimbólumokat, feleljen meg a címertan szabályainak (pl. ne legyen kék a mező), heraldikai tartalma legyen, ne csupán a nemzeti színeket ismételje meg, és főleg jelképezze az államiság folyamatosságát. Az államcímerünkkel foglalkozó szakértőtestület ilyen megfontolásból javasolja, hogy - koronával vagy korona nélkül - az alaptörvény által utoljára 1915-ben leírt, olajággal és cserfalomb- bal övezett kis címert szentesítse új alkotmányunk." Mint látható, a címertani albizottság által felsorolt^ kí- vä'naimak túlnyomó többségének az 1957-es címer nem felel meg. Szerepel azonban ebben a legutóbbi vita tartalmához képest semleges véleményben néhány olyan momentum, amelyek értelmezésében leginkább kiviláglik a koronás és a korona nélküli címer híveinek eltérő nézetrendszere. * Az első ilyen, hogy a címernek réginek kell lennie. A koronádon, az úgynevezett „Kossuth-címer" pártján állók részint úgy érveltek ebben a vitában, hogy a koronás címer történelmi léptékben nem sokkal régibb, mint az 1849- es ,,Kossuth-cimer", hiszen alig 100 évvel korábban, 1745-ben Mária Terézia rendelte el használatát. Nézzük, mivel érvelnek ez ellen a koronás ékesítés hívei? Elsősorban azzal, hogy 1385- ben, amikor Mária királynő lemondása után az ország kormányzását az Orszáqtanács veszi át, ennek címerként felfogható pecsétjén szerepel először a pajzs fölött korona. Három ágú liliomos, tehát stilizált formában ugyan, de egyértelműen a királyi koronát jelképezve, hiszen a Habsburgok uralmának 17. századi megszilárdulásáig az egy és ugyanazon nemesség elve alapján nem volt szokásban a bárói, grófi, hercegi koronák használata, nem volt szükség a megkülönböztetésre sem. Más korábbi érvelés szerint a Szent Korona annyira féltett, rejtett ereklye volt, hogy a címerfestők sem láthatták, tehát ezért alkották képzelet után nyitott abron- csos koronának. Mária Terézia engedte meg először, hogy a címerfestők megtekinthessék a koronát. Mondhatnánk persze erre, hogy annyira mégsem kellett a képzeletükre hagyatkozniuk a címerfestőknek, hogy a közismerten zárt koronát nyitottnak ábrázolják, hiszen a királyi udvar emberei lévén ennyit csak tudhattak róla. A zárt korona ózonban már Zsigmond király uralkodása idején, a 15. század legelején felbukkan, II. Ulászló 1491. évi nag y- Pecsétjén pedig a kifejezetten Szent Korona jelenik meg. S ezt követően a Habsburgok uralkodásától az az gbrázo- *ás válik általánossá, hogy a címerpajzs feletti korona magán viseli az igazi, a szent korona némely jellemzőjét. (Bár Rákóczi vezérlő fejedelem zászlaján a címerpajzs feletti korona ötágú, nyitott, s legkevésbé sem hasonlít a Szent Koronára.) * A másik két kívánalom, amelybe a szembenálló táborok tagjai érveikkel belekapaszkodnak, hogy a címer ne tartalmazzon idegen szimbólumokat és fejezze ki az államiság folyamatosságát. A vito tanulsága szerint ezek egymást jórészt fedő problémakörök. A koronás címer hívei - legtényszerűbben érvelő képviselőjük Püspöki Nagy Péter heraldikus - az államiság folytonossága sokkal jobb kifejezőjének tartják a régebbi címert. Sőt, az lön pajzson, összekapcsolás nélkül jelenik meg. Az Árpádok családi címerét először az Anjou-ház kapcsolta össze saját családi címerével. Hozzátehetjük: a vegyesházi királyok ezt követően is előszeretettel kapcsolták össze családi címerüket a kettős kereszttel, vagy a sávos címerpajzzsal. Hunyadi Mátyás pedig éppenséggel uralkodásának különböző időszakaiban hol a sávos, hol a kettős keresztes címert részesítette előnyben. Püspöki Nagy Péter mind- ézek mellett kutatásaira hivatkozva nem kevesebbet állít, minthogy a „Kossuth-cimer" valójában nem is létezett, csak legenda: sem Kossuth Lajos, sem a debreceni trónfosztó országgyűlés nem vette le a előbb említett tudós azt is kifejtette, hogy történelmünkben a címer megcsonkítása — rendszerint a korona elhagyásával - olyan rövid időszakokban következett be, amikor ez a magyar jogállamiság és nemzeti függetlenség eltörlését is kifejezte: 1690-ben I. Lipót császár, 1780-tól M. József kalapos király, majd Ferenc József uralma idején, 1849 és 1867 között. Mások arra mutattak rá a vitában, hogy a szentkoronás címer több száz éves múltjához képest eltörpül az az összességében is csak néhány évre tehető időszak, amikor a „Kossuth-cimer" volt államiságunk jelképe. Jó néhányon annak kifejtésétől sem tartózkodtak, hogy a „Kossuth- cimer" nem hozott szerencsét Magyarországnak: nemzeti tragédiák, rossz idők hírnöke volt. A másik tábor — amelyet Fügedi Erik történész neve fémjelez - azzal az okfejtéssel lő vissza, hogy Magyar- ország - köztársaság, s az államformához képest kiáltó ellentmondás a címerében a korona, mondhatni, idegen szimbólum ma már. Nyomatékként azt is hozzáteszik: a világ egyetlen köztársaságának a címerében sem szerepel korona. Ez ellen felhozható egy kirívó volta miatt pikáns észrevétel: a világ mai legrégibb köztársaságának, San Marinának a címerében ott a koronadísz a pajzs fölött! A „Kossuth-címer" hívei ennél a pontnál visszakanyarodnak a „melyik volt ősibb" kérdésköréhez is, állítva, hogy a koronátlan címer az igazi középkori alapcímerünk. Püspöki Nagy Péter rámutat: a címer kialakulásának korszakában III. Béla idejétől, tehát a XII, század végétől a királyi hatalmat jelképező kettős kereszt és az Árpádok vörös-ezüst sávos családi címere külön-küSzent Koronát az ország címeréről. Kossuth a függetlenségi nyilatkozatához csatolt körlevélben csak a trónfosztott dinasztiához fűződő címeket, feliratokat, ráutaló jeleket törölte el. Kutatásai szerint a Szent Koronát hat héttel korábban Ferenc József vetette le az or- szágcimerről büntetésként, s az ország függetlensége eltörlésének jelképeként. Püspöki Nagy Péter mindehhez még hozzáfűzi: a jogász Kossuth Lajostól semmi sem állt távolabb, mint az ország alkotmányát és jogállamiságát évszázadok óta jefképzeő Szent Korona eltávolítása, hiszen még száműzetésében is a szentkoronás címert használta. Minden bizonnyal a következő hónapok, évek jelentős történettudományi vitája lesz az a részkérdés, hogy a Függetlenségi Nyilatkozathoz fűzött kormányzó-elnöki utasításnak a címerre vonatkozó kitételeiből miként helyes értelmezni az „új helyzetnek megfelelő", „a magyar á'lla- dalom pecsétje" körirat használatára való felszólítást. Az is újabb kutatást igényel, hogy miért volt annyifele címer használatban 1849 középső 4-5 hónapjában. Ugyanakkor érdekes adalék a vitához, hogy már 1848 decemberében Ferenc Józsefnek a magyar Országgyűlés hozzájárulása nélkül történt uralomra lépése után a Március Tizenötödike című újság hasábjain a magyar republikánusok a koronátlan címert kezdték el használni. Más adatok szerint Kossuth Lajos sem volt annyira következetesen a szentkoronás címer híve, mint ahogy azt Püspöki Nagy Péter állítja. Legalábbis ifjabb korában nem. Kumcrovitz L, Bernát, a magyar államcímer történetének feldolgozója még jóval azelőtt, hogy a címervita felbukkant volna, megtalálta Kossuth Lajos 1823-ban keltezett ügyvédi oklevelét, amelyen a kacskaringós kezdőbetűbe a koronátlan, köztársasági jellegű kiscímer szerepel. A kor gyakorlata szerint az oklevél díszítésében az oklevélnyerő is beleszólhatott, tehát nem kizárható, hogy Kossuth ötlete. * A koronáscimer táborának talán legsúlyosabb argumentuma az, hogy a korona és a köztársasági államforma azért sem összeegyeztethetetlen, mert a címeren szereplő korona nem a királyság, hanem a magyar állam szimbóluma, az államformától függetlenül. Azt, hogy a címeren szereplő korona nem egyszerű korona, hanem a Szent Korona, amely különlegesség volt Európában — az ellentábor is elismeri. Koronázási jelvényeink Európa egyik legépebben megmaradt, középkori együttese. A jelvényeket, de különösen a koronát megkülönböztetett szakrális tisztelet övezte, s különös jelentőségre tettek szert a magyar történelemben. A közvélemény csak akkor tekintette érvényesnék a koronázást, legitimnek az uralkodót, ha a hagyományosan használt jelvényeket állította az államiság középpontjába* * *. E jelvényeket ugyanis az államalapító Szent István örökségének tartották és tartják. A vitában többen hivatkoztak a Szent Korona tanára, amelynek lényege szerint a Szent Korona abszolút hatalom, amelynek nevében gyakorolható csak a hatalom, akár király, akár államelnök által. A Szent Korona tanáról lecsupaszított, végletekig leegyszerűsített lényegén túl is érdemes szólni. Angál is inkább, mert korábban nemzedékek tanultak róla, az utóbbi néhány évtizedben viszont csak a jogi, történelmi stúdiumot folytató egyetemisták, főiskolások. Bennük is leginkább az ragad meg, hogy Werbőczy híres-hírhedt Hármaskönyvében —, amely évszázadokig a magyar nemesség közjogi bibliája volt — kifejtette, hogy a nemesek a Szent Korona tagjai éspedig olyan kapcsolat alapján, hogy a nemesek joga a királyválasztás, a király joga pedig a nemesítés. Századunk első felében a Szent Korona tan kutatói Werbőczynél korábbi, mélyebb és általánosabb érvényű gyökereit fedezték fel történelmünkben. Szent István Intelmeiben találták meg annak az eszmének csíráját, hogy a korona nemcsak a királyi hatalom és méltóság, hanem a király kezében nyugvó állam szimbóluma is. Az Árpád-ház utolsó királyai idején már mind gyakoribb a királyi korona helyett az ország koronája elnevezés, s ezzel együtt - már akkor így nevezve - a Szent Korona eszméjének, a Szent Koronának személy (király) feletti államszimbolizáló jelentőségének elismertsége. A XIV. században már a Szent Korona jogairól, a jövedelmeiről, a reá háruló birtokokról szólnak az okiratok, törvények. Zsigmond király 1401-es fogságba ejtésekor a nemesi rend nevében a főhivatalökat viselő bárók veszik kezükbe az áílamhatal. mat. A királyi főkancellár felveszi a „Magyarország Szent Koronájának kancellárja" címet, rendeleteket adnak ki „az ország Szent Koronájának hatalmából". A XV. században alakult ki az a teória — az akkori külföldi jogtudományból is táplálkozva hogy a Szent Koronára az országlakosok ruházzák rá a királlyá tevő hatalmat. Az ez idáig is eléggé rugalmasan táguló Szent Korona- eszme korszerűsített felfogása sokak szerint áthidaló megoldást kínál a köztársaság ko- ronáscímerrel látszólagos, valós ellentmondás feloldására. Dunai Imre A csoda nem külföldről érkezik Nem akarom lebecsülni azok fáradozását, akik külföldi segélyekért sürögnek. Van olyan szorult a helyzet, hogy ez is elkerülheteien. Nagy baj azonban, hogy eközben szinte semmi figyelmet sem fordítunk a belső tartalékok feltárására. A gazdaságpolitika' hovatovább csak két eszközt alkalmaz: annak a bizonyos nadrág- szíjnak a meghúzását és a külföldi kölcsönöket. Újabban még a politikában is ez kap nagyobb hangsúlyt. A napokban mindúntalan azt hallom: micsoda jelentősége van annak, hogy a Szociáldemokrata Pártot elismerte a Szocialista Inter- rracionólé. Az fel sem merült, hogy azzal 'kellene foglalkozni, mennyire ismeri el a magyar munkásság a pártot. De ez csak egy példa, hiszen minden párt a nemzetközi kapcsolatok ápolásában nyüzsög, úgyhogy a néppel nem is érnék rá törődni. Talán majd a választások előtti néhány héten. Márpedig a gazdaságtörténet nem ismer egyetlen olyan gazdasági csodát sem, aminek fő, vagy akárcsak a jelentős oka a külső se- .gély volt. Tudom, hogy a Marshall-segéfy ilyennek maradt meg a köztudatban, de elsősorban azért, mert külső parancsra nem részesülhettünk belőle. A számok azt bizonyítják, hogy az érintett országok gazdasági sikere fordítotton arányló» az egy lakosra jutó segítség nagyságához. Elég bizonyítékul annyi, hogy az NSZK kapó» a legkevesebbet a segélyből, a nyugatnémet csoda ugyanakkor vitathatatlanul a legjelentősebb volt egész Európában. A másik példa Izrael szokott lenni, ide is kívánkozik egy adót: Izrael az elmúlt három évtized alatt háromszor annyit fordított katonai kiadásokra, mint amennyi segélyben részesült, fejlődésének tehát semmiképpen nem lehetett motorja az amerikai adomány. Távol-Keleten sem játszott jelentős szerepet a segély, Japán nem ts engedett be külföldi tőkét, sőt exportált, Tajvan és Dél-Korea pedig több devizatartalékkal ren- de'fjezik, mint amennyi külföldi tőke von az országban. Minden gazdasági csodának belső oka van. Mindenekelőtt a nép szorgalma, igyekezete. Ezt kell megnyerni, hasznosítani. Ez még akkor is így van, ha az illető ország politikai és gazdasági rendszere gúzsba kötötte a nép kezdeményező kedvét és szorgalmát. Példa erre Jugoszlávián 'belül a szlovének és a Szovjetunióban az észtek és a grúzok átlagosnál sokkal magasabb életszínvonala. De nem kell a 'bizonyítékokért külföldre sem menni. Vannak az országnak olyan tájai, ahol az életszínvonal meghaladja az átlagos kétszeresét. Ma még nem is ott, ahol sok a magas állású, a diplomával rendelkező, hanem ott, ahol eleven hagyományai vannak a vállalkozásnak. Mely vidékek életszínvonala kiemelkedő? Ide sorolandók Bács és Csöng rá d megyéknek azon részei, hol vagy fóliázás, vagy a bortermelés virágzik. A Dunántúlon, még ma is kiemelkednék azok a vidékek, ahol a sváb civilizá- oiás hagyományok tovább élnek. Azoknak tehát, akik nem elsősorban politikai karrierre vágyndk, hanem az ország sorsát tartják szem előtt, nem csak, illetve nem is elsősorban a világ fővárosait kellene járniuk, hanem a magyar vidéket. Akkor például tudnák, hogy a nép nem turizmusra költött félmillárd dollárral többet, mint azt a költségvetés „megtervezte", hanem okos beruházásokra. Az így végrehajtott beruházásokndk ugyan a bürokraták soha nem lesznek képesek kiszámítani a gazdasági hatását, többek között ezért nem szabad rájuk bízni fontos kérdésben a döntést. Aki azonban nyitott szemmel jár az országban, az tudja, hogy ez az általuk turizmusnak becézett kiutazás többet javított az ország hitelképességén, mint amit a korlátozásóval megtakarítani vélnek. Csak az az ország lehet exportképes Európában, ahol az igényességet többek között az is táplálja, hogy a lakosság jelentős többsége a saját szemével láthatja, hogy élnek mások, mekkora ott a munkafegyelem és a rend, a tisztaság. Amíg csak az illetékes tiszviselők járók a vilóqot, a nép itthon közönyösen fogia szemlé'ni az urak erőfeszítéseit, köziben sökat dolgozva igyekszik elérni leoalább azt, amit az adott, deformált szemlélet és qazdasáapoliti'ka mellett elérhet. Építi a család egyre több tagjának a házát, na- avobbít'o a fóliasátrait, iavekszlk mindebből va'amit, pénzt csinálni, vagy kiadóst megtakarítani. Mindezt nem látni, nagy hiba. Annál inkább, mivel vitathatatlanul az elmúlt tíz év minden gazdasági sikere a nép nagyobb szorgalmából, több munkájából fakadt. Ha ez a nép nem lesz képes gyorsan úrrá lenni a nehézségeken, az a vezetésről állít ki rossz bizonyítványt. • Kopátsy Sándor Alapítvány a hajléktalanok megsegítésére A társadalmi szervezetek alapítványt hoznak létre és gondozási központot állítanak fel a hajléktalanok problémáinak orvoslására. Erről állapodott meg Bielek József, a Fővárosi Tanács elnöke a Szegényeket Támogató Alap, a Hajléktalanokért Társadalmi Bizottság, az Oltalom Karitatív Egyesület és az Újpesti Családsegítő Központ képviselőivel: Solt OttíHóval, Győri Péterrel, Ivány Gáborral és Mezei Györggyel. Az alapítványt a gondozási központ fenntartására és működtetésére hozzák létre, várhatóan már januárban. Az új intézmény célja, hogy segítsék a támogatást kérők munkához jutását, a társadalomba való visszailleszkedését. A Fővárosi Tanács és a társadalmi szervezetek képviselői egyetértettek abban, hogy mihamarabb újabb átmeneti szálláshelyeket szükséges létrehozni a rnár meglévő kettő mellett. Elengedhetetlennek tartják, hogy az ország más városaiban is jöjjenek létre hasonló szociális intézmények. Ebben a kormány segítségére is számítanak. A Fővárosi Tanács egyúttal felhívja a kerületi tanácsokat, hogy a jogszabályok adta lehetőségeken belül kerüljék a kényszerű kilakoltatásokat. Melyik um ősibb, melyik aw iyexibb sximbőlum?
