Dunántúli Napló, 1989. december (46. évfolyam, 332-360. szám)
1989-12-23 / 354. szám
e Dunántúli napló 1989. december 23., szombat A Pécsi Bőrgyár külföldi elöremenetele Tbiliszi egy kisplasztikán Magyar-grúz közös vállalat A közelmúlt örömteli üzleti híre: SUL-PÉCS néven közös vállalatot alapitott Grúziában a Pécsi Bőrgyár. Az erről szóló társasági szerződést - mint arról helyszíni tudósításban számoltunk be lapunkban - a moszkvai magyar kereskedelmi képviselet székházában Veres Lajos, a Pécsi Bőrgyár vezér- igazgatója és C. A. Phakadze, a Leninről elnevezett Tbiliszi Bőripari Egyesülés vezérigazgatója írta alá. szerződés egyfajta bizonyítéka annak, a gazdasági nehézségek és bajok nem taszítanak, hanem inkább összehozzák pz üzletfeleket, amihez persze megfelelő kitartás, alapos előkészületi munka, egyeztető tárgyalások sorozata is kellett. Beruházás Sulareviben Miről is van szó? A Szovjetunió hatalmas nyersbőrkészletekkel rendelkezik, miközben a feldolgozó kapacitás szűk, sok az elavult bőrgyár, a termékek minősége enyhén szólva kívánnivalót hagy maga után. Miért ne működhetnénk közre tőkével, főként szellemi tőkével, tehát szakértelemmel, mérnöki munkával a szovjet bőrgyártás korszerűsítésében, természetesen üzleti alapon, akár közös vállalat formájában?! A Pécsi Bőrgyár ilyen meggondolások alapján keresett partnert és szállt be abba a beruházásba, melynek során a Tbiliszitől 50. kilométernyire levő Sulareviben - ahol ma két elavult gyár dolgozik — 40 000 m'-’-es, új üzemcsarnokot hoznak tető alá. Ebben a - pécsiek sertésbőr-gyáránál méretre hatszorta nagyobb - csarnokban évente 2,5 millió négyzetméter, kitűnő minőségű készbőrt állítanak elő, főként marhaszínbőrt, továbbá sertésbőrt és hasítékot. A beruházással két év alatt kívánnak végezni, tehát 1991-ben már termelni kezd a gyár. Az összes költség - egyben a közös vállalat alaptőkéje - 43,7 millió rubel, amihez a Pécsi Bőrgyár 5,7 millióval járul hozzá - ennyi az értéke az átadott gyártási ismereteknek (know-how), a gépeknek és vegyianyagoknak. A pécsiek segítenek ugyanis a magas szintű gyártás- és gyártmónytechnológia kialakításában, a dolgozók oktatásának megszervezésében, a betanításban, s a későbbiekben is folyamatosan átadják élenjáró tapasztalataikat. Segítenek a hulladékok és másodlagos nyersanyagok feldolgozásának megteremtésében. A SUL-PÉCS magyar—grúz közös vállalat - melyet az igazgatótanács irányít - teljes' önállósággal bír (a vezérigazgat ó szovjet, a főmérnök magyar lesz). A maga hasznára és kockázatára szerzi be, dolgozza föl az alapanyagot, értékesíti a készbőrt. A tervek szerint a legfőbb piac maga a Szovjetunió lesz - mellesleg saját bolthálózat kiépítésére is gondolnak -, mindazonáltal szeretnék a termelés legalább 20 százalékát (persze, ha lehetséges, többet is) a tőkés piacokon értékesíteni. Ez utóbbit a Pécsi Bőrgyár fogja majd lebonyolítani saját és más külkereskedelmi csatornáin. Az így elért nyereségen aztán - a befektetés arányában .- osztozkodnak - a Pécsi Bőrgyár tőkerészese- dese 13 százalékos. A nyereséget a mindenkori szükséglet szerint változatos formában hozhatják haza a pécsiek, akár nyers- vagy készbőrben, akár valutában. Hogy a haszon minél nagyobb legyen, maris irányt vettek a bőrök magasabb feldolgozottságának biztosítására, további tárgyalásokat folytatnak egy bőrruházati gyár létrehozására, amihez mi adnánk a gépeket, a technológiát és a modellezést. Elégedettek a szovjetek Ezek után hallgassuk mega szovjet fél véleményét, miként vélekednek a bontakozó bőripari együttműködésről. A SUL-PÉCS társasági szerződés moszkvai aláírásánál ott volt G. A. Ozarinszkaja asszony, a Szovjetunió Könnyűipari Minisztériuma bőr- és cipőosztályának vezetője, aki segített összehozni a két partnert, s egyengette az útját a közös vállalat létrehozásának.- Többen is próbálkoztak már közös vállalat-alapítással, olaszok, franciák, spanyolok, önök később kezdték, de egyedül önöknek sikerült, magyaroknak. örülök, hogy ilyen gyorsan összehozták. Szerintem nem lesz akadálya, hogy 'rövid időn belül bejegyezzék a céget. Mindez egyben jó ajánlás lesz a minisztériumban, hogy további vegyes vállalatokat alapítsanak, éppen a SÜL—PÉCS közös vállalatra alapozva - mondta G. A. Ozarinszkaja asszony. C. A. Phakadze vezérigazgató, akit a pécsiek közül mindenki csak Szószának szólított, s aki valószínűleg a SUL-PÉCS közös vállalat vezérigazgatója lett, a magyarokkal, a pécsiekkel való mély rokonszenvét hangsúlyozta:- Nem volt könnyű dolgunk, mert sok más, például finn és olasz partnerek is megkerestek bennünket és tárgyaltak, ajánlatokat tettek nekünk. De a mi célunk kezdettől fogva az volt, hogy a pécsiekkel jusson egyezségre, ami sikerült, s ennek nagyon örülök. Tegyük hozzá, mi is. Miklósvári Zoltán 1944. december 21—22: történelmi remények, baljós jelek 1944. december 21-én Debrecenben, a Református Kollégium Oratóriumában összeült dz Ideiglenes Nemzetgyűlés, mint az ország legfelsőbb, demokratikusan megválasztott törvényhozó testületé. Másnap megválasztották az Ideiglenes Kormányt, amely rövidesen hadat üzent Németországnak és fegyverszüneti egyezményt irt alá a szovjet kormánynyal. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés történelmi jelentősége ma sem vitatéma, újraértékelése azonban - mint annyi másnak - ugyancsak kezdetét vette. Húz a metsző hideg o térdünkre, ahogy a fagyos úton vigyázatosan, Debrecen felé közeledünk. Valahol rés van a kocsin, a motorház felől. Annak idején a küldöttek szovjet katonai ponyvás teherautón közelítettek Baranyából a helyszínre. Szintén dideregtek. Jóllehet, december 21.-dikén, vakító napfényben fürdött a „kávinista . Róma”, azaz Debrecen. A naptár csütörtöki napot mutatott. Egy korabeli visszaemlékezés szerint „A város képe ezen a történelmi napon szokatlanul ünnepélyes volt. Nemcsak a házakon lengett nemzetiszinü lobogó, hanem a villamosokat is apró magyar zászlókkal díszítették lel, a pályaudvaron a Bika előtt és az ősi relor- mátus kollégiumnál Árpád-sisakos, lehérkesztyüs rendőrök teljesitettek szolgálatot . . ." A mostani, 1989-es decem- béri délelőttön is valami hatalmas bizsergést érzünk. Ahogy az alföldi városokon átvágunk, mindenütt zászlók, pártok plakátjai, választási transzparensek. Nincs másképp Debrecenben sem. 3ár érezni: ez még csak a kezdet a majdani kora tavaszi kampányhoz képest. A Híres Debreceni Református Kollégium sokat látott falai mellett parkolunk. Közelünkben az egyik új párt választási centruma. Már a hatalmas múltú intézmény -portáján érzékeljük a másfajta levegőt. Várnak bennünket. Fotós kollégámmal, ott szerepelünk a portás listáján. Haladéktalanul bebocsátást nyerünk dr. Gaál Bolond főigazgatóhoz. Negyven körüli férfi, teológia-professzor.- Az irodámban ma nagy nyüzsgés lesz. Külföldieket is várok - mondja. - Menjünk beljebb! A hatalmas faiak elnyelnek bennünket, pillanatok alatt a teológia tanszék kellemes professzori irodájában találjuk magunkat. Igazi meghitt búvóhely az elmélyült munkához. A professzor-főigazgató cigarettával kínál és miután maga is rágyújt, hatalmas információáradatot zúdít rám, amúgy persze jóakaratúan. Ám, máris megcsörren a telefonja és a ,,búvóhely” egyszerre közéleti tereppé válik. Nemzetközi egyházpolitikai diplomácia. Hallom, mit intéz. Hosszú évtizedek óta először ismét legátusok mennek Kárpátaljára, a Debreceni Református Kollégiumból . . . Amíg telefonál, a következőket jegyzem fel az információáradatból: a Debreceni Református Kollégium 1538-tól működik, mint a hazai kálvinizmus és a világi tudományok oktatásának szellemi fellegvára. Jóllehet, a terület, ahol fekszik, lapos, az intézmény tevékenysége minden tekintetben kimagasló, nemzetünk életében történelmi jelentőségű. Ami a népoktatásban betöltött szerepét illeti, volt olyan időszak, amikor 500 alsófokú iskolát irányítottak. A haladó szellemű gondolkodás, a tudomány iránti tisztelet a társadalmi igazságosság .mindenek felett valósága és a keresztyén erleőlcs egyaránt otthonra leltek e falak között, legendás intézmény! Jelenleg egyetemi szinten lelkészeiket képeznek itt (a közelmúltban szóba került a Kossuth Lajos Tudományegyetemmel való egyesülés) : a 165 lelkészhallgató csaknem fele nő. A gimnáziumi oktatás szintjén fiú- és leányinternátus működik a kollégiumban. A főigazgatóság mintegy 21 kisebb-nagyobb rézleget irányít. Közülük néhány az említettek mellett: a több, mint 520 000 kötetes Nagykönyvtár, amely az ország legnagyobb egyházi gyűjteménye. o levéltár, a kolléA Debreceni Református Kollégium és az Oratórium a níres szószékkel Szundi György felvételei giumi és az egyházművészeti múzeum és sorolhatnánk. A főigazgatói telefon elcsendesültével elindulunk megtekinteni az intézmény nevezetes múzeumait. Dr. Gaál Botond közben külföldi vendégeket fogad. Hamarosan a kollégiumi múzeumban találkozunk az ország legrégibb iskolai szemléltető eszköze, egy csillagéggömb előtt. Itt ismét információk tömege . . . Majd hatalmas évszázados kulcsok kerülnek a főigazgató kezébe és elindulunk fölfelé az Oratóriumba ugyanazokon a tölgyfalépcsőkön, amelyeken hajdan Kossuth Lajos és az 1849-es - trónfosztást kimondó- forradalmi országgyűlés, majd az 1944. decemberi Ideiglenes Nemzetgyűlés küldöttei is fölmentek — megközelítvén a történelmi színtér történelmi széksorait. Dr. Gaál Botond főigazgató a Nagykönyvtárban Hogy miért pont Debrecen lett a legújabbkori magyar újjászületés emez első nagy pillanatának a színtere, arra nézve az adhat eligazítást, amit Molotov mondott néhány nappal az esemény előtt a Moszkvai Magyar Bizottság tagjainak:- Ha jól emlékszem, Kossuth Lajos 1849-ben Debrecenben tette meg a függetlenségi nyilatkozatot és itt detronizólta a Habsburg dinasztiát. Anélkül, hogy a magam részéről befolyásolni akarnám az urakat, úgy gondolom, hogy ebből a szempontból Debrecen sokkal alkalmasabb lesz a kormány székhelyéül, mint Szeged . . . Az Oratóriumban megfordulni is óriási élmény. Itt ült Kossuth, amott az emelvény. Kis réztáblák a padokon. Már amelyikről mindez kétséget kizáróan tudni lehet, hogy kinek a helye volt. — Nálunk nagy hagyományai vannak mindannak, ami e falak között történt, bár intenzív kutatás e tárgyban intézetünkben nem folyik, hiszen a téma eléggé fel van tárva. Egy valami viszont még hátra van: dr. Révész Imre, híres történész, református püspök hajdani irataira halála után 30 év zárlatot rendelt el végrendeletileg, és ez az idő még nem telt le .. . Ezekből az iratokból még előkerülhet valami, ami újabb értékelési szempont lehet. Megnézzük az Oratóriummal szemben fekvő Nagykönyvtár , néhány hatalmas oszlopcsarnokát is. Fölbecsül, hetetlen értékek sorakoznak a polcokon. A főigazgató leemel egy hatalmas kötetet, egy több száz éves német Bibliát Lucas Cranach metszeteivel. Eredeti műkincs, amihez foghatót ritka alkalom még megérinteni is . . . * Dr. Bényei Miklós helytörténésszel, a Hajdú-Bihar megyei könyvtár tudományos kutatói gaJériáján beszélgetünk. Ó néhány évvel ezelőtt Magyar újjászületés címmel szerkesztett egy kötetet, amelyben áttekintést ad az Ideiglenes Nemzetgyűlésről és az ideiglenes kormányról. — Ami az értékelés új vonásait illeti — mondja, - ennek körvonalai még csak most kezdenek kibontakozni. Az eddigi kép eléggé árnyalation és egyoldalú. Különösképpen a szovjetek szerepének megítélése tekintetében. Volt egy sereg lépés a részükről, ami csupán taktikának bizonyult a lakosság rokonszenvének megszerzése érdekében. Ilyen például a szabad vallásgyakorlás biztosítása, vagy az, hogy az egyházakat felszólították az egyházi élet beindítására, ami aztán később, mint az közismert: háttérbe szorult. De nagyon ellentmondásos az is, hogy amíg itt zajlott az Ideiglenes Nemzetgyűlés, a város utcáin folytatódott . a hírhedt polgári túszszedés, amit az emberek csak úgy emlegetnek,: hadifogolyejtés békeidőben . . . Ilyen ellentmondásokat tükröznek a korabeli diplomáciai iratok is. Itt van például egy szemelvény a londoni Foreign Office irattárából, 1944 de. cember 23-i keltezéssel. „A mellékelt feljegyzést a szovjet nagykövet adta át tegnap este a külügyminiszternek. Ebből kitűnik, hogy az oroszok Magyarországon ideiglenes kormányt hoznak létre, melynek élén az oroszokhoz nemrégen átment Horthy-tábor- nokok állnak . . aláírás Roberts. Aztán A. Eden megjegyzése: „Ez szerintem (elég) érdekes társaság a szovjetek számára, hogy kiálljanak mellettük: merem mondani, hogy ez realisztikus az ő szempontjukból. Nem kétséges, hogy hasonlóak a moszkvai német tábornokokhoz, akiket ki lehet dobni, ha munkájukat már bevégezték." Mint láttuk, mindez később . . talált. Dr. Bényei Miklós: — Az egész 1944—45-ös fordulatot újra kell gondolni. Nehéz lenne most megjósolni, hogy mindez mit eredményez. Két területen is elképzelhetők újabb fejlemények. Egyrészt a már ismert források újraelemzése és a netán még ismeretlen anyag felszínre kerülése is új szempontokat hozhat. Másrészt: ki tudja, még mit rejtenek a szovjet katonai levéltárak, a magyar történelemnek eme kulcsfontosságú dátumairól is. Ezeket a levéltárakat magyar kutatók gyakorlatilag még nem kutatták. Üj elemekkel gazdagodhatunk azok által a kutatások által is, amelyek a nemzetgyűlés legitimitásának vizsgálatára irányulnak. Itt nem messze tőlünk, Bakonyán él Vörös Vince, a Kisgazdapárt egyik hajdani és mai vezetője. Manapság nem könnyű megtalálni, a pártélet - idős kora ellenére - ide- oda szólítja. Bakonyán várom. Estefelé száll le a buszról ... Másnap délelőtt Pécsett, a Caflish cukrászdában talál, kozunk. Sebbel-lobbal beszél, getünk, hiszen állandóan idejön, ideköszön valaki az idős politikushoz. Vörös Vince az 1944, december 21-i debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés egyik jegyzője volt - baranyai küldöttként.- Közfelkiáltással választottak meg annak idején küldöttnek bennünket. Élénk párt- viták után, végül is 15 küldöttje lett a megyének: négy kisgazda, hat kommunista, három szociáldemokrata, egy polgári demokrata és egy pártonkívüli képviselő. December 18-án szovjet katonai teherautóval indultunk el a Széchenyi térről Debrecenbe, ahová 19-én . érkeztünk meg. 33 éves voltam, fűtött .a lelkesedés, mégis végig ,,ci- teráztunk" az egész úton. Debrecenben úgy érezhettük, hogy ott valóban a nép küldöttei gyűltek össze kézbe- vennj az ország sorsát és elindítani az életet, megalkotni az új törvényesség alapjait sokat szenvedett hazánknak. Én, mint jegyző, minden helyszínen, minden aktusnál részt vettem. Én olvastam fel a nemzetgyűlés másnapján az eskü szövegét a Dálnoki Miklós Béla vezette Ideiglenes Kormány tagjainak.- Milyen volt az élet akkor Debrecenben, milyenek voltak az utcai állapotok, a közbiztonság?- Mi biztonságban voltunk, de szívfacsaró volt a lepusztult város látványa, a pályaudvar környéki szőnyegbombázás szomorú maradványai. Közbiztonság?... Volt egy érdekes élményem, bár ezt talán nem kellene beleírni a cikkbe. Mentünk a városban, és egyszeresük odaszaladt hozzánk egy nő. Szovjet katonák elől menekült, és kérve kért bennünket, mondjuk azt, hogy hozzánk tartozik. Ezt tettük. Küldöttigazolványunk védelmet nyújtott neki is. — Mint ahogy a História című folyóiratban megírtam, mindannyiunkra naqy hatással volt az, hogy az Ideiglenes Kormány hatályon kívül helyezte az összes nébsllenes '.örvényt és rendeletet, biztosította a demokratikus szabadságjogokat: a sajtó-, gyülekezési és egyesülési szabadságot, a kormány feloszlatta az összes nyilas és egyéb népellenes szervezetet, biztosította az általános, egyenlő, titkos választójogot, a teljes vallásszabadságot. Vállalta, hogy nlegtisztítja az állami szerveket a nyilasoktól és egyéb németbérencektől, felelősségre vonja a hazaárulókat, és haladéktalan földreformot hajt végre. A kormány deklarálta, hogy célja a közterhek igazságos elosztása és az, hogy a magyar katonák fordítsák fegyvereiket a németek ellen.- Életem egyik legfeleme- lőbb élménye volt ez a nemzetgyűlés. Úgy indulhattunk haza december 23-án, mint akik valami fontosat alkottunk nemzetünk számára, mint akik leraktuk egy igazi demokratikus történelmi fejlődési szakasz alapjait. Hogy aztán a folyamatok később mégis más irányt vettek? Erről nem mi tehetünk.- Karácsony este érkeztünk haza. Szép volt az a karácsony. örök emlékezetű, hiszen az akkor még nem égé. szén felszabadult ország népének, legalábbis a felszabadult területek lakóinak az -, akkori hitünk szerinti -, rég áhított békét és szabadságot hozta el. Bebesi Károly Áz Ideiglenes Nemzetgyűlés
