Dunántúli Napló, 1989. december (46. évfolyam, 332-360. szám)
1989-12-23 / 354. szám
u Dunántúli napló 1989. december 23., szombat Karácsony üzenete Ismét jő a karácsony, o szeretet ünnepe. Nem hópihésen, romantikával bélelt izgalommal, mint ahogy azt gyermekkorunkban megéltük. Hanem jő szélfútta, papírzacskót görgető fekete utcákon, áruházi tülekedésben, autó- duszos tumultusban, a jövő iránti bizalmatlanság- ba*n. Ma már a Karácsony csak a, gyermeki lélekben el igazán a maga érintetlenségében. Felnőtt világunk a fogyasztás mámorában egzisztál e napokban, elfedve az ünnep lényegét. Mit jelent ma, 1989 telén nekünk, magyaroknak a Karácsony ünnepe? Kinek a Megváltó születését, üdvösségünk szerzőjének eljöttét. Másoknak szünetet vagy néhány órás családi békességet a fenyőfa körül, esetleg az utolsó nagy költekezést az e napokra összekuporga- tott pénzből. Mégis, ennyiféle impulzus ellenére a karácsony üzenete mindnyájunknak azonos azzal, amit a jámbor betlehemi pásztorok hallottak azon a csodás éjszakán az angyali hírvivőtől : Ne féljetek! Ez a karácsony egyetemes üzenete: ne féljünk. Mert van mitől félnünk: az ajtóinkon kopogtató szegénységtől, a megannyi gyógyíthatatlan testi-lelki bajtól, az elszabaduló inflációtól, a demokrácia palántáját sorvasztó fagytól, a temesvári „rendcsi- nálók" itthoni elvbarátaitól. S ebben a félelmektől átitatott karácsonyi nyüzsgésben szelíden szól az angyali üzenet: ne féljetek! Dr. Bögner Miklós Gazdaképzés Magyarországon Jövőre több mezőgazdasági iskola kezdi meg az állattenyésztői, növénytermesztői vagy kertészeti szakmunkás, illetve szakközépiskolai végzettségű fiatalok egyéves, bentlakásos kisgazdasági továbbképzését. Tervezik, hogy a nyolc általános iskolai végzettségűeknek is indítanak több éves képzést, s a felnőtt gazdálkodó ugyancsak megszerezhetik a kisgazdasági szakismereteket. A képzés beindításáról szerdán cseréltek véleményt az érdekelt intézmények képviselői a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban rendezett tanácskozáson. A MÉM-ben számítanak arra, hogy a fejlett tőkés országoktól - a szakképzésre, továbbképzésre, illetve a vállalkozások élénkítésére - várt anyagi segítségből is jut erre az oktatási formára. Az ország mintegy 150 mezőgazdasági szakmunkásképző, illetve szakközépiskolájából 10-20-nál viszonylag gyorsan megteremthetők e „farmerkép- zés" feltételei. A farmergazdaságok sikeres vezetése sok irányú ismeretet igényel. A leendő kisgazdaságok igazgatásához ezért —, a kisüzemi méretekhez, s technikához igazodó -, széles körű állattenyésztési, növénytermesztési, kertészeti s mezőgazdasági-gépészeti, építészeti ismereteket szerezhetnek a beiratkozok. Több min! bitezer féléből válogathatnak a vásárlök A játékvarázs megtörik? Felcsillanó szemek, mosoly, jókedv. A karácsonyfa alatt kisebb-nagyobb ajándékok, szépen becsomagolva. Kapkodva bontaná a két apró kéz, de a szalag nem enged, elkél a segítség. A megpillantás öröme, a hála puszija, az arcon. Megszűnik létezni a szoba, a város, a, világ, csak egyetlen fontos dolog van most: a játék! Minden karácsonykor újra éled ez a varázslat. Ilyenkor szinte mindenki játékot vásárol, még az is, aki egész éven át a hívogató polcok közelébe se ment.’ A játékboltok forgalma az év utolsó négy hónapjában meghaladja az első nyolcét. Nehéz dolgot vállal magára az, aki ma Magyarországon játékgyárat keres. Vannak szövetkezetek, társulások, üzemrészek, amelyek többek között játékok előállításával is foglalkoznak, vagy léteznek társasjátékokat gyártó nyomdák, de igazi, nagy játékgyár nincs. Néhány évvel ezelőtt, a szarvasi Plasto- lus Ipari Szövetkezet termékeinek döntő többségét a játékok jelentették. Mára a hazai szűkös piaci kereslet miatt, ez az arány eltolódott más termékek javára. Játékország titkaiba csak a kereskedelmi vállalatok és a Play-Coop Játékipari Társulás segítségével lehet betekinteni. A Triál árualapjának 60-70 százalékát külföldről szerzi be, az NDK-ból, Csehszlovákiából, Kínából, Dániából, Angliából, Ausztriából és az NSZK-ból. A vásárlók elsősorban az Minden karácsonykor újra éled a játék reneszánsza olcsó, lendkerekes, felhúzós autókot, fémlemez játékokat, műanyag építő- és homokozó készletet, csipogó figurákat, gumilabdákat keresik az üzletekben, vagy a drága játékokat: lego, matchbox, Baibie- és hölgybabák, távirányítású autók. A Triói több mint kétezer féle és húszmillió darab játéka közül válogathatnak a szülők. A játékipari társulás 16 gyártót fog össze, ezáltal a hazai játékelőállítás 80 százalékát képviseli.- Milyen játékokat lehet eladni ma a piacon? — kérdeztem Csetényi Miklóst, a társulás elnökét.- Csak azokat o termékeket, amelyekben valamilyen szellemi többlet van. Nem szabad magas szinvonalú technológiát igénylő játékokat gyártani, egyrészt a hazai piac szűkössége, másrészt a külföldi értékesítés nehézsége miatt. Nemrég adtuk el egy játékcsalád licencét Kanadának. Felszereltek Magyarországon egy üzemet és együtt forgalmazzuk a terméket.- Egyre kevesebb fajátékot látni 02 üzletekben . . .- Annyi van belőlük a boltokban, amennyit a kereskedők rendelnek. Sokat exportálunk, de még Így sem teljes a gyártó lekötöttsége.- Milyen irányzat, divat uralkodik most a piacon?- Ma mór nem lehet olyan divatról beszélni, mint a bű. vös kocka idejében. Most a természethez, a hagyományokhoz való visszavonulás — baba, hajó, katona, építőkocka, társasjáték - a jellemző.- Az üzletekben a szülők csak egymásnak merik súgni: túl drága . . .- Minden drágul, miért pont a játék lenne kivétel. A hazai játékgyártás elérte a gazdasági tűrőképessége határát. Az elmúlt két év alatt megkétszereződött a műanyag ára, a nyomdai és a termeié, si költség. De még mindig olcsóbbak a játékok, mint Ausztriában. A hazai játékgyártásban, te- hát nem várható jelentős áttörés. Viszont az egyre szaporodó forgalmazók talán kedvezőbb kínálatot és árakat teremtenek . . . Hajdú Zs. Advent A meredek Vár utca fölött a toronyóra számlapja világit. A templom mögött szép, emeletes parókia. Ablakai sötétek, csak a kapu melletti spalettak mögül szűrődik ki fény. A hajdan több papnak is otthont adó, nagy épületben ilyenkor télen jobbára csak ebben a bolthajtásos helyiségben van fűtés. Ez Mott János plébános űr hivatala - és lakószobája is egyben. Bár a parókián évek óta egyedül él, érezhetően egy egész falu szeretete veszi körül. Huszonnegyedik éve szolgálja egyházát Pécsvá- radon. Korábban Szigetváron, még korábban Tolnán töltött el tíz évet, ahol még ma is szívesen emlékeznek a jókedélyü, az életet szerető és szerettetni tudó káplánra. Egy elejtett mondat hozott fel a hegyre ezen az estén. A művelődési házban a Várbaráti Körről a Családi Kör klubról, előadásokról beszélgettünk, ahol mindenütt ott volt a plébános úr. Azt mondták: ,,A mi papunk igazi népművelő”. Mott János szívesen fogadja a váratlan vendéget is. Szobájában a régi faragott íróasztal, a könyvekkel teli szekrény, a bíborszin bársonnyal takart asztal nyugalmat, békét áraszt. Alig jutunk túl az ismerkedésen, betoppan a mecsek- nádasdi Vendel atya, hogy néhány szót váltson a karácsonyi előkészületekrő1.- A sváboknál nagyon nagy a karácsonyfakultusz, az ünnep mélyen él a népben. Bár itt Pécsváradon már nincs nemzetiségi jellege. Az éjféli mise gyönyörű, tele van a templom, ilyenkor azok is eljönnek, akik máskor soha. A mi templomunk óriási, s az erdőgazdaság minden é/ben a legszebb, legnagyobb fenyőfát ajándékozza nekünk. Ezt a hagyományt valahogy megtartották az elmúlt negyven év alatt is. Nagyon szép régi betlehemünk is van.- A fekedi karácsonyokra hogyan emlékszik?- Ó, milyen szegények voltak akkor az ünnepek, a maihoz képest! A gyerekeknek szoktam mesélni, hogy a Mikulás csak pár szem diót meg aszalt szilvát hozott, amit lisztbe mártottak, hogy mégis más legyen. Az asszonyok kelt tésztából madárka formát sütöttek, szeme helyére piros ciroxma- got tettek - ez volt a Spatz. Amikor újévet köszönteni mentünk, ha szépen mondtuk a verset, a nagymamáktól o kis pénzecske mellé kaptunk -egy ilyen Spatzot is. Megemlítem, hogy a Ka lóka együttes szép karácsonyi énekei közül egyik erről a madárforma kalácsról szól.- Hát igen - mondja a plébános úr. - En sajnos ezeket az új zenéket nem ismerem. Ha • több érzékem lenne mondjuk a technikához, biztosan könnyebb dolgom lenne az ifjúsággal. Az én működésem ideje alatt a fiatalság nevelését teljesen kivették a papok kezéből, így a korosztályomnak ebben nincs gyakorlata. Eddig évente ötven-hatvan gyerek járt hitoktatásra, idén, hogy újra bejuthattam az iskolába, 250-en járnak De csak a hatodik-hetedik órában taníthatok, s hol van az a gyerek, aki ekkor még figyelni tud! Most kellene húsz-huszonöt évvel fiatalabbnak lenni! Bár még mindiq le tudom kötni őket. A múltkor óra végén az egyik kisfiú végigsimitotta a karomat és azt mondta: Tisztelendő bácsi, én úgy szeretlek téged. Nagyon jólesett. De ezt ne Írja meg! Sok lelkifurdalást érzek, hogy többet kéne adnom a gyerekeknek. De hát majd nem hetven éves vagyok, nincs lelkierőm már. Amit a művelődési házban hallottam, az ellent mond e kijelentésnek, s a olébános úr naprakészségét bizonyítják azok a leqújabb nyugatnémet prédikációs könyvek is, melyek az asztalán fekszenek. Az elmúlt vasárnap a pécsi püspök szentelésről számolt be a híveknek.- Ennek a változásokkal terhes, nyugtalan évnek a karácsonyán miről szól majd a prédikáció?- Nagyon nehéz az Istenről, a karácsonyról beszélni, mikor az embereket elsősorban a gazdaság érdekli. Primum vivere, dein de philosophare — először élni, aztán filozofálni! Nem mondhatom, hogy itt falun érezhető lenne a vallás felé fordulás. A szavak talán megszaporodtak, de a tét tek még nem. Az emberek várnak, hiszen olyan nagy a bizonytalanság mindenben. Karácsonykor, mint eddig is, megpróbálom az Istenben való hitet erősíteni hallgatóimban s azt kívánom, hogy adjon elég bölcsességet azoknak, akik döntenek sorsunk felöl. Advent van, várjuk Jézus születését várjuk az ismeretlen nehézségeket Ígérő új esztendőt. Mire a plébános úr kikísér a kapun, a templom világítótornyában nyolcat üt az óra. Müller Zsuzsanna Ajándék-karácsonyfa A csenevész fát a szomszédtól kaptuk. „Hagyja, Margit néni — mondta anyámnak, amikor az elővette foszladozó és zálogcéduláktól örökke púpos pénztárcáját. - Ez a mi karácsonyi ajándékunk.” Felkapta oz összekötözött fát és lehozta hozzánk. Anyám röstellte magát. A szomszéd is félt, nehogy megalázónak tűnjék a helyzet: egy szegény ajándékozott a még szegényebbnek. Emlékszem, zavart tekintetére. A szegénység nem bántott, hisz akadt annok derűs oldala is, igaz, ríkató is épp elég. A megsértett önérzet - ha a szegénységünk miatt ért - jobban fájt mindennél . . . S mi volt ahhoz képest az üres has oly gyakori, már- már gyötrő korgása. A gyo- morkorgást meg 'lehetett szokni .. . Hogy örültem, amikor a Gundrum néni üzletében vett anyám egy rongymackót néhány forintért, s annak mindenféle tarka anyagokból magam szabtam-varrtam újabb és újabb ruhácskákat. Anyám hogy nevetett, hogy a legkisebb - negyedik - fia milyen ügyesen bánik a tűvel . . . Rongyunk volt elég . . . Nyolcadikos koromban kikért anyám a napköziből, s elindultunk az októberi verőfényben, öltönyt vásárolni nekem karácsonyra. Életem első öltönyét. S hogy számoltam akkor, hányat kell aludnom a szentestéig, hogy előkerüljön az öltöny a szekrényből és a fa alól; végleg felvehessem, s büszkélkedhessek a bátyáim előtt: ezt nem tőletek örököltem. örültek ők is, hogy a kisöcsikéjük végre megérte ezt is, saját bolti öltönye van - még ha a legolcsóbb konfekció is. és anyánk örült velünk. Dehogy tudtuk akkor, hogy az én öltönyömmel bőven kifutott a karácsonyi keretből, s hogy újabb zálogcédulával gyarapította az erszényét! Meggyújtottuk a gyertyákat, néhány csillagszórót, s máris nekiálltunk dézsmálni a szaloncukrokat - sztoniolba csomagolt kockacukrokat —, és ádáz harcba kezdtünk, hogy megvédjük a magunkét, a mindannyiunk számára egyenlő mennyiségben felhalmozott beigli- és kalá.cshalmokat. Te jó ég, hogy mit és mennyit voltunk képesek befalni! Amikor jöttek a karácsonyos, bet- lehemes srácok a környékről, még nekik is jutott néhány fillér, netán forint, s valami harapnivaló. Mint ahogy nekem is, amikor én vettem nyakamba kis barátaimtól kísérve az általunk fabrikált primitív betlehemet. . . Megvan már az idei ‘ónk, s minden készen áll, hogy kö- rülálljuk és boldog örömmel nyissuk ki a nekünk szánt ajándékcsomagokat. Már előre bizserget a jó érzés: hogy fog csillogni két aprócska lánykám szeme, amint kibontja a díszes csomagolást! De azt is jó előre tudom, hogy boldogságom most sem lesz felhőtlen, mert tudom, mind többen várják úgy a karácsony-csodát, mint én is hajdanvolt kissrác koromban. S hányán vannak, akiknek egyre nagyobb gond a sze- retetünnep is! Csak most egyre nagyobbak az ellentétek, mint a hajdanvolt karácsonyaimon. Akkor szinte egyformán szegény volt a ház, az utca, a város - tehát nem is voltunk valójában szegények. Most meg? Mind mélyebb a szakadék . . . Valaha még irigység is volt bennem, hogy másnak mennyivel tehetősebb a fája, s mi minden kerülhet alá. Ma meg mind többen irigylik a nem is oly gazdag fánkat. Naponta tapasztalom: egyre csak növekszik a szegénység. Tehetetlen vagyok. A félelem is szorongat, mert érzem, tudom, mi magunk is visszafogottabban élünk. Létminimum, társadalmi minimum ... S reménykedek, hogy amíg még létezem és dolgozni is tudok, addig nincs, nem is lehet baj. De aki már munkanélküli? Aki a nyugdíjából nyomorog ? A nyu, kérlek, a túlvilágról sose küldd vissza a zólogcéduláidat. Murányi László Ízelítő a játékgyár termékeiből
