Dunántúli Napló, 1989. december (46. évfolyam, 332-360. szám)

1989-12-23 / 354. szám

u Dunántúli napló 1989. december 23., szombat Karácsony üzenete Ismét jő a karácsony, o szeretet ünnepe. Nem hó­pihésen, romantikával bé­lelt izgalommal, mint ahogy azt gyermekkorunk­ban megéltük. Hanem jő szélfútta, papírzacskót gör­gető fekete utcákon, áru­házi tülekedésben, autó- duszos tumultusban, a jö­vő iránti bizalmatlanság- ba*n. Ma már a Karácsony csak a, gyermeki lélekben el igazán a maga érintet­lenségében. Felnőtt vilá­gunk a fogyasztás mámo­rában egzisztál e napok­ban, elfedve az ünnep lé­nyegét. Mit jelent ma, 1989 telén nekünk, magyarok­nak a Karácsony ünnepe? Kinek a Megváltó születé­sét, üdvösségünk szerző­jének eljöttét. Másoknak szünetet vagy néhány órás családi békességet a fenyőfa körül, esetleg az utolsó nagy költekezést az e napokra összekuporga- tott pénzből. Mégis, ennyiféle impul­zus ellenére a karácsony üzenete mindnyájunknak azonos azzal, amit a jám­bor betlehemi pásztorok hallottak azon a csodás éjszakán az angyali hír­vivőtől : Ne féljetek! Ez a karácsony egyetemes üze­nete: ne féljünk. Mert van mitől félnünk: az aj­tóinkon kopogtató sze­génységtől, a megannyi gyógyíthatatlan testi-lelki bajtól, az elszabaduló inflációtól, a demokrácia palántáját sorvasztó fagy­tól, a temesvári „rendcsi- nálók" itthoni elvbarátai­tól. S ebben a félelmektől átitatott karácsonyi nyüzs­gésben szelíden szól az angyali üzenet: ne félje­tek! Dr. Bögner Miklós Gazda­képzés Magyar­országon Jövőre több mezőgazda­sági iskola kezdi meg az állattenyésztői, növényter­mesztői vagy kertészeti szakmunkás, illetve szak­középiskolai végzettségű fiatalok egyéves, bentla­kásos kisgazdasági to­vábbképzését. Tervezik, hogy a nyolc általános is­kolai végzettségűeknek is indítanak több éves kép­zést, s a felnőtt gazdál­kodó ugyancsak megsze­rezhetik a kisgazdasági szakismereteket. A képzés beindításáról szerdán cse­réltek véleményt az ér­dekelt intézmények kép­viselői a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­riumban rendezett ta­nácskozáson. A MÉM-ben számítanak arra, hogy a fejlett tőkés országoktól - a szakkép­zésre, továbbképzésre, il­letve a vállalkozások élén­kítésére - várt anyagi se­gítségből is jut erre az oktatási formára. Az or­szág mintegy 150 mező­gazdasági szakmunkás­képző, illetve szakközép­iskolájából 10-20-nál viszonylag gyorsan megte­remthetők e „farmerkép- zés" feltételei. A farmergazdaságok si­keres vezetése sok irányú ismeretet igényel. A le­endő kisgazdaságok igaz­gatásához ezért —, a kis­üzemi méretekhez, s tech­nikához igazodó -, széles körű állattenyésztési, nö­vénytermesztési, kertészeti s mezőgazdasági-gépésze­ti, építészeti ismereteket szerezhetnek a beiratko­zok. Több min! bitezer féléből válogathatnak a vásárlök A játékvarázs megtörik? Felcsillanó szemek, mosoly, jókedv. A karácsonyfa alatt kisebb-nagyobb ajándékok, szépen becsomagolva. Kap­kodva bontaná a két apró kéz, de a szalag nem en­ged, elkél a segítség. A meg­pillantás öröme, a hála pu­szija, az arcon. Megszűnik létezni a szoba, a város, a, világ, csak egyetlen fontos dolog van most: a játék! Minden karácsonykor újra éled ez a varázslat. Ilyen­kor szinte mindenki játékot vá­sárol, még az is, aki egész éven át a hívogató polcok közelébe se ment.’ A játék­boltok forgalma az év utolsó négy hónapjában meghaladja az első nyolcét. Nehéz dolgot vállal ma­gára az, aki ma Magyaror­szágon játékgyárat keres. Vannak szövetkezetek, társu­lások, üzemrészek, amelyek többek között játékok előállí­tásával is foglalkoznak, vagy léteznek társasjátékokat gyár­tó nyomdák, de igazi, nagy játékgyár nincs. Néhány év­vel ezelőtt, a szarvasi Plasto- lus Ipari Szövetkezet termé­keinek döntő többségét a já­tékok jelentették. Mára a ha­zai szűkös piaci kereslet mi­att, ez az arány eltolódott más termékek javára. Játékország titkaiba csak a kereskedelmi vállalatok és a Play-Coop Játékipari Társulás segítségével lehet betekinteni. A Triál árualapjának 60-70 százalékát külföldről szerzi be, az NDK-ból, Csehszlovákiából, Kínából, Dániából, Angliából, Ausztriából és az NSZK-ból. A vásárlók elsősorban az Minden karácsonykor újra éled a játék reneszánsza olcsó, lendkerekes, felhúzós autókot, fémlemez játékokat, műanyag építő- és homokozó készletet, csipogó figurákat, gumilabdákat keresik az üzle­tekben, vagy a drága játéko­kat: lego, matchbox, Baibie- és hölgybabák, távirányítású autók. A Triói több mint két­ezer féle és húszmillió darab játéka közül válogathatnak a szülők. A játékipari társulás 16 gyártót fog össze, ezáltal a hazai játékelőállítás 80 szá­zalékát képviseli.- Milyen játékokat lehet eladni ma a piacon? — kér­deztem Csetényi Miklóst, a társulás elnökét.- Csak azokat o terméke­ket, amelyekben valamilyen szellemi többlet van. Nem szabad magas szinvonalú technológiát igénylő játékokat gyártani, egyrészt a hazai pi­ac szűkössége, másrészt a külföldi értékesítés nehézsége miatt. Nemrég adtuk el egy játékcsalád licencét Kanadá­nak. Felszereltek Magyaror­szágon egy üzemet és együtt forgalmazzuk a terméket.- Egyre kevesebb fajátékot látni 02 üzletekben . . .- Annyi van belőlük a bol­tokban, amennyit a kereske­dők rendelnek. Sokat expor­tálunk, de még Így sem teljes a gyártó lekötöttsége.- Milyen irányzat, divat uralkodik most a piacon?- Ma mór nem lehet olyan divatról beszélni, mint a bű. vös kocka idejében. Most a természethez, a hagyomá­nyokhoz való visszavonulás — baba, hajó, katona, építő­kocka, társasjáték - a jel­lemző.- Az üzletekben a szülők csak egymásnak merik súg­ni: túl drága . . .- Minden drágul, miért pont a játék lenne kivétel. A ha­zai játékgyártás elérte a gazdasági tűrőképessége ha­tárát. Az elmúlt két év alatt megkétszereződött a műanyag ára, a nyomdai és a termeié, si költség. De még mindig olcsóbbak a játékok, mint Ausztriában. A hazai játékgyártásban, te- hát nem várható jelentős át­törés. Viszont az egyre sza­porodó forgalmazók talán kedvezőbb kínálatot és ára­kat teremtenek . . . Hajdú Zs. Advent A meredek Vár utca fö­lött a toronyóra számlapja világit. A templom mögött szép, emeletes parókia. Ab­lakai sötétek, csak a kapu melletti spalettak mögül szűrődik ki fény. A hajdan több papnak is otthont adó, nagy épületben ilyen­kor télen jobbára csak eb­ben a bolthajtásos helyi­ségben van fűtés. Ez Mott János plébános űr hivatala - és lakószobája is egy­ben. Bár a parókián évek óta egyedül él, érezhetően egy egész falu szeretete veszi körül. Huszonnegyedik éve szolgálja egyházát Pécsvá- radon. Korábban Szigetvá­ron, még korábban Tolnán töltött el tíz évet, ahol még ma is szívesen emlékeznek a jókedélyü, az életet sze­rető és szerettetni tudó káp­lánra. Egy elejtett mondat ho­zott fel a hegyre ezen az estén. A művelődési házban a Várbaráti Körről a Csa­ládi Kör klubról, előadá­sokról beszélgettünk, ahol mindenütt ott volt a plébá­nos úr. Azt mondták: ,,A mi papunk igazi népműve­lő”. Mott János szívesen fo­gadja a váratlan vendéget is. Szobájában a régi fara­gott íróasztal, a könyvekkel teli szekrény, a bíborszin bársonnyal takart asztal nyugalmat, békét áraszt. Alig jutunk túl az ismerke­désen, betoppan a mecsek- nádasdi Vendel atya, hogy néhány szót váltson a ka­rácsonyi előkészületekrő1.- A sváboknál nagyon nagy a karácsonyfakultusz, az ünnep mélyen él a nép­ben. Bár itt Pécsváradon már nincs nemzetiségi jel­lege. Az éjféli mise gyö­nyörű, tele van a templom, ilyenkor azok is eljönnek, akik máskor soha. A mi templomunk óriási, s az er­dőgazdaság minden é/ben a legszebb, legnagyobb fe­nyőfát ajándékozza nekünk. Ezt a hagyományt valahogy megtartották az elmúlt negyven év alatt is. Na­gyon szép régi betlehemünk is van.- A fekedi karácsonyok­ra hogyan emlékszik?- Ó, milyen szegények voltak akkor az ünnepek, a maihoz képest! A gyerekek­nek szoktam mesélni, hogy a Mikulás csak pár szem diót meg aszalt szilvát ho­zott, amit lisztbe mártottak, hogy mégis más legyen. Az asszonyok kelt tésztából ma­dárka formát sütöttek, sze­me helyére piros ciroxma- got tettek - ez volt a Spatz. Amikor újévet kö­szönteni mentünk, ha szé­pen mondtuk a verset, a nagymamáktól o kis pén­zecske mellé kaptunk -egy ilyen Spatzot is. Megemlítem, hogy a Ka lóka együttes szép karácso­nyi énekei közül egyik er­ről a madárforma kalácsról szól.- Hát igen - mondja a plébános úr. - En sajnos ezeket az új zenéket nem ismerem. Ha • több érzékem lenne mondjuk a techniká­hoz, biztosan könnyebb dol­gom lenne az ifjúsággal. Az én működésem ideje alatt a fiatalság nevelését telje­sen kivették a papok kezé­ből, így a korosztályomnak ebben nincs gyakorlata. Ed­dig évente ötven-hatvan gyerek járt hitoktatásra, idén, hogy újra bejuthattam az iskolába, 250-en járnak De csak a hatodik-hetedik órában taníthatok, s hol van az a gyerek, aki ekkor még figyelni tud! Most kel­lene húsz-huszonöt évvel fiatalabbnak lenni! Bár még mindiq le tudom kötni őket. A múltkor óra végén az egyik kisfiú végigsimitotta a karomat és azt mondta: Tisztelendő bácsi, én úgy szeretlek téged. Nagyon jól­esett. De ezt ne Írja meg! Sok lelkifurdalást érzek, hogy többet kéne adnom a gyerekeknek. De hát majd nem hetven éves vagyok, nincs lelkierőm már. Amit a művelődési ház­ban hallottam, az ellent mond e kijelentésnek, s a olébános úr naprakészségét bizonyítják azok a leqújabb nyugatnémet prédikációs könyvek is, melyek az asz­talán fekszenek. Az elmúlt vasárnap a pécsi püspök szentelésről számolt be a híveknek.- Ennek a változásokkal terhes, nyugtalan évnek a karácsonyán miről szól majd a prédikáció?- Nagyon nehéz az Is­tenről, a karácsonyról be­szélni, mikor az embereket elsősorban a gazdaság ér­dekli. Primum vivere, dein de philosophare — először élni, aztán filozofálni! Nem mondhatom, hogy itt falun érezhető lenne a vallás fe­lé fordulás. A szavak talán megszaporodtak, de a tét tek még nem. Az emberek várnak, hiszen olyan nagy a bizonytalanság minden­ben. Karácsonykor, mint ed­dig is, megpróbálom az Is­tenben való hitet erősíteni hallgatóimban s azt kívá­nom, hogy adjon elég böl­csességet azoknak, akik döntenek sorsunk felöl. Advent van, várjuk Jézus születését várjuk az ismeret­len nehézségeket Ígérő új esztendőt. Mire a plébános úr kikísér a kapun, a temp­lom világítótornyában nyol­cat üt az óra. Müller Zsuzsanna Ajándék-karácsonyfa A csenevész fát a szom­szédtól kaptuk. „Hagy­ja, Margit néni — mondta anyámnak, amikor az elővette foszladozó és zálog­céduláktól örökke púpos pénztárcáját. - Ez a mi ka­rácsonyi ajándékunk.” Felkap­ta oz összekötözött fát és le­hozta hozzánk. Anyám röstellte magát. A szomszéd is félt, nehogy megalázónak tűnjék a helyzet: egy szegény ajándé­kozott a még szegényebbnek. Emlékszem, zavart tekintetére. A szegénység nem bántott, hisz akadt annok derűs ol­dala is, igaz, ríkató is épp elég. A megsértett önérzet - ha a szegénységünk miatt ért - jobban fájt mindennél . . . S mi volt ahhoz képest az üres has oly gyakori, már- már gyötrő korgása. A gyo- morkorgást meg 'lehetett szok­ni .. . Hogy örültem, amikor a Gundrum néni üzletében vett anyám egy rongymackót né­hány forintért, s annak min­denféle tarka anyagokból ma­gam szabtam-varrtam újabb és újabb ruhácskákat. Anyám hogy nevetett, hogy a legki­sebb - negyedik - fia mi­lyen ügyesen bánik a tűvel . . . Rongyunk volt elég . . . Nyolcadikos koromban ki­kért anyám a napköziből, s elindultunk az októberi verő­fényben, öltönyt vásárolni ne­kem karácsonyra. Életem első öltönyét. S hogy számoltam akkor, hányat kell aludnom a szentestéig, hogy előkerüljön az öltöny a szekrényből és a fa alól; végleg felvehessem, s büszkélkedhessek a bátyáim előtt: ezt nem tőletek örököl­tem. örültek ők is, hogy a kisöcsikéjük végre megérte ezt is, saját bolti öltönye van - még ha a legolcsóbb konfek­ció is. és anyánk örült ve­lünk. Dehogy tudtuk akkor, hogy az én öltönyömmel bő­ven kifutott a karácsonyi ke­retből, s hogy újabb zálog­cédulával gyarapította az er­szényét! Meggyújtottuk a gyertyákat, néhány csillagszórót, s máris nekiálltunk dézsmálni a sza­loncukrokat - sztoniolba cso­magolt kockacukrokat —, és ádáz harcba kezdtünk, hogy megvédjük a magunkét, a mindannyiunk számára egyen­lő mennyiségben felhalmozott beigli- és kalá.cshalmokat. Te jó ég, hogy mit és mennyit voltunk képesek befalni! Ami­kor jöttek a karácsonyos, bet- lehemes srácok a környékről, még nekik is jutott néhány fillér, netán forint, s valami harapnivaló. Mint ahogy ne­kem is, amikor én vettem nya­kamba kis barátaimtól kísérve az általunk fabrikált primitív betlehemet. . . Megvan már az idei ‘ónk, s minden készen áll, hogy kö- rülálljuk és boldog örömmel nyissuk ki a nekünk szánt ajándékcsomagokat. Már elő­re bizserget a jó érzés: hogy fog csillogni két aprócska lánykám szeme, amint kibont­ja a díszes csomagolást! De azt is jó előre tudom, hogy boldogságom most sem lesz felhőtlen, mert tudom, mind többen várják úgy a karácsony-csodát, mint én is hajdanvolt kissrác koromban. S hányán vannak, akiknek egyre nagyobb gond a sze- retetünnep is! Csak most egy­re nagyobbak az ellentétek, mint a hajdanvolt karácso­nyaimon. Akkor szinte egyfor­mán szegény volt a ház, az utca, a város - tehát nem is voltunk valójában szegények. Most meg? Mind mélyebb a szakadék . . . Valaha még irigység is volt bennem, hogy másnak mennyivel tehetősebb a fája, s mi minden kerülhet alá. Ma meg mind többen irigylik a nem is oly gazdag fánkat. Naponta tapasztalom: egyre csak növekszik a sze­génység. Tehetetlen vagyok. A félelem is szorongat, mert ér­zem, tudom, mi magunk is visszafogottabban élünk. Lét­minimum, társadalmi mini­mum ... S reménykedek, hogy amíg még létezem és dolgoz­ni is tudok, addig nincs, nem is lehet baj. De aki már mun­kanélküli? Aki a nyugdíjából nyomorog ? A nyu, kérlek, a túlvilág­ról sose küldd vissza a zólogcéduláidat. Murányi László Ízelítő a játékgyár termékeiből

Next

/
Thumbnails
Contents