Dunántúli Napló, 1989. december (46. évfolyam, 332-360. szám)
1989-12-23 / 354. szám
1989. december 23., szombat Dunántúli napló 3 Aktív politizálás a romániai magyarság érdekében Jelentősen felértékelődött hazánk nemzetközi tekintélye Horn Gyula: „Létérdekünk a szomszédainkkal való kiegyensúlyozott együttműködés...” Nem lehet tagadni: Magyarország kihasználva a keleti jó szelet, a tömb hajói közül kiugorva, a politikai változások élére állt Mindez Nyugatról gyorsan, Keletről lassan érlelődve megalapozta azt a jó nemzetközi hírét, melyet még ma is élvez, de hogy milyen előnyöket lehet majd ebből kikovácsolni, az a jövőben dől el. Erről beszélgettünk a magyar diplomácia fejével, Horn Gyula külügyminiszterrel, különös tekintettel a szomszédkapcsolatokra.- Hogyan lehetne s om- mázni hazánk helyét a nagyvilágban? Hogy vélekedik a magyar kormánypolitikáról Európa?- Minden elbizakodottság nélkül mondhatjuk; igen nogy a rokonszenv mindazzal kapcsolatban, ami Magyarországon történik. Az országok nagy többségében Nyugaton, s ma már Közép-Kelet-Euró- pa országaiban is. Persze, a megítélésben akad néhány jelentős különbség. A rokon- szenv alapja az, hogy Magyarország kezdte meg elsőként a demokratizálódási folyamatot érdemben is. Ezt azért mondhatom nyugodtan, mert ugyan Szovjetunióban előbb hirdették meg a glasz- noszty és a peresztrojka vonalát, de olyan mély változásokhoz ott még nem jutottak el — nem is kezdtek bele —, mint nálunk. Gondoljon például a többpártrendszerre, amit 1988 februárjában már deklarált a hatalmon lévő pórt. Hozzátenném ehhez azt is, hogy a mai események fényében főként a nyugati partnereink, de egyre inkább az NDK-s és a csehszlovák partnereink is megfogalmazzák, hogy milyen nagy hatással volt az itt zajló folyamatoknak a náluk bekövetkezett eseményekre.- NDK, Csehszlovákia, Bulgária azért másképpen — más okok miatt is - követett minket...- így igaz. Ezekben az országokban- igen erős, alulról szerveződő nyomás, ha tetszik az utca kényszerítette ki a változást. Éppen ezért állíthatom; a külföldi megítélésben óriásit nyom a latban, hogy nálunk mindezt a hatalmon •belül lévő reformerők startol- tattók, természetesen találkozva egyéb, változást igénylő törekvésekkel, ami jelentősen fölértékeli hazánk nemzetközi tekintélyét. Magam ezt ta- •pasztaltam.- Ezek szülték külpolitikánk merőben új lépéseit is, melyek korábban elképzelhetetlenek lettek volna.- Valószínűleg arra gondol ön, hogy lépéseket tettünk a nyugat-európai integrációs szervezeték felé. Elsőként közeledve az 'Európa Tanácshoz, az Észak-Atlanti közgyűlés felé; elkezdtük a rendszeres kapcsolat 'kiépítését az Európa Parlamenttel ' és egy sor olyan nemzetközi szervezettel és fórummal, amellyel korábban semmiféle kapcsolat nem volt. Ez már önmagában is az országunkra irányította a figyelmet. Gondolja meg: emberi jogi témában februárban csatlakoztunk ahhoz a svéd kezdeményezéshez a genfi Emberi Jogi Bizottságban, amely nemzetközi ösz- szetételü, helyszíni vizsgálóbizottság kiküldését határozta el a romániai falurombolások kapcsán. Korábban elképzelhetetlen dolog történt: a Varsói Szerződés egyik tagállama egy másik tagállam ellenében támogatott egy ilyen kezdeményezést. Vagy gondoljon az NDK-s menekültek előtt megnyitott határra ... E bel- és külpolitikai nyitások és cselekedetek igen komoly fegyverténynek számítanak o nagyvilág diplomáciai életében.- Nem érzi-e azt, hogy Magyarország történelmének során talán mindig az volt a legnagyobb gondja, hogy éppen szomszédaival nem tudott dűlőre vergődni?- Mindig kiemelkedő jelentőséget tulajdonítottunk a szomszédainkhoz fűződő viszonynak. Létérdekünk a normális kapcsolatok, a zavartalan együttműködés-együttgondolkodás kialakítása. De azért nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy hosszú hónapokon keresztül létezett nem kis aszinkronitás. Súlyos feszültségforrás a közelmúlt magyar—csehszlovák vagy magyar—NDK viszonyban, amelyek elvi-politikai különbségekből eredtek. Nem beszélve a magyar-román viszonyról, amely mélyponton van. Mi elindultunk a demokratizálódás útján, amely önmagában tagadta például a Jokes-féle vezetés politikájának helyességét, legitimitását — hogy udvariasan fogalmazzak. Soha nem avatkoztunk ugyanakkor a csehszlovák bel- ügyekbe, de végül is mit választhattunk volna? Mondjuk azt, hogy ha a nálunk zajló folyamatok egyeseket irritálnak, akkor mondjunk le a saját törekvéseinkről? Ez nemzetellenes politika lett volna. Tehát megpróbáltuk egyfelől nem élezni a viszonyt, ugyanakkor nagyon határozottan visszautasítottunk minden olyan támadást, amely a mi belső átalakítási szándékaink ellen irányult.- A Szovjetunió kulcstényező.. .- Elég komoly erőfeszítéseket teszünk azért, hogy semmi olyat ne lépjünk külpolitikailag, ami a Szovjetunió ellenében van, ami számára károkat okoz. De ugyanakkor világosan kell látni, hogy a korábbi viszonyunkat sok tekintetben át kell alakítani. Politikai vonatkozásban, vagy katonai-biztonsági területen különösebb problémáink nincsenek, sőt abban is meg tudunk állapodni a szovjet vezetéssel, hogy ha lehet, gyorsított ütemben kerüljön sor o bécsi tárgyalások előrehaladásával összefüggésben az itt állomásozó csapatok kivonására. De hát egyre rosszabbul alakulnak a - gazdasági kapcsolatok, hiszen óriási szállítási lemaradások vannak; s elavult az egész elszámolási rendszer. Ezeket szóvá tesszük, nagyon kemény vitákban. Ez, hangsúlyozom, nem a magyar—szovjet viszonyt gyengítik, hanem a realitások alapján próbálunk megoldások felé jutni.- A szomszédviszonyokban ott van Trianon és az 1947- es párizsi békeszerződések okozta bánatunk is... — Gyakran vádoltak meg bennünket evvel, főleg román részről, hogy mi e békeszerződések fölbontására, hotár- reviziókra törekszünk, s mi ezért szólalunk föl az erdélyi magyarság ügyében. Ilyen Írások és- nyilatkozatok ma már tömegével jelennek meg. Mit válaszolhatok erre? Nekem meggyőződésem, hogy Trianon végtelenül igazságtalan volt, hozzátéve: a párizsi békeszerződések is azok, mert mérhetetlenül nagy árat fizetett Magyarország első, illetve második világháború szerepvállalásáért. Igazságtalan tehát, de ugyanakkor senki részünkről föl nem veti azt, hogy meg kell ezeket a szerződéseket változtatni, határre- viziókat kell célul kitűzni. Mi tiszteletben tartjuk a kialakult realitásokat, területi követeléseink nincsenek, viszont azt elengedhetetlennek tartjuk, hogy ezek a mostani állapotok megváltozzanak 'Romániában is, ami az ott élő magyarokat sújtja, ami előjön turisztikai, rokoni-látogatói viszonylatban. Határozott vé'emé- nyem, hogy az a nagy horderejű változás, ami Csehszlovákiában végbement, az előbb-utóbb Romániára is ki fog hatni. — A déli határon Jugoszlávia. Jószomszédi kapcsolatainkat ma nem vitathatja el senki. Ugyanakkor a szerb-szlovén ellentét figyelmeztető, hiszen egyes szélsőséges vélemények Szerbiában éppen a Vajdaság autonómiáját is megkérdőjelezik .. . — Mi következik ebből a számunkra? Magam sem örülnék annak, ha bármilyen nacionalista törekvés súlyos belső konfliktusokat okoz szomszédunknál. Meggyőződésem szerint itt inkább arról van szó, hogy egyes köztársaságokban, mint például Szlovéniában messzebbre tartanaka politikai átalakulás frontján, például a többpártrendszerben, a pluralizmus megteremtése terén, mint más köztársaságokban. Egyébként nem hiszem, hogy Szerbiában hátrányos lenne a magyarok helyzete. Nekünk kitűnőek a kapcsolataink Jugoszláviával, s nem szeretnénk, ha a köztársaságok közötti feszültségek kihatnának a magyar— jugoszláv viszonyra. — Ausztria? — Különlegesen jó a viszony, s ezt akkor is fönn fogjuk tartani, ha néhány év múlva Ausztria a Gazdasági Közösség tagja lesz. Nagyon sok mindenben szeretnénk még előbbre tépni. Így napirenden van a vámmentes övezetek létrehozása, parolázunk a fertődi -közös természetvédelmi terület ügyében, s remélhetőleg a világkiállítás közös örömök forrása lesz. Ausztria bekapcsolódott az olasz—magyar—jugoszláv regionális együttműködésbe, s ez is új távlatokat nyithat. Én nem tudok olyan terü'etről, akár gazdaság, politika vagy kultúra, ahol -ne újabb és ójöbb kapcsolati szálak szövődnének országaink között. — Csehszlovákiában napjaink változásai nyomán az eddig deklarált baráti kapcsolatokat valódi baráti kapcsolatok válthatják föl. — Nem is hiszem, hogy ennek különösebb akadálya lenne. — Térjünk vissza egy pillanatra a Szovjetunióra .. . — A Szovjetunió világpolitikai súlya és jelentősége miatt mindig igen fontos lesz számunkra e kapcsolat jellege és minősége. Alig tudok Európában olyan országot, amelyik ne így gondolkozna, ne akarna kiegyensúlyozott és rendszeres kapcsolatot a Szovjetunióval. Tehát őrültség lenne, ha bárki olyan politikai törekvést fogalmazna meg Magyarországon, amely szovjetellenes-alapon fogant. Persze, lehetnek adott kérdésekben eltérők a vélemények: nem kell együtt masíroznunk, s mindent hajbókolva tudomásul vennünk. De én nem is olyannak ismerem a gorbacsovi vezetést, amely ezt igényelné . . .- Végül Románia, körjáratunk utolsó állomása . . .- Nem látom azt, hogy a mai román vezetéssel bármiféle előrelépést elérhetnénk kapcsolatainkban. A legutóbbi évek során két szakaszt különböztetnénk meg viszonyunkban. Mintegy két éve hagytunk föl a korábbi, nem látok - nem hallok mentalitással. Az általános nemzetközi elvárások és normák alapján a magyarság védelme érdekében aktív politikát indítottunk. Ez az aktív politika azóta minden ottani negatív fejleményre reagált.' Ugyanakkor ügyeltünk arra, hogy a magyar—román ügyet ne egyfajta szomszédi csetepaténak tekintsék, hanem valamennyi nemzetközi szervezet foglalkozzon avval, miként sérti meg a rezsim az alapvető emberi jogokat-normákat. A másik szakaszt a közelmúlt hozta: ez év júliusában elutasítottuk a korábbi román törekvést és magatartást, mely szerint rakjuk félre a problémákat, tárgyaljunk csak azokról a dolgokról, ahol van remény a megegyezésre. Ezt éveken keresztül elég sikeresen alkalmazták és az érzékeny kérdésekről, mint például a magyarság helyzetéről, az anyanemzettel való kapcsolat- tartásról nem voltak hajlandók szót váltani. Csak a gazdasági kapcsolatok „érdekelték” őket. Mi erre azt mondtuk: fordítsuk meg a dolgot: nem tudunk addig más területeken előbbre lépni, amíg nem tárgyalunk érdemben az úgynevezett érzékeny ügyekről.- Kérem, engedjen meg néhány személyes jellegű kérdést is: a parlament, s ezzel a kormány mandátuma rövidesen lejár . . .- Személy szerint még nem döntöttem, hogy hogyan tovább, jelöltetem-e magam a képviselői választásokon, vagy éppen hogyan veszek részt a további politikai életben. Harminc éves külügyi tapasztalataim vannak, sokat publikáltam, s talán oda figyelnek akkor is a véleményemre, ha nem leszek külügyminiszter. Az elmúlt évben a minisztérium sokat dolgozott. S nem rögtönözve, hanem alaposan megfontolva léptünk, előítéletektől mentesen, még ha tudtuk is, hogy egyes lépéseknek kemény következményei lesznek országon belül és országon kívül is. Másrészt hogyan gondolkodom? A jelen átalakulás során talán találkozhatunk rengeteg szófecsérléssel, nagyon sok újabb és újabb eszmével, minden egyéb meghirdetésével. Nem vagyok eszmeellenes. De hát azért egy olyan országnak, amelyik olyan súlyos szociális és gazdasági tehertétellel küz- ködik, mint Magyarország, annak elsősorban kenyérre, ruhára, közbiztonságra van szüksége. Jobb életre. S ennek érdekében cselekedni, s nem szövegelni kell. Én magam és a munkatársaim is ebből a meggyőződésből azt mondtuk, amit tudunk, megteszünk.- ön hol tölti a karácsonyt?- Otthon, családi körben, és ráadásul kormányügyeletes is vagyok. Nem nagyon vállalták a kollégák. így aztán ki sem mozdulhatok . . . Kozma Ferenc — Például— Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt Szeretet Itt ülünk, és nem tudjuk, milyen más szóval helyettesíthetnénk. Itt ülünk, és nem tudjuk, hogy mit is jelent igazában. Tétova pillantásokat és mögötte a mosolyt. Kitárt, nyílt szemeket és mögötte a ki tudja, micsodát. E szavak írása Iközben a romániai főUatoaák egyike bejelenti: ,,ne lőjenek a nép közé többet.” E szavak írása közben beszélünk a szeretetről. Karácsony lesz hamarosan. És nem tudjuk, mit jelent, ha valaki gyűlölettel beszél a szeretetről. Nem tudjuk, mi az, ha szeretettel beszélünk a gyűlöletről. Arról pedig különösen nehéz szót váltani, hogy mi a szeretet és mi a gyűlölet. Mit jelent ez kedden és mit szerdán. Mit szabadszombaton és mit az ünnepnapok bármelyikén. És azzal is küszködünk, mit nevezzünk valaha is, és főként mostanában ünnepnapnak. Karácsony lesz. Szaloncukor és béke. Valaki, akit megfeszítettek. Egy mosoly, egy ajándékcsomag, egy-két nap, melyet átléphetünk, mint valami küszöböt. Egy feldíszített fa, amit anya vagy apa vett több napi fizetéséért. Egy szaloncukor, amit le lehet lopni, egy aláhelyezett ajándék, amely jólesik. Egy pici Magyarország. Egy pici Magyarország. Csillagszó- rógyújtással, családi békével, örömmel, vigalommal, ajándékokkal, mosolygó elődökkel és utódokkal, olyanokkal, akik értik. Akik minden karácsonykor ugyanezt mondják. Akik nem tudják, milyen volt húsz éve, és akik velünk együtt majd később beszélnek arról, hogy öt év múlva. . . Lejáratás? Az MDF pécsi szervezete bizalmatlansági indítványt tett a városi tanács elnöke, Molnár Zoltán ellen. Az MDF nyilatkozata szerint „Molnár Zoltánt habitusa és botrányos életmódja miatt is alkalmatlannak tartják egy európai város polgármesteri posztjába”. Az MTI jelentése szerint az ügy előzménye, hogy három pécsi építőközösség levelet küldött a tanács vb-titká- rának, s vizsgálatot kért egy magánvállalkozó szállodaépítésének körülményeivel kapcsolatban. A levélben állítólag több konkrét utalás vonatkozik a vállalkozó és a tanácselnök személyi összefonódására. Mivel eleddig ez nem történt meg, úgy véljük, érdemes a másik felet, Molnár Zoltán tanácselnököt is meghallgatni arról, milyen véleménnyel van az őt ért vádakról?- Egyszerűen nem értem, mit értenek azon, habitusom nem teszi lehetővé, hogy Pécs polgármestere legyek. Botrányos az életvitelem? Ez az én szótáromban körülbelül annyit jelent, hogy valaki állandóan részeg, veri a családját, úton- útfélen kötözködik . . . Szóval ezt sem tudom hová tenni. A jelentésben említett építőközösségek egyike máris jelezte, hogy hivatalból nem irt ilyen levelet, legfeljebb magánemberként nyilatkozott valaki a nevükben. Ráadásul a címzettek (sem a városi, sem a megyei vb-tifkár) nem kapták meg az említett levelet, egyedül a Demokrata Fórum. Máskülönben, a legutóbbi tanácsülésen már bejelentettem, hogy tudomásomra jutott, névtelen, rágalmazó írást köröznek a személyemmel kapcsolatban, és kértem is, hogy egy bizottság vizsgálja ki az ügyet. A vizsgálat jelenleg folyik . . . Egyébként nem tudom, mire vélni az egész dolgot — azon kívül, hogy lejáratásnak érzem az ellenem felhozott vádakat. Sajnos, nem tudom ki vagy kik kezdeményezték, vádolni pedig senkit nem akarok . . . Remélem előbb-utóbb kiderül, kik Írhatták a névtelen levelet. Idézetek a gazdaságról „Nem az a pénzügyminisztérium jut a legmagasabb odóbevételhez, amely stagnáló vagy vészes lassúsággal növekvő nemzeti jövedelemre veti ki a legmagasabb adókulcsot. Ennél sokkal nagyobb a bevétele annak a pénzügyminisztériumnak, amely elkerüli a túl magas odókulcs adta ellenőrzést, utat nyit a nemzeti jövedelem gyors növekedésének, és arra alacsonyabb adókulcsot kivetve is több adót képes beszedni." A Komái János által ajánlott stobilizációs műtét legkényesebb problé* mája a bér. Elengedhetetlennek tartja, hogy az állami szektor béreire felső korlátot állapítsanak meg még akkor is, ha ez csökkenti a vállalat* vezetők önállóságát, és nehezíti a termelési tényezők optimális kombinációjának kialakítását. Amíg ugyanis az állami tulajdon van túlsiúlyban, addig csak bürokratikuson lehet szembeszállni az alulról jövő béremelési nyomással." Ha ez nem sikerül, az egész műtét kudarcot vall" - állítja a szerző. „Olyan műtétet ajánlok, amelyet még soha, egyetlen ország sem végzett el" — irja a professzor. A röpirat utószavában pedig azt is közli, hogy mindezt kinek, s milyen alkalomból ajánlja. „Annyi évtized után először tűnik úgy: lesz olyan parlament és olyan kormány, amely elé bizalommol terjeszthetem elgondolásaimat. És ráadásul ez a jövendő parlament és kormány rettenetes nehézségek közepette fog hozzákezdeni munkájához. Ha tehát felgyűlt bennem valami mondanivaló, most van az a pillanat, amikor ezt közölnöm kell." Amit még meg kell oldanunk „Megnyugtató módon rendeződött a mecseki uránbányászok jövőbeni személyes sorsa — jelentették be a Regionális Egyeztető Fórum csütörtöki ülését .követő sajtótájékoztatón." * Gyulai Sándor, a Mecseki Ércbányászati Vállalat szak- szervezeti titkára: — A főbb kérdések valóban megnyugtatóan rendeződni látszanak, de vannak olyan problémák, melyeket meg kell - a szakminisztériumokkal együtt — oldanunk. Ilyenek: - a bányászati keresetkiegészítés további menete; — a nyugdíjasoknak nincs megoldva a szénjárandóság további folyósítása; — azt sem lehet tudni, mi lesz azokkal a fiatalokkal, akik jelenleg katonai szolgálatukat töltPk; — s legvégül: nem tudjuk mi lesz az ércbányászokat eddig ellátó egészségügyi szolgálatunkkal. A fenti problémák tehát még megoldásra várnak, a vállalat vezetése és a szak- szervezet ezen fáradozik. Kelet felé gördülnek a kövek Egyes információk szerint New Yorkban felröppentették a hírt, mely szerint 1990-ben kelet-európai turnéra, többek között Magyarországra készül a legendás Rolling Stones angliai rockegyüttes. Úgy tudni, a Stones hazánkon kívül az NDK-ban, Csehszlovákiában és a Szovjetunióban is a közönség elé lép.
