Dunántúli Napló, 1989. december (46. évfolyam, 332-360. szám)
1989-12-16 / 347. szám
1989. december 16., szombat Dunántúli napló JA DIU politikai vitafóruma Az összeomlás-megelőzés radikális gazdaságpolitikája A Kereszténydemokrata Néppárt álláspontja Válasz Kovács Józsefné levelére 3ól élni a kisember bőrén? A gazdaság összeomlásának veszélye belátható közelségbe 'került. Ez nem 'kockáztatható meg a radikális gazdaságpolitika bevezetésének késedelmével, az új országgyűlési választások utánra halasztásával. A kormánynak és a jelenlegi ellenzéknek - az új országgyűlés által választandó kormány várományosának — közösen kell 'magára vállalnia az összeomlást elhárító gazdaságpolitika felelősségét annak elismerésével, hogy a kialakult súlyos válsághelyzetet az elmúlt évtizedek pártállama okozta. A gazdaságpolitikai változás sürqető. A gazdasági helyzet ugyanis egyre gyorsulva romlik, s a negatív folyamatok megáll ítá sa -im egf ordító sa mind nehezebbé válik. Ugyanakkor fogy a széles tömegek tűrőképessége, aminek tünetei már ma is mutatkoznak. A jövő évi választásokon koalíciós kormányzásra jutó pártok eminens érdeke, hogy a majd következő választásokon már eredményekre hivatkozhassanak. Ez csak radikális gazdaságpolitikai program alapján lehetséges. A legsúlyosabb gazdasági folyamat az infláció, de nem kevésbé kritikus a költségvetés deficitje és a külföldi adósságteher sem. A három válsággóc szorosan összefügg, növekedésük, elmélyülésük egymást súlyosbítja. A megszüntetésükre- enyhitésükre számos elképzelés, javaslat, program született, amelyék sóik eleme, rész lete gyakran hasonló. Az alábbiakban körvonalazandó javaslat ezektől főleg aibban tér el, 'hogy- a kialakult helyzetet másoknál súlyosabbnak, összeomlás-közelinek ítéli, és ezért- radikálisabb, sürgős, gyors 3 évre koncentrálódó megoldást tekint (csak) hatékonynak, és ennek módját- a modern európai piac- gazdaság működéséhez közelítve pénzügy(politika)i eszközök alkalmazásában látja. Az infláció megfékezése, majd csökkentése csak a költségvetési kiadások nagyarányú gyors visszafogásával együtt lehetséges. A költségvetési szervék kiadásainak 25-30 százalékos radikális csökkentésével mintegy 100—100 miliárd forintnyi megtakarítás érhető öl egy év alatt. Hasonló arányú mérséklés az állami támogatásoknál és a felhalmozási kiadásoknál további, körülbeül 50-60 milliárd forint csökkenést eredményezhet. Mindez összesen a költségvetési kiadások egynegyedükké! való csökkenését eredményezhetné, ami oz összes vásárlóerő-kiáramlás és az ennék megfelelő aggregált kereslet hozzávetőlegesen 10 százalékos visszaesését jelentené. Viszonylag rövid időszakon belül az összes kereslet ilyen arányú csökkenése relatív túlkínálatot eredményez a piacon és ez a termelés és a kereskedelem ismert rugalmatlansága mellett készletek fölhalmozódásával járhat. Amennyi ben azonban a h itel- töndszer nem finanszírozza a termelés és a kereskedelem készletnövekedését, akkor a vóllalatokat pénzügyi helyzetük, különösképpen likviditásuk romlása üzletpolitikájuk ntódosítására kényszeríti. Hangsúlyozandó, hogy nem bitelrestrikcióról van szó, csupán a keresletcsökkenés 'Alatti készletnövekedések finanszírozásának beszüntetéséről. A bankok „futva a pénzük után" eddig tovább is életben tartották fizetésképtelenné váló adósaikat. Jó részük *9Y tudott kétessé Vált kintlévőségei ellenére is a gazdaságban egyedülállóan magas lyareséget kimutatni (vezetői Prémiumokat fölvenni). Az elmondottak értelmében e vállalati fölszámoláshoz egyes bankok pozícióját is érzékenyen érinthetik és ezért hatékony állami bankfelügyeletet kell érvényesíteni. A deflációs spirál kibontakozásával a költségvetés megszabadul attól az eddigi-jelenlegi kényszertől, amellyel kénytelen növelni adóit, hogy fedezni tudja az infláció miatt (is) növekvő költségeit. A radikális válságelhárító politika második évétől pusztán ez a tény tovább 10-15 százalékos adómérséklést tesz lehetővé (a korábbi nominálértékhez viszonyítva). Ha a jelenlegi és a választások utáni kormány radikális antiinflációs költségvetési politikájának folyamatos 2-3 éves megvalósítását vállalja és ennek folytatására az ellenzék is elkötelezi magát, Okkor két-három év alatt deflációs „spirál" kibontakozása várható. Az infláció várhatólag már a vásárlóerő-kibocsátás erőteljes korlátozásának első évében 4-5 százalékkal mérséklődik. Ha a költségvetési kiadáscsökkentés következetesen hasonló arányokban folytatódik, akkor a második esztendőben további 7—8 százalékos visszaesése valószínű- södhet. A harmadik évben a most már alacsonyabb szinten stabilizálódó állami kiadások mellett is elérhető, hogy az infláció teljesen megszűnjék vagy legfeljebb 3-4 százalékos nívón maradjon. Az állami kiadások jelentős csökkentése lehetővé teszi a 'költségvetési bevételek, különösképp az adók kisebb arányú mérséklését, ami egy-ikét év múltán már jelentősebbé válhat. A nyereségadók terheinek enyhítése - főleg ha beruházásokhoz kapcsolódik — az eredményes vállalatok fejlődését segíti elő, s ezzel a struktú raalákul á st gyo rs ítja. Az államháztartás folyó költségvetési egyensúlya mellett megengedhetővé válnak az új vállalkozásoknak nyújtandó több éves adókedvezmények, melyek új munkahely létesítéséhez fűzve elősegítik a foglalkoztatás bővítését is. Alaptalanok tehát az aggodalmak, hogy a költségvetési kiadások radikális csökkentése és az ebhez kapcsolódó deflációs politika általános gazdasági visszaeséshez, stagnáláshoz vezet. Egy-másfél éves adaptációs idő múlva éppenséggel élénkítőleq hat a strukturálisan megfelelő, eredményesen működő, jól alkalmazkodó vállalati-vállalkozói köbben. 'Hangsúlyozandó, hogy az infláció visszaszorulásával a pénz, a kamat és a nyereségek reálértékének emelkedése mint perspektivikus folyamat erőteljesen ösztönzi a megtakarításokat, következésképp a bankbetétek várhatólag nőnek. Ez a felációs politika második évétől kezdve lehetővé teszi a kamatlábak mérséklését, ami a gazdaság — most már strukturálisan kedvezően tagolódó - élénkítése irányában hat. Az itt körvonalazott antiinflációs politika kedvező hatásai kibontakozásának szükséges föltétele a piaci mechanizmusok szabad működése, amit jelenleg monopolisztikus struktúrák gátolnak. Ezért nélkülözhetetlen a monopolisztikus helyzetű vállalatok „szétbontása” - kivéve azt a néhány területet, amelyeken ezeket távlatban is célszerű fönntartani (pl. villamosenergiaipar), továbbá a szigorú kartelel lenes törvények. A várható általános keresletcsökkenés lehetőséget teremt az árak hatósági kötöttségeinek széles körű megszüntetésére. Generális túlkínálat mellett ugyanis áremelésre csók az a termelő vállalkozhat, akinek termékei iránt rendkívül nagy a kereslet, leginkább hiánycikk jellegük miatt. Vállalati következmények Az állami támogatások igen széles körű megszüntetése nem egyformán érinti a vállalatokat. A támogatás nélkül eladhatatlan, ráfizetéses termékek gyártói termelésük csökkentésére kényszerülnek (amennyiben képtelenek ármérséklésre), ami az esetek egy részében a vállalatok fölszámolására vezethet. A közvetlenül érintett vállalatokon túl dominóelv-szerűen kiterjed a keresletvisszaesés szállítóikra, kooperációs partnereikre is, és ezek érintettségük súlyától függően ugyancsak vagy ár- vagy termeléscsökkentésre kényszerülnek az adott profilban. Mindez a termelési és termékstruktúra évek óta elvként hangoztatott, de alig érzékelhető változásának megindulását eredményezi a gyakorlatban. A költségvetésen keresztül történő vásárlóerő-kiáramlás számottevő mérséklése általános keresletvisszaesést vált ki az állami támogatásokkal érintett körön kívül is. Ez a keresletvisszaesés egy „fordított" multiplikátor hatás folytán várhatólag jelentős lesz, mivel továbbgyűrűzik az alkatrészgyártókon keresztül az alapanyagtermelésig. A vállalatok alkalmazkodásra, új üzletpolitikára kényszerülnek. Elképzelhető olyan üzletpolitikai változat, amely kisebb termelési volumen ellenére azonos nyereségtömeget kíván elérni áremeléssel, de ez általános keresletvisszaesés mellett tartósain nem lehet eredményes. A vállalatok tehát az elé az alapvető reális alternatíva elé kerülnek, hogy vagy „visszafogják" termelésüket és változatlanul tartják áraikat, s ekkor azonos nyereségráta mellett nyereségtömegük lesz kisebb, vagy ármérsékléssel igyekeznek kisebb nyereség- hányaddal azonos nyereség- tömeget elérni. Mindkét alternatíva jelentős belső racionalizálást kíván a vállalatoktól. Az ármérsékléses üzletpolitikához hasonlóképp, sőt fokozottan nélkülözhetetlen a költségtakarékosság, de a kapacitásoknak nem 'korlátozására, hanem éppenséggel jobb kihasználásukra kell törekedni. Az utóbbi innovatívabb megoldásokat kíván és deflációs tendenciákat indít el a gazdaságban. Az átmeneti munkanélküliség Kedvező eredményei mellett az előzőekben vázolt gazda ság politikának elkerülhetetlen kedvezőtlen mellékhatása átmeneti munkaerő-fölösleg megjelenése. Nyilvánvaló, hogy a piacképtelen cikkek megszűnő termelésében vagy a leépítendő igazgatásban foglalkoztatott munkaerő átmenetileg fölöslegessé válik mindaddig, amíg át nem képezi magát olyan szakmákra, amelyekben keresik a munkaerőt, vagy nem dönt egyéni vállalkozás mellett. Ezt a folyamatot viszonylag magas (pl. a korábbi bér 80 százalékát elérő) átképzési járadékkal kell elviselhetővé tenni az érintettek számára. Még az elnevezés is fontos! Nem segély, hanem olyan pénz, ami igenis jár azoknak, akik önhibájukon kívül veszítették el munkájukat. Az átmenetileg fölös munkaerő átképzési járadéka költségvetési kiadás- növelő tétel, de ez még 250 ezres létszám mellett sem éri el a megtakarítások egyhato- dát. Még nagyobb a jelentősége az önállósulási kölcsönöknek. Ezek segítségével a fölszabaduló munkaerő azokat a kiskereskedelmi, kisipari, kisvállalkozási lehetőségeket használhatná ki, amelyek ma gazdasági struktúránk tátongó rései, s amelyek betöltését a teljes, valójában a túlfoglalkoztatás és az egyén- tőkehiány gátolta. Az előbbiek mellett hozzá- kellene fogni a túlfoglalkoztatottság megszüntetéséhez. Ennek részleteire itt nem térhetünk ki, de arra mégis utalnunk keli, hogy például megfelelő gyermeknevelési,’ családi pótlék mellett a (több)gyermekes anyák - legalábbis jó része - szívesen maradna otthon családi munkára. Ez nemcsak a mun- ka erő-kínálati nyomást mérsékelné, de a szociális intézmények közterheit is (bölcsődei, óvodai férőhelyek stb.). A részfoglalkozás jelenlegi diszkriminatív korlátái megszüntetésével ugyancsdk elő lehetne segíteni a munkaalkalmak bővülését, és így tovább. A bürokrácia leépítése Az állami kiadások radikális csökkentése több irányból egyszerre érhető el: a támogatások megszüntetése mellett különösen a bürokrácia leépítésével és a pazarlások megszü ntetésével. Az álla mi- közigazgatási bürokrácia önmaga létjogosultságát támasztotta alá rendkívül bonyolult jogszabályalkotási tevékenységével, az abba belerejtett egyedi engedélyezési, kivételezési hatáskörökkel és komplikált eljárási rendszereikkel. Maguk az igazgatás túlbonyolított, elbürokratiznlódott folyamatai is jelentős többlet- költségekkel járnak. Az állami-közigazgatási apparátus túlméretezettségének leépítéséhez elkerülhetetlen mintegy 30-50 százalékos létszámcsökkentés. Ez azonban önmagában nem oldható meg. Egyidejűleg széles körű jog- szabályrevízióva! és a hatásköri-eljárási rend gyökeres egyszerűsítésével hozzá kell kezdeni a bürokratikus szabály- és szervezeti rendszer racionalizálásához is. Külföldi adósságok átstrukturálása A külföldi adósságszolgáltai kötelezettségek messze meghaladják az ország gazda ságá naik tel jesítőképesség ét. Lehetetlenné teszik azt a gyökeres gazdaságpolitikai fordulatot, amelynek eredményeképp az ország teljesítőképességének javulása várható. Hitelezőink erről meggyőződve föltehetőleg hajlonának adósságotok átstrukturálására (nem átütemezés!) amennyiben vállalkoznánk - az itt vázolthoz hasonló — radikális költségvetési kiadáscsökkentő és antiinflációs politikára. A hitelezők érdeke ugyanis adósságszolgálati teljesítőképességünk fönntartása, pers- péktivikus javítása. A DN hétfői számában a „Például" rovatban megjelent „Egy levél" című írásának olvasása kényszerít arra, hogy írásba foglaljam gondolataimat. Régi kényszeremnek engedelmeskedve teszem ezt, a levél csak a végső lökést adta meg ehhez. Régóta foglalkoztat a gondolat, tisztáznunk kellene népünkkel néhány sarkalatos kérdést. Otan-útfélen érik ugyanis az ellenzéki pártokat olyan vádak, melyek a levélben is papírra kerültek. Hadd idézzem a levél sorait: „Egy sem akar dolgozni, csak jól élni a kisember bőrén.” Ezt a tévhitet szeretném egyszer s mindenkorra eloszlatni. Ma, amikor a nép az ellenzéket használva szócsövének 40 év után végre ismét hallatja szavát, néhány ember (mert sajnos még kevesen vagyunk) anyagiaikat és fáradságot nem kímélve erkölcsi kötelességének érzi, hogy éljen a lehetőséggel és népe jólétét tűzve ki célul, annak felemelkedését szolgálja. Mert szolgálat ez! Kimerítő és fárasztó szolgálat. De ha élvezheti népe bizalmát, megtérülő szolgálat! Részleteiben nem ismerem más párták programját, de abban mindannyian egyek vagyunk, ha valamit, akkor azt akarjuk leginkább tóvoltartani magúinktól, hogy újra a „nép bőrére" mehessen tevékenységünk. Szociáldemokrácia 100 éves hagyományai is biztosítják, hogy soTia ne kerülhessen erre sor, hisz alapeszménk szerint - mint a „bérAz elmúlt héten Pécsen is kialakították a hajléktalanak átmeneti szálláshelyét. A Szabad Demokraták Szövetségének pécsi csoportja és az Ifjúságért Egyesület által kezdeményezett akció eredményeképpen 29 hajléktalan kapott szálláslehetőséget egy pécsbá- nyatelepi volt MSZMP helyiségben. A Pécs Városi Tanács és a honvédség támogatásával kialakított szálláshely mindenképpen csak ideiglenes megoldásnak tekinthető, hisz már az első éjszakán 'kiderült, hogy az itt elhelyezett 20 ágy kevés, ennél jóval többre van szükség. Kiderült az is, hogy a hajléktalanaknak nemcsak ágy kell, ahol meghúzhatják magukat éjszakánként, hanem szükségük lenne másfajta segítségre is. Egy olyan intézményre, ahol lehetőség van a velük való személyes foglalkozásra, ahol segítenek gondjaik, problémáik megoldásában, segítenek munkahelyet, albérletet, lakást keresni, ahol módjuk van olyan kapcsolatok kialakítására, amelyek hozzásegítik őket hosszabb- rövidebb ideje ki si klott életük meg vó I to ztatá sá ra. Az elmúlt hetekben az Ifjúságért Egyesület aktívái megpróbálták feltérképezni a város hajléktalanjainak helyzetét. Megdöbbenve tapasztalták helyzetük ki látástalon- ságát, embertelen körülményeiket. Volt közöttük súlyos tüdőbeteg (aki azóta már kórházba került), egy férfi, akinek egyik lábát korábban amputálták, voltak narkósök, alkoholisták, homoszexuálisak, intézetben nevelkedett fiatalok és csak alkalmanként csö- vezők. Többségük munkanélküli, de akadnak köztük olyanók, akik dolgoznak és eddig a vasútállomás váróterméből indultak reggelenként munkahelyükre és délután ide térből és fizetésből" élők pártja - mindig a kisember felemelkedését szolgáltuk, és szolgáljuk a jövőben is. Nagy és fizetett apparátusa soha nem volt a szocdemeknek, és nem lesz a jövőben sem. Nem kell tehát attól senkinek sem félnie, hogy célunk a magunk üdvözítése. Mint korábban már jeleztem: egy célunk van, ám ezt csak akkor érhetjük el, ha ebben népünk támogat bennünket. Mert ennek hiányában, sajnos, nem rendelkezhetünk olyan eszközökkel, amely biztosíthatja kitűzött célunk elérését. Tudom, hogy 40 év beidegződéseit nehéz levetkőzni, nehéz és talán hosszan tartó folyamat. . Negyven évig csak annak láthattuk modelljét, hogy hangzatos jelszavak mellett hogyan zsákmányol ki a hatalom egy országot. S vannak — sajnos határainkon kívül - annak is látványos példái (NSZK, skandináv államók), hogy a szociáldemokrácia mire képes, hogyan biztosítja a jólétet. Arra kérem tehát a népet, a „kisembert", bízzon a jövőben, bízzon az ellenzéki pártokban, segítse, támogassa őket céljaik elérésében, mert csakis az ő támogatásával érhetik el nemes céljaikat I Ennek hiányában bukásra van ítélve minden eszme, legyen az a legmagasztosabb akár. Ne engedjük hát! íNyitray Béla az MSZDP Pécs-Baranyoi Szervezetének alelnöke tek vissza. Volt köztük olyan nyugdíjas, akinek nyugdiját a postás egyenesen az állomásra hozta. Becslések szerint a hajléktalanok száma Pécsett 80-130 fő között mozog. Ezek nagy része eddig a vasútállomás várótermében húzta meg magát éjszakánként, de sokan választják a 10 emeletes lakóházak lépcsőházait, alkalmi ismerősök által felajánlott 1-2 éjszakás szálláslehetőséget - gyakran nem ellenszolgáltatás nélkül. Sajnos, egyre inkább meg kell tanulnunk együttélni a szegénységgel és annak következményeivel. És meg kell tanulnunk a szegénységgel kapcsolatos problémák kezelését, ‘a kilátástalan helyzetbe került embereken való segítés intézményes és intézményeken kívüli lehetőségeit. A szociálpolitikai intézményrendszer önmagában már most is képtelen a bajok orvoslására. Szükség van arra, hogy az egyre kedvezőtlenebb helyzetbe kerülő társadalmi csoportok gondjainak csökkentésére, ellensúlyozására társadalmi összefogással szülessenek konkrét cselekvési programok. Olyan programok, amelyek nemcsak a már bajba jutott emberek megsegítését célozzák, hanem gondot fordítanak a megelőzésre is, a különböző problémák megoldását önerőből biztosító egyéni hatékonyság fejlesztésére. Ehhez arra is szükség van, hogy a szociálpolitika, oktatás és közművelődés együtt is keresse a gondok megoldásának lehetőségeit. Egy átmeneti szálláshely csak a tüneti kezelés része. A hajléktalanok megjelenése környezetünkben már nagyon komoly gondokra figyelmeztet bennünket. Ezt már nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni. Pörös Béla Csak a tüneti kezelés része Mi lesz a hajléktalanokkal?
