Dunántúli Napló, 1989. december (46. évfolyam, 332-360. szám)
1989-12-16 / 347. szám
L Dunántúli napló 1989. december 16., szombat Ä cflolgoxől« 'düitlü réssé tiesti latja »»e»*eSyesastsetwes si florae jöniSJét Á munkások Kosin Lajos (szigetelőüzem, korongos): — A munkások egyhangúlag eladni szeretnék a gyárat, a mi üzemünkben mindenki így vélekedik. Csakis így juthatunk több bérhez. A korongosok már nem hozzák ide dolgozni a fiaikat, én sem az enyéimet. Minek? Hiszen húsz éve is kerestem annyit, mint most; a normát emelték, a bér meg elmaradt — és akkor az inflációról még nem is beszélek. Takács Tivadar (szigetelő- üzem', faragó): — Nem féltem a kenyeremet: ha az amerikai megveszi a gyárat, munkásra neki is szüksége lesz. Mi csak jobban járhatunk. Pongrácz Gyula (Zsolnay- gyáregység, égető, ötvenszázalékos rokkant): — Az a véleményem, hogy ne adjuk el a főjünk fölül a tetőt! Eddig sem volt miénk a gyár, s ezután sem lesz az. Amerikaiak nélkül is el tudom képzelni a kilábalást: sok jófejű, fiatal, egyetemet végzett emberünk van, akik fillérekért dolgoznak, őket kell bevetni, mert ők alkalmazkodni tudnak a mai körülményekhez. Horváth Balázsné (fajansz- mózoló-műhely, meós-mázoló): — Annyi biztos, hogy ezek mellett a szabályozók mellett csak csődbe mehet a vállalat! Ha minden változatlan marad, van úgy másfél évünk. Ez a vétel megmentene bennünket, mert rengeteg befektetést hozna: korszerűsítést, technológia- váltást, bérfejlesztést — ezekre nem lenne pénzünk. Áz amerikai Szigethy Béla, a Riverside Company befektető cég tulajdonos-igazgatója. New Yorkban él. Az USA-ban született ' harmincnégy évvel ezelőtt. Szülei a II. világháború alatt hagyták el Magyarországot. Apja református lelkész. Szi- gethy Béla Amerikában tanult meg magyarul, mégis árnyaltan fogalmaz. A gondolkodása viszont természetesen amerikai. üzletember. Nyolc évig a Citybank befektetési ügyeit intézte. Több sikeres üzlettel a háta mögött, tavaly önállósodott. Cége neve: The Riverside Company. Jelenleg három magyar vállalat megvásárlásáról tárgyal, a Hollóhózi Porcelángyárról, a Parádi üveggyárról és a Zsolnay Porcelángyárról. A vállalati tanácsokkal mór nagyrészt dűlőre jutottak, most következik az áralku a minisztériummal. Budapesti találkozásunkkor Szigethy Béla hangsúlyozza: egy befektető cég nem azért vesz meg vállalatokat, mert angyal, hanem azért, hogy pénzt keressen! Az USA-ban a bankkamat 9 százalék, a magycégeknél 12-t, a kisebbeknél 15-öt hoznak a részvények. A befektetéseknél minimum 20 százalék Ihászon szükséges. Ennyi alatt nem kockáztat senki! Persze, az első néhány évben a vállalkozás ráfizetéses. Béremelés, beruházások, a marketing felállítása — ezek mind pénzbe kerülnek. A három magyar gyárra együttesen hozzávetőleg húszmillió dollárt szán a Riverside. Ezt négy-nyolc befektető adja, óriási kockázatot vállalva! Mert ha buknak, akkor a •befektetők nem kapnak visz- sza semmit! S bukik Szigethy Béla is, elveszíti a pénzét, a presztízsét. Az utóbbi hetek beszédtémája: eladják a Zsolnayt! Sokan megdöbbennek, még többen lelkesednek, mások a lélekharangot kongatják. Hogy is áll a gyár ügye? Mit akar az amerikai Riverside cég, az Ipari Minisztérium, a vállalati tanács? Hogyan vélekednek a gyári dolgozók, a gazdaságtörténészek, a jogtudós? Nézzük! .............. 1 - ■■■ ; * ............ vá llalatoknál félő, hogy nem kereskedelmi, munkamegosztási partnerekké, hanem kiszolgáló személyzetté válnak. Pénzügyi kormányzatra szükség vah, elpusztítani nem szabad, de a' helyreigazíttatásá- nak épp itt az ideje! A gazdaság- politikus Pető Iván, a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivője : — A magyar gazdaság legnagyobb problémája, hogy nincs tulajdonos, de a tulajdonosteremtés gátja, hogy ■nincs töke. A pénzmennyiség fokozásának egyik útja a külföldi tőke beengedése. Emellett a biztosítók, a társadalombiztosítós, a szakszervezetek és sok egyéb intézmény pénzét is forgatni kell, plusz a magyarországi magánpénzeket is 'be kell vonni a gazdaságba. A külföldi tőke bevonásával és általában a magyar reprivotizálással az a probléma, hogy nincsenek kiforrott módszerek az eladásra szánt vállalati tőke értékelésére. így most annyiért kell eladni, amennyit kapnak érte. Ennek viszont az a kockázata, hogy jövőre sokan vélekedhet, nek úgy, hogy tízszer olcsóbban adták el a gyárat, mint lehetett volna — hiszen jövőre már más lesz az értéke. Egyelőre annak kell örülni, hogy Magyarországra bejön a külföldi tőke, és prosperáló, működőképes vállalatokat éleszt. Az sem mellékes, hogy a magyar szabályzók szerint adózó, a korábbinál eredményesebben működő cégtől az állam nagyobb haszonhoz jut, egy normális önkormányzat úgyszintén, valamint a vállalat dolgozóinak is előnyös ez a váltás. Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy nincsenek optimális megoldások. get is emelik. Ugyanis a jelenlegi termékek egy részét mem lehetne eladni az amerikai piacon. Az egy személyre számított ötdarabos porcelán edénykészlet összehasonlító bolti árai: a legolcsóbb 5 dollár, a legdrágább — a kézzel festett meisseni — 1500. A herendiért 250-et adnak, a Zsol- nayért 50-et. Szigethy Béla közbeszól: a mostani Zsolnay- árak olyan alacsonyok, hogyha lelassítják a termelést, időt hagynak a gyakorlásra, ókkor az igencsak megéri, hiszen kédítható összegek arányában, a hitelátvállalás témájában. A Zsolnay Részvénytársaság leendő igazgatóját pályázat alapján választják ki. Á jogtudós Dr. Tamás Lajos, a JPTE Állom- és Jogtudományi Kara tanszékvezetője: — örömmel üdvözlöm a pénztőke ilyenforma megjelenését. A száz százalékos vásárA Riverside nyár végén jellent meg Pécsett egy amerikai tulajdonú magyar vállalat létrehozási szándékával. A Zsolnay Porcelángyár vállalati tanácsa azóta többször is tárgyalt a gyáreladásról, majd a november 2-i ülésen, több pályázó közül a Riverside mellett döntött. A vállalati tanács hatásköre mindenféle megállapodásra kiterjed, egyedül az eladási ár alkuját bonyolítja az Ipari Minisztérium. Az egyezkedés alapján létrejött — még nem teljesen véglegesített - szándéknyilatkozat szerint a dolgozói béremelés az első két évben infláció plusz 8—10 százalék lesz, a ^beruházások összege száztízmillió forint (fele épületfel- újítás, fele technológiai fejlesztés).- Mennyit kínálnak a Zsol- nayért? — Csak annyit mondhatok, hogy sokkal többet, mint Hollóházáért — válaszol Szigethy Béla —, mert a Zsolnay eleve sokkal nagyobb és jó nyereséggel működő gyár. A Hollóházi Porcelángyárral már elő- rehaladottafobak a tárgyalások, az áralku általunk ajánlott indulóösszege 4,2 millió dollár,- A magyarok aggódnak a márkanévért. Önök a gyárral együtt a nevet is megveszik? — Persze. De tudni kell, hogy a Zsolnay név a határon túl csak Ausztriában és Németországban ismert, Amerikában, Angliában, Franciaországban egyáltalán nem. Tulajdonképpen azért ragaszkodunk a Zsolnay névhez, az öt- tornyú márkajegyhez, a Zsolnay, Pécs, Hungary felirathoz, mert úgy hisszük, hogy a magyaroknak hosszú távon fontos, hogy a magyar nevet reklámozzuk, mert a Zsolnay gyár visszakerül majd magyar tulajdonba. — Ezt hogyan érti?- Most száz százalékbon megvesszük a részvényeket. Reméljük, hogy az ország rendbejön, és akkor a részvényeket visszavásárolhatja. Sőt, a kormányt és a magyar bon. kokat már most arra szólítjuk fel, hogy fektessenek be a Ri- verside-on keresztül, ha azt akarják, hogy a tulajdonlás egy része magyar kézben maradjon. Persze, ennyivel kevesebb dollárt kap akkor Magyarország. A Riverside az első évtől folyamatosan ad ingyenes részvényeket a gyár .meghatározó embereinek, mindazoknak, akik hosszú távon gondolkodnak. A munkásoknak inkább béremelést ígérnek, de ha részvényt óhajtanak, arról is tárgyalhatnak. A tevékenységek leépítéséről szó sincs. E témáról dr. Vi- dovszky Ferenc, a cég budapesti képviselője tájékoztat. Azt mondja, hogy mind a három főprofilt meghagyják. A festő- létszámot viszont jelentősen növélik, de egyben a min ősé sőbb 150 dolláros készleteket produkálhatnak a festők. A Riverside jövőre már ekkoro bolti árat akar elérni. A Riverside kereskedői hálózatot hoz létre. A New York-i iroda az USA-val, Kanadával, a budapesti iroda Nyugat-Európával foglalkozik majd.. Az irodák a boltokkal és a gyárakkal közvetlen kapcsolatban lesznek: így például egy Zsolnay gyári festő tudni fogja, hogy amit ő csinál, az mennyiért kel el a világpiacon. A díszműtől és az edénytől függetlenül kezeli a Riverside az ipari ágazatot, a szigetelő- gyártást. Szigethy Béla Amerikában döntően ipari cégekkel foglalkozik, s a szigetelőben igen nagy fantáziát lát!- A dolgozókkal kapcsolatiban beszélnem kell még valamiről - közli Szigethy Béla. — Igen ■ fontos, hogy a gyári munkások lássák a számokat: az árbevételt, a költségeket, a nyereséget; Egyébként nincs bevonva a cégbe. Magyarországon túl sok a sustorgás: ez mit kap, az mit kap, ez mit csinál, az mit csinál. Ezen változtatni fogunk. A közös célért csakis nyitottan dolgozhatunk. A munkásoknak nem kell leépítéstől tartaniuk. — De ez nem jelenti azt, hogy a trehónyokat nem küldik el - veti közbe dr. Vi- dovszky Ferenc. A Riverside már szeptemberben aláírta a vásárlási szándéknyilatkozatot. A Zsolnay Porcelángyár viszont néhány kérdésben még pontosítani kíván: vita van még a vételár és a beruházásra forlásnok, a teljes tulajdonjog megszerzésének nincs jogi akadálya: a társasági törvény és az ehhez kapcsolódó különböző jogszabályok, amelyek a külföldiek befektetéséről, és azok védelméről szólnak, ezt lehetővé teszik. A külföldi tőke bejöhet Magyarországra és biztonságban működhet. Ezzel semmiféle jogi korlátja nincs annak, hogy egy egykoron világhírű gyár ismételten felvirágozzon! Á gazdaság- történész Dr. Tóth Tibor, ai JPTE Köz. gazdaságtudományi Kara tanszékvezető tanára: — Közgazdász és gazdaságtörténészként felelősséggel jelentem ki, hogy a magyar kormányzat az utóbbi két-három évben nagyobb károkat okozott, mint az elmúlt negyven esztendő alatt: ugyanis a csekély vállalkozói hajlamot is letöri a túlzott elvonásokkal. Ha csak a külföldi tőkére számítunk, okkor lemondunk arról a szándékról, hogy a mi saját körülményeink megváltozzanak. Amennyiben a költségvetés nem tenyerei rá mindenre, ha hagyja a gazdálkodókat beruházni, az állampolgárokat is többet keresni, lesz vállalkozás. A nyugati tőkéscsoportok által megvásárolt Á miniszter- helyettes Szűcs Endre, ipari miniszterhelyettes : — Az üveg- és kerámiaipari vállalatok iránt jelentős a külföldiek érdeklődése, mivel ezek a gyárak eladható terméket készítenek! Ha azt akarjuk, hogy ez a szakma gyorsabb fejlődésnek induljon, versenyképesebb legyen, és az ott foglalkoztatott emberek jobbon éljenek, mindenképpen váltásra van szükség. Az eladásokat a vállalatok indították, de velünk teljes egyetértésben. A jelenlegi feltételek nem elégségesek ahhoz, hogy a piaci versenyképesség ükét önerőből számottevően tudnák javítani, ezért én teljes mértékben egyetértek a külföldi tőke bevonásával és a privatizációval. Ebbe a gondolkodásmódba belefér a száz százalékos eladás is! A vétel tiszta pénztőkét hoz az országnak, ez a költségvetés bevételleit növeli. Ugyanakkor a piacfelfutás a 'jövőben több adóbevételt eredményez. Magyarország egy ponton bukhat, ez pedig a vagyonértékelés. Úgy kell értékelni, hogy az bármikor kibírja az utólagos kritikát is. De a befektetőnek sokkal nagyobb a kockázata, mint a magyar államnak! Az áralkunak az lesz a lényege, hogy a Riverside és a Budapest Holding Rt. — amelyet öt bank és az Ipari Minisztérium alapított - próbáljon megállapodni. Megjegyzem, hogy azokat az ajánlatokat, amiket eddig tett a Riverside, alacsonynak tartom. Elemi érdekünk, hogy a döntésnél ne húzzuk el az időt, de az is elemi érdekünk, hogy a járatlanságunkat ne használhassák ki! A gyár műszaki igazgatóhelyettese Dr. Grosch Béla, a Zsolnay Porcelángyár műszaki igazgatóhelyettese: — A Zsolnay hosszú ideje saját lábán áll, és most sincs csődhelyzetben - jelenti ki Grosch Béla. - Minden évben nyereségesek voltunk, amióta csak emlékszem. Harminc éve vagyok itt. Július 25-én jelentkezett az amerikai vevő, dolgozóink éppen akkor kezdtek elégedetlenkedni, hogy keveslik a pénzüket. Egy vállalaton két pontot lehet javítani: vagy kisebb költségekkel kell termelni, vagy a piaci menedzselésen kell változtatni. A tőkés azért kívánja megvenni a gyó. rat, mert éppen ez utóbbiban lát nagy fantáziát. Epéikül a lépés nélkül dinamikus fejlődést nem tudnánk hozni. — A bukásról mit mondtak az amerikaiak? — Hogy ők elvesztik ai befektetett pénzüket, a gyár meg ittmarad. Ez a gyár fél milliárd forint értékű, könyv szerint. ■Hegy mennyit ér? Amennyi hozadéka von, vagy amennyibe képes! Á vállalati tanács elnöke — A vállalatvezetés előterjesztésére foglalkozott oz eladás. és átalakulás kérdésével a vállalati tanács - mondja Otterbein István vt-elnök, termelési főmérnök. — A vt. augusztus végén felhatalmazta a vállalatvezetést, hogy a gyár eladásáról tárgyalhat. A részvénytársasággá alakulásról november 2-án hoztunk döntést. Az átalakulás és az eladás kérdéseiben nem volt teljesen egyöntetű a vállalati tanács. — Az ellenzők mit hoztak lel érvként? — Ilyeneket: a profilok jövőjének a kérdése. A vevők kijelentették, hogy kezdetben minden profil marad, majd az eredményesség fogja eldönteni, hogy milyen irányban haladunk. A létszám: itt már nem sikerült teljes mértékben megnyugtatni a gyári közvéleményt. Az amerikaiak azt mondták, hogy akinek a munkájára nincs szükséq, annak megköszönik az eddigi tevékenységét. A harmadik ellenvetés: az ígéretekre mi a garancia? Egyrészt a szándéknyilatkozat, másrészt a jelenleginél hatékonyabb termelés nvúithat garanciát a jobb működésre. — Végül is két cég közül választott a vt. Hogyan alakult a szavazás? — Két fordulóban ment le: az első körben nem jutottunk dűlőre. A második szavazásnál az a pályázó nyert, amelyik eg yé rte lim ű b be n, kon k réta bba n fogalmazott. Az áralku már az Ipari Minisztériumban történik, A vt. hatásköre eddig terjedt. Remélhetőleg a részvénytársasággá alakulás befejeztével az adásvételi szerződést is aláírhatjuk, úgy négy hónap múlva. — Amikor az ellenvetésekről szó volt. azt senki sem sérelmezte, hogy külföldi tulajdonba kerül a gyár? — A városban hallani ilyenekről. A gyári vélemény másként alakult: az itt dolgozó majdnem másfél ezer ember döntő része nem látja a Zsolnay gyár jövőjét veszélyeztetve. L. Cs. K. Mintázzák a tányérokat és a vázákat a festőműhelyben. Kié lesz a Zsolnay?
