Dunántúli Napló, 1989. december (46. évfolyam, 332-360. szám)
1989-12-16 / 347. szám
19S9. december 16., szombat Dunántúli napló 3 Á világot jelentő deszkák mé& hiányoznak- Minden bizonykodás ellenére is az a hir járja a városban, hogy a Bázis megkezdi a levonulást a színház- felújításról. Igaz-e? Bertáné Viplaho Anna, a szí n hó zf e I új ítá s é pítés vezető je tagadó vá laszt ad:- Szó sincs ilyesmiről. Jó ütemben folyik a munka, sőt, november végén befejeződött az idei prográm, decemberben mór 1990-re dolgozunk. Zavartalanul folyik a színházfelújítás „Akinek ennyi jó kevés”, oz megkérdezheti: lesz-e jövőre elegendő pénz? Módfelett meglepett az a mii-napi híradós, miszerint — add'ig *- nem írták aló a városi tanács és az Országos Kereskedelmi és Hitelbank közti hitelszerződést, mélyre vonatkozóan az előzetes megállapodás akkor született, amikor a Dunántúli Naplóban •megszellőztettük: pénzhiány ■miatt leá'llni készülnek a színházfelújítással. Az akadályok akkor elhárultak. De ki hitte volna, hogy az év vége felé ismét félüthetik a fejüket a gondok. Pedig a munka zavartalanul folyt, amiről a pécsi polgár is meggyőződhetett, hiszen sok minden a szeme láttára történt. Legutóbb például az, hogy a frissen felújított — azaz új vörösréz borítást kapott — nagy kupola csúcsára visszahelyezték — ezúttal rézből mintázotton — Kiss György szárnyatlan géniuszát. Csaknem teljesen kész már a homlokztatfelŰjítás, és jószerével csak a főhomlokzat Van hátra. De mi van a falak mögött? Tavasz óta rengeteg történt, s a mai állapot láttán nincs okunk kételkedni abban, hogy jövő ilyenkorra minden kész lesz a szerkezetileg teljesen megújult színházban. Mint annyiszor a színház bezárása óta, most is színházlátogató gyanánt a főbejáraton át, a főlépcsőn felhaladva, a balóldali bejáraton át lépünk b nézőtérre. Elegendő az ajtóból szemügy- re venni, mi történik itt. Teljesen új, padlófűtésre alkalmas padlóalap van, ami a burkolatot majd valamikor jövőre fogja megkapni. Ezzel vége egy csaknem évszázados, nagyzoló álomnak. Ti. a színház padlóját annak idején úgy csinálták meg, hogy bálok alkalmával vízszintes helyzetbe hozhassák. Most még sűrű állványzat foglalja el a nézőtér minden légköbméterét; erre a díszes, aranyozott kupola felújítása miatt van szükség. Ez a munka különben mór javában folyik a színpad fölött. De ezt már a színpad melletti baloldali emeleti páiholy- ból szem'léljük meg közelebbről. A csaknem egy évszázadon át soha nem „bántott” gipszdíszek ugyancsak sokat veszítettek hajdani pompájukból, most ezek javítgatásával foglalkoznak a szakem berek t- bizony, elég sok a javítanivaló! —, minek elvégezte után jöhet az újrafestés, az aronyozós. .. mostani rézből lévők valahogy kecsesebbek. Mindeddig a nézőtéri részben jöttünk-mentünk. De mielőtt a 'hajdani pénztári folyosón ót mennénk az ún. üzemi részbe, még egy pillantást vetünk a nézőtér két oldaiát sek folynak. S ha már ki- mondtaim azt a korszerű szót, hogy elektronika, hát említést érdemel — egy a színpad mögötti helyiség ürügyén, ahöl a vezérlő berendezések lesznek . -, hogy ébben a megújuló pécsi színházban megAz épület tetején dolgoznak a tetőfedők, az oldalfalakat és a homlokzatot is felállványozták már. Mielőtt idejöttünk volna, bepillantottunk a foyerbo, ahol felvonásközi szünetekben szinte csak a becsöngetésre juthatott a büféhez a földszinti néző, most pőrén látszanak a traverzek, s csak óvatoskodva merek a porral vastagon borított padozatra lépni. Az építésvezető siet felvilágosítom: korrarai márványburkolat lesz litt is, az anyag 'már megérkezett. De ne higgyem, hogy ez drága lesz; sőt, olcsóbb - és természetesen szebb — lesz, mint az eredetileg tervezett, helyszíni készítésű terrazzo burkolat. A jobboldali lépcsőn fel- megyünk a karzatra, majd •némi oyaktörés után azon ve- szém észre magom, hogy a baloldali kis kupola mögött álldogálok, így közvetlen közelből figyelhetem, hogyan is készül a finommívű rézborítás. Gyönyörködtetés végett meg is mutatnak egy szép díszítést, omit az eredetiről készített minta szerint csináltak. Bent a kupola alatt — ez lesz majd a légfűtés gépháza, most viszont rézműves 'műhely — előkerítenek níéhóny eredeti maradványt. Ezeket ónnak 'idején ónból öntötték. Mitagadás, a az alatt összekötő folyosóra: ■itt lesz majd a földszint új ruhatára, ahöl bizonyára köny- nyebben juthat a néző a 'kabátjához, mint a föníi régiben. Tehát az üzemi rész. .. Először is a zenekari árok, ahonnan már csak a hidraulikus emelőberendezés hiányzik. Itt •Olyan apró örömök egyikére hívják fel a figyelmet, mint a 'bejárat melletti kis „ajándékhelyiség”, amelyről senki nem tudott addig, amíg meg nem kocogtatták a falat (és hány ilyent találtak még!). Most majd hangszertároló lesz az elfeledett helyiségből. Helyén van már a forgószínpad teljes szerkezete - ottjártunkkor az utolsó hegesztések tanúi lehettünk —, óm az egészet egyelőre még fólia fedi a világot jelentő deszkák helyett. Bizalomgerjesztő látványt nyújt a színpadtér, amelynek „égbenyúld" falait sűrűn borítják a karzatok, hidak, és mindazon szerkezetek, amelyek főként a , zsinórpadlás tartozékai. S ennek a lelkét is megtekinthetjük egy tetőközeli hosszúkás helyiségben, ahol a zsinór padlás elektronikusan vezérelhető gépezetén talán már az utolsó szerelé6zámlálhatatranul sok száz - vagy ezer? - kilométernyi mindenféle vezeték jelenti majd a hallatlanul érzékeny idegrendszert. * Jó volna mindezek után a „Szöktetés. .fináléját dalolni boldog önfeledtséggel, hogy „Akinek ennyi jó kevés, haadd érje cfpáncs éés megvetés. .Hiszen annyi szépet és jót láthattunk abban a felfordulásban, amit egyébként színházfelújításnak neveznek, hogy ildomosnak éppenséggel nem mondható feltenni az üitmeprontó kérdést:- És jövő ilyenkorra csakugyan kész lesznek? Az építésvezető úgyszólván habozás nélkül válaszol: — Láthatta, műszakilag semmi akadálya nincs ennek.- Hát mi van? — A pénz. Tudomásom szerint a városnak 152 milliója van áfa nélkül, viszont valójában 250—300-ira lenne szükség jövőre, igaz, áfával. . . Nos, így vagyunk a pécsi színházfelújítással" 1989. decemberében. Hársfai István Bizalmat ébreszt, reményt ad Szeretetből A mosolya most is a régi. S ha vanrfak is nehezebb napjai, fáradtabb órái, remekül titkolja. Minden héten kedden és csütörtökön bejön a szerkesztőségbe és 9 órától várja a telefonhívásokat, a személyesen érdeklődőket. Ezen a két napon ő, Hetényi lánosné a panaszügyeletes. Nekünk: a Marika. Nyolc éve, hogy elköszönt. Legalábbis hétfőre, szerdára és péntekre. Ügy gondolta, hogy ezekkel a napokkal többet ad a családnak: a férjének, a gyermekeinek, az unokáinak. De a _ keddet és a csütörtököt meghaqvta nekünk és mindazoknak, okik éveken át hozzá fordultak ügyes- bájos dolgaikkal, akik visz- szaférően jártak, jönnek hozzá, immár évtizedek óta. Most, december elején volt negyven éve, 'hogy Hetényi Jánosáé a Lapkiadó Vállalat dolgozója lett. Szülei azért költöztek Szent- lőrincről a megyeszékhelyre, hogy őt is, öccsét is taníttathassák. A Szent Erzsébet León yg im ná z i umban éré ttségi zett. Aztán szellemi szükségmunkásként dolgozott ai városházán, a levéltárban, mielőtt a lapkiadóhoz, majd a szerkesztőségbe került. Az iskolában azt tanulta: a munka nemes kötelesség, örülhet az ember, ha dolgozhat. Ö évtizedeken át mindennapi munkájával ezt adta tovább, amit intelemként kapott. Lehet bármennyire elfoglalt, ma is úgy tolja félre az írógépet, a papírokat, mint aki csak arra várt, hogy az épp érkező kérését, gondjait meghallgathassa. Olyan figyelemmel és türelemmel, amilyenre csak az képes, akit valóban érdekel más ember gondja, aki okkor érzi jól magát, ha segíthet. A levelezési rovatban - amelyhez tartozott, s amelynek később a vezetője lett — ez vette igényibe legtöbb idejét. A beszélgetésekből csak akkor lett a lapban is látható, mérhető eredmény, ha „anyag" született a panasz alapján, ha választ kapott az érdeklődő. De ez csak töredéke volt a munkájának és ő sosem mérte, hogy neki mennyi Utánjárásba, telefonba került, ómig egy-egy probléma végére járt. Számára sosem volt eleve elveszett ügy... Sosem emelte fel a hangját, sosem követelt. Mindig, mindenkitől kért. Ha kellett határozottan érvelve, máskor az emberi jóérzésre apellálva. Nehéz lenne összesíteni, •hányféle problémában, menynyi embernek segített. Lakásgondoktól a nyugdíjig, buszmegállókból elvitt padoktól a kivágott fákig, rendezetlen családi körülményektől örökösödési perekig sokmindennel megkeresték. És a sor folytatódik. . . Minden kedden és csütörtökön délelőtt ő fogadja a sérelmekkel, gondokkal érkezőket. Mosolya a régi, — bizalmat ébreszt, reményt ad. Arra is, hogy talán egyre többen lesznek azok, akik az elesett, a gondokkal küszködő társaikban is tisztelik az embert. Olyannyira, hogy a velük való törődést nem munkának, nem napi nyolc órai elfoglaltságnak, hanem életformának tekintik. Olyannak, amelynek nem vethet gátat a nyugdíj- korhatár, amelyet nem változtathatnak meg személyes terhek, fájdalmak, mert mindig vannak és lesznek, akiknek •nagyobb szükségük van a támaszra. . . Török Éva Sörgyári gondok Áremelés vagy csőd? Az ország ba n eluralkodott gazdasági feszültségeik elértek a korábbam eredményesen működő cégeket, így például söripari vállalatokat. A pécsi Pannónia Sörgyárban pél- dául három esztendeje kezdődött egy nagyszabású rekonstrukció azzal a céllal, hogy az időszakonként jelentkező sörhiányt mérsékeljék, 'megoldják. A nagymérvű infláció hatására azonban az eredeti terveket kénytelenek módositoni, ami az* jelenti, hogy visszafogottabbá válik a beruházás. Tímár István igazgató szerint ez rövid távon csökkenti a költségeket, ám az elkövetkezendő években ennék a kényszerű „spórolásnak" megfizetik az árát. A bajai üzemükben nem tudják befejezni a félig kész palackozót — raktárként hasznosítják a gépeket Szekszárdra telepítik, így onnan látják el sörrel a 'bajai ellátási területüket. Talán mondani sem kél), hogy Iha csak a fuvar- költséget számolják, ímekkora lesz a többletkiadás ... A gondokat tetézi, hogy a pénzügyi kormányzat a fogyasztási adó olyan nagyságú növelésének bevezetését terjeszti az Országgyűlés legközelebbi ülésszaka elé, mely roppant érzékenyen érinti a hazai söripart. A dolog érdekessége, hogy a képviselők élé kerülő törvényjavaslat nyitva hagyja az adókulcs 'mértékét, ezt ugyanis elfogadás után a Minisztertanács határozza majd meg. A mostani tervezet szeri nt ez azt jelentené, hogy a jelenlegi hektó literenkénti 960 forintos fogyasztási adót átlagosan 1100 forintra növelnék, de azt is, hogy később ezt a kormány bármikor megváltoztathatja. S arra aligha von remény, hogy csökkentené... Amennyiben ez az adóemelés bekövetkezne, ókkor a Pannónia Sörgyár, mely idén várhatóan 100 millió forint nyereséget ér el, jövőre 30 millió forintos vesztességgel zárná az évet. Mit tehet a sörgyár? Lévén, hogy a 'belső szervezés vagy ha úgy tetszik racionalizálás lehetőségeit kimerítették, egyetlen járható utat látnak - a söráremelést. Ettől függetlenül is terveztek jövőre áremelést — az infláció 'hatásának kivédésére —, a Szalon sörnél például egy forintot. Amennyiben nő a fogyasztási adó, úgy a Szalon sör több mint két forinttal' lenne drágább, mint most, azaz 12,50 forint helyett 14,70. Amennyiben ezt „meglépik”, okkor talán nem lenne a vállalat veszteséges, ám az teljesen bizonytalan, hogy a fogyasztók hogyan reagálnak a sörór- emelésre. Ugyanis, ha visz- szaesik a fogyasztás — gondoljunk orra, hogy számtalan árucikk válik szabadárassá —, akkor korántsem biztos, hogy nem lesznek' veszteségesek. Az viszont igen, hogy a csőd valós veszéllyé válik. S ez az egész hazai söripart érintenél? Kinek lenne ez jó? Roszprim Nándor Már épülnek az új erjesztő tartályok, amelyek a tervek szerint a jövő nyárra készülnek el
