Dunántúli Napló, 1989. november (46. évfolyam, 302-331. szám)

1989-11-18 / 319. szám

1989. november 18., szombot Dunántúlt napló 3 Nyílt levél Németh Miklós miniszterelnökhöz Például Tisztelt miniszterelnök úr! Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt Ha bezár a hamburgeres... Mi, a nyilvánosság munká­sai a deklarációk és nyilatko­zatok dömpingje idején csak vonakodva folyamodunk ebhez o megoldásihoz. De szorult helyzetünk rókényszerít ben­nünket, hogy nyílt levélben forduljunk önhöz. Az elektro­nikus és az írott sajtót egy- oránt súlyos megrázkódtatások érik napjainkban. A magyar demokrácia születésénél buz­gón bábáskodó sajtót ma többirányú, részben körein kí­vüli, részben saját környezeté­ben felbukkanó veszély fenye­geti. Mindez olyan következ­ményekkel járhat, hogy a de­mokrácia kibontakoztatásához, °z ország előtt álló rendkívü­li feladatok végrehajtásához egy erőjét vesztett, színvona­lába n meggyengült, anyagi lehetőségeiben a működés- képtelenség határán egyensú­lyozó sajtója marad a ném­etnek. E levelünk közvetlen indítéka a bennünket feszítő veszélyek egyike. Ez az írott sajtót érinti, anyagi természe­tű és igen közeli: november 20-na, hétfőre kell az ország valamennyi lapkiadó hivatalá­nak válaszolnia arra a pos­tai diktátumra, amely a ter­jesztési költségeket úgy emel­né meg, hogy például a Hír­lapkiadó Vállalathoz tartozó napilapok mai árából, tehát egy 4,80-as újságból több mint a felét csak a postai ter­jesztési költség vinné el. Ez év elején az újságolva­sók már megszenvedtek egy drasztikus áremelést, amelyben a terjesztési költségnövekedés is tetemes részt képvisel. A posta mostani döntése, ami­hez a papír és a nyomdai árak tervezett, illetve már vég­rehajtott emelése társul, elke­rülhetetlenné tesz egy újabb nagy áremelési hullámot. Ez a nyilvánosság mai színvona­lát az írott sajtó területén alapjaiban rendítené meg. Nem a piaci realitásokkal szándékozunk szembeszállni, hanem azzal, hogy a piaci erőfölénnyel visszaéljenek. A Magyar Posta a kiadó válla­latokkal folytatott tárgyaláso­kon közölte, hogy ha a ki­adók nem fogadják el a pos­ta feltételeit, akkor a Postás Szakszervezet egyetértésével dolgozóik sztrájkba lépnek. Egyben azt is a kiadók tudo­mására hozták, hogy azokat a lapokat, amelyek a diktált árakat nem fogadják el, ja­nuár 1-jétől nem kézbesítik. A Magyar Posta piaci erő­fölényével él vissza, s szavak­ban ugyan mór nem ragasz­kodik terjesztési monopóliu­málhoz, ezt a több évtizedes kizárólagosságot mégsem le­het a valóságban egy jogsza­bály-módosítással megszüntet­ni. A posta hol piaci szerep­lőként, hol országos hatáskö­rű költségvetési intézményként jelenik meg — attól függően, hogy melyik kedvezőbb a szá­mára. Ezért kérjük önt: járjon köz­be, hogy a Magyar Posta, mint tényleges terjesztői mo­nopolhelyzetben levő költség- vetési intézmény, hozza teljes részletességgel nyilvánosságra, elkülönítve a lapterjesztésre vonatkozó valamennyi adatát, a költségek mértékét és ösz- szetételét, valamint a klasszi­kus postai tevékenység költ­ségeinek a hírlapterjesztéshez kapcsolódó részletező tételeit. Ezen adatok átvizsgálásáig, a megtakarítási lehetőségek feltárásáig pedig kérjük, a sajtó súlyos megrázkódtatásá­hoz vezető áremelést függesz- szék fel. A Hírlapkiadó Vállalat lapjai * Bár a Dunántúli Napló ese­tében a tervezett postai ár­emeléssel a terjesztési dij nem haladná meg a lapár öt­ven százalékát, mélységesen egyetértünk a Hírlapkiadó Vál­lalat lapjainak nyilt levelével, s ezért csatlakozunk az alá- irókhoz. Sajtszabadság című, a hé­ten megjelent írásunk kapcsán kereste meg rovatunkat két utcai büfés, dr. Béla Péter és Kónya Tibor. Dr. Béla Péter: — Nemcsak azért vagyunk felháborodva, mert a város­gondnokság a parkolóhelyek hiányára hivatkozva nem ad­ta meg az engedélyt a jugo­szláv bevásárló turisták igé­nyeinek kielégítésére és a bel­városi üzletek tehermentesíté­sére tervezett Szalai András úti szabadtéri elárusítóhelyek létesítéséhez. Mi ketten is hasonló cipőben járunk . . . Kónya Tibor:- Nyolc éve dolgozom ut­cai büfésként. A Szalai úti parkoló 60 ezer négyzetméte­res, tapasztalatból tudom - hiszen ott dolgozom én is hogy vannak napok, amikor úgy is bezárják „telt ház''miatt a plcccot, hogy 80 autó el­férne még ... De ami a mi ügyünk: úgy érezzük, sehol ekkora maszekellenességei nem tapasztalni, mint Pécsett - legalábbis a bürokrácia ré­széről. Az én mozgóbüfémet például, annak ellenére, hogy nyolc éve a parkolóban áru­sítok, meg akdrja szüntetni a tanács. Arra hivatkoznak, hogy ót fogják rendezni a par­kolót . Dr. Béla Péter: — Nálam meg arro, hogy rontom a városképei... Két éve a Mecsék Áruház előtt árusítok, s most olyan jogsza­bályra hivatkozva akarnak e1- küldeni, illetve visszavonni a területfoglalási engedélyemet, ami alapján annak idején ugyanezt megadták. Első fo­kon a műszaki, másodfokon az építési osztály szólított fel, hogy zárjam be a boltot. — Én még, csak most „me­gyek" másodfokra — veszi visz- sza a szót Kónya Tibor -, de nevetségesnek tartom, hogy a tanács úgy akar kiebrudal- ni, hogy még csak egy másik helyet sem ajánl fel számom­ra. Márpedig ezt a jogsza­bály előírja . . . Megtartani a kvalifikált műszaki értelmiséget A szövetség ereje az innovációs iánc Interjú dr. Tóth János MTESZ főtitkárral Dr. Tóth János, az MTESZ ^titkára a minap munkameg­beszélést tartott a baranyai MTESZ és a szövetségbe tö­mörült egyesületek vezetőivel. Ebből az alkalomból kértünk interjút a főtitkártól, aki mór bz éve tölti be ezt a munka­kört. *- A negyvenéves MTESZ °iyan időben alakult, amikor s°rra szüntették meg a ko- r°bban önszerveződő társa­dalmi szervezeteket. Azóta a szövetség és a benne tömö­rült tudományos-műszaki e9yesületek egyre erősödnek még az ötvenes években Sem lehetett őket szétverni. Kérem, mutassa be az ^TESZ-t. ~ A szövetségben ma 33 tu­dományos egyesület tevé- fykedik mintegy 170 ezres '^létszámmal, tömörítve a ^ogyar reálértelmiséget, száz ''smzetközi szervezetnek va­dunk tagja, ötven országgal nk kétoldalú együttműkö­désben, évente száz nemzet­L •• °*' konferenciát, kongresszust 40-50 000 rendezvényt, to- Vabbképzést szervezünk, az e9yesületeink 76 lapot jelen- *e'nek meg rendszeresen . . . egyesületeink a politikai lr,'ézményrendszertől függetle- f jöttek létre — van, ume- ^ már 100 évnél is idősebb oz ipar, a mezőgazdaság es o tudomány fejlődésével. A '^dományos egyesületeknek Mindig is volt és lesz hagyo­mányos tevékenysége, ezért io 'dmörültek köré az adott szak- fületek és tudományágak épviselői. Ilyenek a legújabb 'fományos és műszaki infor­mációk eljuttatása, a közélet, fát a gyakorlótér biztosító - ° szakembereknek, a fiota- Publikálhattak, fórumokon s?erepe|hettek, megszerezhet- a vezetéshez szükséges is­mereteket, az egyesületen ke- esz'ál kiépíthettek kapcsola­tit. A szakemberek 1948-ban úgy látták, hogy a magyar re­álértelmiség érdekvédelme be­olvad a nagy szakszervezeti ágazatokba és ezáltal meg­szűnik. Ezért 14 egyesület ösz- szefogott és megalakították a szövetséget a koordináció, az érdekvédelem, a képviselet, a tudományos-műszaki informá­ció biztosítása érdekében. Te­hát mindazért, amihez egyéb úton-módon nem juthatta . vol­na, illetve, amit nem érhettek volna el, amit más nem tu­dott volna csinálni. — A szövetségről és személy szerint önről is sokan úgy vé­lekednek, hogy túlontúl szóki­mondó. — Mi nem mondhattunk és a jövőben sem mondhatunk mást, mint ami a tudományos és műszaki szakemberek véle­ménye. Minket — így engem is, mint függetlenített szövet­ségi dolgozót — vagy elfoga­dott a tagság olyannak, aki az ö véleményüket tolmácsol­ja becsületesen, vagy nem . . . Igaz, a vélemények tolmácso­lásához időnként bátorságra is szükség volt. Amikor 1979-ben a Népszabadságban megír­tam, hogy lemaradtunk a mű­szaki fejlesztéssel, hogy a mű­szaki értelmiség helyzete több mint oggasztó, hogy nálunk nem vonzó a műszaki pá­lya . . . Szóval akkor még a pártból js majdnem kizártak. De hát mindezt nekem akkor, épp a tagság véleménye alapján meg kellett írnom. De azóta a parlamentben is azért fogalmaztam meg időben, hogy azok az országok lépték túl sikerrel a válsághelyzetet, amelyek időben felismerték a műszaki átalakulás jelentősé­gét, akik rugalmas társadalmi -gazdasági szerkezettel rendel­keztek az új befogadására és amelyek megfelelő kutatási- fejlesztési-gyártási környezetet tudtak teremteni egy nagy in­tegrációban való részvétellel. Ezek az országok — köztük a „kicsik" is, mint például Finn­ország — sikerrel túlélték a válságot és egyre erősödnek. Ma mór mindezt idehaza sem vitatja senki, de szinte még senki sem csinálja, mert a po­litikai harcokkal vannak elfog­lalva. Pedig átalakulóban van idehaza is a rugalmas társa­dalmi-gazdasági szerkezet és az integráció lehetősége is megnyílt előttünk.- Miben áll ma az MTESZ ereje és mennyire képes hal­latni a szavát?- Erőnk például az innová­ciós lánc, hisz szövetségünk­ben minden szakma és tudo­mány képviselője egyénileg vagy szervezetten jelen van, így a kutatók, fejlesztők, kivi­telezők, sőt még a keresKedők is. Percek alatt egy asztalhoz tudja ültetni a szövetség a szakembereket bármilyen kér­désben. Egyesületeink tagjai alkotó emberek, akik nem szélsőségesek, hanem minden tekintetben a realitások tala­ján állnak. Ezért a vélemé­nyüket még politikai kérdés­ben is érdemes kikérni. Ki ké­ri k-e ? A tagságunk úgy érzi, hogy a fejük felett mindenki véleményt mond és nyilatko­zik, de a szakmai embereket tömörítő társadalmi szervek vé­leményét a kutya se kéri ki. A szövetség másik nagy ere­je, hogy az egyesületekben az emberek egzisztenciális függés nélkül jobban el merték mon­dani a véleményüket, mint bárhol másutt. Mert tudomá­nyos-műszaki lelkiismerete von minden szakembernek ...- Mennyiben képes megle- lelni a kihívásoknak a szövet­ség?- Ahogy az ország zépes megválaszolni az olyan alap­vető kérdéseket, mint: tudo­mány, oktatás, műszaki fej­lesztés. A szövetségben, azaz az egyesületekben itt vannak az alaptudományok, az okta­tási szakemberek, a műszaki fejlesztés is lényegében a tagságunk kezében van. Tehát ahogyan képesek vagyunk megteremteni az ország jövő­jét, úgy lehet a magyar tár­sadalom és gazdaság jövőjé­vel kapcsolatban az MTESZ jövőjét is megfogalmazni. Eh­hez nekünk is meg kell újul­nunk.- Hogyan?- Az egyesületeinkben kö­vetkezetesen végig kell vin­nünk az alulról építkezést, biz­tositanunk kel! az önkormány­zatot a kollektíváknak, ho^y szakmai, politikai, szervezeti és gazdálkodási téren élhessék az önálló életüket. Vonzóbbá tesszük az egyesületi életet, ehhez az általuk kigazdálko­dott pénzre is szükségük van és majd ők döntik el, hogy mire, miért adnak pénzt ma­gának a szövetségnek és mennyit. Az MTESZ-nek pedig minden téren segíteni kell az egyesületeket és ki kell őket szolgálnia. Tömören összefog­lalva a stratégiánkat: az egyesületek a tagságért, a szövetség az egyesületekért, míg a tagság, a egyesületek és a szövetség az országért. Ebben mindenkinek meg kell keresnie és találnia a maga tennivalóját.- Milyen a magyar műszaki értelmiség hire, azaz elismert­sége a nagyvilágban? — Még mindig elismert, nemzetközi szervezetekben szá­mos vezető tisztséget töltenek be. Még kapósak vagyunk. Ez a kis ország már eddig is na­gyon sokat adott a világ tu­dományos és műszaki fejlődé­sének, hosszan Tehetne sorol­ni a világhírű magyar szak­embereket. Legtöbbjük külhon­ban futotta ki magát. De mi van azokkal, akik itthon ma­radtak és a magyar műszaki­tudományos életet gazdagítják és a magyar nép boldogulá­sáért dolgoznak a kintieknél lényegesen rosszabb körülmé­nyek között, rosszabb feltéte­lek mellett? Ha nem teremtjük meg számukra a tehetségüket kibontakoztató körülményeket idehaza, félő, elveszítjük őket és ezáltal még szegényebbé válunk. Az már világos, hogy a fejlett világ igyekszik a mi legjobbjainkat is elszipkázni, és ez még nem is jelent ön­magában tragédiát. Minél többen menjenek ki úgy ta­nulni, tapasztalatot gyűjteni külföldre, hogy odakint tudják, mit akarnak majd hazahozni Magyarországnak és azt hoz­zák is haza. Nekünk kell min­dent megtennünk, hogy haza is jöjjenek, hogy millió szállal kötődjenek ide, és a kint megszerzett többlettudással valóban a hazájukat gyarapít­sák. Murányi László Megjegyzésünk: több olvasónk is jelezte telefonon, hogy nem ért egyet a városgondnokság döntésével, főként, mert a Konzumban a „jugóroham” miatt amúgy sem leányálom a bevásárlás. Hogy a közterületen elhelye­zett büfékocsik mennyire rontják a városképet, nem tudjuk, azt viszont igen, hogy Hollandiában még a parlament épülete előtt is árulhat a ,,telepitett hamburgeres1'. A két, írásunkban megszólaló büfés alkalma­zottakat, családtagokat is beszámítva majd* 30 ember munkalehetőségét biztosítja, nem is beszélve az adóról, amit évente az államkassza szá­mára Jzefizetnek. Ezek után nem értjük, milyen alapon beszélhetnek a hivatalos szervek arról, hogy Magyarországon támogatni kell a vállal­kozásokat . . . sebb támogatásokat akkor ad­nának szívesebben, ha ez a hiány jelentősen csökkenne az elkövetkezendő években. Pozsgay Imre idézte az egyik bölcs kínai hasonlatot, hozzátéve, hogy szinte vala­mennyi külföldi tárgyalásán érvelt ezzel: „Mi nem halat akarunk önöktől, hanem hálót ahhoz, hogy a halat kifoghas­suk". / Románia, Románia „Megállapíthatjuk, hogy a Magyar- országon gyártott prqpagandatermé- kek nyelvezete a fasizmus jellem­ző reakciós fegyvertárból, a fasisz­ta, náci vagy horthysta szubkultú­rák .irányzataiból* merit. Mi több (elvégre eltelt néhány évtized, nem?l), .minőségi* javításokat esz­közöltek, emelték a mércét. Meg kell mondanunk, hogy ez a nyel­vezet szöges ellentétben áll az európai, egyben tehát a magyar szellemiség hagyományaival, a napjainkban olyan kivételes esetet képez Európában, amelyet határo­zottan vissza kell utasítania a civi­lizált világ közvéleményének. A szóban forgó szakadék kialakulása a fasiszta-horthysta eszköztár hasz­nálatával, azzal magyarázható, hogy,, alapvetően ellentét áll fönn a fasizmus és at európai haladó szellemiség értékei, a horthyzmus és a valódi kultúra egésze között. Nem azt mondta Göbbels, a Hitler korabeli náci propaganda korifeu­sa, hogy a kultúra szó hallatára legszívesebben pisztolyt rántana f Azalatt a csaknem ezer év alatt, amióta az első magyar csoportok behatoltak Erdélybe, és leteleped­tek a többséget alkotó román né­pesség között, amely örök idők óta itt volt, és a szászok, illetve a székelyek betelepítése óta eltelt több mint 800 év, és a svábok, valamint más etnikumú népességek meghonosodásától számított több mint 200 év alatt ezek a népek nemcsak hogy nem veszítették el etnikai azonosságukat, hanem olyan kedvező körülményekre és olyan megértésre találtak a románság között, hogy elérték a néhány ez­res, vagy tízezres létszámról, ami­vel a román térségbe érkeztek, a népünk soraiban képviselt mai ará­nyukat. Mi több, nem is maradtak csupán abban a térségben, amely­ben eredetileg letelepedtek, hanem akadály nélkül szóródtak szét a román föld más részein is." (Idézetünk egy romániai hadtör­téneti folyóiratból való.) Az egyedülii jogutóddal szemben — különböző, egy­másra csak a vállalkozókét!'/ és önbizalom hevességében hasonlító - volt MSZMP-kó- derek kinyilatkoztatták, hogy utódlásról nem is lehet be­szélni, mert az MSZMP nem oszlott fel, a pórt tovább él és működik — velük, bennük. Egyikük éppenséggel azt is deklarálta, hogy pártjónat ép­pen százhúszezer tagja van. Mivel az MSZP-től idegenke­dő, volt MSZMP-tagoknak nem kell átigazoltatniuk magukat sehová, ők mintegy „automa­tikusan" maradnak a régi pártban, a puszta kijelentések tényleges értéke roppant ne­hezen érthető meg. Nem zár­ható ki, hogy azok az embe­rek, akik több évtizedes MSZMP-, előzetesen MDP- vagy más MKP-vezérlet alatt átélt politikai múltjuk során sóba sem tudták megismerni ennek az országnak valósá­gos helyzetét, népének tény­leges gondolkodását ezúttal is képzeletbeli számokat közöl­nek saját tagságukról, épp­úgy, mint hajdan a tervszá­maik is fantáziatermékeknek minősülték. 'Mielőtt bárki is azzal vá­dolna, hogy irányzatosan mű­ködik az én képzeletem, mert épp az egyik régi—új MSZMP taglétszámát vonjuk leginkább kétségbe, hadd hivatkozzam arra, hogy Berecz iá nos. aki „az MSZMP XIV. kongresszu­sára készül” (Magyar Hírlap, ’89. nov. 1.), Púja Frigyesék állítólagos százhúszezres tag­ságát Így véleményezte némi szkepszissel: „Részleges ada­tokból jutottak erre a követ­keztetésre, nem tudom, milyen szorzószámot használtak". (’Fekete Sándor; A legna­gyobb pártról, Új Tükör.) Nem hal — háló! Pozsgay Imre tegnapi, ba­ranyai programján többen is érdeklődtek. Az államminiszter megerősítette, hogy valameny- nyi országban a házigazdák fizették ellátásának és utazá­sának költségeit. Elmondta, hogy a magyar költségvetés hiánya tovább emelkedett, becslések szerint eléri a 30— 35 milliárd forintot. Nyugati partnereink viszont jelentő­Szorzószám

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents