Dunántúli Napló, 1989. november (46. évfolyam, 302-331. szám)

1989-11-11 / 312. szám

1989. november 11., szombat Dunántúli napló 7 fi DM politikai vitafóruma ................ .........——' , ' .....■' ■■1 ■■ ........................... Pá rtok, ellenzékiség, koalíció Szaporodnak a politikai tö- mörülések-pártok, egyre több­szebb, önmagát kellető áru kerül a kirakatba. Válassz! Vá­lassz úgy, hogy tudod, jőtál-» lási csekkfüzetet nem adnak hozzá. Hangos, s a hangost túlharsogó jelmondatok között nehéz eligazodni. Közben a tét óriási: az ország, s ben­ne a saját jövőd. Többpártrendszer, koalíció, baloldaliság. Lassan közhely­számába menő fogalmak mögé szeretnénk nézni dr. Ormos Mária segítségével, aki törté­nész és politikus - az MSZP elnökségének tagja.- Negyven év nagy idő. Kevesen emlékeinek már a régi koalíciós időkre, amikor a kisgazdák, kom­munisták, szociáldemokraták és a parasztpártiak közösen tartották a gyeplőt. . . — A többpártrendszer azért Magyarországon sem ismeret­len, s nem lehet olyan bor­zasztó, tekintetbe véve, hogy ma a világ országainak több­sége többpártrendszer viszo­nyai között él, s élt, köztük sok már évszázadok óta. Ki­alakulását a polgári fejlődés­hez lehet kötni. Nem mintha azelőtt egységes lett volna a társadalom politikai szférája, csak éppen nem pártok, ha­nem mondjuk rendek, ligák, egyéb csoportok szerint szer­veződtek ezek az érdekszövet­ségek. A pórtszisztéma a pol­gárosodással együtt lépett elő­térbe és gyökerezett meg.- E pártok vitájában érlelődik él 'ogalmazódik meg a döntés tehát bizonyos demokratikus játékszabá- 'yok keretében . . . — Olyan formában, hogy tudniillik különböző politikai érdekszövetségek egyezkedésé­nek eredményeképpen jön lét- fe az adott országban mind a törvényhozási, mind a kor­mányzati, tehát végrehajtó ha­‘ 1 - kA:_J _ •------• _ lU|um. minu vi mai napig más- *éle demokráciát nem talál­tak, de ha ki is találtak, nem alakult ki, csak beszéltünk ró­la. Voltaképpen az európai és a világtörténetben a polgári demokrácia az egyetlen, amely a demokráciát, ha nem is tö­kéletesen testesíti meg, de megközelíti. Ne kérje, hogy Pontosan idézzem, de ott az a bizonyos Churchill-i mondás, 'miszerint nagyon rossz ez a demokrácia, csak éppen mo­mentán nincs nála jobb. 'Mi a lényeget- A társadalmak mindenkor megoldandónak vélt, érzett fel­adatköre a különböző csopor­tokból más-más válaszokat vált ki. A pártok arculatától-érde- keitől függően. Ez a dolgok lényege. Az emberek az előt­tük álló feladatok elintézését ‘illetően bizonyos választáshoz Juthatnak, már akkor, amikor az egyik vagy a másik párt- hoz csatlakoznak. Vegyünk *9y példát, k'issé leegyszerű- S|tve a dolgokat. A nagy gaz­dasági válság idején, 1929- k*en Angliában sokan azt mondták, hogy le kell szorí­tani a béreket, ezáltal teher­mentesíteni az ipart, s ez vég­eredményben a munkásoknak 's jót fog tenni, hiszen ha kevesebbet kell kiadni bér tormájában, akkor több ern­tet lehet majd alkalmazni stb. . . Egy másik csoport azt mondta: éppen ellenkezőleg! A bérekkel nem szabad spó­rolni, hanem növelni kell, mert Azáltal növelem a belső pia- c°t, az emberek többet tud- r*ak vásárolni, tehát segítek °z iparnak, s további munka­helyek teremtődnek . . . Persze, voltak még mások, akikemigy- amúgy közeledtek a témához. Y két alapválasszal már je­leztem azt a két nagy pár- toL amely ebben az időben Politikailag küzdött egymós- ®°l: az egyik a konzervatív, ? másik a munkáspárt volt. .. 'ohát a válaszok egy-egy dön- kérdésben a társadalom fámára megosztottak, és a Portok azt teszik lehetővé, "Ogy e megosztott társadal- ***■_ érdekeket kifejezzék. Ter­mészetesen nincs minden pil­lanatban gazdasági válság — Szerencsére —, de a társada- °mnak mindig akadnak meg­Jobboldali párt nincs ma Magyarországon Beszélgetés Ormos Mária történésszel, az MSZP elnökségének tagjával oldandó kérdései, mint ahogy látjuk: ma Angliának is van­nak, s a gazdaságilag ragyo­gó eredményeket felmutatni tudó NSZK-nak is. Miért ne lennének Magyarországon is?... — Negyven évünk látszólagos ,,nyu­galma" után egy diktatórikus szo­cializmusnak nevezett valamiből is­mét visszakanyarodik a polgári de­mokráciához. Igen ám, de politi­kai kultúra híján vagyunk, s na­gyon kevesen élnek köztünk, akik annak idején tudatosan élték át a koalíciós éveket, melyek vagy megszépülnek, vagy az akkori párt­harcok gyötrelmeit vetítik ki . . . Cs persze a régi, nosztalgiapártok mel­lé az új pártok is fölálltak. — Próbáljuk először tolán azt tisztázni, hogy van-e visz- szatérés a (koalíciós időkhöz? Úgy tűnik, hogy a történelem­iben általában ilyen „egy az egyben" való visszakanyarodás nincs, mert minden elmozdul közben. Átalakult a magyar társadalom, a gazdaság szer­kezete, de közben nagyon át­alakult a világ is. Mit értek ezen? Azokban az időkben, 1945—46-ban a magyar társa­dalom zömében falusi, az ag­rárszektorban dolgozó embe­rek többségéből állt — ma túlsúlyban városivá vált. En­nek megfelelően nemcsak az ország képe más, hanem más a társadalmi struktúra, az em­berek érdeke, érdeklődési kö­re is. MáskéoDen aondolkod- nak. Ez természetszerűleg a gazdasági szerkezet másságá­hoz is vitt. Ugyanakkor átala­kult a világ, és azon belül az a terep, amelyen ezeket a társadalmi változásokat meg­éljük. Annak idején, amikor a háborút követően megala­kultak a többségükben bal­oldali magyarországi pártok, ez az ország jogilag megszál­lott ország volt. A nemzetkö­zi, úgymond kvázi megegye­zés keretében a Szövetséges Ellenőrző Bizottságon belül a szovjet fél gyakorolta a jogo­kat, ami a magyarországi po­litikai küzdelmekben erősen fékezőleg hatott. Nemcsak ab­ból a szempontból, hogy a Független Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt vagy a Parasztpárt szem előtt tartot­ta, hogy semmi módon ne sértse meg a szovjet érdeke­ket, de nagyon furcsa módon a Kommunista Pártra is ha­tást gyakorolt óbban az érte­lemben, hogy mérsékelje a sóját elképzeléseinek megvaló­sítását. Ezt Révai József két beszédében is kifejezésre jut­tatta, mondván, az angolszász érdekekhez fűződő szovjet viszony, miatt nagyon hangfo­góval kellett eljárni. Ez a szempont, mint tudjuk, aztán elesett a hidegháború idején.- Tehát a belső fettételek, a tár­sadalmi szerkezet is megváltozott, ugyanakkor más a nemzetközi kör­nyezet is. — Éppen ezért nincs meg a többpártrendszernek és a koa­líciónak az egy az egyben való visszatérési lehetősége. — Mást várunk tehát a pártoktól ? Nyilvánvalóan ma más kérdésekre kérünk-kérnénk válaszokat . . . — Ezért nehéz a pártok ar­cainak megrajzolása. S mind­ehhez hozzájárul az az ű/, ami a két időpont között ke­letkezett. Mert, ha az akkor létező pártok végigélhetik az elmúlt évtizedek folyamatait, akikor végigélhették volna sa­ját reformjaikat, programvál­tásaikat is. S természetesen így alakultak volna az egy­más közötti erőviszonyok is. Nyugodtan használhatjuk az „alakulhattak volna" kifeje­zést, hiszen a dolgok termé­szetében benne rejlik: erő­szakkal zúzták szét őket, s ennek az erőszaknak o levét issza jelenleg az egész hazai politikai mezőny, s a társa- •dalom. S megszenvedik a most éledő pártok is.- Új utakat kell keresni . . . — Igen. Lehet, hogy a ré­gi néven, lehet, hogy új né­ven. de bizonyára lesz he­lyük, megtalálják más módon, más köpönyegben, más gon­dolkodással. Minden, ami ma a pártokban zajlik, erre vall. Belső viták, gyötrődések. S ebből a sorból nem lehet ki­venni a Magyar Szocialista Pártot sem, ahol azonban bi­zonyos értelemben fordított fo­lyamat érhető tetten. Annyi­ban, hogy elődje, mint egyet­len párt, valójában sok párt­nak a lehetőségét hordozta a keretei között. Bizonyíték erre a különböző platformok meg­jelenése, melyeken már túl­léptünk. S az is, hogy na­gyon sokon a régi MSZMP- ből nem igazoltakat az MSZP- be, « hallunk már több párt- kezdeményezésről is, ami bi­zonyítja: a kivált-kiválni igyekvő bal szárny sem egy­séges.- Ha már itt tartunk, nézzük meg, mi is az a baloldal? Hogy is van ez: bal. jobb meg közép...?- Érdemes volna egysze- megnézni, hogy történetileg mi­kor és hogy alakult ki, a par­lamentekben mi miatt kezdtek ülni a legradikálisabb képvi­selők a baloldalra, a !éy!í-"" zervatívabbak meg a jobbol­dalra. -Elégedjünk meg azzal, hogy ma ez az általános par­lamenti kép. Az idők során balra sodródott a szocialista elveket valló párt, a szociál­demokrácia, a kommunista párt, mig az európai parla­mentek jobbján a legkonzer­vatívabbak ülnek, s ott jelent meg későbbi korszakokban a radikális jobboldal, a Nemze­ti Szocialista Párt is. Persze, mindig volt egy centrum. Az utóbbi időben ez nem ilyen egyszerű. Miért? Mert egy sor országban kormányra került a baloldal egyik vagy másik pártja. így, mondjuk Spanyol- országban a szocialisták ke­rültek a centrumba. Hozzájuk képest - mivel ők a kormány­párt - igazodik ma az egész kép. Tőlük balra akad még néhány egység, köztük a leg­jelentősebb, a Baloldali* Unió, benne a Spanyol Kommunista Párt, amely az én vélemé­nyem szerint egy valamivel baloldalibb, szocialista párt. Jobbra pedig ott a Néppárt. — A mai Magyarország abbot a szampantbál hogy irható la? — Nálunk a hagyományos értelemben nincs is egyelőre jobboldal. A szó tradicionális jellege szerinti „én pedig ké­rem ó-konzervatív vagyok"-párt nem létezik. A most alakuló­ban lévő Kereszténydemokra­ta Párt is egyelőre a demok­ratikus vonásait hangsúlyozza. Következésképpen nem vala­miféle jobboldali platform alapján bontogatja szárnyait, s nem lehet ezt mondani ter­mészetszerűleg a szociálde­mokratákra sem, a Független Kisgazdapártra sem, a többi­re sem. — Ebből következően: a mi par­lamentünkben a választások után a jobboldalra nem is szabadna székeket berakni? ... — Valahogy így. Ha le akar­nánk képezni egy hagyomá­nyos parlamentet, akkor a jobboldalon nincs szükség szé­kekre. De itt jön a történe­lem tréfája.’ Ezért mondtam el a spanyol példát is. Ugyanis, ha történetesen egy baloldali párt kerül a centrumba és egyúttal a hatalomba, akkor hozzá képest rendeződik az ülésrend. Vegyük azt a lehe­tőséget, hogy nálunk a szo­cialista párt kerül a centrum- iba. Akkor tőle kicsit jobbra lesz az MDF, s tőle nyilván­valóan ibalra lesz más. De, iha mondjuk, ez nem történik, s az MDF kerül a központba, akkor tőle balra lesz az MSZP. De könnyen lehet, sőt ez a legvalószínűbb Magyarorszá­gon, hogy nem akad ilyen legerősebb párt, már a szó­nak abban az értelmében, hogy abszoljjt többséget ér el, s ekkor jönnek a- -koalíciós problémák.- Miért van szükség koalicióra? A koalícióban általában a legerő­sebbek fognak össze . . . — Ha abszolút többséget szerez egy párt, minden be­nyújtott törvényjavaslatához megvan a szavazók biztos -kö­re. Tehát mindig nyerő. A négyszáz fős parlamentünk esetében kétszázegy képvise­lőre van szüksége. Amelyik párt ennyit gyűjt össze, sta­bil kormánypárt lehet. Ha ez -nem áll fönn, akkor partner után kell néznie. A koalíciós egyezkedés természetesen aszerint történik, hogy milyen erős az a párt, amelyik a koalíciós partnereit keresi. Mert ha nagyon erős. s csak néhány szavazatra van szük­sége, akkor egy, a számára legkedvezőbb kispártot kéri föl a táncra. Mint ahogy az NSZK-ban történt. A Keresz­ténydemokrata Ümó évek óta a 'szabad demokratákkal pa- rolázik, a Genscher-féle párt­tal. Amelyik annak idején jó volt a szoedemeknek, s most jó a kereszténydemokratáknak 'is.- Magyarországon azonban túl soknak tűnik a párt, nomcsak ket­tő-három áll a ringbe rövidesen. Arcukat most alakítgatják, egyelő­re, azt hiszem, senki sem merne jóslásokba bocsátkozni afelől, hogy melyik mennyi szavazatot tud el­csípni. Hogy tesz-e többségi párt köztük? — Jóslásokra nem is, de egy dologra vállalkozhatunk. Arra, hogy feltételezzük, nemigen áll föl egy erős párt, ame­lyik mondjuk egy kisebb párt­tal kormányzópárttá emelőd- ne. Minden bizonnyal széle­sebb körű koalicióra lesz szükség. Ügy vélem, hogy az MDF jelentős erőket tud meg­mozdítani, de azért az általa integrálható csoportok és sza­vazatok szempontjából a kis­gazdáiknak is, a néppártnak is, a szociáldemokratáknak is lesz szavuk. Csak azt lehet feltételezni, hogy több közép­erős párt lesz, ezek között hiszem-vélem-látom a Magyar Szocialista Pártot is. S emiatt Magyarországon nem „kis"- koalícióban, hanem „nagy”- koalíciában tanácsos gondol­kodni. A legismertebb példa erre talán — hosszú 'idő óta működő és máig tartó — az olasz nagykoalíció, ahol öt párt együttműködésére van minduntalan szükség ahhoz, hogy a kormányzati munka gördülékenyen menjen, s a kormány megkapja a parla­menti támogatást. Hozzáte­szem: ez az egyeztetés nem könnyű, s mikor gördülékeny kormányzati munkáról beszé­lek, akkor tudni kell, renge­teg benne a buktató is. Mert semmi probléma, ha egy pórt birtokolja az abszolút több­séget, nagyon kicsi a gond, ha kettőnek kell egyezkednie, de ha minél többnek kell, an­nál nehezebb az említett gör- dülékenységet elérni. — Mindez országot szint. Ez auto­matikusan Ivképződik az önkormány­zati szintekre is? — Erről szó sincs. Hiszen a városi vezetést is meg fogják választani, s nehezen elkép­Mit akar a megújuló MSZMP? Beszélgetés dr. Bödő Lászlóval, a Pécs városi szervező bizottság elnökével Sokak egyetértéssel, má­sok meglepetéssel fogadták a Ihirt, Ihogy a közelmúlt­ban Pécs városában is meg­alakult az MSZMP újjászer­vezését irányító bizottság. A szervező bizottság ideiglenes elnöke dr. Bödő László. Ő adott tájékoztatást az újjá­alakulás körülményeiről.- Milyen kezdeményezés­re jött létre az ideiglenes szervező bizottság?- Pécsre is eljutott az MSZMP országos 'ideiglenes szervező bizottságának októ­ber 19-én megjelent felhí­vása a párt tagjaihoz. Az országos ideiglenes szervező bizottságnak pécsi tagja is van, Béke József, aki szemé­lyes tájékoztatást adott a szervező munka céljáról, el­képzeléseiről. Amikor nyilvá­nosságra került, 'hogy Pé­csett, a Mozgalmi Házban jelentkezzenek azök, akik az újjászerveződő MSZMP tag­jai kívánnak maradni, igen sokan keresték fel az ott működő ügyeletet. Mindezek alqpján, a már önként fel­adatot vállalók köréből ala­kult meg a pécsi ideigle- ines szervező bizottság, mely engem választott elnökéül.- A tömegtájékoztatásból közismert, hogy országosan többféle MSZMP-szervezés folyik. Mi erről a pécsi vé­lemény?- Mi eddig nem kötelez­tük el magunkat egyetlen országos szerveződés mellett sem, sőt személyekhez sem kapcsoljuk az újjáalakulást. Egyetértünk azzal a véle­ménnyel, hogy az Októberi kongresszuson történtek dön­tő választás elé állítanak minden párttagot. Vagy gyö­keresen megújítják, megvé­dik pártjukat, az MSZMP-t, mint egy a múlt hibájából tanuló, annak következteté­seit levonó baloldali pártot, vagy csatlakoznak a párt­tagok a szerveződő MSZP- hez. Mi úgy gondoljuk, hogy az MSZMP megújításában azokra a párttagokra szá­míthatunk, akik nem tehe­tők felelőssé az elmúlt év­tizedek rossz döntéseiért és politikai hibáiért, akik jóhi­szeműen tették kötelességü­ket a munkában, a párt­ban. Az a véleményünk, hogy nem a párt járatta le magát, hanem azt egyes ve­zetők járatták le. A párt újjászervezése nem törvény­telen, nem alkotmányellenes cselekedet, noha ezzel most sokan vádolnak bennünket, de bizonyítani állásfoglalá­sukat valójában nem tud­ják! — Hogyan lehetne össze­foglalni, hogy a megújulok milyen MSZMP-t akarnak?- Elsősorban olyant, amely a tagsága akaratára épül­ve baloldali, mozgalmi tö­megpártként működik to­vább. Kívánjuk, Ihogy őriz­ze meg mindazokat az ér­tékeket, amelyeket a ma­gyar munkásmozgalom ed­dig létrehozott. Tagadja meg az elmúlt negyven év bűneit, határolódjon el a hibáktól, legyen kész arra, hogy ezek megismétlődését minden eszközzel megaka­dályozza. A megújuló párt küzdjön a létbiztonságért, a társadalmi esélyegyenlősé­gért, azért, hogy a gazda­sági válságon ne a töme­gek rovására lehessen túl­jutni. Támogassa az elmúlt év helyes döntéseit az em­beri jogok csorbíthatatlan- ságáról, a lelkiismereti sza­badságról, a többpártrend­szerű (jogállamiságról, a de­mokratikus törvényességről. Védje úgy a nemzeti füg­getlenségünket, nemzeti ér­dekeinket és értékeinket, hogy azokat ne szolgáltassa ki semmilyen külső erőnek. — Most hol tart Pécs vá­rosában az újjászervezés?- Nagy érdeklődést ta­pasztalunk, sokan kifejez­ték, hogy továbbra is az MSZMP tagjai kívánnak ma­radni. Természetesen sok még a várakozó is. Mi fel­ihívással fordultunk a párt­tagokhoz, hogy őrizzék meg a pártszervezeteket, folytas­sák tevékenységüket, keres­sék fel szervező bizottsá­gunk ügyeletét, -mely egyelő­re a Tüzér utcában, a Moz­galmi Házban minden mun­kanapon 16 és 18 óra kö­zött tart ügyeletet. Számi- tünk az újjászervezést vál­lalók társadalmi munkájá­ra, áldozatvállalására és helytállására. M. E. zelhetö, hogy mindenütt azo­nos pártarányok alakulnak ki. Tehát nem az asztal körüli egyezkedés dönti el, hogy mi­lyen összetételű lesz egy-egy önkormányzat. Például Bara­nyában mondjuk Nagy Fe­rencnek vagy Kovács Bélának erősebben él az emléke, s a kisgazdák több volksot gyűjt­hetnek be, mint adott eset­ben Ózdon vagy Szolnok me­gyében. — Hogy ki az ellenzék, i ki nem, szintén a hatalom pozíciójában dől ol? — Természetesen. Mindig az az ellenzék, aki nincs a ha­talomban. így pillanatnyilag joggal nevezi az alternativ egyesületekből kialakult pár­toknak bármelyike magát el­lenzékinek, hiszen -nem kor­mányzópárt. Mint tudjuk azon­ban, egy kissé kérdésessé vált ma, hogy ki is van éppen a hatalomban? A furcsa ma­gyar átmenettel együtt járó dolog ez. Egyre több célzás 'hangzik el — talán már nem is célzás —, hogy a kormány legyen amolyan murtkakor- mány, hivatalnokkormány. — Kissé keményen fogalmazva: azt gondolom* örülne az MSZP, ha lenne annyi hatalma, hogy éppen - az ellenzék követelésére - va­lamit is át tudna belőle adni. ..- Valóban. De azért mind a mai napig a kormány és az MSZP között azért szoros a kapcsolat. Viszont a kor­mány nem minden tagja re­gisztrálja magát az MSZP- nél, -s ez igen jelentős, hi­szen szaporodik a „független" kormánytagok száma. Másrészt az átmeneti szituációban a kormány és az MSZP közötti fokozatos eltávolodás -kívána­tos. És tegyem hozzá: azt is mindenki tudja, hogy az MSZMP sem volt már abban a helyzetben jó ideje, hogy utasitgassa a kormányt. Tehát a régi metódusnak vége.- A kisember pedig közben in­dul majd a szavazóurnék felé.- Ez a demokrácia. Amikor felhatalmazást ad pártjának, képviselőjének — vagy koalí­ciónak —, hogy az ő nevé­ben is gyakorolja a hatalmat. Egészen addig, míg azt nem mondja ez az állampolgár a következő választásnál, hogy ott egyen meg benneteket a csuda, rosszul csináltátok, s most másra fogok -szavazni. -Az ő joga ebben áll. Tegyem hozzá: én személy szerint is annak örültem volna, ha ke­vesebb párt -közül kell válasz­tani. De bizonyára idővel itt­hon is csiszolódnak majd any- nyira a dolgok, hogy az ál­lamipolgárnak pór év múlva a következő választásnál már könnyebb dolga lesz, s eliga­zodik az egyre ritkuló párt- erdőben. Kozma Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents