Dunántúli Napló, 1989. november (46. évfolyam, 302-331. szám)

1989-11-11 / 312. szám

Dunántúli napló 1989. november 11., szombat Milliomos-e az, aki gyárat vesz? Volgának álcázott Mercedesszel jár a gyáros­kisiparos - „Azt kívánjuk az uránbányászoknak, hogy találjanak jó pár ilyen Petrenkó urat maguknak” - ez az ózdi munkások üzenete Egy tv-nyilatkozatból értesült arról az évek óta veszteséges ózdi durvahengermű több mint hatszáz dolgozója, hogy az új esztendő kez­detétől nagy valószínű­séggel nincs munkahe­lyük. Aztán az egyik döbbenetét követte a másik: munkásgyűlésen tudták meg, hogy a ko­hászati üzemek durva- hengerműjét 1990. ja­nuár 1-jétől tulajdonjo­gilag átveszi a gyár egy­kori dolgozója, Petrenkó János. A durvahenger­mű új neve: PEKO Mű­vek. A lízingszerződést a múlt hét péntekén írta alá a vezér- igazgató és a leendő gyártu­lajdonos. öt év múlva, mire Petrenkó János kifizeti a gyá­rat, kamatos kamattal száz- százhúsz millió forintjába ke­rül. Milliomos-e az, aki ek­kész termékig mindent maguk csinálnak. Ez a garancia a nagy kopásállóságú görgőbe­vezetők, markolófogak, PEKO- ekevasa'k minőségére! A kisüzemben foglalkozta­tottak közül 31 évével Koós László öntő a legidősebb. Két hónapja jött ide, egyenesen Tengizből. A PEKO-nál hat­van forintos alapórabérrel kezdett, mig a kohászat sem­mi jót sem Ígért. Juhász Lász­ló kézi alakesztergálást végez. Amikor megkérdem, miért nem gépesített a kétszázad- tűrésnyi alkatrész termelése, csak ennyit mond: olyan ke­mény az anyag, hogy a kés­kopást a gép nem tudná kö­vetni! Petrertkó Tibor, a tu­lajdonos nagyobbik (23 éves) fia — akinek, önálló ipara van már, Dacia-féltengelyeket gyárt - a keresetekhez hozzá­fűzi: a nyolc órán kívül min­denki annyit dolgozik, ameny- nyit akar. A túlmunka bruttó órabérét kapja ekkor kézhez, mert a terheket Petrenkó Já­nos vállalja át. Csak az alap­bérből 12-25. ezer jön össze havonta, érdemek és képessé­gek szerinti szóródásban. A A környezetbe illő leendő öntöde olyan, mint egy családi ház kora fába vágja a fejszéjét? E kérdést annak a személy­nek tettem fel, okit már 1987- ben fel akartam keresni és megszólaltatni, mint a BNV-k történetének első nagydijas kisiparosát. A találkozás ak­kor elmaradt, s mostani be­szélgetésünk közben derült ki, hogy ismeretlenül is régi is­merőshöz vitt a miskolci gyors. — Elsőre forgótőkeként öt­venmillió forintot kell bevin­nem a vállalkozásba. Ez tel­jes egészében bankkölcsön. Az Országos Kereskedelmi és Hi­telbank egri fiókja adott any- nyi bizalmat a pár éves kap­csolatunkkal, hogy egyáltalán el merjek menni az ötvenmil- liós kérelemmel az egri igaz­gatóhoz. kisüzem most is bővül: a te­jek felső végén épül az új öntöde. Látszatra olyan, mint egy tetőtérbeépitéses családi iház - illeszkedik a környe zetébe. Petrenkó János kisebbik fia, Tamás a bátyjához hasonlóan szakközépiskolában tanulta ki a karosszéria-lakatos szakmát. A PEKO-cégnél az öntödé­ben dolgozik, keresete nyolc— tízezer között mozog. Mindkét fiú azt mondja: az apánk szi­gorú. Petrenkó János helyes­bit: én csak fegyelmet köve­telek - mindenkitől. Mert ép­pen a fegyelmezettség hiányzik a magyar gazdaság-' bál! — Milyen fedezetet kellett önnek felmutatnia?- Egyrészt a házam szolgál fedezetül, másrészt két talál­mányom papírjait a bank széfjében helyeztük el. Ha bu­kók, ők rendelkeznek ezekkel, így hát akkora a biztosíték, hogy ezért én is adnék öt­venmilliót, ha bankár lennék, akárcsak az egyik szabadalo­mért is! Érdekes ez a majdnem dombtetőre épült ózdi ház azért is, mert a négytagú csa­lád lakása - (az emeleti két szoba, ihall, étkező, konyha) alatt — szintén a földszinten - kapott helyet a PEKO-cég irodája, pár lépcsőnyire az üzemtől. Petrenkó János háza több szempontból érdekes. A föld­szintjén működik egy kisüzem, amely a tulajdonos kezdő- és végbetűiből kapta a PEKO megnevezést. Az itt dolgozó 14 szakmunkás egyenként négy és fél millió termelési érté­ket produkál évente. Ez a tel­jesítmény európai mércével is kimagasló! Egy itt előállított, 18 dekagrammos alkatrészt 120 nyugatnémet márkáért tudnak eladni. Az alapanyagtól - a Petrenkó János szabadalma szerint ötvözött acéltól — a — Úgy öt éve tréfálkozva azt mondtam, hogy azért épít­keztem itt, mert innen, az iro­dából nézem a gyáramat - Petrenkó János széles moz­dulattal mutatja a teliablak- bó! elénk táruló panorámát: az Ózdi Kohászati üzemeket csaknem teljes hosszában. — Látja, ott a sok nagy ké­mény mellett az a kisebb a durvahengerműé.- Mikor kezdett építkezni?- 1980-ban. Igen lassan ha­ladunk. Elképzeltem, hogyan fog kinézni a ház, ha nem kaptam megfelelő anyagot, ak­kor állt az építkezés. De így lesz olyan, amilyennek szeret­ném. A ház is egy újítás: addig nincs kész, amíg nem tökéletes. E téren Petrenkó János igencsak jártas: az Ózdi Ko­hászati üzemeknél negyed százados elektrolakatossága - később csoportvezetői beosztá­sa - alatt 187 újítást nyúj­tott be alkatrész-megújítástól a géptervezésig. Amikor 1979- ben főfoglalkozású kisiparos lett, alkotói nívódíjjal búcsúz­tatták. — Tizennyolc évesen kezd­tem újítani. Ha elromlott va­lami, nemcsak javitottam, ha­nem a miértre is kerestem a választ. Ma is ilyen vagyok: addig nem nyugszom, amig a Petrenkóék háza: alul a PEKO-cég üzemhelyiségei, elöl az iroda, fölötte a lakórész bankhitel egyik fedezete. A kép előterében Petrenkó János látható. ez o feleletet meg nem találom. Ha két nap kell hozzá, ak­kor annyi idő alatt, ha húsz év, cikkor pedig húsz év alatt. — A kisüzemében saját sza­badalmait gyártják. A termé­kek kinőtték az üzemét, ezért került szoba a gyárvétel? — Részben ezért. Ugyanis vallóban óriási a kereslet a világszínvonalú termékek iránt. És azt mi tudunk gyártani. Ilyen például a görgőbeveze­tő vagy a talajfogazású eke- vas. A durvahengermű jövő évi gyártási kapacitását már teljes egészében lekötöttük: a kétmilliárd forint termelési ér­ték hetven százalékban hazai, harmincban külpiacra megy. A másik ok, hogy vevőként jelentkeztem az, hogy hírlett: a gyárat bezárják, mint egy évek óta veszteséges vál­lalkozást, a termelést leállít­ják, a hatszáz embert elbo­csátják. Márciustól folyt az alkudozás. A vezérigazgatóság az első jelentkezésem után gondölt kft.-re, rt.-re, meg ar­ra is, hogy a dolgozók ve­gyenek fel újrakezdési hitelt, s abból csináljanak vállalko­zást. Persze, mindegyik for­mát velem együtt képzelték. Közöltem, hogy közös lónak túrós a háta. Mert ha ezen­túl is azok irányítják a gyá­rat, mint eddig, akkor mitől lenne az jobb? Hát nem? Az egészbe új szellemet kell be­vinni. A durvahengermű kol­lektívájának az a problémá­ja, hogy január 1-jével nem lenne munkahely. Én biztosí­tok helyet, adok húsz száza­lék béremelést, de cserébe becsületes, rendes munkát ké­rek, amit folyamatosan ellen­őrzők. — A durvahengermű létszá­ma most hatszáz fölötti. Meny­nyi embert kíván alkalmazni. — Kevesebbet. Sokan 1990- től eleve nyugdíjba mennek, de a korkedvezményesek kö­zül megvizsgáljuk, hogy kire van még szükség, s azt nem engedjük nyugdíjba menni. — Lesz-e olyan, akit elküld? — Főleg a vezetők közül. Például a gyári egységveze­tőket, a főmérnököket. — Az irányítást hogyan kép­zel el? — Egyszeiűen. Lesz egy ügy­vezető igazgató, egy gazda­sági és egy kereskedelmi igaz­gató. — ön micsoda? — Én a tulajdonos vagyok. Az egy más kategória! Gya­korlatilag az egészet felügye­lem. A számítógépes rendszert most alakítjuk ki. Ez órára pontos adatokat szolgáltat majd: az elavult, százötven éves gyárban ez szinte elkép­zelhetetlen. Pedig így lesz! A termelési, minőségi, tonna­kihozatali, nyereségi, raktár- készleti, megrendelési, értéke­sitési 'adatok órára készen hozzáférhetők lesznek. Kicsi­ben én rég ezt csinálom, csak nem számitógéppel, ha­nem papíron. Az is elbírta a kis cégünket. A már bejára­tott mechanizmust visszük ró a számítógépre.- Mi a termékeik keresett­ségének a titka?- A különleges minőség mellett a talajfogazású eke­vasnál például az is nyerő, hogy az élettartam másfélsze­rese a hagyományos ekevasé­nak, de az ára alacsonyabb. Minőségben jobb, árban ol­csóbb! Ez a piacpolitikánk alapja. Egyébként öt éve nem emeltünk árakat! Olyan mű­szaki megoldásokat keresünk, hogy ne kelljen az árakhoz nyúlni, vagy csak lefelé.- Hogyan teszi érdekeltté a durvahengerműben dolgozó munkásait?- Az egy tonnára jutó hen- gerlési költség csökkenésétől függő érdekeltségi fokokat alakítjuk ki, a munkást arra késztetjük jutalommal, hogy olcsóbban termeljen. Eddig éppen ezt nem honorálták. ,- önnek hogyan jött az ötlet, hogy ezt kell jutalmazni?- Én egy dolgozó vagyok. Ezért úgy gondolkodom, hogy ott követelek, ahol tud is ten­ni a munkás. Minden egyéb érdekeltség értelmetlen.- Amikor érkeztem, éppen tárgyalt valakivel, és azt mondta: ha lehet, akkor szom­baton vagy vasárnap jöjjön vissza, ön mindig dolgozik?- Nekem nincs szabadna­pom. Több mint tíz éve nem voltam nyaralni, és ez nem panasz. inkább dicsekvés: mert nem dolgozom, hanem a hobbimnak élek.- A családban mindenkinek van autója. Feltűnő, hogy e járművek szocialista országból származnak: a Dacia furgon, a sport Skoda, a Volgcrl- Ez csak a látszat. Az én Volgám tulajdonképpen egy dízel Mercedes. Mármint a motorja. A Volgának jó a fu­tóműve, kényelmes az utaste­re, egy jó motorral éppen olyan jármű, amilyen nekem kell: megbizható, mindig üzemképes. És így nem hival­kodó. Ózd kisváros. Kevesen veszik tudomásul, hogy az autó munkaeszköz, még ha Mercedes is. Petrenkó János elmondja, hogy a durvahengermű meg­vétele csak a kezdet. Követ­kező lépés a kereskedőház megépítése, aztán . . . — Az elvem nem a leépí­tés, hanem a felépítés. Majd meglátom, hol tudok még vál­toztatni az ózdi állapotokon. A múlt századba ugrok át: Petrenkó János anyai nagy­apjára gondolok. Az idetele­pült főgépész úr irányításá­val szerelték a függőaknákba a gőzgépeket. Amolyan mű­szaki zseninek kiáltották ki abban az időben az itteniek. Megvan tehát a műszaki-szer­vező vgna eredete! Mig kedd délután Petrenkó Jánossal váltottam szót, addig szerdán reggel — Pécsre in­dulásom előtt - a durvahen­germűbe látogattam. Némileg megnyugodott, már bizakodó embereket találtam ott. Ba­logh István műszakvezető, Kriz- manics Attila előhengerész, Batizi János főforrasztár, Kris- ton Sándor üzemvezető-helyet­tes szavai erről győztek meg. Elegük van a félmunkaidős takarításból, ahelyett, hogy ér­téket hoznának létre. 25-30 évet, életük meghatározó ré­szét töltötték itt a durvahen­germűben, folyamatos műszak­ban, szombat-vasárnap dol­gozva, most pedig majdnem utcára kerültek. De hová? A hatvanezres lakosú városban szabad munkahely nincs. A háromgyerekes Krizmanics At­tila mondja, hogy hiába fo­gadaák őt Budapesten vagy Székesfehérváron, ha a lakást nem tudja sem elcserélni, sem eladni, amit Ózdon kapna ér­te, annak két—háromszorosa a budapesti vagy a székesfe­hérvári lakás. Ráadásul, ami­kor munkát keresett, összeha­sonlította a béreket! Azóta nem érti, hogy Pesten és a nagyvárosokban miért keres­nek könnyebb munkával, em­bert kímélőbb munkarenddel öt-hatezer forinttal többet net tóban, mint ők itt Ózdon. Pét renkó Jánossal egy munkás gyűlésen találkoztak. Kijelen téseivel azonnal azonosultak kevesebb létszámmal, többet dolgozva, jobban keresni! Kü lönösen az tetszett a munka soknak, hogy a vállalkozó le szögezte: nem a mennyiség re, hanem a minőségre kell törekedni. A legilletékesebbeket, a dolgozókat kérdeztem meg. hogy a tonnára, vetített költ­ségalakulás jó mérce-e való­ban az érdekeltség megterem­téséhez. Azonnal értették, mi­ről beszélek, s azt válaszol­ták: ez a leghatékonyabb mutató. Hogy eddig miért nem használták? Mert az ér­dekeltség egészen más irány­ba ment: az egyéni érdek előrébb való lett a gyárinál. — Bebizonyítjuk, hogy o durvahengermű igenis tud eredményesen dolgozni. Nem a mi hibánk volt, hogy úgy­mond veszteséget termeltünk — mondják ^árusban. — Dol­gozunk annyit, amennyit kell! Ha kell, két héten át tizen- kétórázunk. Bízunk a vállal­kozás sikerében. Azt kívánjuk az uránbányászoknak, hogy találjanak jó pár ilyen Pet­rertkó urat maguknak. Sikerül jön nekik is az, ami nekünk megmaradt a munkahelyünk Nagy Kálmán, a durvái üzemvezető hatalmi harcokról beszél. Arról, hogy más volt az elképzelése a vezérigazga­tónak, más a trösztnek. A .mostani változás — a PEKO iMűvek létrejötte - viszont po; zitív. Megjegyzi, azt fölöttébb nem érti, hogyan lehetett 0 vezérigazgató fél éves jöve­delme több mint kétmillió fo­rint, miközben tönkremegy a cég. Most csak a huszada menekült meg! * Az ózdi Kohászati üzemek főbejárata (A szerző felvételei) Mielőtt elhagytam a gye rat, Anga Sándort, a tmk-irc da vezetőjét - akivel Petrenk János segédként együtt do gozott valamikor - kérdezte! az újdonsült gyártulajdonc fiatal éveiről. Már okkor is a munkáj érdekelte. Éppen ezért a let jobb újítók közé tartozott. Ne la a miért volt a kulcsszi De az igyekezet és akare mellett rendkívül vidám t lezser volt. — E szavaknál Ar ga Sándor kimutat az able kon. — Amikor elkészült az daru, ott pisztonozott a tete jén. Ez volt az átadás. D egy vállalkozónak ilyenne kell lennie! L. Cs. K. PEKO Művek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents