Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)
1989-10-21 / 291. szám
e Dunántúli napló 1989. október 21., szombat Először készült felmérés értelmiségiekről Sikléson A szellem napvilága Statisztika, tanulságaiban is felemásan Velencei paloták vaporettóról, azaz motoros kishajóról Kirándulás Itáliába Milyen ősszel az Adria, melyik arcát mutatja októberben a szerelmesek városa, Velence, lehet-e alkudozni a padovai piacon, van-e már hó a Dolomitokban Tarviso környékén, érdemes-e vásárolni Grazban? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaptak annak a turistacsoportnak a tagjai, akik a Pannon Tourist szervezésében négy napon keresztül belekóstolhattak Itáliába és Ausztriába. Már ahogy az a társasutazásoknál többnyire lenni szokott — késve indultunk. Ketten ugyanis elaludtak, így majd negyedórás csúszással kezdtük az utat. (A korholás elmaradt, csakúgy, mint visszafelé Grazban, ahol is egy komlói család érkezett a meg beszélt időpontnál egy árával később.) Jó tempójú buszozús után este érkeztünk meg itáliai kirándulásunk központjába, Lido di Jesolóba, a három- csillagos Madison Szállóba. lido di Jesolo. Akik járta« már Riminiben, azt mondják, „kottára" olyan. Nem tudom, hogy az adriai tengerpart másik gyöngyszeme milyen, de hogy Jesolo-fürdő csodálatos, ahhoz kétség nem fér. Tesséic elképzelni egy majd 15 kilométer hosszú homokos tengerpartot, amit szüntelenül nyalogatnak a kisebb-nagyobb hullámok, kétszázméterenként stégek nyúlnak a vízbe, süt a nap... A strand mögött több száz szálloda fogadja a vendégeket, a drágábbak saját uszodával, teniszpályákkal, a tengerparttal párhuzamos utcáikon üzlet üzlet hátán, sörözők, borozók, pizzeriók, éttermek, cipő-, ékszer-, élelmiszer-, zöldség- és ruhaboltok váltogatják egymást, a járdáikra kipakolják a világ minden részéből származó portékákat, minden van, mi szemszájnak ingere. Nem véletlenül mondják, Lido di Jesolo Itália butikja. Mekkora tömeg lehet itt nyáron, szinte elképzelhetetlen. A kisvárosban az ősz csendes. A tenger hideg, a part kihalt, a szállodák egy része már bezárt, de az üzletek szinte kivétel nélkül nyitvo- tartana'k, a boltok előtt árengedménnyel kínálják a nyári készletből megmaradt szandálokat, cipőket, fürdőruhákat... Ha az embernek szerencséje von, s talál megfelelő méretűt, akkor 40-60 százalékkal olcsóbban is vásárolhat, arról nem is beszélve, hogy lehet alkudni. Túl vannak a turista- szezononon, a nyitva tortó szállodákban is lényegesen kevesebb pénzért lehet megszállni, étkezni. A Madisonban például nyáron 50 000 lírába kerül egy fürdőszobás szoba félpanzióval, a Pannon Tourist szervezte csoport tagjai október elején ezért 20 000 lírát fizettek. A koszt olyan, amit ennyi pénzért kapni lehet. Mit lehet csinálni itt októberben? Sétálni a tengerparton, kagylót gyűjteni, bámészkodni az üzletekben, egyszóval pihenni. Valamint innen kirándulni a nem oly távoli városokba, mint tette azt csoportunk -is. Padova. Nézelődésre néhány óra jut, de ez elég arra, hogy ízelítőt kaphasson az ember egy észak-olasz város hétköznapi életéből. Nem szokatlan a magyar turistának az óriási nyüzsgés. A hangulatos utcákban, tereken délelőtt is hömpölyög a tömeg, óriási a forgalom, a kis city buszokra nehezen lehet felférni. A város főterén óriási piac működik olyan természetességgel, mint ahogy a padovai egyetem híressé vált hallgatóinak, oktatóinak szobrai sorakoznak körben a parkban. A művészet és a tudomány, valamint az üzlet szemmel láthatóan nem zavarja egymást. A piacon szinte mindent lehet kapni: farmert és gázpisztolyt, művirágot és órát, pénztárcát és festményt, virágot és művirágot. . . Dr. Belvári Bélától, a csoport roppant készséges és tájékozott idegenvezetőjétől tudom, hogy Itáliában minden valamirevaló város központjában működik ilyen piac, ahol a vevők többnyire elégedetten távoznak a vásárlás után, ugyanis a kínálati árakból sokat lehet „lefaragni”. Az, hogy végül ki 'jár jól, csak később derül ki-. Az egyéqi városnézés után a Donatello által alkotott lovasszobornál találkoztunk, majd megtekintettük Padova egyik nevezetességét, a Szent Antal templomot, s a hozzátartozó kolostort, melyek nem csupán a -hívőknek, hanem a művészetet kedvelőknek is zarándokhelye. A következő napon Velencével ismerkedtünk. Mit lehet elmesélni, leírni erről az egyedülállóan csodálatos városról? Ha egy mondatban kellene a látottakat megfogalmazni, ak- 'kor azt mondanám: olyan, mint a képeslapokon. Ami számomra megkapó volt - a megszámlálhatatlan művészettörténeti emlék mellett -, az a hangulata. Ahogy hajóval a Szent Márk-öbölbe érkezik az utazó, olyan melegség árad a városból, mely aligha fokozható. A pompás paloták, a hidak, a színes cölöpökhöz kikötött gondolák, az őszi napsütésben bámészkodó, fényképező, galambokat etető óriási tömeg szinte húzza az embert, aki alig várja, hogy partra érjen. Itt menni és menni kell ... A séta ugyanis nem kerül pénzbe, ellenben minden más igen: belépő a Doge-palotóba 5000 líra, az Accademiába 4000 líra, az Aqváriumba 2500 líra, egy szolid étteremben a turistamenü 15-20 000 líra, az illemhasználat 200 lírába kerül. Velence nemcsak fantasztikus, de fantasztikusan drága város is. S nagy a kísértés, hogy a turista - mégha kevés pénze is van - de költsön. A sikátorokban pompás kirakatok hívják fel a figyelmet ékszerekre, márkás ruhaneműkre, a muranói üveggyárakban készült dísztárgyakra, órákra . . . Velencében azonban az ízléstelenség nem hiányzik: sátrakban és csöppnyi üzletekben emlék gyanánt annyi giccset árulnak, amelynek elképzeléséhez is kellő fantázia szükségeltetik: akad műanyag gondola kicsiben és nagyban, lámpácskákkal és anélkül, a Szent Márk tér rajza golyós- tolion és asztalterítőn, a Rial- to-hid kötényen és műbőrdarabkákon, de velencei emlék gyanánt hazavihető feliratos bohóc, vicsorgó oroszlán is. Mindezzel együtt Velencét legalább egyszer látni kell, 1 hallgatni az utcai zenészeket, a gondolák csobogását, elmerengeni a képzőművészeti remekművek előtt. A negyedik nap a hazautazásé. Pompás tájon keresztül, remek autópályán haladtunk, a Dolomitok szélén több kilométer hosszúságú völgyhidak, alagutak követték egymást, a felhőkig nyúfó hegycsúcsok oldalán szürkén csillog ott a hó. Tarviso után léptük át az olasz-osztrák határt, országot váltottunk ugyan, de a táj változatlanul gyönyörű. A Wörthi-tónál megálltunk néhány percre; az elénk táruló látvány lélegzetállítóan csodálatos, kattognak a fényképezőgépek, talán a felvételek felidézik majd később az ezer színben pompázó erdőket, a valószinűtlenül zöld fennsíkokat, a hangulatos alpesi házakat, a nap sugarait visszatükröző tavat. . . Grazban csupán másfél órás vásárlásra, bóklászásra volt idő, majd folytattuk útunkat Pécs felé. Roszprim Nándor Messzire vezetne, hányféle megközelítésnek, újabb, kiegészítő szempontok felvételének, elemző tanulmánynak, riportnak szolgálhatna alapjául az a felmérés, amelyről most hírt adhatunk. A Siklósi Városi Tanács közelmúltban lezajlott ülésének napirendjén első ízben szerepelhetett olyan előterjesztés. amit majdnem egy évnyi munka — viták, álláspontok ütköztetése, majd utolsó mozzanataiban a felméréssel együttjőró leve- lezgetés, - tolpalás — előzött meg. Először készült beszámoló az értelmiség élet- és munkakörülményeiről Siklóson. — Hallatlanul nehéz feladat volt — pillant vissza a előzményekre a beszámoló készítője, Horváth Alajos tanácselnök-helyettes. - Mi eredetileg csak a pedagógusokat választottuk volna, a tanácsülés döntött úgy még tavaly ősszel, hogy minden értelmiségire terjedjen ki a vizsgálat. Harmincnyolc pontos kérdőívet juttattunk ki mindenkihez. Sokan nem válaszoltak, de egyedül a rendőrség zárkózott el a választól hivatalosan is. A munkát javarészt mi, tanácsi dolgozók végeztük. A társadalom értelmiségi szereplőjének azt tekintettük vizsgálatunk során, „akiben a megfelelő szaktudás és szakképzettség birtokában működik az elkötelezettség az általános emberi értékek és a felelősségérzet az emberek összessége iránt. Ehhez társul, hogy a társadalom hierarchiájában olyan szerepet tölt be, amelynek folytán szava mértékadó, cselekvése modellértékű." Magyarán diplomás ember. A vizsgálat legalapvetőbb szempontja pedig az volt, hogy mennyire tud megfelelni az értelmiségi lát követelményeinek. A definícióhoz szó szerint rugaszkodtunk. A 11 ezres kisváros bevá- sárlócentrum, közkedvelt idegenforgalmi célpont, a hazai átlagnál fejlettebb szolgáltatói hálózattal, több vendéglátóhellyel rendelkezik, közismerten élénk a kulturális élete. A munkaképes korú, aktiv keresők zömét a helyi könnyű- - illetve építőipar foglalkoztatja. Gimnáziuma, szakmunkásképző intézete, 1894 óta kófháztj, most ismét újságja, nevezetes várbaráti köre, nemzetközi szim. pozionairól híres kerámia- műhelye van. A kórusmozgalom egyik megyei felleg- vó ra.- Ismét feléledt az egyesületek élete nálunk is - mondja a Siklósi Várbaráti Kör elnökségi ’tagja, a már nyugdíjas Perics Péter volt iskolaigazgató. — A várbaráti kör szakmai presztízsét eredeti szépségükben megőrzött vagy helyreállított épületek jelzik, működőben o város értelmiségi klubja, és oz értelmiségiek vállalkozása a havonta 2000-2500 példányban megjelenő Siklós című lapunk is. Száz évvel ezelőtt már két hetilapja volt a városnak, több mint harminc egyesülete 1945 előtt. De a TIT helyi elődje, a Szabad Művelődés is évszázados múltra tekinthet vissza. Van tehát egy olyan progresszív múlt, ahová gyökereit eresztheti az építendő jövő. De milyen a ma értelmiségének közérzete Siklóson? Arányukat, „súlyúkat" a „25 éves és annál idősebb népességben" megfelelőnek ítéli a beszámoló, igaz, mindjárt hozzá is teszi, hogy nincsenek ennek „megfelelően jelen a vezetésben". Másfelől „magas az értelmiséghiányos gazdasági és egyéb egységek száma". Munkájukat szeretik (nyilvánvalóan ők maguk a saját munkájukat . . .), de sem anyagilag, sem erkölcsileg nem tartják társadalmilag megbecsültnek. A 339 diplomásról alkotott kép (64,5 százalékuk főiskolai, 35,5 egyetemi végzettségű) meglehetősen általános következtetésekhez vezet. Közel négyszáz diplomásból válaszoltak ennyien, a legnépesebb csoportot — 200 ta- nórral-tanitóval-óvodapeda- gógussal — a pedagógusok jelentik természetesen, míg a társadalmi presztízsüket, fizetésüket elsősorban a köz- művelődésben dolgozók, az egészségügyiek és a pedagógusok nehezményezik. Persze, magától értetődő a különbség a már-mór arcpirítóan keveset kereső beosztott orvos elégedetlensége és a nevelői-hépművelői munkát végzők kisebbségi érzéssé fokozódó önértékelése közt. A vizsgálatba bevonható diplomásoknak csak 18 százaléka tölt be vezető állást, irányítói munkakört. Ugyanilyen aránvban tanulnak tovább jelenleg is, s hozzávetőleq ugyanennyien jelezték ezt a szándékukat. Föltehető, hoqv a felsőfokú képzettséggel rendelkezőknek leqfeljebb 1-2 százaléka dolgozik fizikai munkakörben, és kétségtelen, hogy a városban képesítés nélküli pedagógusok nem tanítanak. A diplomások derékhadát itt is a 30—50 év közötti korosztály jelenti, mint általában. A keresetek szórásképében a 10-17 ezer forint közötti bérek jelentik az átlagot, ennél alacsonyabb béreket találunk a pedagógu. sok közt, esetenként jóval magasabb műszaki, jogi és egyes vezető állásokban. A vizsgáltak kétharmada kényszerül jövedelmét mellékessel növelni. A vidék relatív előnyét jelenti a lakásalapterületben is kifejeződő lakásellátottsóg — a többség, a „felmértek" 70 százaléka saját tulajdonú lakásban (OTP-lakós, kertes ház) él. Jó néhányon viszont rokonoknál - és Siklóson sem tudják sok jóval biztatni a lakóstalon pályakezdőket. Az a kép is meglehetősen általános, ami a munkahelyekről adott véleményekben tükröződik, ahogy társadalmi szerepvállalásuk csökkenésének regisztrálása sem okozhat meglepetést. Ez utóbbi annál is inkább nem, mert ma már tartalmát tekintve is változóban, átértékelődőben van. Ami bármilyen metszetből nézve egyértelmű; az a pályakezdők és a> nagycsaládosok hátránya. — Kívülről valóban pezsgőnek tetszhet a város élete — mondja Krebsz lános, a Táncsics- Gimnázium magyar-orosz szakos tanóra. — De az értelmiségi lét minőségét tekintve ez látszat. Közéleti, kulturáis feladatokkal bízzák meg azokat, akik erre még társadalmi munkában is befoghatok, de ez a módszer még a régi struktúra maradványa. Magával a definícióval sem értek egyet, ami az értelmiséget a diplomája és beosztása szerint sorolja ide. Szerintem ez életforma, aminek szinte alig tudunk eleget tenni. Sokkal inkább értelmiségi egy kreatív, eszét használó szakmunkás, mint egy paragrafusokat alkalmazó jogász vagy önképzéséről megfeledkező közgazdász. Az ismeretségi körömben lévők szinte valameny- nyien kénytelenek feláldozni az értelmiségi életformájukat azért, hogy mezőgazda- sági munkával teremtsenek alapot ehhez... De a helyi újság vagy a készülőben lévő közösségi televízió azonban igazi értelmiségi vállalkozás. Nemcsak az előkészítő munka, maga a felmérés sem zajlott zökkenőmentesen. Többen tarthatták magát a kérdőivet is annak a bizonyos állatorvosi lónak meglehetősen sok eldöntendő kérdése, és talán néhány hiányzó miatt .- Az egészségügyiek 60 százaléka egyáltalán nem válaszolt - mondja dr. Toli Gedeonná, a kórház egészségnevelője —, de mi, akik ezt a munkát végeztük, eleve hangsúlyoztuk is, hogy kitöltése nem kötelező. Ebben része lehetett a felhő: borodásnak is — az ipari értelmiség béréhez képest a mi kereseteink nagyon alacsonyak. A város vezetői pedig — nagyon jól tudjuk - semmiképpen nem akarnak többet vállalni, többet ígérni, mint amennyire a helyi gazdaság általában képes lehet. De az anyagi megfontolásokat nekünk is zárójelbe kell tenni, ha alkalmanként színházba akarunk menni - három gyermekünk van. És az is az igazsághoz tartozik, hogy úgy érzem, az értelmiségi műhelyek is szaporodóban vannak ebben a kisvárosban. Másfél éve értelmiségi klubunk, a népfront támogatásával szerve-ett közösségi fórumaink, alkoholellenes, fogyókúrás klubunk van — és olyan kitűnő szakembereink, mint dr. Simor Ferencné, a nagytótfalui szövőház gaz. dója, Pávics János, a Gerencsér Sebestyén Művelődési Központ igazgatója és mások — gondolok Horváth Alajos messzemenő, megértő támogatására is. Én azt hiszem, nagyon komoly értelmiségi tartalékaink vannak, és ez adhat egy kis optimizmust is. A fiatalasszony szavai őzt sugallják, hogy a tanács nem egyszeri döntés hozatallal szeretné túltermi magát^ egy olyan réteg sorsa, jövője felett, amely nemcsak a saját, hanem a város társadalmának jövőjét is megható rozhatja. Bóka R. A Pannon Tourist szervezésében
