Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)
1989-10-14 / 284. szám
A Dunántúli napló 1989. október 14., szombat „Jö lenne kiárusíiaiti...” Atomerőművi hulladék az uránbányába? Piramis lesz a meddőhányó A titkosság következményei Átmeneti otthon idős embereknek A péesbányai kórház tervei Pályázatból kétmillió forint Egyházi segítség Tuti Gyulának, a Mecseki Ércbányászati Vállalat biztonságtechnikai osztálya vezetőjének arckifejezéséből, mozdulataiból és természetesen a szavaiból is jól kivehető: a bányászati tevékenységgel járó környezetrombolás következményeinek felszámolása óriási súllyal nehezedik rájuk. Eleddig a cég jószerével páholyból figyelhette, miként erősödik a környezetért aggódók 'hangja, s miként irányul ebből egyre több követelés az uránbánya felé. Tevékenységüket a szigorú titkosság homálya burkolta, eredményezve részint azt a könnyebbséget a vállalatnak, hogy munkájukról beszámolni még szőkébb nyilvánosság előtt is elvétve voltak kötelesek, részint azt, hogy ez a titkosság a kívülállóknak a valóságtól elrugaszkodó, s rendszerint a ténylegesnél súlyosabb veszélyekre való következtetésekre adott lehetőséget. Mostanában azonban az uránosok helyzete is változik. Ez esetben nem a kormány- szintű döntésre gondolunk, a hogyan tovább-ra, hanem a szorosan vett környezetvédelemre. Éppen a közelmúltban tárgyalta a megyei tanács szakbizottsága a Mecseki Érc- bányászati Vállalat környezet- védelmi tevékenysége, különös tekintettel a meddőhányók, perkolációs terek és a zagytavak környezeti hatásaira című témát. Ezzel kapcsolatban mondja Túri Gyula:- Végül is a bizottság egy előzetes tájékoztatást fogadott el. Többre nem is igen volt lehetőség, mert ugyan a vállalatunk megkérte már a titkosság alóli feloldást, de ez még nem érkezett meg, bár okkal mondhatom: minden bizonnyal megkapjuk a felmentést. Úgy látom magam is: a felfűtött közvéleménynek adatokat kell szolgáltatnunk. Miután a MÉV környezetromboló tevékenysége elsősorban Pécs városát érinti, úgy véljük, lehetővé kell tennünk az ellenőrizhetőségünk érdekében a helyszíni bejárást. Ugyancsak megnyugtatónak vélem, ha a környezetvédelemmel kapcsolatos munkánkról nemcsak mi ,,tálalnánk" az adatainkat, hanem külső, hatósági szervek is kontrollálnák ezt. Mindebből joggal következtethetünk arra: a MÉV alig várja, hogy végre megszabadulhasson azoktól a tévítéle- tektől, félelmektől, suttogó túlzásoktól, amelyek eddig - igaz, a titkosság-titokzatosság árnyékában - munkáját kísérték. Ez csendül ki abból is, amit az osztályvezető mond:- Ahhoz képest, hogy a környezetvédelmi bizottság első ízben kapott tájékoztatást a vállalatunk tevékenységéről, kutyafuttában tárgyaltnak érzem a témát. . . A megyei tanács azonban szigorúbb volt: ez év közepén kötelezte mindkét mecseki bányavállalatot, hogy 1990. június 30-ig készítsenek teljeskörű rekultivációs tervet. Óriási feladat! Gondoljunk csak az uránosok meddőhányójára: közel 60 méter magas kőhegyről van szó, amelyben az elmúlt évtizedekben nyolc és félmillió köbméter kőzetet halmoztak fel. Ez önmagában már meghökkentő, s görbül is gyorsan a kérdőjel: hogyan lehetne ez esetben visszaállítani az eredeti állapotot? Ráadásul - ahogy Túri Gyula mondja - szűzkőzettel dolgoznak, ami azt jelenti, hogy nagy mélységekből, több százmillió éven keresztül hatalmas nyomás alatt tömörülő kőzet a felszínre kerülve ,,önálló életre" kel, szinte megdagad, repedezik. Egyszerűen képtelen megtartani a vizet, márpedig miként lehetne meg víz nélkül egy, a meddőhányóra telepített növénytakaró ...- Azt gondolom, hogy a kővágószőlősi tükék is elfogadják, hogy ott ..lett” a meddőhányó, ahol van: korábban legeltetésre se igen alkalmas terület volt, nem hasznosították. A kérdés csak az: egy lapos depót lett volna-e jobb kialakítanunk, vagy. hegyet? Ha az előbbi megoldást választjuk, ekkora kőtömeget csak négyszer-ötször nagyobb területen tudtunk volna elhelyezni. — Ez az előnye annak, hogy lelteié mentek. De mi a hátránya? — Az, hogy ily módon nagyobb a porképződés, de — szélsőséges meteorológiai viszonyoktól eltekintve — méréseink szerint így sem jut tovább 100 méternél a meddőről felkapott por. Ezt egyébként valóban pontosan betudjuk határolni, talán önt is meglepi: a meddőhányónál 250 mintavételi pontunk van, ahol a környezeti viszonyokat kísérhetjük figyelemmel. Mint jeleztük, a MÉV szólt a környezetvédelmi bizottság előtt a perkolációs terekről is.- A perkoláció kimondottan környezetvédelmi tevékenység — mondja Túri Gyula. — A- lényege: korábban a meddőre kerültek a még gyengén érctartalmú kőzetek is. A perkoláció célja éppen az, hogy ezt a fémet kinyerjük kioldás révén, kettős haszonnal: részben több uránhoz jutunk, másrészt kíméljük a környezetet. iA perkolált meddő egyébként már olyan minimális urántartalmú, hogy a KÖJÁL közcélokra is alkalmasnak találta. Azaz: sok helyütt lehetne használni.- Jó lenne az egészet kiárusítani ... — teszi hozzá sóhajtva az osztályvezető. Akárhogy is: a meddőt valamilyen módon „el kell tüntetni". Csakhogy könnyebb hegyeket építeni, mint elhordani. Felvetődhet például, hogy a felhalmozott kőzetet visszahordják oda, ahonnan kitermelték, a bánya mélyébe.- Ez szóba sem jöhet! Igaz, jó tízévi munkát adna — s jelenlegi bizonytalan helyzetünkben ez korántsem közömbös -, ám műszakilag megoldhatatlan. Ráadásul - különböző okok miatt - be sem férne a meddő o bányába, talán ha ötödét tudnánk visz- szavinni. Van itt még egy dolog, amivel feltétlenül számolni kell: a meddőhányó a következő években is mindenképpen tovább fog növekedni. Elképzelhető például, hogy sikerül gazdasági hasznot biztosító külföldi piacot találni az uránnak — folytatható a termelés. Ha ez nem is „vág be", marad a kötelezvény: a mór felkutatott, bemért, fejtésre előkészített érctesteket le kell termelni. Mert az a munka, amely a tényleges bányászatot megelőzi — öt évvel jár a fejtőkalapács előtt. Ezt az öt évet nem akarják elveszíteni a MÉV-nél, sőt — teszi hozzá Túri Gyula - az érctestek lefejtése környezet- védelmi célokat is szolgál. A rekultiválás kötelező ereje azonban ettől nem gyengül. A bányászati törvény szerint a rekultiváció az eredeti állapot helyreállítását jelenti.- Két megoldás kínálkozik: vagy elterítjük a meddőhányóban felhalmozott kőzetet, vagy — mint egy hatalmas piramist- a rézsűjét lépcsőzetessé tesszük. Ezt követően kerülne a tetejére egy 20—30 centi- méteres földréteg, abba növényzet, s eredményeként maradna a sugárszint messze a megengedett mérték alatt. Meg kell itt említenem: néhány helyen a környéken vannak érckibúvások, amikor a fémtartalmú kőzet természetes úton jutott a felszínre. Ennek sugárzása sem károsító. A meddőé azonban még ennél is jóval alacsonyabb értéket mutat.- Mi dönti el, hogy „piramist" csinálnak, vagy az elterítést választják? — A műszaki-pénzügyi feltételek. Véleményünk szerint a teraszos kialakítás a járható út, erre fel is vagyunk készülve. — Határidő van?- A tervek elkészítésére vonatkozót már említettük, ez határozza majd meg, hogy mikorra kell rekultiválnunk a meddőhányót. Ez azonban a vállalatunk terve, nyilván külső szervek is beleszólnak majd.- Igaz, hogy a MÉV lelajánlotta: kész elhelyezni a paksi atomerőmű másodlagos hulladékait? — Igen, sőt a veszélyes hulladékok végleges elhelyezését is szóba hoztuk. A másodlagos atomerőművi hulladék évente mintegy 4000 köbméter, az utóbbi ennél lényegesen több — és mindkettő országos gond. Tanulmányt készítettünk az elhelyezés műszaki feltételeiről. A bányászati tevékenységünk során ugyanis eljutottunk már az úgynevezett bodai aleurolithoz. Ez egy nyugodt, megállapodott, vízzáró kőzetet jelent, mégpedig 800-1000 méteres mélységben. Véleményünk szerint a két hulladékfajta - a másodlagos atomerőművi és a veszélyes - végleges elhelyezésének legbiztonságosabb lehetőségét kínálja. — Elakadt valahol ez a tanulmány?- Nem, de felülvizsgálatakor azt mondták, hogy az említett kőzet pontosabb geológiai megismerésére van szükség — és ezzel mi egyet is értünk. Úgy tudom, ez irányú további kutatásainkat javasolni és finanszírozni is fogják. Ez egyelőre - szó szerint és átvitt értelemben is — a mélyben van. A meddőhányó azonban ott magasodik Kő-, vágószőlős mellett. Mégpedig eléggé nyomasztóan. Ha éppen hordják a kőzetet, a jókora teherautók ujjheggyel szétnyomható, kis bogárnak látszóan sürögnek-forognak a tetején, máskor a rézsű felett fekete hópehelyként varjak kavarognak a levegőben, baljós hangjuk messze száll a kopár környéken.- Nem tudom én sem másként minősíteni, mint holdbéli tájnak. Mások is sokan mondják - igazuk van ... De a növényzetnek vízre lenne szüksége, egy ilyen fellazult homokkődomb vízellátását azonban rendkívül nehéz megoldani. Itt-ott már sikerült a meddőhányóra visszalopnunk az életet — állandóan locsoltuk az akácfákat. . . Higgye el — magyarázza az osztály- vezető — sokat teszünk a környezetrombolás hatásainak csökkentésére. — Keveset tudnak erről az emberek. — Megvan — vagy remélhetőleg múlt időbe tehető rövidesen: volt — erre a magyarázat: a titkosság, ami munkánkat kísérte. De már most bárkinek, bármikor, akár a 'helyszínen is, készséggel adunk tájékoztatást, akit az uránbánya környezetszennyező és -védelmi tevékenysége érdekel. Van javaslata, mi mást tehetünk?- Rendezzenek egy nyilt napot! Mészáros Attila A kórházban dolgozó orvosok, nővérek tudnának igazán ‘jól beszámolni arról, menynyire összetett, sokoldalú gyógyítómunkát és törődést igényel az idős emberek kezelése, ápolása. Baranya Megyei Tanács Kórház—Rendelőintézet II. sz. Belgyógyászati osztálya, közismert nevén a péesbányai kórház fő arculata ugyanis a komplex geriátriai ellátás, ami magában foglalja a testi, a pszichés betegségek kezelését és a szociális ellátással való foglalkozást is. A II. sz. belgyógyászati osztályról kikerült idős betegek otthoni körülményeiről is tájékozódnak, s amennyiben szükséges, megszervezik a házi gondozást, napköziotthonos vagy a szociális otthoni felvételt. Az utóbbi időben azonban egyre inkább növekszik azoknak az időseknek a száma, akik anyagi és más okok miatt rászorulnak a szociális gondoskodásra. A kórház nem tudja olyan gyorsan és olyan mennyiségben szervezni például a szociális otthoni ellátást, mint ahogyan az igények szaporodnak. Nem cél az sem, hogy az ellátást igénylő, de konkrét betegségeikből kigyó- gy*ított emberek a kórházban maradjanak, hiszen annak elsőrendű feladata a gyógyítás. A II. sz. belgyógyászati osztály a felvázolt helyzet jobbítása. a szakmai program fejlesztésé érdekében benyújtott egy pályázatot a Szociális és Egészségügyi Minisztériumhoz, és pályázatukra kétmillió forintot kaptak. Dr. Hazafi Klárát, az osztály vezető főorvosát arról kérdeztem, mire elegendő ez a pénz, milyen terveket szeretnének megvalósítani.- Ez az összeg az elképFeljavitják a tejtermelő juhászotok ájlatállományát; a jelenlegieknél genetikailag jóval többre képes fajtáktól, ezek keresztezésétől és szaporításától azt várják, hogy néhány év alatt többszörösére növekszik a juhtejtenmelés. E termékeknek - az előrejelzések szerint - az elkövetkező években is megfelelő nagyságú és jól fizető exportpiaca lesz. A gazdaságok az idén több mint 300 tenyészállatot vásárolnak Izraelből. A bakon- szegi Bessenyei Tsz 250, a keszthelyi Pannon Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári biotechnikai állomása 50 awassi tenyészjerkét fogad. Mosonmagyaróváron néhány zelésünk formába öntésének körülbelül az egyötödét fedezi. Hogy miért merünk mégis belevágni terveinkbe? Az eltelt hat-bét év alatt több tízmillió forinttal tudtuk fejleszteni belgyógyászatunkat, de egyszerre kétmilliónál sosem volt több pénzünk. Bízunk a kórházi vezetés és mások támogatósában, hogy ezt a lényeges előrelépést meg tudjuk tenni. Szeretnénk egy átmeneti otthont kialakítani, mely félig kórházi struktúrában működne, de fő célja a szociális rehabilitáció. Már ^vekkel ezelőtt felvettük a kapcsolatot a katolikus egyház önsegélyező csoportjaival, akik rendszeresen járnak, főleg az egyedülálló idős betegeinkhez, elbeszélgetnek velük, hoznak híreket a világból. Ez a kapcsolat sokszor akkor is megmarad, amikor a betegek hazamennek. Jelentősége szinte felmérhetetlen a számukra. Nem maradnak magukra. — Azt hallottuk, hogy a pécsi' püspökséghez is fordultak segítségért. — Jelenleg úgy látjuk, lehetőség van arra, hogy -kórházunkba apácákat hívjunk, akiket bevonnánk a betegellátásba és a gondozói munkába az áj átmeneti otthonunkban. Az épületünkben találnánk erre megfelelő helyiségeket is. Tárgyaltunk a pécsi püspökséggel, akik nem utasítottak el bennünket, de ők is nehéz helyzetben vannak, mert már most nagyon sokan fordulnak hozzájuk hasonló kéréssel. Mi itt a kórházban létrehozzuk azokat a feltételeket, amelyek egy apácarend fogadásához, életmódjához szükségesek. éve már folyik a szaporítás negyven, Izraelből származó juhval. Az innen kikerült állatok eredményei azzal bíztatnak, hogy az igen értékes gyapjút, ám viszonylag kevés tejet adó magyar juhfajta, a merinó, a keresztezés után két-háramszor nagyobb tejtermelésre lesz képes. Az izraeli awassi a világ legjobb tejtermelő juhfajtája, évente ezer literes teljesítmény várható el tőle, ezért esett rá a választás. A hazai állomány fejlesztésének legnagyobb bázisává válik a ba- konszegi tsz-ben épülő 'szaporítótelep, amelyben néhány éven belül csaknem kétezer állatot helyeznek el. Az ércbánya egyik működő meddőhányója Kövágószölös határában Juhászati fejlesztés - izraeli fajtákkal
