Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)

1989-10-14 / 284. szám

1989. október 14., iiombot Punontűii napló 3 A restrikció szükséges rossz Miért drága és miért kevés a hitel? Interjú dr. Bartha Ferenccel, a Magyar Nemzeti Bank elnökével A Magyar Nemzeti Bank volt a házigazdája a nemrég meg­alakult Tőzsde Klubnak, mely­nek első összejövetelén ott volt dr. Bartha Ferenc, az MNB elnöke is, aki készségesen vá­laszolt a Dunántúli Napló kér­déseire. Kérdéseinket azzal összefüggésben tettük föl, hogy készül az új banktörvény, s külön törvény a jegybankra, melyek felől még az idén dönt az Országgyűlés. nek, több forrás álljon rendel­kezésre beruházásokra, terme­lési szerkezetátalakítási célok, ra, ehhez olyan kamatokat kell a piacon tartani, omi ösztönzi az embereket, a vállalatokat és az intézményeket arra, hogy pénzüket takarítsák meg, és ne minden áron való elköltésükre törekedjenek. Az a helyzet, ami NINCS VERSENY A BANKOK KÖZÖTT- Létrehozták a kétszintű bankrendszert, amitől a pénz­ügyi élet megpezsdülését vár- lók. A szándékok és a tények azonban mind ez ideig megle­hetősen messze esnek egymás­tól. Leginkább azt kifogásol­ják, megmaradt a monopol­helyzet, a kereskedelmi bankok között nincs verseny, aminek több oka is van, s köztük a legfőbb az a restrikció, amit a Magyar Nemzeti Bank kénysze­rít rájuk. Szaknyelven szólva, ma a monetáris politika egyen­lő a restrikcióval. Mi erről a vé­leménye?- A véleményem kicsit más. Egy jegybank, mint a Magyar Nemzeti Bank is, választhat aközött, hogy sok pénzt bocsát El. s akkor inflációt gerjeszt, vagy pedig csínján bánik a pénzkibocsátással, s akkor hozzájárul a gazdaság stabili. rációjához. Magyarország saj­nos, ma a külföldi eladósodás miatt, no meg azért, mert a kormány képtelen a költség- vetésben egyensúlyt tartani — °lyan helyzetben van, hogy nem tud változtatni azon az állapoton, hogy a vállalati megtakarítások és a lakossági megtakarítások egy részét is — a hitelrendszeren keresztül — ne csoportosítsa az állami költekezés finanszírozására. Azon dolgozunk, hogy mindez megforduljon, tehát a vállala­toknak tudjunk több forrást biztosítani. Restrikció? Ez egy szükséges rossz, evvel együtt kell élnünk, ettől verseny még tehet a bankok között. Hogy nem így van, annak sok egyéb oka van — a fejletlen magyar Pénzpiac, egyes intézményi °kok a bankrendszerben, és tulajdonképpen az a tény, n°gy a nagybankok tulajdono- sa' jószerivel a nagyvállalatok, Ugyanakkor ők a legnagyobb hitelfelvevők is, ezért a keres­kedelmi bankok nem kellően szelektíven hiteleznek. Tehát ^nnak is adnak hitelt, akinek 'gozából nem lenne szabad, ezért sok rossz, gazdaságtalan rállalat meg tud élni, követ­kezésképpen nem jut elég hi- *fl a jóknak, akik tudnának dinamikusan növekedni. Tehát ® kérdés elég bonyolult és összetett. Nem tagadom, Restrikció van, de ez a kiseb­bik rossz, mert ha több pénzt Rdnánk, akkor a gazdasági helyzet nem javulna, az inflá- c'ó nagyságrenddel több len­ne. tovább emelkednek A KAMATOK ~ Hírlik, a kamatláb tovább err>élkedík, méginkább vissza- *°9iák a gyeplőt... Pedig a ^'lel ára •már így is elviselhe­tetlenül magas. ~ A kamatláb - az egy ne- ^éz kérdés. Tankönyvekből tud- 'juk, a pénz ára az infláció, a j^*el ára a kamat. Ez azt je- "ftntl, ha mi azt akolijuk, hogy 0 megtakarítások növekedje­ma fönnáll, hogy tulajdonkép­pen nulla reálkamattal dolgo­zunk, magyarul az infláció pont annyi, mint a kamat adó után, akkor nem fogunk soha kibon­takozni, mert az emberek in­kább javakba fektetik be a pénzüket, s nem a bankba te­szik. Tehát a kamatnak két ol­dala van, egyik oldalról azt akarjuk, hogy az emberek ta­karítsanak meg, a másik ol­dalról pedig, hogy szelektál­jon a különböző gazdasági cé­lok között. Azoknak a vállala­toknak jusson pénz, amelyek viszonylag nagyobb jövedel­mezőséggel és hatékonysággoi tudnak dolgozni és fejleszteni. Magyarul piaci kamat van, sajnos, ez a piaci kamat sem vonzó és elég magos a mai helyzetben. Ez az egyik oka annak, hogy nincs elég forrás a vállalatoknál. A lakossági megtakarítás .az utóbbi egy éviben gyakorlatilag stagnál.- Ügy tűnik, magyarországi viszonylatban nincs felső hatá­ra a kamatnak. Vagy mégis?- Természetesen van, mert ugyanúgy, ahogy én is, ha 3 százalékos kamatra kapok pénzt, akkor építkezem, mért >zt még esetleg valahogy ki tudom fizetni, ha viszont a lkamat 25-30 százalékos, ak­ikor már képtelen vagyok föl­venni, mert nincs meg az a jövedelmem, likviditásom, ami­ből a későbbiek során vissza tudom fizetni. Sajnos, Ma­gyarországon a vállalati kör­iben van egy olyan jelenség, hogy a pénzügyi fegyelem ro­vására egymásnak eladásod­nak, nem "fizetnék, illetve úgy vesznék föl hiteleket, hogy nem látják biztosítva a meg­térülést. Ezt azért tehetik meg, mert az úgynevezett vál­lalati fölszámolások és a bu­kás veszélye nagyon sok ok miatt nincs 'jelen a magyar gazdaságban. Ha fegyelme- zetebb péngazdálkodás len­ne, akkor már a mai kamat- színvonal is jobban hatna és megakadályozná, hogy tovább menjen föl, hiszen ha a vál­lalatok csak megbízható, jó és tényleg megtérülő célokra vennének föl hiteleket, akkora hitelkeresletnek kisebbnek kel­lene lennie.- A kereskedelmi bankok nehezményezik, hogy az MNB kizárta őket a lakossági és a devizaműveletekből. Az új banktörvény hoz ebben válto­zást?- Nem zártuk ki őket, fo­lyik a devizaműveletek de­centralizációja a kereskedelmi bankokra. Már ebben az év­ben is egy sor lehetőséget kaptak, devizabetéteket fo­gadnak el, devizahiteleket nyújthatnak, határidős üzlete­ket köthetnek, szereplői a bankközi devizapiacnak, s a jövő január elsejétől teljes mértékben rájuk fogjuk átru­házni az export-import és a szolgáltatósok kifizetését, il­letve az ellenérték behajtását. Gyakorlatilag a következő év­től kezdve a Nemzeti Bank' mór' a devizaműveletek terén sem fog kereskedelmi banki műveleteket végezni.- Külföldi hiteleket is vehet­nek majd föl a kereskedelmi bankok?- Az új szabályozás szerint külföldi hitelt is vehetnek föl, olyat, ami az importhoz kap­csolódik. Finánchitelt rend- szerszerűen sajnos, nem tu­dunk engedélyezni, hiszen az ország hitelképessége véges, eléggé ott vagyunk a határ­nál. Itt a nemzeti banki po­zíciókat meg akarjuk őrizni, mert egyébként a felhalmozó­dott hatalmas adósságszolgá­latot nem tudjuk ellátni.- Az új szabályozásban a Magyar Nemzeti Bank tovább­ra is vezeti a költségvetési in­tézmények számláit, avagy le­mond erről?- A költségvetési intézmé­nyek számlavezetését mi to­vábbra is az MNB-nél és megyei igazgatóságainál sze­retnénk tartani, hiszen az állam pénzét rendszerszerűen az állam bankjánál kell tar­tani. Ezzel a költségvetési pénzzel a hitelpiacot nem bő­víthetjük, nem duzzaszthatjuk föl. Más természetesen a ta­nácsok pénze, amit már ed­dig is az OTP-nél tartottak, itta szabad bankválasztás me­rül föl, tehát, hogy az OTP mel­lett más kereskedelmi bankok vihessék. Szerintünk az OTP jó szolgáltatást nyújt, és a ta­nácsi gazdálkodás ezen ke­resztül jobban áttékinthető és figyelemmel kísérhető.- Tehát arról továbbra sincs szó, hogy az MNB megyei igazgatóságai - mint a keres­kedelmi bankok - forgassák is a költségvetési szervek betét­jeit.- Nem, ők a számlát keze­lik és fizetéseket eszközölnek róla. SZERVEZETI KORSZERŰSÍTÉS AZ MNB-NÉL- Ezek szerint az MNB szer. vezeti felállása sem változik, létszáma is marad...- A szervezetben sok dolog vátlozilk, fejlesztünk. Ha a me­gyei igazgatóságok sorsára gondol, mondhatom, azokra szükség van, távlatilag is fönn akarjuk őket tartani, hiszen nincs olyan jegybank a vilá­gon, melynek ne lenne vidéki hálózata, s szerepük a piaco­sítással és a gazdaság mone- tarizálásával inkább nőni fog, mint csökkenni. Ez természet­szerűleg nem jelent több em­bert, s vonatkozik ez a köz­pontra is. Amióta itt vagyok, mintegy másfél éve, öt-hat- száz főnyi létszámot építet- 'tűnik le - mondta beszélgeté­sünk végén dr. Bartha Ferenc, az MNB elnöke. Miklósvári Zoltán Napjaink kérdése: Tud-e tőkét kovácsolni a kongresszusból az MSZP? Előtérben a pártszervezési teendők - Nem keletkezhet vákuum a politika porondján A történelmi fordulatokat érlelő pártértekezlet valószínű­leg még hosszú ideig itthon is, külföldön is a politikai gondolkodás homlokterében marad. Tény: az MSZMP föl­falta önmagát, hogy kiizzadja a jövő pártját, a Magyar Szo­cialista Pártot. Az új párt még csak nevében él, s az elkövet­kező napok, hónapok során derül ki, mennyi valósul meg a reformerek óhajából, s hogy az a kompromisszum, melyet a fo­lyosókon kötöttek, s melyet a plenáris ülésen szentesítettek a párt jövőjéért másképpen ag­gódó centrummal, mennyit ér? A pártszervezés legitim csapata A héten Baranyában meg­annyi kvózipártfórum értékelte a kialakult helyzetet, s próbál­ta a holtpontról kimozdítani a megrekedt párt ügyét. Ugyan­is bekövetkezett az, amit előre lehetett látni: a pórtonkívülivé lett volt MSZMP-tagok a kérdé. sekre újabb kérdésekkel tud­nak csak válászolni. Talán a leglényegesebb ezek között, hogy ki — vagy milyen fórum — jogosult arra, hogy szervező, ként fölléphessen? Ki fogja legépelni, hogy „Alulírott, egyetértek á Magyar Szocialis­ta Párt programjával, alapel­veivel...", ki vállalhatja föl az aláírásgyűjtés ódiumát, hol végezze ezt, s ha összejön egy alapszervezetnyi aláírás, hova küldje a csatlakozást tartalmazó dokumentumot...(?) S vajon kik írhatják alá nyu­godt lelkiismerettel? Hiszen, mint az az állásfoglalásban benne vagyon, az új pórt - s nem újjáalakuló párt —. kí­méletlen őszinteséggel szem­be néz az MSZMP múlttal, amely felélte minden társadal. mi, gazdasági, politikai és er­kölcsi tartalékát, s ezzel al­kalmatlanná vált arra, hogy a magyarság jövője — hétköz­napjai — vonatkozásában bár­mit is tegyen, vagy tehessen. S’ ez minden MSZMP-tag szá­mára görcsöket okozhat, sze­mélyes önvizsgálatra késztetve; vajon tudok-e váltani-változni, elfogadok-e néhány hónapja még eretnekségnek tűnő ta­nokat? A tanácskozások többsége egyértelműen megfogalmazta: a pártszervezés legitim csopa- ta az a 43 baranyai küldött, akik mint alapító tagok jöt­tek el a Kongresszusi Központ­ból. De ez kevés. Megbízásuk­ból — kvázi meghatalmazásuk nyomán — megyei és városi szinteken létre kell hozni azo­kat a póftszervező központo­kat, amelyek koordinálják a teendőket. Továbbá teljesen nyilvánvaló: a megszűnt MSZMP-alapszervezetek, a „fölmentett” titkárok, vezetősé­gek munkája sem nélkülözhe­tő. Nemcsak azért, mert bizo­nyos értelemben az MSZP az MSZMP jogutódjának tekinti magát, hanem azért is, mert a hivatalos tagfelvételi zárás- október 31-e — igen közel van, s azt az emberi és tech­nikai potenciált, ami rendelke­zésre áll, nem kihasználni — bűn. Átfestődik-e a cégér?... Sokat és sokszor elhangzik a kérdés — felmerült az a hé­ten a pécsi értelmiségi klub­ban is —, hogy ha ugyanazok végzik a szervezést és ugyan­azok lépnek be az MSZP-be, mint akik az MSZMP-ben is otthonosan mozogtak, nem egyszerű cégér-átfestésről van-e szó? A felvetés jogosnak tű­nik, de az ellenvetés is: ki más végezné ezt a munkát, s ki másra számítana az új párt, mint elsősorban a valamivel több mint 700 000 volt MSZMP- tag közül azokra, akik maguk is szorgalmazták a vóltást- változást. Azokra, akik kimond, ták; ne tovább a régi úton! Igaz lehet: nem elég egy névváltoztatás, nem elég egy struktúraváltós. (S bár ott van az új párt dokumentumai­ban, hogy lemond a proletár- diktatúráról — vagy bármilyen diktatúrára való törekvésről —, s elhangzott, nem kommunistá­nak és nem szociáldemokratá­nak definiálja önmagát.) Hi­szem, hogy az új párt politikai arculata o tetteken múlik majd, s azt is remélem, hogy válasz­tási pártként majd a megmé­rettetésen egy lesz a többi között. Éppen ez a kontroll — a nemzettől elnyert voksok száma — adja meg igazi legi­timitását, s ha koalíció képes lesz, akkor a többi útitárs- párttal - Nyers Rezső fogal­mazott hasonlóképpen -, tény­kedhet a társadalmi igazsá­gosságért, az emberi szabad­ságjogok kibontakoztatásáért. És nem utolsósorban azért a gazdasági újjászületésért, mely. nek óhaját az ország minden állampolgára, alighanem egyet­len kivétel nélkül szorgalmaz. Milyen párt a szocialista? Legfontosabb teendő tehát most a párton belül a tagfel­vételi, tagszervezői munka. Si­kerén nem kevesebb múlik: vákuum keletkezik-e a társa­dalomban, avagy sem. S ezt sem belső viszonyaink, sem keleti-nyugati drukkereink nem óhajthatják, nem vállalhatják. A cél egyértelmű: a párt ól- lampártból váljék olyan kor­szerű szocialista mozgalommá, tagsága által ellenőrzött tö- megpárttó, mely kezet nyújt­hat minden demokratikus, progresszív erőnek. Éppen ezért meg kívánják tartani mind­azokat az MSZMP-ből, akik egyetértenek programjával és elfogadják alapszabályát, ugyanakkor hívják soraiba mindazokat, akik úgy gondol­ják; egy ilyen, Európa felé te­kintő baloldali mozgalomban a helyük. Már e lapban próbáltam az MSZP-t besorolni a mo létező, élő pártok közé. Több vezető politikusunk és ideológusunk- szerint a századvég új kihí­vásaira nem lehet ‘ múltszázadi tanokkal — ideológiákkal és módon felelni. Az MSZP, mely^ sem nem kommunista, sem nem szociáldemokrata; új ar­cát az olasz, spanyol kommu­nista pártokhoz, illetve az osztrák, svéd szociáldemokrata pártokhoz igazítja. Ezek már csak nevükben kommunisták, il­letve szociáldemokraták, hiszen mind az olasz, mind a spanyol párt messze eltávolodott attól a szellemiségtől, amelyet a századelő kommunista mozgal. mai érlelgettek, s mely a Le­nini tanokból merített. Ugyan­akkor a szociáldemokrácia progresszív szárnya számára sem lehet példa a II. Interna-' cionálé ... S ha az effajta, új szocialista gondolkodás számá­ra jó táptalaj lesz a Magyar Szocialista Párt, megtalálhatja azokat az illeszkedési kapcso­kat, amelyek a keleti szférá­ban partner-pártként teszik el­fogadhatóvá, a nyugati szfé­rában pedig a Szocialista In- ternacionálé pártjai előtt biz­tosítják a szalonképességét. A gazdaság zavara — következmény Végezetül próbáljunk megkí. sérelni egy választ arra a kér­désre: megszűnt-e az MSZMP avagy nem? Tudniillik néhány szélsőséges „marxista" irányzat állítja az ellenkezőjét és híve­ket toboroz; továbbá néhány eddig józannak tűnt politiku­sunk a hírek szerint nem akarván kirekesztődni a politi­ka porondjáról, élesztő injek­ciókat próbál az MSZMP-’be döfni. E különféle platformok föllépése rövidesen várható. Hiszen sokak szemében úgy tűnhet:.az eddigi rendszeresek gazdaságilag bukott meg, hi­szen, ha nincsenek tragikus válságjelenségek — avagy eze­ket „idejében észrevesszük” -, akkor fel sem merül az MSZMP anulálásónak igénye. Pedig éppen fordítva van: az a politika bukott meg, amely befogta az egyszerű emberek, közöttük párttagok száját, s hirdetett elveivel ellentétben nem tartott igényt az egyéni és közösségi kreativitásra, az em­beri öntevékenységre. Az a politika, amely tanaival és módszereivel mérhetetlenül ki­zsákmányolta az embert, s el­pazarolta elsajátított értékeit. A gazdaság zavara pedig egyenes következmény . . . így, ha föl is áll egy MSZMP - vindikálhatja ugyan a jogfolytonosságot - mégsem lehet a bukott MSZMP-vel azo. nos. Nemcsak azért, mert a kongresszuson éppen az MSZMP küldötteinek túlnyomó többsége voksolt amellett, hogy oz MSZMP története vé­gétért. Hanem azért, mert o többpártrendszer más politikai struktúrát feltételez, s abban kinek-kinek a maga helyét a választók, a nép voksainak száma határozza meg. S ez a nép felnőtt; diktatúrára tö­rekvő pártokat nem fog többé zászlóerdőben a vállára venni. A szervezés nem tagrevízió Kezdődhet tehát a pártszer­vezés, ami a mai Magyaror­szágon éppen a jövő formá­lása miatt nem csak a poten­ciális párttagok ügye. Legalább olyan érdeklődéssel fogják e munkát végigkísérni a ma még ellenzékinek nevezett ’ pártok tagjai, mint a pártonkívüliek. Kezdődjék tehát egy olyan pórtszervezés, mely nem tagre­vízió, mely nem ítélőszék, mely előtt iksz megmondja, hogy miben vétett ipszilon. ítélkezni mások fognak; el­ítélni és felmenteni aszerint, hogyan teszi meg első lépé­seit — s majd a többit — az MSZP. Kozma Ferenc Dr. 'Bartha Ferenc, a Magyar Nem- réti Bank elnöke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents