Dunántúli Napló, 1989. szeptember (46. évfolyam, 241-270. szám)

1989-09-30 / 270. szám

A Dunántúlt naplö US*, szeptember 30., szombat Adózzunk kulturáltan ### Á Lakásfelújítás és jövedelemadó Baranyában im csökkent a uéradök száma Életcseppek Nem az segít, ha egyszerre sokan jelentkeznek A lakásukat 'korszerűsítő bérlőktől vont személyi jöve­delemadó méltánytalan voltá­val mór foglalkoztunk. A la­kók egy állami vállalat he­lyett tartják karban, korszerű­sítik a lakásokat, de a költ­ségek viszatéritésekor az in­gatlankezelő vállalatoknak személyi jövedelemadót kell vonniuk. A televízió Jogi ese­tek cimű műsorában is fel­merült az adórendszer e fur­csa eleme, amelyről dr. Bárt- tói Béla, a Legfelsőbb Bíró­ság bírája fejtette ki véle­ményét. Mi is őt kérdeztük. — Az érintettek nagyon igazság talon nők érzik ezt az adóformát. Az esetek több­ségében kis összegekről van szó, miközben a nagy pénzek kicsúsznak az adóhatóság ke­zéből.- Ne úgy közelítsük meg az adórendszer e részét, hogy igazságtalan, s ezért nem kellene adót kivetni. Ha egy rendszer adóztatni akar, akkor fő elve kell, ihogy legyen, min­den jövedélem adóköteles és még a százforintos tételeket is meg kell adóztatni. Inkább azt nézzük meg, van-e jöve­delem, mert szerintem ebben az esetben nincs, és jogtalan az adó élvonása. Induljunk az általánosból a részleték felé. A törvény az állampolgár által megszerzett jövedelmet kívánja megadóz­tatni, de sem a személyi jö­vedelemadó általános szabá­lyaiból, sem az indoklásból nem olvasható ki, az IKV-k, vagy a tanácsi bérlakások bérlői által végzett korszerűsí­tés során szerzett „jövedelem" adóztatása. A bérbeadó és a bérlő kö­zötti egyensúlyt rögzíti, amely­nek mindig fenn kell állnia. Ha például alacsonyabb kom­fortfokozatúvá válik egy lakás, mert tönkrement a központi­fűtéshálózat, elvileg kevesebb bért fog fizetni a lakó. Ha viszont, mint bérlő át­vállalom a bérbeadótól mond­juk a járdasöprést, félújítam a lakást, alapterületet növe­lek stb., ezért a bérbeadó -, hogy helyreálljon szolgáltatás­ellenszolgáltatás egyensúlya - alacsonyabb lakbért ir elő, mondják 100 százalék helyett csak 75 százalékot fizetek. Er­re a polgárjogi jogi viszonyra hogyan lehet adót telepíteni, ami már egy másik, egy ál­lamigazgatási jogviszony? Vé­gül ás nem jutottam jövede­lemhez, csak helyreállt egy egyensúly. (Növeltem a lakás komfortfokozatát, de nem fi­zetek érte magasabb lakbért.) Az adójogszabályból hiányzik és egy jövendő adóreformnak ezt is el kellene dönteni, hogy az elmaradt jövedelmet kell-e adóztatni. Kell-e adóz­tatni egy olyan „jövedelmet", amelyhez úgy jutok, . hogy nem kél'l kifizetnem valamit? Nézzük a visszatérítést! Az fKV a lakáselosztásról és la­kásbérletről szóló jogszabályok alapján térít és ez a jogsza­bály kizárólag a költség szót használja. Ha felújítok, tető­teret építek be, mindig a költ­ségeimet kapom vissza az IXV-tói, s ez mentes az adó alól: jogszabályban meghatá­rozott értékű költségtérítés. Menjünk tovább! Ha valaki azt mondoná, itt mégis jöve­delem van. Az IKV által adott visszatérítés sohasem azt je­lenti, hogy én százszázalék­ban visszakapom a költségei­met, általában csak azok 50- 75 százalékát téríti a vállalat. Még tovább menve: ha hi­telből valósítom meg a kor- ízerűsitést, kölcsönt , veszek fel. Az OTP sok esetben eleve úgy adja a hitelt, hogy az IKV óltaf visszatérített összeg a pénzintézetet illeti. A sze­mélyi jövedelemadó törvény viszont tartalmazza: a hitel­ként kapott összeg nem mi­nősül jövedelemnek. Tehát emiatt sem jövedelem. Ha valami mégis azt mond­ja, ez jövedelem, nézzük meg, hova tartozik. Ez a személyi jövedelemadó törvény egyéb kategóriájába. Itt a költség­elszámolási szabály szerint 24 000 forintot számolhatok el. Ha ez nem elég, akkor át­jelentkezhetek az egyéni vál­lalkozók közé, és eljutok oda, hogy a tanácsi bérlakásokat korszerűsítő bérlőket egyéni vállalkozónak minősíti az adó. Ez nonszensz. Esetünkben tehát nem mél­tánytalanságról van szó, ha­nem egy törvény (helytelen ér­telmezéséről - adóztatásukat meg kell szüntetni.- Bírói gyakorlatában talál­kozott-e már személyi 'jövede­lemadóval kapcsolatos perek­kel? . A személyi jövedelemadót 1988. január elsejével vezették be, és ez év végén, jövő ta­vasszal számítunk ilyen perex- íre, bár egyelőre az alsófokú bíróságok is főként általános jövedelemadóval találkoznak. Biztos, hogy lesznek változá­sok, 1988. január elsejéig csak az adókivetés jogi alapját vi­tathatta a bíróság, most már a három adófajta összegét is. A bíróság dönt. mi tartozik a kivetés jogalapja közé, ezen­kívül az adóhatóság határo­zatát meg is változtathatja. Bízom benne, fokozatosan kialakul egy kulturált adózta­tás. Lehet, hogy ehhez nekünx is alakulni kell, hiszen aki csak bérből él, eddig nem ta­lálkozott adóval. Porth Etelka Bár a véradást többféle plakát szór* galmazza, egy repre­zentatív felmérés sze­rint minden máso­dik megkérdezett a pityergő kislány ar­cára emlékezik. Nyil­ván azért, mert ez tudta legközelebb hozni, átéreztetni, miről van szó. Pedig ez a plakát is azok­ban a „boldog bé- keidők”-ben készült, amikor még senki­ben sem keltett nyug­talanságot a kérdés: lesz-e holnap is ele­gendő vér? Legyen rzó, akármilyen mű­tétről, kezelésről, nagyon rit­kán aggasztja o beteget és hozzátartozóit, hogy mennyi és milyen vérkészítményre lehet szüksége, és vájon elő tudják-e teremteni? Mindenki természe­tesnek tartja, hogy van. Ta­lán pont azért, mert ez az egyetlen olyan „gyógyszer", aimit semmi mással nem lehet helyettesíteni. Mégis, az utób­bi időben sajnos egyre gyak­rabban hallani arról, hogy gond van a véradással, a vér­ellátással. Ezek a hírek a fő­városból érkeztek... Szúrópróbaként csak egy pé­csi, egészségügyi intézményben, a POTE I. sz. sebészeti klini­káján dr. fílényi László adjunk­tust kérdeztük a tapasztalatok­ról. Ezen a klinikán évente 1400—1600 palack vért, illetve készítményt használnak fel. Kétharmaduk érműtétekhez kell. Mint mondta, eddig nem volt gondjuk, az igényelt mennyiségben és azt kapták a transzfúziós állomástól, amit kértek. A tényékhez azonban az is hozzátartozik, hogy a pécsi intézmény az országban az elsők között — 1984-ben — bevezette az autotranszfúziót, melynek lényege, hogy az üte­mezett műtéteknél előre Vért vesznek az operálandó beteg­től, amit szükség esetén visz- szakap. Ezt azonban távolról sem takarékosságból, még ke­vésbé kényszerből, hanem ki­zárólag az esetleges szövődmé­nyek elkerülése érdekében végzik. A súlyos állapotban kórház­ba kerülő emberek egy részé­nek azonban azonnal kell a vér, vagy a készítmény, még­hozzá olyan, amelyik megegye­zd az ő vércsoportjával. A ki­választásnál ez a legfonto­sabb szempont, de sok .min­den mást is figyelembe 'kell venni, mielőtt laborvizsgálatok­kal eldöntik: 'kinek milyen tu­lajdonságú vért adjanak. A különböző vércsoportú véreket és készítményeket — vörösvér- sejt, plazma —, a Megyei Vér­transzfúziós Állomáson kezelik, tárolják. Felhasználhatósági idejük — attól függően, hogy milyen célra kell —, változó. A teljes vért legfeljebb 28 na­pig, a készítményeket —- fa­gyasztva — tárolhatják. Más­ként fogalmazva ez azt jelen­ti, hogy folyomatosan szüksé­ges az utánpótlás! Baranyában nem aggasztó mértékben, de szintén csökkent a véradók száma. A csökkenés mellett a véradás hullámzása okozza a legnagyobb gondot, dr. Kerekes Endre főorvos, a megyei állomás vezetője, ada­tokat mutat. Ezek szerint 1985. ig évente 19-20 ezer között mozgott a megyei állomáshoz tartozó területen — Pécs város és térsége, Szigetvár, Siklós város és térsége, valamint Komló térsége — a véradók száma. Négy évvel ezelőtt vi­szont volt egy nagy zuhanás, és azóta íqy alakultak a mu­tatók: 1985-ben 16 883, 1986- ban 16 802, 1987-ben 16 913, 1988-ban pedig 16 242, volt a véradók száma. A törés tehát tartósan megmaradt, illetve az idei adatok további csökkenést jeleznek. Augusztus végéig ugyanis, 9837-en adtak vért, a már említett területekről, szem­ben a tavaly augusztus végi 10 676-tal. Több százzal ke­vesebb tehát a létszám, és ráadásul hullámzó mennyisé­gű, a levett vér: februárban 479 liter, márciusban 454, áp­rilisban 620, májusban 448, jú­niusban 452, júliusban 509, augusztusban pedig 360 liter volt. A 'megyében hosszú idő óta évi 8800 fiter az a mennyiség, ami egyrészt a lakosság szá­mához viszonyítottan reálisan tervezhető, illetve amennyivel gondmentesen el tudják látni a megye egészségügyi intéz­ményeit, és még más megyék­nek, illetve a fővárosnak is tudnak segíteni. A más me­gyéiknek segítés kölcsönös. Régóta gyakorlat, hogyha ba­ranyai beteget operálnak má­sutt, akkor innét küldik neki a vért. Fordítva is1 így van, és akkor is azonnal jönnek men­nek o küldemények — tekin­tet nélkül arra, hogy az illető hova valósi —, *ha olyan ritka tulajdonságokkal bíró vérre van szüksége, amiből minden állomáson kevés van. A fővá­rossal más a helyzet. Buda­pestnek ugyanis nem kölcsö­nösségi alapokon nyugvó ki­segítésre, hanem folyamatos támogatásra van szüksége. Főként azoknak az intézmé­nyeknek, amelyekben speciális kezeléseket, nagy műtéteket, — például szervátültetést is - végeznek, s amelyekhez sok vér kell. A 'baranyai csökkenés tehát azt is jelentheti, hogy a jövőben nem tudnak úgy se­gíteni a fővárosnak, ahogy igényli. Kerekes főorvos szerint a megyeellótás az elsődleges. Ha kevés a vér, nosza, fog­junk össze, társuljunk még több százan, vagy több ezren az önkéntes véradók tisztelet­reméltó táborához, mondhatja bárki jószándékúan és abban a reményben, hogy így pótol­ható az, ami hiányzik. Csak­hogy nem az segítene, ha egy­szerre sokan jelentkeznének. A főorvos szerint minden hónap­ban 530—540 liter vérre lenne szükség ahhoz, hogy a megyé­ben folyamatosan és garan­táltan biztosítani tudják min­den betegnek a vért, és o készítményeket. Ez pedig egy nagyon jól szervezett és üte­mezett, egész évre szóló vér­adási naptárt feltételez, amit egyre nehezebb elkészíteni. Csak ilyen elosztott létszámban tudnák — a feladatukhoz egyébként meglehetősen mél­tatlan környezetben — fogadni, szűrni a véradókat, illetve ke­zelni, tárolni az állomáson vagy a kiszállásos véradáso­kon levett vért. Az utóbbi idő­ben — pont a csökkenés miatt - a megyei transzfúziós állo­más rendszeresítette azt a gya­korlatot. miszerint minden csü­törtökön reggel fél nyolctól, délután kettőig várjak azokat, akik vért akarnak adni. A véradók számának csökke­nését többféle okban látja a transzfúziós állomás, a megyei és a városi Vöröskereszt. Az egyik, hogy idősödik az ön­kéntes véradók tábora, és ke­vesen jelentkeznek a fiatalok közül. Az utóbbi két évben két százalékkal emelkedett a vér­adást megelőző egészségügyi vizsgálaton kiszűrtek száma, ök a saját egészségük védel­me érdekében nem segíthettek másokon. Az egészségügyi szű­rővizsgálat egyik célja tehát a donor, a másik pedig annak a betegnek a védelme, aki a vért kapja. Az utóbbit szolgál­ja többek között az AIDS-vizs- gálat is, ami kötelező, de amit megelőz egy önkizáró nyilat­kozat. amit diszkréten kezel­nek. A legjellemzőbb gondnak azonban az tartják, hogy a munkaihelyek egy része más­ként kezeli a véradást, mint korábban. Nem szívesen vál­lalják fel a véradásért adható 4 órás munkaidőkedvezményt, ami termeléskiesést jelent, a dolqozók eav része pediq a szabad ideiéből nem akar vér­adásra áldozni. Nyilván ezért is került szóba az utóbbi he­tekben a térítéses véradás be­vezetése. amitől sokan idegen­kednek. Elsősorban azért, mert szerintük félő, hoav olyan em­berek is a véradók sorába léanének, akiknek ez kizárólag alkalmi pénzforrást jelentene, s akiknek már az életmódja is meakérdőielezi a véradásra al­kalmasságot. A kialakulóban lévő vitát nyilván az a legfőbb — er­kölcsi és anyaqi motivációkat egyaránt magába hordozó - szempont döntheti el, hogy kell a vér. A napokban egyéb­ként új plakátot láttam az ut­cai hirdetőkön. Egy lemondóan szomorú gyermekarc néz róla, s a felirata egyetlen szó: se­gíts! Török Éva Osí Janos ősi lánott, a Mohácsi Bú­toripari Rt. ügyvezető igazga­tóját küldötté választották az MSZMP októberi kongresszu­sára. Lévén, hogy résztvevője volt a tavaly májusi pártérte­kezletnek is, így elsőként ar­ról beszélgettünk, hogy ez mi­lyen változást jelentett a párt életében. Véleménye szerint döntő fordulatot hozott, hisz az MSZMP ekkor mondta ki először, hogy társadalmi-gaz­dasági válság van Magyar- országon. Ezzel kapcsolatban levonta a személyi konzekven­ciákat, ám nem olyan szám­ban, mint ahogy azt kellett volna. A másik gondnak azt tartja, hogy a pártértekezlet nem dolgozta fel kellő mér­tékben és súlyuknak megfele­lően azokat a javaslatokat, észrevételeket, amiket a részt­vevők elmondtak. Ősi János szerint ennek egyenes követ- tezménye o párt programnyi­latkozat-tervezete, amely nem azokkal a kérdésekkel foglal­kozik, amikkel kellene. Mint egy igen jól prosperá­ló cég —, éves termelésük el­éri a 670 millió forintot, ter­mékeik egynegyedét exportál­ják, eladási gondjaik nincse­nek - vezetője a tervezetből hiányolja a gazdasági kérdé­sekkel való hangsúlyosabb foglalkozást. Ezen kívül alap­kérdésnek tartja, hogy a munkásságot és a parasztsá­got megnyerje a pórt. Ebből következik, ha szóhoz jut a kongresszuson, szeretné el­mondani, hogy az eddiginél lényegesen nagyobb figyelmet kell fordítani a bérből és fi­zetésből élőkre: 'halasztha­tatlan feladat a reálbérek csökkenésének mérséklése, az infláció tíz százalék alá tör­ténő visszaszorítása, s ezzel összefüggésben az egészség- ügyi politika gyökeres átala­kítása, a szociális védőháló megteremtése. Azzal egyetért, hogy a veszteséges vállalato­kat fel kell számolni, de az eddigi módszerrel —, mint pél­dául ahogy azt a bányák esetében tervezik - nem. Az ország külföldi adósságával kapcsolatban úgy véli, hogy csapdában vagyunk, megol­dást. lélegzethez jutást az át­ütemezés jelentene. Ősi János MSZMP-tagnak vallja magát, ami úgy érten­dő, hogy egyetlen platform álláspontját sem tudja kritika nélkül elfogadni. Mindegyik­ből a jó elemeket építené be annak a reformpártnak a programjába, mely remélhe­tően a kongresszuson létre­jön, s a demokratikus szocia­lizmus megteremtését tűzi zászlajára, a nemzeti értékek és érdekek hangsúlyozásával. A pártszakadással kapcsolat­ban úgy fogalmazott, minden igyekezete arra irányul, hogy az egység domináljon. Milyen eredményt érhet el a meg­újult szocialisto párt a válasz­tásokon? Ősi János bízik ab­ban, hogy a párt nem szen­ved vereséget, sőt a legerő­sebb pártként kerül ki a vá­lasztási küzdelmekből. Mint a KB személyi kérdésekkel fog­lalkozó bizottságának -, ez a testület tesz javaslatot a 'kongresszusnak a párt felső vezetőire -, tagjától megkér­deztem, szerinte mekkora sze­mélycserére lenne szükség a párt irányításában, ö a teljes frissítést szorgalmazza. R. N. A dudás A szemüveges fiú ott állt a pécsi Kossuth utca elején és dudált — melléhez szorít­va azt a szőrös valamit, és fújta. Előtte egy terítő - ki­csi terítő -, rajta sok-sok ap­rópénz. Mostanában sok fiú­lány áll ki gitárral a kezé­ben - leginkább a Kossuth utcára - és énekelnek. Előt­tük pedig a nyitott gitártok várja az aprópénzt. De hogy duda . . .? Ilyen még sohasem volt ebben a városban. Szokolay Balázs, Békés me­gyei, tótkomlósi fiú fújja pár napja a dudáját Pécsett. Csuda jól fújja a felvidéki, a dunántúli és az alföldi mu­zsikát. A dudája kecske'bőr- ből készül, MAGYAR duda - erre külön fölhívta a fi­gyelmemet —, merthogy a duda ,nem skót duda, ahogy általában képzelik. A duda magyar duda. Bolázs elmondta még azt ls — két dudaszó közben —, hogy tavaly tavasz óta zenél az ország városainak utcáin, egy-egy alkalommal olyan egy-másfél órát. Ezalatt igy- úgy 500 forint gyűlik össze a kis térítőre. A családjában egyébként senki sem fújja - az édesapja fafaragó, így hozta össze a sors a nép­művészettel — csakk épp más­képp . .. Balázs - a tervei szerint - vasárnapig fújja a dudáját Pécsett, a Kossuth utcai sar­kon. Még csak annyit róla: 24 éves, földrajz-rajz szakos tanár. A dudáját „potom" 12 000 forintért vette a Mu­zsikás együttestől. Jól tette, hogy megvette: mert, ahogy fújja, az mindenkinek többet ér, mint amennyit ledobnak eléje a kicsi-kis térítőre. (ZSO) SCiiltSütt «SX MSZMP kangressxusűn

Next

/
Thumbnails
Contents