Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)

1989-08-05 / 214. szám

1989. augusztus 5., szombat Dunántúlt napló 7 H Dili politikai vitafóruma A modellváltás történelmi útján A magyar társadalom ezekben az években, többszöri sikertelen vagy félig sikerült nekirugasz­kodás után egy új szocia­lizmus modell születésé­nek vajúdásokkal terhes időszakát éli meg. A tu­dományos kutatások fé­nyében ma már minden­képpen tévútnak és törté­nelmileg túlhaladottnak minősülő és egy messia- nisztikus ideológiai jövő­képből levezetett monolit struktúrából a magyaror­szági szocializmus ezek­ben a napokban felgyor­sult ütemben halad egy sokszínűbb, demokratiku­sabb modell felé. Eszme- futtatásom célja annak megértése, hogy a nyolc­vanas évek végére össze­omlással fenyegető vál­ságból a magyarság szá­mára milyen kivezető út (modell) követése kínál­kozik és lenne helyes. A röviden érinteni kivánt kérdések: 1. A szocializmus alapértékeinek új-rafogalma- zása a mai világtendenciák figyelembevételével. 2. A tár- sadajim i -pol i tiikai pl u ra I í zm u s, nfint alapvető feltétel. 3. A tulajdonviszonyok továbbfej­lesztése. 4. Az értékrend és jnechanirmus áj alapokra he­lyezése. A szocializmus olapértékei Először is, az ún. szocializ- ^uskép megfogalmazásának feladatát egyszer s minden­korra le kellene venni a na- P'rendröl. Egyrészt, mert egy 'lyen kép minden esetben és szükségszerűen egy adott ha- tal'mi szerkezet és tudomá- ny°sszint felfogásának tükre, ? m'nt ilyen, sok dilemmát, elesleges ütközéseket kivált- va előbb-utóbb túlhaladottá ya*'k. Egy elérendő állapotkép elyett ezért helyesebb lenne: s*°cializmus-lellogásról, szó- ’j'alista jellegű fejlődésről, lej- pdési Irányról beszélni. Erre ottérve eleve megtokarithat- °ank magunknak azt a sok e|esleges energiapocsékolást, . a magunk elé kifeszített eP követésének a valóságos 0Tornátoknak e kép követel- ^Pyei-hez való kényszeritésé- ° . odódott/adódiik. Ez által 9yébként sok magunknak ,r_eált ellentmondástól, táma- felülettől, a tömeges «r*tűvé vált kiábrándultság­ig megszabadulhatnánk. C|.r/e'yek azok a világtenden- ?. ■ amelyekre való hivatko- n ?,ezt az átállást megköny- ^y'theti? Néhány nagyon fon- lírk ~e éppen csak megem- tendencia: a lejlett u errPe/ésnek egyre több a .^ficus kapitalizmuson túl- tul*- ° vonása; a tőke és a /0 ^l^°n, de méginkább a fu- dai°n*°s egyre Inkább társa- ,]<0 PjaJodik, kialakult és ural­tok °.V° ^ezd válni a társasági a fejlődés tárgyi felté- Sí ,!Vei szemben az ember, a r0 ■frP[ löké egyre meghatá- Pyo°b°°. a hagyomá­séqS j.kérmurtkás a felkészült­ig? f^9gvényében visszaszoru- cl[* van, a munkás vállal- « ny ip^e9e domborodik ki, rűe fiyen nr>ár nem egysze- öerj 111 uokaerejét, hanem em- állo ^éjét haszonsitja; az re^Polgár közösségein ké­vé . egyre inkább részesé- PákVa^'^ 0 hatalomgyakorlás- téj, ?s a közösségi ügyek ln- és senek; a piac utólagos Öql f^mán szerepe holványo- .piQc.n van, az informatika, a Vá„ ' struktúra kiépülése a hozásokat egyre bizton­ságosabb alapokra helyezi, a piac ma már messze nem az egyszerű adásvételi aktusok színtere; az óruvilág is színe­sedik, a tulajdon ezért már egyre kevésbé csak tárgy, ha­nem „puha-szellemi termék, vagy egyszerűen jog”; a vál­lalatokon belüli hierarchikus- hatalmi kiscsoportos munka­végzésnek adják át a helyü­ket; a vállalatok közötti kap­csolatokban a kooperáción és a tőketársuláson alapuló vi­szony erősítésére helyeződik a hangsúly. Aki képes mindezek alapos továbbgondolására, annak az is világos, hogy re­formpolitika folytatása ezek­ben a kérdéseikben az objek­tív nemzetközi tendenciákra épít, s nem egyszerűen a tő­kés megoldások kritikádon másolásáról, adaptációjáról van szó. A társadalmi-politikai pluralizmus Az 1968. évi magyar gaz­dasági mechanizmus reform felemásságának - saját belső fogyatékosságain túlmenő - oka, hogy csupán a társada­lom egyik alrendszerére ter­jedt ki, azaz nem érintette a politikai, ideológiai, intézmé­nyi stb. szférákat. Más kérdés az, hogy abban az időben egy ilyen átfogó, modellvál­tással felérő reformról sem belső, sem külső okoknál fog­va szó sem lehetett. A refor­mok szintjét meghaladva a modellváltásnak most már le­hetséges és szükséges továb­bi menete a többi szférák re­formját is elodázhatatlanná teszi. Egy csupán szabályozás technikai kérdésre korlátozott reform ui. szükségszerűen eredménytelen. A csomagból a politikai mechanizmus re­formjának önmagában is hal­latlanul szerteágazó feladat­körét kiemelve, — tehát nem érintve itt a politika és a gaz­daság, továbbá az állam gazdasági szerepét - a kö­vetkező két alapvető össze­függésre indokolt a figyelmet felhívni: 1. A politikai közéletben, a hatalom gyakorlásában való részvételi lehetőség mai fel­fogásunk szerint az alapvető emberi jogok közé tartozik. Ha csupán azt vesszük szem­ügyre, hogy a mai válság ki­alakulásában milyen szerepet játszott az utolsó 15 év kont­roll nélküli, téves döntések sorozatával fémjelzett gazda­ságpolitikája, az ennek elke­rülését is biztosító, az ilyen folyamatok ellen védelmet nyújtó politikai struktúra ki­alakítása tisztán a gazdasági folyamatok oldaláról is igazol­ható. 2. Az ember, az egyén sok­oldalú kiteljesedése az em­beriség ősi álma. Ennek egy!k fontos feltétele az emberi szabadságjogok biztosítása és gyakorlásának lehetősége (megfelelő inteligencia szintet feltételezve). Ez a követel­mény, legalábbis tendenciájá­ban viszont az önszerveződő­önigazgató rendszerek felé mutat, azaz a piramis elvű, hierarchikus szerveződésű mo­dell túlhaladását, a közösségi élet sokszínű lehetőségeinek alkotmányos biztosítását, jog­államiságot stb. teszi szüksé­gessé. Mindezt kissé kiélezve úgy is meg lehetne fogalmaz­ni, hogy az államosított tár­sadalom helyett a társada'- masított állam közelítését. Az állam elhalása a ma belát­ható történelmi periódusban ui. nem aktuális az emberiség számára. Tulajdon-tulajdonlás. Elfogadott nézet, hogy a társadalmi tulajdonnak nem az állami formája a legma­gasabb rendű nem az állami tulajdon a legszocialistább tu­lajdon. Marx a szocialista tu­lajdont a közösségi birtoklás talpazatán nyugvó egyéni tu­lajdonként lógta lel. A marxi gondolatokat vulgarizáló sztá­lini modell ezt és Marx egyén­felfogását végig nem akcep­tálta. Ezért a tévedésért, a váltó rossz irányba való állításáért óriási árat fizettünk, például azzal, hogy itt tartunk. A kis tulajdonra is kiterjedő túlszocializálás árát is a lakossági ellátás kielégítetlensége, a hiányálla­potok és az általuk szült kor­rupció formájában fizetjük. Paradox módon a szocializ­musok szubjektum nélküli tár­sadalmakká váltak. Ebben a formációban a magán és sze­mélyi tulajdon körét leszámít­va nincs természetes tulajdo­nos. A mindenkié tehát az enyém is helyett a tudatban a mindenkié tehát senkié szemlélet ivódott be. Termé­szetes tulajdonosok hiányában a gazdálkodás pazarlóvá vált, hiszen a tőkemegtérülés kény­szere nem épülhetett be a gazdálkodás követelményrend­jébe. Mindebből s ismét le­egyszerűsítve két nagyon fon­tos következtetés adódik: 1. Napjainkban a társadal­mi tulajdonszerkezet fejlődését a tulajdonlás sokszinűbbé vá­lását gátló korlátok lebontá­sa, ezzel párhuzamosan a munkavállalók tulajdonosi- gazda tudatának az erősíté­se, a tevékenység tényleges társadolmasítottsági fokának megfelelő elsajátítási formák keresése a feladat. 2. Miután a tömegtermelés robotizációja és technikai fej­lődése, a szükségletek -sok­színűbbé válása és változé­konyságának növekedése ob­Szolidaritást vállalunk az uránbányászokkal A KPVDSZ Baranya Me­gyei Bizottsága július 27-i, kibővített ülésén állástfog- lalt, hogy szolidaritást 'vál­lal az uránbányászokkal és augusztus 30-i demonstrá­ción részt vesz. Az uránbánya tervezett bezárása nemcsak a térség­ben élő bányászokat és családtagjaikat érinti, ha­nem kihat más szakmákra, így a KPVDSZ-hez tartozó gazdálkodó szervezetek te­vékenységére is. A bánya bezárása több­ezer ember munkahelyének megszűnését vonja maga után, ami azzal jár, hogy csökken a vásárlóerő a tér­ségben. A vállalattal kap­csolatban álló kereskedelmi és vendéglátóipari vállala­tok szolgáltatásaira nem lesz szükség, aminek követ­keztében munkahelyek meg­szűnésének veszélye állhat fenn a mi szakmáinkban is. Azok a kereskedelmi, ven­déglátóipari és pénzügy! dolgozók, akik az állásfog­lalás tartalmával egyetérte­nek, kérjük csatlakozzanak az uránbányászok demonst­rációjához. Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Baranya Megyei Bizottsága jektív folyamatok, a tulajdon­szerkezetben és a tulajdon­lásban a kis és társasvállal­kozások, az egyéni tulajdon­nak a nagyüzemekhez való szervesebb kapcsolódása és tulajdon internacionalizáló- dása jelentik a jövő leié mu­lató utat. Értékrend és mechanizmus Mai értékrendünk negyven évvel ezelőtti kifordítottságá- ból, középszerűségre és egyen- lősdire alapozottságából most van átfordulóbon egy feltehe­tően a pozitív értékek, a fej­lődést segítő vonások túlsú­lyát tükröző jelleg felé. A gyengékre hangolódott és kö­zépszerű értékrend alapján szükségszerűen csak egy ön­pusztító út kínálkozik. Ezen az úton haladva természetesen a társadalmi igazságosságot és humánumot szolgáló szociális célokra sem teremtődik elég forrás. Az értékrend alapve­tően a létrehozott vagy kiala­kult viszonyoknak, hagyomá­nyoknak és ideológiáknak a terméke. A középszerű érték­rend nem tud mit kezdeni a kreatív tehetségekkel, a ki­ugró teljesítménnyel. A tár­sadalom alacsony innovációs készsége miatti panaszkodás tehát jogos, de sajnos kézen­fekvő is, úgyannyira, hogy a viszonyok általi determinált- ság következtében az ellen­kezője szorulna magyarázatra. A teendők ennélfogva: elis­merni és felkarolni a nagyobb tudást, a fejlődés jövőbeni útját és struktúráját egyre nagyobb mértékben a szelle­mi tőkére, növelésének szol­gálatába állítva és arra ala­pozni; a tőkéből és a vállal­kozásból származó jövedelmet az ideológiai skrupulusokat félretéve a munkajövedelmek­kel azonosan kezelni, az aktív korú népességnél a bérmun­kás tudat és attitűd felváltá­sa vállalkozói, tulajdonosi atti­tűdökkel. (A csak munkavál­lalói attitűdű lűkosság tűrő­képessége, vállalkozási és in­novációs készsége ui. nagy­ságrendekkel alatta marad a gazdatudattal és érdekeltség­gel rendelkezőkének)! Ha majd sor kerül a korszerű, szocializmus alapértékeinek újrafogalmazására, ami min­denképpen kollektív tudomá­nyos erőfeszítést kíván — a humánus, közösségi és ön- igazgatási tendenciák, az esélyegyenlőség, az igazsá­gosság és a nem pusztán az anyagi javak nagyobb mér­vű birtoklására alapozott, de az alapvető szükségletek ki­elégítését garantáló viszonyok és a szociális gondoskodás, minden valószinűség szerint az alapértékek részei lesznek. Itt és most ezek közül csupán a közösségi jegyet kiemelve, nyilvánvaló, hogy irreális el­várás a társadalom tagjainak közösségibbé válása a kiskö­zösségek létezési feltételeinek biztosítása nélkül (netán ép­penséggel tiltásuk, akadályo­zásuk mellett). A mechanizmus továbbfej­lesztésében olyan viszonyok elérésére célszerű törekedni, hogy azt követően a gazda­ság külső kényszerek vagy re­formok nélkül is állandó ön- ímegújulási képeséggel rende1- Ikezzék, illetőleg, hogy a visszarendeződés, a gazdaság­ba történő - annak belső ér­tékrendjét sértő külső - be­avatkozások eleve lehetetlen­né váljanak. * A kifejtett gondolatok logi­káját követve úgy vélem min­denki által összerakható egy önfejlődésre hosszú távon is képes és szocialista irányba mutató magyar modell képe. Dr. Borta Imre, a közgazdaságtudományok doktora A néppel szövetkezzünk! Mind a párt és a kormány, mind az ellenzék reformprog­ramjait olvasva óhatatlanul is szemünkbe ötlik egy makacs tény: nem sikerült szakítanunk a felülről való leváltás mód­szerével. Eddig a problémák megol­dását egy - mindent átfogó - ideológiától vártuk, most pe­dig különféle gazdasági el­méletektől. E teóriában egye­sek továbbra is különféle dog­mákra hivatkoznak, mások pedig a maguk külön bejá­ratú politikai és közgazdasági elméleteire. A közöttük dúló vita ismét a nép feje fölött folyik, a régi, be nem vált, rossz módszer szerint. Különö­sen világosan kitűnik ez pél­dául a magukat baloldaliak­nak nevezők elhangzott néze­teiből. Annyira így van ez, hogy az ellenfeleik is meg­elégszenek azzal, hogy hagy­ják őket szerepelni és meg­elégedetten konstatálják, hogy minden megnyilvánulásukkal önmaguk ellen dolgoznak. Törvényszerű ez, mert balol- daliságuk nem igazi balolda- liság. A baloldaliság mindiga tömegekre való támaszkodást jelentette, mégpedig nemcsalt szép szavakban, de tettekben, cselekedetekben is. A népet, a dolgozó embert támogató igazi baloldalnak fontos helye van a politikai élet palettáján, nálunk és a világ szinte minden részében. Mert igazi baloldaliság nélkül például Európának e térségé­ben nincs igazi társadalmi megújulás. Ezt a baloldalisá- got azonban nem lehet úgy elképzelni, hogy ez valamiféle egy táborba tartozást jelent azokkal, akik nyílt vagy na­gyon burkolt formában a sztá­linizmust, a hatalmaskodást, a demokrácia semmibevételét célozták meg a gyakorlatban, még akkor is, ha annak leg­humánusabb formáját válasz­tották is. Vitathatatlan: legfontosabb politikai ügyünk, hogy megte­remtsük a demokrácia alxot- mányos feltételeit. De hiba, hogy eközben százszor annyi szó esik a parlamentről, mint o helyi tanácsokról. A refor­merek egy része arra hivatko­zik, hogy először fent kell ren. det teremteni, s aztán alul a rend magától, vagy nagyon kis munkával is létrejön. Ez a felülről való megváltás feje te­tejére állított dolog. Fent ugyanis csak akkor lehet rend, demokrácia, ha alul az van és ha ezen épül fel a demokrá­cia csúcsa, a parlamentariz­mus. A demokrácia felülről le­felé építéséből eddig min­denütt embertelen diktatúra, gazdasági visszaesés 'lett, nem demokrácia és gazdasági ha­ladás. A demokrácia alulról jövő építkezéséhez az kell, hogy szinte minden állampolgár számára legyen lehetőség a gazdasági autonómiára, a gazdasági függetlenségre. Ezt csak akkor lehet megvalósíta­ni, ha az emberek százezrei kiélhetik gazdasági aktivitásu­kat, kreativitásukat, tehát, ha sok százezer kisvállalkozás működik hazánkban. Az igazi demokráciához az is szükségeltetik, hogy minden település politikailag és gaz­daságilag a lehető legfügget­lenebb legyen. Rendelkezzék tehát saját tanáccsal, iskolá­val, földdel, annak hasznosítá­si jogával, legyenek saját be­vételei, ne függjön a felső ál­lami szervektől, hatóságoktól, sem . politikailag, sem gazda­ságilag. A demokrácia életeleme, hogy legyenek erős helyi kö­zösségek, egyesületek és pár­ták. Az erősökön csak azokat szabad érteni, amelyek nincse­nek felülről függő viszonyban, hanem tőlük függenek, hozzá­juk igazodnak a felső szerve­zeteik. Nem demokratikus az a párt, amelyik -nem tagságá­tól, hanem vezetőségétől függ. Sajnos, pillanatnyilag rossz helyzetben vagyunk, mert je­lenleg nincs egyetlen igazán demokratikus pártunk sem, legfeljebb ígéreteink vannak ezek megalkotására. A meg­valósulást nagymértékben aka­dályozza, hogy a jelenlegi pár­tok szinte minden idejüket, energiájukat a csúcsszerveze­teikben folyó hatalmi harcra, és a versenytársaikkal való eszmei vitákra fordítiák, ahe­lyett. hoav igazi reformerként leafőbb hivatásuknak, köteles- séaükne'k azt tekintenék, hogy lent. az emberek között szer­vezzék a társadalmat. Kopátsy Sándor » ______________________________________________________________ Á Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének közleménye A Magyar Ellenállók, Antifasisz­ták Szövetsége — önállóságával és a demokratikus szerveződés meg­növekedett lehetőségeivel élve — saját tevékenységének megújításá­val, társadalmi, politikai és érdek- védelmi feladatainak hatékonyabb ellátásával is elő kívánja segíteni a magyar társadalom előtt állá feladatok megoldását, a reális történelmi számvetésen alqpuló, egyben a demokratikus és szocia­lista útválasztást érvényesítő nem­zeti összefogást. Szövetségünk tevékenységének több évtizedes eredményeire, ta­pasztalataira építve az eddiginél teljesebb körben kívánjuk tömörí­teni a nemzeti ellenállási mozga­lom és a németellenes szabadság- harc, valamint a nemzetközi el­lenállási mozgalom erőit, s mind­azokat, akik támogatják a fasiz­mus elleni harc örökségének ápo­lását, a béke és biztonság erősí­tésére irányuló törekvéseinket, és állást foglalnak a mai fasiszta, vagy azokkal rokon jelenségekkel szemben. • Mindennek érdekében alapszabá­lyunk módosításával biztosítottuk, hogy tagságunkat kiegészíthessük az antifasiszta ellenállási mozga­lom korábban fel nem vett részt­vevőivel, és kibővithessük a náciz­mus egykori üldözöttéivel. Pártoló tagság létrehozásával szélesítjük társadalmi kapcsolatainkat, segít­jük elő a nemzedéki folyamatos­ság biztosítását. A szövetség ennek megfelelően felveszi tagjai sorába mindazokat, akik hazai földön vagy más or­szágokban igazoltan részt vettek a fegyveres, illetve a politikai el­lenállásban, vagy az új demokra­tikus magyar hadsereg hadműve­leti területén teljesítettek katonai szolgálatot, s eddig még nem ke­rülhetett sor felvételükre. Rendezni kívánjuk az ötvenes évek koncepciós perei és eljárásai következtében kizárt bajtársaink tagságát. Más nemzeti testvérszervezeteink­hez hasonlóan a nácizmus üldö­zöttéiként felvesszük tagjaink sorá­ba a hitlerista koncentrációs tá­borok egykori foglyait és azokat, akik ' politikai, faji, vallási és nem­zetiségi okok folytán büntetőszá­zadokban, munkaszolgálatos alaku­latokban teljesítettek szolgálatot. Pártoló tagként csatlakozhatnak szervezeteinkhez a szövetség tevé­kenységét társadalmi munkával, il­letve anyagi eszközökkel támogató természetes és jogi személyek. Azok, akik a fentiek alapján egyéni felvételüket kérik vagy ko­rábbi jelentkezésüket fenntartják, szövetségünk központjában (1363 Budapest, Szabadság tér 16., Pf.; 38.) írásban vagy személyesen je­lezzék szándékukat. Kérjük, hogy az új jelentkezők igazolható antifasiszta * tevékenysé­gük lényegének, helyének és ide­jének feltüntetésével indokolják ké­relmüket. (OS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents