Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)

1989-08-05 / 214. szám

K R O HI IK A Bezárt ház. Sokadszorra lapozom Károlyi Amy legújabb verseinek kötetét, és inem tudom megtartani feltett szándékomat, hogy egyik költeményéből vett idézettel kezdjem a Bezárt ház bemuta­tását. Ki akartam emelni azt a verset, amelyik a legkifeje­zőbben tárja az olvasók elé a költőnő gondolatvilágát, de be kell látnom, hogy ez nem lehetséges. A kötet alap­hangja a lét és nemlét örök és feloldhatatlan egymásba- kopaszkodásának, Viszályának kutatása, melyet a szelíd vi­tatkozás, a szívszorító, visszafogott bánat, a finoman fa­nyar irónia sző át. „A nagy szíveknek hét tőr rendeltetett / A kis szív kevesebbel elégedett." Károlyi Amy szíve bizo­nyára az előbbi csoportba tartozik, melyről ez a kis kötet is tanúskodik. A verseskötet a Baranya Megyei Könyvtár Pannónia Könyvek sorozatában jelent meg, Csorba Győző szerkesztésében. A ibelső rajzok Weöres Sándor imunkái, a borító Károlyi Amy rajzának felhasználásával készült. A postludiumban olvasható Károlyi Amy vallomása arról, hogy őt mi köti Pécshez. „Erre két szóval válaszolhatok: Weöres Sándor.” Weöres Sándor Pécsett folytatta tanulmányait, s eközben bejárták a várost és környékét, felfedezték az el­bújt, apró szépségeket is. A verses-kötetet, melyben az idei évben írott költeményéi is helyet kaptak, remélhetőleg mi­nél több helyen megvásárolhatjuk. Á reménység esztendei. ___________________“ -----------------­Rég i pécsiek számára és újabbaknak s bárkinek, oki a közeli múlt törté­nelme iránt fogékony, bizonyára izgalmas, érdekfeszítő ol­vasmányt, búvárkodni valót jelenthet a kaposvári nyugdí­jas levéltárigazgató, Kanyar József visszaemlékezése. Az ő szavaival: „Életrajzi számadása" a koalíciós évekről. A kötet a Nemzeti Parasztpárt kibontakozásáról, szerve­zeti építkezéséről, mechanizmusának sajátosságairól, céljai­ról és politikai szerepéről ad képet a Dél-dunántúlon 1945 eleje és 1946-47 között. Akkor, amikor a szerző e regioná­lis kerületben (Tolna, Somogy, Baranya) a párt kerületi tit­káraként s a hetente megjelenő színvonalas, ma már kor- történeti dokumentum értékű hetilapjának szerkesztőjeként első kézből számol be, elsősorban Pécs és a másik két me­gye rendkívül sokszínű politikai életéről a koalíciós idő­szakban. Rendkívül sok érdekes névvel, adattal találkozhatunk a korabeli Pécs közéletéből, a város érteimiségének és mű­vészeti életének köreiből, sajátos összefüggésben az NPP hétköznapjaivá1!, politikai küzdelmeivel. Különösen értékes részei ennek az „önéletrajzi számadásnak" a szerző vissza­emlékezései a magyar szellemi élet nagyjaira, okik vagy, mint a párt országos vezetői; vagy, mint a párt céljaival rokonszenvező magyar írók, tudósok, művészék Pécs kora­beli szellemi életének is meghatározó személyiségei voltak. Érdekes személyes visszaemlékezéseket olvashatunk Illyés Gyula, Kodály Zoltán ittlétéről, és személyes hangú levele­két Németh Lászlótól, Illyéstől, Darvastól. Nem kevésbé érdekes a párt országos és dél-dunántúli vezető személyiségeinek ardképcsarnaka: Illyés Gyula, Ve­res Péter, Szabó Pál, Kovács Imre, Erdei Ferenc, Darvas József, Bilbó István, Sípos Gyula, Jócsik Lajos és mások jel­lemzése - ahogyan Kanyar József látta őket. De mának szólóan is példa lőhetne a korabeli parasztnépfőiskolák megszervezése s a szobadművelődés célja, hatása, amely kinek emlék ma már, kinek történelem. Ám akár ez, akár az: szűkebb pátriánk történelmét is tanítani kéllene végre valahol, valamikor. Hogy okulhassunk belőle. (Pannónia Könyvek.) W. E. JAZZ ■ Jazz inkognitóban, írta nemrég egyik orszá­gos napilapunk a Baranya Megyei Művelődé­si Központ hanglemez- és kazettakiadásáról, arra célozva, hogy kevesen ismerik még ezt a nemes tevékenységet, ame­lyet a jó jazz-muzsika megismertetésében vállalt magára az MMK. Bár a szűk szakma már ismeri, tud róla', s be­csüli is, másként aligha szerepelhetnének terveikben olyan rangos muzsikusok és ritka produkciók kiadásai, mint ami­ről korábban már a Dunántúli Napló hírt adott. Most két kiadvány került ki a kezükből. Az egyik a Bo­hém Ragtime Bánd Ofiginol Rags című lemeze. Ezen az 1985-ben alakult kecskeméti együttes játszik, mégpedig klasszikus ragtime-óikat. A ragtime, amely a századforduló Amerikájában volt vidám tánomuzsika, ma is népszerű, s nemesük mint korfestő, alkalmazott zene, hanem a koncert- pódiumról is megszólal, például az évente Kecskeméten Bo­hémék által megrendezett ragtime fesztiválon. Amilyen klasszikus stílusa a jazznek a ragtime, olyan klasszikus hangszere a klarinét, gondoljunk például Benny Goodman re. Az MMK új kazettáján Dudás Lajos játssza saját szerzeményeit érzelmesen és virtuózon Zoller Attila (gitár), Bért Tompson (bőgő), Kűri Billker (dob), Tóm van dér Geld (vibrafon), Ernts Hartmann (billentyűsök), Kőszegi Imre (dob), Mike Herting (zongora), Erhard Bünting (gitár), Szudy János (dob), Tommy Víg (vibrafon) és Teodossi Sfoy- kov (bőgő) társaságában. A felvételek 1978 és 1988 között készültek Kölnben, Düsseldorfban, Münsterben és Frank­furtban. G. T. Hegalakul az ÁKISZ. Nem KISZ. ha­nem az AKISZ. Az Amatőr Költők és írók Szövetsége szep- tember 9-én tartja alakuló ülését. Felhívások szerint szö­vetségükbe várnak minden műkedvelő írót és költőt, nem­zetiségtől, világi és vallási hovatartozástól függetlenül, s azokat is, akiknek az irodalom művelése csupán kikapcsoló­dást, társasági időtöltést jelent Terveik szerint a tagok írásait saját folyóiratban jelente­tik maljd meg, szintén amatőr képzőművészek illusztrációival együtt. Ezért szívesen fogadják amatőr fotósok és képző­művészek jelentkezését is a szövetségbe. A .programjuk még csók körvonalaiban létezik, de a pub­likálás mellett körművelődési és érdekvédelmi feladatokat is vállalnának Hogy ez konkrétan mit tokár, bizonyára a tagsag dönti majd el. A szövetség célja: „egy olyan humanitárius szervezet lét­rehozása, melyben természetes dolog a jóktól tanulni, a gyengébbeknek segíteni". Korhatár nincs, a jelentkezőktől egy rövid önéletrajzot és felbelvegzett válaszborítékot kér a szervező: Rózsavölgyi Já­nos. Címe: 1074 Budapest, Szövetség u. 28/B, III. 20. M. Is. Berták László Graves-díja Berták Lászlónak ítélték oda az idei Graves-díjat, amit a hatvanas évek végén alapított Robert Graves angol író, hí­res regényeinek, mint az Én, Claudius és a Claudius, az Isten magyarországi honoráriu­maiból. Ez volt talán az első irodalmi magánalapítvány ha­zánkban. A díjjal az év leg­jobb versét ismerte el a köl­tőkből, műfordítókból álló ku­ratórium. Szakmai rangját is ez adja a díjnak, amely te­hát kívül áll politikai, kultúr­politikai szempontokon, cso­portérdekeken. Első Ízben Káinok y László vehette ót, majd megkapta leik Zoltán, Orbán Ottó, Tandori Dezső, Székely Magda, Rakovszky Zsuzsa - tavaly a kolozsvári Lászlólly Aladár. A kuratórium elnöke Nemes Nagy Ágnes, tagjai Somlyó György, Vajda Miklós, a New Hungarian Quarterly szerkesz­tője, aki most angolra fordit- tatja Berták László szonett­jeit, valamint Lator László és az írószövetség költői szak­osztályának elnöke, Tornai József. Nemes Nagy Ágnes a díj átadásakor elmondta, hogy rövid idő alatt és teljes egyet­értésben választották ki 1988 költeményei közül Bertök Lász­ló: Turkálja a semmit a szó című szonettjét. Elismerésük Berták Lásrló teljes költésze­tének szól, amely egyre ma­gasabb szintékét hódít meg, valamint szól annak a törek­vésnek, amellyel a pécsi köl­tő kapcsolatot teremt a szo­nettköltészet klasszikus hagyo­mányával, ugyanakkor mo­dern, egyéni ízzel, sajátos színekkel újítja meg azt.- Hogyan fogadja a költő az ilyenfajta rangos szakmai elismerést? - kérdeztük Ber­ták Lászlótól. — Jó érzés, hogy odafigyel­nek az emberre, és vissza!ga­zolják azt, am!i a versekben van. De amikor verset írok, sohasem erre gondolok, olyankor mindig az anyagga', a megoldandó feladattal ál­lok szemben. Valami bajom van a világgal, önmagámmal, a környezetemmel. A most díjazott vers két éve nyáron íródott egy hosszabb szonett­sor darabjaként, amelyből jö­vőre lesz kötet a Magvető Könyvkiadónál, Kő a tollpihén címmel, összesen 81 szonet­tet tartalmaz.- Fellüződnek-e valamilyen szálra ezek a költemények? Berták László Furkálja a semmit a szó Mint a giliszták a talajt furkálja a semmit a szó ami egyik percben bazalt a másikban fölszántható s hogy ilyen közel a való mindenki a tilosba hajt villog a sok kis autó eszi a kukacot a sajt s mert a végtelen összetart ez a lyuk is folytatható érik bennünk az öntudat Odüsszeuszban a faló de aki győzhetne csaló aki vészit vihart arat.- Megszületésükbe termé­szetesen belejátszott az idő, az események, mindez azon­ban talán csak abban érzé­kelhető, hogy ezek a versek zdklatottabbak a korábbiak­nál. Meghatározhatatlan, bi­zonytalan a világ, ami az enyém, másrészt az is, ami körülvesz, és én ezt próbálom megragadni. Ugyanakkor min­dig valami realitáson kívülit, határesetet szeretnék megis­merni!, tisztázni. Itt mozgok én nagyon régóta, egy se itt, se ott állapotban, ami az én életem is, az emberiség élete is, és az is, ami most van Magyarországon. Sokkal átté­telesebben szólal ez meg a költészetben, és ha az em­bernek szerencséje van, ha nem adja olcsón, talán ki tudja fejezni magát, elmond valamit, amit csak ő tud el­mondani.- A most díjazott vers, a Furkálja a semmit a szó szü­letéséről hallhatnánk-e vala­mit? Gállos Orsolya Tarjáni Imre Szakad rólam < Káromkodva és remegve hajszoltan két munkanap néztük egymás szomorú a ránkomlott a büfék partsi csendes levesek gőzölgő saláták mocsokja a sör a csók aztán este Rám egy lépcsöház kapuj (Rád másnap a klinika a szedativum nyugtatta me; Végképp elvetéltünk... Lepedékes-nyelvű-szerelmí fennakadtunk egy részeg« de nem volt súlya dühe a pofonnak nem volt akarat ellened az időtlen kín a szegénység: — mi nem bújhatunk öss nincs hely egy konyha eg csak két lődörgő ivarszer Holnap miféle kinra érün Raszkonyikovi-kínra Melyik férfi szerelme har< fröccsen Terád Állok egyedül kisemmizett s törik rólam szakad rólam az ifjúság Kiss Benedek Számolok Vonatablakon fut az esőcsepp, vonat fut hajnalodó mezőn. Elhagyom jelenemet, jövömet, s ami mögöttem, mind szembejön.- Két éve találkoztam az nhlető élménnyel egy olyan közegben, dhal nagy .viták folytaik irodaiamról, irodalmi életről s a mindennapi élet­ről, s ahol rádöbbentem ar­ra, hogy mennyire változó, porlékany, amiről beszélünk. Csak érik bennünk a szó, a terv, a miként, s eljuthatnánk a megoldásig, „de aki győz­hetne, csaló, / aki vészit vi­hart arat. . ■" Látom magamat kint kóborolni huszonöt — tizenöt — tíz évesen. Mintha egy Apolló készül startolni: számolok vissza életemen. Jaj, nemsokára nulláig érek: megnyitom, anyám, a kiskaput! ... Vonatablakon fut az esőcsepp, s ami mögöttem: mind szembefut! Hamary Dénes Nemzeti ker< Az óra ketyeg — már ismét nyitva a k«‘ — hát fogd be <*! idd a büdös. A bruttósított idegösszé korát éljük NO diktatúra | szavaczunk arról, ni fi K Köszönjük mi a még megvaS 4 Pákolitz István: Pepitafüzetem bői Vízimalom Nagyon sajnálom, hogy egyetlen paksi vízimalmot sem sikerült meg­menteni. Még 1953. nyarán is lát­tam roskadozni egy múzeumba va­ló példányt a Telelő előtti zátonyon. A muzeális értéken túl személyes élményeim is fűződnek pl. a Blatt molnárdinasztia vízimalmához. A malom partra néző oldalán díszel­gett fehér karingben Nepomuki Szent János, aki a tulaj szerint a molnárok védőszentje; de nemcsak ilyen minőségben emlegette Blatt bácíi a derék cseh lelkipásztort; tu­dott róla egy közszájon fornft ván- dorélcet is, ami már a könyökünkön jött ki, annyiszor elmesélte. Nepomuki János Prágában a ki­rályné gyóntatója volt. Vencel király szerette volna tudni, mit gyónik a felesége; emiatt állandóan faggatta a gyóntatót, de a pap nem volt hajlandó elárulni a gyónási titkot. A király megfenyegette János papot- Akkó a Vencel király fogdmeg- jei elcsípték a Nepemoki Jánost, és Prága városában a Szajna hídjáról belehajintották a Dunába . . . Visszanézve ma már oktalan hős­ködésnek tartom a meggondolatlan fejesugrásokat az örvénylő, nagysod­rású vízbe, hol a malom kunkoro- dóra faragott ormányáról, hol a ma­lomtetőről. Am a nagy kunszt az alámerülés volt. Beléborzongok, ha fölidézem a nagy kerék iszamos-hí- náros lapátjait. A kerék a malom és a „vőgyhajó" közötti hatalmas tengelyen forgott; beúsztunk, elkap­tunk eay lapátot, alámerültünk a 3-4 méteres jéghideg vízbe, majd a forgás következtében ismét a vízfel­színre jutottunk. Aztán iszkiri, sprin- teltünk a partra. Palger Dönci megkínált méregerős Hunnia-cigijével:- Nepemuki, Neszemukí! vezetőben. A balhé is mindenre jó, akár annak idején a ciki. Két év­vel ezelőtt még idézőjelben láttam a napilapokban; kissé „idézőjeles” kiejtéssel hallottam a rádióban, a révében. Ma már nincs idézőjel; a balhé polgárjoggal bevonul szóhasz­nálatunkba. Nem tartom nyereség­nek nyelvünk ilyenfajta gazdagítá­sát. De akkor se csodálkozom majd, ha valamelyik honatya, netán mi­niszter^ is rákap a balhéra. Hát még ha nemcsak stílusfordulatként hasz­nálja, de valóságosan elviszi a bal­hét. Fenyegefertség Balhé Blatt bácsi széleseket mosolyintva mondta tovább: A veszekedést, lármát, botrányt jelentő jiddis szó már évek óta hasz­nálatos a kis és nagy bűnözők nyel­Cziránki Boldizsár 65 év körüli nyugalmazott gombkötő a Konzum kávézó részlegében, keserű szavak­kal sorolta elő, hogy csupa félelem az élete. Se éjszakája, se nappala; állandó fenyegetettségben morzsol- gatja öreg napjait. Jószerivel ki sem mer lépni az utcára, mert világos nappal is leüthetik; szerencsére nincs telefonja, így nem zsarolhat­ják, nem provokálhatják és nem su- tyorászhatnak a készülékbe trágár­ságokat holmi útszéli kapcabetyá­rok. Ha újságot vesz a kezébe (elő­fizetésekre már nem futja), mást se talál benne, csak erőszakot, gyil­kosságot, rablást, túsz-szedést, gép- eltérítést. Bizony, nem így képzelte nyugdíjas éveit; egyelőre ugyan van még betevő falatja, de ha így megy tovább, szembe kell néznie a kop­lalással is. A és az adóról Szóhoz se nám keservei* vám pedig dér lenne. — Most me í kolléga -, j aki nem ít®>; íróját, az me- 1 lám hívő ér1' Dúltan ho*1- Hát mi hez?! Erre csak í Meg azt, ho5*k kell rettegni a fejére vér*4 Higiénia A kedves dő a cég 9' a termelőnek 94S piszkos üveg az eladó a vendég ke azonban ó^li gesen. Hüvelyk- * a pohár st<> Vagy tenyér*1 fiaskó szájé*' Ügy gon^*ll|

Next

/
Thumbnails
Contents