Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)
1989-08-31 / 240. szám
letbizti POLITIKAI NAPILAP 'tezer bányász tiltakozása t akarunk! Az úton ¡Mint mindig. Békés, nyugodt, csevegős vonulás. Mint mindig. Az emberek gesztusként értékelik a felvonulást és rendkívül emberi módon nem magát a rendezvényt, hanem annak következményeit tartják fontosnak. A Mecsek Áruháztól a sportcsarnokig, a gyülekezéstől a nagygyűlésig. Csendháborítás, meg ki a csoda tudja, hogy mi nélkül, ekkor még nem tudhattuk, mi történik a sportcsarnokban. Ekkor sem tudtuk, sőt ekkor még nem is sejtettük. így néhány jelszót, jelmondatot idézünk csupán az úton látottakból. (Megjegyezzük, tudomásunk szerint 12 busz- nyi ember érkezett az ország többi részéből . . .) Néhány jelszó: „Nem vagyunk eltartottak!" „Veled vagyunk MÉV!" „Igazságos adótörvényt!" „A bányászok is emberek!" „Munkahely kell, nem segély!" „Van ércünk, szenünk, uránunk, mégis be kell krepálnunk?!" „Nem kívánunk a társadalom eltartottjai lenni!" „Munkát és létbiztonságot akarunk!" „Bányász, vegyész, holnap hogy élsz?!” „Ma az iparágat, holnap a kormányt, holnapután az országot teszi tönkre a szénár!" a pécsi sportcsarnokban ^em érthetünk egyet azzal a politikával, amely a gazdasági ,roblémák megoldására csak a restrikciót ismeri Li mecseki bányászok ta- • V augusztusban sztrájkba jogos követeléseikért. Az j*1 április végi bejelentés vi- ¡j ^ az uránbányászat felett 5J^gkongatta a vészharan- nw‘ (Lapunkban mindkét bó- v°l kapcsolatban részlete- kifejtettük a kormányzati O vállalati véleményeket.) A iJ^ki Ércbányászati Vállalat ^ ^áskollelktivája átgondolat- t)J*>k és megalapozatlannak a kormányzati bejejen- i^' országos bónyószde- 0,*bációt hirdetett a teg- jgí' napra, hogy kifejezésre jussák elégedetlenségüket JVálii, átgondolt és elfo- v'hQtó döntésre késztessék a Ná Jj*|ütán az Uránvárost meg- Ják a mecseki érc- és ul'“ányászok, és sorra érkez- k különbuszokkal az ország VovállalaMtól. 'Előkerültek a ) u*lParensek, felsorakoztak 1)m“Eltekintő szervezés (MÉV ^tervezeti bizottsága) alti .Sjámukra kijelölt helyeken 1^1 ^9nap délután, nem sok- ) háromnegyed négy előtt S^^les, fegyelmezett, transz- lesektől tarka sorok megin- ^°k a demonstráció színhe- V ® Városi Sportcsarnok fe- rendkívül hideg-szeles, v, 'gérő időjárás miatt á ^**ök úgy döntöttek, hogy ^ a Sportcsarnok környe- Lanem bent a csarnok - tv, tartják meg a tiltakozó ^tvényt. (Ahogy a tavalyi (>ki szenes-sztrájk rászívj utálag ledolgozták a ki- tdj műszakokat, úgy a mos- td, demonstráció résztvevői W ágynak ki egyetlen mu- ^ sem.) ig ’'éma felvonulók zsúfoláj- CL^gtöUötték a csarnok ülő- és a küzdőteret —. mint ötezren lehettek. Fél H* fanfárok jelezték kezdetét, s a morajlást elcsendesítette Moravetz Levente színvűvész, aki Józíef Attila „Tömeg” című versét oly eleven lüktetéssel mondta el, hogy a vers refrénsorait „Munkát! Kenyeret!” szinte együtt mondta vele a hallgatóság. Hisz lényegében erről volt és van szó, a 170 ezer hazai urán-, szén-, szénhidrogén-, érc-, ásvány- és bauxitbányász sorsát kérdőjelezi meg vagy legalábbis teszi kérdésessé a kormányzat gazdaság- politikai és energiapolitikai koncepciója. Gyulai Sándor, a MÉV szb- titkára lépett elsőként az emelvényen a mikrofon elé. „Vállalati kollektívánk a mecseki bányászat, a bányász társadalom nevében köszönetét mondok a mai nagygyűlésünk résztvevőinek, akik megjelenésükkel is alátámasztják, hogy egyetértenek a mai demonstrációnk céljaival” - kezdte beszédét. Külön megköszönte azon leveleket, táviratokat és nyilatkozatokat, melyeket hazai és külföldi kollektívák és egyének juttattak el hozzájuk, kifejezvén szolidaritásukat. A bányabezárással kapcsolatban említette, hogy nem csak egy vállalat, egy város és. egy megye (Pécs és Baranya) vészit a döntéssel. Elismerte, hogy „az ország valamennyi állampolgárának érdeke, hogy az államháztartás a veszteségeket csökkentse, de nem értünk, egyet azzal, a politikával, mely a gazdasági problémák megoldására csak a restrikciót ismeri, vagyis elvonom, felszámolom, megszüntetem, mert könnyen az egyszeri ember sorsára juthatunk, aki majdnem leszoktatta a lovát az evésről, csak a ló közben megdöglött...” További beszédét is gyakorta megszakította ~ dörgő taps, egyetértő bekiabálások sora. A hangulat emelkedése érezhető volt, az emelvény mellett álldogáló, beszédük megtartására váró szónokokra, valamint Baranya és Pécs állami és pártvezetőire, a két pécsi bánya vezérigazgatójára is átragadt a hangulat. Szabó László, a MÉV ÍV. Bányaüzem csapatvezető vájára lépett a mikrofonhoz, hogy elmondja véleményét. „ ... Nekem, mint csapatvezető vájárnak nem felodatom eldönteni, hogy keil-e az országnak uránbánya. De egyet tudok, az a gazdaság a leginkább sebezhető, amelynek nincs átgondolt és hosszú távú energia- politikája. S a magyar népgazdaságnak nincs, már régóta nincs. Gondoljunk a hatvanas évekre . . . Tudjuk, hogy minden bánya-újranyitós háromszor annyiba kerül, mint amit a bezáráson nyerünk . . . Sokan megkérdezték, van-e erkölcsi alapunk ezt a demonstrációt megszervezni . .. Mi nem akarunk az ózdiak sorsára jutni. . . Mikor kérték ki a véleményünket egy-egy beruházás előtt? Ugye soha! Éppen ezért nem a munkásság felelős azért, hogy idejutott az ország ... Számomra és minden becsületes dolgozó számára elfogadhatatlan, hogy a mai Magyarországon mindent érdemesebb csinálni, csak becsületesen, lelkiismeretesen dolgozni nem érdemes .. ." Kovács Mózes, a Mecseki Szénbányák Vasas Bányaüzem szb-titkára a demonstrációt, mint a munkásszolidaritás napját említette beszéde elején. „A szakszervezeti mozgalmunk első olyan tette, mely kifejezi az együttgondolkodást és az együttes cselekvés fontosságát. .. Nem mi bányászok idéztük elő a jelenlegi válságot, mi tisztességesen, oda- adóan dolgoztunk eddig is és a jövőben is ezt tesszük, ha látjuk értelmét..." - mondotta, majd beszéde végeztével utalva a tavalyi szenessztrájkra és az annak leszerelésére tett kormányzati Ígéretekre utalt: „...Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a kormányunk a követeléseinkre tett többszöri ígéretét nem tartja meg. Mi az adott szavunkat mindig megtartottuk és a jövőben is megtartjuk" - utalva arra, hagy a sztrájk eszköze a kezükben van és ehhez kérte a magyar bányászok támogatását. (Az ő beszédét is gyakorta együttérzést kifejező taps szakította félbe, egy-egy résznél dörgött a taps, zúgott a csarnok.) Simon József, a Baranya Megyei S2MT titkárába szinte már mondandója elején belefojtották a szót a hangos bekiabálásokkal, füttyökkel, s az egybefüggő tapssal végképp lehetetlenné tették, hogy befejezze mondandóját. Schalkhammer Antal, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének titkára az egyre forróbb légkört alig tudta lehűteni, de köszöntve a magyar bányászokkal szolidaritást vállaló angol bányószdelegációt, megnyerte a hallgatóság figyelmét. A hazai bányászat helyzetét ecsetelve (tapsokkal és bekiabálásokkal kisérve egy-egy megállapításánál), majd felolvasta a BDSZ 11 pontos felhívását a Magyar Népköztársaság kormányához. (Ezt a felhívást lapunkban közöljük.) A National Union ol Mine- workers nemzetközi bányászszervezet angol titkára, Dave Temple programon kívül kért és kapott szót. „Igazatok van, amikor a munkanélküliség ellen küzdőtök. Szolidárisok voltatok velünk, mi is azok vagyunk veletek” - mondotta nagy, együttérző tetszést aratva. Nagy Sándor, a SZOT főtitkára köszöntve a hallgatóságot, beszélt a szakszervezete* új feladatairól, arról hogy a szakszervezeteket együtt tartó éltető erőről, melyre a jövőben egyre nagyobb szükség lesz, mert a munkósember, a dolgozó ember, a kisember csak a maga által megszerzett erőre, saját magára számíthat. Hiszen a munkavállalók fizetik azt a számlát, amit egy hibás gazdaság- politikai, egy hibás politikai mechanizmus működése ebben az országban évtizedeken keresztül összehozott. Ok a kárvallottal a jelenlegi változásnak is, miközben azt látják, hogy ennek a nehéz helyzetCsupán zászló? A zósiló n«m más, mint bot és vászon, amit az emberek zászlónak hívnak. Angliából is jöttek a nemzetközi bányász* szakszervezet zászlajával, a sportcsarnokbeli rendezvényen is felszólaltak. Mi még előtte beszélgettünk egyikükkel.- Azért jöttünk, hogy támogassuk a bányászokat, akik meg akarják őrizni állásukat. . . Magyar barátaink révén értesültünk arról, hogy ez lesz ma Pécsett, épp ma egy hónapja, hogy itt jártam. Ugyanez a probléma valamiként nálunk is jelentkezik, az eltelt néhány év alatt kétszázezerről nyolcvanezerre csökkent a bányászlétszám, többségük munkanélküli maradt egyelőre . . . Fizettünk, saját számlánkra 400 fontnyi összeget, hogy eljöjjünk ide és támogassuk, ami történik ... Heti fizetésük a bányászoknak 130 font. (Az angol bányaszakszervezet egyik vezetője, Dave Temple.) nek azért szép számmal vannak haszonélvezői is. (Nagy taps.) Miközben azt látják, hogy fejük felett folynak hatalmi, politikai egyezkedések, megállapodások, amelyeket - persze mindannyian tudjuk — ugyancsak az ő kontójukra kötnek. iLehet-e azon csodálkozni, hogy ilyen körülmények között az emberek itt, ebben a csarnokban is ingerültek, indulatosak. Nem ígéretekre, nem homályos elgondolásokra, hanem döntésekre, cselekedetre, tényleges tettekre van szükség." Végül Horváth Ferenc ipari miniszter kapott szót. A csarnok bányászközönsége csak az őket fegyelemre intő és kérő, a bányászfegyelemre apelláló Szabó László szavát követően engedje, hogy elkezdje beszédét. ..Érti a kormány, megérti (Folytatás a 2. oldalon)
