Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)

1989-08-02 / 211. szám

1989. ougusxtus 2., szerda

DTI 'Picctot

Honismeret

Hogyan tört fel egy igazi hőforrás? Nagy erővel pattan a magasba az első. a legmelegebb sugár. Szétspriccel, s ahogy a melegét elveszíti, úgy lesznek szelídebbek a hullámai. Lecsöndesül, lágyan hullámzó víz lesz.

Talán a meleg víz feltörésének mozzanatai ihlették Sáros László építészmérnököt a gyulai Hőforrás üdülőszövetkezet épületegyütteseinek megformálására? Vagy a benne lakó érzi csak telitalálatnak ezt a formai és színvilágot? Netán belemagyarázza a jelenséget? Tulajdonképpen mindegy. A nagyon egyszerűen, szimmetrikusan létrehozott három együttes - amelynek a harmadik szakasza épp most van épülőben - egy-egy főépület köré csoportosul. Az ötletes megoldások sora már a főépületen megtalálható: a két emelet minden egyszobás lakásának fürdőszobáját és konyháját szellőztetni tudják, legalább egyetlen nyíláson keHőforrás - Gyulán

resztül. Ezek a nyílások a szabadba vezetnek, mégpedig hajlotton vagy fedetten, hogy beléjük essen az eső. A tervező ezt csőrendszerrel oldotta meg, amelyek játékosan formálva narancsvörösen tetődíszítő elemek lettek. Íme a hőforrás buzgárjai! A tető fedése sárga, vörös és barna. A tető azonban a lodzsák elején folytatódik, kétféle világoskék, sötétkék, sötétzöld és vi- lágoszöld vízszínekben.- Ámde - hogy megmaradjunk a hőforrás hasonlatnál - nem csak vízesésként lezúduló főépülete van az üdülő- szövetkezetnek, hanem másfél szobás egységeket magába foglaló házsora is. Itt is tovább hömpölyög a hullámmo- tívum: kékek, zöldek színesítik a tetőket. Sáros Lászlónak van

még egy kiváló ötlete: az egyenesek lekerekítése. És ez nem csak a hullámmotívum megjelenését viszi tovább a lépcsőzetes rendben a főépületet körülölelő kis házakon, hanem valami békés, emberközeli hangulatot is kialakít. A kis épületegyüttesben például egy ilyen hullámhát adja ki a galériát, ami tulajdonképpen a másik oldalról egy manzárdot jelentene. A manzárd ablakainak mélyedései, az egyenesen lefelé tartó tetőzet helyébe lép itt a hullámvonal, s a galérián lakók kellemes magasságú, boltíves szobában találják magukat, így kényelmesébben fér el a két fekhely is.

A főépületek lakásai konyhával vagy anélkül készültek, a sorházak másfél szobásai

fürdőszobával, külön vécével, előszobával, konyhával, és a konyhával szemközti térben étkezőhellyel. Előbbiben ketten, utóbbiban négyen - sőt talán öten is - elférnek.

Aki ebben a „hőforrásban" megmártózott, érzi, hogy megéri. Hátha még hozzáveszi Gyula gyógyító forrósainak hatását ... A Vérfürdő, ahová autóval, busszal vagy húsz perces sétával lehet elérni, élénk szórakozást nyújt télen- nyáron. Meg gyógyulást a rászorulóknak. Akik ha visszaérnek a hőforrásból a Hőforrásba, teljes, nyugodt csendet, végtelen nyugalmat élvezhetnek. Hozzájárul ehhez a SZÖVTERV hangulatos épület- együttese, az ügyesen, gondosan tervezett üdülő.

Torday Aliz

Gyulai táj — madártávlatból

KERTSIRATO

A Sellyéről Sumony- Szentdónes irányába vezető út jobb oldalán árválkodik az omladozó templommal koronázott or- mó aljában a kákicsi református parókia. Az arra járót kopott márványtábla figyelmezteti, hogy falai között született az Ormánság szerelmese: Kiss Géza lelkész.

Amikor néhány hónappal ezelőtt egyetemista diákok kis csoportjával felkerestem a maga korában híres épületegyüttest, tisztességgel tájékoztattam vendégeimet a parókiáról és a templomról, híres lakójának munkásságáról, de el sem tudtam jutni a kertig, amelynek gonddal ültetett fáit, virágait elnyelte mór a mos'- toha idő. Egykori virágzásának tanúi: néprajzi adatközlők, írók, költők, művészek mind elköltöztek már. Sok évtizede halott nagyapám és két lelkészfia, Géza és Zoltán is, akiknek olyan sokat jelentett a lakó- és munkahelyüket ölelő néhány száz négyszögöles fundus. Emlékét maholnap csak a tudós lelkész apám hagyatékában megmaradt levelei őrzik.

Környezetátalakító munkája 1916 márciusában kezdődött a templomot ölelő „Liget"-ben lévő, elhanyagolt akác- és eperfák meg- nyesésével, az ottani asztalka környékének parkosításával. Ezután következett a ház előtti virágoskert kialakítása. A ház fala mellé négy, a templom feljárójához két gyökeres szőlővesz- sző került a földbe, s a tavasz „fakadó szépségétől mámoros" nagybátyám arról is értesítette apámat, hogy három kis szilvafát telepített a disznóól mellé, amelyek megnövekedve majd disznóit fogják táplálni, ha lesznek ... A templomdomb aljában a pajtáig orgona- és akácsövényt, a méhes elé mézelő virágot, fölé futórózsát, vagy vadszőlőt álmodott, s megkezdte a régi gyümölcsös felújítását a parókia kertjében. Az elöregedett, igénytelen duránci szilvák, sárkörték, téli almák helyére drága faiskolákból hozatott nemes gyümölcsfákat, és 1918 novemberében már azt írta, hogy esztendő múltán az ő fáin terem majd májusi ropogós cseresznye, korai őszibarack, piros pogácsaalma, espereskörte, ananász- és kajszibarack, sőt mandula is . . . A kert megreformálását riadt szótlansággal szemlélte akkor már 75 éves nagyapám, aki együtt öregedett a maga ültette fákkal, s nyári hajnalokon mipdig sorra látogatta azokat, hogy harmatos, friss gyümölccsel kezdhesse napját. . .

Mai „várúr” Sümegen

A fák együtt növekedtek a nagybátyám tudományos eredményeivel. 1927-re készen volt már az Onmányság első változata és egy népmesegyűjtemény kézirata, s rendre megnyíltak szerzőjük előtt a folyóirat-szerkesztőségek ajtaja is. A tudós lel- I kész ekkor már önálló kö- ; tétről álmodott, s „magnum áldomás”-t tervezett roko- ; nai számára vadszőlővel befuttatott filagóriájában, 1

amely előtt rózsaliget terült el, mögötte díszcserjék és zöld pázsit közt megbúvó virágágyak voltak, két oldalt pedig almák, kajszik, körték, ojtott meggyek . . .

A könyvek ugyan még váratnak magukra, de a parókia környezete tovább gazdagodik és szépül. Három új cseresznyefa kerül a kapu környékére, s közben 62-re szaporodik a Ligetben lévő rózsatövek száma, mindent beborítanak a gyönyörű futórózsák, bő termést Ígérnek a kert fiatal fái. Külön levél viszi hírül Zoltán bátyjáéknak 1928 tavaszán, hogy megérkeztek Pestről a már nagyon várt dáliagumók, virág- és pázsitmagok . . .

Megközelítően eddig tartott a telepítések ideje, és a harmincas évekkel kezdetét vette az oltás, szemzés, vi- , . rág- és gyümölcsfanemesítés : korszaka. Ennek a szimbóluma lehet az a három rózsaág, amellyel 1931 júniusában a „gyönyörűen parkosított" Kaposvárról tért haza a nagybátyám. Két év múlva már a bátyjáéknak is küldött „somogyi" rózsatöveket.

1937 sikert és csalódást egyaránt hozott Kiss Géza számára. Hódító útjára indul ugyan az Ormányság, de szerzője sokat betegeskedik, j barátai rendre elhalnak, csak a szótár anyaga tud még felizzítani egy-egy levelet a fenyegető, háborús világban.

háború utáni levelek . gji gyorsan pusztuló ormánsági falvak, a család és a haza gondjait hordozták, de megszakadt j a kertre vonatkozó hírek áradása. írójuk a kikelet he- ^ lyett az elmúlást várta már, s ereje fogytával nem gon- | dolhatott többé a kert művelésére. .......................}

Ki tudná szavakba önteni mennyire örült a tudós pré- ; dikátor, amikor egy kakicsi kert mélyén rátalált edesap- ja kedvelt téli almafajanak j párjára! Több vadalanyt is , beoltott a vén fáról szedett drága vesszőkkel, ® ar I mind szépen fejlődtek termésüket meg nem kostolhatta . . .

Kiss Z. Géza

kandidátus

Valamikor a veszprémi püspökséghez tartozó, majd Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal kezelésében lévő sümegi vár állaga az utóbbi 40 évben igen sokat romlott. A helyi tanács az idén májusban a korábbi gazdától átvette a várat, s egy magánvállalkozónak — Pop Imrének - haszonbérletbe adta azzal a feltétellel, hogy azt két évig elengedi, cserébe viszont a vállalkozó Pap család a bevétel legkevesebb kétharmadát a vár rendbehozatalára fordítja.

A vállalkozó terve, hogy Sümegből egyedülálló, nagy vonzerejű idegenforgalmi he lyet csinál középkori borozóval korabeli látványosságokkal vendéglővel, majd panzióval Képünkön: A „Várúr” és „Vár úrnő", Pap Imre és felesége

(MTI fotó: Czika László.)

Száz éve halt meg Reviczky Gyula

Száz évvel ezelőtt, 1889. július 11-én 34 éves korában az üllői úti 'klinika betegágyán meghalt a századvég mélyen érző, az élet értelmén tépelő- dő nagy lírikusa, Reviczky Gyula. Sírján költészetét jellemző felirat: „A világ csak hangulat!”

Élete megpróbáltatásokkal teli. Anyja egy szegénysorsú, megesett cselédlány: Bá'ok Veronika, okit talán nem is ismert, mert kezdettől fogva nevelőanyja a korán eltávozott Zmeskal Judit anyai szeretetét elvezte. Törvénytelen szárma- cL“k katonáskodásakor derült ki, s ezért természetes anjW nevet 1874-ben a család beleegyezeséve1 Reviczkyre változtatta. Alig 18 éves, midőn apja is meghalt Bécsben. A nyomorban maradt fiú szeme előtt azonban gyakran föltűnik nevelőanyjának feledhetetlen alakja. Reszkető kézzel ve•SZI ,1?° az aranykötésű

'imakonyvet, amelynek első ol- dalan kis Jézus ingben. g!ó- ha£n 65 ÍÓ anT!n neve !átnmLr'°^e'en ifjúságot és a

sem LUSak?°S életet később élet ÁnVel-j ° k'e9yensúlyozott

det AHandóan az yQ gonYdolot

aki si °9y n'ncs senki sem, berisé 6|IeSSe' ^ sz®nvedő em- 9 ez tartozónak érzi .magát. „Boldog, ki tűr és megbocsát, s ki szenved, százszor áldott!"

Érzelmi élete igen ingadozó, érzéki ség mentes. Am ikor a Horváth családhoz Dentára kerül, mély szerelmi szenvedés születik Bakálovich Emma iránt. (Ennék emlékét őrzi az Emma versciklus).

A maga korában nagy feltűnést keltett Perdita-verseivel, mert bennük a társadalomból kivetették tragikus életét feltárva, azt magáéhoz hasonlítja; „Koldusa koldusabb világnak! Borulj reám; én szánva szánlak."

Már beteg, midőn a hata'- mas szerelmi láng futó fénysugara lobban fel lelkében a kor legnagyobb tragikája, Jászai Mari iránt (.Rezeda-ciklus): Égess el! Kéjes tűzhalálra

vágyom,

Szerelmed máglyáján adjam ki lelkem.

Költői elismerése is sokáig késik. Mivel apja halála után teljesen támasz nélkül marad, írásra adja a fejét. Egyik tanulmánya, A humor pszichológiája, a Budapesti Hírlapban ■feltűnő helyen jelenik meg. Csakhamar az Új Idők szerkesztője lesz, majd a Pesti Naplónál helyettesit. De egyik állása sem „révbe jutás". A nyomor aláássa egészségét, s

rövid életében csak két verskötete jelenhet meg: az Ifjúságom és halála évében a Magány. Költészetét lelki finomság, mély érzés ér az emberi szenvedések iránti részvét jellemzi.

A tüdővészes emberek mohóságával tapad a világ a rendjére, amely nem jó, nem rossz: sem a gyönyörnek, sem a bánatnak nem tanyája. Néha fölsejíik benne „a dal vigasztaló zenéje”, de hiába tárulkozik eléje a megálmodott szebb világ. Hiába igyekszik letörölni a szomorkodók köny- nyeit, lelkében folyton felzokog az irántuk való mély részvét, mert hisz: „az emberek mind oly szegények, s nem lesznek soha boldogok".

Reviczky pozitív gondolatvilága leginkább az Imádságom című versből tör elénk. Ebben megáldja azokat, akik szivét összetépták, a mindenkitől el- űzötteket is, és kéri az irgalom szent angyalát, lakozzék a világos, s a vértanúk jutalma mind az emberekre szálljon:

Jöjjön a békekor, melyet

Sok ember sírva vár lenn.

S én is legyek jobb,

s igazabb,

Mint voltam eddig. Ámen.

Tóth István dr.

Könyvismertető-..............................................................................................-Emlékezés a régi szép időkre

Nem tudom már, hogy ki említette, de vélem, nem is ez a lényeg. Mondhatta volna bárki, aki kommunista meggyőződését soha föl nem adva, éppen egy kommunista rendszer börtönében ült. Mit is? Szóval, hogy morálisan rendkívül romboló az egyén számára mindez. Filozofikus műveket olvasni magánzárkában, 25-ös égő fénye mellett, nemcsak materialista meggyőződéssel és hittel, hanem akarattal, s netán a köztörvényesek spontán vigyorában „feloldódni".

Csak azért, mert elvtársai nem is egészen elv-társak. S aztán, kiszabadulva, évekig, a számára éltető közeget adó politikai- és közélet peremén vegetálni. Testreszabott ellenzéki ruhában. Hogy arra kijelölt emberek figyeljék lépéseit, s külön kartotékot vezessenek róla, amibe talán alkalmi szeretői is bekerülnek, noha intelligencia-kvóci- ensük jóval az átlag alatti, s legföljebb az erogén zónák- 'ban jártasak.

Eörsi István 1956. december 9-én a Nagybudapesti Központi Munkástanács üléséről — amelyen mint az írószövetség Forradalmi Bizottságának delegált tagja volt jelen - távozott kettős őrizetben, s 1960 augusztus 20-án érkezett haza, még a délelőtti órákban. ígéretét némi késéssel váltva be; tudniillik, hogy ebédre otthon lesz. E nem egészen négy esztendő történetét — némi oknyomozást is fölvállalva — zsúfolta élvezetes olvasmányba, s tárta nem is olyan régen a nagyközönség elé. Másodízben. Az első kiadást ugyanis némi szamiz- dat illat lengte körül 1988- ban, hiszen illegálisan került kézből kézbe. A mostani már szabad termék; nem sokban változott az előbbihez képest. A szerző némileg átírta, pontosította, s talán a jelzős szerkezeteken enyhített némileg. Vallva, hogy mára már némileg szerencsére „a bátorság nem esztétikai kategória, és sajnálatra méltóak azok a történelmi korszakok, amelyekben a politikai kockázat- vállalás művészi erénynek minősül".

Jó a könyv. Megkozkázta- tom: Eörsi valószínűleg élvezi a börtönnaipló írását, s kéjelegve, svejki mentalitásával átélt - feltehetően megannyi gyötrődést és kínt okozó — zárka sztorikat fűz láncra. (Láncra? Kissé profán a kifejezés, ugye?) S próbál kényszeredett mosolya mellől kipréselni .valamiféle örök emberi keserűséget; emlékezve a régi szép időkre, s emlékeztetve minket is. (Még szerencse, hogy nem mindnyájan emlékezhetünk!) Ügy adja elő, mint a koronás békeidőkre emlékező arisztokrata a vasárnapi húslevest kanalazva, miközben azon töpreng, hogy tegyen-e bele imég egy késhegynyi borsot avagy egy karikát a hegyes- végű zöldpaprikából. Infantilis hülyeségekkel is traktál a kvázi infantilis miliőből. Ahol egy cellában dolgozik Déry Tibor és Kosáry Domokos. Az előbbi a „G. A. úr X-ben"-t 'írja éppen, az utóbbi pedig tervezett monográfiáját készíti elő a döblingi Széchenyiről. Ahol néhány Kossuth-díjas értelmiség között végezhet fordítói munkát csekély bérért, börtönmegrendelésre, s ahol azon lehet jókat röhögni, hogy egy fizikatankönyv magyarra ültetése során a „Dauerkurve" kifejezést következetesen fodrászkisasszonynak írhatja ...

É* mégis véresen komoly ez az emlékezés. Hiszen azok a régi szép idők, nem is olyan szépek.

Kozma Ferenc