Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)
1989-08-12 / 221. szám
2. Dunántúli nnnlo 1989. augusztus 12., szomb Véget ért az idei Pécsi Nyári Színház. Az évad minden eddiginél nehezebb volt az intézmény és a társulat számára - a gyengülő anyagi lehetőségek miatt. S ha felemlítjük a városi tanács februári ülését is, ahol néhányon megkérdőjelezték az intézmény létét, akkor elmondhatjuk, hogy a légkör sem volt a legkedvezőbb, amelyben meg kellett mutatnia a társulatnak, hogy érdemes a ímegfogyatkozott számú, de kitartó közönség bizalmára. A műsorterv kompromisszumok sorozatában született meg. Nem változott viszont az a koncepció, hogy a szórakoztatás álljon a középpontban. Hogy aztán milyen színvonalon sikerült kielégíteni a szórakozás iránti igényt, az más kérdés. A hivatásos bírálók és ,a közönség véleménye ebben gyakran eltér egymástól, de ahogy összevetjük az idei lirásbeli véleményeket a látogatottsági statisztikával, elég pontos párhuzamot látunk. De fássuk az adatokatl Az összes néző 12 ezer 200 volt, ebből majdnem ötezer látogató a nyolcadik nemzetközi bábfesztivál rendezvényeire jut, amelyek gyakorlatilag telt ház mellett zajlottak. Enélkül 7290 nézőről adhat számot a Nyári Színház. Az Operettgála jegyeinek csak 17 százaléka fogyott el, a Baranya Tánc- együttes estjein 74 százalék volt a látogatottság. A Nehéz Barbara 61 százalékos, a IMennyei Kávéház 48 százalékos látogatottsággal ment. A Csárdáskirálynőt 63 százalékos iházzal játszották, a nemzetközi zenei tábor zárókoncertje a Székesegyházban - Verdi Requiemje volt műsoron - másfélszer annyi embert vonzott, tnint ahány hely volt elméletileg. Részletes értékelés helyett az idén megkérdeztünk néhány vidéki városban dolgozó újságíró kollégánkat a nyári színházak körüli nehézségekről, eredményekről. Láthatja a Pécsi Nyári Színház barátja és ellenfele, hogy 1. anyagi nehézségek máshol is vannak, 2. a közönség fizetőképes keresletben kifejeződő érdeklődése (másutt is csökkent, 3. mindenütt keresnek új utakat, néhol művészileg, szervezésben, de anyagilag mindenképpen. S talán az is látható, Ihogy nem merült fel a megszüntetés gondolata, vagy ha szóba is került, a város (presztízsére, az eddig elért eredményekre gondolva a hivatalos vezetés és a közvélemény la nyári színházak, a nyári művészeti programok megőrzése mellett szavazott. A Pécsi Nyári Színház idei műsorára 2,8-2,9 millió forintot költöttek, ebből valamivel több, mint félmillió volt a báb- fesztivál. A jegyek ára Pécsett 60-80-100 forint. Helyezze el az olvasó a többi adat mellé eztl 6 kérem, figyeljen fel „a szomszéd kertje' mindig ;öldebb"-effektusral Győri kollégánk „mesebeli" támogatásról tud a szomszédos Sopronból. Aholis a tanácstól, az üzemektől és az Országos Idegenforgalmi Tanácstól 2,5 millió jön össze. Vagyis ők sem dúskálnak a milliókban. A „bezzeg"-gel tehát takarékoskodni kell. Persze, la pénzzel is. Gárdonyi Tamás szeged ^ kereslet csökken, az érdeklődés nem Gyu|a Judtja kombinéja? Lehet, hogy szokatlan volt, de a 26. évadját kezdő Gyulai Várszínház június 25-én Kocsis Zoltán zongoraestjével kezdte nyári programját. A zene azonban - Erkel Ferenc szülővárosában - már évek óta természetes a várszínház! műsortervben is, hangversenyek, táncjátékok hol a várban, hol a vár melletti tószínpadon kapnak helyet évadról évadra. A gazdasági helyzet alapos - negatív - változásai a Gyulai Várszínházát sem kerülték el, habár a város tanácsa ragaszkodva negyedszázados Ígéretéhez: máig az alapvető támogató, ha a költségvetés számait áttekintjük. Az idei nyári évad 10 millió 900 ezer forintos költségvetéséből 9 milliót tesz le a város a várszínház jelképes asztalára, melyhez (alkalmanként) minisztériumi támogatások is érkeznek, általában céljelleggel, miként ez évben Is 1 millió 400 ezer forint a prózai bérmutatók finanszírozását segítendő. Ami még feltétlenül érdekes: a 26. évad bevételi terve 1 millió 846 ezer forint (jegyeladás, hirdetések, jelmezek kölcsönzése stb.), teljesítése úgy tűnik, nem forog kockán. Igencsak felszínes következtetés lenne mindezekből, hogy a Gyulai Várszínház - melynek országos jelentősége és híre kétségtelen -, mentes a bajoktól, nincsenek gondjai, sem pénzbeli, sem másféle, a Gyula' Várszínház töretlen fejlődést mutat, itt minden tökéletesen rendben van. Nincs rendben, az újabb és újabb évadok műsortervének kialakítása sokszor nehézségekbe ütközik, és egyre inkább nem tudják tartani azt a kezdetekben niegálmodott alapgondolatot, hogy a várszínház az el- hle'tc-tt, alig játszott magyar drámák felfedező-otthona legyen, és a nem sokkal későbbit, hogy a magyar drámák játszóhelye és klasszikus vígjátékok színpada is egyben. Fhhez jött a már említett „zenés szinházi"-jelleg Is, több éve azonban inkább a kultúr- hózi, ligeti színpadokon elképzelhető „limonádék" is létjogosultságot kaptak, mondván, ha ez kell az „ezerfejű cézárnak”, a közönségnek, kapja meg. így játszották az ■ dén eléggé alacsony színvonalat produkálva a Vidám Színpad tagjai Vinkó József három felvonásos bohózatát, a Justitia kombiméban című, kétértelműnek sem igen mondható szex és korrupció-parádé, többekben keltve a töprengést, hogy mennyiben .cső bítjo a várszínház jóhírét ej egy ilyen „színházi est" hatszázéves, történelmet Iák falak között? A gyulai vár, a várszínN otthona mostanában gp rekonstrukcióra szorul. S®> emberek mondják, hogy 1* bet romlott az állapota b három évtized alatt, mint élt te félévezredig. Arra azonb! (eddig még) senki sem g° dőlt Gyulán és Békés megy ben sem, hogy megkérdőjelt ze a várszínház létét, szűk* aességét. A város 9 milliója ezt jelzi, és a miniszteriül támogatós rendszeressége sí utal másra. A kérdés azonban kérd' marad: lehet, hogy Justit kombinéja az ára anno hogy (miként az idén példó* játszhassak Száraz György megközelíthetetlen című d" máját Robespierre-ről vő Tamási Áron ördögölő Józsi sá.t, augusztus végén pe»1 újból egy Száraz-drámát, nagyszerű halált, drámai u® játékként 1849. október ^ aradi tragédiához. Lehet, ho! nagy ár, de most nélkülözi11 tetlen. A Gyulai Várszính jövőre már a 27. évadjá1 készü'het. Sass ,Ervin Békés Megyei Népújság Győr A milliók reálértéke Szegeden pór éve a szabadtériről nemcsak úgy beszélnek, mint korábban. Nem csupán az egyes produkciók, a nagy hírű bemutatók kerülnek szóba, István, a királytól a Nyomorultakig vagy éppen Markóék nagyszerű táncszínházáig. A szabadtéri jövője - persze, múltjának és jelenének közvetlen kölcsönhatásaiban - lett egyre inkább szóbeszéd tárgya. Korántsem véletlenül. A Dóm téri fesztivál közelmúltját éppúgy, mint közeljövőjét jó ideje két tényező - egy régebbi és egy újkeletű - veszélyeztette, illetve ‘ veszélyezteti. Amit a városban már hosszú ideje mondogatnak: a mindig jelenlevő, hatalmas „lelátó", vagyis a szabadtéri nézőtere a Fogadalmi templom előtt teljesen elcsúfítja Európa egyik legszebbnek mondott terének évközi arcát. Régóta fontolgatják, hogy szétszedhetőre cserélik föl a nézőteret — a kellő pénz azonban soha nem volt együtt a vállalkozáshoz. (Csak a tervek készültek el - felében- ha rmodéban.) A szegedi szabadtéri 1989-es esztendejének alapvető tapasztalata : a fizetőképes kereslet csökkent - az érdeklődés azonban nem. A jegyvásárlók igényei pontosan aszerint és annyira módosultak, amennyire s amennyit a magyar társadalom anyagi helyzete változott. „Van egy gazdag réteg, amely csak a legdrágább helyekre hajlandó beülni, a szegényeknek pedig a legolcsóbbra sem futja" mondja a játékok művészeti vezetője. A Szegedi Szabadtéri Játékok jelenleg évi 15-16 milliós állami támogatásból él - ez az összeg kizárólag a városi tanács művelődési osztályának linanszirozását jelenti. E summa persze, messze meghaladja a szegedi tanács teherbíró képességét, hiszen az utóbbi időben . roppant mértékben megnövek'edett előállítási költségek miatt ez a pénz csak évi két produkció és összesen hat Dóm téri előadás költségeit fedezné, a többit az igazgatóságnak úgy kell kigazdálkodnia. A következmények: részint bizonyos műsorpolitikai engedmények (például az idei, abszolúte kifizetődő operett A mosoly országa, vagy köny- nyedebb prog ramajánlátok, főleg az újszegedi szabadtéri színpadon, dzsessztől kabaréig) - részint pedig bizonyos kényszer arra, hogy reklámbevételekből is gazdálkodjanak. Ebben az évben mintegy 3Ö cég hirdetett a Dóm téren plakátokon, műsorfüzetben - ám összesen csak mintegy 750 ezer forint értékben. Ez az összeg a szabadtéri relációjában - éppen, hogy csak számottevő . .. Sajnos, az idegenforgalmi alapból, tehát az országos (költségvetésből a Tisza-parti fesztivál csak egészen szerény mértékben (200-300 ezer forint) részesül. Ez a megdöbbentően alacsony summa semmiképpen sem fejezi ki azt, hogy - szép szóvirágokban mily gyakran hangoztatott kitétel - Közép-Európa legrégebbi, legnagyobb, tömeghatását tekintve váltig legnépszerűbb szabadtéri játékhelyéről van szó. Hogy ugyanakkor az intézmény mindezen nehézségek ellenére mennyire gazdaságos, jelzi: a 15-16 milliós állami támogatás mellé 10 milliós jegybevételt tudnak produkálni, ami természetesen „visszaforog" a produkciókra - ez az arány országosan egyedülálló... Ha valami, e tény mindenek fölött bizonyítja a szabadtéri létjogosultságát. A közvetlen jövő? Szeged váiosónok óhatatlanul szembe kell néznie egy nem mindennapi dilemmával: vagy valamiképpen - legalább gazdasági-műszaki téren - összehangolt műsorszerkesztésben integrálja különböző művelődési intézményeit, a színházat, a szabadtérit, a szimfonikus zenekart és a többit — vagy egészen kétségbeejtő helyzetbe kerül. Elég nagy luxus ugyanis, hogy jelenleg például 8 millió költséggel „kiállítanak" egy olyan nagyszabású operát, mint a Turandot, és ezt a szellemi-tecbnikai-anyag- béli energiát összesen három, azaz három előadás után kidobják a szemétre, hiszen a produkció később sehol sem él tovább. S ügyön miért ne egzisztálhatna a továbbiakban mondjuk a színházban, hiszen Így az etőáHitás költségei is megosztanának . . .? A veszélyek közül pedig tán nem is akármilyen kivezető mentőösvény lehetne ez is. Domonkos László Csongrád Megyei Hirlap Budapesti színházak kirobbanó sikerétől visszhangzik a győri nyár idei, már véget ért huszonnegyedik rendezvénysorozata. A siker nemcsak arról beszél, hogy fontosak a programban a színházi produkciók, hanem arról is, hogy bármilyen szép Idea a helyi erő, a helyi művészet megmutatása, egy olyan város, mint Győr képtelen önmagára támaszkodva igazi nívót nyújtani. Eveikkel ezelőtt a rendezők még büszkélkedhettek azzal, Fogy félig baráti alapon a mai költségekhez képest majdnem ingyén állították ki a programot. Ma már világos, hogy olcsó programnak híg a leve. Az olcsósága a he:yi igényeknek sem felel meg, nemhogy a nemzetköri érdeklődésnek, amelyre Győr kivá t most aspirál. Körülbelül ennyiben vonta meg Gátainé Sróth Zsuzsa a Győr Városi Művelődési Központ igazgatója az idei győri nyár legfőbb tanulságait. Sütő András Advent a Hargitán című drámája akkora sikert aratott a budapesti Nemzeti Színház előadásában, hogy Sinkovits Imre, az előadás szereplője, Sik Ferenc rendező könnyekig meghatódtak. Erre még ők sem számítottak. A jegyek fél nap alatt elkeltek. Erdélyi drámairó, a már évek óta Magyarorsrágon élő Kocsis István Árpádhári Szent Margit című művét vitte színre a veszprémi Petőfi Színház Vándorlási László rendezésében. Ez a produkció is utat talált a közönséghez. A Rodk Színház Szakcsi Lakatos Béla-Csemer Géza A bestia című rockoperáját mutatta be, amely mű a hírhedt Báthory Erzsébet életéről szól. A produkció- népszerűségét - egyébként szintén Sík Ferenc volt a rendező - az is magyarázza, hogy - némi túlzással - az anyagiak hiányában elmaradt nagyszabású rockkoncert funkcióját is betöltötte. A színházi bemutatók sorához a győri Kisfaludy Színház Verdi Nabucco című operájának az előadásával csatlakozott Bor József rendezésében. A mű jól exponált szabadságeszméje nagy élménynyel ajándékozta meg a közönséget. Hagyományos immár a Szabó Miklós vezette Győri Leánykar fellépése, amelynek általában jó a fogadtatása. Ugyanez nem volt elmondható az orgona koncertekről, a vasas fúvószenekarok' negyedik országos találkozójának fedett helyen tartott koncertjéről. Fú- vószehét csak szabadtéren, utcán spontán összeverbuválódott közönség előtt! A szépen rendbehozott Radó-szigeti vasárnapi zenepavilon már törzs- közönséggel büszkélkedhet, egyébként a rendezvénysorozat befejezése óta is. Bukásnak egyedül a népművészeti kirakodóvásár tekinthető. Egyértelmű hiba volt harmincfokos melegben és vasárnapi napon megszervezni, amikor szombaton a piaci nap, a külföldi, jórészt bevásárló turizmus Következtében óriási üzlet leN tett volna. A győri nyár már nem 11 gyen készül, 1,4 millió fon1 tos költségvetésének a red értékén azonban el lehet got dolkodni különösen, ha össí1 vetjük más programok - so| róni ünnepi heteik, szórni helyi iseumi játékok - me* belinek tűnő költségvetésé^ A kínálat idén is olcsó ví a közönség számára. A kő certekre például egységes* ötven forint volt a belépti a tagjobb színházi estekre 1* forint a legdrágább jegy. Ös szesen mintegy tízezer érni* jelen* meg a különböző te dezvényeken. Jövőre kerül sor a jubil® mi, huszonötödik győri nyáé A szervezés már megkezd1 dött. „Hat azt akarjuk, hogj győrieken, a hazaiakon kit külföldiek is jöjjenek mié nagyobb számban, akkor nef csak nívósnak kell lennie programnak, hanem időre ö> s/.e kell állnia. Decembe1' már be kell tudnunk mutat a végleges ' műsort" - rnő dotta Gátainé Sróth Zsuz5' aki közelebbit nem árul e de meglepetést ígér. A m®! lepetés persze, elképzelhet len minél nagyobb tanácsi 11 mogatás nélkül. Pákovics Miklós Kisalföld Képek az idei Pécsi Nyári Színház produkcióiról. 1. A Baranya Táncegyüttes estje. 2. Oláh Zsuzsa és Paál László, a Mennyei kóvéházban. 3. Stenczer Béla és Juhász László A nehéz Barbarában. 4. Csárdáskirálynö: Báni — Spindler Béla. Tóth Lósi)ó fe|véte|ei
