Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)

1989-07-30 / 208. szám

Margit Schumann és Gerdesits Ferenc jelenete. Fotó: Tóth László Német egyetemista a Pécsi Szabadtéri Színpadon Lady Macbethtől Staziig- Én szeretem Bónit! Én sze-re-tem Bónit! - ismétel­geti a vékony szőke lány és megpróbál tiszta e-ket és ropogós r-et ejteni. A többiek mór a színpadon dolgoznak, ő viszont, egye­lőre a nézőtéren ülve, a szövegét memorizálja. Mar­git Schumann csak néhány napja érkezett Pécsre, hogy o második szereposztásban eljátssza a Csárdáskirálynő Stazi szerepét. Cltelik három hét, mbe újra találkozunk, hogy be­szélgessünk. Staziról és ar­ról, hogyan is került ő, a német egyetemista Kálmán Imre nagyoperettjébe.- Két évre nyúlik vissza a kapcsolatom Péccsel — meséli Margit. - .1987-ben a Göttingeni Egyetemi Színpaddal három napot töltöttem itt. Brecht . Baal című darabját adtuk elő és nagyon jól éreztük magun­kat. Ugyanez év őszén a Pécsi Nyári Színház társu­lata Majakovszkij Gőzfürdő­jét játszotta nálunk. Tavaly pedig Bagossy László meg­rendezte a göttingeni egye­temen a Macbethet.- Amelyben Lady Mac­bethet játszotta, most pedig Stazit. Nincs nagyon mesz- sze a két szerep egymás­tól?- Tulajdonképpen a Ci­gánybáróról volt szó, Mária Teréziát alakítottam volna, s lényegében németül kel­lett volna beszélnem. Köz­ben a színlap megváltozott, o":'< az volt bizonyos, hogy én jövök.- Hadd mondjam el, hogy Margit, amikor meg­tudta, hogy egy vihóncoló fruskát kell játszania, rá­adásul magyarul - szól köz­be Bagossy László -, nem azt kereste, hogy miért nem tudija megoldani a felada­tot, hanem nekiállt és megtanulta. — Május elején kaptam meg a szerepet és egy kuk­kot se értettem belőle. Csak a darab német meg­felelőjét ismertem, amely eléggé eltér a magyartól. Szótár segítségével tanul­tam a kiejtést, míg lefordí­tották és magnóra mondták nekem a szöveget. — Amikor a furcsa akcen­tusával és a tulajdonkép­pen képzetlen énekhangjá­val elkezdett próbálni, a színészek, élükön Bánival, föllázadtak - folytatja a rendező. - öt nap múlva viszont Spindler Béla az egész társulat előtt bocsá­natot kért. Azt mondta: „Mit csináltatok, hogy ez a Stázi teljesen a helyén van?" Keményen dolgoz­tunk, s azalatt az öt nap alatt ez a német kislány so­kaknak példát mutatott munkamorálból.- Színésznőnek készül? - fordulok újra Margithoz. — Nem • feltétlenül. Az egyetemen germanisztikát, zenetudományt tanulok és dolgozom o színpadon. Nemcsak játszom, rendezek is. Az első darab, amit ön­állóan állítottam színpadra, a Trójai nők volt Euripi­désztől Sartre átírásában. Most, ha hazamegyek, Pé­ter Weiss: Hölderlin című darabját rendezem. Pálya­kezdésnek az lenne jó, ha egy kisebb színházban dol­gozhatnék, több területen. Müller Zsuzsanna Panoráma n.»• « • ■ ■- Mf * - . JpPBÄ’Wp» kCpwX ImpwCTwR* 49) MOTOROS JUDIT Judy Brighton, a fotón­kon látható Los Angeles-i bárénekesnő férje öt éve autóbalesetben meghalt, ő pedig azóta csak mo­torkerékpáron jár. ZSIDÓ HÁBORÚ Az izraeli idegenforgal­mi szervek egy hatalmas felvonó segítségével fel­szállítják a turistákat a Holt-tenger partján lévő ókori hegyi várba, Flavius: Zsidó háború címmel, az irodalomban többször feldolgozott híres történel­mi művének színhelyére. ÚJ WAJDA-FILM Fél évvel a német csa­patok szovjetunióbeli be­nyomulása előtt a sztálini politikai rendőrség a fe­hér oroszországi Katynban 'halomra gyilkolt hatezer fegyvertelen lengyel hadi­fogoly tisztet. Erről forgat most filmet Anrzej Wajda, akinek édesapja is az ár­tatlanul meggyilkoltak kö­zött volt — írja o Mosz- kovszkoje Novosztyi. Nyirő József feltámadása A Havasok könyve és az Úz Bence Most lenne száz esztendős, és most támasztjuk fel. Szép kerek évforduló a feltámadás­hoz: Magyarországon ismét megjelennek Nyitó Józsel könyvei. Soroljuk fel tehát, időseknek emlékeztetőül, fia­taloknak eddig tiltott gyümölcs gyanánt: Jézusfaragó ember, Isten igájában, A sibój bölény, Kopjafák, Székelyek, Az én népem, Úz Bence, Hovasok könyve, Júlia szép leány. Mó- défalvi veszedelem. így most já szívvel átadjuk möjd a szellemi jussot, Nyirő József írásait azoknak, akiknek ed­dig nem adhattuk: a magyar ifjúságnak. Hiszen még tíz évvel ezelőtt is akadt politi­kus, aki a pécsi vásáron ki­fogásolta, hogy ' egy-egy ko­pott, öreg példányt valaki árusítani mert. Gazdag örökséget nyújtunk át. Áldom anyám kezét, ami­vel elvezetett az egykori Utá­lnia moziba, a Tóth Kálmán térre, hogy megnézzük az Em­berek a havason című, akkor nagyon modern filmcsodát. Még 1942-ben forgottá Szőts István, aki később 1957-ben Párizsba kényszerült, hogy a francia filmrendező ifjoncok­nak adja át tudását, amit idehaza a mieinknek át nem adhatott. Nyirő József két no- vellós kötete, a Havasok köny­ve és az Úz Bence olyan mű­vek, hogy egy nagy magyar filmrendező egyéniség meg­érezhette bennük, és kibont­hatta belőlük a képekben is élő gondolatot, s az 1942-ben készült magyar film már az ak­kori velencei biennálén is 'learatta a babért. Bennem él vén Udő Márton hangja, amint ótkiált a nagy hegyeken, meg Görbe János első filmszerepe, ahogy zsebében eltöri a szenteltvízes üveget. Áldom az engem kibontó magyartanáro­mat, Bognár Benedeket, aki elsős-másodikos gimnazista korunkban, vagyis még tíz-ti­zenegy évesen, ahogy letettük a 'fogasra a Bocskay-sapkát a golyós jelvénnyel, az Úz Ben­ce meg a Havasok könyve novelláival kezdte a magyar órákat és megtanított bennün­ket az olvasás gyönyörűségé­re. Nyíró József tehát születé­sének századik, spanyolországi száműzetésben bekövetkezett halálának 'harmincbatódik év­fordulóján feltámadt: nem lesz többé tilos a magyar ifjúság­inak megismerni ezt a jóízű, nagy erdélyi magyar ember- kutatót, aki úgy ismerte az ember titkait, ahogy nem so­kan a regény- meg novella- irodalomban. Néhány iroda­lomtörténész Jean Giono-'hoz, a természetvilág francia író­jához hasonlítja. Pedig Nyirő József, az egykori papból lett nyugtalan székely fró, aki ne­hezen tűrte a reverendát, szó­szék helyett könyvben hirdet­te az igét, nem a természet, hanem az emberi lélek igé­jét. Az érzékeny emberkutatás ágán Szilágyi Domokos. Her- vay Gizella, Sütő András, Ko­csis István szellemi őse. Születésének századik és könyvei újrakiadásának kezdő, vagyis nulladik évében hadd idézzem a már száműzetésé­ben megjelent egyik könyve utolsó versét, — mert élete végén verset is írt — s annak is utolsó sorait: „Le­sem a titkos égi 'jeleket /Úgy biztatom bús, árva népemet Jó szelek szállnak, / Nem tart már sokáig!". Ha székely testvérei még nem is, ő ma­ga műveivel már túlélte azt, amit túl kellett élnie. Mert a magyar történelemben igy rendeltetett. Földessy Dénes Veszélyes zöldségek - ártatlan bűnösök Fell-űnően sok a hólyagos bőrgyulladás Aznap még nem érzett sem­mit. Másnap reggel is csak annyit, b°gy furcsán meleg a bőre, mintha leégett volna, s nem hűti a zuhany vize. Es­tére mór piros karcolatok mintázták a kezét, lábát, ha­sát. A csíkok egyre szélesed­tek, felhólyagosodtak és telí­tődtek. Amilyen ütemben zaj­lott ez a folyamat, olyan in­tenzitással nőtt a fájdalom és a harmadik nap délelőttjén mór a bőrgyógyász rendelőjé­ben kötött ki. Feltűnően sok az utóbbi időben az ilyen és ehhez ha­sonló, hólyagos bőrgyulladás — hallottuk dr. Újlaki Évától, a megyei bőrgyógyászati szak- rendelés főorvosától. Nemcsak sok, hanem a nyár derekán járva, azt is mondhatjuk, hogy növekszik az esetek szá­ma. A bőrgyógyászok előtt nem ismeretlen ez a beteg­ség. Csakhogy amíg a koráb­bi években elsősorban a fa­lun élő embereknél tapasz­talták, addig most egyre több a városban lakó beteg. Ed­dig is tudták, hogy bizonyos növények, köztük zöldségfélék okozzák a gyulladást. Többek között a kapor, a zeller, az ánizs, az édeskömény, illetve a mostanában felkapott, a fehér répát levesekben kitű­nően helyettesítő paszternák az egyik „bűnös". Ezek a nö­vények azonban csak bizo­nyos tényezők együttes hatá­sára jelentenek veszélyt, tehát végül is ártalmatlanok és ár­tatlanok. A főorvos többször is hang­súlyozta, hogy kizárólog ned­ves körülmények között — har­mat, izzadás - napsütésben és a bőrrel való érintkezés következtében okozzák a fáj­dalmas, csúnya gyulladást. Ezekben a növényekben ugyan­is olyan fényérzékenyítő anya­gok vannak, amelyek a ned­vesség és a napsugarak ha­tására kiváló „napolajként" működnek, s ott, ahol a nö­vény hozzáér a bőrhöz, fel­égetik. Bizarr mintázatú, égé­si sérülésekhez hasonló nyo­mokat hagyott annok a fia­talasszonynak a kezén, lábán, hasán a paszternák, aki a hőség miatt fürdőruhára vet­kőzve vágta, aztán magához ölelve hordta ki a szőlősorok 'közül a dús és magas levél- zetet növesztett paszternák zöldjét. Úgy nézett ki, mintha izzó vaspálcával verték volna végig . . . Nem lehet véletlen, hogy egykor a falusi emberek ál­talában nem pőrére vetkőzve álltak be a földekre dolgozni. Az utóbbi évtizedekben a fal­vakban is változtak nem ok nélkül kialákult szokások. Néhány éve a városiak je­lentős része is elkezdett ter­melni. A kiskertek művelése, a család zöldségszükségleté­nek megtermelése azonban nemcsak hasznos és szabad levegős időtöltés, hanem bizo­nyos ismeretek megszerzését is igényli. Ezért kell és jó tud­ni, hogy a kerti növények nem veszélyesek, de bizonyos kö­rülmények között egyes fajták betegséget okozhatnak. Mint a hólyagos bőrgyulladást, amellyel a betegek - a sú- ‘ lyosságtól függően — egy ré­sze egy-két hetes táppénzre is kényszerül, s amely utón hónapokig feltűnően megma- moradnak a nyomok, a sötét­barna csíkok, foltok . .. Török Éva Radio mellett... Némely vélemény — az utóbbi időkben — azt fájlalja, hogy az ellenzék kevesebb he­lyet kap a rádió (és a tévé) műsorában, mint az MSZMP, és hogy a rádió munkatársai a riportok, interjúk alkalmával a párt sugallta álláspontot képviselik. Nekem - mint lel­kes hallgatónak - egészen más a véleményem erről, csu­pán annyi helyesbítéssel, hogy véleményem egyáltalán nem az egész rádióra vonatkozik, csupán jó néhány és rendsze­resen szereplő munkatársára. Alig van olyan - politikai vagy politizáló műsor amelyben ne az MSZMP húz­4 vasárnapi nó a rövidebbet. Ezeknek a csevegéseknek hangulatát át­szövi az MSZMP iránti fölé­nyes gőg, esetenként a gyű­lölet. az úgynevezett „bátor szókimondás", ami ugye hazai tömegtájékoztatásunkban ma annyira divat, holott gyakran nem más, mint olcsó rugdo- sás. A múltkorokban egyik vidé­ki tudósító élőadásban elpa­naszolta pesti krónikás kollé­gájának, hogy fenyegető leve­let kapott nagyon gonosz szö­veggel. Valóban az volt. ám a pesti kolléga faggatni kezd­te, ugyan mit gondol, ki, mi­féle világnézetű, vagy pártól ­lósú ismeretlen küldhette cí­mére a fenyegető sorozat. A kérdésekből mindjárt kitetszett, hogy az MSZMP valamelyik tagjára, esetleg csoportjára megy ki a játék, de a vidéki tudósító nem ment bele ebbe (unk - engem többnyire „jobboldalról" támadnak, pisz­kainak valami hihetetlen alan­tas szövegekkel levélben, tele­fonon egyaránt, természetesen névtelenül. De nem szaladtam e förmedvényekkel a rádióhoz. Bűnbak a játékba, becsületére mond­va. A faggató kolléga a vé­gén megjegyzi, hogy szerinte ez baloldalról jött, vagyis . . . megint az MSZMP. Nem nagy kedvvel haszná­lom a bal-, vagy jobboldal meghatározósokat, mert már ezek is agyoncsépelt közhe­lyek. De most mégis azt mon­dom a pesti rádiós kollégá­nak, hogy — ha már itt tar­Pedig megtehettem volna, mór kíváncsiságból is, hogy vajon a műsorvezető ugyan velem is osztozott-e volna „bánatom­ban" olyan elmélyülten, mint amint ezt tette vidéki kollégá­jával. Biztos vagyok benne, hogy nem. Hogy az MSZMP manapság a bűnbak, tanúsíthatja más esemény is. Múlt héten zajlott le négy vidéki településen képviselőválasztás. Szegeden nem sikerült, mert a leadott szavazatok száma kevés volt. A rádió munkatársa telefon- terjút kért Szeged egyik ellen­zéki politikusától: mi volt a kudarc oka? Mit gondolnak, mit válaszolt a derék férfiú? Ezt: „Az MSZMP megfenyeget­te a választókat, és ezért el­maradtak . .." Ezt igy kereken, egyszerűen ráfogta az MSZMP- re. „Meg vagyok erről győ­ződve!” - fűzte hozzá. Azt hittem, rögtön idegbajt ka­pok. Képzeljük csak el: a sze­gedi párttagok sok-sok ezer állampolgárt meglátogatnak és közlik velük, hogy ha az el­lenzékre adják le szavazatu­kat, akkor kerékbe lesznek töretve, karóba lesznek hú- zatva, a poklok minden kínját kell kiállniuk, itt lesz a világ vége számukra . . . Körülbelül öt perc elteltével az említett riporter egy ellenzéki párt ne­ves fővárosi képviselőjét kéri mikrofon elé. mondjon véle­ményt ó is, mert — és most jön a riporter! — „úgy hírlik, hogy Szegeden a kommunisták megfenyegették a választó­kat ..." A beszélgető partner kijelentette: ő ezt nem hisz' el. A továbbiakban azzal ér­velt, hogy a sikertelenség ok0 több lehet, például az 'Sl hogy rosszul választották meg a szavazás idejét, tekintette1 a nyár közepére (igaza van)- esetleg sokan szabadságuké töltik távol otthonuktól (iga*0 van). . . . meg hogy az embe­rek sajnos közömbösek a n°' lasztósokat illetően, a rég1' hazug gyakorlatok alapjór0 szemlélve. (Igaza van.) De a szegedi ellenzéki pé1' tikus szerint az MSZMP 0 bűnbak. És a riporter szerin is. Hangjából ítélve.

Next

/
Thumbnails
Contents