Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)
1989-07-29 / 207. szám
1989. július 29., szombat Dunántúli napló H DM politikai vitafóruma Interjú a szociáldemokraták megyei ügyvezető elnökével Tiszta, klasszikus értékrend Levél az Országgyűlés Ipari Bizottságától: Valóban nem aktív képviselő Herei? Juhász Miklós, az országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Ipari Bizottságának elnöke, miután tudomására jutott, hogy választókerületében kezdeményezik Mérei Emil képviselő visszahívását, a következő levelet juttatta el Komló város állami és pártvezetöinek: ,,Mérei Emil képviselővel 1980 óta ismerjük egymást és azóta tevékenykedünk együtt az Ipari Bizottságban. Ez a közel két ciklus elegendőnek mondható arra, hogy egymás munkáját és magatartását megismerjük és értékelni tudjuk. Együttmunkólkodásunk alapján jó meggyőződéssel tudom igazolni, hogy Mérei kolléga az Ipari Bizottság egyik legaktívabb tagja, üléseinken nemcsak részt vesz, 'hanem jól felkészül, 'kifejti nézeteit és jól ötvözi a területi, a szakmai és az országos érdekeket. Az egész magyar gazdaságnak, hasonlóan az iparilag fejlett országok gazdaságának a helyzetéhez, egyik legfőbb problémaköre a megnyugtató, gazdaságos és kiegyensúlyozott energiaellátás. Ennek megfelelően, az elmúlt évtizedben az Ipari Bizottság is egyik legfőbb feladatának tartotta az ipar- politikai koncepció és a termelési szerkezet átalakításával összhangban megfogalmazni, illetve véleményezni az energiapolitikai elképzeléseket. Ezekben o kérdésekben színvonalas, a túlzott szakmai elfogultságtól mentes, használható véleményeket és javaslatokat kaptunk Mérei Emiltől. Az általános véleményezési és javaslattételi aktivitásán túl, mindig vállalkozott jelentős többletmunkával járó feladatok színvonalas elvégzésére is. Ezek közül két konkrét kérdéskört emelek ki, amelyek nem kis mértékben foglalkoztatják a hazai közvéleményt. Egyik volt az eocénprogram reális véleményezése és a kialakult helyzetből való legésszerűbb kiút keresése. A másik a Hévízi-tó megmentésére alakult társadalmi bizottságban való részvétel bizottságuk részéről, különös tekintettel a térség bányászati _és vízgazdálkodási kérdéseire. Mérei Emil az országos kérdések mellett mindig és folyamatosan, de elsősorban jó érveléssel képviselte a szőkébb országrész gazdasági, társadalmi és szakmai érdekeit. Kezdeményezte és sikeresen hozzájárult bizottságunk kihelyezett üléséhez, amelyen sok kérdést sikerült megnyugtatóan tisztáznunk a kormányzattal és súlyt adni a jövővel való behatóbb foglalkozásnak. Mérei Emil munkája és aktivitása révén az Ipari Bizottság köztiszteletben álló tagja. Tevékenységével én, mint az Ipari Bizottság elnöke, elégedett vagyok. Tisztelettel: Juhász Mihály országgyűlési képviselő" A nemzet panteonja Or. Angyal Olló, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Pécs-Baranyai Szervezete ideiglenes vezetőségének ügyvezető elnöke. 39 éves, munkáscsaládból származik. Felsőfokú postaműszaki végzettsége mellett, 1984-ben jogi doktorátust is szerzett summa cum laude minősítéssel. A Pécsi Postaigazgatóságon dolgozik, csoportvezető. Irányítója egy 18 fős vállalati gazdasági munkaközösségnek és társadalmi munkában a Pécsi Kertvárosi Lakóterületi Sportegyesület ügyvezető elnökhelyettese.- Hogyan került kapcsolatba a Magyarországi Szociáldemokrata Párttal?- Úgy gondolom, a jogi pályára jelentkezés önmagában is hordozza a politikai érdeklődést, bennem ráadásul ezek a tanulmányok felerősítették ezt az igényt. Nem azért mentem az egyetemre, hogy öt évig tanulgassak, az igazi, elem'i erővel ható ismeretszerzés vágya hajtott, mely feltétele a lehető legjobb eredmény elérésének. Láttam, hogy kik és hogyan politizálnak és megfogalmazódott bennem: nemcsak így lehet ezt csinálni. Céltételező típus vagyok, lengeteget rágódok, meditálok egy-egy problémán, aztán megkeresem a megoldáshoz szükséges eszközöket, módszereket, ezt a politikai tömörülést megfelelő esziköznék látom a társadalmi!, gazdasági haladás kibontakoztatása érdekében.- Ezek szerint, ha nem alakul újjá a szocdem párt, nem ■is kezd aktív politizálásba?- Így van. Mindenesetre én is átestem az úgynevezett „szemifül betegségen": sokszor nem találkoztam azzal a helyzettel, nem láttam azt, amiről a politikusok beszéltek, ugyan- -alckor, amit láttam arról nem esett szó. Meggyőződéses materialistaként biztos vagyok abban, hogy a kibontakozás érdekében is valódi tömegpárt- tó tudunk válni.- Hány tagja van a szocdem pártnak jelenleg Baranyában?- Míg az országos adatok mintegy 10 ezer tagról szólnak, megyénkben tagságunk nem éri el az 500-at. Nyilvánosan meghirdetett gyűléseken, önként jelentkezésekkel próbálunk meg tömegbázist teremteni. Figyelemre méltó, hogy a baranyai tagság jelentős része bányász.- Kimondottan „utaznak" arra, hogy minél több munkás legyen a pártban?- Nem. Úgy gondolom, itt fordított a helyzet. A jelenlegi magyar közéletben egyre A tervezett Bécs—Budapest világkiállítás körül megismétlődni látszik valamennyi hiba, amelyet a Bős-Nagymarosi vízierőmű kapcsán elkövettünk. A kormány az Országgyűlés csendes asszisztálása mellett elkötelezi magát egy jelenleg 45 milliárd forintra becsült költségkihatású rendezvény mellett. Vagyunk-e vajon olyan helyzetben, hogy egy ilyen költséges esemény megrendezésére vállalkozhassunk? Meggyőződésem, hogy nem. A társadalombiztosítás, az egészségügy, az oktatás, de a sort még jócskán lehetne folytatni, katasztrofális állapotban van. Az inflációt már hosszú évék óta nem követő nyugdíjrendszer a nyugdíjasok millióit juttatja vissza a hatvanas évek életszínvonalára, esetenként az jlá. Az egészségügy színvonala a pénzhiány miatt már nem üti meg az európait, betegnek lenni egyre veszélyesebb és tegyük hozzá - költségesebb lesz az állampolgárok számára. Az oktatás jelenlegi állapota teljesen alkalmatlan egy srő- teljes szerkezetátalakítás követelményeihez való alkalmazkodásra, ebben a struktúrában nagyobb az érdekérvényesítésre való igény, így szükségszerűen jönnek létre a legkülönbözőbb tömörülések. A munkások kérték inkább felvételüket a pártba. A múlt is kötelez bennünket. És a nyugati országokban ma működő szociáldemokrata pártok bizonyították, hogy ma is életképesek a gyakorlatban. — Talán a régiek és újak közötti ellentétekre vezethető vissza a magyar szocdem pártban most bekövetkezett szakadás is?- Nem beszélnék szakadásról. Szóval, én mindig azt vallottam, hogy önmagában a politika sem bonyolultabb, mint bármely más tudatos, kvalifikált emberi tevékenység. Két esetben lehet bonyolultabb, illetve rendkívül bonyolult: ha hazugsághalmazra épül vagy, ha színfalak mögötti döntésekkel kabinetjelleget ölt. Mi nem takargatjuk magunkat, azonnal bevallottuk, hogy nézet- különbségek vannak pártunkon belül. A nyilvánosság előtt folyt a vita, nem törekedtünk erőszakolt látszategységre. Úgy gondolom, hogy a „jogi, normatív” értelemben vett szakadáshoz kialakult platformok, és jó szembeállítható, egymástól tartalmilag is eltérő frakciók is kellenek. Ilyenek pedig pillanatnyilag nincsenek pártunkban. Tartalmilag elenyésző a véleménykülönbség a kialakult és elkülönült két vonal között. Személyes dolgokról van inkább szó. A dr. Révész András-féle vonalat képviselők jelentős része nemrégiben még MSZMP-tag volt, és így többen nem nézték jó szemmel, hogy azonnal vezetői pozícióra törekednek pártunkon belül oz egyébként rendkívül jó szellemi képességekkel bíró emberek. A másik vonal vezetésének jó része, amelyet Baranyai Tibor, Bácskai Sándor és Takács fmre neve fémjelez, átélte az 1948-as erőszakos egyesítést és ezért vannak fenntartásaik, itt kevesebb karizmatikus egyéniséget találni.- Nagyon óvatosan fogalmaz. ön melyik vonalhoz csatlakozik a pécs—baranyai szervezet ügyvezető elnökeként? — Én a távolságtartást választottam a személyeskedések tekintetében. Tagja vagyok egyébként mindkét vonal központi vezető testületének, mert a tartalmi kérdésekben ez e’ő- segítheti az információszerzést és a szükséges intézkedések megtételét a pártegység megteremtése érdekében. A megtett intézkedések' tekintetében kiemelem a Pécs-Baranyai Szervezet azon állásfoglalását, amely kimondta, hogy mindaddig megszakitottnok tekinti kapcsolatát a budapesti szervezetekkel és személyekkel, amíg a pártegység nem jön létre. Természetesen megfigyelői minőségben a július 1-jei Országgyűlésen is részt vettünk. így próbáljuk felhívni a figyelmet arra, hogy az egyébként általunk képviselt tiszta, k’nsszi'kus, megítélésem szerint, népszerű szociáldemokrata értékrend szerinti politizálásra is mekkora veszélyeket rejthet magában a pártegység hiánya.- A közelgő választásokra gondol?- Igen. Ha nem tudjuk addig rendezni a párt belső életét, a futottak még kategóriába kerülhetünk.- Koalíciós lehetőség?- A választási eredmények ismerete előtt úgy vélem, semmiképpen sem érdemes senkivel koalíciós tárgyalásokat kezdeni. Másrészről úgy gondolám, hogy minden demokratikus úton haladó ország fejlődését eredményesen szolgálhatja egy felelősen működő ellenzéki erő is. Egy erőltetett, megalapozatlan koalíciónál a felelős ellenzéki magatartás jóval hasznosabb lehet az ország számára.- Végezetül engedjen meg egy személyes kérdést. Úgy láttam beszélgetésünk alapján, hogy büszke arra, hogy több vezefőí beosztása is van...- Mit tagadjam, büszke vagyok. Azt, hogy eddig eljutottam, mind a magam erőfeszítéseinek eredményeként értem el. Mindig voltak céljaim, és tevékenységem alapján mindig a környezetem emelt ki, nem tolta senki a szekerem. Ritkán mosolygok, nálam pillanatnyi az öröm egy-egy eredmény utón, mert a következő percben szeretek az előttem álló újabb feladatra gondolni.- Most például mire?- Mondanék egy hasonlatot. Megindult az erjedés a párton belül, most megkezdődhet az első fejtés ideje, itt kiderül, hogy kik maradnak az erjesztő kád alján, kik kerülnek felülre és kik azok, akiknek egyáltalán esélyük sincs a feljebbjutósra. Ez a folyamat izgat most. Senki se higgye, hogy egyből csodára lett volna képes ez a párt, át kell élnünk ezt a krízist, és tovább kell erősíteni kapcsolatainkat nyugati testvérpárt- joinkkal is. Bozsik László Lassan elülnek a nagy temetések utóhangjai, most már a történetíráson lesz a sor. De még itt keresi bennem a helyét a Kádár-temetés riporterének halkra fogott hangja a Kerepesi temetőből, a gyászünnepség kezdetén. A temetőről ejtett szavakat: arról, hogy valamikor a 70-es évek elején párt és fővárosi tanácsi határozattal nyilvánították ezt a temetőt munkásmozgalmi panteonná. Ez a nem jelentékenynek szánt közlés néhány évvel korábbi emléket szabadított fel bennem. Halottak napi riport szándékával kerestem fel e temetőt, ahol az utóbbi, közel mésfél száz esztendő magyar történetének számtalan kiválósága alussza örök álmát. Rendelkezésemre bocsátott kísérőmtől akkor hallottom először a fentebb idézett elhatározásról, amit még azzal is megtoldottak, hogy azóta az egyházi temetés is tilos itt. És nagyon határozottan kért: ezekről nem írjak, mert - úgymond - ezek nem a nyilvánosságra tartoznak. Nem is írtam, bár - szívem szerint - •megírtam volna a különvéleményemet, ami a temetőben látottak alapján alakult ki bennem. 1857-ben temettek itt először, s az akkori Pest-Buda, majd Budapest legnagyobb temetőjében hántolták el a haza nagyjait Vörösmartytól kezdve . .. Minek soroljam most a nagy neveket, hiszen, aki csak úgy eszébe jut bárkinek is, mindaz nagy valószínűséggel itt található. Ezért kezdett lassan egyfajta nemzeti panteonná nőni a Kerepesi temető, ahol jól megfér egymás mellett Kossuth és Görgey. Aki a parcellákat járva a síremlékek feliratait olvassa, az előtt közelmúlt nemzeti történelmünk lapjai peregnek. Ám egyszer csak vége szakad ennek, hiszen az említett határozat óta kettészakadt a panteon, s Vörösmarty, Arany, lókai és Ady mellé már nem kerühetett Illyés, Blaháné mellé sem Honty . . . Mindenki, oki a munkásmozgalmon kívül volt, a Farkasréti temetőbe te- mettetett, mint ahogy az is, akinek bár itt lehetett volna a helye, de egyházi szertartással kapott végtisztességet. Ugye, mily bizarr volt a döntés? És ez akkor döbbentett meg igazán, amikor láttam az óriási, mezőnyi üres parcellákat, amelyekben jó esetben egy-két sírszobor árválkodott. Akkor arra gondoltam: vaion hány hosszú évtizednek - netán évszázadnak? - kell eltelnie, míg a társadalom egy rétegének halottai elfoglalják e rengeteg helyet? Azt hiszem, a világon egyedülálló dolog, hogy imigyen „osztályozzák” egy nemzet nagy halottait. Ideje lenne véget vetni ennek az erőltetett megkülönböztetésnek, hogy hazánk eme első számú temetője ismét az lehessen, amivé e e- detileg formálódott: nemzeti panteonunk. Hársfai István Világkiállítást ne! csak a munkanélküliség felerősödését lehet biztosan garantálni. Most nincs pénzünk ekkora rendezvényre, biztonsággal lehet állítani, hogy a következő három évben sem lesz. A felkészülést pedig az igenlő döntés esetén már holnap meg kellene kezdeni és ezzel együtt a szükséges milliórdo- kat is be kellene ruházni. Vannak, akik idegen tőkével képzelik el a beruházásokat, vagy legalábbis azok jelentős részét. Eddig nem mutatkozott elemi erejű igény a külföldi tőke részéről, úgy tűnik, jövedelmezőbb befektetési lehetőségeket is talál. A világkiállítás költségemé* fedezete részünkről teljesen bizonytalan, egy reménybeli külföldi tőkebefektetés úgyszintén. Valós fedezetet csak a lakosság tehervállalása jelenthet. Arról azonban még senki nem kérdezett meg bennünket, hogy a plusz terheket vállaljuk-e. Az a véleményem, ebben a kérdésben csak népszavazás dönthet, az előnyök és hátrányok, a várható bevételek és költségek szükséges szintű ismerete mellett.' Kik részesülnének a várható előnyökből? Az infrastruktúrát javító beruházások döntő többségét Budapest és az északdunántúli térség kapná. Tehát pontosan az a térség, amelyik fejlettségét tekintve már amúgy is meghaladja az ország egészének fejlettségi mutatóit. A beruházások eredményeként a fejlettségi mutató tovább nyílna az Iparosodott északi részek és a már amúgy is gyarmatosított déli országrészek között. A külföldi tőkebefektetések, ezzel új munkahelyek ott várhatók, ahol erre a terület infrastruktúrája alkalmas. Ettől fogva itt Baranyában, ahol két nagy bányavállalat egyensúlyoz a szakadék szélén, én nem tudok egyetérteni a világkiállítással. Ezt a pénzt vétek lenne egy demonstratív, bizonytalan megtérülésű, a feszültségeket tovább "növelő beruházásra pazarolni. Azt sem tartom megfelelő érvnek, hogy hazánk nemzetközi tekintélyét ez a rendezvény emelné, vagy másként fogalmazva, közelebb vinne bennünket Európához. A tekintélyünket az emelné, ha a gazdaságunkat rendbetennénk, emberi életkörülményeket tudnánk biztosítani valamennyi állampolgárunknak. A kultúra és az európaiság ott kezdődik, ahol az embert emberhez méltó módon tanítják, gyógyítják, ahol nem kell napi létbizonytalanságban élnie. Vállalom a kockázatot, hogy szűk látókörűnek, szűk keblűnek fognak minősíteni a véleményemért, de eljutottunk arra a pontra, amikor a további hallgatást bűnnek érez- ném. Budapest ne csináljon világkiállítást az egész ország hozzájárulása nélkül, se a kormánynak, se az Országgyűlésnek nincs erkölcsi alapja ekkora súlyú döntéshez, a mai helyzetben. Az a véleményem, hogy a megye tanácsának, társadalmi szervezeteinek ebben a kérdésben mielőbb — amíg késő nem lesz — állást kellene foglalnia és az itt élők érdekeit határpzottan képviselnie. Dr. Horváth Csaba ■ 1 1 ■ * —1 fi szocdem pártról — Demokratikus és vitatkozó párt, amely minden párttisztséget és párthatalmat felválthatónak, állandóan ellen- örzöttnek, bármely ügyben a párttag által kritizálhatónak tart. — Baloldali elkötelezettségű, a társadalmi halódásért minden progresszív társadalmi erővel szolidáris párt. — Refompárt, amely elutasítja az erőszakot, mint a társadalmi konfliktusok kezelésének eszközét, elutasítja a diktatúrát, annak bármilyen formáját és hivatkozási alapját. — Néppárt, amelynek társadalmi bázisa a társadalom minden rétege és csoportja, elsősorban a munkavállalók, a fiatal nemzedék, a szociálison elesettek és a nyugat felé orientálódó középrétegek. — Programpárt, omelynek nincs hivatalos ideológiája és világnézete, amely a párt tagjait szellemi rabságba vonná, megakadályozva a párt megújulását. — Választási párt, amely a demokratikus pártok versengése alapján meghirdetett és demokratikusan ellenőrzött választásokon saját programmal és saját jelölteket állítva lép fel. — Nyilvánosan működő és politizáló párt, a pártvezetés minden ülése és összes dokumentumai nyilvánosak lesznek a párt tagjai és a sajtó előtt. — A szociáldemokrata párt elismeri az alapszervezetek politikai autonómiáját, a horizontális szerződés szabadságát, a párton belüli platform és frakciószabadságot.- 1 * -1 1
