Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)
1989-07-29 / 207. szám
■**.c e . ‘ * Dunántúlt napló 1989. július 29., szombat Vadregényes tájakon Piispikszentlászló Felejthetetlen túra a Zengőre Évről évre növekszik őzöknek száma, akik a Kelet- Mecsek vadregényes tájait járva felkeresik ■ a Zengő északi tövében meghúzódó üdülőfalut, Püspökszentlász- lót. A szájhagyomány szerint Szent László királyunk egy alkalonynal ezen a vidéken vadászott, amikor a hirtelen kitört vihar elől ebben a völgyben talált menedéket. Az itt élő remete-szerzetesek kápolnát emeltek a király parancsára, és ettől kezdve Szent László-beliek- nek kezdték vallani magukat. Ebben az időben már állott Waradon (Pécsvórad korabeli megnevezése) a Szent István által alapított bencés monostor. A szerzetesek még Vashegy-tövinek tartották magukat, ugyanis csak jóval későbbi időtől nevezik a Pécsvórad felett magasodó hegytömböt Zen- gőnek. Egy 1235-ből származó odománylevélben már szerepel Szent-László, mint település megnevezése. II. Endre király adományozta ezt a birtokterületet a pécsi püspöknek. Az adománylevél körülírja az adományozott terület határait is, mely szerint délen a váradi országút, míg keleten a „Terra Britanorum", azaz a ..brittele földje” -, amely a mai Me- cseknádasd határában található - képezte a település határát. Bonifác pápa mór 1392- ben búcsút engedélyezett mindazoknak, akik Szent- lászlót felkeresik és alamizsnát adnak. A jelenleg egyházi szociális otthonként szolgáló egykori püspöki nyaraló-kastélyt 1797-ben építtette Eszterházy László Pál pécsi püspök copf stílusban. Egyes vélemények szerint a kastély nem nyaralónak, hanem pálos rendháznak épült a világtól elzárt, nehezen megközelíthető erdőség közepén. Erre utal a belső kiképzés, mivel az épület cellaszerü, kisméretű sz.bák sokaságából áll, nagyobb fogadó-, tárgyalóterem ekkor még nem épült. Történt mindez az után, hogy II. József a szerzetes rendeket feloszlatta, így a Mecsek környékén élő pálosok is gyakorlatilag hajlék nélkül maradtak. A kastély főbejáratát és a felette levő homlokzatot mór Hettyey Sámuel püspök építtette át klasszicista stílusban, és három pirográ- nitból készült püspöki címert helyeztetett a homlokzatra, amelyek a Zsolncy-gyárban készültek. A középső Eszterházy László Pálé, felette a grófi címer, a bal oldali Hettyey Sámuelé, benne o püspök jelmondata: „Lobo- rare", míg a jobb oldalon Zichy Gyula püspöki címere látható ugyancsak grófi koronával. Az egykori nyaralóhoz 6 kh kiterjedésű park tartozott, amelyet Hettyey püspök különleges fenyőfélé'kkel, díszfákkal és bokrokkal ül- tettetett be. Ez képezte a: mai arborétum alapját, amelyet a 70-es évek elején nyitottak meg. Említettük, hogy az első kápolnát Szent László kiró-, lyunk emeltette. Ez a török idők alatt rommá vált. Maradványaiból a környéken élt szerzetesek 1725-ben újabb kápolnát építettek. Ennek emlékét őrzi a jelenlegi templom déli oldalába helyezett homokkő tábla. A neobarokk, zsindellyel borított, ovális 'kupolájú templomot 1797-ben emeltette Eszterházy László Pál. Főoltárát Hettyey Sámuel 1803- ban átépíttette. Oltárképe Szent László hódolatát fejezi ki a Magyarok Nagyasszonya iránt. A település németajkú lakosai a 18. sz. közepén kerültek ide. Állattenyésztéssel, fakitermeléssel és háziiparral foglalkoztak. Az egykor virágzó 'kis település a 60-as években fokpzatosan elnéptelenedett. Az elhagyott paraszti portákat a 70-es évektől kezdték a városlakók megvásárolni hétvégi házak, nyaralók céljára. A Püspökszentlászlón több napot tölteni szándékozók a Pécsi Vörös Meteor természetjáró szakosztálya kezelésében lévő „BAZSARÓZSA" kulcsos turistaházban foglalhatnak férőhelyet. A település jó kiindulópont lehet a Kelet-Mecsek vadregényes völgyeibe, vagy egy felejthetetlen túra fel a 682 m magas Zengőre, ahonnét szép kilátás nyílik a Mecsek vonulataira. A látogatók figyelmébe ajánljuk Deák Zsuzsa grafikusművész magángalériájának megtekintését is. Szászi Tibor Mindezeket abban a tudatban ajánlom a T. Olvasó gyeimébe, hogy megtörténte* a kezdeményező lépések P°c? és Graz között a testvérvára51 kapcsolatok felvételére. úgy számítják: ősszel meg 'f történik az erre vonatkoz0 szerződés aláírása. Egy régi dal motoszkál bennem: „Elmentem Stájerba I Megnézni, mit csinál / Megnézni, mit csinál a három lány, / Az egyik mosogat, / a másik varrogat, / A harmadik meg engem csókolgat..." Hát kérem, elmentünk Stájerba, Grazba, s a három lány .. . Nos, Christa küldte a szép meghívó leve léket, fogadott és búcsúztatott, Barbara csodás gyümölcstálat helyezett el mindannyiunk szállodai szobájában, Elisabeth pedig — magyar Tévén — 'három napig szorgosan tolmácskodott, segített, hogy szép emlékekkel jöjjünk vissza Stájerból. Tizenhárom magyar újságírók voltunk a meghívottak. Mi célból? Hadd idézzek Christa Cammer meghívóleveléből, ami az idegenforgalmi jeliaével — ..Graz. . . hat's" - Graznak van... - ‘kezdődött: „... és ezt szeretnénk önnek bebizonyítani. A grazi Kaszinó és a Grazi Idegenforgalmi Hivatal mór most örül annak, hogy bemutathatja önnek Grazot, mint kulturális és bevásárló várost, és megismertetheti önt a város kulturális és gazdasági különlegességeivel... Látogatásának előre is örül Ruth Feldqrill-Zankel városi idegenforgalmi tanácsos (I), Hubert Kosek, a grazi Kaszinó igazgatója . .." Ugye világos a meghívás célja: eladni Stájert magyar újságírók révén maavar turistáknak. Nem muszáj Bécset ostromolni, Graz árukínálata sem alóbbva ló, s emellett látnivalókban is roppant gazdag. Persze minderről egy szó sem esett a Bush-i méretű látogatás alatt, de az, hoav a neves kulturális látnivalókon kívül — mór a város határában láthattuk a köszöntő táblán, hogy „Graz a kultúra városa" — eqv jelentékeny méretű és kínálaté áruházét, s a Casino Austria itteni „üzemét" is bemutatták, félreérthetetlenné tette a szándékot. Ezért aztán ió szívvel aiánlhatom honfitársainknak Grazot. Járva a várost, melyet az ii' harsogva rohanó Mura sze' ketté, lépten-nyomon a sok- évszázados múlt emlékeibe boriik az ember, s ez némi meditációra késztet. Rábaíü- zestől 78 kilométerre van az először 1128-ban említett város. Nem nagy a távolság, s mégis óriási, ha azt látom az ódon emlékekben, hogy azok háborítatlanul élték meg azokat a századokat, amelyek nálunk ilyen-olyan dúlásak révén szép romokon kívül alig hagytok valamit nekünk. Példát mondjak? Egy csodálatos faragása, sötétbarna faportá- lú ma is működő, árusító pékség büszkén viseli az alapítás 1569-es évszámát; Pécs ekkoriban éppen kezdett hozzászokni a berendezkedő török uralma alatti élethez. És itt a kezemben egy zacskó — hallatlanul finom rozscipó C ráz... ## Elmentem Stájerba utazott át benne a határon ami a Sorger-pékség 300 esztendejével dicsekszik: alapították 1688-ban, két évvel azután, hogy Pécs végre felszabadult a török alól. Kell ennél többet 'magyarázni?... * És most a legljelenebb jelenbe ugorjunk át. A Kaszinóba. Két éve, amikor megnyílt, lem a kezét, ahogy meg perdíti a rulett kerekét, s még ugyanazzal a mozdulattal löki ellenirányba a golyót. Hosz- szú másodpercekig tart az a kétirányú mozgás, ezalatt még rakosgatják a zsetonokat, aztán a golyó letér külső pályájáról. Léiegzetállítók a pillanatok: melyik számon, színen áll meg a golyó?... A szerintem legegyszerűbb meg. oldást választottam: egy zseII. Ferdinánd ¿sászár mauzóleuma az óvárosban a hévízi kaszinót — a Casino Austria egyik hazai „műhelyét" — mutattam be. Délelőtti volt a látogatás, mentes ■minden misztikumtól, s tudomásul véve a közlést, hogy magyar állampolgárnak bizony coki ... A grazi este, üzem köziben „tapasztalhattuk ímeg". Előzékeny vendéglátóink kis tasakban négy darab 50 schilling értékű zsetonnal kedveskedtek, amivel — szerencsés esetben — akár bankot is lőhetett volna robbantani. Sejtelmes félhomályban úszó, kígyózva kanyargó terem. Egyik végében a sok-sok játékautomata, amik sok-sok tíz- schillingesért óriási nyeremény- ■nyel kecsegtetnek (mindegyiken leolvasható a pillanatnyilag nyerhető legnagyobb ösz- szeg). A másik oldalon a hagyományos kaszinó: francia és amerikai rulett, Black Jack, szerencsekerék... Az egyik amerikai rulettasztalhoz szegődtem, telve vérmes reményekkel, előbb csak figyelve a krupiét, a játékosakat. Az előbbi elegáns, szmokingos fiatalember, aki boszorkányos ügyességgel söpri be a zsetonókat — egy-egy játszmában több ezer schilling értékben is — és hasonló gyorsan számolja le többnyire jóval szerényebb nyereményeket. Figyeiton a pirosra, egy a feketére, az egyik mindenképpen bejön. így játszadoztam egy kis ideig ... schillingjeim egy darabig szaporodtak, aztán egy-kettőre elment minden . .. Vége, tettem, nincs tovább, a kedveskedő ajándékot visz- szavette a kaszinó, s közben szórakoztam is. Utána gondtalanul figyelhettem mindenfelé a játékokat, miközben az a cinikus gondolat fordult meg a fejemben: vajon nem lett volna jobb a szja helyett kaszinókat nyitni; oda önként és dalolva vitte volna a nyeremény reményében a pénzét. .. akinek van. Van Graznak . . . sok egyéb mellett — egy fölöttébb különleges és egyedülálló látványossága, a Landeszeughaus, vagyis az állami fegyvertár, aminek a megtekintését semmiképpen sem szabad elmulasztani. Sietek előrebocsátani: ez nem múzeum, hanem az, amit a neve is mond, fegyvertár, pontosabban fegyverraktár. Egy ittmaradt részlete’ a 16-17. századnak, ami valomi rejtélyes módon épségben és érintetlenül tudta átvészelni a következő századokat. Tehát egy, a szó igazi érteimében vett raktárt tessék elképzelni, ahol négy tágas emeleten, szabályos raktári állványzaton hihetetlenül sok fegyverzet, katonai felszerelés helyeztetett el — sisakok, mellvértek, teljes vosöltözetek, kardok, lándzsák, pisztolyok, puskák, lőporszaruk és minden egyéb, ami a korabeli hadviseléshez szükségeltetett; köztük főembereknek való díszesek, és egyszerűek, dísztelenek közembereknek. És mindez olyan mennyiségben, hogy abból egy sokezer fős sereget fel lehet szerelni. Fel is szereltek háborús időben, békében Dedig raktározták, tisztogatták, zsírozták, hogy bármikor iól használhatók legyenek. Ma is gondozzák, ápolják a töméntelen hadieszközt, persze nem a használhatóságért, hanem a látványosságért. Ejtenék most pár szót egykét, számunkra is tanulságos és használható tapasztalatról. Pl. arról, hogy egyik este - kettő volt mindössze - a Graz határában lévő Eggertberg kastélyban rendezett hangverseny vendégei voltunk. Ez — a müncheni filharmonikusok szólistáinak a kamarakoncert-, j® — az idei Styriarte Graz elnevezésű, 19 napos, Mozartnak szentelt hangversenysorozat egyik eseménye volt. A rendezvénysorozat részletes • prospektusát a szállodában elhelyezett csomagban találtam. De hol itt a fanulsáq? - kérdezheti a T. Olvasó. Hát ott, hogy a kastély bcnqver- senvteremmé avanzsált báltermében a székemen ott találtam a iövő évi - június 23-tól iulius 11-ig tartó — Styriarte Graz ugyanilyen, napra, órára és közreműködőre pontos, Beethovennek szentelt programiát. Tanulságos volt egy ebéd távol Graztól és főútvonalaktól, mondhatnám az Isten háta mögött, egy egyszerű vendéqfoqadóban — Gosf- hol Wassermann, Sommere- ben 8. —, ahol olyan színvonalú kiszolgálásban részesítettek, mint amilyennél különbet itthon talán a Palatínus sem produkálna. A magyarázat igen kézenfekvő: itt, több hasonló fogadót is láthattunk, tehát a verseny kényszere munkált itt mindenben — a vendégért. Aztán tanulság volt az is, amit a grazi üzletekben tapasztaltam. Nem tudtom bemenni nézelődni egybe sem úgy, hogy fél perc múlva ne szegődött volna mellém egy szívélyes eladó azzal az óhajával, hogy a segítségemre lehessen. Ez néha má.r kifejezetten kellemetlen volt — jóllehet alapiában azért jólesett o gondoskodás — hiszen itthon évtizedeken át sulykolták belém azt a képtelen nézetet, miszerint én vaavok a ’kereskedelemért, s nem az énértem. A programunkban különben két nagy áruház bemutatása is szerepelt, a Kastner & öh- leré és a Harod's-é, az időből viszont csak az előbbire futotta (alig). Itt hat áruházi szinten kínálnak nagy bőségben az égvilágon mindent. Ebben a labirintusban magyar- nyelvű tájékoztató segít eligazodni, ebből idéznék kedvet kapó honfitársaimnak egyetlen mondatot: „Nyelvi nehézségeknél kérjenek tolmácsot, néhány magyarul beszelő alkalmazottunk szívesen 0 rendelkezésükre áll." Grazi látkép — a Schlossberg a harangtoronnyal Hársfai István A szerző felvételei
