Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)

1989-07-23 / 201. szám

A Teknyökaparótól a jővendőmondóig Eg* néprajzi film forgatása közben, balástyai asszonyok között Fotó: Enyedi Zoltán Néprajzkutató, költő, librettista Bemutatjuk a Csongrád Megyei Hírlap kulturális rovatvezetőjét A Szegedi Szabadtéri Játé­kok soron következő bemutató­ja a nemzetközi néptáncfeszti­vál gálaműsora a Dóm tér színpadán. A műsorban tíz or­szág néptáncegyütteseinek a produkcióit tematikus keretjá­ték fogja össze. A jövendömon- dó címmel. A keretjátékba épülő tánc­képek történetté kerekednek. A történet, pontosabban a szö­vegkönyv szerzője: Polner Zol­tán néprajzkutató, költő és - nem mellesleg - kollégánk: a Csong/ád Megyei Hírlap kulturális rovatvezetője. Néhány szóra fölkerestem. Sokat valóban nem kellett be­szélnünk, hisz régóta ismerjük egymást. Évfolyamtársak is voltunk, nem is egyszer. így jól tudom, hogy eddigi pá­lyaképe legalább annyira sok­rétű, mint amilyen színes és változatos. A diákévekben sok minden érdekelte. Afféle kedves, jó humorú bohém fickó volt. Irt akkortájt néhány jobb (?) ver­set; írt kabarékat és szuper- vidám úttörőoperettlibrettót „á la" ötvenes évek eleje . . . De főleg dalszövegeket írt a könnyű műfajban. Néhány slá­gere népszerűvé vált, a rádió rendszeresen adta ezeket a táncda Iműsorokban. Amikor végeztünk, ő Pitva­roson lett magyartanár. Az­tán Csanádpalotán, Ferenc- szálláson, Kiszomboron. Tíz évig falun tanított. „Sülturbó- nus" indíttatását e Makó kör­nyéki falvakban életre- szóló hatások érték - ellenkező elő­jellel. Hogyan?- Egyszer szociológiai fel­mérést ¡készítettem. Hatvan kérdéssel jártam végig a fa­lut. Aztán - közben - kibu­kott belőlem valami teljesen spontán néprajzi érdeklődés: mondjanak már valamilyen ré­gi népi babonákat - kértem. Mondtak. A kérdőivek hátsó oldala üresen állt, arra je- gyezgettem. Azután mondtak mást is. Ráolvasókat, hiedel­meket, népmeséket, imádsá­got, pajzán verseket, mondá­kat és sok egyebet. Én meg elkezdtem módszeresen gyűj­teni Csongrád megye több mint 60 községében. Kölcsön- magnóval... És csinálom ma is. A népköltészet ihletésére szü­letett 10 versét akkor közölte az Új Írás. Ö maga időköz­ben mélyen érző-gondolkodó ¡költővé érett. (Megjelent kö­tetei 1962-1988 között: Szigo­rú vallómat, A szivetekre bí­zom, Egyetlen egyszer, Vará­zsolások, Táncoltató, A csönd árnyéka.) Néprajzi gyűjtéseiből eddig 9 tévéfilm készült, körtük több jelentős dijakat nyert a mis­kolci rövidfilmfesztiválon. (A Teknyökoparó, Ördöngösök, Koronával koronázzák.) Gyűj­téseinek anyagát tanulmányok­ban és önálló néprajzi köte­tekben adta közre. Újabb és újobb publikációi kezdettől feltűnést keltettek mind a szakmában, mind az előadó­művészek között. Eredeti gyűj­tései hatására változatlanul számos népi ihletésű verset ír ma is. Ilyen versek alkotják a ge­rincét A jövendömondó c. nép­táncgála szövegkönyvének is, a játék keretszövege mellett. A jövendőmondó voltaképp a Teknyőkaparó, aki száz-százöt­ven éve valóságos személy volt, s jövendöléseivel (maga­tartásformákban, morális té­ren vagy a történelem alaku­lására nézvést egyaránt) rend­kívüli hatást gyakorolt az em­berekre a Makó környéki fal­vakban. Máig hatóan . . . A műsort a hazaszeretet, a nemzettudat, nemzeti hovatar­tozás eszmeisége hatja ót. Mindemellett kollégánk vég­zi a megújult Csongrád Me­gyei Hírlapnál az újságírás na­pi tennivalóit. Mozgalmas, szép, művészi és tudományos értékeket fölmutató több, mint három évtized után - remél­jük, még nagyon sokáig. W. E. Kulcs a muzsika Hője, 9. A vígoperáról, Pornódé királyról kulcs a muzsikához Szeptemberig megjelenik a 15 részes sorozat valamennyi lemeze Pécsi- Géza Kulcs a muzsi­kához. c. 15 részes (Hunga­roton) hanglemezsorozatának újabb, a 9. darabja jelent meg a napokban A vígope­ráról, Ránki: Pornódé király új ruhája címmel. A lemez „A"-oldalán a kö­zépkori, majd a barokk szín­padi játékokban, illetve ope­rákban a szünetek idején al­kalmazott vidám, zenés, tán­cos jelenetek: az intermezzo lényegéről; a vígopera kiala­kulásáról, szerkezetéről, fejlő­déséről, stílusjegyeiről és esz­közeiről esik szó, megfelelő zenei illusztrációkkal. A nar­rátorszöveg (Sinkovits Imre) rávilágít Ránki György folklór­ihletésű zenei humorának sa­játos vonásaira is. A ,,B”-ol­dalon a vígopera hangver­senytermi változata csen­dül fel. A lemezsorozat további 6 része, vagyis A hangszerekről és a zenekarokról (10-11.); Programzene szóval és zené­vel (12.); Táncok a zenében (13-14.); s a W. A. Mozart (15.) c. részek szeptemberig sorra megjelennek. Remélhető, hogy a 15 ré­szes lemezsorozathoz kapcso­lódó azonos című könyv - a Pécsi Szikra Nyomda ígérete szerint - a Tankönyvkiadó gondozásában augusztus vé­géig ugyancsak napvilágot lát, így a sorozat teljes egé­szében a könyvvel együtt tan­évkezdésig eljuthat az isko­lákba. a vígoperáról RÁNKI: POMÁDÉ KIRÁLY ÚJ RUHÁJA Jövőre a közönség elölt Aranyszál a kehelyben Értékes üveggyűjtemény a pécsi múzeumban „Éles anya­Értékes üveggyüjtemény fel­dolgozása folyik o pécsi Janus Pannonius Múzeumban. Ha­gyatékból került a kollekció a múzeum birtokába. Szalay Im­re, a neves pécsi műgyűjtő gyűjteményében bútorok, sző­nyegek, becses fajansz tár­gyak, ötvösművek,- ékszerek voltak, valamint festmények és egy üveggyűjtemény. Szalay Imre több végrendeletet készí­tett, 1987 januárjában bekö­vetkezett halála és a hossza­dalmas hagyatéki eljárás után az önmagában zárt egységet képező üvegkollekció, valamint két Rudnay- és egy Csók Ist­ván festmény a JPM tulajdo­nába került; az üvegtárgyakat a múzeum már korábban vé­detté nyilváníttatta. Az üveg mint alkotás, gyűj­tésre alkalmas műtárgy, az utóbbi években reneszánszát éli: nem véletlen, hogy pél­dául a pécsi múzeumban ren­dezett üvegvásórok egyre nép­szerűbbek, és megszületett már Pécsen .az első üvegszim­pózium is, amely a régi tech­nológiák felelevenítésével, ta­nulmányozásával foglalkozott. Az üveget népszerűvé teszi a gyűjtők körében viszonylag könnyű kezelhetősége, esztéti­kai értéke, bizonyos időtlen­sége; stíluskorokon átívelő ál­landósága amellett, hogy más időszakokban nagyon is együtt tudott haladni a többi mű­vészeti ágnak d kort jellem­ző törekvéseivel. Mindez iz­galmassá teszi nemcsak a mű­gyűjtő, hanem a feldolgozó­rendszerező tudományos szak­ember számára is. A 130 darabból álló Szalay- gyűjtemény koncepciózusán, fejlesztett anyag történeti és technológiai szempontból egyaránt: jól áttekinthető és egységes. S bár egyes tárgyak kormeghatározása körül még folyik a szakemberek vitája, annyi bizonyos, hogy a római kortól századunk fordulójáig számos szép példány képvise- I' a spanyol, német, cseh és magyar üvegművességet: mű­vészi kivitelű (főúri és polgá­ri), valamint népi használatra készült serlegek, tányérok, po­harak, palackok. Két kis illatszeres üveg lát­ható a római korból, valószí­nűleg a második századból; spanyol mesterek kezenyömát őrzik a 18. századi betegita­tó üvegek. Valószínűleg a 17— 18. században Csehországban készültek a gyűjteménynek azok a kiemelkedő darabjai, amelyek velencei hatást mu­tatnak, de láthatók itt pincé­be való pálinkáspalackok is. A pozsonyi irgalmas rend pa­tikájából származó üvegekre újszövetségi jelelnetek vannak festve; a cseh gyártmányú kelyhek szárába rubin- és aranyszálakat csavartak. Más edények féldrágaköveket, már­ványt utánoznak. A gyűjtök előtt különösek az emlékpoharak. A Szalay-gyüjtemény érdekes­sége az a Scitovszky János esztergomi érsek — korábban pécsi püspök — monogram­jával díszített, 1856-os évszá­mot viselő kehely, amelyen az esztergomi székesegyház képe látható. Várkonyi György, a JPM igazgatóhelyettesének tájékoz­tatása szerint Szalay Imre végakaratának megfelelően az anyag együtt marad; a feldol­gozás folyik, a tudományos publikációk után jövőre kerül az anyag kiállításon a közön­ség elé. G. T. nyelvünk y> Olykor nem annyira a ta­lálat fontos, hanem a célzás. Sok családnak csak azért van feje, hogy legyen mit hajtani. A hibádat elnézik, a ba­jodat ellátják. • Többeknek kenyere a be­széd, de csak egynek a beszéde kenyér. Szemérmes kagyló, mely gyöngyszemét becsukja. Egyesekkel azért lehetne madarat fogatni, mert bo­garuk már van elég. Jóllehet a hangot ütjük, ám mindig a csend törik meg. Ahol" a sapkákat dobál­ják, gyakran a fejek is hullnak. Attól még nem szellem­kép, hogy kísértetiesen hasonlít. A királyokat időben, a kiskirályokat helyben jegy­zi a történelem. Kerekes László Rádió mellett, A húsipar és a húskereske­delem képviselői találkoztak a rádió stúdiójában, közben bejátszottak néhány rövidke riportot is, hogy szót kapja­nak a fogyasztók, ebben a nagyjából életfontosságú té­mában. Az egész állattenyész­tés, illetve húsfeldolgozás és forgalmazás nemcsak hogy bonyolult, hanem aggodalom­ra is bőven ad okot. Az év elején - pontosabban az el­ső negyedévben sok-sok ezer mázsa hússal kevesebbet vá­sároltunk a korábbi évekhez viszonyítva. Leszámítva a ve­getáriánus étkeket, még min­dig a hús az az élelmiszer, amely jó beosztással . . . Majd­nem azt mondtam, hogy ......a legolcsóbb ...” Volt. Me rt mór rég nem oz. A beszélgetők néhány húsipari termék hajdani és mai árát sorolják, azt hiszem pusztán nosztalgiából. Már szinte hi­hetetlen, hogy a parizer va­lamikor - - talán igaz sem volt(!) - kilója mindössze harminchat forint volt. ma ke­reken száz. De hát egyálta-- Ián: száz forint alatt jófor­mán nincs is áru. Még né­hány esztendeje is érvényesült az a rendelet, amely előírta, hogy az alacsonyabb árfek­vésű hústerméket is tartson a kereskedelem, tekintettel a kispénzűekre. főleg nyugdí­jasokra. Nos, - tapasztalhat­juk - a kispénzűek . száma csak növekedett. A társalgó szakemberek nem tudtak kiszabadulni ab­ból a bizonyos „ördögi kör­ből”. A fogyasztó drágállja a húst, az állattenyésztő keves­li a felvásárlói árat, a hús­ipar viszont sokallja. Érthető, hogy mindegyik a saját ér­dekéhez alakítja álláspontját. De a fogyasztó, a tulojdon- képpeni tömeg jár legrosszab­bul. A riportokból kiderül - a húskereskedők elmondása alapján - hogy ma már in­kább szeletenként vásárolják a húst az emberek, egy nagy réteg pedig a csirkeaprólékot keresi, mert talán az a leg­olcsóbb, bár nem sokat érő, ha a csontokat leszámítjuk. A pacal — amelyet valamikor csak halkan kért a fogyasz­tó a hentestől, mert szégyell- te, hogy ilyen semmirevaló Disznó belsőséget vásárol - ma olyan rangra emelkedett, hogy szinte elképesztő. Pacal a boltokban — szinte alig kapható, pedig nem olcsó: kilója már százötven forint... Egy hallgató betelefonál, hogy ő Pest peremvárosában 190 forintot fizetett, tehát becsapták. Nem csapták be. Egy főhúsos azt mondta, a pacal szabadáras, tehát ony- nyit kér érte a kereskedő, amennyit akar. Vagy ameny­nyit nem szégyell. Azt is mondták, hogy a pacait a hazai vendéglátás vásárolja fel, s ebben van is valami, mert többnyire szerepel az étlapokon, csak az árát nem szabad megnézni, tekintettel arra, hogy a vendéglős ráte­szi még a szokásos száza­lékot. Csak az a gond, hogy a Mátyás-pince vezetője is nyi­latkozott, (a Mátyás-pince pedig nem is a legolcsóbb étterem) hogy hiába igényel pacalt, továbbá belsőséget, egyszerűen nem kapja meg. Sőt. Legutóbb a mintegy nyolcvan ki lányi karajnak is csak a felét szállították le neki, a szokásos szállítási napon. És ez a baj. Ez már fi­gyelmeztet. Egyre több'- ép­penséggel nem hivatalos - forrásból származik a hír, hogy az őszön számíthatunk a kínálat szűkülésével. Amit tavaly vagy tavalyelőtt meg­jósoltak a szakemberek, most beválik: csökken az állatte­nyésztési kedv. Egy vidéki kis húsüzem vezetője elmondot­ta, hogy felvásárlási terültü­kön évente nyolc-tízezer ser­tés volt, ma alig van három­ezer. A rádióban már tavaly ősszel is nyilatkoztak a ma­gántenyésztők. Abbahagyják a munkát. A jó tenyésztő egész évben pontosan jegy*' és figyelemmel kíséri a kia­dásokat: takarmány, táp, fel­használandó energia, vízkölt" ségek . . . egyebek. Aztán ki­derül, hogy egyetlen sertésen mindössze négy-, öt- esetleg hatszáz forint tiszta haszn0 van. Képzeljük el - mi vá­rosiak — hogy ha egy ma­gántenyésztő tíz darab ser­tést nevel mondjuk 10 hó­napon át, a felvásárlásnál kapott összegből leszámítja az általa megelőlegezett költ­ségeket, 5—6 ezer forintot vághat zsebre tiszta haszon­ként. Végezetül ennyi meg­jegyzést: akárhányszor emel­ték a hús árát, a Hivatal mindig azzal érvelt, hogy meg kell adni a gazdának, vagV nagyüzemnek a tenyésztés1 kedvet. De elment a kedvük- Mert nem kaptak az emel fogyasztói árból egy árva Pe‘ tákot sem. Itt tartunk mos • vasárnapi

Next

/
Thumbnails
Contents