Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)

1989-07-22 / 200. szám

1989. július 22., szombat Dunántúlt napló 7 H Dili politikai vitafóruma Jövőpárti politikát akarunk Új Nemzedék Elég volt a magamutogató radikalizmus mögötti hatalmi önérdekből! A politika nem mindenek felett álló szentség. A lényeg Te meg Én va­gyunk. Emberségünkkel, hi­tünkkel, szeretetünkkel, csaló­dásainkkal. A lázadás nem ,r'inden. Valamerre menni és '«nni is kell. Az elveszett — hazugsággal is teli - éveket visszakapni nem lehet. Ez a teúlt - ha tetszik, iba nem - örökül maradt. Régi és új elitek porolnék a hatalomért. Nincs időnk megvárni a ma­rakodás végét. Nem igaz, hogy jobb a semmi, mint a kölcsönös engedményeken nyugvó megegyezés. Nem igaz, hogy ami volt, az mind tisz­tában és hazug, s akik most újoinnan állnak elénk, mind tiszták és igazak. Nem a fe­hér és a fekete, hanem a szürke különböző árnyalatai versengenek egymással. Nincs hát, kire bízzuk magunkat. Miközben a politikai szer- vezeték, pártok magukkal és Egymással vannak elfoglalva, eszményeit, értékeit, mintaké­peit vesztve kóborol több egy­mást követő ifjú nemzedék ebben az országban. Sokszor csők politikai presztízs vita fo­lyik, de fiatalok ezreinek nincs otthona, napjaink részévé vált Qz ifjúsági munkanélküliség, ®9yre használhatatlanabbá vá­lik a tegnap és a ma meg­szerzett tudás a holnap gaz­daságában. Mind e közben °z Ifjúság egyre nagyobb cso­portjai nem sajátítják el azo­kat a készségeket, hogy ön­maguk képviseletében fellép­jenek. Küszöbön áll a legna­gyobb veszély: mi már a csa­lódásra sem leszünk képesek! Nincs nemzetmentő progra­munk, és nem hisszük, hogy kígyót-békát kell kiabálni kör­nyezetünkre. Politikai maga­tartásunkban a tolerancia, az Egyenlőség, a szolidaritás ér­tekeinek érvényesítésére törek­iünk. Azért jöttünk létre, hogy ezen értékék és sajátos Nemzedéki érdekeink megje­lenjenek és képviseletet nyer­jenek a mai magyar politikai eletben, a helyi társadalmak­on, a tanácsokban, a tör- venyihozásban. Az Új Nemze­dék korosztályi jegyeket is fel­mutató, országos ‘közéleti-poli- hkai mozgalom, mely a vá- tasztás időszakában választó- Sl pártként kíván működni. Azt tekintjük feladatunknak, hogy teegváltoztasssuk létezésünk tea meglévő előfeltételét - Q generációs folyamatosságot vEszélyeztető — jövőfaló ma- 9yar társadalmat. Programunk, tennivalónk ki­dolgozását az alábbi irányok­ban kezdjük el: © A diktatúrát lebontani nem elég! A szétvert magyar társadalmat újra kell építeni! A társadalmi regenerációnak a ma még nem létező civil és politikai értékek és közös­ségek színes hálózata lehet az alapja. A válság további elhúzódása és kiterjedése alapjaiban veszélyezteti a bel­ső összerendeződést, .megfor­málódást. Ezért mi — újabb sebek ejtése helyett — a szer­ves, békés átmenetet támo­gatjuk. Nem hisszük, hogy a demokratikus akaratképzés egyedüli szintere az egymás­sal torzsalkodó pártokat ma- gábafoglaló parlament. Leg­alább ennyire fontos, hogy a társadalom alapsejtjei — a cselekvőképességüket vissza­nyerő állampolgárok alkotta szabad közösségek, szabad társulások, önkormányzatok — újraéledjenek. (2) Az elmúlt évtizedek gya­korlata megmutatta, a szét­tagolt tárcatevékenység, a részpolitikák sematikus össze­adása nem teremt ifjúságpoli­tikát. Csak olyan társadalom képes a továbbélésre, amely­ben a szülőik tudják: van hol, van miiből, és van miért fel­nevelni születendő gyermekü­ket. Mi az ifjúság számára nem kivételezettséget, hanem egészében jövőpárti politikát akarunk. Ez az oktatás, a* fog­lalkoztatás, a bérrendszer, a szociálpolitika és a lakáshoz ju­tás összehangolt, radikális át­alakítása csak a magyar társa­dalmi működési modell meg­változtatásának kezdetei között mehet eredményesen végbe. A gyermekek nevelése váljon anyagilag is megbecsült vá­lasztható hivatássá. A kimű­velt emberfőik sokaságát csak a szabad iskolaalapítás és is­kolaválasztás, a tanszabadság és a felelős iskolapolgári lét teremtheti meg. Tisztességes munkáért tisztességes megél­hetést akarunk! Jövője csak annak a társadalomnak van, mely az alkotó, a vállalkozó, az újító embert értékén ke­zeli. (3) A környezetet nem csak védeni, előbb megérteni akar­juk, hogy élvezni tudjuk a hétköznapokban is a termé­szet harmonikus emberi éle­tet. A környezeti válság pusz­tán csak technikai módon nem oldható meg, (mindennapja­inkba, otthonainkba és vágya­inkban legyünk környezetvé­dők. Törvényeink szavatolják az ember egészséges környe­zethez való jogát, de a ter­mészet jogát is a fennmara­dásra. © A mi helyünk Európában, Közép-Európában van. Sok lá­bon álló, egyenjogú, a felis­mert egymásrautaltságra épü­lő, kölcsönös kapcsolatrend­szer felépítését kívánjuk. Eh­hez fegyverezzük le külkapcso- latainkat, számoljuk fel o nagyhatalmi - katonai töm­böket. Közép-Európában a tör­ténelmi szembeállítottság és az előítéletes gondoskodás fokozatos feladására, egy, a közös gazdasági érdekeken és hasonló kulturális öröksége­ken alapuló együttműködésre törekszünk. Országhatároktól függetlenül fellépünk bármi­féle diktatúra, fegyveres el­nyomás, politikai, nemzeti, fa­ji, vallási, szexuális kisebbsé­gi jogok megsértése ellen. Azokat várjuk, akik politikai irányultságunkat elfogadják, és segíteni akarnak, hogy ne má­sok adják szánkba a szót, ha­nem képesek legyünk nyomo­rúságunk és boldogságunk mások által is érthető megfo­galmazására, gondjaink .meg­oldásának kezdeményezésére és képviseletére. Az Új Nem­zedék erre vállalkozik. AZ Új Nemzedék Baranya megyei szervezői Erős fórumokra van szükség Társadalmi elnök, függetlenített titkár a Magyar Nők Szövetsége élén Június végén megalakult a Magyar Nők Szövetsége. Az új szervezet a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának jogutódja. Vezetői három évre kaptak megbízást. A társadalmi elnök dr. Azsbóthné dr. Thorma Ju­dit, a függetlenített titkár Vas Éva. Először mindkettőjüktől bemutatkozást kértünk. Dr. Azsbóthné dr. Thorma Judit: Pályafutásom gépészmérnöki munkával kezdődött. Szakmai előrehaladásomat tervezői, mű­szaki fejlesztési megoldásaim segítették. Érett mérnökként kaptam gyárigazgatói felada­tot, a Hűtőipari Vállalat mire­litgyárát irányítom. 1990 janu­árjától nyugdíjas leszek, így a megtisztelő elnöki feladat ellátásához társadalmi és po­litikai tapasztalatomon kívül, kellő szabadidővel is rendelke­zem. Családom, unokáim meg­értéssel veszik tudomásul éle­temnek ezt az új lehetőségét. Vas Éva: Negyvenéves vagyok, köz» gazdasági egyetemet végez­tem, középiskolai tanári dip­A nyílt nézetek védelmében A névtélen levélírás „sportjában” a politikai felhangú, mocskolódó fenyegetőzés képviseli az ólomsúlyú kategó­riát. Ilyen anonim levelet kapott a közelmúltban megjelent egyik Írásunk riportalanya, aki arról nyilatkozott, hogy a jelenlegi helyzetben milyen megfontolásból jelentkezett munkásőrnek, s hogy milyennek képzeli el a jövőben ezt a testületet. (Megjegyzendő: állami irányítású, nevében is nemzeti intézménynek.) Az mégcsak hagyjon, hogy a névtelen levélíró — vagy levélírók, hiszen RADIKális front „aláírással” jegyezték ezen műfaj díszpéldányát — kétségbeejtően butának, mér­hetetlenül gonosznak, aljasnak, mocskos fickónak nevezi a nyilatkozót. Ezek a jelzők a névtelen levél bevett kellékei. A névtelen levélíró azonban számonkéréssel is fenyegető­zik — természetesen a „védtelen és kiszolgáltatott nép” nevében. Ez az a pont, ahonnan a névtelen levél már semmiképpen sem csak a címzett ügye: közügy, a sajtó ügye is. Újra épülő demokráciánk nem lehet az, aminek szánjuk, ha a nézetek egyféle kizárólagossága helyébe más, de megintcsak egyféle nézetek kizárólagossága lép, ha a sajtóban nyíltan, névvel kifejtett véleményeket tisztes­séges viták helyett névtelenül terrorizáló mocskolódások, fenyegetőzések támadják. A politikai jellegű névtelen levél egyszerűen nem fér bele az igazi demokráciába. Az annyiszor meghivatkozott népnek épp azoktól kell óvakod­nia, akik mögé bújva, nézeteiket, törekvéseiket névvel nem vállalják. Tehát a felelősséget sem. Önminősítésnek is fel­fogható az ilyen magatartás, mii* ahogy minden névtelen levél is szerzőjének sajátos önminősítése. A fiú, mint az ilyen szelíd óriásök keveset beszél. Va­lami csendes megelégedett­ség látszik rajta, a sikerél­mény. Nem mindennapi vál­lalkozás turistaként Kínában tölteni négy hetet. Repü­lőn, vonaton, gyalog össze­jött vagy húszezer kilométer. Talán majd, néha, várat­lanul többet hallunk, mint amit mondott:- A Nagyfalnál elérzé- kenyültem ... Érdekes volt az agyag hadsereg . . . Zsúfoltak a vonatok . . . Olcsó a szál­loda és az élelem. Sok képet 'hozott, kisebb albumokat, fényképezett is, jól meglátott egyéni emlé­keket. Nem faggattuk. Lé­nyeg, hogy épségben haza­jött néhány nappal a pekin- i vérfürdő előtt. Dermesztő látni, hallanit °tt, ahol néhány hete járt, a „'Mennyei Béke Terén" vér talyt, több ezer diák vére. A hírt részletezik: fegyver­telen diákokon gázoltak a fánkok, sortüzet nyitottak. A Tánc 1 képeken fiatalok állnak szemben egymás&l egyen­ruhában, acélsisakkal, fegy­verrel, tankokkal és ingben, nadrágban, kővel, bottal, palackokkal szinte gyerekek. Még nem tanulták meg a hatalom kegyetlenségét és a fegyverek erejét, a halál kö­zelségét, még beszélnek, al­kudoznak naivul, éheznek és játszanak a kis amerikai szabadságszoborral, bíznak milliós tömegükben és, hogy szemben is fiatalok vannak. A beszámoló kis epizódja ötlik fel és jellemzővé válik. Egy csoport diák diszkó-ze- . nére utánozni próbálta a va­lahol látott nyugati táncot. A fiú közéjük állt. Nem tud­ták, hogy magyar. Állítólag számontartják, hogy valami­kor innen indultunk nyugat felé. A fiú pesti rutinnal tán­col. Csaknem két fejjel ma­gasabb náluk, szakállas, végtagjai hatalmasok az ő méreteikhez képest. Táncol puhán, vidáman, kicsit mac­kósán, fiatal a fiatalok kö­z°.t,V..,Me9topso|ták. Kérkedés nélkül, szerény mosollyal mondja. Mi is mosolyogtunk oz elképzelt 'jelenetem Máig szinte felejtetük. Néhány nap múlva a tánc­partnerek ott feküdtek a „Mennyei Béke Terén”, ök vagy mások a milliók közül a legazolt ezrekből. Fiatalok. °><ik a mára születtek, akik próbálnak velünk élni, ke­resni valami újat, jobbat, mert megtudták, meglátták, hogy van, hogy létezik má­sutt más is. Színes, érdekes világ, fehérek, feketék, sár­gák együtt autóznak, szeret­nek, táncolnak. Úgy, aho­gyan nem illett, tilos volt. Papnők táncoltak pontosan, szépen, gyerekkor óta idomí­tott végtagokkal, milliók me­neteltek szabályos sorokban, mozogtak beütemezett rend­ben, élőkép tagjaiként. A fehér idegen, az ifjú óriás táncát nem kell utánozni, csak követni lehet, engedni, hogy a zene megmozdítson, a ritmusban feloldódjál. Nem szabályos körök, nem előirt tipegés, nem rántanak össze kürtök, dobok menete­lésre. Felszabadult Ízületek­kel mozog a gerinc és a végtagok. Nem kényszer, hanem öröm a test ünnepe: a tánc. Vékony selyemre festett, halvány kép szakadt széjjel. Elnémult a zene, megder­medt a tánc. Konkoly-Tege Aladár tornát szereztem. Budapesten, a Földes Ferenc Szakközép- iskolában kezdtem a pályá­mat. Túlságosan fiatalon el­vesztettem a szüléimét és a húgomat. Férjezett vagyok, 15 és 10 éves lányom van. A ki­sebb épp a 30. születésnapo­mon született Londonban, ugyanis a férjem’ külszolgálata miatt öt évig Nagy-8ritanniá- ban éltünk, öt évvel ezelőtt kezdtem dolgozni a MNOT- ban, a nemzetközi osztályt ve­zettem. Dr. Azsbóthné dr. Thorma Judit az Esélyegyenlőség Tár­saság alapító és egyben veze­tőségi tagja, ezért tőle a tár­saság céljáról, jellemzőiről is érdeklődtünk: — Az Esélyegyenlőség Társa­ság egy rétegszervezet, amely az értelmiségi és a vállalkozó nők sajátos életvezetésével, karrier- és érvényesülési gond­jaival foglalkozik. Alapvető célja, egyrészt a nők különbö­ző életszakaszában a családi élet és a hivatásgyakorlás összeegyeztetése, a konfliktus- helyzetek feloldása; másrészt a nőket hátrányos helyzetbe hozó jogszabályok, belső ren­deletek, konvenciók, beideg- ződött szokások, egyáltalán a diszkriminatív gyakorlat elleni együttes fellépés. Igényt tar­tunk arra, hogy a nők érdeké­nek érvényesítését a legmaga­sabb döntést hozó testületek­ben, szervezetekben is gyako­rolhassuk. örömmel tapasztal­juk, hogy ebben a munkában nemcsak a nőkre, hanem mindazon férfiakra ís számít­hatunk, akik bármiféle meg­különböztetés ellen harcolnak. Vas Évától, mint a jogelőd MNOT’ osztályvezetőjétől azt kérdeztük, hogy miiként tudja elképzelni a folytonosságot: — A Magyar Nők Szövetsé­ge hozományként kapta a ré­gi szervezettől a létezés fel­tételeit. Szeretnénk megőrizni az elmúlt évtizedék nőpolitikái vívmányait, melyeket összefog­lalóan családpolitikai intéz­kedéseknek szoktunk nevezni. Kellemes örökség az is, hogy a szervezetet a jövőben is döntően a Nők Lopja nyere­ségéből tartjutk fenn. Bár a tagság bevonásával ikeresni fogjuk annak módját is, hogy miként segítsünk anyagi he'y- zetünkön. A múlthoz hasonló­an — az érdekképviselet kere­tében - szakértő testületként is segíteni, méginkább befo­lyásolni akarjuk az állam- igazgatás nőpolitikái tevékeny­ségét. Erre jó esélyt látok a kormány mellett működő, nő­politikával foglalkozó szerve­zeti egységben, amelynek lét­rehozását a miniszterelnök is megígérte, és amelynek létét az ENSZ a világ minden kor­mányától, így a magyar kor­mánytól is szómon kéri. A MNOT-hoz hasonlóan a szö­vetség is toleránsán 'kívánja képviselni a legkülönbözőbb nőrétegek érdekeit. Azokét, akik a nők családban betöl­tött szerepét tartják elsődle­gesnek, azokat, akik a csalá­dot és a hivatást egyaránt akarják, és azakét is, akik a szakmai érvényesülést tartják a legfontosabbnak. Mivel a független, demok­ratikus nőszövetség létrejötté­re voksoló nőkonferencián egyérletmű volt, hogy nagyon sokféle nézet, irányzat jellem­zi a nőmozgalmat, ezért mind­kettőjüktől arról érdeklődtünk, hogy véleményük szerint me­lyek azok a közös érdekek, cé­lok, amelyek most összefog­ják és a jövőben is össze­foghatják a szövetséget alko­tó egyéneket, szervezeteket, csoportokat? Dr. Azsbóthné dr. Thorma Judit:- A nőcsoportok és érdek- szervezeteik a helyi problé­mákat tisztán látják, és meg­oldásukra is hatékonyan vál­lalkoznak. A szövetségre, az átfogó nagyobb célok, sikerek elérése érdekében van szük­ség. A politikai pártok, a kor­mány, a parlament munkájá­ba való bekapcsolódás és a nők érdekeinek általános kép­viselete integrált erőt igényel. A szövetség választmányával rangsoroljuk a célokat és a szövetség a szakértelmével, illetve információinak birtoká­ban, fellép azok megvalósítá­sáért. A szövetség a tagjai­nak szabad elhatározásából létrejött független testület, igy minden kényszer nélkül, ér­dekegyeztetést testesít meg. Ezt látom korszerű és mindig a megfelelő erőket összefog­ni tudó társadalmi formáció­nak. Vas Éva:- Úgy gondolom, hogy va­lamennyi nőszervezet, amely az MNSZ ernyője alatt egye­sült, egyetért abban, hogy a születésszám csökkenéséért, a válások számának növekedé­séért a férfiak növekvő ha­landóságáért nem a női egyenjogúság hibáztatható. Egyetértés van abban is, hogy nem szabad kizárni az egyen­rangú és egyenjogú asszonyi pálya lehetőségét társadal­munkban, amely egyértelmű­en teljesítményelvű kíván len­ni. Természetesnek tartjuk azt is, hogy minden asszony joga élethivatásul választani az anyaságot, a lényeg azonban abban fogalmazható meg, hogy az alternatívák közötti döntés ne társadalmi, gazda­sági kényszer alapján, hanem szabad választás útján történ­hessen. A nőknek erős kép­viseleti fórumokra van szük­ségük, ezek megvalósításához, amelyet a nőkonferencián megalakult szövetség csak el­indított, vagyis mindez csak ikezdete egy kiteljesedni aka­ró, alulról építkező mozga­lomnak. T. É. Megalakul a mezőgazdasági kamara Július 25-én 13.30-kor alakuló ülését tartja a Ba­ranya Megyei Mezőgazda- sági Kamara a TESZÖV- székházban (Pécs, Köztársa­ság tér 2.). Kérjük a tsz-ek, állami gazdaságok, élelmi- szeripari vállalatok és ag­rárintérmények vezetőit, a mezőgazdasági magánvál­lalkozókat, hogy belépésük­kel támogassák a gazdasá­gi érdekképviseletet ellátó társadalmi szervezet létre­hozását. A szervezőbizottság

Next

/
Thumbnails
Contents